Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-30 / 177. szám

1990. július 30. 0 PETŐFI NÉPE • 3 MEGFIZETHETETLEN TÖRŐDÉS — INGYEN Ahol az édesanyák nyugodtan dolgozhatnak • Keresz­tes Józsefné reggelente két gyere­kével érke­zik. 0 Mese hallgatás közben. (Fotók: Straszer András) _ Bizonyára sokaknak nem kis gon­dot jelent a nyári szünetben az, hová tegye a gyerekét. Bármennyire spórol az ember, megannyi szabadság sem lenne elég, hisz’ hosszú a nyár, meg év közben is hol ezért, hol azért nincs tanítási nap. Ráadásul itt az a „cso­dálatos” rendelet, miszerint, ha a gyermek betöltötte a 10. évét, legyen az bármilyen beteg, már nem jár a táppénz... A fenti tények igazát jól tudják a vállalat-, az intézményvezetők. Léte­zik azonban arany középút is, mint például a Habselyem Kötöttárugyár 3. számú, kecskeméti gyárában, ahol a dolgozók legtöbbje — úgy kétszáz — nő. — Volt úgy, hogy ilyenkor, nyáron 50-60 százalékkal kevesebben jöttek be ... Papírja — szabadságos, táp­pénzes, vagy fizetetlen napokra szóló- mindenkinek volt. Megértettük mi, s tudtuk, mindez az iskola-, az óvoda-, a bölcsődeszünet miatt van — mondja Ghimessy Andás igazgató.- Összedugtuk a fejünket, gyors közvélemény-kutatást végeztünk: mi lenne, ha átvállalnánk a gyerekek jú­niustól augusztus végéig történő felü­gyeletét? — S látom, az asszonyok gyerek­kel, ki eggyel, ki többel, érkeznek ... — Van, gki több turnust is igénybe Vesz. A korhatárt végül is nem szab­tuk meg. Mindenki tudja, hogy cse­metéje mennyire bízható másra. így aztán a 3—12 éves korcsoportból mind megtalálható. Számításunk si­került. Nincs gond a határidők telje­sítésével, a normaórákkal. Nem fő a fejünk, hogy az elmaradt árbevételt hogyan pótoljuk. Megy az NSZK- export is, ami ma létkérdés. — Látom, két aprósággal jött — fordulok egy vékonyka édesanyához. — Ráadásul örömmel. Még kelteni sem kell őket. Ha nincs ez a megol­dás, mit is csináltam volna? — medi­tál, mint ahogyan korábban talán megszokta Keresztes Józsefné varró­nő. — Timi tízesztendős, Józsika hét. De akkor sem hagyhatnám őket ma­gukra. A mama i%beteg, súlyos műté­ten esett át. Elmentem volna fizetet­len szabadságra. De ilyen árak mel­lett ... nagy gondot vett le a vállunk- ról a vezetőség. Mi már a második turnusra jövünk. — Mennyibe kerül a felügyelet? — Ez csak az öröm! Látná őket, mi­kor kint vannak az udvaron, s egyszer- kétszer azért odaszaladnak a műhely ablakához kíváncsiskodni, mint a kis- fecskék. Fizetnünk nem kell, a felü­gyelet ingyenes. Reggel otthon eszünk vagy hozunk valamit, az ebédet itt eszik velünk, csak azt fizetjük, vagy amelyik nem nagy étkű, kap a miénk­ből, hiszen van üzemi konyha. Amíg nincs egyben a csapat, addig a gyülekezés helyén megy a video. Némelyik rajzba kezd, a kisebbeknek Varga Gabriella tanítóképző hallgató mesél, aki munkájáról így beszél: Nincs itt sírás,, nem is, volt. Mindjárt felszárad a harmat, me­gyünk a focipályára, a zöldbe. Öröm velük lenni. Ölyan csintalanok — ta­lán ilyen a sokgyermekes anya élete. Ebéd után a kisebbek még alszanak, mint a bunda. A délutáni progra­munk is az időjárás függvénye. Én jól érzem magam velük, remélem ők is és az édesanyák is nyugodtak. Pulai Sára Népsza vazás kánikulában (Folytatás az 1., oldalról) mit jelent 4-5 ezer forint havi jövede­lemmel, fél liter tejért és csirkeaprólé­kért, vásárlónak lenni égy üzletben? KISKUNHALAS Aki maga akar dönteni és aki másra bízza Korán reggel van, kevesen járnak az utcán. Egy asszony kerékpárt tol a városközponton át. Megszólítom: — Szavazott már?—miután látom az értetlenségét, új kérdést teszek fel. — Tudja, hogy ma népszavazás van? — Nem. De én szavaztam már ré­gebben. — A mairól nem is hallott tévében, rádióban? — Nem nagyon érek én rá a tévével foglalkozni — mondja, s már indul is tovább. Idősebb férfi olvasgatja a hirdetmé­nyeket. Most már óvatosabb vagyok. :— Tudja, hogy ma népszavazás van? — Persze. Fogok is szavazni. •; — Miért megy el? — Mert az az álláspontom, hogy mi válasszunk köztársasági elnököt. — Nem bízik a parlamentben? — Nem arról van szó. Amíg ellen­zékben voltak, ők is azt hajtogatták, ne bízzunk a parlamentre ilyen fontos kérdést.-— Miért jó, ha a nép választ? — Mert akkor az egy független elnök lesz, nem a kormány bábja. Fiatalabb beszélgetőpartnert kere­sek, s találok is egy fiatalembert, most múlt 18 éves. Él-e az első választási lehetősé­gével? — Nem. Nem szavazok. — Megtudhatnám, miért nem? — Nézze, én kisgazdapárti tag va­gyok, s legutóbb Vadkerten, a gyűlé­sen azt mondták, ne szavazzunk, hagyjuk, hogy a parlament válasz- szón. De a családunk is így döntött. Engem a maga véleménye érde­kelne. í ' — Én nem értek a politikához. Nem tudom. • Az Alsóvárosban idősebb hölgyet szólítok meg, láthatóan a temetőbe indul sírt rendezni.,v —-Nem voltam es nem is megyek szavazni. Rábízom ezt a nálamnál okosabbakra. Nem hiszem, hogy mi­ránk, laikusokra bíznák az elnök ki­választását. Egyébként sem rajtam múlik majd a végeredmény. Öreg, kiszolgált bicikli árválkodik az egyik szavazókor előtt, kormányán kopott bőrtáska. Éppen most lép ki kék munkásnadrágban a gazdájuk. — Miért jött szavazni? — fordulok hozzá, de ő nem áll meg. Kioldja a lakatot, s közben válaszol. — Ha egyszer itt a lehetőség, te­gyük meg a kötelességünket — azzal fellép a kerékpárra s elhajt. Mindjárt-dél, a városházára már befutottak az első jelzések. A 11 órás eredmény szerint 6,1 százalékos a megjelenés aránya a 8. sz. választóke­rületben. IZSÁK Emberek, mezítláb a forró homokon Még a demokrácia előtti „békei­dőkben”, például 1985-ben az izsák- matyópusztai állampolgároknak kö­zeire —-, már-már azt mondhatnánk, hogy kézre — esett az urna.-(Általá­ban egy vörösre festett fadoboz, kis lakattal meg pánttal). A Sárfehér Tsz Anna-telepi majorjában rendezték be a „választási hivatalt”, az orvosi szo­ba várójában. Két, három kilométert kellett „csak” utaznia, gyalogolnia még a legtávolabb lakó gazdának is, hogy azon bizonyos egy választható közül igent mondjon a jobbikra. Amióta azonban elkövetkezett a demokrácia, megnőttek a távolságok Matyópusztán. A tanácsnál megtud­tuk: nincs elég ember a választások lebonyolításához, a bizottságok felál­lításához., így fordulhatott elő, hogy Matyópusztától tíz kilométerre, Kis- izsákra tudtak csak