Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-08 / 133. szám

K. 1990 Jmw.-------: P ETŐFI NÉPE BÁCS-K1SKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évi. 133. szám Ára: 4,30 Ft 1990. június 8., péntek MA: I Kalamajka a kalocsai „káderbarlang” körül Waiblingeni óvónők Baján és környékén (5. oldal OLCSÓBBÁ KELL TENNI AZ ÖNTÖZÉST Vizet várnak a növények (4. oldal) Mondiale ’90 A milánói Meazza stadionban megkezdődik a „nagy körforgás”. A 14. labdarúgó-vb-döntő nyitó összecsapásán, a hagyományoknak megfelelően, a világbajnoki címvédő együttes — jelen esetben Ar- getína válogatottja — lép pályára. A dél-amerikai legénység dolga papíron könnyűnek tűnik, hiszen az afrikai selejtezőkből a Mondialéra jutott Kamerun legjobbjaival néz farkasszemet a D csoportban. Carlos Bilardo, az argentinok szövetségi kapitá­nya némileg meglepte a válogatottjáért szurkolókat, hiszen kihagyta a kezdőcsapatból a tavalyi év nagy felfedezettjét, Claudio Caniggiát. A szakembernek az is főfájást okoz, hogy a négy évvel ezelőtti finálé­ban a nyugatnémeteknek a harmadik, egyben döntő gólt lövő Burruchaga is kisebb sérüléssel bajlódik. Bár a középpályás biztosította a mestert: nem lesz különösebb baj, jelölje nyugodtan a kezdő tizenegy­be. A szakember könnyen hajlott is rá, mert a közép­pályán remek alakításokra képes Burruchaga fo­rinthúszas indításaival szokott meglódulni Diego Maradona, az argentinok lefőbb „fegyvere”. A nyolc és a négy évvel ezelőtti világbajnokságon á leggyorsabban gólt szerző játékost Seiko karórá­val jutalmazták. A mostani vb-n minden egyes cso­port nyitómérkőzésén az első gólt elérő futballista jutalmat vehet át. Óra helyett azonban a híres Amb- ruzzi borból kap az első találatok szerzője, 700 palackkal. Gabona- és fehérjenövények vállalkozóknak is ANTALL JÓZSEF BESZÉDE MOSZKVÁBAN A VSZ elvesztette funkcióját Az országos éjszakai esőzés és a dél­előtti szitáló eső ellenére mintegy 200 érdeklődő jelent meg tegnap a Bajai Kukoricatermelési Rendszer Fejlesztő Közös Vállalat Bokodi úti kísérleti te­lepén. Ezúttal sokan nem nagyüzemi szakemberek voltak, sok vállalkozó és kistermelő is eljött a rendezvényre. Éppen nekik, értük szólt Nagy Ignác, a BKR FKV termelési igazgatóhelyet­tese megnyitójában. Azokról a felada­tokról beszélt, amelyeket a tulajdonre­form során átalakuló gazdálkodási rend elvár a termelési rendszerektől, így a BKR-től is. Például a kistermelés integrálását, a nekik nyújtott szolgálta­tásokat, az értékesítés és felvásárlás se­gítését. Ezt a célt szolgálta a gabona- és fehérjenövények bemutatója is, vala­mint a „háttérben” megrendezett válla­lati kiállítók — például a Bácsmag Kft. az Interág Shell magyarországi képvi­selete, a Farmergép Kft. — felvo­nulása is. A fajtabemutató, a hagyományok­nak megfelelően, a búzákkal kezdő­dött, dr. Czirák László, a Mezőgazda- sági Minősítő Intézet témavezetőjének szakmai kalauzolásával. Kiderült, to­vábbra is közkedvelt fajta a GK-Ötha- lom, bemutatta az újonnan elismert Vakáció! Van-e, aki nem tudja, milyen érzés iskolába in­dulni a tanév utolsó nap­ján? Akkor, amikor végre teljesült a diák régóta óhajtott-sóhajtott vágya? Ezekre a napokra vala­mennyien szívesen emlék­szünk vissza. A táblákra a hosszú, sokszor meg­fejthetetlen képletek he­lyett most már legelső be­tűjével együtt felírható: VAKÁCIÓ! Idén az évzáró ünnepé­lyeken a megye 203 álta­lános és 53 középiskolá­jából összesen 83 653 di­ák kapja kézbe a bizo­nyítványt. Közülük so­kan, 14 211-en utoljára sorakoznak az iskolaud­varon. A ballagóknak és a helyükre lépő elsősök­nek a szeptember új élet­formát, új osztálytársa­kat hoz majd. Akik ma­radnak, azok számára nemigen okozhat megle­petést a 90/91-es tanév. De ne legyünk ünnepron- tók! Hiszen addig még itt a nyár.. . GK-Barna és a GK-Bokros fajtákat. Külön kiemelte az MV—17-est, amely kiváló minőséget produkált a kísérle­tekben. A fajtajelöltek közül ígéretes­nek mondta a Kalangyát, a GK- Csűröst, amelyek a kísérleti parcellá­kon is jól szerepelnek. Különösen a kistermelők figyelmét hívta fel a külter­jes viszonyokat jól tűrő GK-Zombor, a Bence, és a GK-32-82-es fajtákra. Az árpákat dr. Mikes György téma­vezető mutatta be. A kísérletben csak­nem valamennyi, köztermesztésben szereplő árpafajta látható; megfigyel­hető. hogy az országos átlagnál kedve­zőbb képet mutatnak Baja határában. A tavaszi árpák közül az Orbit és a Maresi fajták váltottak ki érdeklődést. A fehérjenövényekről Dienes Mihályné témavezető szólt. Több zöld és sárga magvú borsófajtát mutattak be, közü­lük legnagyobb Ígéret talán a sárga magvú, csehszlovák származású Junak fajta. Termesztési szempontból vitatott növénye a térségnek a lóbab. A kísérle­ti parcellákról is látszott: egyértelmű, hogy biztonságos termesztése csak a csapadékosabb, páradúsabb klímájú vidékeken lehetséges. L. J. A holland Netherlands Management Consultancy Programme (NMCP) el­nevezésű tanácsadó szervezet tavaly novemberben vette fel először a kap­csolatot magyar vállalatokkal és vállal­kozókkal. Azóta több tanácsadójuk járt már hazánkban és adott ötleteket Csepeltől Putnokig: hogyan lehet egy vállalkozást nyereségessé tenni. Teg­nap Roscam Abbing úr, a cég képviselő­je Kecskeméten és Kiskunhalason ta­lálkozott Bács-Kiskun megyei vállal­kozókkal, hogy arra biztassa őket: ve­gyék igénybe a szervezet menedzserei­nek tapasztalatait és tanácsait. A tizenöt évvel ezelőtt, önkéntes ala­pon létrehozott, magánkézben lévő szervezet 1300 tanácsadója eddig főleg Afrika és Ázsia fejlődő országaiban dolgozott. De azután, hogy Kclet- Európa „derékba tört” — mondta Ab­bing úr —, a holland kormány felhívta figyelmüket erre a területre is, sőt, a holland gazdasági minisztériumon ke­resztül anyagi támogatást is nyújt ke­let-európai tevékenységükhöz. Hogy legelőször Magyarországra jöttek, an­nak az az oka — hallottuk a tájékozta­tón —, hogy a hollandok mindig szim­patizáltak a magyarokkal, s történel­münkben is akad néhány közös pont: például a kálvinizmus térhódítása, vagy az, hogy az I. világháború után sok magyar gyermeket vittek Hollandi­ába megerősödni. Az NMCP mene­dzsereinek természetesen nem a törté­• • Ülésezett a Minisztertanács A Minisztertanács kormányszóvi­vői főosztályának közleménye: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott, amelyet Antall József miniszterelnök távollétében Horváth Balázs belügyminiszter vezetett. A Minisztertanács törvényjavas­latot fogadott cl a bírósági népi ülnö­kök megbízatásának meghosszabbí­tásáról, amelyet az Országgyűlés elé terjeszt. A javaslat összefügg a ta­nácstagi mandátumok meghosszab­bításával, és a törvény elfogadása esetén a népi ülnökök megbízatása 1990. december 31-éig tart. A Minisztertanács döntést foga­dott el arról, hogy az Állami Népes­ségnyilvántartó Hivatalt a belügymi­niszter felügyelete alá helyezi, vala­mint módosította a tanácsi válasz­tott tisztségviselők munkajogi hely­zetének rendezéséve! összefüggő egyes kérdésekről szóló korábbi ha­tározatát. Ugyancsak módosult a budapesti irodahelyiségekkel való gazdálkodást rendező kormányhatá­rozat, amely a központi igazgatás szervezeti változásait indokolja. E döntések a hivatalos lapban, a Magyar Közlönyben is megjelennek. A Minisztertanács érdemei elis­merése mellett felmentette Szombat- helyi Ferenc honvédelmi miniszter- helyettest; a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára L.áng Istvánt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává, Csurgay Árpádot pedig főtitkárhelyettessé kinevezte. (MTI) nelem a szakterülete, hanem a kis- és középvállalatok segítése. Mint Abbing úr elmagyarázta: ve­gyes vállalatokkal csak akkor foglal­koznak, ha a magyar részesedés meg­haladja az 51 százalékot. A holland szakemberek ugyanis ingyen adnak ta­nácsokat a magyaroknak, de nem úgy az osztrák, nyugatnémet és egyéb nyu­gat-európai- üzletembereknek, cégek­nek, akiknek van elég pénzük, hogy ezt megfizessék — hangsúlyozta a szerve­zet képviselője. A magyar vállalatnak vagy kisvállalkozásnak csupán annyi a dolga, hogy egy kérdőíven „megrende­li” a tanácsadót, s ha meg is kapja, csak teljes ellátásáról kell gondoskodnia. A szakember „zsebpénzét” az NMPC, illetve a holland minisztérium állja. Az NMPC évente húsz pénzügyi, management-, marketing- vagy tech­nológiai problémákban jártas szaktanácsadót tud Magyarországra küldeni. Számukat növelhetik még azok a magyarok, akik az eltelt negy­ven év alatt, sajnos, nem nálunk, ha­nem Hollandiában lettek sikeres üzlet­emberek, és szívesen jönnének haza az itthoni vállalkozókat tanácsaikkal se­gíteni. A cég ősszel Csehszlovákiában szervez ingyenes menedzserkurzust, s ezt januárban valószínűleg Magyaror­szágon megismétlik. A szervezet tevé­kenységéről és a kapcsolatfelvétel lehe­tőségeiről a Vállalkozók Országos Szö­vetsége kecskeméti területi irodája ad bővebb tájékoztatást. M. Á. Mi a reális, a helsinki folyamatba il­leszkedő, a gyökeresen átalakuló és a leépülő tömbstruktúrákat kiegészítő, majd fokozatosan azok helyére lépő új, átfogó összeurópai biztonsági rendszer megteremtésén vagyunk — mondta An­tall József. A magyar kormányfő a Var­sói Szerződés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének moszkvai ülésén csütörtökön szólalt fel, az ebédszünet után elsőként. Beszédéről a magyar új­ságírókat László Balázs kormányszóvivő tájékoztatta. A magyar miniszterelnök beszámolt a Magyar Köztársaság fejlődésének kor­szakos változásairól, majd az új magyar kormány külpolitikájának meghatározó elveiről, törekvéseiről beszélt. Az ideológiai szembenállásra épült, háború utáni nemzetközi rendszer mára szétmállott. Csökken a két katonai tömb jelentősége, felértékelődik a gazdasági együttműködés és az emberi jogok di­menziója. A közép- és kelet-európai vál­tozások, a német nép egyesülési folyama­ta új helyzetet teremtett Európában. Üdvözölte Antall József azt a szovjet felfogást, amely elismeri az Egyesült Ál­lamok európai katonai szerepvállalásá­nak szükségességét. Mint hangoztatta, Európát és Amerikát elválaszthatatlan­nak tartjuk, s megengedhetetlen a Szov­jetunió kirekesztését célzó minden törek­vés is. „Nem kívánjuk — hangoztatta a magyar kormányfő —, hogy az Európát ma kettéosztó vonal keletebbre kerüljön. A megosztottság teljes felszámolása az egyedüli reális alternatíva.” Mindezek alapján a Magyar Köztár­saság úgy véli, hogy a Varsói Szerződés „mint az európai szembenállás egyik ma­radványa. fő funkcióját elvesztette” — mondta Antall. — Hazánk — jelentette ki — tárgyalásokat kezdeményez a Var­sói Szerződés szervezetének és tagsá­gunknak felülvizsgálatára. — Magyar szempontból kívánatosnak nevezte, hogy a szervezeten belüli katonai együtt­működést a jövő év végére felszámolják. Ennek érdekében javaslatok kidolgozá­sára fel kellene állítani egy bizottságot, amely egyidejűleg összeállítaná a VSZ gyakorlatában meglévő, a tagállamok szuverenitását sértő elemek jegyzékét, s javasolná haladéktalan kiiktatásukat a szerződésből. A Magyar Köztársaság ar­ra törekszik, hogy helyreálljon szuvereni­tása a Magyar Honvédség feletti ellenőr­zésben. Antall javasolta egy nagykövetekből álló különbizottság felállítását, hogy az megvizsgálja a VSZ funkcióját, jellegét, működését, s ezután konkrét javaslato­kat dolgozzon ki. Ennek alapján hívják össze a VSZ Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének rendkívüli ülését, amelynek helyszínéül a magyar kor­mányfő Budapestet ajánlotta. Javaslata szerint a PTT rendkívüli ülését célszerű lenne a helsinki folyamatban részt vevő államok idén esedékes csúcstalálkozója előtt összehívni. A továbbiakban meg­erősítette, hogy az új magyar kormány elkötelezett a Helsinkiben 15 éve megfo- galmazott 10 elv maradéktalan teljesítése mellett. Leszögezte, hogy Magyarország­nak nincsenek területi követelései, s arra törekszik, hogy a helsinki elvek, ajánlá­sok, nemzetközi jogi normákká válja­nak. Ebbe bele kell tartoznia a nemzetisé­gekre vonatkozó magatartásnak. Antall, szavait összegzendő, rámuta­tott arra, hogy a sok- és kétoldalú szerző­déses kapcsolatainkat új alapokra kell helyeznünk, a legfejlettebb európai nor­mákat és gyakorlatot tartva szem előtt. Ennek módja meghatározhatja a föld­rész legfejlettebb államaihoz való felzár­kózásunk ütemé!, sikerét. A VSZ PTT következő soros ülése Prágában lesz, s addig a szervezet főtitká­ri teendőit Zdenck Matejka csehszlovák külügyminiszter-helyettes látja el. Kiforogja az idő?! Csattog az újság az asztalon, kolléganőm „olvas­sa” ilyen egyéni módon a Számadásban megjelent interjút. Hajdani — szép emlékűnek aligha aposzt­rofálható — főnöke ömleng hősi kiállásáról, bátor véleménynyilvánításáról; de, sőt, mindebből követ­kező üldöztetéséről, amelynek koronázataként azt is megemlíti, hogy öt nyugdíjazták, bosszúból, ami­kor betöltötte a hatvanadik évét... — Nemhogy oroszlánnak, de még nyúlnak is gyá­va volt! — s megint az újság bánja a véleményösz- szegzést. Méghogy kiállt?! Es most így nyilatkozik ? Efféle pálfordulás nem különleges jelenség napja­inkban, bárki kapásból elősorol néhány hasonló, oroszlánná avanzsált nyuszit. Kiderült itt már az is — legalábbis magánkiadású „tényregényben" bi­zonygatta a szerző —, hogy áldozat volt, kiszolgál­tatott, szánnivaló. Olvasván a „művet", már szeme­im töröltem volna, ha ... Elébb csak kapkodja az ember a fejét a jelenség gyakoriságán, szörnyülködik. Ezután töpreng: mi lehet az oka? Am a magyarázat éppoly kézenfekvő, mint ami előidézi: az adott helyzethez való alkal­mazkodás. Gyakorlott pszichológus percek alatt megfejti a titkot: az önértékelésben van a „bibi”. Voltaképpen az emberi gyarlóságban, amely — tetszik, nem tet­szik — mindannyiunkban bennünk lakozik. Az ember viselkedésével — hacsak nem született néptribun — megpróbál megfelelni az iránta tá­masztott elvárásoknak. A munkahelyén is. Emlé­kezzünk csak, hányán vállalták fel különböző véle­ményük nyílt hangoztatását az elmúlt évtizedekben ? Voltak, de nagy árat fizettek egyenességükért. El­vesztették állásukat vagy nem léptek előre a rang­létrán. Alig egy-két igazmondónak engedtetett meg — akkor is a hajdani udvari bohóc szerepkörének attitűdjével—a véleményszabadság. Vagy, a kivétel erősíti a szabályt elv alapján, a szocialista demokrá­cia (fából vaskarika) szélesedésének demonstrálá­sára tűrték meg őket. Egy darabig. Az emberek, persze, az elmúlt évtizedekben sem voltak hülyék. Ha hallgattak is, ha azt tették, amit elvártak tőlük, többnyire gondolkoztak. Hogy mek­kora belső feszültséget okozott ez a kettős játék, aóröl az orvosi, kórházi naplók beszédesen vallanak. A nemzet katasztrofális egészségügyi állapota (ez is szocialista vívmány, tessék csak megnézni az őszinte statisztikákat!) mindenre tanúbizonyság. Ki így, ki úgy próbálta megőrizni a lelki egyensú­lyát : volt, aki közömbösségbe, hobbiba, betegségbe, az alkoholhoz menekült. Egészséges (?!) pszichével bolt robaját is áldásos tevékenységük eredményének könyvelték el... Szép számmal voltak azok is, akik nem fogták be pörös szájukat. Lázadoztak. Na, nem nyíltan, csak baráti társaságban, oldott hangulatban, hozzátarto­zóik elölt. Őszinte pillanataikban arról beszéltek, amiről a mese szólt: gondokról, bajokról. Am, mim Pilátus előtt, a hazug ítélet meghozatalakor a nép Barrabásl kívánta szabadon engedni, de egyénen­ként mindenki Jézus nevét mondta, az apparátcsi- kok, az ilyen-olyan kis-, közép- vagy felsőbb veze­tők jó része a pulpitushoz lépve már a sóderlemezt tette föl a gramofonra. Hallgatott is leesett állal az ember nemegyszer, akár a székely fia, aki apjának tett szemrehányást, hogy leheletével hol a levest hűti, hol a kezét melegíti. A rendszerváltozás „előjátékai", még be nem feje­ződött folyamata az emberi lélekre is különösen hatott. Közismert az a jelenség, hogy tudatunkból — éppen a lelki egyensúly megőrzésének szolgálatá­ra — kihullanak a kellemetlen események, az ember szívesen csak a szépre emlékezik. Kezet a szívre! Ki idézi fel önmagát szívesen ab ban a szerepben, amikor már a talpnyalásig süllyed­ve védte a jobban dotált pozícióját? Kinek telik örö­me a tényben, hogy nem is olyan rég, akár szíjat is hasogathattak a hátából? Inkább felidézhető emlék, hogy egyszer, na, két szer, volt különvéleménye, és azt nem tartotta meg magának. Vagy, bizony, a borotvaélen táncolva, de mégis másképpen hajtotta végre az ukázt, s ebből még baja sem lett. Hát ezekből a félkiállásokból, nekibátorodások ból, de sokszor még a ki nem mondott gondolatokból sarjadoznak most a hősök, az „én már akkor meg­mondtam" emberek. Akiknek hangja, most arány­talanul hangosabb, mint múltbeli cselekedeteik nagysága. Emberi dolgok? Azok. Csakhogy az emberség mércéjéhez az önismeret is hozzátartozik, no, meg az aránytartás sem hiba. De a hibából erényt ková­csolok produkciójának fontos eleme a mindig talpra esni akarás erős szándéka. Persze, ez is gusztus dolga. Valószínűleg nem vagyok egyedül azon a véleményen, amit József Attila így fogalmazott meg: „ügyeskedhet, nem fog a macska / egyszerre kint s bent egeret". Legyünk bölcsek: tegyünk különbséget a percem­berek, a szájhősök, s az igazszólók, cselekvők kö­zött. Sorsukat az idő egyaránt kiforogja. Talán... Nagy Mária m KÁLVIN VOLT AZ ELŐKÉSZÍTŐ Holland tanácsok magyar vállalkozóknak A menedzserek ingyen jönnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents