Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-20 / 169. szám
1990. július 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A BÚZAARATÁS ÉS HÁTTERE Jó termés - sok bizonytalanság lasszal, ugyanis a megyei gabonafelvásárló kifogást emelt a minőségére, a másik felvásárló, az Ag- roticia megfelelőnek tartja. A hét közepén a mezőgazdasági kamarához juttatták el a durumbúzá- ból vett mintát, 5 az újabb minősítés után derül ki az igazság, tájékoztatott Damm János tsz- elnök. Egyébként 300 hektáron öttonnás átlaghozammal takarították be a durumbúzát, amelynek termelési költsége magasabb, viszont átlaghozama kisebb egy tonnával, mint az egyéb (esti- vum) búzáé. A gabonafelvásárló 700 forintot fizetne ezért a búzáért, ami viszont nem ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket az egyébként nyugati piacokon is értékesithető, magas fehérjetartalmú búza termesztésére. Kongó silók • A hektáronkénti átlagtermés nem marad alatta a tavalyinak. összesen a megye több termelőüzemének a gabonafelvásárló, hogy egyáltalán hozzá tudjanak fogni a betakarításhoz. Ez a tény viszont jól mutatja, hogy napjainkban milyen helyzetben vannak a megye mezőgazdasági üzemei. Az exportot illetően nagy a bizonytalanság —, említette az igazgató — mivel nem tudni, ehhez lesz-e, és mennyi állami támogatás. Most 120 rubel és ehhez még 130 százalékos szubvenció illeti a szovjet exportot, de úgy hírlik, hogy a támogatást csökkenteni fogják. Emellett arról is hallani, hogy a szovjet partner csak az államközi szerződésben rögzített mennyiséget veszi át, ezen felül, dollárfizetségért, nem akaródzik magyar búzát vásárolni ... * (Folytatás az 1. oldalról) és bizonytalanság uralkodott el, főleg a vezetők körében. Kinek és mennyiért adják el, mikor szállíthatják a búzát, ez foglalkoztatja leginkább a termelőket, s nem kevésbé az is, mi lesz jövőre? Szántsanak, műtrágyázzanak, vessenek? Kinek a földjén? Kié (lesz) az a föld, amelyen a következő nyáron aratni kell? A régi gazdák úgy mondták: nem a kenyér az első, hanem a vetés, vagyis a jövő évre kell gondolni az aratáskor is, azt kell megalapozni jó vetőmaggal, trágyázással, gyors talaj-előkészí- tessel, mert az idei termésen változtatni nem lehet. A mezőgazdasági üzemek viszont nem vagy alig rendelnek jó minőségű, első osztályú vetőmagot, műtrágyát. A Csávolyi Egyesülés Téesz főmezőgazdásza kissé elkeseredve mondta: annyi műtrágyát tudnak venni és talajba juttatni, hogy biztosítsák, a hektáronkénti termésátlag ne essen négy tonna alá. Most ennél 30-40 százalékkal jobb lesz az átlaghozam. Különösen a korai érésű gabonák — mint a GK Öthalom — hozamával elégedett Lendvai Pál, ugyanis 6,2 tonnát takarítottak be ebből hektáronként. A középérésű és kései fajták megsínylették az ötnapos aszályt, amely viaszérésben érte a kalászokat, a szem megszorult, s ez 5-6 tonnával visszavetette a hozamokat. Egymást segítve A szövetkezetben csaknem ezer hektáron termelnek őszi és tavaszi árpát, valamint őszi búzát. Csupán 150 hektár aratása maradt a hét végére. A gyors munka a szomszéd, Rémi Dózsa Tsz-szel történt összefogásnak is köszönhető. Két kombájnjuk az ősziárpa-betakarításban Rémen segített, s most a rémiek ugyanennyivel viszonozzák. Híresek lettek a csávolyiak a gödrös, fóliás gabonatárolásukkal, viszont ezen a nyáron erre nem került sor. Bértárolásra a gabonafelvásárló most nem tart igényt, így a teljes termést a Du- na-parti tárházba szállítják. A fizetség mázsánként 594 forint, az első es másodosztályú malmi minőségű búzáért. A pénzt szinte azonnal megkapják, váltó formájában, amit a bankok rögvest leszámítolnak. Szóval itt sincs fennakadás. A Kunfehértói Előre Tsz teljes termését a rémi szövetkezetnek adja el. A baromfiágazatban és a tápelőállitásban évek óta jó a két gazdaság együttműködése. A nagy kapacitású rémi takarmánykeverőben dolgozzák fel a Kunfehértón megtermelt szemes terményt. Ugyancsak évek óta partnerei egymásnak a mélykúti Lenin és a püspökhatvani tsz-ek. A hegyek alján gazdálkodó szövetkezetben csak a jövő héten kezdődik az aratás, s akkor a mélykútiak viszonozzák .négy kombájnnal a püspökhatvaniak eddigi hasonló segítségét. Mennyit ér a búza? Az idén is magas hozamokat érnek el a Mélykúti Lenin Tsz- ben. A megye egyik legnagyobb kalászos gabonát termelő gazdaságának főmezőgazdásza, Pilisi János szerint a 2100 hektárról hétfőn a teljes mennyiség magtárba kerül. A 6,2 tonnás hektáronkénti átlagtermés igen jó, de hogy mennyiért tudják értékesíteni, az még kérdéses. Egyelőre tisztítás után tárolják a búzát, mivel ajelenlegi 600 forint körüli mázsánkénti árral nem elégedettek. Dr. Korányi György tsz- elnök számára az sem elfogadható, hogy kormányrendelettel megváltoztatták az exportárat. Az Agrimpexszel 120 dolláros'tonnánkénti eladási árban állapodtak meg, s most 115 dollárt kapnának érte. Ennyiért viszont a búza nem eladó. Ugyanis az exporttal járó egyéb költség — a növényegészségügyi vizsgálattól a szállításig — olyan magas, hogy ezt levonva már 600 forintnál kevesebbet kapnának a búza mázsájáért. Arról nem beszélve, hogy a kifizetés időpontja is bizonytalan, s nem mindegy, hogy júliusban, vagy a jövő ev márciusában jutnak-e pénzükhöz. Az elnök véleménye szerint most, azonnali szállítással és fizetéssel, 650 forintot kellene kapni egy mázsa búzáért, ez a megfelelő ár, amely 20 százalékos, ráfordításarányos nyereséget tartalmaz. Ugyanis a múlt évhez képest lényegesen magasabbak a termelés költségei, energiától a műtrágyáig nőttek az árak, valamint a csapágyak, ekevasak, tárcsalevelek és sok-sok, apróbb- nagyobb alkatrész duplájába, háromszorosába kerül, mint egy évvel ezelőtt. A szövetkezetben a szakmai elfogadhatóság határáig csökkentették a termelés költségéit. Említést érdemel, hogy búzavetés előtt nem szántanak, csak tárcsáznak, ami, kétségtelen, jelentős megtakarítást eredményez. Ugyancsak takarékos növényvédelmet alkalmaznak a művelőutas termesztéssel. Földi gépekkel tudják a vegyszert kijuttatni, s ez ötször olcsóbb, mint a repülőgépes nö- vényvédőszer-kijuttatás. Egyiknek igen, a másiknak nem Kell-e magas minőségű du- rumbúza? A mélykúti Alkotmányban bizonytalanok a váIlyen csendesek a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat megyei átvevőhelyei már régen voltak, mint a mostani aratási időszakban. A kiskunhalasi malomban éppen tíz nappal ezelőtt hozták az első búzaszállítmányt, s most is csak harmadrészt teltek meg a 6000 tonna befogadására alkalmas silótornyok. Dr. Molnár Istvántól, a vállalat igazgatójától megtudtam, hogy a hivatalos, 570 forintos mázsánkénti árnál többet fizetnek a termelőknek, 590—600 forint közötti a malmi minőségű búza átvételi ára. Természetesen kifizetik a szállítás költségeit is. Véleménye szerint a durumbúzá- ért irreálisan magas árat szeretnének kapni a termelők. Azt tartja elfogadhatónak az igazgató, ha annyival adnak többet a durumbúzáért, amennyivel kevesebbet termett, mint az egyéb búza. A termelők kivárnak, hátha sikerül magasabb árat elérniük, inkább tárolják a kenyérnekvalót, már amelyik gazdaság pénzügyileg ezt megteheti. Az aratás előtt 300 millió forint előleget adott Érdekegység kellene Szóval az aratás jól halad, s a jövő hét végére alig lesz beta- karítanivaló, az aggodalom mégis nagy. Mint régen, most is a parasztemberek a búzáért kapott pénzből szeretnék megalapozni a jövő esztendő termelését. Az ország érdeke is hasonló: a búzának konvertibilis valutáért történő értékesítésével jó lenne bevételeinket növelni, s a jövő pénzügyi megalapozását elősegíteni. Bizonyos, hogy a termelők és a felvásárlók, valamint a kormányzati szervek gyors kompromisszuma lehetővé tenné az érdekek találkozását. A szövetkezetek azt is szeretnék tisztán látni: mennyit és hol érdemes vetni a jövő évi kenyér- nekvalóból. A halogatás, a bizonytalansági helyzet kárai miatt egy év múlva keseregni már késő lesz... Csabai István Életkép Ágasegyházáról WmwimF Két gép arat az ágasegyházi határban. Nincs is többre szükség, hiszen a Mathiász Szakszövetkezetben „picike” gabona termett az idén. A két kombájn sorba jár a határrészeken, nem válogatva, közös vagy tagi területen vágja a rozsot. Gyenge a termés, a tavalyinak alig hatvan százaléka. Nehéz a betakarítás, a rozs csúnyán megdőlt, egyik-másik parcellában magasabb a gyom, mint a kalászos. Mint abban a tagi parcellában is, amelyikbe Galamb István készül beállni. — Harmadik éve veszek részt aratásban, pedig csak az idén végeztem Jánoshalmán. Az idén elég nehéz vágni a rozsot, néhány napja is kény télén voltam kiállni egyik parcellából. Még szerencse, hogy a gazdája belátta, hogy azt képtelenség learatni, annyira gazos. Fél szemmel már a másik kombájn felé pislog, valami baj lehet . ott, hiszen a gép hol megáll, hol megindul, majd kiáll a táblából. — Mit találtál, Laci? — a választ úgy adja Huszka László, hogy ki sem néz a kérdező felé. — Nem igaz! Most éppen egy szőlőfeszítő drótot fogtam. Valamelyik nap egy szőlótuskót, azután egy akácrönköt, most meg ezt. Még szerencse, hogy nem tört el a gép. Ki lehet, akinek ennyi esze van csak, hogy a gabonába mindenfélét belehajigal! — ujjnyi vastag drótot hámoz ki az alkatrészek közül. v — Azt írja meg, hógy bagóért dolgozunk látástól vakulásig! — Igaza van — mondja Huszka László. —1 Hajtunk hajnaltól késő estig és alig viszek valamicske pénzt haza. Tavaly, amikor kombájnoztanl, 17 ezer forintra jött ki a teljesítménybérem és kézhez kaptam belőle 11-et. Ezért nem éri meg gépre ülni! — Nem csak ez bánt — Dóka János szól —, ilyenkor, amikor leülünk ebédelni, sokszor gondo- lunk'rá, vajon nem utoljára aratunk-e így, együtt. Azt is kérdezgetjük egymástól: ugyan, merjük- e elkezdeni a tarlóhántást, a műtrágyázást? Hiszen ha megcsináljuk egy területen és majd netán azt mondja, aki igényli a földet, • Ez a rozs nem rozs — mondja Galamb István. hogy nem kérte a munkát, ki fizeti meg a költségeket? Ha meg netán úgy döntene minden gazdaság, hogy ezeket a munkákat nem végzi el, lesz-e kenyér jövőre? Megérkezik az ebéd, elköszö- ' nünk. A.szakszó vetkezet elnöke, Hostyánszki György mintegy magyarázóig fűzi hozzá: — Jó társaság ez, az ilyenekre szokás mondani, hogy képesek hegyeket megmozgatni. A Laci is! Csendes, jó gyerek, hiába mondja, egyszer kellett csak szólni neki, máris jött kombájnolni. Pedig valóban nehéz ezeket a csipli-csupli kis parcellákat learatni. Nem ugyanaz egy 800 négyzetméteres területen forgatni a gépet, mint a több száz hektáros táblában. A legkisebb tagi parcella pedig ekkora. Arról már ne is beszéljünk, hogy a legtöbb milyen állapotban van. Látta! — Nem lenne egyszerűbb, ha ezeket a kis parcellákat kézi kaszával vágnák le a tagok? Hostyánszki György elneveti magát: — Mit gondol, miért kéri a gépi aratást a tagunk? Pedig ezért fizetnie kell. Nincs már ember, aki kézi kaszával vállalkozna az aratásra, bármilyen kicsi is a területe. Nem is az a baj, hiszen azért ezen már túljutottunk. Hanem az, hogy lassan jobban megérné leállítani a gépeket, mint működtetni. Gál Eszter V EGY TELEKNEK TÖBB GAZDÁJA Ki a birtokháborító Sóstón? Nem különleges, ma inkább tipikus az a megoldhatatlannak látszó probléma, amely — bár egyedi és konkrét — Kiskunhalason többekkel is megesett. A Sóstó melletti ingatlanok a tulajdonképpeni főszereplői a történetnek. Többször foglalkoztunk lapunkban is velük, attól függően, milyen helyzetben váltak főszereplőkké. Hírt adtunk például egy 1988-ban kiírt Kunép-tervpályázatról, amely az ingatlanokra mintalakótelep létesítését tűzte ki célul. Már akkor beárnyékolta az elképzeléseket egy nem elhanyagolható momentum: az ingatlanok egy része magánkézen volt, s 1989-ben a tanácsi kisajátítás már nem ment olyan simán, mint annak előtte. Ott voltunk ’89 áprilisában azon a tárgyaláson, ahol az épitkezési vállalat próbált egyezkedni a tulajdonosokkal — sikertelenül. Bár akkor már nem a Kunép volt a fővállalkozó, hanem a belőle kivált Kiskunhalasi Lakóingatlankialakító és Közvetítő Kft., közismertebb nevén Telek Kft. Mivel a tanács a közvélemény nyomására elutasította a kisajátítást, erősen módosultak az elképzelések. Odalett a mintalakótelep terve. A Telek Kft. kezdte eladogatni a már tulajdonában lévő ingatlanokat, amelyek tulajdonképpen annak idején a Vörös Október Mgtsz és a Kunép közti adásvétel révén kerültek a birtokába. Találtak is vevőket azzal a csábító ajánlattal, hogy részt vesznek az ingatlanok közművesítésében, így azok építési telekké válhatnak. (A tanács ugyanis a jelenlegi formában nem ad rájuk építési engedélyt.) Itt érkezik el a történet egy újabb fordulóponthoz, már 1990-ben. A rendszerváltás ugyanis ezt a szerényebb elképzelést is megtorpedózta: jött Torgyán József, s vele a mind zavarosabbá váló földkérdés. A vevők egyre többször kérdezték meg a szerződéskötéskor, nem bizonytalanra adják-e a pénzüket. Szabó Attila 28 éves fiatalember is megkérdezte, mielőtt az előleget lefizette azért a területért, amelyre — március óta — a lábát sem teheti be. — Arról volt szó — pjpndja —, hogy amíg nem kezdünk építkezni, művelhetjük. A többiek már be is kerítették a magukét, nekem meg csak a pénzem áll benne. Ki se megyek, nem akarok huzakodni Balázs bácsival. I Kizavart bennünket — mondja az édesanyja —, hogy az ő birtokáról takarodjunk. Pedig ánnak idején ők az elsők között léptek be a téeszbe. Modok Balázs nyugdíjas az anyósa földjét műveli téesz- háztájiként, amióta csak világ a világ, de legalábbis 1961 óta, akkor írták alá a belépést a Vörös Október Téeszbe. — Nem volt az soha a téeszé, csak névlegesen—mondja Modok Balázs, amikor felkeresem.- Aztán ’87-ben eladták potom 40-50 forintért négyzetméterét a Kunépnek, anélkül, hogy értesítettek volna. Van rajta legalább százezret érő szőlő, gyümölcsös. Azt szeretném én meglátni, hogy valaki odatelepüljön! — Nem tudta, hogy azóta már újabb tulajdonosoknak továbbadták?- Hallomásból. De engem erről nem értesítettek, helyesebben: az anyósomat, mert ő a tulajdonos. Én viszont most jeleztem a téesznek, hogy visszaköveteljük, s ki is kell hogy adják. — De hát közben eladták. — Az engem nem érdekel. Az már az ő ügyük. Én kommunista voltam és most sem tagadtam meg, de ekkora jogtalanságot, ahogy ezek más tulajdonával elbántak! Fekete Károly, a téesz jelenlegi elnöke és Pősz Miklós földrendező adnak felvilágosítást a Vörös Októberben az esetről. — Amikor márciusban jelezte a tulajdonos, hogy visszaigényelné, mi felajánlottunk volna csereingatlant, de ők nem is reagáltak rá. Nem tudunk mit" tenni — mondja az elnök. — Hogyhogy nem értesítették az eladáskor? Mindenkit kiértesítettünk, hiszen ott többnyire bérlők művelték a földeket - mondja Pősz Miklós. — Azért is jeleztük az eladást, hogy a bérleti díjat ezután a Kunéppel rendezzék. Akkor nem én voltam a földrendező, csak besegítettem, nem tudom bizonyítani, hogy ők kaptak-e levelet. De hát ez már akkor sem változtatna a tényeken, hiszen a föld a Telek Kft. birtokában van. Az értesítés, illetve annak hi- ! ánya annyiban változtat a tényeken, hogy a Telek Kft. kérelmét — birtokháborítás megszüntetése miatt — elutasította a tanács igazgatási osztálya azzal, hogy Modok Balázs nem tudhatott róla, hogy birtokháborítást követ el. Horváth Ferenc, a kft. ügyvezető igazgatója: — Jó lenne már egyszer s mindenkorra pontot tenni a földkérdés végére és eldönteni, például ebben az esetben, visz- szakaphatja-e azt, amihez ragaszkodik, vagy köteles a csere- ingatlant elfogadni. Persze, amennyiben visszakapja, mi is benyújtanánk a követeléseinket. Szabályos adásvétel zajlott le, a szerződésben ott a kitétel, hogy per- és igénymentes ingatlant vásárolt a Kunép. — Ez az egy ilyen eset van? — Dehogy. Mit mondhatok a vevőinknek, akik illetéket fizettek az átírásra? Nem tudunk haladni a munkákkal sem. Kiszedték a telekhatárokat jelző oszlopokat, nem engedik felállítani a trafót. Mindezek elbi- zonytalanították a potenciális vásárlókat, áll az üzlet. — Elutasították a birtokháborítás megszüntetésére szóló kérelmüket. Mi következik? — Bíróságra került az ügy, de tartok tőle, hogy ott meg majd a jogszabályra várnak, ahelyett, hogy döntenének. Eddig az „ízelítő”. Lehet vitatkozni, hogy kinek mennyire van igaza, de a döntés mindenképpen jogot sért majd. Vagy az eredeti tulajdonosokét, vagy az újabbakét, akiknek a befektetett pénze közben jó néhány százalékkal romlott, nem beszélve az elmaradt haszonról, amit a föld művelése hozott volna. Cseppben a tenger. A halasi eset jelzi az országos dilemmát. Hajós Terézia A
