Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-25 / 173. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 25.

A felvásárlási ár eshet, a fogyasztói emelkedhet

Az exporttámogatás megvonásának várható hatása

a húsiparban

A7 exporttámogatás csökkentése, ami a mező- gazdasági' és élelmiszer-ipari termékekre vonatkozik, nyilvánvalóan . nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemeket, hanem az élelmiszer-ipari vállalatokat, így a húsipart is érinti. Dr. Vidmann Mihályijai, a Kunsághús igazgatóhelyettesével arról beszélgettünk, hogy hat az exporttámogatás radikális csökkentése a Kunsághúsra, hogyan befolyásolja a további szerződéskötést, felvásárlást és értékesítést, az exportot.

— A jobb megértés érdekében vissza kell térnünk ez év januárjához. Akkor — miután először akkor csökkentették a támogatást —, számolva a fennmaradó szubvencióra, a következő árajánlatot tettük a termelőknek: a sertés átvételi ára átlagosan 66, a marháé 70 forint. Ezzel szemben az első félévben a sertés kilójáért 70,12, a marha kilójáért 76 forintot fizettünk. A miértre nagyon egyszerű válaszolni: a magasabb áron történő felvásárlás kényszerpálya volt számunkra, követni kellett az áremelést, biztosítani az exporthoz, a belföldi fogyasztáshoz az alapanyagot.

Az első félévben ez a Kunsághús számára 4Ö millió forinttal több kiadást jelentett, csökkentette a vállalat jövedelmezőségét, s jelentős mértékben befolyásolta az elképzelt beruházások megvalósítását is. Ha a januárban kialakított állapot maradt volna fenn, akkor is 80-90 millióval többet költöttek volna alapanyagra. Ennek elsődleges hatása a nyereség csökkenését hozta volna magával, de a vállalati egyensúly fennmaradt volna. Igaz, jövőre a húsár emelése mindenképpen bekövetkezik.- Az exporttámogatás jelentős csökkentése - a marhánál 30, a darabolt sertéshúsnál 5, a

dobozos sonkánál 20 százalék jl| új helyzetet teremthet. A vállalat össztermelésének exportrészaránya 25 százalék. Az elmúlt évekhez viszonyítva az exportjövedelmezőséget az idén már több tényező rontotta. Elég, ha utalok a világpiaci árak stagnálására, az alapanyagárak növekedésére, az év eleji exportszubvenció-csökkentésre.

Januárban az exporttámogatás a marhahús esetében 68-ról 50-re, a darabolt sertésnél 68-ról 25- re, a vágómarhánál 49-ről 35 százalékra csökkent. (A szubvenciót az árbevételhez számítják, ez azt jelenti, hogy például a januárban ezer dollárért értékesített egy tonna marhahúsért 64 ezer forintot és még énnek 68 százalékát Kapták meg. Ebből a húsipar leemelte az exporttal járó költségeket, a saját 1 százalékos hasznát, a többit visszajuttatta a termelőknek.) Már az akkori támogatásmegvonás és az ezt követő alapanyagár-emelkedés a

Kunsághús több exporttermékét — például a darabolt sertéshúst, amelyből tavaly 800-900 tonnát küldtek külföldre [ -, veszteségessé tette.

— A jelenlegi támogatásmegvonás megkérdőjelezheti a vállalat teljes exportját. Értelmetlen külföldre szállítani a húst. mert a szubvenció újabb csökkentése az exportot veszteségessé teszi. Marhahús esetében a felvásárlási ár 150 forint volt kilónként, ha megvonják a szubvenciót, ez 120 forintra esik vissza. Export esetén még 10 százalékos költség jelentkezik. Ha tehát exportfa küldenénk marhahúst, kilónként 20-25 forint veszteség keletkezne.

A vállalat sertéshúst már nem exportál, de miután különböző szerződések kötik, a betárolt készleteket elküldik külföldre; a továbbiakban már nem kötnek ilyen megállapodásokat. Ehelyett más értékesítési csatornákat, belföldi piacot keresnek. Az talán logikus, hogy a Kunsághús exportbevétele az idén a tavalyi felét sem éri el. A húsipar lehet, hogy nem exportál, mert nem érdemes, a belföldi piac telített, s a pénztelenség miatt egyre szűkül a fizetőképes kereslet. A másik oldalon ugyanakkor igen jelentős az állattartás a mezőgazdasági nagyüzemekben és a kistermelőknél. A Lajosmizsei Kossuth Tsz-ben például 2000 marhát tartanak, amelyből 600 a háztájiban nevelt hízómarha. Mi lesz a termelőkkel, egyáltalán megvásárolják-e tőlük a felnevelt marhát, sertést?

— Ha növekszik a kínálat, mert nem lesz értelme tartani az állatokat, a vágást mi is a piaci viszonyokhoz igazítjuk, azaz csökkentjük a felvásárlást. Itt lép be a piac törvényszerűsége; ha nagy a kínálat, csökken az ár. A feldolgozás ára és költségei azonban nem maradnak meg á korábbi szinten, ugyanis emelkedett a villamos- és más energia-hordozók ára, tehát a szállításé is..Ha nem éri meg a termelőnek az állattal való foglalkozás, a törzsállományt is felszámolja, s ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Visszatérve magunkhoz: amennyiben meg akarunk élni, a megváltozott körülményekhez kell igazítanunk az árakat ...

Ez pedig nem jelenthet mást, mint húsáremelést. Az exporttámogatás megvpnása tehát oly an viszonyokat teremthet, amelyek lehetetlenné teszik a nyereséges exportot, csökkentik a termelési kedvet, növelik a hazai húsárakat, ami fogyasztói keresletcsökkenést okoz.

Gémes Gábor

Magánrendőrség Szegeden

' Egy ma még ritka vállalkozást szeretnénk megismertetni az olvasóval: a Kocsis István rendőr hadnagy által vezetett szegedi Biztonsági Szolgálatot, amely akár magánrendőrségnek is nevezhető.

— Sajnos, a rendőrök állóképessége, fizikuma sok kívánnivalót hagy maga után - mondja Kocsis István. Ha profi állami rendőrséget akarunk — és azt akarunk , akkor a rendőröknek a küzdősportokban is helyt kell állniuk. Idén februárban hoztuk létre a Rendőr Testedző Egyletet. Egyesületünk nyit a város felé: Szeged új tömegsporttámasza, központja szeretne lenni. Egyletünk önálló jogi személyként működik, s belefogtunk egy rendőri szolgáltató vállalkozásba, melynek neve 3 S Service, valójában biztonsági szolgálat. Az állámi rendőrséghez, annak eszközeihez (a járművekhez, a fegyverekhez, a hírközlési felszerelésekhez) semmi köze, legfeljebb annyi, hogy ott is, itt is jórészt rendőrök az alkalmazottak. A szolgálatnak önálló bankszámlája van, erre fizetik megbízóink szolgáltatásaink ellenértékét.

— Milyen feladatokat vállalnak?- Szakmai jellegűeket.' Hisz éppen az volt a célunk, hogy a rendőrök ne fóliázzanak, ne menjenek kőműves mellé segédmunkásnak, s ne kelljen a jó ég tudja mivel küszködniük, mint manapság mindenkinek, hogy a fizetésüket kiegészíthessék. A szabad idejükben vállalkozók a szakmájukat gyakorolják, s olyan különleges feladatokat teljesítenek, amelyekre a rendőrség nem képes.

— Mondana példákat?

Bankoknak, intézményeknek pénzőrzést, pénzkísérést vállalunk, ellátjuk különböző telephelyek, kiállítások, bemutatótermek, üdülőtársaságok védelmét. Előre megjósolható, hogy fölértékelődik a vállalkozói titok, s védeni kell az üzleti tárgyalásokat. Ha ínajd jogszabály lehetővé teszi,-megbízás alapján mi átvizsgáljuk a megbeszélés helyét: van-e „poloska”? Hozzá ugyan nem nyúlhatunk, még a helyét sem mondhatjuk meg/de tanácsot adhatunk az üzletembereknek, beszéljenek-e máshol, vagy maradhatnak. Más példa: manapság egyáltalán nem biztonságos tízezrekkel, százezrekkel útnak indulni. Ha mégis rákényszerül valaki, kérheti személyi védelmét tőlünk. Védtelenek az otthonok. Fölkérésre megnézzük a lakást, megállapítjuk melyik biztonsági rendszer működne ott a leghatásosabban, beszerezzük ezeket az eszközöket, fel is szereljük, s gondoskodunk a karbantartásról is. Tegyük föl, valaki hosszabb időre elutazik, s nincs kire hagyja lakását, házát. Ránk bízhatja.

— A példáiban említett megbízások egy részét a rendőrségnek kellene elvégezni, külön fizetség nélkül. Mondja, nem az lesz ennek a vállalkozásnak a vége, hogy a rendőrök derekasan megdolgoznak a pluszpénzért, a főállásukban pedig pihengetnek?

— Kizárt. A parancsnoka ugyanis egyszerűen nem engedi el, amíg a napi munkáját megnyugtatóan be nem fejezi.

— S ha a parancsnok is vállalkozó rendőr?

—- A rendőrségen mindenkinek parancsolnak. Egy sorozatos kudarc, eredménytelenség pedig hamar észrevehető. Egyébként higgye el, aki a rendőrségen „megragad”, annak egy idő után hivatásává válik a munkája.

— Igen ám, de a hivatásérzetét kiélheti a másodállásában is. Arra gondolok, hogy információkat birtokolnak, előre tudnak bizonyos dolgokat, amiket szépen, lassan átmenthetnek a szolgálatba.

— Rosszindulatú megközelítés. Ugyanis most sem arról van szó, hogy az állami rendőrség nem akar jobb, eredményesebb lenni. Egyszerűen eny- nyi telik erejéből. Napi tíz óra mellett rengeteget túlóráznak. Látta a kocsikat? Szerintem változtatásra vár a

BM egész struktúrája. Ha az új kormány is annyit áldoz a rendőrségre, mint a régi, megnézhetjük magunkat. Visszatérve a kérdésére: miért ne hasznosíthatnánk a tapasztalatokat, az információkat? Egy valamirevaló nyomozó úgy ismeri a várost, mint a tenyerét. Ha mondjuk utcán parkoló kocsikat véd a szolgálat néhány embere, s kiszúrnak egy éppen ott lődörgő, számukra már ismerős suhancot, világos, hogy minden lépését figyelik. Ha letör egy visszapillantó tükröt vagy egy emblémát, biztosan elkapják. Az állami járőrök sosem lesznek képesek egyedi kívánalmak teljesítésére, de nem profil-, juk. Senki sem várhatja tőlük, hogy például külön vigyázzanak a csillaggarázsokra.

— Az áraik milyenek?

— Minden szolgáltatásunknak hivatalos tarifája van, de nincs két egyforma megbízás, ezért mindig egyedi árajánlatot teszünk. Annyit mondhatok, igyekszünk olcsók lenni.

— Ugye, vállalkozásuk azon a jogszabályon alapul, amely feljogosítja, sőt kötelezővé teszi a rendőröknek, hogy szabad idejükben is hivatalos személyként lépjenek fel, ha szükségét látják? Mert amint felmutatják a rendőri igazolványukat, intézkedhetnek.

— Ahol szükséges, minden ecetben élünk ezzel a jogosítványunkkal, kötelezettségünkkel.

— Nem nagy jövőt jósol, gondolom, a kidobólegényeknek, hisz nekik nincs papírjuk. S maguknak? Mert a jogszabályok változhatnak.

— Azt mindig megnézik, kikre ruháznak hatósági jogkört.

— Kaptak-e már megbízást?

— Pénzőrzésre, kísérésre szólót többet is. Bemutatkozó levelet küldtünk minden nagy szegecfi vállalatnak. Tudja, az az érzésem, még nem is igen akarják elhinni, van és létezik ilyen szolgáltatás Magyarországon. Ami pedig a konkrét tárgyalásokat illeti: valószínű, hogy mi biztosítjuk a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Szegedi Ipari Vásár helyszínéit. M. E.

KALLÓDÓ NEMZEDÉK

Fiatalok, pályakezdők — munkanélküliek

A hatvannyolcások vagy a hetvenes években születettek is feltehetik majd egymásnak a „hányás vagy?” kérdését, s a válasz egybehangzó lesz: „Akkor mi együtt voltunk pályakezdő munkanélküliek”.

Pályakezdésről beszélni természetesen illúzió abban az esetben, amikor nyolcadik után vagy szakmunkásképzőből kimaradva, de ugyanúgy a középiskolai érettségivel is munkát keresnek a fiatalok. Milyen pályára irányíthatná őket bárki is?

Nyár van, vakáció. Valójában a gondok egy-két hónap múlva válnak igazán feszítővé. Most az iskolák zöme zárva, a kibocsátott tanulók ezekben a hetekben kapták vagy kapják meg az értesítést, tanulhatnak-e tovább valahol. Nincs intézmény, szervezet, amely érdemben foglalkozna a kérdéssel, mihez kezd a sok cél nélküli kamasz. Igazán kilátástalan a jövője a kisvárosi, falusi fiatalnak, ahol a felnőtteknek sincs elegendő munkaalkalom.

Úgy vélhetnénk — mint a gyerekek is —, hogy a munkaközvetítő majd eligazít. Hozzájuk fordultam én is Halason, miután az iskolákban, a városi tanácson sikertelenül érdeklődtem — információk híján egyelőre még adatokat sem tudtak adni.

— Valójában még nem tömeges, de már érzékelhető a gond — mondja Halász Imre előadó, amikor felkeresem. — Augusztus végén, szeptemberben fog ez igazán tetőzni.

— Milyen korú pályakezdők jelentkeztek már?- Volt két-három felsőfokú végzettségű pedagógus vagy például egy kertészmérnök. Neki aztán semmi biztatót nem tudtunk mondani.

— Érettségizettek kerestek munkát?

— Zömében adminisztrátori állásokat keresnek, de hát az teljesen reménytelen. Elvégezték a középiskolákban a fakultatív gyors- és gépírást vagy az áruforgalmit, de nincs rájuk szükség. A vállalatok inkább leépítik az adminisztratív munkaköröket. Ha keresnek elvétve, akkor is képesítettet, több éves gyakorlattal rendelkezőt. De általában meg sem hirdetik, hanem házon belül elintézik.

— Mégis, mit tudnak kínálni?- Inkább a szakmával rendelkezőknek adódik munkalehetőség. Például most cipőfelsőrész-készítőket keresnek nagyobb számban vagy a vasútjegyvizsgálókat. De jó néhány területről elmondható, hogy fölöslegesen képez szakmunkásokat, képtelenek vagyunk elhelyezni őket.

— Például?

— Egyre fogy a kereskedők, vendéglátó szakmunkások iránti kereslet. Privatizálódik a szakma, jóval kevesebb emberre lesz szüksége. Sorozatban jönnek fodrászok, kozmetikusok — nincs igény rájuk. De itt van a mezőgazdasági szakközépiskola, képzett állattenyésztőket, növénytermesztőket bocsát ki, nincs helyük. A legsiralmasabb a nyolcadik után kimaradtak helyzete.

— Mi lesz ezekkel a fiatalokkal? — kérdezem a munkaközvetítő hivatal kirendeltségvezetőjét, Kocsis Istvánt.

— A jelenlegi struktúrában nincs megoldás a helyzetükre. Munkanélküli-segélyre nem jogosultak, mert a tanulmányi idő nem számít munkaviszonynak. Az újrakezdési kölcsönt — amíg igényelhető volt — nem nekik találták ki. Honnan lett volna anyagi fedezete egy kezdő fiatalnak, hogy vállalkozzon? Legfeljebb amelyiknek olyan családi háttere volt.

— Azt mondta, a jelenlegi struktúrában. Mire gondolt?

— Arra, hogy évek óta mondogatom illetékes helyeken, hogy lépni kellene. Eredménytelenül. Sem az oktatásügy, sem a város vezetése, s az azóta megalakult politikai pártok sem kíváncsiak igazából a tapasztalatainkra. Hiszem, hogy nem felső intézkedésekre kellene várni, hanem itt, helyben, a vidékre jellemző megoldást találni.

— Például?

— Olyan megoldást, amely a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereknek, s a szakképzettséggel nem bíró fiataloknak egyaránt elfoglaltságot tudna adni. Autonómiát biztosítani mondjuk a felszabaduló szovjet laktanya egyik épületében a számukra, s azokat a kézműves ágazatokat újjáéleszteni, amelyek elsorvadtak, pedig a hiányukat naponta érezzük. Vagy az elhagyatott állami földterületeken adni lehetőséget mezőgazdasági vállalkozásokra. Ötlet és lehetőség rengeteg lenne. Segélyek helyett az önkormányzat ezekhez a vállalkozásokhoz biztosítson alapvető eszközöket.

Hajós Terézia

Megválasztottak és< elutasítottak

Járfásnét feljelentették — mégis igazgató

Majdnem hatvan oktatási-nevelési intézmény élére kerül új igazgató Bács-Kiskun megyében. A tíz óvodai, huszonhét általános iskolai, egy zeneiskolai és nevelőotthoni, négy gimnáziumi, hat szakmunkásképző és szakközépiskolai vezetői állás betöltésére a helyi tanácsok tavaly decemberben hirdettek pályázatot. Időközben még négy intézmény került föl a listára, amelyekben bizonyos belső változások tették szükségessé a soronkívüli igazgatóválasztást.

Kecskeméten, két eset kivételével, egyszerű nevelőtestületi szavazás döntött az új vezető személyét illetően. Valamennyi intézet élére „belső” ember került, legtöbbjük a kinevezés előtt igazgató vagy igazgatóhelyettes volt. A még érvényben lévő hatályosjogszabály alapján öt évre nevezték ki Hajnalné Gulyás Klárát (Klapka Utcai Óvoda), Lengyel Lászlót (Hunyadi János Általános Iskola), Papp Gézánét (Jókai Mór Általános Iskola), Kis Pitémét (Kuruc téri Általános Iskola), dr. Endrényi Tibornét (Máriavárosi Általános Iskola), Boros Dénesnét (Mathiász János Általános Iskola), Kozla Lukácsot (Ménteleki Általános Iskola), Császár drillt (Vásárhelyi Pál Általános Iskola), Fest Miklósnét (Bányai Júlia Középiskolai Leánykollégium).

A Matkói Általános Iskola vezetői állására pályázó Lukács Károlyné — addigi megbízott igazgató — személye ellen a tantestület többsége kifogást emelt. Ezért a tanács újabb pályázatot írt ki az állás betöltésére, s az iskola élére az eredményes választásig újból megbízott igazgatót neveznek ki. Nem volt ilyen egyszerű a 607-es Gáspár András Autószerelő Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben kirobbant kisebbfajta botrány megoldása. A vezetőválasztás előtt néhány nappal hat névtelen szerző — tantestületi tag — által írt levél érkezett a városi tanács művelődési osztályára, amely a Járfás Józsefné igazgatónő által elkövetett visszaéléseket részletezte. Bár a szöveg tartalmának megvitatására a szavazás alkalmával sem került sor, az iskola 116 pedagógusából kilencven- ketten voksoltak az igazgatónő újbóli kinevezése mellett. Ezzel azonban nem zárult le az ügy. A tan- testületi ellenzék kérésére a tanács bizottságot küldött ki az iskolába, hogy a bejelentés hátterét, a benne szereplő tényeket kivizsgálja. Ag ennek nyomán született harmincnyolcoldalas jegyzőkönyvből kiderül, hogy a Járfásnét ért vádak általában nem alaptalanok, de nagy részükre elfogadható magyarázat szolgál mentségül. így tehát az igazgatónő is megkapta újabb öt évre szóló kinevezését.

A Baján meghirdetett tíz vezetői állás közül csupán nyolcra sikerült a feladatra alkalmas személyt kinevezni. A Kölcsey Utcai Óvoda és a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola pályázóinak jelentkezését visszautasította a tantestület. Egyértelmű szavazati többséget és igazgatói kinevezést kapott viszont Farkas Istvánné (Kinizsi Utcai Óvoda), Dömény Jánosné (Kiscsávolyi Úti Óvoda), Mikoláné Rácz Edit (Központi Óvoda), dr. Kellner Róbertné (József Attila Általános Iskola), Gombás László (Központi Általános Iskola), Márity Jánosné (II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola) Bálint László (III. Béla Gimnázium), Sári Katalin (Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközép- iskola).

Kiskunhalason iskolaigazgatói kinevezést kapott dr. Szabó Miklós (Szilády Áron Gimnázium), Jekö György (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet), Lukács János (II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola), Kiskunfélegyházán Lantos Sándorné (Állami Zeneiskola), Kovács Sándor (Móra Ferenc Gimnázium), Vöneki Ottóné (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézet), Kalocsán Petróczi Ernőné 619-es Ruhaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet), Kiskunmajsán Nagy András (Fürst Sándor Utcai Általános Iskola). Tantestületi szavazás alapján a helyi általános iskola vezetőjévé választották Mondovics Mihálynét (Bácsbokod), J. Szabó Ferencnét (Ballószög), Feketéné Borbély Zsuzsannát (Gátér), Balogh Gyárfást (Hajós), Kovács Mihályt (Tompa), Tóth Bélát (Miske), Rádiné Gémes Ildikót (Pálmonostor), Fekete Pétert (Zsana), Pénzváltó Istvánt (Nyárlőrinc). Iskolaigazgatói kinevezést kapott még Bácsbokodon Csipler Jánosné (Móra Ferenc Általános Iskola), Garán Tóth József (Kaszapovics András Nemzetiségi Tagozatos Általános Iskola), Lajosmizsén Sipos Ottó (Központi Általános Iskola). Óvodavezetőnek választották Dunabenedeken Kaifis Tibornét, Foktőn Harüngozóné Gábor Editet, Tabdiban Andriska Lászlónét, Soltvadkerten Kádár Péternét (Kossuth Lajos Általános Iskola Óvodája), Petőfiszállásón dr. Akárné Zöld Mártát (ÁMK-óvoda).

A községi művelődési központ élére nevezték ki Imrehegyen Udvarhelyi Istvánnét, Kunfehértón dr. Solymosi Jánost, Kunszálláson Galf Rezsőt.

Éredménytelen választás, alkalmatlan jelentkező híján a tanácsok új pályázatot hirdettek néhány nevelési intézmény vezetői állására. így &r kalocsai Szent István Gimnázium, a Lakiteleki Általános Iskola, a lajpsmizsei Váci Mihály Kollégium, a Feketeerdői Általános Iskola (Helvécia), az Ágasegyházi Óvoda és Általános Iskola, a kunfehértói AMK-óvoda, az Orgoványi Általános Iskola, a szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskola és a Solt-Kissolti Általános Iskola igazgatói státusát tekintve még nem született döntés. F. M.