Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-26 / 174. szám

1990. július 26. • PETŐFI NÉPE • 5

PRIVATIZÁLÁS UTÁN A FÉLEGYHÁZI SZÖVETKEZETBEN

Sem gazdagabbak, sem szabadabbak nem lettek

® A szövetkezet évek óta ugyanazokat a termékeket gyártja. Ez most még előnyös, i!c bármikor a hátrányukra válhat. (Tóth Sándor felvétele)

Körülményeik határt szabnak lehetőségeiknek

A Kiskunfélegyházi Fémipari Kisszövetkezetben már tavaly végrehajtották a privatizálást: a tagok nevére íratták a közös vagyon felét (amennyit a jogszabályok engedtek). Egy-egy személyre százezres nagyságrendű rész jutott így a közösből —, s ez nem kevés. Igaz, nem egészen azt teheti vele az érintett, amit akar, el nem költheti, más vállalkozásba nem fektetheti stb. Viszont el is veszítheti vagy éppen megsokszorozva magas osztalékot vehet fel utána. Elvileg tehát nem mindegy a tág számára, mi lesz a nevére írt vagyonrész sorsa. Gyakorlatilag azonban úgy tűnik, nemigen változott semmi a „nevesítés" után: a tagok nem kötődnek jobban a szövet keze í ükhöz, nem erősödött éi'dckcUscgiik a munkában. Ez tapasztalható a legtöbb privatizált kis- szövbt'k’czelbéri, .< az okuk is csaknem ugyanazok mindenhol. Ezek egyikét jól példázza a félegyházi lémiparj szövetkezet.

Gazdasági helyzetük bizonyos szempontból biztosnak mondható: főleg olyan terítékeket gyártanak, amelyekre mindig szükségük lesz felhasználóiknak. Az élelmiszer-, a vegyipari cégek nem boldogulnak a különböző, speciális tartályok nélkül, s a félegyháziak

ilyeneket készítenek. Jó minőségben, így a megrendelőik évtizedek óta kitartanak mellettük.

Mindezek egyúttal a korlátáikat is jelentik. Hiszen a technikájuk, a szellemi kapacitásuk főleg erre a munkára alapozott: más terméket gyártani nem tudnak. így végtére is ennek az egyetlen „útnak” a foglyai, sajátos körülményeinek kiszolgáltatva. Ilyen sajátos körülmény az, hogy az alapanyagárak (tempós) növekedését nem építhetik be vállalási áraikba: a fizetőképes kereslet ugyanis nem növekszik, inkább valamelyest csökken, a konkurencia viszont annál inkább erősödik. Változatlanul nehéz hozzájutni egyes alapanyagokhoz — ez is tetemes pluszköltséget okoz a kisszövetkezetnek. Egyre apadó nyereségükből nemhogy a termékszerkezet-váltásra, de még a meglévő technikájúig fejlesztésére sem futja.

Ilármclyik pillanatban bizonytalanná válhat a másik termékcsoportjuk sorsa is. Egy NDK-bcli cég megrendelésére évtizedek óta gyártanak mező- gazdasági gépalkatrészeket. Ám a németországi fokozódó munkanélküliség miatt lehet, hogy végül ezt a munkát is „hazarendelik”. Akkor pedig a szövetkezet 80 millió forintos bevétele 12 millióval lesz kevesebb. (Ezt az összeget még az anyagérték növeli.)

Szabó Mihály elnök arra azért joggal büszke, hogy szövetkezetük nincs, eddig még nem is volt rajta a fizetésképtelenek listáján. Ez túl azon, hogy megbízható hírüket erősiti, praktikus előnyt is jelent számukra. Anyagbeszerző útjaikra ugyanis elég a csekktömbjüket magukkal vinni, nem kell a kétmillió forintot a „mellényzsebben” hurcolni boltról boltra. (Egyre több rablás fordul elő ilyen szituációban).

De talán ez minden, amiben a napról napra veszkődőktől különböznek. Hiába lettek a szövetkezet tagjai tulajdonostársak: adott körülményeik között e lehetőséggel nem tudnak mit kezdeni. Gazdasági eredményeiken sem sokat javíthatnak, inkább ronthatnak, ha nem elég jól dolgoznak.

NÉPESEDÉSI KILÁTÁSAINK

Évente 20 ezerrel kevesebben vagyunk

Szomorú rekordot tartunk mi, magyarok: a fejlett országok között nálunk a legmagasabb a halandóság. Népesedési helyzetünket tovább rontja az a tény, hogy évről évre kevesebb gyerek születik.

— Magyarországon 1981 óta nagyobb a halálozások száma, mint a születéseké — mondja a téma avatott ismerője, Andorka Rudolf egyetemi tanár, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem szociológiai tanszékének vezetője. - Ennek következtében 1983 óta évente 20 ezerrel csökken az ország népessége. Figyelmeztető adat: az elmúlt hónapokban az eddiginél is kevesebb gyerek jött világra, s ha ez így megy tovább, az idén saját negatív születési rekordunkat is megdönljük!

— Mikor kezdődött ez a folyamat?

^ A születések száma először 1958-ban esett az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szint alá. Azóta csak négy kivételes évben — 1974 és 77 között — volt az évi termékenység és a halálozások száma között egyensúly.

— Ez magyar sajátosság lenne? Milyen tendenciák figyelhetők meg az oly sokat emlegetett fejlett Európában?

Az, hogy a szükségesnél kevesebb gyerek születik, nem csak nálunk gond. Szinte valamennyi európai ország hasonló helyzetben van. Talán csak Írország és Lengyelország termékenységi szintje jobb az átlagosnál. A probléma tehát azonos, de az egyes országokban más-más okokra vezethető vissza.

— Miről lehet szó?

— Nálunk az alapvető ok, hogy egyre kevesebb a három- és többgyermekesek száma. A magyar családok többségében két gyermek születik. Ez azonban nem elég, mivel vannak nők, akik életük végéig gyermektelenek maradnak. Ez

a hiány is pótlásra szorul. S akkor még nem beszéltünk a csecsemő- és gyermekhalandóságról. Más szóval több három- és többgyermekes családra lenne szükség ahhoz, hogy ezek a hiányok kiegyenlítődjenek, és a népesség fogyása megálljon.

S ha már itt tartunk, szólni kell a házasodás és a válás alakulásáról is, mert ezek is befolyásolják a népesedési helyzetet. Nyugat-Európában azt látjuk, nagyon megcsappant a házasodási kedv, ugyanakkor jelentősen megnőtt a válások száma. Egyes országokban újabban mind több gyerek születik házasságon kívül. Itthon, ha eltérő mértékben is, de hasonló jelek látszanak. A fiatalok házasságkötései csökkentek, míg a válások száma igen magas, Európában nálunk a legmagasabb. Magyar sajátosság,-hogy az elváltak közül egyre kevesebben állnak újból az anyákönywezető elé. A házasságon kívüli születések aránya itthon jóval kisebb, mint Európában, de emelkedett, és 1988-ban elérte a 12 százalékot.

— Mi az oka az Európa-szerte tapasztalt alacsony gyerekszámnak?

— A demográfiai szakirodalomban háromféle elméleti magyarázat olvasható. Az első és legegyszerűbb a gyerekszám csökkenését annak tulajdonítja, hogy legalizálták a művi abortuszt, és elteijedtek a modem fogamzásgátló szerek., A második azt mondja, az emberek egész gondolkodásmódja megváltozott. Más értékek lettek fontosabbak, mint á gyerek, és megszerzésüket nehezíti, ha több utódról kell .közben gondoskodni. A harmadik vélekedés szerint az anyagi tényezők a felelőseit a kialakult helyzetért. Megegyezés ma még nincs, a szakemberek véleménye megoszlik.

Ha engem kérdez, szerintem az abortusz legalizálása, illetve a modem fogamzásgátló szerek hozzáférhetősége nem ok, hanem eszköz. Eszköz, amelynek segítségével a családok a korábbinál kevesebb gyereket vállalnak. Meggyőződésem. s a külföldi tapasztalatok is ezt támasztják alá, hogy anyagi szempontok igenis befolyásolják a gyermekvállalási kedvet. A családok többsége meggondolja, el tud-e tartani egy újabb jövevényt, győzi-e pénzzel, idővel, energiával. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy az elmúlt 25 évben a gyermekes családok anyagi helyzetét javító intézkedések — például a gyes és a gyed bevezetése, a családi pótlék lényeges emelése — után mindig emelkedett a születések száma. Népesedési helyzetünk javításának, szerintem, ez lehet a kulcsa. gy_ k

JÓZSEF::

£>& ••«■•gSaiSgsiaSHB

5 ■ Kurdics belépője

Az természetes, hogy Kurdics belépőinek stílusa, gondolhatjuk, valósággal egyénisége volt, s az is természetes, hogy ez az egyéniség magának Kurdicsnak az egyénisége. No nem kell valamiféle színpadi belépőkre asszociálnunk ezúttal, mert Kurdics belépőinek helyszínéi felettébb prózai egyszerűségükben leginkább a vendéglátóipar üzemeltetésében működő különféle talponállók, csehók, köpködök, sőt hullámosok voltak, már ahogyan a köznyelv névvel illeti ezeket az alapvető létszükségleti létesítményeket.

Momentán a Mélytányér című vendéglátóipari egység ajtaján látjuk belépni hősünket, akit ebben a pillanatban az jellemez, hogy már az első mozdulattal, az első tekintettel kapcsolatot keres az ételpultnál tevő-vevő lányokkal, s miközben a nevéhez méltóan a mélységbe lépcsőkön át levezető Mélytányér belterjesebb közegét látszik megközelíteni, a másik szemével felmérte, hogy a pénztár előtt nem sokan sorakoznak. Ami mármost a szorosabban vett stílust illeti, ez alighanem kimerítően jellemezhető a széjjelgombolt nagykabáttal, a kissé feltolt nagykalappal, s a kabátszárny mögül elővillanó fehérrojtos selyemsállal, mely együttes kétségkívül régimódivá tette Kurdics

amúgy rokonszenvet keltő egyéniségét, valamint figyelemre méltóvá azt a kézmozdulatát, mellyel leginkább amerikai elnökök repülőtéri fogadása alkalmából találkozhatunk a televíziós képernyőn, a megérkezés pillanatát rögzítő kamerák munkája nyomán. Mert az az időpont, amikor éppen az emberek, képletesen az egész ország népe elé lép egy elnök, nem akármilyen. S Kurdics is ilyen stílusban szeretett belépni az imént felsorolt helyekre. Am most mégsem a pénztárnál sorban állók mögé lépett, hanem bizonyos indok folytán kitérőt tett, s eltűnt pár percre a két ajtó közül az egyiken. Azon, amelyik rendszerint jobboldalt található. (S miután ilyen elegánsan sikerült kifejeznünk magunkat, nincs akadálya, hogy figyelmünket az ételpultnál álldolgá- ló lányok irányába tereljük.)

Ez alatt a töredéknyi idő alatt, míg Kurdicsot nem láthatjuk — ám aztán jön majd, ígérem — ilyen párbeszéd zajlik le az ét eles pultnál: „Te, Icc! Megjött...” „Mi? Mi az?.,„Mondom, megjött..." „Ki?" „Hát, a... az izé, tudod, a ..." „Ja?" S a két lány összenevetett. Kurdicsot ugyanis ezen a vendéglátóipari egységen belül a személyzet szokatlan néven emlegette, s valahányszor kiejtette valamelyikük, hát nevettek. Milyen néven? No, így: „Edeslencsepörkölt- nagyszeletkenyérrel-svöröskétdeci- tisztaszeretettel”. Igaz, ezt így, ilyen hosszan nem szokták kiejteni. Állítólag a délutános műszakban volt valaki még egy hónapja is, aki képes volt reprodukálni a mondatot, de kilépett, és elment kabinosnak a Rudas Gyógyfürdőbe. No mármost abban, hogy ez a név Kurdicsőn ragadt, többé-kevésbé kétségkívül az az eltagadhatatlan tény látszott főszerepet játszani, hogy Kurdics valóban szinte mindennap lencsefőzeléket ebédelt pörkölttel, szelet kenyérrel, s utána két deci vörösbort ivott tisztán. Am ha mélyebben belegondolunk, ebben a vonatkozásban a Mélytányér főszakácsa legalább ennyire ludas, hiszen lencsefőzelékei a Mélytányérban télen- nyáron lehetett kapni, no mármost, hogy Kurdics aztán éppen ezt szerette, hát annyi szabad akaratnyilvánítása már csak lehet az embernek. Mielőtt még Kurdics szokatlan nevének elemzését folytatnánk, mintegy kitekintöleg arra is magyarázatot kell adnunk, miért szólította kolléganőjét Iccnek az Icc-nek szólított lány kolléganője. Nos hát azért, mert így hívták. Icc. Bizonyára Ica lehetett valamikor, de itt a Mélytányérban Icc lett a neve, mely változatban a magunk részéről nem annyira az icce, hanem inkább a cica szó ihlető hatását kutatjuk. Kurdicsra visszatérve, a történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy először a pénztárosnő figyelt fel a gyorsan elhangzó ételtételek ilyen sajátos hangzatára, melyek után a „tiszta szeretettel" első része még a vörösborra, a második pedig Kurdics jó modorára utalt. A lendületesen kifejlő, felívelő mondat középtáján elhangzó „é" kötőhangzó hallatlan bájt kölcsön-' zött ennek az egésznek, mármint a lencsefőzeléknek, a pörköltnek, a kétdecinek és természetesen magának a mondatnak is. Még jóízűen taglalhatnánk, hogy a főzelék „kenyérrel”, a bor viszont „szeretettel" ugyancsak egyéni zamattal társult ahhoz az élményhez, amely a pénztárosnőt sorozatos elmesélések útján megvalósított „Kurdics-népsze- rüsitésre" bírta.

Ahogyan én Kurdicsot ismerem, ez a személye köré fonódó humoros, színes hangulat bizonnyal nem zavarta őt, mert — úgy gondolom- tisztában volt vele, hogy ez a szeretet megnyilvánulása, s mint ilyen, felettébb becsülnivaló. Mindenesetre latintanáros, kissé ugyan kopott, de mégiscsak charme ez, kérem, Kurdics minden megnyilvánulásában szintúgy megbecsülniva- ló volt.

S van is. Mert Kurdics éppen most lép a pénztárgép elé, s jól tudja azt is, hogy amikor szóra nyitja száját, miért mosolyog a pénztárosnő, amint azonnal beblokkolja a gépbe

— hiába, no, ezt pénztárosnőül így kell mondani! ■—, hogy „édeslencse, pörkölt, kenyér, két deci vörösbor ..No, az, hogy a Mélytányérban a lencsét miért hívják édeslencsének, s hogy Kurdics miért nagy szelet kenyeret kér, amikor a kenyér itt mindig nagy szelet, ezek már misztikus mellékkörülmények.

Am abban biztosak lehetünk, hogy amikor az italoslány odanyújtja a pohár bort, azt tiszta szeretettel teszi.

NÉGYSZEMKÖZT

Félpiacos

mezőgazdaság

Beszélgetés dr. Mészáros Gyulával, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatójával

Vége a megszokásoknak. Néhány éve még nyugodt, kiegyensúlyozott volt az agrárpiac, jóI bevált agrárpolitikát emlegettünk. Valóban volt elég élelmiszer, kelet-európai viszonylatban elfogadható volt a minősége, s az árát is meg tudtuk űzetni. Mostanában minden összeku- szálódott. Szakértők vitáznak a földről, az agrárpolitikáról, a háziasszonyok pedig egyre mélyebben nyúlnak a zsebükbe az elszabaduló árak miatt. A kusza helyzet elengedhetetlenné teszi, bogy az agrárgazdasággal foglalkozó, az abban érdekelt szervezetek kidolgozzák az új agrárpiaci rendtartásról szóló programjukat. A Magyar Agrárkamara, mint az érdekeket egyeztető és képviselő szervezet, kialakította erre vonatkozó elkpze- léseit. A kamara az új kormánynak is segítségül ajánlja a szakmai téziseket. Elképzeléseikről dr. Mészáros Gyula közgazda- sági igazgatóval beszélgettünk.

— Ha nem szépítjük a helyzetet, megállapíthatjuk: kritikus a helyzet az élelmiszergazdaság piaci környezetében. Ön szerint mi ennek az oka?

— Az élelmiszer-gazdaságban két tendencia találkozik manapság; a múlt maradványa, és a jövő szándéka. Ez a keverék rövid idő alatt nyilvánvalóan nem tisztulhatott le. A múlt kézi vezérléssel működött, s ha felszínre jöttek a feszültségek, ezeket emberek, hivatalok korrigálhatták. Manapság viszont tipikus félpiaci helyzet van az élelmiszer-gazdaságban. Vannak termelők, vat). kínálat, az árak jórészt szabadok. Csakhogy e rendszer működtetéséhez a magyarénál fejlettebb közgazdasági környezetben is tartoznak piacszabályozó elemek, amelyek nálunk hiányoznak. Ennek oka, hogy az élelmiszer nem csupán egy termék a fogyasztási cikkek között, hanem rendkívül sajátos portéka. Az agrártermelésben élő szervezetek működnek, a piaci ár közhangulatot, belpolitikát befolyásoló tényező, ráadásul a nyugati világban érvényesül egy igen erős protekcionizmus is.

— Ön tehát azt állítja, hogy az élelmiszer-gazdaságban a szabályozott piac elengedhetetlen feltétel a kiegyensúlyozott termeléshez és ellátáshoz.

>•—■ Pontosan erről van szó. Nálunk sokan vakon hisznek a szabad ár mindenhatóságában, ez azonban csak az élelmiszer- gazdaság összeomlásához elégséges. A mai magyar árrendszer egyébként is befejezetlen és ellentmondásos. Ennek csak egyik eleme, hogy a régi kormánynak már, az újnak még nem volt ideje meghirdetni a védőárakat az úgynevezett stratégiai termékeknél, mint pl. a sertés- és marhahús. Az a szerencse, hogy az év első felében a világpiaci ár kedvező volt a sertéshús értékesítésénél, de egy kínálati pozíció ennek egy csapásra véget vethet, amire nem- vagyunk felkészülve.

— A sertésen kívül példaként lehetne említeni a gabonát, mint az árrendszer belső ellentmondásosságát felszínre hozó terméket. Gondolunk itt arra, hogy a kenyérgabona ára hatósági, a takarmánygabonáé pedig szabad ár. Önnek mi erről a véleménye?

— A kenyérrel aligha szabad tréfálkozni, de ez az ellentmondás rossz viccnek is beillik. A döntés pillanatában is mindenkinek tudni kellett, hogy a gabona kétféle árának az lesz a következménye, hogy a gyengébb minőségű, nagyobb hozamú takarmánygabonának magasabb lesz az ára, mint a jobb minőségű és kisebb hozamú terméknek. Ezenkívül ez a logika antiinflációs megfontolásokból is sántít, hiszen a takarmánygabona voltaképpen nagyobb mennyiségű fogyasztási cikkre van hatassal, mint a

kenyérgabona. Éppen ezért, ha a takarmánygabonára kialakítottuk a szabad árat szabályozó piaci mechanizmusokat, akkor annak a kenyérgabonára is működőképesnek kell lennie. Végül is vagy a hatósági ár és annak fiskális következményei, vagy a szabad ár és az ehhez igazodó piackezelő rendszer lehet a következetes döntés. Azt tudtuk, hogy a hatósági ár nem jó rendszer; azt most tanuljuk, hogy a keverék még énnél is rosszabb. Ebből következően a kenyérgabona árvitáját is a piacon kell eldönteni, s nem a régi alkumechanizmusban.

— A szabad ár piaci viszonyok között gyakorlat a tőlünk fejlettebb mezőgazdasági országokban is, de náluk működik

— mint ön is említette — egy igen erős protekcionizmus és szükség esetén az intervenciós rendszer. A magyar élelmiszergazdaságból ez utóbbiak hiányoznak, ez is a félpiacosságot erősíti.

— A félpiac igazolására ez valóban jó példa. Az intervenciós rendszer helyett a magyar gyakorlatban létezik a hatósági arakhoz rendelt normatív exporttámogatás, és az elkülönülten működő ágazati intervenciók. Ez féloldalas, nehezen működtethető piaci feltételeket jelent, hiszen a szabad árakhoz elengedhetetlenül szükséges egy olyan központi árvezérles, amely a termelőt és a fogyasztót egyformán védi. Az intervenció ugyanis túlkínálat, vagyis áresés esetén lehetőséget ad a felvásárlásra, és így piacos beavatkozással megakadályozva a termelő ellehetetlenülését. Ha hiány van valamely termékből, s ugrásszerűen nő az ára, az intervenció megint kiegyenlít, hiszen terméket dob a piacra, megakadályozva a drasztikus fogyasztóiár-emelést. Ha ez működik, biztonságosabb a termelő és a fogyasztó helyzete egyaránt.

— Az intervenció jó megoldás, működtethető, azonban feltétele az előrelátás, a hazai és a külföldi piac naprakész ismerete. Egy nyugati farmernak például elegendő a lakásán elhelyezett számítógép gombját megnyomni, s máris tudja, melyik termékből milyen a piaci helyzet

— Ez az információs bázis még hiányzik a hazai agrárgyakorlatban. Azonban minél előbb elérendő, s a Magyar Agrárkamara — lehetőségeihez képest — mindent meg is tesz a gyors bevezetéséért. Az intervenciós rendszer ugyanis nem működhet jól, ha egyes tárcákat s azok felelősségét szétforgácsolják, s a döntésből kimaradnak az élelmiszer-gazdaság szereplői. Megítélésem szerint elő kell segíteni a ma még csíráiban lévő terménytőzsde gyakorlati működtetését is.

— A magyar agrártermelésnek évtizedek óta feladata a hazai fogyasztók ellátása és a gazdaságos export bővítése, s ez a mai helyzetben sincsen másként. A hazai agrártermelés 800 millió dolláros aktívumot produkál, ami jelentős a magyar egyensúly szempontjából, de nem elégséges a külpiac befolyásolásához. Hogyan lehet így a nemzetközi rendszerekhez kapcsolódni?

ÉS Ha a gazdag országok agrárprotekcionizmusának mozgását és a saját termelési ingadozásunkat figyelembe vesszük, akkor mi csak úgy járhatunk jól, ha olyan országokkal törek- szünk kölcsönös, intervenciós megállapodásokra, amelyeknek elegendő'termékük van. Környezetünkben ilyen lehet Csehszlovákia, Ausztria és az EGK szervezete is. Ez nem jelentene még csatlakozást, csupán kísérletet arra, hogy a magyar agrárpiac ingadozásait szélesebb termékbázison kezeljük.

V. Farkas József