Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
1990. június 1. • PETŐFI NÉPE • 7 • Egy régi ingblúz fölé felveszünk egy sportmellényt, rá a tavalyi kockás blézert, s máris divatosak vagyunk. • Divatos öltözék, ha egy magasan gombolt ingblúz fölé élénk mintás, hosszú ujjú pulóvert veszünk. Az ujját könyékig fel kell gyűrni, úgy divatos. Vehetünk hozzá bö dzsörzészoknyát vagy egyszínű pantallót. • A régi kockás rakott szoknya az uj pulcsival, hatalmas klipsszel, napszemüveggel, oldalra fésült hajjal egészen új megjelenést kölcsönöz a tavaszi napsütésben. A kockás nadrág és blézer együtteshez az egyszerű, dombormintás, egyszínű pulcsi a divat. Hűvös nyárban divatos (Heinzelmannmodellek) Amikor kisüt a nap és tavaszi illatok lengenek a levegőben, mindannyiunkban felébred a vágy; csinosabbnak, másnak lenni, mint eddig. Igen ám, de hogyan? Elegendő egy új ruhadarab, egy más színű rúzs, egy kissé másként fésült frizura?... Ha az ember számol, oszt és szoroz, marad az új ruhadarab, amit ki lehet gazdálkodni a családi költségvetésből. Ez pedig évek óta divatsláger — a pulóver. • A régi pulóvert divatossá tehetjük, ha harmonizáló színű textilből vidám mintákat szabunk, varrunk rá. (Applikációnak hívják ezt a kézimunkafajtát.) Győzött a mini Ha a divatbemutatón megtapsolnak egy manökent, mert jól mutat rajta a miniszoknya, ha az utca forgatagában megfordulnak a férfiak egy tizenéves láttán, mert lélegzetelállítóan takarékosan öltözködik, még nem jelenti azt, hogy a trükkösen kitakart lábak előtt megadóan hever a világ. Mara Polli kisasszony, az egyik bolognai cég tisztviselője ellen például fegyelmi eljárást indított a munkaadója, mert — mint a La Repubblica idézte — miniszoknyái elterelték az alkalmazottak figyelmét attól a tevékenységtől, melyet végezniök kellett. Polli kisasszony érdemei elismerése mellett kapta meg a cég dorgálását: „Ügyes, intelligens, csak hát ezek a szoknyák ...” Ami egyszerűbben szólva annyit jelentett, hogy új munkahelyet nem, csupán új szoknyákat kellene keresnie. Mara Polli azonban felvette a harcot, azazhogy a miniszoknyát, minthogy erős szövetségeseket talált. Az egyik kolléganője például — bár elvből utálta a minit — a fenyítés után tüntetőén rövid szoknyában jelent meg a munkahelyen. A szakszervezet pedig egyórás tiltakozó sztrájkot szervezett és bírósági feljelentést is kilátásba helyezett a jogsértés ellen. Minderről írásban is értesítették a cég vezetőit. Az igazgatóság meghátrált. Mara Polli maradt. A szoknya is, természetesen, mert mint nyilatkozta: sem az elveiből, sem a szoknya hosszából nem enged lejjebb. • Képünkön: művészi kidolgozású armilláris éggömbök és égglóbuszok az oxfordi kiállításon (MTI-Press). Égbolt — kicsinyben Már évszázadokkal ezelőtt megkísérelte az ember a csillagos égbolt térbeli ábrázolását. A 17. századi európai polgár legkedveltebb szobadíszei az éggömbök és a földgömbök voltak. Az éggömbök egyik fajtája a gyűrűkből összeállított armilláris gömbök legrégibb európai példányai a 14. századból származnak. Kezdetleges formájukban S párhuzamos gyűrűből: a világtengelyre merőleges gömbi félkörből (ekvátor), a Rák fordulójából, a Bak térítőjéből és a két poláris körből álltak. Később már az állatöveket és a nappályát is ábrázolták. Az armilláris gömbök fénykora a 17. századra esik. Fjekre a művészi kivitelezés, a mesterien cizellált minták, a mitológiai díszítő tigurák jellemzők. Számos példányuk ötletes technikai szerkesztésről is tanúskodik, az egyes bolygókat és a Napot óraszerkezet mozgatja, tehát pályájukat az éggömb „élethűen” szemlélteti. A 17. században az olasz, német, holland, valamint az angol mesterek műhelyeiből kikerülő armilláris gömbök már a kopernikuszi elméletet tükrözik. Az oxfordi Természettudományi Múzeumban egy 1675-ben Dominicus Sanctini olasz mester által készített gyűrűs égbolt látható. Ezen a Merkúr és a Vénusz a Nap körül, a többi bolygó a Föld körül kering. Hyghens és Dominique Cossini felfedezése alapján pedig a Szaturnusznak már három holdját ábrázolta. Ebben az időben a művészi kivitelezésben az olasz és a francia, technikai megoldás terén az angol mesterek tűntek ki. Az armilláris gömböknek több hátránya volt, nehéz volt a tartósításuk, és az égboltnak viszonylap kis részletét mutatták be. Ezért használták az elmúlt századokban előszeretettel a tömör éggömböket, amelyek részletesebben mutatták a csillagok állását. Ezek históriája a távolabbi múltba vezethető vissza. All. században Spanyolország muzulmán kultúrtcrületén arab mesterek készítették az első európai éggömböket. Ezeknél a csillagok ábrázolása még az ókori görög csillagászat teóriáit tükrözi. Mestermunkának számítanak a 12—17. századok között készült perzsa éggömbök, amelyeken 48 csillagképet és számtalan csillagot ábrázoltak. A 13. században tűntek fel az első latin felírású éggömbök F.urópában. Ezek fehérre festett fából készültek, amelyeken a csillagokat tűszúrásokkal jelölték. Épp úgy, mini az armilláris gömbök, az égglóbuszok is cizellált bronztalpakon álltak, és némelyikük művészi és egyben technikai remekmű. EMLÉKEK A MÚLTBÓL Az alkímiától a számítógépig Látogatás a Magyar Vegyészeti Múzeumban Alig 36 éve, 1954-ben született a 4. számú törvény- erejű rendelet, amely védelem alá helyezte Magyarországon a felkutatott vegyipari eszközöket. A rendelet csak jó egy évtized múltán teljesedhetett ki igazán, amikor hosszú előkészítő munka után Veszprém megyében, Várpalotán kezdte el működését a hazánkban, de Közép-Európában is egyedülálló Vegyészeti Múzeum. A? ipari háttér mellett valószínűleg a beruházásszűke is hozzájárult ahhoz, hogy egy eléggé megviselt állapotban levő középkori erődítményt, Thury György egykori várát szemelték ki az utóbbi kétszáz év muzeális műszaki és jelentős ipartörténeti emlékeinek gyűjtésére, feldolgozására és bemutatására. A furcsa „házasság” napjainkra termékenynek bizonyult, hiszen miközben a Magyar Vegyészeti Múze- , , , um továbbra is albérlője a váregyüttesnek, 1963 és • Lbbcn főzték a hamuzsirt 20« eve. 1988 között a vegyipari vállalatok és a várpalotai tanács 24 millió forintot fordított a helyreállításra, korszerűsítésre. Az újjáépítés során 2000 négyzetméterre nőtt a kiállítóhely területe, és alkalmassá vált tudományos tanácskozások rendezésére, érdeklődő csoportok videós tájékoztatására. 1976ttói a lovagteremben befogadhatták a várpalotai bányászkodás 100 éves történetét feldolgozó bányászati gyűjteményt is. Az itt dolgozó szakemberek — mint dr. Kovács István, a Nehézvegyipari Kutató Intézet osztályvezetője, a múzeum igazgatója elmondta — elsősorban a magyar vegyipar történeti emlékeivel foglalkoznak, de kitekintenek a határainkon túl hírnevet szerzett magyar tudósokra is. A magyar vegyiparon kívül a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a szilikátipar, az olaj- és gázipar, a bányászat, az ércdúsítás, timföld- gyártás, a fémkohászat kémiai szakterületeiről származó tárgyak száma meghaladja a 7100-=at, emellett mintegy 32 ezer általános ipartörténeti dokumentumot őriznek, míg a könyvtár állománya megközelíti a 15 ezer kötetet. Mindezeket 31 ezer méter film, videofelvételek, folyóiratok, különlenyomatok teszik gazdagabbá. A laikus könnyen kimondaná, hogy egy ennyire speciális múzeum csak a szakemberek számára igazán érdekes. De az év hét hónapjában a múzeumba látogató 30 ezer vendég többsége érdeklődéssel szemléli a tematikus kiállítások mellett a különleges becsben tartott emlékeket is. Találhatók itt 17. és a 18. századból származó alkimista rajzok, iratok, desztilláló kemence rajza 1676-ból, feljegyzés Nagyszombatról „vasból réz előállítására”, az első magyar nyelvű fizika könyv 1777-ből, vagy az első kémiai folyóirat példányai. • Amikor még aratták a levendulát, ilyen készülékben párolS hogy a tárgyakról se feledkezzünk meg: aranymo- ták belőle az olajat Tihanyban a 1930-as években, só felszerelés mellett itt őrzik a hajdani tihanyi levendula-lepárló egy komplett készülékét, Than Károly professzor laboratóriumi demonstrációs eszközeit, egyedülálló higanyos súlysorozatát, vagy az első, ipari célra használt, szobányi területet elfoglaló számítógépet is. A kémia és a vegyipar magyarországi története tulajdonképpen a középkori fémkohászattal kezdődik, s ugyanekkor Európa aranytermelésének mintegy 90 százalékát, az akkor ismert világának egyharmadát hazánk szolgáltatta. Ugyancsak szemléletes bizonyítékokat találunk arra, hogy a reformkor vezéralakjai hogyan igyekeztek felszámolni hazánk ipari elmaradottságát. Talán a ma emberének is hihetetlen, hogy nem a bor, hanem a sör volt népünk legrégebben ismert erjesztett itala, s hogy a sörfőzés, vagy ahogy régebben mondták: „sernevelés” ismeretét már a honfoglalók hozták magukkal. Juhász Ferenc A Ceausescu-kapcsolat A bécsi Schwarzenberg kávéház egyik sarokasztalánál 1973 óta minden reggel megjelent egy úr, és fogadta ügyfeleit. A névjegykártya szerint a román külkereskedelmi képviselet vezetője volt, Marin Ceausescu. Azaz a bukaresti diktátor testvére. A Washington Post szerint a CIA kelet-európai kapcsolata. Akinek tíz éven keresztül fizette szolgálatait az amerikai titkosszolgálat. A kapcsolat a nyolcvanas évek elején alakult ki. Akkor, amikor Reagan elnök meghirdette a fegyverkezési programját, benne olyan eszközök kifejlesztésével, amelyeknek hatékonyságát a szovjet fegyverekkel való összevetés minősítette. De hogyan ismerjék meg ezeket a féltve őrzött titkokat? És ekkor a CIA központjába megérkezett a hír, hogy Marin Ceausescu kész az együttműködésre, és ehhez maga mögött tudja a diktátort is. Mindössze két feltétele volt. Az első: minden ügylet értékének 20 százalékát fizessék be a Ceáusescu-klán svájci bankszámlájára. A második: abban az esetben, ha valami nem várt történnek, ő és testvérei Washington vendégszeretetét élvezhessék. A CIA válasza: oké. A bécsi kapcsolat tehát a Schwarzenberg kávéházban felvette a rendeléseket puskákra, ágyúkra, radarberendezésekre, lézer- és kémiai fegyverekre. A kívánt árut panamai hajókon szállították valamely közel-keleti baráti országba — ahová természetesen sohasem érkezett meg, mert a cél az Egyesült Államok volt. „Gyakran előfordult, hogy egy teljes védelmi berendezést nem tudtak a sajátjukból átadni, ilyenkor a románok darabonként vásárolták meg Csehszlovákiában és Magyarországon, majd összerakták és eladták” — írta a Washington Post. Most, hogy a Ceausescu- kapcsolatra fény derült, ennek a kiterjedt hálózatnak az ismeretében megkérdőjelezi a lap, hogy csakugyan öngyilkos lett a bécsi rezidens december 28-án, vagy egyszerűen eltették láb alól, mert sokat tudott. Érzékcsalódott vagyok Csodálatos álmot láttam az éjjel. Hó vége volt, zúgtak a déli harangok. Egy előkelő étteremben ültem a menyasszonyommal, és borjúbélszínt ettünk Stroganojf-mártással. A sonkával töltött palacsinta után vörösbort ittunk. Tímea rám nevetett, és azt suttogta, szeret. Koleszterinszintem és az életszínvonalam egymással versengve emelkedett. Talán éppen a másodikat kortyoltam a forró feketéből, amikor berregni kezdett a vekkeróra és felébredtem. Almomnak hála, jóllakotton pillantottam körbe albérleti szobámban, és boldogan állapítottam meg, hogy a farmernadrágom nem hasadt tovább. Borotválkozás közben végigszánkáztam aznapi teendőimen. Rengeteg az intéznivalóm! A menyasz- szonyommal tervezett közös ebédet mindenesetre lemondom, ugyanis hó vége van, és oly nehéz pontosan középen kettétörni egy hamburgert. Már az utcán bandukoltam a közeli villamos- megálló felé, amikor rádöbbentem: valami nincs rendben velem. Könnyűnek éreztem magam, mintha a Holdon járnék. Vajon szépséges hajnali álmom játszik még velem? Vagy csakugyan emelkedik az életszínvonalam, csupán nem veszem észre, érzéketlen férfi én, aki vagyok? Nézzünk utána a dolognak . . . Mi okozhatja ezt a furcsa, emelkedett hangulatot? Nos, az albérleti szobám díja valóban emelkedett, mivel a házinéni méregbe gurult az emelkedett húsárak miatt. Nem emelkedett a havi deficitem. Ha azonban emelkedett a deficitem, akkor nem emel- kedhett az életszínvonalam. Ha viszont nem emelkedett az életszínvonalam, akkor mi a fenétől ilyen emelkedett a hangulatom ? Erzékcsalódás áldozatává váltam? Pedig, istenemre mondom, olyan könnyűnek érzem magam, mint egy sikkasztó főkönyvelő a felmentő ítélet elhangzása után. A lépteim súlytalanok, óh, mégiscsak szép az élet! Úgy szökellek az utca hepehupás macskakövein, akár egy gazella! Mintha mezítláb járnék ... Tekintetem ekkor lábaimra tévedt... Te jóságos ég! A ma reggeli otthoni kapkodásban megint elfelejtettem cipőt húzni.. . Walter Béla