verbuválni egy ütőképes bizottságot. Nos, ha mindehhez hozzávesszük, hogy tegnap tetőzött a kánikula és a buckák között futó elhanyagolt föld­úton olyan volt a homok, mint a for­ró. sűrű láva, bizony elismerés illeti Kocsendáékat, akik öt gyermekük kí­séretében (mezítláb) gyalog tették meg az utat az urnáig, hogy — amint mondották —, „ha már kiírták a nép­szavazást”, eleget is tegyenek köteles­ségüknek. — Nekem fontos ez a kérdés, ra­gaszkodók hozzá, hogy beleszólhas­sak az ország ügyeibe — mondja Ko- csenda Miklós. — A képviselőnket még nem is láttam. Miért hagynám rá a választást? Majd megtudják fönt az urak, hogy a néppel nem lehet kuko- ricázni. Itt vagyunk és harcolunk! KUNSZENTMIKLÓS A demokrácia üzemel Minden rendben! — mondja Jám­bor János, a kunszentmiklósi körzet választási bizottságának az elnöke 0 Özvegy Kovács Jánosné csak azért jött haza Zöldhalomra (Bocsa), hogy szavazhasson. —, csak az emberek nem akarnak jönni. 5-10 százaléka ajogosultaknak már 11 óráig leadta szavazatát, de utána mintha mindenki ebédelni vagy strandolni ment volna. — Hol volt a leglelkesebb a lakos­ság? — Körzetünkben Kunszentmikló- son szavaztak a legtöbben. A legki­sebb mozgás eddig Fülöpházán volt. Egyelőre úgy tűnik: még a harminc százalék sem lesz meg... Bár semmit sem lehet előre tudni. Mi itt a tanács­házán a pártok delegátusaival figyel­jük az eseményeket és az eredménye­ket; s természetesen a választás rend­jét. Eddig semmi említésre méltó nem történt. Ä demokrácia üzemel! És így is üzemelhet... ÁGASEGYHÁZA A nagy dilemma — Akadhatott volna jobb szóra­kozás is a nyár talán legforróbb va­sárnapján — mondja Szommer Anita, az ágasegyházi tanács vb-titkára. — Ilyen kánikulában mindenhez kedve van az embernek, de nem „ünneplő­be” öltözni, aztán begyalogolni a fa­luközpontba'. Szerintem ez az idő­pont elhibázott. Nálunk aiig-alig lát­ni embert a két iskola—a szavazóhe­lyiségek — körül. Ki üdül, ki dolgo­zik a szőlőben, más a hűvös szobában szundikál. Ágasegyházán — bár négy pártnak van helyi csoportja — nem delegáltak pártképviselőket a bizott­ságokba. Mintha nem látnák értel­mét a szervezetek ennek a vélemény- kérésnek. Mintha igazából nem lenne tét!? Az idő majd eldönti ezt a nagy dilemmát is ... .... ~ , . Hajos Terézia Az összeállítást készítették: Farkas P. József, Kohl Antal. VISSZAKÉRIK AZ INGATLANJAIKAT, TANÁCSI KASSZÁBÓL FIZETNEK Református általános iskola Dunavecsén? Megállapodás helyben, törvény — majd lesz Alig csitultak még el a viták az iskolai hittanoktatásról - úgy tűnik, az illetékes minisztérium végre kielégítően rendezte az egyházak és az iskolák közös tevékenységének az ügyét —, sorra érkeznek a hírek: már a most következő tanévben a régi tulajdonosok, vagyis az egyházak működtetnek majd is­mét nagymúltú, államosított alma matereket. Nemrég arról kaptunk hírt, hogy a dunavecsei református egyházközség presbitériuma is úgy döntött: iskolát alapít, illetve visszakéri a régi épületeit, hogy saját hatáskörben megszervezhesse az oktató-nevelő munkát. Ez lesz — vagy lenne — megyénkben az első falusi felekezeti általános iskola...- Virágozzon száz virág! — mondja Ablonczy Gábor, a dunavecsei református egyházközség lelkésze, az iskolaügy főszervezője. — Az embereknek (szülőknek és gyermekeknek) meg kell adni a választás lehetőségét, iskola, és lelkiismereti kérdésekben is. 1990 szeptemberében Dunavecsén ugyanaz a tantestület és iskolavezetés fogadja a kisdiákokat az elemi általános iskolában, mint két-három, vagy akár tíz évvel eze­lőtt: akik „fölesküdtek” az ateista, a marxista—leninista elkö­telezettségű oktatásra. A tény viszont magáért beszél. Mi nem kiáltjuk: Le a vezetéssel, bocsássák el az MSZMP-nek az isko­lánkhoz delegált „megbízottjait”! Mi egy új utat szeretnénk mutatni! Ha tetszik: választási lehetőséget és —jó értelemben vett — versenyt kínálunk a társintézményünknek. — Vagyis ez egy politikai válaszlépés? — Szó sincs politikáról. 42 esztendővel ezelőtt — szomorú história — ezt írták a presbitériumunk jegyzőkönyvébe: „Fájó szívvel vesszük tudomásul — négy évszázados iskolai mun­kánk emlékeire és értékeire gondolva — a kényszerű államosí­tást. Fenntartjuk viszont azt a reményünket, hogy egyházunk és a magyar demokrácia viszonya úgy alakul, hogy iskolafenn­tartó jogunk gyakorlatilag is fel fog újulni.” Azt is mondhat­nám Adyval: a mag megnémítva és behavazva, a rendeltetés hitével megőrizte magát igazainak sarjadásáig ... „Isten ve­lünk, ki ellenünk?” — mondja Szent Pál... — Nos, azért nem lesz ez olyan egyszerű. Nincs épületük, pénzük, támaszuk és — legalábbis még — diákjuk sincs. Hiszen a szülők inkább bíznak egy jól fölszerelt állami intézményben, mint egy vagyontalan „ígéret” alapítás­„ ban... — Szeretném leszögezni: ez nem egy „csakazértis” iskola lesz. Messzemenően gondoskodni kívánunk a korszerű, euró­pai színvonalú oktatás-nevelés feltételeinek megteremtéséről. Presbitériumi határozatunk kimondja: jogos tulajdonosként visszaköveteljük az 1917-ben épült gróf Teleki József reformá­tus, polgári iskolát. Intézményünk fenntartására alapítványt létesítettünk (amely már szépen gyarapodik is), továbbá - természetesen -§st visszaköveteljük az összes államosított ingat­lanunkat (mintegy 200 hektár). Sok önkéntes, baráti, testvéri segítség, felajánlás is érkezett már. Először első és második osztályt indítunk. Megkötöttük az előzetes szerződést a peda­gógusokkal. Örömmel mondom: megállapodást kötöttünk a helyi tanáccsal és az iskolával. Már a tényleges (törvény által rendezett) ingatlan-visszajuttatás előtt megkapjuk az épület két termét. Az egyházi iskola pedagógusait pedig egyelőre a tanácsi kasszából fizetik. Úgy gondolom, nem lehet pana­szunk. Az osztályok feltöltését pedig a szülőkre bízzuk! — Miben lesz más ez az iskola, mint az állami? Hittant ugyanis ott is lehet tanulni... — A tananyag és az alapvető szakmódszertan, úgy gondo­lom, nem fog különbözni. A nevelési területen szerenénk töb­bet nyújtani. Jóval több időt szeretnénk a gyermekekkel tölte­ni, alapnak tekintjük a személyiség fejlesztését, a keresztény erkölcstan és értékrendszer megismertetését. Bízunk, hogy nem vizsgázunk rosszul. Alapvelvünk Krisztustól való: szeresd Iste­nedet s embertársadat, mint saját magadat... Farkas P. József NAGY LAJOS Az üzlet Ajjaj! Tűnődik a „másik". Vajon mit jelent ez? Mit hozhatott, ha bőrt mond? És mennyit hozhatott, ha fél vagont mond? Mit és mennyit hozha­tott, ha egyszer nem is volt Miskol­con? Mit és mennyit hozhatott, ha csak holnap megy Bajára ? Vagy: mit Szembe ülnek egymással a kávé­házi asztal mellé, feketét rendelnek, kavargatják és szürcsölik, és szidják a kávést, hogy az milyen egy gazem­ber, hogy azt az ostomyélből főtt un­dorító löttyöt hatezer koronáért adja. Az egyik nem szereti ugyan édesen a kávét, de azért még egy kockacukrot rendel, azt is beleteszi a löttybe, csak­hogy ártson a kávésnak. — Tegnap jöttem Miskolcról. Ezt mondja az egyik. A másik néz rá, és azon tűnődik, vajon mit jelent ez. Azt-e, hogy holnap megy Bajára, vagy azt, hogy tegnapelőtt jött Veszprémből. Mert azt, hogy csaku­gyan tegnap jött Miskolcról, azt semmi esetre sem jelentheti. Vagy ha véletlenül mégis úgy állna a dolog, hogy ő tegnap jött Miskolcról, ak­kor emögött valami egészen szokat­lan, körmönfont csalás rejlik. Jó lesz résen lenni. Egyelőre hát csak ennyit mond: — A Schlesinger is leadott vala­mit. Ez azt jelentené, hogy a Schlesin­ger is leadott valamit a pénzéből, azaz veszteségei voltak, rosszul megy neki. Most az „egyik" tűnődik s néz emerre a „másik"-ra, vajon mit jelent ez? Azt-e, hogy a Schlesinger jó néhány milliót keresett, tehát egé­szen jól megy neki, vagy azt, hogy a Blau adott le néhány milliót. Mert azt, hogy Schlesinger adott le né­hány milliót, azt semmi esetre sem jelenti. Vagy ha mégis azt jelentené, akkor olyan körmönfont svindlerrel áll szemben, akivel nehéz lesz üzletet kötnie, mert egészen új trükkjei van- ,nak. De csak folytatja: — Hoztam fél vagon bőrt. akar venni, ha bort kínál? Egyelőre hát csak ennyit mond: — Tegnapelőtt itt egész nap esett az eső. No, ezzel egy kis közeledés történt a két derék polgár közt. Mert az „egyik" természetesen itt volt Pes­ten tegnapelőtt, tudniillik az, aki úgy kezdte, hogy „tegnap jöttem Mis­kolcról” , ö is jól tudja, hogy teg­napelőtt itt Pesten egész nap sütött a nap. Napos idő helyett azt mondani, hogy esett az eső, ez már csaknem egyenes beszéd. Most már rá lehet térni a tárgyra, s meg is kezdi: — Van ötven mázsa rézgálicom eladó. Erről azután tárgyalni kezdenek. De egyrészt gyorsírással kellene min­den szavukat jegyezni, másrészt nem győzöm a tárgyalás végét kivárni, harmadrészt elmennek egy másik ká­véházba, s így csak a jó isten tudja, ho­gyan történik meg ilyen kezdet után az üzlet, nevezetesen az, hogy: az egyik 120 hektoliter bort vesz a má­siktól, akinek is nincsen még egy liter bora sem, de azért a vevő még aznap este elad a 120 hektóból 180-at. És így tovább, és így tovább. Nincs ö szebb dolog a szabad keres­kedelemnél, különösen a budapesti­nél. senki sem tarthatja igazságtalan társadalmi rendnek, hogy az ilyen szabadkereskedők hússzorta jobban élnek,-mint például a zsákhordók. Mert hát mit akar az élettől a kapi­talista társadalomban egy zsákhor­dó, aki, ha tegnap érkezett Miskolc­ról, azt mondja, hogy: „Tegnap jöt­tem Miskolcról." Népszava, 1926. június 22. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents