Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-26 / 174. szám
1990. július 26. 1 PETŐFI NÉPE • 3 \ VASÁRNAP NÉPSZAVAZÁS Király Zoltán, az MSZP és az MSZMP kezdeményezésére vasárnap népszavazás lesz Magyarországon. Az eldöntendő kérdés ezúttal az, hogy a nép közvetlenül válassza-e a köztársaság elnökét, avagy a parlamenti képviselők válasszák meg. Közvélemény-kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala egy bizonyos dátumtól kezdődően tilos, és holnap éjféltől teljes lesz a kampánycsend is. Amikor most megpróbálunk vázlatos körképet adni a jelentősebb politikai erők népszavazás előtt kialakított véleményéről, azt gondoljuk, hogy ezzel informáljuk olvasóinkat az álláspontokról. Ezután — döntsön a nép... tűnik választási ígéreteivel ellentétben koalíciós, azaz pártszempontoknak rendeli alá. Eközben nem lehet csodálkozni azon, hogy a külföldi tőke nem árasztja el az országot, sőt 800 millió dollárt vontak ki az MNB-nél vezetett betétekből. Ezek ma a politika fő kérdései, nem a köztársasági elnök megválasztásának módja! Az SZDSZ Kecskeméti Szervezete • A nép érett arra, „hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon” válassza meg! Igen —- jogállamban —, alkotmányos joga nemcsak képviselői útján, hanem közvetlenül is gyakorolja — ha szükséges évente többször is — a népszuverenitást. A népszavazásra most a parlament miatt kerül sor, mert: sietve kiiktatta az alkotmányból a választópolgárok által történő közvetlen választást; az Országgyűlés választotta el e kérdés eldöntését a helyhatósági választásoktól. Ezért fölösleges kiadásba nem mi, hanem döntésével a parlament „kergette az országot”. Jogszerű állampolgári kezdeményezésre történik a népszavazás. Van-e értelme az Országgyűlés által elrendelt július 29-ei népszavazásnak? Igen, mert a köztársasági elnök a nép elnöke, ha közvetlenül választja! A nép által választott parlamenttel a nép által választott elnök tart egyensúlyt. A köztársaság létének stabilitásáról van szó. Mert e közjogi méltóságnak nem százak, hanem milliók bizalmával kell elnökölni köztársaságunkban. Most „átmeneti”, később esetleg „válságos” helyzetben az elnök legyen a népbizalom megtestesítője, így a népszavazással a parlamenten kívül maradt nem jelentéktelen erők is érvényre juttathatják elképzeléseiket. Ez nem a parlamenti demokrácia elleni támadás. A nemzet döntési hatáskörének megőrzését jelenti a népszavazáson való részvétel. Ha a parlamentre bízza a köztársasági elnök választását, akkor is menjen el minden választópolgár és adja le szavazatát! Mi azt akarjuk, hogy e fontos kérdés eldöntése ne váljon parlamenti küzdelem tárgyává. A szűk körben meghozott döntések esélyt adhatnak összefonódásra, a hatalom kisajátítására. A kezdeményezők nem maguknak akarnak hatalmat, de azt sem, hogy a köztársasági elnök választását is elvegyék a néptől! A választópolgár népszavazáson való részvétele azt jelenti, hogy komolyan veszi, gyakorolja demokratikus jogait. Szabadon szavazni várunk minden választópolgárt július 29-én. Szocialisták Kecskeméten, Bács-Kiskunban Pártok véleménye • Szerintünk a tavaly novemberben rendezett népszavazáson a kisgazdák és a nép is úgy döntött, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza meg. Ennek a most kierőszakolt népszavazásnak nem látjuk értelmét. Azok, akik ráérnek és elmennek, reméljük, arra szavaznak, hogy a parlament döntsön. Ám véleményünk szerint erről a népszavazásról a távolmaradás a helyénvaló. Kosa Gyula a Független Kisgazda- és Polgári Párt Bács-Kiskun megyei főtitkára • Mi értelme van a július 29-ei népszavazásnak? — teszi fel a kérdést több millió magyar állampolgár. Ezért szükségesnek tartjuk véleményünk közzétételét. A Magyar Köztársaság ideiglenes elnökét az Országgyűlés az MDF, az SZDSZ, az FKgP és a KDNP javaslatára — megválasztotta, amit a magyar politikai élet okos és szerencsés lépésének tartott mind a bel-, mind a külföldi közvélemény. Az MSZP megfelelő számú aláírás összegyűjtésével elérte, hogy népszavazás döntsön arról, hogy a polgárok közvetlenül vagy az Országgyűlésbe küldött képviselőik által kívánnak-e köztársasági elnököt választani. A Magyar Demokrata Fórum Bács-Kiskun Megyei Elnöksége a jelen gazdasági és politikai helyzetben a magyar haladást gátló és késleltető lépésnek tartja az MSZP akcióját; ugyanakkor felhívja a figyelmet annak kárt okozó voltára, ami a forintban kimutatható költségeken túl az emberi munka igénybevételével és a közügyek iránti csökkenő tenniakarással felmérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okoz az országnak. Az ideiglenes köztársasági elnököt jelölő pártok a közeljövőben sem fognak erre a posztra más jelöltet állítani. Az MSZP kezdeményezését a magyar kibontakozást akadályozó lépésnek tekintjük. Véleményünket megfontolásra ajánljuk a szavazni szándékozó állampolgároknak . A Magyar Demokrata Fórum Bács-Kiskun Megyei Elnöksége • Éljen városban, falun vagy tanyán, tapasztalhatja, hogy a hatalomra jutott parlementtel és kormánnyal az ország helyzete nem javul, sőt romlik. A nép nem érzi a rendszerváltás előnyeit. Személyes garanciát — mintegy biztosítékot'— is akar látni egy olyan köztársasági elnökben Magyarország gazdasági-társadalmi felemelkedéséért és a demokrácia védelmében, akit nem pártérdekek vezetnek cselekvéseiben. Aki felelősen segíti és ellenőrzi a parlament és a kormány munkáját, a népfenség legszélesebb értelmében gyakorolva hatalmát. A nép által választott köztársasági elnök abban, a sorsdöntő időszakban lépne hivatalba, amikor olyan kérdésekről kell dönteni, mint a tulajdonlás és a gazdasági felemelkedés útja. Minden magyar állampolgár joga és kötelessége beleszólni abba, hogy ki legyen a Magyar Köztársaság elnöke. (Ha július 29-én nem tartózkodik állandó lakóhelyén, kérjen a tanácstól igazolást, hogy ideiglenes tartózkodási helyén szavazhasson.) Csak olyan becsületes magyar állampolgár töltheti be e tisztet, aki élvezi a nép többségének bizalmát, s pártérdekektől függetlenül képviseli a nép érdekeit. Kérjük, menjen el szavazni vasárnap! Igen szavazatával ön dönt! Az MSZMP ■ Bács-Kiskun Megyei Koordinációs Bizottsága • A szabaddemokraták álláspontja a vasárnapi népszavazással kapcsolatban közismert: a magyar alkotmányjogi konstrukcióba a közvetett elnökválasztás illeszkedik. Ugyanakkor véleményünk szerint a választás módja másodrangú kérdés, a lényeg ugyanis a köztársasági elnök jogköre. Ugyanakkor meg merjük kockáztatni, hogy a népszavazás eredménytelen lesz, no nem az időpont miatt, hanem azért, mert az emberek többségét a gazdasági kérdések érdeklik, az életszínvonal további csökkenése, az áremelések. Rendszerváltást (-változást — ahogy tetszik) ígértek nekik, s' egyre többen jönnek rá, csak a hatalmi elit cserélődött ki, a rendszer nem változott. Igaz, a vörös csillagot felváltotta a Szent Korona, alatta azonban a hatalomra került MDF koalíciós partnereivel ugyanúgy emeli az árakat, központi (állami) irányítású „önkormányzatot” akar kiépíteni, egyre leplezetleneb- bül a sajtó irányítására törekszik. A privatizálással kapcsolatban • egyre szembetűnőbb a szakmai bizonytalanság, a földkérdést — úgy MOLDVAf CSÁNGÓ MAGYAROK (II.) Nem szabad veszni hagynunk! A 70-es, 80-as években történészek, nyelvészek igyekeztek halálkomolyan bizonyítani —, hogy a csángók tulajdonképpen románok, akiket egy időben megpróbáltak elszékelyesíteni, elmagyarosítani, de nem nagy sikerrel. Mindez jókora zavart keltett a csángóság körében, volt, aki önigazolást érzett abban, hogy már korábban lemondott magyarságtudatáról. Csak az öregek dohogtak, hogy bizony ők ezt egészen másképp tudják, no meg az az elenyésző csángó értelmiség, amely magyar ajkúnak merte vallani magát. A hivatalos propaganda ezúttal is nagy kampányba kezdett: úton-útfé- len bizonygatta, hogy a csángó az nem magyar. És nem volt ellene apelláta, akinek ellenvéleménye volt, lett volna, azt elhallgattatták. És most kanyarodjunk vissza az írást bevezető kijelentésre, arra tudniillik, hogy „nem vagyunk mi sem románok, sem magyarok, mi csángók vagyunk”. Ugye, most már valamivel érthetőbb ez a se hús, se hal álláspont. Persze, az ostobaság ettől még ostobaság marad, a mozgatórugók azonban most már érzékelhetők: az önjelölt vezető meg merte cáfolni a csángóság „tudományosan bizonyított” román eredetét, arra viszont nem volt elég tudása, mersze, hogy meggyőződéssel magyarnak vallhassa magát. És ezzel eljutottunk a csángóprobléma gyökeréig, s ebből kell kibontanunk a jelen s a közeljövő legsürgetőbb feladatait. Végre már fel kell oldani a félelem görcseit, öntudatra kell ébreszteni a nemzetiségi léte legutolsó szakaszába jutott csángósá- got. Már akit lehet. Mert azzal feltétlenül szembe kell néznünk, hogy korántsem akarja minden moldvai^ csángó magyar anyanyelvűnek vallani magát. Érdekes magyarázatát adta ennek a jelenségnek Csicsó Antal, a Csíkszeredában létrejött csángó fiókszervezet vezetője. Szerinte azt a csángót, aki románnak vallja magát, azonnal befogadja a román környezet, azt viszont, aki magyar ajkúnak vallja magát, s a maga archaikus nyelvét beszéli, eltaszítja magától a székely közösség. Ránk, erdélyi magyarokra, s különösképpen a csángókhoz földrajzilag legközelebb eső székelyekre igen nagy feladatok várnak: évszázados előítéleteket kell feloldanunk, az eddigieknél nyitot- tabban, segítőkészebben kell hozzájuk viszonyulnunk. Ezt bizony a történelem folyamán elmulasztottuk már egyszer-kétszer, most újra itt az esély — egészen biztosan az utolsó. Ha sokáig tétovázunk, nemsokára csak úgy beszélhetünk a csángó- ságról, mint volt magyar etnikumról, amelynek elfogyását, beolvasztását tétlenül néztük. Sokat tehet a csángóság megmaradásában, öntudatra ébresztésében a Sepsiszentgyörgyön megjelenő kétnyelvű hetilap, a Csángó Újság, de nagy felelősség hárul a romániai tévé magyar műsorának szerkesztőire, a bukaresti rádió magyar adására, a központi és vidéki magyar nyelvű lapokra, anyanyelvű könyvkiadásunkra (különös tekintettel a néprajzi gyűjtőmunka már meglévő anyagának feldolgozására, megjelentetésére), a nemrégiben létrejött, életképesnek mutatkozó csángó szervezetre, a sajnálatosan kisszámú csángó értelmiségre, s folytatnunk kellene a hitélet és az oktatás magyar nyelvűvé tételével, de ez alighanem hosz- szabb átfutási időt igénylő feladat. Annyi máris történt, hogy a moldvai csángósággal szomszédos két székely lakta megye, Hargita és a Sepsiszent- györgy székhelyű Háromszék (volt Kovászna) magyar nyelvű középiskolai osztályaiban helyet biztosít eddig román iskolába járt csángó fiataloknak: a székelyudvarhelyi tanítóképző az ősztől húsz csángó ifjúnak tart fenn helyet, belőlük lesz majd az újjáéledő anyanyelvi oktatás most oly hiányzó alapkőletevője. Hasonló a helyzet egyházi vonalon is, ősztől ugrásszerűen megnő a magyarul tanuló papnövendékek száma, mint ahogy Marosvásárhelyen és Kolozsváron is létezik olyan elképzelés, miszerint feltétlenül ösztönözni szükséges a csángó értelmiség mielőbbi kitermelődését. Ezt a néptöredéket nem szabad veszni hagynunk. Bűnös volt az az állampolitika, amely etnikai hovatartozásától akarta megfosztani a moldvai magyarságot. De tegyük csak a kezünket a szívünkre: megtettünk-e mi, székelyek, és tágítsuk a kört, magyarok, mindent azért, hogy a csángó megmaradhasson magyarnak? A válasz — sajnos — egyértelmű: Nem! Áttelepítéssel a csángóság egészének sorsán változtatni nem lehet. De a cél nem is ez. Úgy kell valahogy kinyújtanunk a testvéri kezet, hogy az végre tényleg segítsen, ne alamizsnát osszon, és főleg: ne legyintsen, hogy itt ■már minden mindegy. A történelmi pillanat itt van, érezzük, a sült galambot azonban hiába várjuk. Tegye hát mindenki, amit szíve, lelkiismerete, tehetsége tenni enged. Az idő majd minket fog igazolni. Demeter Zoltán Csíkszereda MARATONI LAKOSSÁGI FÓRUM AZ AUTÓPÁLYA ELKERÜLŐ SZAKASZÁRÓL A tanácstestület kezében a döntés Kedden délután 5 órakor kezdődött, s majdnem négy teljes órán át tartott Kecskeméten, a városi tanács dísztermében az a lakossági fórum, amely immár másodszor próbált közös nevezőre jutni az autópálya várost elkerülő szakasza nyomvonalvezetése ügyében. Dr. Fáy Ferencné, a városi tanács általános elnökhelyettese bevezetőjében elmondta: a március 28-ai találkozás óta — amelyet az a követelés kísért, hogy a várost keleti irányban kerülje el az autópálya — a tervezők nyolc javaslatot készítettek, s közülük négyet most a fórum elé terjesztettek. (Csupán tájékoztatásul néhány adat: az eredeti, O-ával jelölt változat 53,1 kilométer hosszúságú, a jelenlegi elágazástól a Kiskunfélegyházát elkerülő szakasz befejezéséig 8,8 milliárd forintba kerül. Az A változat 54,1 kilométer, 9,1, a B változat — ez már a keleti szakasz — 58,8 kilométer, 9,2 és a C változat, amely 63,2 kilométer és 9,8 milli- árdba kerülne.) A döntés sürgető feladat, ugyanis a tervezőknek el kell készíteni a konkrét kivitelezési tervet, amelynek alapján el lehet kezdeni a kisajátítást, a kártalanítást, amihez a Közlekedési, Hírközlési és Építési Minisztérium biztosítékokat adott. Kovácsházi Frigyes, az Uvaterv tervezője arról szólt,, hogy több környezetvédelmi, meteorológiai, városrendezői, építőművészeti, szakembef közreműködésével készítették el a tanulmányterveket. Hangsúlyozta: a- nyugati elkerülő 0 változat elkészítése, megépítése a legcélravezetőbb, ugyanis kisebb a költsége, ugyanakkor megteremti az összeköttetést az észak—déli, s egy átkötő úttal a kelet—nyugati irányokban is, ugyanakkor lehetőséget teremt a lajosmizsei vasútvonal kihelyezésére. A vita —, mint várható volt — túlfűtött érzelmekkel kezdődött, néhányan azt bizonygatták, hogy a 0 változat több ezer ember megélhetését veszélyezteti, szennyezi a város levegőjét, a kártalanításkor nem a valós értéket fizetik ki; drámai hangon tiltakoztak, sőt kétségbe vonták a szakemberek hozzáértését, sértegették is őket. A hobbi- és telektulajdonosok igyekeztek érvényt szerezni érdeküknek, s minden módon kinyilvánítani: csakis a város keleti felén épített autópálya jó valamennyiünk számára: A szakemberek válasza: az uralkodó szélirány, amely levegőszennyeződést okozna, ha a 0 változatot valósítják meg — a vitázók állítása szerint észak—dél irányú, s ez igaz is, — nem veszélyezteti a várost, ugyanis a levegőszennyeződés koncentrációja szélcsendben keletkezik. Az út vonalvezetése észak—dél irányú, ugyanakkor a pályán lévő forgalom szélcsatornát hoz létre. A kisajátítás nem több ezer, még több száz embert sem érint, ugyanis a 0 változat esetében 86 ingatlanról van szó. Ezek egy részén valóban van épület — talán jó néhány engedély nélkül épült —, a többi hobbikért. Akadtak másként gondolkodó érdekeltek is. Egy fiatalember, akinek családi háza esik az út vonalvezetésébe — ő talán a legérdekel- tebb —. javasolta a 0 változatot, mert a város százezer lakosának ez a jobb. Egy másik érdekelt a tervezők elnézését kérte a sértő hozzászólásokért, s kijelentette: az út vonalvezetésének meghatározására a szakemberek az illetékesek. Egyre inkább felerősödött — a közbekiáltások ellenére — az az érvelés, hogy a döntés elodázhatatlan, s természetesen a legolcsóbb, a legjobb változatot válasszák ki. Már elmúlt fél kilenc, amikor egy-két botrányos hozzászólás után összefoglalójában dr. Fáy Ferencné elmondta: a tervek változatait a Közlekedéstudományi Egyesület, a Magyar Építőművészek Szövetsége kecskeméti csoportja, illetve a megyeszékhelyen működő pártok képviselői megvitatták. A két tudományos egyesület szakértői, a pártok, amelyek megbíznak a tervezők munkájában, az eredeti, tehát a 0 változatot tartották megvalósíthatónak, de a döntés joga — húzták alá j— a tanácstestületet illeti. A legnagyobb tapsot Regös Szilveszternek, a KÖHÉM Közúti Főosztály vezetőjének bejelentése váltotta ki, az akkor már ugyancsak gyér hallgatóság soraiban: „A tanács döntése után, 1991-ben, megkezdjük a kisajátítást, a kártalanítást, 1992-ben megkezdjük az építést, 1995-ben megvalósul a kecskemétiek régi álma: elkészül az M5-ÖS autópálya várost elkerülő szakasza.” Gémes Gábor A KÉRDÉS 1989-ben: Csak az országgyűlési választások után kerülj ön-e sor a köz- társasági elnök megválasztására? A KÉRDÉS 1990-ben: Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon válasszák meg?
