Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám

1990. június 11. • PETŐFI NÉPE • 5 KETTŐS SZORÍTÁSBAN A KECSKEMÉTI TEJIPAR Csökkent a fogyasztás A Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme 19 évvel ezelőtt kezdte meg működését, az akkor még ugyancsak a város szé­lének számító Róbert Károly kör­úton. Az üzem azóta sem változott lényegesen, de nem is képes ugyan­azt a minőséget garantálni, s a kez­detnél valamivel több mennyiséget előállítani. Marton Pál élelmiszer- ipari üzemmérnökkel, üzemigaz- gató-helyettessel a napi gondok­ról, tennivalókról, szorító, olykor igazi nehézségeket okozó bajokról beszélgettünk. — Az üzem kettős feladatot lát el. Naponta 100 ezer liter tejet vá­sárolunk és dolgozunk fel. Zacs­kós tejként ennek 50-55 százalé­kát, kakaós és karamellás tejként e mennyiség 10, tejfölnek 8-10 szá­zalékát dolgozzuk fel, a többiből túrót készítünk. Naponta 25 ezer liter tejszínből mintegy 80 mázsa vajat gyártunk. A savót és a csö­vekből kimosott tejet a Városföldi Állami Gazdaság sertéstelepe vá­sárolja meg tőlünk. Porítóüze- münk — amely szakaszosan mű­ködik, amikor felesleges tej képző­dik a vállalatnál — képes naponta 100 ezer liter tejből 90 mázsa tej­port előállítani. Tavaly például 130 vagon tejport exportáltunk Ausztriába és Svájcba. Kunszent- miklósi üzemünkben füstölt és Hajdú sajtot készítünk, a többi, mintegy kétszázfajta tejterméket más vállalatoktól szerezzük be, és adjuk át a kereskedelemnek. Az üzemnek csak a neve kecske­méti, ugyanis működési körzete megyényi. A Budapest alatti Gyál- tól Kiskunhalasig, Tiszakécskétől Kunszentmiklósig terjed. Az üzem a vállalaton belül igen előkelő he­lyen áll a nyereségtermelésben. Ez év első négy hónapjának árbevéte­le 386 millió forint volt, s ebből 23,5 milliós a nyereség, annak elle­nére, hogy a tavalyi és ez év januári áremelés nálunk is érezteti hatását. — A legutóbbi tejáremelés a for­galom alakulásán mérhető le. A zacskós tejből 9, az ízesített tej­ből 20, tejfölből 7, vajból 11, túró­ból 6, a sajtokból 11 százalékkal kevesebb fogyott. Az első négy hó­nap összesítése, sajnos, nem csu­pán átmeneti, hanem tartós válto­zásról ad képet. Másképpen is je­lentkezik a fogyasztás csökkenése. Több tejport kell gyártanunk, s ez számunkra egyáltalán nem gazda­ságos, ugyanis benne áll az üzem pénze, nem lehet forgatni. S ha már itt tartunk, elmondom: a ter­melőkkel nagyon jó a kapcsolat, mert minden tejet felvásáriunk, ez az első négy hónapban mutatta meg igazán hatását, ugyanis a tej felvásárolt mennyisége 2,6 száza­lékkal emelkedett. Speciális helyzet alakult ki az üzem működési körzetében, ugyanis a felvásárolt tej mennyisé­gének mintegy fele a kistermelők­től származik. Annak ellenére, hogy a tejipar sem kerülte el a min­denki-mindenkinek tartozik álla­potot, sikerült elérniük, hogy leg­alább a termelőket kifizessék, és erre továbbra is nagyon ügyelnek. A fogyasztók nem, de a termelők jól tudják, kétfajta — nyári és téli — tejárral dolgoznak. Az átlag fel- vásárlási ár 14,80 forint, de ez ter­mészetesen lehet magasabb és ala­csonyabb is. — Sajnos, vajból és tejporból igen jelentős készleteink vannak, de kénytelenek voltunk műszaki és csomagolóanyagokból is többet tartani a szükségesnél. Ez kény­szerpálya számunkra, mert rendkí­vül nehéz ezeket az anyagokat be­szerezni, ugyanakkor holt tőke, amely nem szül újabb forintokat. Mint minden gyáregység, nagy- vállalati üzem, kettős szorításban él a kecskeméti tejüzem is. Igaz, ők termelik a legtöbb nyereséget, de pénz hiányában — eltűnik a nyere­ség a vállalati nagykalapban — képtelenek fejleszteni, amelyet még tovább nehezít a jelenlegi gazdasá­gi helyzet. Majdnem húsz év telt el az üzemavató óta, igaz, néhány gé­pet kicseréltek, de a technológia nem változott. Ha termékeik mi­nőségét nézzük, megállapíthatjuk, hogy tejfölük kiváló, a többi elfo­gadható. Ez azonban azzal is ma­gyarázható, hogy a kereskedelem sem mindig tartja be a technológiai előírásokat, nem hűti le az árat. Az üzem 370 dolgozója — akik na­ponta beszállítják, feldolgozzák, „terítik” a tejtermékeket — opti­mista. Átlagkeresetük 5 ezer fo­rinttal emelkedett, de az üzem ve­zetői elképzelhetőnek tartanak egy újabb béremelést. Gémes Gábor ŰJ KÖNYVEK Újlaki László: Méltányosság a polgári jogban. (Közgazdasági és Jogi K., 76 Ft) — A kiskakas gyé­mánt félkrajcárja. (Vario, 68 Ft) — Tüskés Tibor: Tájak, emberek. (Pannónia könyvek) (Baranya Me­gyei Könyvtár, 69 Ft)— Cseres Tibor. Foksányi szoros. Rokonke­reső. (Szépirodalmi K., 96 Ft) — Nagy Olga: Világgá futó szavak. (Szépirodalmi K., 96 Ft) Egzoti­kus állatok. Német nyelven. (For­ma Art, 119 Ft)—• Kányádi Sándor —Rényi Krisztina: Kinyílott az idő. (Képzőművészeti K., 80 Ft) — Rose MacDonald: A barbár part. (Európa krimi) (Európa, 75 Ft) — Szilágyi Domokos: Medvela­kodalom. (Zenit könyvek) (Móra, 60 Ft)—-Csak ülök és kötök .. .Szí­nészek kötöttben. (Origó Press, 120 Ft) — Dióhéjban a reneszánsz mű­vészetről. (Corvina, 85 Ft) — Phi­lipp Elliot: Biztonságos szex. (Medi­cina, 80 Ft) — „Puska” helyett né­met nyelvtani segédkönyv tanulók­nak. (Első Vertikális Kisszöv., 39 Ft) — Theodore Roszak: Az infor­máció kultusza, avagy a számitógé­pek ... (Mérleg) (Európa, 60 Ft) -—A na Blandiana: A megálmodott. (Európa, 72 Ft) — Árvízkor a fo­lyók megkeresik régi medrüket. Be- szély. Panek Zoltán címötletére szerk. Mózes Attila. (Kriterion— Szépirodalmi K„ 60 Ft). FI LM JEGYZET A kis tolvaj lány Varázsosan francia, amúgy „újhullá- mosan” míves filmmel találkozhatnak a nézők a mozikban. A Truffaut szelle­mét kísértő, kísértetiesen idéző Claude Miller A kis tolvajlányt elkészítve mint­ha — női főhőssel — újraírta volna a Négyszáz csapást. A néhai rendező és a fiatal filmes közötti kapcsolat a be­avatottak szerint korántsem transzcen­dens, Truffaut még életében bízta for­gatókönyvötletét egykori tanítványá­ra, asszisztensére: Millerre. A film a kopaszra nyírt, a megszállók­kal kapcsolatba került, honfitársaik által megvetett nők híradóképeivel indul. A törvénytelen születésű, immár kama­szodó kis tolvajlány anyjára utalva, aki­nek a megszállás alatt egy német katona volt a szeretője. A kislányt anyja is el­hagyta, s rokonoknál nevelkedett egy kis­községben. Nem szereti senki, ő sem kö­tődik igazán senkihez, unja és utálja az is­kolát, csavargás és lopás közben „fedezi fel” a világot. Szobalánynak szegődik egy gazdag családhoz, ahol, úgy tűnik, ra­gaszkodnak hozzá, talán szeretik is, ő azonban meglopja jótevőit. Beleszeret egy művészkedő, meglett úrba, aki végre törődik vele. Beíratja egy titkámőiskolá- ba, és könyvekkel halmozza el jobb sors­ra érdemes barátnőjét a sokadik emeleti cselédszobában. A lány azonban ismét „hálátlan”, mert beleszeret egy hozzáillő, motorversenyző fiúba. Vele szökik meg a sivár jelenből és majdnem ugyanolyan si­vár jövő elől. Sorsa tulajdonképpen ki­számítható: hamarosan a fiatalkorúak börtönébe kerül, aztán szökés és újabb büntetések következnek. (Hasonlókép­pen a szellemével kísértő mesterhez: Truffaut-hoz, aki annak idején egy író­géplopásért került a fiatalkorúak nevelő- intézetébe.) A film elejétől a végéig tele van az újhullám klasszikus mesterének diszkrétebben vagy épp látványosabban elővezetett idézeteivel. Claude Miller egy-egy jelenettel vagy éppcsak hangulat­tal bevillantja nemcsak a legtöbbet ismé­telgetett Négyszáz csapást, de például egy másik nevezetes opuszt: a Bársonyos bori is. A produkcióban szinte társalkotóként van jelen a főszerepet alakító kitűnő fiatal színésznő: Charlotte Gainsburg (Jane Bir- kin leánya). A légy nyék általában igen szívósak. A legszí- vósabbak esetében bizonyosan lehet számítani a többszöri feltámadásra. A magyar mozinézők tavaly ilyenkor megismert „kedvence”: A légy is ezek közé tartozik, a, napokban mutatkozik be a nevezetes produkció második ver­ziója. Mindkettő őse az ötvenes évek végén készített klasszikus tudományos­fantasztikus film, mely lényegesen diszkrétebb, mondhatni kímélőbb tála­lásban dolgozta fel a Frankenstein- sorozatokból is bőven merítő alapötle­tet. A sztori lényege: egy tudós anyag- és energiaátvitellel kísérletezik, s egy bal- szerencsés véletlen miatt — részlegesen — át is lényegül. A légy I. tulajdonkép­pen ennek az átváltozásnak a részletes, különlegesen gyomorforgató, ám na­gyon profi ábrázolása. A rendező, Chris Wallas természetesen nagyon vi­gyázott arra, hogy A légy II. nézői se gondoljanak a képkockák láttán na­gyobb étvággyal kedvenc fogásaikra. Főszereplője a tudós-légy-mutáns papa csemetéjeként megszülető Martin Brunde, aki kénytelen csúfosan lakolni az atyai vétekért. Mivel maga is kiváló tudós, pontosan fel tudja mérni, mi vár rá. De azzal is tisztában van, hogy apja találmánya gonosz erők kezében mi­lyen rendkívüli hatalmat, veszélyt je­lenthet. Martinra ezért aztán igazi hő­sies feladat hárul: nemcsak magát, ha­nem a világot is meg kell mentenie. Ennyiből is kiderül, hogy a főhős fizi­kai és szellemi leépüléséről valódi, gyomrot nem kímélő érzékiséggel tu­dósító első résszel szemben a második új képletekkel operál. Immár nem az a tét, hogy a majd’ kétméteres, golyóálló rovarrá alakuló szörny élete árán is megszabaduljon minden földi szenve­déstől, hanem azért kell izgulnunk, hogy a szörnylelkü emberek ne élhesse­nek vissza a technika biztosította hata­lommal. A légy II. érzékeny lelkű főhősének romantikus tragédiája mindezzel együtt is csak a legeslegerősebb gyom- rú „horrorszakértők” számára ajánlha­tó- Károlyi Júlia Ez nem tetszett az ameri- • kainak, kérte, hogy te­gyük el láb alól a kutyát, mert ö fél tőle, de én erre nem voltam hajlan­dó. Mondtam neki, hogy Ordas jó, hűséges társam volt eddig, sok em­bernél különb és megbízhatóbb. Se­mennyi pénzért nem engedtem volna bántani. így hárman maradtunk eb­ben a rengetegben, mindegyikünk a másikra volt utalva. A túlsó sarokban a medve is meg­mozdult, átfordult a másik oldalá­ra, majd két mellső lábára támasz­kodva nagyot ásított, kidüllesztette a szemeit. Ordas felbőszülve akart a medvére rárohanni, de szavaim­mal megnyugtattam. Új ismerősöm nem tudott megbarátkozni Orda­sommal, mindenáron azon volt, hogy eltávolítsa tőlünk. Titokban megtöltve tartottam a koltot, pus­kám óvatosságból nem volt meg­töltve, ha kezemből le is tettem, zá- várját mindig úgy tartottam, mintha meg lett volna töltve. Ilyen helyzet­ben az embernek nagy szüksége van egy megértő, segítő társra, de ne­kem, eddigi tapasztalatom szerint, nem sikerült senkiben megtalálni. Amerikai ismerősöm megkérdez­te, hogy amit eddig összeszedtem aranyat, miért nem hordom ma­gammal, hová rejtettem. Ö is oda szeretné eldugni, amit eddig össze­gyűjtött. Ekkor már nagyon gyanús volt. Mondtam, hogy a szánkóm hátsó részén, a szán oldalához van erősítve, ha akarja, kösse oda az övét is, legyen együtt mind a kettő. Pedig nekem egyetlen gramm ara­nyam sem volt, de a látszatot így takartam el. Azon a napon nagyon ügyeltem minden mozdulatára, lát­tam, hogy eltökélt szándéka, hogy megszerzi a fegyveremet. Szörnyű helyzetbe kerültem, nem volt nyug­tom sehol, akármit is cselekedtem. Ezért elhatároztam: ma lesz a nap­ja, adok neki rá alkalmat, hogy megszerezhesse a puskámat. Úgy tettem, mintha megtöltöt­tem volna, rövid idő múlva egy fá­hoz támasztottam, mintha dolgom végezném, félrementem. Nem té­vedtem! A hatodik érzékem soha nem csapott be, most sem. Amint félreléptem, a puska máris a kezé­ben volt, csövét rám szegezte és azt parancsolta, hogy a töltényeket rakjam ki. Nyugodtan a koltom után nyúltam, rászegeztem és én szólítottam fel őt, hogy dobja el a fegyvert, mert nem sokra megy vele, nincs megtöltve. Erről ő máris meg­győződött, mert rám szegezte, a ra­vaszt már meghúzta. Mikor látta, hogy nem sikerült a terve, a puska csövét fogva rámrohant, de akkor közbelépett az én Ordasom. (Azért írom a nevét nagybetűkkel, sőt be is aranyoznám, ha lehetne, mert sok embernél többet ért!) Hűséges védelmezőm már a tor­kát kerülgette az amerikainak, de én nem kívántam az életét, csupán rendre akartam utasítani, hogy tud­ja, mit lehet és mit nem, még akkor is, ha itt ebben a vadonban vagyunk, ahol senki nem vonhat felelősségre egyikünket sem, bármit is cselek­szünk. Mikor már láttam, hogy A horror rendszeres fogyasztói jól tudják, hogy a vámpírok és más ször­---------------------------------------------------------------------------------------------------­-- x A sárga irigység faktora „Magyarországon az a baj az egyéni vállalkozásokkal, hogy elvi­leg mindenki támogatja, ugyanak­kor nem tesz senki semmit az érde­kükben." Valahogy így lehetne ősz- szegezni azt a gondolatsort, amelyet a kecskeméti televízió stúdiójában, egy játékterem létesítése miatt ki­robbant vita kapcsán, idézett a ri­porternő. Bizonyára sokan emlékez­nek ezekre a mondatokra, hiszen a nézőknek szóló üzenetet éppen egy olyan vállalkozó küldte, aki maga is „megbukott” az ötletével. Leendő játékterme lakossági támadások cél­pontja lett. Mint korábban mi is megírtuk: az agilis üzletember havi tízezer forintot ígért egy belvárosi üzletért Kecskeméten, a Luther- udvarban, területi .fogyókúrára” kényszerítve ezzel az ott dolgozó hölgyeket. A lakók, amint hírét vet­ték a kaszinóvá előléptetett játékte­remnek, azonnal elhatározták, hogy tiltakoznak. Mit ad Isten: győztek is. A vállalkozó visszavonulásra kényszerült. Miért mondom el újólag most mindezt? Két okból. Talán nem mindegyik vállalkozó van hazánk­ban tökéletesen tisztában azzal, mi is szükségeltetik nálunk a jó üzlet­hez. Persze, a legfontosabb a pénz. Talán kicsivel megelőzi ezt a jó ötlet, majd a sorban a vállalkozói szakér­telem, a higgadtság, és a paragrafu­sok közötti eligazodás képessége kö­vetkezne. Es még valami, amit sokan figyelmen kívül hagynak nálunk. Pe­dig ez az, ami kifejezetten ránk, ma­gyarokra vonatkozik. A sárga irigy­ség faktora. Hogy ez pontosan mit takar? A közvélemény egyes cso­portjainak ellenállását, a szemük előtt gyarapodó üzletember sikerei­vel szemben. Népiesen: a sárga irigységet, amelyen ragyogó vállal­kozások elbukhatnak, üzletemberek csődbe kerülhetnek, ha jó előre nem kalkulálják a kockázati tényezők közé. Igaz, küzdeniük meglehetősen nehéz az emberek gyarló reakcióival szemben. A másik ok, amiért az előbbi gon­dolatokat citáltam, az a levél, amit a „Szexüzlet Kecskeméten" című cikkem másnapján kaptam kézhez, így szólt: „A Szexüzlet Kecskemé­ten című cikkéhez az alábbi meg­jegyzésem van: Az Arpádváros 101 —103. jelű társasház, Kecskemét, Dobó körút 3—11. számú tulajdono­sai nem adták beleegyezésüket az eddig Kaláris néven üzemelő bolt­nak, hogy profilt váltson, bővítsen. Jóllehet a tanácsnak elég egy hivat­kozott rendelet értelmében csupán bejelenteni a profilbővítést, de — vé­leményünk szerint — a tanácsnak kérni kéne, hogy az üzemelő csatolja a tulajdonosi ok) hozzájáruló nyilat­kozatát. A kérdéses üzletnek van bérleti szerződése a társasházi kö­zösséggel, de abban szó sincs a szex üzletkörről. Éppen a fentiek okán mi, a tulajdonosok azonnali hatály- lyal felmondtuk a szerződést, és kö­teleztük a bérlőt, hogy nyolc napon belül az üzlet kulcsát adja át a közös képviselőnek. Ha ezt nem teszi meg, akár „egyéb” módon is meg fogjuk akadályozni, hogy a házunkban ilyen cikkeket forgalmazzanak. Kecskemét, 1990. május 30. Tiszte­lettel: aláírás, közös képviselő. Utó­irat: Tisztelt Szerkesztő Úr! Ameny- nyiben Ön a lapjában le kívánja kö­zölni a fentieket, esétleg levél formá­jában, kérem, hogy a nevem ne sze­repeljen, csak az: közös képviselő.” A szemérmes közös képviselő — nem fogják elhinni — az a vállalko­zó, akit a lakók néhány hete „kiutál­tak" a Luther-udvarból. A tudatha­sadásos állapotba került üzletember most visszavág — és ami a legtragi­kusabb — 160 lakó egységes véle­ményére hivatkozva. Egyetlen nap kellett számára mindössze ahhoz, hogy ennyi embert megkérdezzen, s feledje azt, hogy a bérleti szerződés „engedélyezett kereskedelmi tevé­kenység” folytatására ad jogot az üzletnek. Nem az erkölcsi aggályait hangoztatja a Petőfi Népének kül­dött levélben a szexüzlettel szemben, csupán azon háborodik fel, hogy: nem kért engedélyt a bérlő a profil- váltáshoz. Valahogy úgy, mint ese­tében, a Luther-udvar területén, a játékterem létesítéséhez. Mivel a szerződés érvényes, az épület öttagú intézőbizottsága való­színűleg perre viszi a dolgot. Ott el­mondják majd bizonnyal azt is, hogy az üzlethelyiség négyzetméteren­kénti 1500 forintos bérleti díját feb­ruárban miért emelték 3500, június 1-jétől pedig 4500 forintra. Persze, elképzelhető, hogy az üzleti „tisztes­ség" okán, mert a sárga irigység faktora bizonyára nem motiválta őket. A szexüzlet megnyitásáról szóló tudósításomban jeleztem, hogy ma­ga a tény beláthatatlan indulatokat szülhet. Őszintén szólva nem ilye­nekre gondoltam. Sokkal inkább er­kölcsi aggályokra, egyházak tilta­kozására, nem pedig a sikeres üzlet miatti gáncsoskodásra. Mert most is azt vallom, hogy minden ilyen vállal­kozást tőkebefektetésként, „biznisz­ként” kellene kezelni, még akkor is, ha emiatt a jó üzlettől eleső kívülre- kedteket a sárga irigység önti el... Noszlopy Nagy Miklós eléggé megtanulta a leckét, és kö­nyörögni kezdett, mindent idaígérve az életéért, akkor Ordast lepisszen- tettem. Ha tovább hagyom, szétté­pi, de én ezt nem akartam, nem vitt volna rá a lelkiismeretem. Cafatokban lógott rajta a ruha, arcán, szakállán csörgött a vér, karjából, lábszárából szintén, és hi­ába erőlködött, nem bírt felállni. Mikor odamentem, hogy segítsek neki, az aranyat felém nyújtotta, hogy legyen az enyém. Mosolyogva visszatoltam, és azt mondtam neki, hogy engem nem boldogít az arany, megelégedtem volna azzal, ha em­berséges, de, sajnos, ehhez nekem nincs szerencsém. Akárhogyan kért, nem bocsátottam meg neki, pedig két hétig együtt voltunk. Azt is megmondtam neki, hogy amíg fel nem épül, mellette maradok, de az­tán távoznia kell tőlem, útjaink ezek után különválnak. Akármit ígért, akárhogy fogadkozott, meg­maradtam elhatározásom mellett. Amíg ápoltam, sok mindent meg­tudtam tőle, azt is, hogy valahol az Északi-sarkkör környékén va­gyunk, innen át lehet jutni Alaszká­ba, és hogy a Csukcs-félszigetig legalább kétezer kilométer az út, jobban mondva a Bering-szorosig. Mondta, hogy ő az egyetlen, aki arra jártas, ne engedjem el magam­tól, mert nélkülem nehezen boldo­gul. Arra gondoltam, hogy az isme­retlen tájakon ő mégiscsak járta­sabb, ezért elhatároztam, hogy ma­gam mellett tartom, lehet, hogy az út során hasznát veszem. A hó lassan engedett a nap suga­rának, sokszor belesüppedtem majdnem térdig. A medvét is láttam kimerészkedni odújából, dühös brümmögéssel vette útját a hegy­oldalnak. Veszélyes vele ilyenkor találkozni, jobb, ha az ember mesz- sze elkerüli. Ordasom dühös fogcsi- korgatással akart szembeszállni egyik-másikkal, de én nem enged­tem. Útitársam az aranyat nem hagyta el, betegen, fájós lábbal is hurcolta magával egész idő alatt. Tisztában voltam azzal, ha valaki aranyat talál nálam, az életem fo­rog kockán, akárcsak most, amikor a fegyverem megtetszett útitársam­nak. Valami mégis azt súgta, hogy ne hagyjam el, együtt folytassuk to­vább az utat. Keresztülmentünk az őserdőn, a magas, hófedte hegyge­rinceken át, ahová, azt hiszem, em­ber nem tette még a lábát. Megkér­deztem az útitársamat, hogy járt-e már erre valaha ember? Úgy gon­dolta, hogy lehet, hogy a völgyben vannak emberek, de erre, itt bajo­san hiszi. Egyre jobban lehetett érezni a nyár közeledtét, a hó kezdett eltűn­ni a földről, de fent a hegygerincen még mindig fehéren csillogott. Ke­restük az utat, hogy merre köny- nyebb az előrehaladás. Sokat baj­lódtam útitársammal, akinek nehe­zére esett a járás. Még most is az arany keresése foglalta le teljesen. Sokszor figyelte az utat, abban re­ménykedett, hogy itt is talál ara­nyat. Már teljesen a rögeszméjévé vált az arany, ezért megkérdeztem tőle, hogy mi ér többet neki, az éle­te, vagy az arany? Az utóbbit választotta. Abból a szempontból jó volt, hogy velem volt, mert legalább volt, akihez szólhattam, más szempontból a ter- hemre volt, mert nemcsak rá, ha­nem az aranyára is vigyáznom kel­lett. Kegyetlen kitartással cipelte, egy pillanatra sem hagyta volna el magától. Továbbra is féltette tőlem. Sajnáltam, de féltem is tőle, a kol­tot állandóan készenlétben tartot­tam, számítva minden eshetőségre. Már két hónapja úton voltunk megrokkant társammal, de fogal­munk sem volt, mennyi utat tehet­tünk meg, és mennyi vár még ránk. Őszintén meg kell vallanom, hogy kegyetlen sorsot választottam én is magamnak, amikor erre az útra szántam magam, pedig már a nehe­zén túlvagyok, mégis bizonytalan a holnapi nap. Nagyon elfogott a vágy azok után, akik közel állnak hozzám, akiket szeretek, de nem tehettem semmit. (Folytatása következik) ORVOS ENDRE ÍGÉRET fÜlDJE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents