Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 21. Antall József és Franco Nobili találkozója Antall József miniszterelnök pénteken a Parla­mentben fogadta Franco Nobilit, az IRI olasz állami holdingvállalat elnökét, aki tájékoztatást adott a magyarországi olasz beruházási tervek állásáról, az eddig elért eredményekről. Antall József megkö­szönte az olasz részről tapasztalható aktivitást, és kérte további konkrét beruházások megindítását, külön is kitérve a magyarországi infrastrukturális helyzet fejlesztésében meglévő lehetőségekre. A megbeszélésen részt vett Angelo Bernassola sze­nátor, a Kereszténydemokrata Internacionálé alel- nöke. (MTI) KI PROVOKÁLT KIT? Folytatódik a kubai menekültügy Váratlan fordulat követke­zett be a havannai menekült­-ügyben. A kubai—televízió-----­korábbi nienekültkéfők tanú­vallomásaira hivatkozva I ftfe ■- külföldi diplomatákat vádolt azzal, hogy ők állnak a cseh­szlovák nagykövetségre mene­kült, majd onnan önként távo­zó tizennégy kubai állampolgár ügyének hátterében. A televízió csütörtök esti adásában elhangzottak szerint a tizennégy kubai ügye kitervelt provokáció volt, amelyet ame­rikai és nyugatnémet diploma­ták ötlöttek ki és amelyet a csehszlovák nagykövetség haj­tott végre. A műsorban azt su­gallták, hogy kanadai diploma­táknak is közük volt az összees­küvéshez. Az adásban megszó­laltattak két kubai emberjogi vezetőt: a letartóztatásban lévő Tania Diaz Castrót és Pablo Pupót, valamint három olyan személyt, aki a csehszlovák nagykövetségen kért menedé­ket, majd váratlanul megadták magukat a kubai hatóságok­nak. Pablo Pupo szerint a mene­kültügy gondolata Anna Evanstól, az amerikai érdek- képviselet beosztottjától szár­mazott. A hivatalos Havanna vádjait erősítette meg. az egyik „menedékkérő” is; aki négy tár-' sával együtt, július 9-én kért be- fogadtatást a csehszlovák nagy- követségen. A Lazaro Angel Cabrera néven bemutatott férfi a kamerák előtt arról vallott, hogy a „provokációs tervről” Peter Schaller nyugatnémet diplomata tudott. Cabrera sze­rint olyan, „előre kitervelt akci­óról van szó, amelynek az volt a célja, hogy konfliktusokat szítson nemzeti és nemzetközi méretekben” egyaránt. A „menedékkérők” ügye mi­att jelentősen romlott Havanna és Prága viszonya. A spanyol nagykövetségre menekült négy kubai ügye miatt jelentős fe­szültségek támadtak Kuba és Spanyolország között. Madrid konzultációra haza is rendelte havannai nagykövetét. A nem mindennapi beismeré­sekkel tarkított televíziós adás után az Egyesült Állandók ér­dekképviselete és a kanadai nagykövetség határozottan til­takozott. ÚJABB SEGÉLYCSOMAG KELET-EURÓPÁNAK Bush csak 300 milliót kért Az amerikai szenátus külügyi bi- zoUsám^mütörtökgn jóváhagyta azráz53Tmillió dolláros Kelet- Euró.pát-ségfélycsomagot, íűni amely egyebek közt a magyarországi és lengyelországi vállalkozások támo­gatására további 225 millió dollárt irányoz elő és rendelkezik a szovjet demokratikus és gazdasági refor­mok előmozdítását célzó technikai segítségről is. A szavazást, a tervezet előkészí­tetlen volta miatt, a republikánu­sok bojkottálták. A bizottság egyik republikánus tagja Claiborne Pell- hez, a külügyi bizottság elnökéhez intézett levelében nehezményezte, hogy nem adott elég időt a segély- program megvitatására. Az új indítvány lehetővé teszi, hogy Bush saját belátása szerint tá­mogassa a demokratikus változá­sok és a gazdasági reform útját já­ró, és segítségre szoruló, kelet-euró­pai országok bármelyikét. A szenátus külügyi bizottsága ál­tal most a szenátus elé terjesztett, az október elsejével kezdődő pénzügyi évre érvényes 535 millió dolláros „csomag” jóval meghaladja a Bush által kért 300 milliót. Claiborne Pell szerint a ^segélycsomag révén az Egyesült Államok nagyobb szere­pet játszhat Kelet-Európa átalakí­tásában. A program a Magyarországnak és Lengyelországnak szánt vállal­kozástámogatáson túl tekintélyes összegeket irányoz elő az amerikai vállalkozást segítő beruházásokra, környezetvédelmi, oktatási célokra, kulturális cserékre. ESZAK-KOREA