Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-25 / 173. szám

1990. július 25. • PETŐFI NÉPE • 3 MOLDVAI CSÁNGÓ MAGYAROK (I.) Századok óta magukra hagyottan mü nekünk magyaroknak nagy bol- ránkozásunkra vagyon.” A helyzet azonban nemhogy ja­vult volna, tovább romlott, a múlt századtól kezdődően anyanyelvűk gyakorlásában igencsak korlátozták őket. Egy 1894-ből származó, Iasi- ban (Jászvásár) kelt püspöki parancs szerint a templomban csak román szónak van helye. Érdemes idéznünk a lujzikalagoriak magyar imát enge­délyeztető beadványára küldött püs­pöki választ: „Kérem Lujzikalagor lakóit, akik ebben az országban (t. i. Romániában) születtek és nőttek fel, ennek a kenyerét ették, mondják meg nekem, hogy magyarok-e vagy románok. Ha magyarok, menjenek Magyarországra (figyelem, a múlt század végén írt szövegről van szó!) ... de ha románok, mintahogy iga­zán azok, szégyellniük kell magukat, ha nem ismerik az ország nyelvét. Az egyház és a világi hatóságok együttesen tettek arról, hogy a csán­gók megismerjék az ország nyelvét és felejtsék el a magukét. Papjaik csak románul szóltak hozzájuk (még ak­kor is, ha maguk is csángó származá­súak voltak), igyekeztek bűntudatot verni abba, aki anyanyelvén próbált fohászkodni, mint ahogy az is tény, hogy a moldvai, bukovinai magyar gyermek — ha nem akart büntetést kapni — az iskolában édes anyanyel­vén meg sem szólalhatott. Szomorú következmény: a mai csángó fiatalok túlnyomó többségben már csak ro­mánul beszélnek. (Félreértések elke­rülése végett ez a megállapítás termé­szetesen nem vonatkozik a csángó- ságnak a Kárpátok vonalán belül lévő, székelylakta falvak szomszéd­ságába eső településeire, hanem a számbelileg jelentősebb moldvai szórványú magyarságra.) Tartozunk ugyanakkor az igaz­ságnak azzal, hogy megemlítjük: az anyanyelvi oktatás 1946-tól mintegy másfél évtizedig a moldvai csángó- ság számára kedvezően alakult, ek­kor több mint száz elemi iskolában vezették be az anyanyelv oktatását, a Bákóban (Bacau) magyar tanító­képző is működött, rövid ideig. Ez az időszak volt a legjelentősebb a nép­rajzi gyűjtőmunka tekintetében is — azután újra sötét korszak követ­kezett, a tiltások és megaláztatások kora. Demeter Zoltán Csíkszereda (Folytatjuk) — Nem vagyunk mi sem romá­nok, sem magyarok, mi csángók va­gyunk — jelentette ki a létesítendő csángószervezet mellett érvelve egy magabiztos fiatalember úgy január végén, február elején az akkor még szabadnak hitt román tévé egyik po­litikai műsorában. Ám ez az egyetlen mondat elegendőnek bizonyult arra, hogy tökéletesen elvágja maga alatt azt a bizonyos ágat. Mi azonban ne törjünk oly könnyen pálcát fölötte — szemére vetvén, hogy milyen veze­tője lehetett volna egy etnikai alapon álló szerveződésnek az a valaki, aki épp eredetét tagadja meg —, hanem próbáljuk csak megvilágítani, me­lyek is azok az okok, amelyek ilyen siralmas eredményre vezettek. A magyarázatért mélyen vissza kell nyúlnunk a történelembe. A csángókban a Kelet-Kárpátok ka­réján kívül rekedt egykori honfogla­ló magyarok leszármazottait véljük megtalálni, akik a X. századtól kez­dődően — amikor a kunokkal keve­redtek — egyfolytában igen erős kül­ső — tatár, török, szláv, néhány száz éve pedig főként román — hatással szemben kényszerülnek védeni nyel­vüket (a csángók őrizték meg a leg­ősibb magyar nyelvet, egyes szerke­zeteik, fordulataik az Ómagyar Má- ria-siralom hangulatát idézik), ha­gyományaikat, szokásaikat, s nem utolsósorban vallásukat (római ka­tolikusok, akik nemegyszer arra a kérdésre, hogy milyen nemzetiségű­nek vallják magukat, épp azt vála­szolják, katolikusok — ezzel külö­nülve el az együttélő ortodox román­ságtól), tehát olyan, mintegy száz— százhúszezres lélekszámú néptöre­dékről van szó, amely századok óta a magyarságtól többé-kevésbé elszi­getelten, magárahagyatottan küzd a fennmaradásért. Való igaz, voltak olyan történelmi pillanatok, amikor csíki, gyergyói, kászoni, háromszéki székelyek ke­restek, s találtak menedéket közöt­tük. (Legjelentősebb a XV. századi huszita menekültek befogadásán kí­vül az 1764-es mádé falvi veszedelmet követő időszak, amikor az osztrák hatóságok értelmetlen mészárlással. négyszáz áldozattal vérbe fojtották a székelyek békés tiltakozását amiatt, hogy jogsértőnek találták a határőr­ség tervezett megszervezését, amely a földesúri adóterhek megmaradását is jelenthette volna, s ráadásul a szé­kely határőröket — a reguláris had­sereghez hasonlóan — szülőföldjük­től távolra, bárhová átvezényelhet­ték volna. De az évszázadok folya­mán ez a legfeljebb néhány ezres nagyságrendű vérátömlesztés érthe­tően kevésnek bizonyult, az áttele­pült székelyek úgy vesztek bele a nagy tömegű csángóságba, hogy ha­tásuk nem lehetett semmilyen szem­pontból sem túlságosan erős. A csángók pedig vívták a maguk küzdelmét létük, hitük, anyanyelvűk védelmében — harcoltak a tatárral, törökkel kézbeli fegyverrel, a lengyel és olasz missziós papokkal viszont 1662-től mintegy kétszáz esztendőn át fegyvertelenül kellett szembenéz­niük, mert arra ítéltettek, úgy hall­gassák Isten igéit, hogy jottányit se értsenek belőle, s ráadásul a papok is kiviselték magukat. Csoda-e, ha 1671-ben ilyen levéllel fordulnak a Szentszékhez: „ ... az mely baráto­kat Szentségtek ide küldött, azok erőhatalommal akarnak rajtunk lak­ni ... részegesek, rút, fertelmes életet viselnek, mely minden embernek, de NOTESZLAPOK ÚJRA OTTHON Hosszú útról hazatért ismerősömtől kérdezem, mikor érezte úgy, hogy tény­leg itthon van. — Amikor újra buszra szálltam. — Olyan zötyögös volt? — Lehet, de azt észre sem vettem. Hanem egy csinos fiatal hölgy szállt föl, s tanácstalanul nézett széjjel, aztán megszólalt jó hangosan: — Tunna valaki néköm anni égy buszjegyöt? — No, hát akkor éreztem igazán, hogy itthon vagyok. Ilyen gyö­nyörűségesen zengő szép tájszólással se­hol másutt nem tudnak beszélni az em­berek. Milyen kár, hogy lassan ez is elmúlik, új divat jön a helyébe, i ALKOTÁS Nincs szebb dolog, mint egy kitartó, alapos munkával készült alkotás. Van erre egy közszemlén lévő példám is, amely Kecskeméten, a főposta bejáratá­nál látható — legalább fél év óta. Félkörives, négy lépcsőnyi magas, be­tonba ágyazott, vashuzalokkal erősített feljáró alapzata és oldalfala, félbehagy­va... Bizonyára azért készül, hogy gyermekkocsival és mozgássérültek jár­művével is fel lehessen jutni a bejárat­hoz. Igazán nemes szándék, és micsoda gondos kivitel! Hónapok óta „köt" már a beton ... Azt mondják, jó munkához idő kell. De ennyi idő?... TÖRMELÉK Valamikor létezett a Hóvirág két­szersült, aztán eltűnt a boltokból. Pedig diétázóknak, betegeknek igazán ajánl­ható, kiváló készítmény. Boldog béke­idők! Most kapható helyette a Hírős fel­iratú. Készíti a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat 111. sz. kiskun­félegyházi üzeme, az előirt szabvány szerint, édes és sós kivitelben. Sós csak ritkán kapható a boltokban, de ez hagy- ján. A 180 g „tiszta tömegű" csomag kibontva igen gyakran összetöredezett törmeléket tartalmaz, amely étkezésre aligha alkalmas. Nem állítom, hogy a gyártó üzem a hibás, habár a szabványt érdemes lenne megvizsgálni. (L: Hóvi­rág!) Lehet, hogy a szállításnál válik törmelékké az áru. Mint ahogy több más édesipari terméknél is tapasztalja ezt a vásárló. Egyelőre elment a kedvem a kétszer- sülttöl. Inkább pirítom magam a kenye­ret, némelyikre úgyis ráfér egy kis után- sütés. KEDÉLYESEN Egy úr a pénztároshoz: — Lenne szives a blokkot is! — Minek az magának ? — Ez a hobbim! Egy másik eset, egy másik boltban. A pénztáros blokkol, de nem közli az összeget. — Megmondaná, hogy mit fizetek? — Nem látja? Tényleg, minek annyit fecsegni, ez nem a parlament! F. T. P. ÚRIHEGYBEN, KEGYELEMKENYÉREN — HOVÁ ÜLJENEK LE ENNI?- A BUSZMEGÁLLÓ „ZÁRVA” — SZAVAZZUNK EGYSZER A KÖZÉRTHETŐSÉGRE (IS)! Nyitva vagyunk az ©Ivasók előtt A tévénéző és az újságolvasó úgy érzi, napi dol­gaival kiszorul a tömegtájékoztatásból. Benyomja a tv-t, nézi a lapokat: tényleg neki szerkesztik, neki írják tollal és képpel? Neki — ez nem vitás —, de azért szépen kérik: jusson egy kicsit több a nyilvá­nosságból azoknak is, akik nem politikusok, nem pártszóvivők, csak élnek és laknak valahol! Hét­köznapi emberek, hétköznapi problémákkal. La­punk igyekszik nyitva lenni előttük. Kun Istvánná (20-693) nem sajnálta a fáradságot, hogy felhivja figyelmünket egy, a kecskeméti Úri- hegyben számkivetetten, magányosan tengődő, idős emberre. A bácsi egy putriban él (fotóriporte­rünk készül meglátogatni). A környékbeli hobbi­tulajdonosoktól kap időnként ételt, miután kien­gedték a kórházból, és egyelőre nincs hová mennie. A bejelentő szerint a bácsit kórházba kerülése előtt ütlegelték. Kérdezi: kinek a dolga a legyengült em­bert felkarolni? A tanácsnak, netán a hozzátarto­zóknak ... ? A pénzszűke miatt a múlt héten könnybe lábadt egy műkertvárosi asszony, a 26 éves Berte Sándorné szeme, amikor hozzánk látogatott. Három gyer­mekükkel, már-már úgy tűnt, javíthatnak lakás­helyzetükön. Ahol jelenleg élnek, a Szinyei Merse Pál utca 4-ben, az 56 négyzetméter alapterületet „kinőtték”. A szoba bútorraktár. Kénytelenek minden holmijukat összezsúfolni. A konyhában nem ülhetnek egyszerre asztalhoz, mert nem férnek oda. A tanácsnál az elsők között tartják őket szá­mon a nagyobb lakásra várók között. Nemrég felcsillant a remény a változtatásra, ha az OTP-nél be tudtak volna fizetni 500 ezer forin­tot. Ennyi pénzt honnét vegyenek? Harmincezer jött össze végül is. Benéné tisztában van azzal, ilyen csekély összeggel nem mennek semmire. To­vább vár a sorára. Hátha ... majd egyszer! Meg­könnyebbülés volt számára, hogy legalább mi meghallgattuk. Nyári—de örökzöld—téma: a szemét. Dr. Juhász Magda, a Népfront utca 22-ből panaszolta, hogy egy hete nem viszik el a kukában lévő hulladékot a szol­gáltató vállalat alkalmazottai. Olvasónknak a szállí­tók azt mondták: rakja tele az edényt, akkor majd kiszippantják belőle a szemetet. Nem tehet róla, hogy csak félig van a kuka. így is meglehetősen büdös an­nak a tartalma, főként ilyenkor, nyáron. Több olvasónk fájó gondja a lakóhely, a kör­nyezet állapota. Nagy János a kecskeméti Árpád kőrútról a gyerekek érdekében vette fel a telefont. A füves, fákkal beültetett területekén újabban bu­tikokat akarnak építeni, szűkítve ezzel az eddig sem túlságosan nagy helyet, ahol a gyerekek lab­dázhattak, játszhattak. Minket, lakókat senki nem kérdez meg? — látja ebben is a helyi demokrácia hiányát. Az ő Szava és másoké is fontos kérdésekben süket fülekre talál. Nem biztos, hogy lapunk az eldugult hallójáratok teljes kitisztítására vállalkoz­hat mindenhol, de azt azért még e helyen megem­lítjük: a Rákóczi úton lakó nyugdíjasokat — köz­tük Neszt Ottóikat—kellemetlenül érintette, hogy a Városi mozi előtt több autóbusz megállóhelyét megszüntette a Kunság Volán. A fájós lábú nyug­díjasok nem osztoznak Móricz Zsigmonddal ab­ban, hogy gyalogolni jó! Egy telefonálónk azt a kérdést „borítékolta” szerkesztőségünknek, hogy a 10 forintos borítékos sorsjegyekről mi a véleményünk. — Nekem semmi — válaszoltam —, nem szok­tam venni. — Már csak azért is kérdezem — folytatta —, mert én villanykörtével egyet átvilágítottam. Könnyen leolvashattam, hogy „Nyert" vagy „Nem nyert". Ilyen világítást bárki, bárhol elvégezhet, mielőtt még a sorsjegyek utcai forgalmazásra ke­rülnének. Világos? — Világos! Nem ilyen világos a július 29-ei, vasárnapi, a köztársasági elnök megválasztásának módjáról tartandó népszavazás. EgyedUtszló, a Március 15. utca 15. szám alól úgy véli: közérthetőbben is fo­galmazhattak volna a szövegezők arról, hogy a nép vagy a parlament válasszon-e köztársasági elnököt. Egyed László attól tart, hogy a túlságosan jogászi nyelven fogalmazott tájékoztatón — a mi- ként-ről — sokan nem tudnak majd eligazodni .* Szavaival élve: „ ... Juli néni, Mari néni és Pista bácsi sorban áll majd a szavazatszedő bizottságok­nál, hogy megkérdezze: Tessék mondani, hogy kell szavazni?” Pedig hát ők volnának a nép! Kohl Antal Magyar munkás az NSZK-ban Emelték a keretszámot Újabb ezer magyar vállal­hat munkát az NSZK-ban. A keretszám e jelentős eme­léséből adódó lehetőségeket a jelek szerint elsősorban a dél-német térségben s az épí­tőipari szerződésekkel hasz­nálhatja ki a magyar fél. Az idén már ez a harmadik kontingensemelés, s így -pl vállalatok közötti munka- szerződés alapján — most már összesen 5700 magyar munkavállalót fogad az NSZK. Ez azonban egy át­lagos szám: a munkacsúcsot jelentő nyári hónapokban ennél jóval több, a téli hóna­pokban viszont esetenként ennél kevesebb magyar dol­gozik az NSZK-ban. A ma­gyar cégek általában konk­rét szerelési, építőipari mun­kákra szerződnek. Mivel igen sok vállalat szeretne ilyen munkához jutni, külön feltételrendszert dolgoztak ki a lehetőségek elnyerésére, s a Magyar Gazdasági Kamara Építési Vállalkozók Országos Szak- szövetsége (ÉVOSZ) bírálja el a jelentkezéseket. A német hatóságok csak tőle kapott és Magyarország kölni ke­reskedelmi kirendeltsége ál­tal is láttamozott engedélyre adják ki a munkavállalási engedélyt. E vállalati szerző­désekkel kiküldhető dolgo­zókon felül az NSZK-ban, főként szakmai és nyelvi to­vábbképzés céljából, mint­egy 500 munkavállalót is fo­gadnak idén. A jelzések szerint az NSZK tekintetbe veszi majd, hogy korábban igen sok magyar dolgozott az NDK-ban is. Az erre alapo­zott további kontingens- emeléssel a munkavállalási keret elérheti a 10 ezer főt is. A magyar múnkaügyi kor­mányzat más nyugati orszá­gokban is szeretne hasonló­an előnyös feltételekkel munkalehetőséget szerezni. (MTI) Sok panaszt hallok a vállal­kozók részéről. Nehéz az indu­lás. Van, aki nem is tudja, ho­gyan fogjon hozzá. Hiányzik a tapasztalat, nem ismerik a jog­szabályokat. Megkérdeztem a Szabad Demokraták Szövetsé­ge bajai ügyvivőjét, Ivanov Emilt — aki maga is évek óta vállalkozó —, hogy tudnak-e a kezdő és gyakorló vállalkozók­nak valami segítséget adni? — Úgy tapasztaljuk, hogy a jelenlegi struktúrában egyetlen szervezet — gondolok a Kiosz- ra, a Kisoszra, a Voszra, a Gaz­dasági Kamarára vagy akár a Vállalkozók Pártjára —, sem képes a legjobb szándék ellené­re sem hatékony érdekképvise­letre. Csatlakoztunk az orszá­gos kezdeményezéshez és meg­alakítottuk az SZDSZ vállalko­zói tagozatának bajai csoport­ját. Látjuk, hogy sokan csalód­tak a kormánykoalíciónak a választások idején vállalkozás- barátként emlegetett politikájá­ban. A kormány nem akar hoz­zányúlni a teljesítmény-vissza­tartó adóhoz vagy a világátla­got meghaladó társadalombiz­tosítási járulékhoz. Ugyanígy változatlan a vállalkozói hitel uzsorakamata. Komikusán hangzik, de nosztalgiával gon­dolunk a Lázár-, a Grósz- vagy a Németh-kormány némelyik adótörvényére. A mostani helyzetben egy kezdő vállalkozónak — ha nincs induló tőkéje — szinte re­ménytelen a perspektívája. A bankhitel kamata igen ma­gas, az előírt hitelfedezeti köve­telmények pedig egyszerűen tel­jesíthetetlenek. — Mit tervez tehát a vállalko­zói tagozat? — Mindenekelőtt egy, az egész országra kiterjedő infor­mációs hálózat kiépítését, és en­nek keretében állandó kapcso­latot a vállalkozók, az SZDSZ vezetősége ésjiarlamenti frakci­ója között. így gyorsan eljut­nak a parlamenti frakcióhoz a vállalkozók javaslatai, akár törvénymódosításhoz, akár in­terpelláció kidolgozásához. A vállalkozói tagozat pedig vé­leményezheti a beterjesztésre váró törvényjavaslatokat. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó g| ha közvetett módon is —, de maga is részt vesz a törvényho­zásban. Tervezzük továbbá egy szá­mítógépes adatbank létrehozá­sát, mely regisztrálná a vállal­kozók szakmáját, illetve szabad kapacitását. Az adatbank rög­zítené a bel- és külföldi munka­kínálatot is, elősegítve a gyár­tók és a megrendelők egymásra találását. — Vajon elegendő-e ez a mun­kanélküliség elkerüléséhez? — Már a választási progra­munkban kifejtettük, hogy el­sőrendű fontosságú kérdésnek tekintjük a gazdaság átalakítá­sával jelentkező munkanélküli­ség enyhítését. E célból alapít­ványt hoztunk létre — neve: Szabad Demokrata Átképzési és Vállalkozási Alapítvány —| mely finanszírozza a szakmai átképzést, a munkahelyterem­tést es a vállalkozáskezdést egy­aránt. Hiányszakmákra kívá­nunk átképezni, melyek lehető­séget adnak a vállalkozáskez­désre. Ez is, a munkahelyterem­tés is a munkanélküliség elhárí­tását segíti elő. Kezdeményezé­sünk egyébként Nyugat-Euró- pában bevált gyakorlat, nálunk pedig követendő példának szá­míthat. Ha az országban sok ezer ilyen munkahely létesülne, sok ember és család gondjai ol­dódnának meg. Alapítványunk egyébként nyitott. Szívesen vesszük minden természetes vagy jogi személy csatlakozá­sát, aki céljainkkal egyetért, tá­mogatni kíván bennünket. (Az alapítvány címe: 6500 Baja, Ár­pád u. 1., Pf. 354. Csekkszámla­szám:' OKHB bajai fiókja, 251-97514-7564.) G. Z. V Átképzés, munkahelyteremtés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents