Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-30 / 177. szám
1990. július 30. • PETŐI EPE # 5 MIT LÁTTUNK? — MIT VÁRHATUNK? A Himnusz volt a legnagyobb élmény FIGYELMESEN FOGADTÁK Uj sirályfaj fészkel Magyarországon Jön Gábor Miklós, Törőcsik Mari és Koncz Gábor „Tervszerűtlenül” dolgozo'tt az Erdei Ferenc Művelődési Központ nagy- rendezvényeket szervező részlege az elmúlt évadban. A meghirdetett sorozatokon kívül is rendeztek előadásokat. Elve műsorrendezési jogukkal gyermekműsort Szerveztek a kecskeméti színház művészeinek közreműködésével. Kezdeményezésük iránt — mint' ezt Farkas Gábor osztályvezetőtől megtudtam nagy érdeklődés nyilvánult meg. A hozzávetőlegesen 44-45 előadást sok ezren tekintették meg. Száraz György Furfangos Péterével nemcsak Bács-Kiskun megyei fiúk, lányok ismerkedhettek meg, a szomszédos megyékben is tájolt az alkalmi társulat. A napokban újabb meghívások érkeztek. Évad közben hirdették meg Udvaros Béla sorozatát. A Mosolygó Thália valamivel kevesebb nézőt vonzott a vártnál, de akik ott voltak, reménykednek a folytatásban, a felolvasó színház új évadában. Legtöbben a Madách és a Pesti Vigadó sorozatára váltottak bérletet, háromszázötvenet. A színház- barátok egy rétege évek óta Kecskeméten csak a művelődési központba ellátogató kaposváriak, szolnokiak előadásaira, meg néhány ínyencségre megy el. A kulturális életet is sajnálatosan elüzletiesítő világunkban el kell ismerni az Erdei Ferenc Művelődési Központ bátorságát: úgy kockáztattak ráfizetést, hogy még akkor is szerény nyereség esélye egyenlítené ki az esetleges veszteséget, ha mindig telt ház előtt játszanának. A megélhetési költségek már-már elviselhetetlen növekedése súlyosan érinti a művészetkedvelőket. A nyugdíjasoknak akkor is meg kell gondolniuk, hogy megörvendeztessék jmagukat egy-egy jó előadással, ha időnként bizonyos kedvezményeket kaphatnak, -k 4* -1» A művelődési központ 1990/91- es közművelődési évadában a most kiadott tájékoztató szerint még erősebb lesz a csábítás. Négy bérleti sorozatban összesen 16 előadást hirdetnek. A kínálat színesebb a városi színházénál! Nyilván a Zinés színházi körkép lesz a legnépszerűbb. Sokan várják kíváncsian, hogy az emlékezetes „Bessenyei-féle” Hegedűs a háztetőn után mit hoztak ki Stein — Bock — Harnich musical-jéből a kaposváriak. Az érdeklődők láthatják Kishonti Ildikónak és vendégeinek showműsorát, valamint Munkácsi Miklós Mindhalálig Beatles című — Lennon—McCartney dalainak felhasználásával készült — művének koncertváltoza- tát. A Színházi Paletta keretében a székesfehérváriak és a Játékszín kétszer-kétszer, a Thália Színház egyszer látogat a Május 1. téri művelődési palotába. Csupán a műsorban szereplő művek szerzőinek a felsorolása is érzékelteti a sorozat jellegét: Orwell—Peter Hall, Tárnái Bella, Eőrsi István, W. Gibson és Márai Sándor. A rendezők névsora sem akármilyen: Ascher Tamás, Seregi Zoltán, Ba- barczy László, Valló Péter és Sík Ferenc. Csak ízelítőül néhány színész a „palettáról”: Gábor Miklós, Koltai Róbert, Kulka János, Törőcsik Mari, Takács Kati. A Pódiumbérlet vendégei egy- egy alkalommal: Körmendi János, Psota Irén, Moór Marianna és Hegedűs D. Géza, Koncz Gábor és Gálífy László. A Komédia bérlet műsorában a Gyilkosság a szeretetotthonban, a Páratlan páros és a Könnyű erkölcsök található. Elsősorban középiskolásoknak szánják Udvaros Béla felolvasó színházát. Ahhoz, hogy aJcpyetlfeziQ, évadban is helyben megnézhessék a megyeszékhelyen és vonzáskörzetében élők több színház sikeres produkcióját, legalább 1500-1800 bérletnek kellene gazdára találni. Ezért csak nagyon óvatoskodva, jegyzem meg: szívesen láttunk volna még két színházat. A szolnokiakat és a zalaegerszegieket. Magam is beszéltem a dunántúli színház egyik vezetőjével és megtudtam, hogy sajnos elképesztően drágán hoznák el Lezsák Sándor Nyolcvan vödör levegő című tragikus komédiáját. A kétszemélyes drámát telt házak előtt játszották a zalaegerszegi kamaraszínházban, több kritikus méltatta. No, ne legyünk telhetetlenek. Örüljünk a meghirdetett, a kecskeméti Katona József Színházat versenyre szólító programnak. He,taj Nándor A viharsirály, amint neve is jelzi, a viharos őszi szelekkel érkező átvonuló madárként volt ismeretes hazánkban. A Balatonon a jég beálltáig kitartottak példányai, egyes be nem fagyó vizeknél, főként a Dunán, át is telelt. Mindezen felsorolt tulajdonságait természetesen máig megtartotta, az 1970-es évek végétől azonban ezeket új szokásokkal bővítette. A tavaszi átvonuló egyedek mind hosszabb ideig maradtak itt nálunk, s egyre korábban érkeztek vissza az őszi vonuláson. Nemsokára átnyaraló példányok is akadtak. Mindez sejtetni engedte, hogy más közép-európai országokhoz hasonlóan, mint Svájc vagy Ausztria, hazánkban is> rövidesen megtelepszik az észak felől terjeszkedő viharsirály. Az előrejelzés hamarosan valósággá vált. 1988. tavaszán a Kiskunság északi részén lefészkelt az rak egy működő sóderbányát választottak fészkelőhelyül Kiskun- lacháza határában, A bányató kis kavicsszigetén építették meg fészküket. melyben május 25-én — a megtalálás napján —, 3 tojás volt, s javában folyt a kotlás. A sikeres költés egyetlen fióka felnevelésével zárult. A következő évben, 1989-ben már 2 pár telepedett meg, közülük az egyik pár mindhárom fiókáját felnevelte és sikeresen kirepítette. A megtelepedés ütemében szigorú szabályszerűséget tartva, az idei tavaszon. 1990-ben már 3 pár viharsirály fészkelt békésen megférve, bár tisztes távolságban egymástól a kavicsbánya nyugalmasabb részein. A most már sikeresnek mondható megtelepedés mutatja a faj életerejét. Mindehhez azonban nagyban hozzájárult a bányaüzem vezetőinek természetvédelmi szemlélete, kik már az első évben megértették az új madárfaj megtelepedésének tudományos jelentőségét és a zavartalanság biztosításával óvják a fészkelő és fiókáikat nevelő viharsirályokat. Dr. Bankovics Attila clsó'hazai viharsiraly'par. EiinadaNem hagytunk mindent Jeliben HERCEG ÁRPÁD: „Nekem amikor majd nemsokára születésnapom lesz, apa dísztáviratot küld Kisrakásnak, akivel egy napon születtünk a naptárban, csak én pár év késéssel jöttem. Amikor' már majd én is eljárhatok egyedül sokfelé, az én feladatom lesz a táviratküldés, és később közös lesz Pocakkal, amit mindig szívesen csinálunk, mert Kisrakás és Nagyrakás nekünk két testvér, még ha fél is, akikről gondoskodnunk kell, hiszen még gyerekek, de én már most se nagyon emlékszem rájuk, csak itt van a fényképük a gyerekszobában. Amikor majd megkérdezem apától, hogy mi miért nem kapunk soha virágos táviratot, apa azt mondja, hogy nem ez a lényeg, hanem hogy gondolnak rátok. Amiben én nem leszek olyan bizonyos, és ezt apa is megsejti, mert attól kezdve lesz pár év, amikor Pocak is meg én is megkapjuk a magunk táviratát Kisra- kástól és Nagyrakástól, és amikor nagyon sokára megtudjuk, hogy ezeket apa adta fel nekünk, majd tudjuk értékelni, amire apa azt mondja, hogy az ötlet anyáé volt. Nem tudom, hogy ez igáz-e, mert apa állandóan védekezik az érzelmek ellen, ha beszélni kell róluk. A szavakon kívül annyi más forma van, és külön-külön is mind beszédesebb, mondja majd apa. Csak oda kell figyelni az emberre. A másik ember ugyanis csak egy formával találkozik, ami közvetít valamit, és amikor már elég sok formával találkozott, kezdi sejteni a tartalmat is. A szavak mindig valami átfogó értelmet akarnak jelenteni, és annyi de annyi jelentés kimarad belőlük, amíg nem élt eleget az ember. Megközelítő pontossággal majd csak akkor tudjuk nevén nevezni az érzelmeket, amikor már elmúltak, mert csak az elmúlt lehet teljes, de mindenképpen az lehet lezárt, így ami folyamatos, abból ne zárjuk ki a gazdagodás lehetőségét azzal, hogy kész szavakba zárjuk, mondja majd apa. Különben is, ha például 'azt mondom valakinek, hogy szeretlek, ennek nem az a lényege, hogy a másiknak esetleg jó ez, vagy esetleg közömbös, hanem a lényeg az, hogy nekem magamnak jó, ha szeretek. Apa annakelőtte, hogy ilyen bölcs lett, elég sokfele járt az életben, amiről egyszer majd írni fog, de nem sokat, mert azt mondja, hogy szerinte csak a legfontosabb dolgokat kell megírnia az embernek, feltéve, ha írni tud. A mi családunkban nem apa, hanem majd én leszek a nagy író, mert ahhoz, hogy valaki benn legyen az irodalomban, beszélni is sokat kell tudni, nem a hézagosán megjelenő művek biztosítják a folyamatos jelenlétet. Apa már a születésem előtti időben rájött, hogy az emberek, ha írók, igyekeznek többet és jobban beszélni, mint amennyit és ahogy írnak, ami egy szerencse számukra, mert fennforognak, viszont gusztustalan, ha nem írnak olyan jól, mint ahogy gondolják rriagukról. Az, hogy valaki ír, még nem baj, mondja majd apa, amikor az szárnypróbálgatásaimat olvassa. Az ember úgysem tehet ellene semmit, ha egyszer elindult benne a vezérhangya, mert az elöbb-utóbb kimászik a papírra. A baj az, ha éppen azt akarod belemagyarázni, ami kimaradt belőle. En az idő tájt a nagy dolgokkal akarok foglalkozni, és apa tapintatosan int, amit csak később értek meg, hogy a nagy dolgok gyakran elég kicsik, és a felnagyítás vagy az elbagatellizálás tévútra visz, amiré hajlamosak vagyunk, mert általában túl jelentéktelennek látjuk magunkat, ami sérti önérzetünket. A legokosabb dolgok majd nem neked fognak eszedbe jutni, mondja majd apa, mert nem valószínű, hogy te vagy és leszel a legokosabb ember a világon. De tudsz valamit, amit rajtad kívül csak kevesen gyakorolnak, azok meg nem írnak, és van egy olyan képességed, ami keveseknek adatik meg, vagy ha megadatik, tiltakoznak ellene. Mi ez a képességem, apa, kérdezem majd türelmetlenül. En a beleérzés képességére gondolok, mondja apa, amivel nem nyugtat meg, mert akkor úgy gondolom, hogy a beleérzés képessége megnyomorítja az embert, hiszen a legfontosabbat teszi lehetetlenné,' tudniillik, hogy az ember önmagára figyeljen. Az ember csak így tud önmagára figyelni, állítja majd apa, mert jellemünk és szellemünk karbantartásának legjobb módszere, ha érezzük és értjük más jellemek és szellemek működését. En akkor azt gondolom, hogy ez apa életének egy nagy tévedése, és nagyon idegesít, hogy ha az utcán szembe jön velem tíz ember, akkor közülük szerintem kilenc hülye. Meglehet, hogy így van, mondja majd apa, de képzeld el, hogy nem ők jönnek szemben veled, hanem te mész szemben velük, mi viszont azt a bizonyos szót már a te születésed előtt négy évvel Jeliben hagytuk. Jeli egy arborétum, ahol én sohasem járok apa életében, de halála után egyszer majd elmegyek, mert már elég öreg leszek ahhoz, hogy néhány dolgot én is Jeliben hagyjak, de már elég öreg ahhoz is, hogy sok mindent ne tudjak otthagyni. Apa akkor járt a jeli arborétumban, amikor én még kilátásban se voltam, és apának se sok kilátása volt az idő tájt, leszámítva azokat az éveket, amikről még nem tudott, mert ott ismerkedett meg azzal, aki aztán később gyermekével együtt elszállt az angyalokhoz, és akinek a virágoskertjébe elég gyakran kijárunk. Nagyrakás és Kisrakás éppen a: idő tájt forradalmasították szókincsüket, és elég trágárul beszéltek, apa szerint védekezésül az ellen a családi szituáció ellen, hogy apa tulajdonképpen az ö apubácsijuk, nem az ö anyjukkal él. Apa addig járt a fiúkkal a jeli arborétumba, és addig mondogatta, hogy akkor ezt a szót most itthagyjuk, amíg el nem jött az az idő, amikor a fiúk azt mondják, hogy apu, most már ne menjünk többel ide, mert itt van az, amit Jeliben hagytunk. Három év kellett hozzá, apa ez idő alatt harmincnyolcezer-hétszázhu- szonhárom csempét ragasztott föl különböző házakban, aztán abbahagyta. mert egyrészt élnie is kellett valamiből, másrész! arra a megállapításra jutott, hogy észéről ez szakmatévesztés, mert nem dolgozik szépen, márpedig ez nélkülözhetetlen, ha független akar lenni az ember. Mostanában a népek megirigyelték apa függetlenségét, és utánozni próbálják, több-kevesebb sikerrel. Apában ez idő tájt fogalmazódik meg az ötlet, amrmajd csak nagyon sokára érik tervve, és csak akkor válik valósággá, amikor a népek úgy érzik, most aztán nagyon függetlenek, akár a tömegkommunikáció. Apa egy lapot fog indítani, egyetlen száma fog megjelenni, és az lesz a címe, hogy Függő. Apa ebben a lapban a saját írásait jelenteti meg, amiket még akkor irt. amikor nem volt szabad ilyeneket írni. Apa minden írása másodközlés lesz. A Függőben majd nekem is lesz egy írásom, ami apa egyik korabeli riportjának paródiája, és Nagyrakás születésnapja alkalmából írtam. Nagyrakás, aki akkor éppen kamionsofőrként keresi majd kenyerét, halálra fogja röhögni magát, mert ráismer egy két emberre. Meséltem én ezekről neked, kérdi majd Nagyrakás, az aktualitások miatt. Nem, ezek apa emberei, mondom, és Nagyrakás káromkodik rá egy alpárit, mert azért mégsem hagyott mindent Jeliben, hogy hát mekkorát változott a világ, bizony, bizony."