NEM NYITJA MEG HATÁRAIT Ro Te Vu csak öt napot kért A phenjani kormány pénteken eluta­sította Ro Te Vu dél-koreai államfőnek azt a javaslatát, hogy öt napra nyissák meg 4 häfár,t ^Xétr^js^g előtt. A pnenjani rádió erről szoló adá­sát a Kyodo'jápári hírügynökség gyors­hírben ismertette. A Tokióban fogott rádióadás nem indokolta meg a vá­laszt, megfigyelők szerint azonban az elutasítás tényének közlése alkalmat adott a KNDK lakosságának árrá, hogy egyáltalán tudomást szerezzen Ro Te Vu javaslatáról. Ro Te Vu előzőleg bejelentette: Dél- Korea augusztusban néhány napra megnyitja határát, hogy a két ország polgárai szabadon kelhessen át az or­szág másik részébe. Ro Te Vu televíziós bejelentése valójában Phenjan egy hó­nappal ezelőtti, hasonló javaslatára adott válasz volt. A két ország polgá­rai, Ro Te Vu javaslata értelmében, a japán megszállás alóli felszabadulás év­fordulója alkalmából, augusztus 13- ától léphettek volna át, öt napon át, külön engedély nélkül a másik ország területére Panmindzsonnál. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy a két.ország kapcsolatainak rendezése céljából júli­us elején elvileg megállapodtak abban, hogy a két ország vezetői találkoznak. Vissza­szolgáltatták a Mindszenty- iratokat Dr. Németh László ér­seki titkár az alábbiakat közölte a Magyar Távira­ti Irodával: Mindszenty József bí­boros, hercegprímás, esz­tergomi érsek elleni eljá­rás során, 1948-ban, az ÁVH több alkalommal házkutatást tartott Esz­tergomban, és a prímás szobájából, illetve a prí- mási levéltárból igen je­lentékeny mennyiségű iratanyagot foglaltak le, illetve szállítottak el. A Legfőbb Ügyészség dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek kérésére az igazságtalanul elvitt anyagokat 1990. jú­lius 20-án visszaszolgál­tatta. Erre azután kerül­hetett sor, hogy az 1990. évi XXVI. törvény alap­ján a bíróság kimondta: a Mindszenty József bíbo­ros ellen hozott ítéletek semmisek. Az iratok visz- szaszolgáltatását az ügyészség illetékesei hosz- szas és alapos munkával készítették elő, s igen nagy előzékenységet ta­núsítottak, hogy az elvitt iratok végre visszakerül­jenek az őket megillető helyre, az esztergomi prí- mási levéltárba. A doku­mentumok igen sokfélék, közöttük található Mind­szenty József Anya című könyvéhez készített anyaggyűjtése, jegyzetei, szövegtervezete. (MTI) MegmenekiU-e a Kiskun? (Folytatás az 1. oldalról) betanították, hogy a termékek meg­feleljenek az egészen más minőségi követelményeknek. Az idő pedig pénz. Tavaly még égész tételeket küldtek vissza a megrendelők mi­nőségi kifogás miatt, tavaly még így mondja az igazgató — „gondok voltak az anyaggazdálkodással”. Most már szinte mindent tudnak a gyárban. De lehet, hogy későn? Pedig az emberek vállalták az átállás nehézségeit. (Mit tehettek volna mást?) Ma is vállalják, hogy nyugat-európai minőséget gyárta­nak kelet-európai bérért — ahogy az asszonyok mondják a fűződé­ben. Jó lenne hallani Valami bizta­tót, reménykedni a jövőben, de a jövő valószínűleg csak a felszámo­lást hozza — magyarázza az igaz­gató. Hiába a sok megrendelés, ha a pénzügyi teher — a múlt - agyonnyomja a vállalatot: az ex­portbővítő pályázat, a beruházási hitel, a volt anyavállalattal szem­beni kötelezettség. A jelen ugyan­csak nyomasztó. Az exportbevéte­lek^ átfutási ideje 100-150 nap, köz­ben bért kell fizetni, anyágot venni; hitel nincs, vagy ha lenne is, a cég számára megfizethetetlen kamato­kért. Tulajdonképpen semmi sincs, csak cipők. Azokat gyártani kell. Dióhéjban ennyi a Kiskun törté­nete, és talán ennyi a magyar gazda­ságé is. Pontosabban annak na­gyobb részéé, hiszen még mindig dominál gazdaságunkban az állami szektor. A kínkeservvel működő ál­lami vállalatok. Átalakítgatások- kal, alibi-kft.-kkel, pénztelenül. '■ * . Az ember nézegeti a mintakol­lekciót és azon töpreng: nem kelle- ne-e mégis megmenteni valamit a Kiskun Cipőgyárból? Mondjuk, a szaktudást, az embereket, azt a mjunkakultúrát, amit az amerikai-, ajc is értékelnek. Meg a munkát. Igaz, javarészt bérmunka, de mun­ka. Évi 17 millió dollár árbevételt hóz. Az igazgató 'kbban bízik: ha le is kerül a gyárról a mostani cég­tábla, itt akkor is cipőt fognak gyártani. Hogy kik, az teljesen bi­zonytalan. Elgondolkodtató, hogy nyugati partnereik még mindig várnak, még mindig nem bíznak — nem bennük, hanem — a ma­gyar változásokban. ’(Vagy talán úgy vélik: saját üzemüket — ha Jbntos nekik — mentsék meg a magyarok?) A privatizáció azon útja, hogy az itt dolgozók is tulaj­donosok lehessenek, szinte járha­tatlannak tűnik: ahhoz is pénz kell. IV Néhány nappal, ezelőtt a cipő­gyár vezetői és bankjuk képviselői arról tárgyaltak, hogyan tovább. -A bankárok nem ígértek semmit, de ■ az azonnali felszámolásról sem esett iszó. Talán van még esély, hogy a Kiskunból ne csupán a mintakol- , lekció színes fotói maradjanak meg. I Ha a gyárkapura mégis lakat kerül, nyolcszáz embernek kellene hirte­len munkanélküli-segélyt folypsíta- j ni. Nem biztos, hogy ez lenne az ol- I csóbb megoldás'. M. Á. Egyetemi tanárok kinevezése A tudományok magas szintű művelése és kiemelkedő oktatói tevékenysége elismeréseként az idén száznyolc tudós, pedagógus vehette át az ország tizenki­lenc felsőoktatási intézményébe szóló egyetemi tanári kinevezését. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen péntéken tartott díszünnepségen — amelyen megjelent Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, Horváth Balazs belügyminiszter, Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter és Surján László népjóléti miniszter — Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke nyújtotta át a Jdnevezéseket. Az egyetem — mondotta köszöntésében az ideiglenes köztársasági elnök —- megszületése óta mindig a tanárok és hallgatók univerzitása volt, ahol az oktatók "meggyőződésük szerint adhatták át ismeretei­ket. Talán az idei esztendő»fordulópontot jelent, $ e tekintétben visszaáll az évszázados rend. Mivel foglalkozik az „arab” tárcaközi bizottság? Az érintett misszióvezetők konstruktív lépésnek tartották a budapesti arab nagykövetek tanácsával kapcsolatot tartó tárcaközi bizottság létrehozását — válaszolt az MTI kérdésére pénteken Dvor- zsánszki Zsigmond, a Külügyminisztérium főosz­tályvezető-helyettese . A bizottság —1 amelynek felállítását a magyar miniszterelnök és az arab diplomaták csütörtöki találkozóját követően jelentették be — munkája so­rán az arab országok és hazánk kapcsolatainak ala­kulását kíséri majd figyelemmel. A testület feladatai közé tartozik a kölcsönös jó viszonyt zavaró speciá­lis problémák vizsgálata, megoldásuk előkészítése is. Valószínűleg az olyan ügyek tisztázásában működ­het közre a bizottság, amelyek túllépik egy-egy mi­nisztérium hatáskörét.-Álláspontunk egyértelmű: a szükséges intézkedéseknek — minden diszkriminá­ció nélkül — a magyar törvények betartását kell szolgálniuk. A Külügyminisztérium hamarosan kidolgozza a bizottság működésének feltételeit. A testület mun­kájában várhatóan a Külügyminisztérium, a gazda­sági minisztériumok és a Belügyminisztérium képvi­selői vesznek majd részt. Reméljük, hogy az új intéz­mény rövid időn belül működni kezd — mondotta Dvorzsánszki Zsigmond. (MTI) Tíz perc alatt kiürült az épület BOMBAROBBANÁS A LONDONI ÉRTÉKTŐZSDÉN Robbanás rázkódtatta meg a londoni értéktőzsdét pénteken reggel, húsz perc­cel az után, hogy az IRA nevében adott, telefonfigyelmeztetésre az épületet telje­sen kiürítették. Személyi sérülés nem történt, a tőzsdén dolgozó mintegy 2500 ember a bombariadótól számított 10 percen belül elhagyta az épületet. A látogatók galériáján elhelyezett pokolgép robbanása nyomán keletke­zett tűz jelentős károkat okozott a földszinten, ahol a tőzsde 1986-ban végrehajtott számítógépesítése óta nem folyik üzletkötés. Egy hónapon belül ez volt a második merénylet a brit főváros politikai és üzleti idegközpontjában. A korábbi bombaróbbanas a brit Konzervatív Párt „Mekkájának” tekintett Carlton Clubot rongálta meg, súlyos személyi sérüléseket is okozva. A MAGYAR AGRARKAMARA NYÍLT LEVELE NAGY FERENC JÓZSEF FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTERNEK TISZTELT MINISZTER ÚR! A magyar mezőgazdaság normális működése végveszélyben van. Ez minősíthető sokkoló, látványos kijelentésnek, de semmiképpen nem színpadias megfogalmazás, hiszen azt, a teljes politikai elbizony­talanodáson kívül, közgazdaságilag igazolható tények is alátámaszt­ják. Éppen az Ön egyik munkatársa jelentette be a Magyar Agrárka­mara rendezvényén, hogy még az év hátralevő részében 12 milliárd forinttal kerül kedvezőtlenebb helyzetbe az élelmiszer-gazdaság. Ez voltaképpen nem más, mint a jelenlegi agrárstruktúfa szétverése köz- gazdasági módszerekkel, hiszen ilyen mértékű pozícióromláshoz az elődöknek 10 évre volt szükségük. A csomag egyik eleme a kedvezőtlen adottságú üzemek árkiegészí­tésének kétmilliárdos csökkentése. Ez újabb kétszáz gazdaságot taszít veszteségbe, további hatszázezer hektáron válik kérdésessé a termelők sorsa, ami hetvenötezer nagyüzemi és több tízezer magántermelőt érint. Egyes térségekben — például Szabolcs és Borsod megyében — a gazdaságok 75 százaléka működésképtelenné, válik. Erre lehet mondani, hogy a gyengén gazdálkodók megérdemlik sorsukat. Ám a kérdés nem mellőzhető: ki és milyen eszközökkel veszi át helyüket már 1991-ben? A kedvezőtlen adottságú földeken a magángazdáknak sem terem több búza, kukorica, nem lesz olcsóbb a hústermelés; vagyis az intézkedés az új agrárstruktúra indulását is lehetetlen hely- j zetbe hozza. A magángazdálkodók ugyanis — közvetve — legalább I úgy megkapták a kedvezőtlen termőhelyi árkiegészítést, mint a nagy­üzemek. Átgondolatlan, a biológiai folyamatokat figyelmen kívül hagyó döntés az agrárexport-támogatási kulcsok drasztikus mérséklése is. Jóllehet, ez átmenetileg kíméli a költségvetést, ám a következő lépcső­ben annak bevételét is apasztja, valamint a 800-900 millió dolláros agrár-külgazdasági egyenleget is illuzórikussá teszi. Még ennél is sokkolóbb, hogy a támogatások mechanikus csökkentése azt a szocia­lista tervgazdaságból örökölt hagyománytYolytatja, miszerint fiskális módszerekkel, direkt eszközökkel bármikor rángathatják a gazdasá­got. Mindez piacellenes, nincs szinkronban az új hatalom gazdasági törekvéseivel. Emiatt kiszámíthatatlanná válik az irányító szervek magatartása, ami nyilvánvalóan bizalmatlansagot indukál. A kormány 100 nap türelmi időt kért. A mostani agrárintézkedé­sek, bár az idei évre szólnak, dé Ön is tudja, hogy leállíthatatlan biológiai folyamatokat érintenek, ezért a türelemre való hivatkozással nem hallgathatja el véleményét a Magyar Agrárkamara. Politikától mentes, a szektorális sajátosságoktól független, a piac- gazdaságot támogató, csak szakmai kérdésekkel foglalkozó szervezet­ként kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni a miniszter urat, hogy az agrárgazdaságot érintő intézkedések a hirdetett privatizációt féke­zik, a kialakuló magángazdaságoknak is ártanak. A veszteségesen előállítható termékek ugyanis őket riasztják a leginkább. Mindenképpen elkerülendő az élelmiszerhiány. A tagjainktól ka­pott információk szerint viszont a termelés csökkenése elérheti a kritikus szintet, s a kiüresedő élelmiszerboltokkal együtt a belpolitikai stabilitás Utolsó bástyája és a labilis külpiaci egyensúly egyik tartópil­lére is összeomolhat. Mindezekről más fórumon ném mondhatttmk véleményt, mert a jogalkotásról szóló törvényt megkerülve, megküldött szakmai anya­gainkat mellőzve, a Magyar Agrárkamara megkérdezése nélkül szü­lettek az intézkedések. A kamara pápai tanácskozásán mindezt el­mondtuk volna miniszter úrnak, de parlamenti és aratási elfoglaltsá­gára hivatkozva nem vett részt I mintegy 300-400 fős fórumon. így, teljesség igénye nélkül, most kérdezzük meg: mit javasol a bizonytalan ár mellett aratóknak, a félkész hízókat tartó magángazdáknak, a támogatási politika, valamint az európai szintű intervenzió hiánya miatt elbizonytalanodott tej-, szőlő- és gyümölcstermelőknek. Magyar Agrárkamara ügyvezetősége Ir ¥

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents