Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

1990. július 23. • PETŐFI NÉPE • 5 ÚJ KÖNYVEK Stephania Richards: Ősz Chasepeake (Text Kft., 79 Ft) — Jack Holdgins: Feltalált vi­lág. (Európa, 120 Ft) — Mark Twain: Jámbor lelkek külföl­dön. (Örökzöld könyvek) (Mó­ra, 98 Ft) ■— Nick Carter: Fe­kete dominó sárga rózsával. (Fortuna Kft., 77 Ft) — Helen Edom: Hogyan épülnek a dol­gok? (Novotrade, 89 Ft) - Dale Brown: A bombázó. (Vic­toria, 110 Ft) — Guy de Mau­passant: Egy asszony élete. (Ol­csó könyvtár) (Szépirodalmi K., 35 Ft) — Sidney Sheldon: Istenek malmai. (I.P.C. köny­vek) (I.P. Coop, 89 Ft) — E. R. Burroughs: Tarzan a feneva­dak élén. (Iljúsági Lap- és Könyvkiadó, 88 Ft) — Gyako­ri beszédhibák a gyermekkor­ban. (Tankönyvkiadó, 109 Ft) — Győrffy Miklós: Polgárok és művészek. (Műelemzések kis­könyvtára) (Tankönyvkiadó, 85 Ft) — Kollányi Béla: Az újjáépült budai palota. (Mű­szaki K., 390 Ft) — Kószó Jó­zsef: Kapuk. (Műszaki K., 280 Ft) — Öntvénytisztítás és -ki­készítés. Szerk. Pintér András. (Műszaki K., 150 Ft) — Nico­las T. Porsons: Hungary a cul­tural and historical guide. (No­votrade, 690 Ft) — Kun József: Tanyai történelem. (Magvető, 98 Ft). Az IMF-szindróma Sajátos, tudathasadásos álla­potba került a minap az új kor­mány, s annak pénzügyminiszte­re, amikor az elődje által végre­hajtott tavalyi költségvetés lezá­rásához kérte a honatyák áldá­sát. Tulajdonképpen teljesen idegen dolgok álltak egymással szemben, hiszen a kabinet egé­szen, a parlament pedig mintegy húsz ember kivételével kicserélő­dött. Most döbbenhetett rá min­denki, mit is jelentenek valójá­ban a megváltozott körülmé­nyek. Furcsán halott,, hogy a régi kormányt vállvetve bíráló egykori ellenzék tagjainak egyik része most a költségvetés elfoga­dásáért korteskedett, míg a má­sik fele otthonosan mozgott már megszokott bíráló szerepkö­rében. Míg — Rabár Ferenc kifejezé­sével élve — a koalíciós kor­mánypártiak a postás szerepét játszva megszavazták a tör­vényt, az SZDSZ nem támogat­ta, de nem is ellenezte a kor­mány javaslatát. Miközben a kormánypárti képviselők to­vábbra is fújták immár hagyo­mányossá vált szólamaikat, s mindent elődjükre kentek. Ez esetben talán megértőbbek is lehettünk ezzel a viselkedésmód­dal szemben, hiszen az előző évi zárszámadásért kétségkívül csak a Németh-kormány a felelős. Már nem lehet ugyanezt mon­dani az idei költségvetéssel kap­csolatban. Az említett tudatha­sadásos állapot ebben az esetben csak félig igaz, hiszen az ez évi előirányzatokat és sarokszámo­kat még a Németh-kormány ál­lapította meg, de az ország kor­mányzásában már az új kabinet vállalt nagyobb szerepet. Még jól emlékezünk arra, hogy mi­lyen sok támadás érte a régi vezetést a sorozatos áremelése­kért, a forint ismétlődő leértéke­léséért, s az évi 50 dolláros valu­taellátás bevezetéséért. A költségvetés fekete doboza Az új kormányzattól a válasz­tási eufóriában túlságosan is so­kat váró emberek most egy kissé csalódtak, hiszen néhány napja ez a, világmegváltásra hivatott, kabinet — a gazdasági környe­zetet alaposan ismerők számára korántsem meglepő módon — is rákényszerült a húsba vágó in­tézkedésekre. Vajon ez a kormány is olyan rossz lesz, mint a régi? — kédez- hetnék sokan. Hiába a rendszer- és a kormányváltás, a nagy ígé­retek, ők is ugyanolyan hideg racionalitással döntik egyre re­ménytelenebb helyzetbe a lakos­ságot? Valószínűleg nem erről van szó. Inkább úgy tűnik — s ez már korábban is így volt S hogy a kormány nem azért nem váltja be korábbi ígéretét, mert nincs meg benne a hajlan­dóság. Az történt, hogy bepillantást nyerhettek a költségvetés „fekete dobozába” és egyszerűen rájöt­tek, hogy ők sem tehetnek sok mindent másként. Ha egy dolgot ketten ugyan­úgy rosszul végeznek, akkor két eset lehetséges. Vagy mind a két fél képességei egyformán rosz- szak, vagy pedig egyszerűen nem tudnak mást tenni. Jelenleg ez utóbbi történik. Hiába a függet­lenség egyre magasztosabb esz­ménye, ha teherként nehezedik a gazdaságra a fizetésképtelen­ség fenyegető réme. Amíg a ma­gyar gazdaság képtelen annyi, pénzt kitermelni, hogy egy időben tudja finanszírozni a ha­zai termelést, és egyúttal eleget, tenni az adósságszolgálatnak is, addig külföldi hitelekre van szükség. A Valutaalap szigorú feltételei A külföldiek azonban, min­den ellenkező híresztelés ellené­re, korántsem felebaráti együtt­érzésből és önzetlenül adják a kölcsönöket. Biztosítékokat kér­nek, különben nem nyitják ki dollárokkal teli pénztárcájukat. S mivel hazánk jelenlegi helyze­tében a rendszerváltás egyelőre csak kevés garanciát és ezáltal készpénzt jelent, valami másra van szükség. Magyarországot egyszer már megérintette a fize­tésképtelenség szörnyű érzése. Akkor hazánk sürgősen csatla­kozott a Nemzetközi Valuta­alaphoz. Ez a lépés egyúttal megnyitotta a külföldi kormá­nyok és bankok hitelcsapjait is. Az IMF szigorú kölcsönfelvételi feltételeinek ismeretében ugyanis mindenki számára bőségesen elegendő garancia, ha valamely országot az IMF hitelképesnek minősít. Ehhez a kedvező besoroláshoz azonban nem könnyű hozzájut­ni, azt megtartani. A Valutaalap megköveteli, hogy az országok is tegyenek valamit a cél érdeké- I ben. Ezért szakemberei túl szi­gorúnak tartott, ám hasznos ta­nácsokat adnak és kötelezettsé­geket kérnek az adott államok kormányaitól. A jelenleg érvé­nyes megállapodás szerint Ma- | gyarországnak évi 10 milliárd forintos költségvetési deficitnél és 400 millió dolláros fizetési- mérleg-hiánynál nem szabad rosszabbat elérnie. Amennyiben ezt nem sikerül teljesíteni, az IMF felfüggeszti a hitelek folyó­sítását, s az ismert dominóelv szerint a többiek is ajtót mutat­nak Magyarországnak. Ezért kardinális kérdés tehát a költ­ségvetés, amely jelenleg évi 27 milliárd forintos hiányt valószí­nűsít. Ennek a szorításában tették már évről évre intézkedéseiket az egyes kormányzatok, és ez kényszeríti a mostani kabinetet is a nadrágszíjhúzás politikájára. (MTI-Press) Csabai Károly NEM KÖNNYŰ ÚJ MUNKÁT TALÁLNI Hívatlan vendég Jakabszálláson lás. Aztán decemberben csak meghozták a döntést. — Szerencsére, a helyi Nép­front Szakszövetkezet a bajba ju­tottak segítségére sietett mondj a, a tanácselnök —, felvett a palackozójába és a műanyag- üzemébe.tizenöt volt rugévest. Egy ember a helyi Univer-bolt- ban, egy a bócsai gazdaságban helyezkedett el. A Helvéciái Pe­tőfi Tsz nyolcuknak adott mun­kát. Ebből heten a cipőfelsőrész­készítő üzembe kerültek. Néhá- nyan magángazdálkodásba fog­tak, négyen nyugdíjba vonultak. Eredetileg ketten mehettek volna el korkedvezménnyel, de nem hagytuk annyiban, s végül né­gyüknek sikerült. A Rugév korábbi telepén az épületek most üresen árválkod­nak. Bár a tulajdonos, a jakab- szállási szakszövetkezet tárgyalá­sokat folytatott egy közös válla­lat létrehozásáról. így hasznosí­tani lehetett volna a meglévő léte­sítményeket. Sajnos azonban a megbeszélések nem vezettek eredményre a külföldi partnerrel. A szakszövetkezet nem mond le a telep hasznosításáról: minden­képpen valamiféle ipari üzemet akar itt létrehozni, ezért tovább keresi a megoldást. Ez pedig újabb munkahelyeket jelenthet. Az ingázók vesztesége — Bizony szükség lesz rá, mert az idén tavasszal az ingázóinkat is komoly veszteség érte — szögc­Sok településen hallani manap­ság, hogy leállt a fejlődés, mert lapos a bugyelláris és már alig jut új bolt vagy járda építésére. Ja- kabszállás, ez az alig 3000 fős Bács-Kiskun megyei község ilyen szempontból az üdítő kivételek közétartozik. Új gyógyszertárral, presszóval, kozmetikával, jó vizet adó kúttal, 85 telefonnal gyara­podtak mostanában. Utat építet­tek, s hamarosan egy helyett két orvos gyógyítja majd a település betegeit. Az itt élők hangulata te­hát jó is lehetne, ha nem nyomasz­taná a lelkeket egy hívatlan ven­dég, a munkanélküliség. A bedolgozókkal kezdődött Tavaly kezdődtek a bajok — emlékezik a történtekre Szabó Mihály tanácselnök —, először a BRG és-a Kunszentmiklósi Házi­ipari Szövetkezet bedolgozói - legalább húsz fő — maradtak munka nélkül. A húsz érintett családnak bizo­nyára nagy bajt jelentett ez a vál­tozás, de ennél jóval megrázóbb lehetett a Rugév (Ruhaipari Gép és Kerékpárgyártó Vállalat) helyi üzemének 1989. decemberi bezá­rása. Ekkor ugyanis váratlanul félszáznál több jakabszállási em­ber került az utcára. Bár koráb­ban már felvetették a központ­ban, hogy nem gazdaságos az üzem termelése a tetemes szállítá­si költségek és a magas bérleti díj miatt, ám akkoriban még nem merült fel komolyan a felszámo­A városiak előnyben — Az újrakezdési kölcsön gya­kori beszédtéma mostanában az emberek között = mondja a ta­nácselnök. — Sajnos, nagyon szi­gorúak a feltételek. Gondolja csak meg: két tíz-tízezer forintos nettó fizetésű kezeshez, s a felvett összeg másfélszeres fedezetéhez köti a kölcsönt a pénzintézet. De kérdem én: egy fizikai munkás­nak miből tellett volna nyaraló­ra, vagy nyugati autóra? Ha pe­dig nincs hitel, elmarad a háztáji gépesitése és nem tud megindulni néhány kisiparos sem, aki pedig szívesen vállalkozna erre. (A legfrissebb hírek szerint a kormány felfüggesztette az újra- kezdésycölcsön folyósítását, mi­vel a támogatás nem töltötte be eredeti szerepét. A szerk.) Jelenleg legalább harminc­negyven munkanélküli van Ja­kabszálláson. Helyzetük nehéz, mert a helybéli munkahelyek már nem tudnak felvenni több em­bert, s az alig 17 km-re lévő kecs­keméti üzemekben is többnyire leépítések vannak. Ha nagy rit­kán felvesznek néhány dolgozót, akkor is a helyieket részesítik előnyben. Gaál Béla # A volt ru- gévesek kö­zül néhá- nyan a szak- szövetkezet műanyag- üzemében találtak munkát. zi le Szabó Mihály. Ekkor a kecskeméti Agrikontól harminc jakabszállási kényszerült távoz­ni. Torokszorító volt, amikor megérkeztek busszal, felkerestek és kétségbeesetten megkérdezték: „Elnök úr, most aztán mi lesz velünk?” Nem is tudtam, mit vá­laszoljak hirtelenjében. A tanácselnök tanácstalansága nem tartott sokáig. Újabb lehe­tőségek után kutatott. Az első útja ismét csak a legnagyobb helybéli céghez, a szakszövetke­zethez vezetett. És a Népfront 0 Mások a Helvéciái Pe­tőfi Tsz cipőfelsőrész-készí- tö üzemében helyezkedtek el. ismét segített, pedig évekkel ez­előtt pont a megyeszékhely ipari üzemei csalogattak el tőlük, vala­mivel több bérrel, jó néhány em­bert. Páran most a gazdaságtól bérelt szőlőt művelik, s így jut­nak jövedelemhez. Akad, aki háztáji gazdaságban próbál bol­dogulni. Közülük némelyek szí­vesen vásárolnának gépeket is, de nehéz hitelekhez jutni. EZT OLVASTUK Kitiltják a keleti autókat Ausztriából? Az az igazság, hogy az osztrákok maguk sem gondolták, egyszer még ennyire fog hiányozni a mostanában mind többet emlegetett keleti autópálya. Nyugati szomszédaink az enyhülés éveiben már sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy megépítsék az országuk délkeleti részét a közlekedés vérkeringésébe bekapcsoló autópá­lyát, de igazi sürgető körülmény híján ez csak terv maradt. Amikor aztán a keleti tömb jege a vártnál gyorsabban, az elmúlt egy-másfél évben pedig rohamosan olvadni kezdett, s megindult előbb a magyarok, majd a többi kelet-európai ország turistamillióinak áradata, a dél-ausztriai közlekedés a mindnyájunk által jól ismert katasztrofális állapotba került. A Bécs—Nickelsdorf közötti szakaszon azóta fuldokolnak a kis települések lakói a mérhetetlenül túlzsúfolt, keskeny B10-es autóút mentén. Szinte naponta történnek halálos balesetek, és tömegsze­rencsétlenséghez is vezetett már a gyorshajtás, meg a keskeny út veszélyforrásainak szerencsétlen találkozása. Az A4-es jelű keleti autópálya építésére, ha nagy késéssel is, de megszületett a döntés, a munkák el is kezdődtek, és öt éven belül késznek kell lennie a teljes szakasznak. Ám a kedélyek nem nyugszanak Ausztriában az autópálya kö­rül, most éppenséggel az építést ellenzők hangja erősödik. A kör­nyezetvédők elsősorban a délkelet-európai tranzitforgalomtól fél­tik az országrészt, s talán nem is tévednek, amikor azt állítják, hogy szinte elviselhetetlen zaj- és levegőszennyezési hullám zúdul majd erre a térségre. Ám az elviselhetetlen környezeti hatás már most is megvan, csak éppenséggel nem az erdők, mezők növényeit, állatait sújtja, hanem a kis falvak lakóit. Az egyetlen „megoldás” az lenne, ha Ausztria lezárná határait, és kijelentené: Ausztria az osztrákoké! — írja ’ezzel kapcsolatban a Die Presse, természetesen abszurdnak minősítve ezt az ötletet. A tekintélyes bécsi lap szerint mihamarabb meg kell építeni a keleti autópályát, mert a környe­zetvédelem érdekében is csak akkor lehet bármit is tenni, ha a jelenlegi, elviselhetetlen közlekedési káosz megszűnik. Ugyanak­kor a lap szerint máris terveket kell kidolgozni az osztrák benzin minőségének jelentős javítására, a tömegközlekedés, elősorban a kelet-ausztriai vasútépítés gyors fejlesztésére. Mindebből azonban nem szabad azt a következtetést levon­nunk, hogy az osztrákok vendégszeretete korlátlan. A Die Presse cikke ugyanis, miközben a keleti autópálya mielőbbi megépítése mellett voksol, arra is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos korláto­zásokra várhatóan hamarosan szükség lesz. A cikkíró szerint öt éven belül a teherautók és kamionok tranzitforgalmát piaci és hatósági intézkedésekkel, azaz igen drága úthasználati díjakkal és szigorú korlátozásokkal, tiltásokkal jelentősen mérsékelni kell. A számunkra még inkább figyelmeztető javaslat pedig úgy hang­zik, hogy „Ausztriának nagyvonalú, de nem végtelen átmeneti idő után meg kell védenie magát a környezet-, tüdő-, és idegpusztító jármüvek beérkezésétől. Nem várhatunk addig, amíg maguktól kipusztulnak.” Ez utóbbi megállapítás természetesen mindenekelőtt a kétütemű járművekre vonatkozik, de a rossz műszaki állapotú négyüteműek is a kitiltottak listájára kerülhetnek. Ezt a figyelmeztetést a hazai környezetvédelmi hatóságoknak is jó lenne megszívlelni. Egyre több jele van ugyanis annak, hogy Éurópa igen hamar sorompót fog állítani környezetszennyező autóinknak, s várhatóan az ottani szabványoknak nem megfelelő ipari termékeink, mezőgazdasági áruink elé is. P. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents