Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1 6 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 9. A divat Párizsból jön A hagyma megéri a könnyeket! Párizsból, a di­vat fővárosából kaptuk legújabb információinkat a divatos öltözékek vonalairól, anya­gairól, színeiről. Az idei nyáron a lebegő, könnyed, hullámzó vonala­kat részesítik előnyben a divat- tervezők. Modell­jeiken az anyagok természetes esése dominál, díszítésül hajtókákat, fodro­kat, gallérokat al­kalmaznak. Mint­ha vége lenne az egyenes vonalak divatjának; a szok­nyák, a ruhák a ' csípőt hangsúlyoz­zák, s valamennyi hossz térd felett végződik. A láb­belik lapos, úgyne­vezett gavallérsa­rokkal készülnek, s a párizsi bemuta­tók manökenjei nagy, széles kala­pokat viselnek. Tovább tart a fel­tűnőén nagy, csil­logó bizsuk ural­ma; malomkerék nagyságú fülbeva­ló, karkötők, me­dálok egészítik ki az öltözéket. Csillognak- villognak a női mellek, merthogy a blúzokat, trikó­kat flitterrei hím­zik, gyöngyökkel applikálják. Divat az aszimmetria is. A fél vállat fedő felsőrészek, a több szín összeállítású ruhák. Színekben a pi­ros a favorit, an­nak minden árnya­lata: a téglavörös­től a tűzpiroson ál a narancsvörösig. De nem veszít nép­szerűségéből a fe­hér, a bézs, a ho­mokszín, a barna, s az Örök fekete se. Az alkalmi, estélyi viseletek színe a rózsaszín, a pisztá­cia, a tojásfehér vagy a mélybarna. *§' • V • Kosztüm, fehér gallérral, nagyméretű kalappal. am • Lágy esésű szoknya, világos selyemblúzzal. Üdülés = aktív pihenés Az üdülést sokan összetévesztik a tespedéssel. Kevesen értik meg, hogy a két hét alatt nemcsak enni, inni, aludni és heverészni kell, ha­nem napozni, úszni, kirándulni, ol­vasni vagy kikapcsolódni is. Mit ér a tétlen pihenés, ha utána elhízunk, nehezebben mozgunk, össze-vissza ver a szívünk, rossz a közérzetünk? C. Celsus szerint (több mint két­ezer évvel ezelőtt élt) „a lustaság árt a testnek, és elöregíti a gondolko­dást”. Miért hízunk könnyebben pihe­nés közben? ­Mert kevesebbet mozgunk, táp­lálóbb ételeket eszünk. Az ilyen életmódhoz kevesebb kalóriára len­ne szükségünk. Ez világos. Ha pél­dául a mozdony a fűtőházban áll­dogál, szinte hetekig beéri egyetlen lapát szénnel. Az ember viszont áll­va, ülve, sőt még fekve sem képes lemondani megszokott mennyiségű étrendjéről. Az eredmény nem két­séges. Felborul az encrgiabevitcl és -felhasználás egyensúlya. Az izmok elernyednek. Rendszeres tornával, naponta többórás sétával, kirándu­lással, úszással, pingpongozással, focival vagy bármilyen más sporttal ledolgozhatjuk a felesleges kilókat. Üdülni nem csak külföldön, itt­hon is lehet. A legtöbben -— különösen nyá­ron — a Balaton, a Velencei- vagy más tó partjaihoz igyekeznek. A nagy vízfelület a hőmérséklet in­gadozásait bár csekély mérték­ben, de — kiegyenlíti. A könnyen felmelegedő víz már enyhe szél ha­tására is hullámozni kezd. A hul­lámverés pedig olyan, mint egy erős masszázs, így felfrissíti a vérkerin­gést. A napsugárzás és a tiszta leve­gő hatására gyorsan felfrissülünk. Az étvágytalan és vérszegény bete­gek kiválóan érzik itt magukat. Az erősen legyengült, s túl érzékeny emberek viszont kerüljék az ilyen vidéket. Egyre többen kedvelik a magas hegyvidéki klímát is. Az ilyen klíma erős ingert jelent. Növekszik a lég­zés mélysége, emelkedik a vörösvér- sejtek száma. Az edzett, fiatal em­berek könnyebben alkalmazkod­nak a megváltozott környezethez. Az idősebbek ügyeljenek arra, hogy fokozatosan szoktassák hozzá szer­vezetüket a hegyvidéki levegőhöz. A hegyvidéki klíma kiválóan al­kalmas az idült hörghurutos és asztpiás betegnek, nem ajánljuk vi­szont a ■ szervi szívbajban vagy a magas vérnyomásban szenvedők­nek. Ilyen helyek hazánkban a Ké­kes, továbbá a Börzsöny, a Pilis és a Bükk magasabban fekvő részei. Erdős dombvidékben bővelke­dünk. Éghajlatuk kiegyenlítettebb a síkságénál. Az erdős részek ózon­dús, tiszta levegője, a csend általá­ban nyugtatóan hat az ideges, fe­szült emberekre. Üdülőterületeink nagy része az Alföldön és a Kisalföldön találha­tó. Itt nagy a hőmérséklet ingado­zása. erős a napsugárzás, s kevés a csapadék. .Vérszegény betegeknek ajánljuk. Köztudott, hogy a világ külön­böző országaiban eltérőek a klíma- viszonyok, az étkezési szokások. Amikor tervezgetjük az útvonalat, tanulmányozzuk ezeket is. Bárhol és bármikor üdül is vala­ki, mindig igyekezzen kikapcsolód­ni. A szellemi foglalkozásúak álta­lában fizikai munkával, a fizikai munkával foglalkozók pedig szelle­mi kikapcsolódást és más irányú fizikai leterhelést jelentő elfoglaltsá­gokkal tudnak regenerálódni. Az idősebbek és a betegek pedig minden esetben konzultáljanak or­vosukkal. A hagyma mind a hideg-, mind a melegkonyhai készítményeknek fontos fűszere. Jellegzetes aromá­ját a növényben lévő éter- és kén­tartalmú olaj határozza meg. Pon­tosan ezek az anyagok csalják ki szemünkből a könnyeket a hagy­ma vágásakor, tisztításakor. Mégis azt javasoljuk, hogy ezeket a mun­kálatokat mindig késsel és ne elektromos hagymaszeletelővel vé­gezzük. Lehet, hogy pár csepp könnyet megspórolnánk, de el­vesztenénk a hagyma jellegzetes ízét. A hagyma nemcsak ízletes fű­szer, hanem egészséges is, elősegíti az emésztést, jó hatású megfázás esetén hagymaléként fogyasztva, mert az éterolajon és foszforon kí­vül kalciumot, valamint A- és C- vitamint is tartalmaz. A hagymalé készítése a követke- ző: egy jól zárható edényt megtöl­tünk fél kilogramm apróra vágott hagymával és 45 dekagramm kris­tálycukorral. Jól elkeverjük, lezár­juk, és egy éjszakán át állni hagy­juk. A cukor kioldja a gyógyhatá­sú éterolajakat, és kellemes, jóízű szirupot nyerünk. Ezt leszűrjük, és szükség szerint napi 4-5 evőkanál­lal fogyasztunk belőle. A hagymának két fajtáját kü­lönböztetjük meg: a fiiszerhagy- mát és a főzelékhagymát. A lila- és a fehérhagymát fűszer­ként használjuk, salátákhoz a vö­röshagymát ajánljuk. A fokhagy­mából csak keveset, egy-egy gerez­det használunk fel fűszerként, sa­látákhoz, húsokhoz. A mogyoró­hagyma a fokhagymához hasonló gerezdekből áll. Kellemes aromá- jú, szívesen használják az új recep­tekhez. A snidling hosszú, zöld le­veleivel salátákat ízesíthetnek, de párolva főzeléknek is elkészíthet­jük. A főzelékhagyma — a hagy­macsalád legnagyobbra nőtt tagja — párolva főzeléknek vagy grillen megsütve igen ízletes. Húsok tölte­lékeként is kedvelt. Fűszerezésre nem alkalmas, mert kevésbé aro­mas. K. Gy. A nevetés gyógyít Az emberiség jelentős része meg van győződve afelől, hogy a nevetés a gondtalan élet boldogító ajándéka. Frank Farrelly amerikai pszichológus szerint a nevetés gyógyszer. A lélekbúvár ezért evangelizációs körutat tesz a világban, és magához hívja a csüggedőket. Az olasz fővárosban tartott bemutató kezelésen részt vett a sajtó is, és mint a La Repubblicából kitűnik, jól szórakozott a terápián. Farrelly doktor egyik páciense például arról panaszkodott, hogy valamiféle belső hang minden cselekvésében meggátolja. „Egy csomó nő éppen ilyen gátlásost keres, mint te.” „Nem doktor, nem ez a bajom. Inkább az, hogy nem vagyok képes kiadni magambóf az alkotó erőt.” „Talán azért nem tudod, mert ilyen nincs is benned.” A, dehogy, tele vagyok energiával.” „Ki mondta ezt neked, a mamád?” „Belülről hallom.” „Rosszul hallod. Te ugyanis annyira unalmas fickó vagy, hogy még a saját belső hangjaidra is elalszol. Na már most, képzeld el, hogy milyen unalmasnak találnak azok az emberek, akikhez közeledsz! Voltaképpen őket is elaltatod. Sőt, az imáid is hiábavalóak, mert a fohászkodásod közben elalszik a jóisten.” „De hát én föl akarok ébredni” mondja a beteg nevetve. Ilyen egyszerű. Legalábbis a demonstráció szerint. A módszer: „A kezelő pszichológusnak tulajdonképpen az ördög ügyvédjévé kell válnia ahhoz, hogy megszemélyesítse a páciens lelki baját, mert csak így reménykedhet,. hogy megszabadítja tőle a betegét.” Hogy ez nem mindig sikerült? Farrelly doktor szerint: „Még a Megváltó sem gyógyított meg mindenkit.” Szemenszedett igazság „Azt mondják, hogy a ráncfelvarrás, meg a különféle formaátszabás boldoggá teszi a nőt. En azonban még senkitől sem hallottam, hogy egy plasztikai műtét után jobban szerettek volna." Liv Üllman, színésznő „Számos depressziós páciensemnek java­soltam már, hogy foglalkozzon politikával. Ekkor viszont paranoiásokká váltak. Gyógy­kezelésre viszont nem jöttek vissza." Dr. A. Hecklmeyer. kanadai pszichiáter „Néha úgy érzi. az ember, hogy Amerika nem más, mint egy hosszú tehervonat, amely­nek nincs vezetője: olykor aztán előáll valaki és megnézi, hogy jól megy-e a szerelvény, az­tán ő is eltűnik." Peter Ustinov, színész „A hevesvérű férfiak többnyire nem ismerik a szerelmet. Amit ők szerelemnek tartanak, az nem más, mint csupán étvágy." * Alfred Capus, francia író „Hazugság, hogy a kolumbiai kokainmaf­fia képviselői az elnöknél jártak volna tárgyal­ni. Egyszerű turistaként jártak itt, mert kí­váncsiak voltak." Az elnök magántitkodnak szövege „Elegem van a .szocialista’ kifejezésekből a ,szocialista piac’ és a .szocialista tulajdon’ meg a „szocialista munka' és más szóösszeté­telekben. Nem akarunk .szocialista’ kolbászt sem, és nem kívánunk ,szocialista gyógykeze­lést’ sem. Mi megelégszünk a közönségessel is." Gavril Popov, szovjet közgazda Visszatérnek-e a vitorlák?. g vTs Nyelvismeret — Képzeld, mama, már tudom mondani németül, hogy „köszönöm” meg „kérem”! — dicsekszik a gyerek. Mire a mama: Vízsz. 1., függ. 17., 55. VÍZSZINTES: 1. A vicc csattanójának el­ső része (zárt betűk: A, C). 14. Lyuk a diny- nyén. 15. Zászlófelvonásnál ismertetik. 16. Ver. 18. Pályaudvar, röv. 19. Éhségérzet. 20. Enyhén lejtős domboldal. 23. E tó lefolyása a Néva. 25. Látogatás kezdete! 26. Ma már traktor húzza. 27. A nitrogén és a kalcium vegyjele. 28. Illem, régies szóval. 30.... tüze; légköri villamos kisülés hajóárbocok hegyén. 32. Medici egynemű betűi. 34. Tánclépés. 35. A preraflaelliták nyomán indult holland fes­tő (Jan, 1858—1928). 37. A magyar tájkép­festészet kiemelkedő mestere (László, 1846 —1879). 40. Számos. 42. Rémes részlet! 44. Buda egyik fele! 45. Az antimon és a nitrogén vegyjele. 47. Jeles költő (Zoltán, 1906— 1981). 48. A tojássárgájában is előforduló festékanyag. 50. ... Angeles. 52. Régi rádió­márka. 54. Jellegzetesen mély hangú béka. 55. Udvariatlan kínálás. 57. Teherautó­márka. 58. Rovarméreg. 59. Esztendő. 60. Cromwel személyneve. 62. Női becenév. 64. A közvetlen szomszédságából. 66. Költői só­haj. 68. Névelő. 69. Vizsgaidőszakban kihalt helyiség egyetemen. 72. Fölé ellentéte. FÜGGŐLEGES: 1. Palánta földbe dugá­sa. 2. Gárdonyi regényalakja. 3. Részlet a vízsz. 54. sz. sorból. 4. Néma igen! 5. Köpén- zeiről híres sziget Mikronéziában. 6. Cérna- orsó. 7. Vége a mozinak! 8. Fekvőbútor ru­gózata. 9. Város Ukrajnában, a Tisza völ­gyében. 10. . .. nyúl; a házinyúl őse. 11. Egy­fajta papucs része. 12. Innsbruck egyik fo­lyója. 13. Szilárdul, ellenállóbbá válik. 17. A csattanó folytatása (zárt betűk: A, M, T, Z). 21. Verne kapitánya. 22. Az Addige partjai! 24. Tisztitóeszköz, névelővel. 29. Né­met névelő. 31. Számos fa jelzője. 32. Egyfaj­ta gyümölccsel ízesített. 33. Krétával írnak rá. 36. Sivatagi pihenőhely, Mikszáth Kál­mán szavával. 38. Vércsoport. 39. Román pénz. 41. Csatornáz. 43. A tallium vegyjele. 46. Választ sürgető szócska. 49. Idegen elő­tagként belső a jelentése. 51. Frázis. 53. Csuklón hordott időmérő eszköz. 55. A poén harmadik, befejező része (zárt betűk: T. A). 56. Biokémikus, egyetemi tanár, a fehérjék kutatója (Pál). 57. Francia eredetű női név. 58. A c zöngés párja. 61. Loncika. 63. Kisebb település. 65. Előleg részlete! 67. Forradás. 70. Emelet, röv. 71. ... Fair Lady. 72. Az argon vegyjele. Schmidt János Beküldendő: vízszintes 1., függőleges 17. és 55. Az 1990. 06. 02-án megjelent rejtvény megfejtése: Nem, uram, az én kisfiam az, aki éppen most bocsátja vízre az ön cipőjét. Az elmúlt alkalommal közölt ke­resztrejtvény megfejtői közül könyvutal­ványt nyertek: Wittner István, Mélykút: Bu­dai Illésnc, Baja; Kovács Sándor, Bugac: De­meter János, Mátételke; özv. Miklós Ivánné, Kecskemét; Patocskai Mihály, Kelebia; Pa- lásthy Géza, Hetényegyháza; Nagy Sándor- né, Kiskunhalas; Alács Gyula, Kiskunfél­egyháza; Gyukics Etelka, Kiskunhalas. MAGYAR KUTATÓ ELMÉLETE Eutrofizálódás az erdőben? Dr. Katona Edit J _____I A vitorla az emberiség legnagyobb találmányai közé sorolható, mint a természe­ti energiát rendkívül szellemesen és egyszerűen hasznosító eszköz. Alkalmazása nagyban befolyásolta a történelmi eseményeket, tagadhatatlanul előmozdította a világkereskedelmet. A múlt idő használata nagyon is jogos, hiszen a vitorla, illetve a vitorláshajó jelentősége alig fél évszázad alatt szinte megszűnt, és manapság már csaknem kizárólag sport-, szórakozási és egyéb — nem gazdasági — célokra használják*fel (például a tengerészpalántáknak a hajózás alapismereteivel való megbarátkoztatásánál, a hagyományos tengerészmesterség elsajátításának okta­tásánál ). A pusztán szélenergia segítségével való áruszállító hajózás fölött valóban eljárt az idő, de egyre csábítóbbnak tűnik a gondolat a szakemberek számára, hogy modern anyagok és módszerek segítségével felhasználják ezt az ősrégi energiafor­rást a hajók üzemanyag-fogyasztásának csökkentésére. A vízi szállítás költségé­nek ugyanis mintegy 30-40 százalékát az egyre drágább üzemanyag ára teszi ki. Ez persze nem egyszerűen azt jelenti, hogy vitorlákat szerelnek fel a hajókra. A kísérleti teherhajókra olyan forgatható árbocot erősítettek rá, amelyen egy különösen szilárd és erős központi vitorla helyezkedik el, és két ugyanolyan, de könnyebb szélső vitorla. Megfelelő erősségű szél esetén ezeknek helyes szögbe állítása központi vezérléssel, gépi úton lehetséges. Egyébként a vitorlák alapállás­ban függőlegesen, szélirányban helyezkednek el, minimális helyet foglalva el, és hirtelen széllökések esetén sem terhelik a hajót. A számítások azt mutatták, hogy ezzel a módszerrel 20-25 százalékos üzemanyag-megtakarítás érhető el, s a beruhá­zás költsége körülbelül 3 év alatt megtérül. Képünkön a világ kevés számú vitorlás személyhajóinak egyikét, azok legna­gyobbikát, a 187 méter hosszú Club Medl-t láthatjuk. A fedélzetén való utazás költséges hobbinak, egyfajta nosztalgiaútnak számít. E jókora vízi jármű persze viharban sem kerülhet veszélybe, hiszen a vitorlázaton kívül komoly teljesítményű hajtóművekkel is rendelkezik. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Eutrofizáció . .. E szóra az újságol­vasók nagy többségének a Balaton vagy a Velencei-tó képe ötlik a képzele­tébe. Ezek példáján tanultuk meg a fogalmat, ami leegyszerűsítve növényi tápanyag-feldúsulast jelent, ami során a vizek elnövényesedése következik be. Ez a vízminőség — ember számára kedvezőtlen — változását is jelenti. Jakucs Pál akadémikus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem ökológiai tanszékének a vezetője leg­utóbb nagyon érdekes és szellemes mó­don ezt, a vizekre vonatkozó fogalmat kiterjesztette a szárazföldi, jelesül az erdei folyamatokra is. Rámutatott, hogy az eutrofizáció végbemegy erde- inkben is, ott, ahol az ember beavatko­zása során megbomlik a természet egyensúlya. Ugyanis különböző okok­ból az erdőben is lejátszódik a táp- anyag-feldúsulás, amely újabb folya­matok elindulását is jelenti. A szárazföldi — erdei — eutrofizáció természetes körülmények között is be­következik. (Ha ugyan természetes kö­rülménynek foghatjuk fel a környezet­szennyeződést.) A Kossuth Lajos Tu­dományegyetem síkfőkúti kutatási te­rületén 1979 óta 40-60 százalékban el­haltak a kocsánytalan tölgyek. (Ez — itt nem részletezendő módon — a savas ülepedéssel van összefüggésben.) Az el­halt fák 4-5 évig még álltak az erdőben, majd kidőltek. A folyamat azt idézte elő, hogy a falomb elvesztése miatt a talajra jutó fényenergia mennyisége a duplájára nőtt. Az elhalt fák körzeté­ben a nitrogéntartalom 13-, a foszfor 8-szorosára nőtt. Az előbbi összefügg azzal, hogy a légköri ülepedés nitro- gén-oxid-tartalma akadálytalanul elér­heti a talajszintet. A foszfor feldúsulása relatív, az elhalt fa ugyanis természete­sen nem szívja fel a környezetéből a foszfort. A két tápanyagkomponens növekedése és az erős napsugárzás mi­att a talajszinti, egy méter magas lég­térben kétszeresére nőtt a lágy szárú növényekből összetevődő fitomassza mennyisége. Bekövetkezett az, ami mai vizeinkben is megfigyelhető, csak ott az alga, a hínár és más vízinövény szapo­rodik el. Erősödött a fotoszintézis is, a fenti növényekben tizenkétszeresére emelkedett a klorofill tömege. A folyamat másik színtere az ökoló­gus szakemberek által annyira kárhoz­tatott tarvágás: az a fakitermelési mód, amelyben — ellentétben az úgynevezett szálaló vágással, szálalással — egy er­dőterület összes fáját egyszerre vágják ki. 1981-ben a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Síkfőkút mellett kutatási céllal egy bükkös erdő 4,3 hektárján tarvágást végeztettek. Azóta folyama­tosan vizsgálják az irtott terület és a mellette álló idős erdő paramétereit. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a már említett tápanyag-feldúsuláson kívül még két tényező miatt is növekszik a tápanyag és ezzel párhuzamosan a lágy szárú növényzet mennyisége. A faki­termelés nyomán igen sok gally, törme­lék került a felszínre. Ez, elbomolván, nagy mennyiségű tápanyagot eredmé­nyez. Az irtás után — részben a lágy szárú növényzet mennyiségének növekedésé­vel párhuzamosan — megnövekszik a környék vadjainak tartózkodási ideje. Ez meg a talajra jutó ürülék mennyisé­gének növekedését vonja maga után, ami olyan mérvű, mintha a területre hektáronként csaknem két mázsa szer­ves trágyát hordtak volna. Már a fakitermelést követő nyáron tömegesen jelentek meg a nitrogénsze­rető növények, a nadragulya, a csalán, a fekete csucsor és a szeder. Ugyancsak növekedett — háromszorosára — a fi­tomassza mennyisége. Hasonló folyamat játszódik le az akácerdőkben is. Az akáclevél jóval ki­sebb és vékonyabb, mint a tölgyfa leve­le, az akácerdőkben ezért sokkal több napfényenergia jut a talajra. Ez a folya­mat különösen erős a monokultúrás akácokban. Ez magyar sajátosság, mert az akác őshonos előfordulási te­rületein, Észak-Amerikában kevert lomberdőkben tenyésztik. A vizek eutrofizálódását az ember szempontjából károsnak ítélhetjük. De vajon mivel jár a szárazföldi eutrofizá­ció? Az erdőkben azok minőségének tartós romlását okozza. Hatására je­lentős mértékben csökken az erdők esztétikai és egészségrekreációs értéke. A kellemetlen külsejű, csípős, ragadós, szúrós nitrogénbarát növényi közeg miatt ezekben az erdőkben szinte lehe­tetlen a séta, a felüdülés, egyáltalán: az ott-tartózkodás. Komoly gondot okoz az erdőgazdaságoknak is, amelyek a tarvágással okozói is a folyamatnak. A nagy tömegű szerves anyag télen tö­mötten a talajfelszínre fekszik, levegő kizárásával kellően le nem bomló anyagaiból toxikus, mérgező mikro­szervezetek szaporodhatnak el. Az ilyen erdőkben szinte lehetetlen az újra- fasítás, de legalábbis aránytalanul drá­ga. Gyomirtók esetleges alkalmazása további romlási folyamatokat indíthat el — mondja Jakucs Pál akadémikus. Gőz József __y

Next

/
Thumbnails
Contents