Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-18 / 167. szám
1990. július 18. • PETŐFI NÉPE • 3 A KÖRNYEZETBARÁT MEZŐGAZDASÁGRÓL Álmok és lehetőségek (Folytatás az 1. oldalról) — Mit vár a magyar programtól, hogyan kezdődik a munka? — Először független szakértők készítenek tanulmányt a mező- gazdaság és a környezet állapotáról, a kölcsönhatásokról. Ennek megvitatása után készítünk javaslatot a fontosabb teendőkről a döntést hozóknak. — Mondana európai példát, amikor is akciójuk eredménnyel járt? — Szívesen beszélek arról, • hogy minden országban nagy figyelem kíséri a környezetvédelmet. Komoly erőfeszítéseket tesznek megóvása érdekében ... — Válaszával megkerüli a kérdést, amiből arra következtetek, hogy a valódi eredmények csekélyek.- Kétségtelen, hogy a mező- gazdasági termelés jelentős gazdasági nyomás alatt áll szerte a világon, és egyre intenzívebbé válik. Nem könnyű megtalálni azt az utat, amely gazdasági és környezetvédelmi szempontból egyaránt megfelelő, de vannak már jó példák is. Úgy látom, Magyar- országon a földművelési és a környezetvédelmi minisztérium partneri kapcsolatot alakított ki, és reményt érzek arra, hogy itt is célszerű kompromisszumok jönnek létre. Az uniónak éppen az egyik fő feladata, hogy összehozza a kormányzati szerveket, a termelők és a környezetért aggódó sok millió ember közötti összhang érdekében. Tehát úgy kell megvédeni a nemzeti erőforrásokat, hogy több száz év múlva is megfelelő állapotú lehessen, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés is szükség szerint bővülhessen. A tanácskozáson ott volt Fésűs István, a Földművelési Miniszté- rium növény-egészségügyi és földvédelmi főosztályának vezetője, akitől előbb arról érdeklődtem, hogy hogyan értelmezzük az intenzív mezőgazdaság kihívását a környezettel szemben? — Nyugat-Európában az elmúlt öt-tíz évben az intenzív mezőgazdasági termelés már szembetalálta magát a környezetvédelemmel — kezdte Fésűs István. —Úgy látom, lezárulóban van ez a szakasz, amelyre a terméseredmények mindenáron való növelése .— elsősorban meliorációval, öntözéssel, nagy mennyiségű műtrágya és növényvédő szer használatával — volt jellemző. A piaci helyzet is arra kényszeríti a termelőket, hogy a mennyiségi szemlélet helyett a minőségi váljon uralkodóvá. Az intenzív termelés ebben a magasabb szintű gazdálkodásban is jellemző lehet, de a módszerek változnak: a legkorszerűbb technikát alkalmazzák, a növény gyökereihez juttatják a tápanyagot, betegségeknek ellenálló fajtákat termelnek stb. Gyakorlatilag ez a korszerű és környezetbarát mezőgazdálkodás felé vezető út. Ebbe beletartozik az is, hogy bizonyos térségekben környezetvédelmi |érzé- kenysége miatt, vagy éppen a piaci körülmények hatására, rövi- debb-hosszabb időre abbahagyják egyes növények termelését, a földet pihentetik, vágy az állatok számát erőteljesen korlátozzák. A föld használata célszerűbbé válik, amelyik terület legelőnek alkalmas, ott nem erőltetik, például, a gabona- vagy a szőlőtermesztést. Ezen az úton kell hazánkban is járni ahhoz, hogy a környezetet meg lehessen óvni a durva beavatkozásoktól, a vegyszerek káros hatásától. Nálunk környezetvédelmi szempontból éppen a kedvezőtlen adottságú területek a legérzékenyebbek, ahol eddig sem volt gazdaságos a termelés. Ezeken a vidékeken szükséges elsőként a vázolt nyugat-európai módszerek alkalmazása. A többi helyeken pedig csökkentett vegyszerfelhasználással, akár szerényebb mennyiségi eredmények árán is, környezetbarát mezőgazdálkodást kell folytatni. — Elméletileg önnek igaza is lehetne, csakhogy ehhez drága eszközök beszerzésére volna szükség, a termék- előállítás költsége megnövekedne, viszont a magyar mezőgazdaság versenyképessége csökkenne. Mivel ma még ez húzó ágazat, a konvertibilis exportban is nélkülözhetetlen, a visszafogás következményei hátrányosan érintenék az egész országot és közvetlenül a magyar fogyasztókat is. Ugyanakkor egy-egy terület lakosságeltartó képessége csökkenne, a munkanélküliség viszont növekedne. —Nyilvánvaló, hogy a korszerű eszközök, vegyszerek stb. drágábbak, de olyan extra minőségű termék állítható elő ezekkel, hogy a termékek értékesítésével extraprofit keletkezne. Ugyanakkor versenyképesek lennénk az európai piacon, követhetnénk a fejlett, európai gazdálkodást. — Azt gondolom, számításon kívül hagyta, hogy az agrártermékek nemzetközi kereskedelmében az állami támogatások versenye . folyik. Szó sincs a termelők és a termékek versenyéről. Ugyanakkor nálunk erőteljesen leépítik az állami támogatásokat, sőt az ágazati jövedelmek elvonása évről évre növekszik, mondván: onnan lehet elvonni, ahol van! — A közös piaci agrárpolitika valóban a támogatásokon, és a saját mezőgazdaságunk védelmén alapszik. Ennek szociális okai vannak: népesség- és életszínvonal-megtartás, gátolják a munkanélküliség növekedését stb. A piacgazdaság szabadon nem érvényesül. — Ott van pénz, elsősorban a fejlett ipar magas nyereségtermeléséből ahhoz, hogy a farmert akár azért is fizessék, hogy felszámolja állatállományát, pihentesse földjét stb. Nálunk is van erre pénz? — Nincs ... — Akkor miről és miért beszélünk? Ugyanis szerintem nincs összhang az óhaj és a valóság között. Amit ön felvázolt a környezetbarát mező- gazdasággal kapcsolatban, az számomra rózsaszínű álomnak tűnik... ' — Az intenzív mezőgazdaság kihívása gazdasági jellegű, vagyis a környezetbarát gazdálkodáshoz, például a biotermesztéshez is, a tevékenységek állami támogatására van szükség. Tehát, ha a termelő betartja egy-egy térségben a környezetvédelmi előírásokat, az államnak a zsebébe kell nyúlnia és ki kell fizetnie a költségeit vagy kompenzálnia az elmaradt hasznot. — Megint csak azt kérdezem: van erre pénz? És lesz, belátható időn belül? — Nincs. De mégis már ma beszélni kell róla, ha valóban Európához akarunk tartozni, illetve fel akarunk zárkózni. Feltárandó a mai helyzet nemcsak környezetvédelmi, hanem szociális és gazdasági szempontból. Elemezni kell például, hogy mi történik akkor, ha a kedvezőtlen adottságú területeken erősen lecsökken vagy megszűnik a termelés. — Erre máris könnyű válaszolni ... — Kormányzati döntést, igényel, hogy hol, milyen ütemben és módon, ugyanakkor a legkisebb feszültséggel oldhatók meg a környezetvédelem érdekében teendő cselekvések. — Elismerem, hogy napról napra sürgetőbbé és fontosabbá válik környezetünk megóvása. De míg Nyugat-Európában a kormányok állami költségvetésből finanszírozzák, hogy környezetkímélő mezőgazdasági termelés valósuljon meg, nálunk az agrárágazat az ország első számú finanszírozója — és ez nagy különbség! Másrészt némi rafinériát is érzékelek a magyarországi intenzív, ugyanakkor magas színvonalú mezőgazdálkodás környezetvédelmi szempontú visszaszorításában, nevezetesen: nem jönne rosszul a nyugati országoknak, ha agrárexportunk nem lenne ilyen erőteljes, sőt még ide is szállíthatnának a túltermelési helyzet miatt csordultig lévő raktáraikból. De hogy ez miként van vagy lehet, ne elemezzük tovább, annál is inkább mert a környezetkímélő mezőgazdaság kialakítására Magyarországon csak a jövő században van reális lehetőség. Csabai István Berlinben továbbra is működik a magyar nagykövetség A magyar kormány nem zárta be berlini nagykövetségét — mondta Herman János kedden. A Külügyminisztérium szóvivője cáfolta az EFE hírügynökség július 16-ai jelentését. A spanyol hírügynökség szerint a magyar kormány az egységes német kormány megalakulásáig tartó átmeneti időszakra bezárná berlini nagykövetségét és bonni képviseletét bízná meg érdekeinek képviseletével. Herman János hangsúlyozta, hogy a Magyar Köztársaság berlini nagykövetsége az NDK kormányához van akkreditálva és az egységes német kormány megalakulásáig e minőségében folytatja tevékenységét. Horváth István bonni misszióvezetőt a magyar kormány berlini nagykövetként is akkreditálja, ám ez a berlini képviselet jogállását nem érinti. (MTI) DRÁGÁBB A BEISKOLÁZÁS, SOK A HIÁNYCIKK De nehéz az iskolatáska! A diákok még önfeledten vakációznak, ám a szülők — különösen a több gyereket nevelők — azon töprengenek, hogy a tanévkezdetre miből és hogyan teremtsék elő az iskolaszereket. Mint minden esztendőben, úgy az idén is az elsősök kerülnek a legtöbbe. A nekik való, illetve szükséges, legszolidab- ban összeállított, komplett csomag ára 750 (!) forint, s nincs benne semmi kurrens cikk vagy tartalék. A 34 forintos import grafitceruza helyett például csak a 6,90-es, hazai gyártmányú, aminek legtöbbjét egyszer lehet kihegyezni. Persze, kell még táska is, amiért már rég nem elég egy, a jobb minőségű, praktikusabbért pedig már két ötszázas sem. Az albatros, ami nem más, mint műanyagból készült — lehetetlen kivitelű és anyagú - tolltartó, is 399 forint. A Szigma Kereskedelmi Rt. kecskeméti 161-es számú boltjának vezetője, Fejes Istvánná ottjártamkor azon meditált, valahogyan csak csinálnak akciót, azaz árengedményt, mert az idén sem lesz központilag meghatározott, országos kedvezményes tanszervásár. Pedig talán soha nem lett volna ez annyira fontos, mint most. A Papír- és Irodaszerér- tékesítő Vállalat megyeszékhelyi lerakata — ahová Bács- Kiskun nyolcvan üzletéből érkezett megrendelés — annyi kedvezményt tudott adni a viszonteladóknak, hogy akik júniusban elvitték az igényelt árut, s azt kifizették, azok 15 százalék fizetési engedményben részesültek. Ám az már csöppet sem biztos, hogy ebből a vásárlónak is jut. A magas árak ellenére is sok a hiánycikk. Az is előfordulhat — mint Hajagos István lerakatvezető mondta —, hogy szeptemberre nem lesz meg minden, vagy kevesebb a kelleténél, mint például a rajzlap, a könyvcímke. Nincs elegendő zsebkönyv és regiszter sem. Lehet, hogy az első osztályosoknak is házilag kell számolópálcát gyártani. Korábban 15-20-féle grafitirón volt, most ennek egyharmada a választék. A pasztel színesekből szintén nincs elegendő, a precíziós körzőkből is rossz az ellátás. Hazánk egyetlen fiüzetgyártó cége. a Fűzfői Pa% pirgyar megszüntette a 16 lapos termékeket, helyettük csak 32 laposakat készítenek, drágábban. Az idén összességében 20-25 százalékkal többe kerülnek a füzetek. Van, de ócska — és nem olcsó — a hazai vízfesték is, ám az „import sem valami hajde”, hogy idézzem az egyik boltvezetőt. Mindezektől eltekintve azért igyekeznek elfogadhatóan összeállítani a tanszercsomagokat. A gimnáziumi tanulókéra viszont — a hiánycikkek miatt —- még várai kell. A megye különböző részein lévő szaküzletekben és -boltokban megpróbálnak saját keretből valamilyen mértékű árkedvezményt adni. A kiskőrösi áfész könyv- és papír-írószer boltja májusban összeköltözött a Luther térre, ahol például július 23-ától egy hétig 20 százalékkal lesznek olcsóbbak a füzetek és a táskák. Ez a hárommilliós készletből 60 ezer forintot jelent. Remélhetőleg több munkahelyen is odafigyelnek majd a beiskolázásra, hogy valamilyen módon segítsék legalább a tanévkezdetet. P. S. • A kiskőrösi áfész- boltban az elsősöknek való pótcsomagot készítik. (Méhesi Éva felvétele) MÉG ŐK FIZETTEK A SZÓRAKOZTATÁSUNKÉRT Muzsikás idegenforgalom Mondogatják a kertek alatt, hogy valamiféle zenés nyár volna a megyeszékhelyen. Állítólag ké- szülget műsorfüzet is. Tőlem telhetőén nyitott szemmel járkálok a városban, de nyomtatott, festett műsorajánlattal nem találkoztam. Szerencsére, gyakran hallani szép muzsikát a főtéri alkalmi színpadról, templomokból. Németül, görögül, angolul, franciául, olaszul, ír nyelven beszélgettek a szereplők a fellépés előtt, a szereplés után. Távoli országok népdalaival ismerkedhetett meg a, sajnos, változó létszámú közönség. Ritkán volt ennyi zenei rendezvény a nyári hónapokban, mint most. A fellépők talán kevésbé híresek, mint a Kodály-szeminárium keretében koncertezőké, az általuk várható élmény sem annyira felejthetetlen, egész lényünket felrázó, mint egy-egy oratórium meghallgatása, de ezek a szaporodó hangversenyek kivétel nélkül hangulatosak, szivderítők, rímelnek a hatvan esztendeje éppen a Kodály-tanitvány Vásárhelyi Zoltán által kezdeményezett utcai dalolásokra. A külföldi zenekarok, kórusok, népi együttesek már-már rendszeres szórakoztató műsorai ráadásul a legtöbbször pénzt is hoznak a konyhára. A megszűnt rendezőiroda kitűnő kezdeményezésére — például — tucatnyi csoport utazott saját költségén Kecskemétre és innen Kalocsára, Hajósra. Három-öt napot töltenek megyénkben. Ellátogatnak a folklórfesztivál ünnepi bemutatóira, valamennyien részt vesznek a híres pincefaluban meghirdetett zárómulatságon és maguk is műsort adnak. Vasárnap délelőtt a Fekete-erdőből érkezett pfaffenweileriek tapsoltatták meg többször is a Szabadság téri színpadon közönségüket. A mindössze 2500 lakosú településről egészen fiatalok és ötven-hetven éves idősebbek is útra keltek őseik népművészetének bemutatására. A kellemes melódiák, a szép ruhák még több embernek szerezhettek volna örömet, ha kicsit nagyobb a hire érkezésüknek. A jó ügyeket máskor oly szívesen támogató Erdei Ferenc Művelődési Központ, a külföldiek szíves vendéglátásában többször jeleskedő városi tanácsi népművelők többet is segíthettek volna a kezdeményezőknek. Kicsit több, ötletesebb figyelmet érdemeltek volna, mert önkéntes népszerűsítői lehet(né)nek e tájnak. Az inkább csak a protokolligényeket szolgáló díszes műsorfüzetek helyett készíthetnének kis színes leporellót a megyeszékhelyről. Költségeiből portékáikat kínáló vállalatok is részt vállalnának. Elférne a kis kiadványon néhány köszönő mondat is: a városi elöljáróság külön is köszöni, hogy az ismertető tulajdonosa sikerrel szerepelt Kodály városában. A tanácselnök vagy a polgármester nevében pedig minden alkalommal átadhatnának egy kifüggeszthető díszes diplomát ingyenes kecskeméti fellépésük emlékére. Ezren és ezren néznék meg a bizonyára nagy becsben tartott elismeréseket a Rajna-parti, az alpesi, Szajna menti egyesületi klubházakban. Kérdezgetnék a látogatók: hol van, milyen város az a Kecskemét? Hogyan lehet oda eljutni? Mi is szívesen megyünk, ha találunk néhány száz érdeklődőt, fogékony befogadót, (a pénzünkért) figyelmes vendéglátást. Beszéltem a pfaffenweileriek egyik, „civilben” szőlősgazda vezetőjével. Tőle tudom, hogy más csoportok is érdeklődtek honunkról szűkebb pátriájukban, amikor megtudták, hogy a Duna—Tisza közé készülnek. Kíváncsian várják, milyen hírekkel térnek haza. „Milyenekkel”, kérdeztem vasárnap délidőben a rokonszenves táncostól. „Jöjjenek feltétlenül", ezt tanácsoljuk nekik. A rendezőiroda volt vezetője hozzátette: maga is keresi a formát, a lehetőségeket az idegenforgalom e sajátos formájának élesztősére, a vendégváró program és kínálat élénkítésére. Addigra a pénzüket is könnyebben elkölthetik a hétvégeken, ha másutt nem, a városszépítők jövőre már bizonyára dús választékú üzletében. Heltai Nándor
