Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-07 / 132. szám

1990. június 7. • PETŐFI NÉPE • 5 A [ PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV M Esterházy Péter: Hrabal könyve LEMEZ ■ A Pink Floyd­A kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb sztárja az idei könyvhétre is előrukkolt egy újabb kötettel. A do- kumentarizmust az író magánéleti intimitásait — és a fikciót amúgy esteo házyasan ötvöző kisregény „sztorija” tulajdonképpen hétköznapi. Esterhá- zynak: az „írónak” könyvet kell min­denáron írnia Hrabalról, a Sörgyári capriccio „tündéri” realistájáról. A munka azonban nagyon nehezen ha­lad. „Akarásnak is lehet nyögés a vége, de hát, lehet mondani, mindig, minden nehezen megy, ami megy, az nehéz, hisz ha nem volna az, vélhetően nem is menne, mert ami menne, az nem volna: az” — tűnődik munkatempójának mi­értjeiről Esterházy.. Közben történik még egy s más: az író „vajúdása” köz­ben felesége teherbe esik és beleszeret Bohumilba. (A kötet második fejezete, A hűtlenség könyve Anna egyetlen hosszú szerelmes levele Hrabalhoz.) Közben a helyszínre érkezik a két an­gyal az Úr küldötteként, Anna küretjé- nek, vagyis az angyalcsinálásnak a megakadályozására. Csocsó és Balázs- ka természetesen angyali nyelven társa­log, miközben állami rendszámú Ladá­ból veszi szemügyre a kiszemelt kör­nyék lakóit. A történet egy másik sík­ján belép a sztoriba — az író képében — az Úristen is, és szaxofonórákat vesz Charlie Parkertől. Magánéletének középpontba állítá­sával Esterházy nem először kísérlete­zik. A Termelési regényben is egy érzel­mes már-már szentimentális családi tablót vázol. Átírt, megregényesített családi élete idilljeivel lényegesen kisstí- lűbbnek, esetlegesebbnek jelentéktele­nebbnek tűnik, mint a hőn szeretett mesternek — és a regényben nagyon sokat idézett — Hrabalnak bármelyik miniatűr képe. A kötet szellemessége, játékossága, persze, nem hagyja, hogy olvasója túlságosan elmerüljék a szo­morúságban „monumentalizmusa”, a szerző tragikus látásmódjának hiánya miatt. K. J. A különféle tingli-tangli zenék, meg­megújuló stílusok sem tudták kikezde­ni az angol szuperzenekar, a Pink Floyd magas színvonalú tevékenységét. Majdnem művészetét írtam, de azt hi­szem, nyugodtan nevezhetjük is annak. Szóval, a Pink Floyd fénye ma sem kopott, muzsikájuk időtálló. Újabb és újabb generációk figyelnek fel a külö­nös hangzású, finom árnyalatú, sok­szor misztikus zenére, a sok-sok nagy­lemez élményszámba menő összeállítá­saira. Nem véletlen, hogy a huszonöt esztendeje létező Pink Floyd albumait ma is keresik. Most már nem hiába! A Hungaroton elhatározta, hogy a kül­földi licenclemezeken kiadja a Pink Floyd-összes-t, vagyis a világhírű csa­pat eddigi LP-it. Örülhetnek tehát a gyűjtők és a Pink Floyd-rajongók, hogy alkalmuk lesz beszerezni új nyo­másban az esetleg már sercegősre kop­tatott, ismert lemezeket. Dicséretes a lemezgyár kezdeményezése, és azt is tudni már, hogy a következő széria fő­szereplője a Rolling Stones lesz. (Re­mélhetően azután pedig a Beatles jön!) Az esztendő során megjelent már a két legutóbbi Pink Floyd LP, az 1987-es A Momentary Lapse of Reason és az 1988-as dupla válogatásalbum, a Deli­cate Sound of Thunder, valamint az 1971 -es Meddle. Az utóbbi hetekben ke­rült ismételten forgalomba az egyik leg­kitűnőbb Pink Floyd-produkció, az 1975-ben készült Wish You Were Here. Ekkor már nemcsak a progresszív mu­zsika híveinek zenéltek, hanem rajongó- táboruk bővült a „mindenevőkkel”. Nem is véletlen, hiszen az említett lemez igazán lenyűgöző, a rockzene egyik fon­tos csúcspontja. Persze, ez elmondható még néhány Pink Floyd-remekmű kap­csán. Ebbe a kategóriába tartozik az 1972-es Obscured by Clouds is, ami tu­lajdonképpen egy film kísérőzenéje. Várjuk a folytatást! Még ezután jön­nek az újabb szuperprodukciók, példá­ul az Ummagamma, az Animals, a The Wall és a többi. (A képen: a Wish you ... meghökkentő lemezborítója.) FILM Drágám, a kölykök összementek Az iskolaév legutolsó napjai­ban igazi diákcse­mege, elsősorban az altalános isko­lások számára ajánlható pro­dukció várja a moziban a gyere­keket. A szipor- kázóan mulatsá­gos mese hőse egy zseniális, ám na­gyon szórakozott tudós, akinek ott­honában a saját készítésű, ravasz szerkezetek teszik kényelmetlenné a család életét. Ám ezúttal valami különlegesen nagyszerű felfedezéssel készül meglepni a világot. A meglepetésre nem is kell sokáig vár­ni... Találmánya, a félelmetesen mókás masina, amely mindent méreteinek tö­redékére képes zsugorítani, egy véletlen folytán önállósítja magát, és két milli­méteresre kicsinyíti a közelben tartóz­kodó gyermekeket. A bajokra maga a papa tesz rá egy lapáttal, nem sejtvén a kölykök állapotát: a gonosz gép ron­csaival együtt szemétre hajítja őket. A lapátra került csemeték különleges expedíciót indítanak a kukából a hoz­zájuk képest dzsungel nyi méretűvé nőtt előkerten át, hogy hazajussanak. Útjuk közben mázsányi morzsák, hatalmas hangyák cs más „semmiségek” jelentik az életveszélyt. Ez alatt — a normális­nak csupán méreteiben nevezhető vi­lágban a tudomány minden lehető­ségét felvonultató kutatás indul utá­nuk. A fantasztikusan mulatságos mese filmre vitele nagyon nagy technikai kö­vetelmények elé állította a rendezőt. De a szereplők megtalálása is kimerítő munka volt, mert úgy kellett kinézni- ük, mintha testvérek volnának, s a szü­leiket játszó színészekre is hasonlítani­uk kellett. Nagy élményt jelent a Szellemirtók csapatából ismerős Rick Moranis színre lépése is. A látványef­fektusok megteremtésében nem kisebb szakember vett részt, mint Thomas G. Smith, aki az E.T. és Az elveszett frigy­láda fosztogatói munkálataiban vált híressé. K. J. RENAULT autós. AUTÓSZALON Értesítjük kedves ügyfeleinket, hogy talonunkat, autósboltunkat megnyitottuk! Renault .TÍPu?ú használt személygépkocsik nagy választékban, valutáért. U] RENAULT gépkocsira konkrét típus- és kivitel szerinti megrendelést, 20% vétel előleg befizetése mellett, felveszünk. A gépkocsit telephelyünkön, vizsgáztatva és rendszámmal ellátva, 20 napon bel átadjuk. Az általunk forgalmazott gépkocsik garanciális és egyéb javítását az NSZK-ban bet; mtott szerelőkkel biztosítjuk. Autósboltunkban RENAULT gépkocsikhoz forgalmazunk alkatrészeket, valutáért. Rendkívüli kínálatunk SCHWACKE-árszint alatt: RENAULT S GTS 8900 DEM + VÁM + ÁFA RENAULT 5 GTD 10S00 DEM + VÁM f ÁFA RENAULT 11 GTX 10 300 DEM + VÁM + ÁFA RENAULT TRAFIC 15000 DEM + VÁM + ÁFA AUTO HAUS Kiskunhalasi Autójavító Vállalat 6400 Kiskunhalas, Körösi út 23. Telefon: 77/21-858 ~JT.-------------­T elex: 26-591 O RENAUL] ...Itthon vagyok — hárítottam el a z udvarias tessékelést a Három Gúnár bejáratánál. — En is — válaszolta Révész László. A berni professzor negyedszáza­dig élt Kecskeméten, ide kötik em­lékei, rokonai, szülei porladó csont­jai. Több mint három évtizedig csak gondololatban közelíthette meg „szülőföldem szép határá”-t. Mint ezt 1988. október hatodi­kai számunkban közölt interjújá­ban elmondta: megnyugtatták a változások, újra hazautazik, amint egy kis szabad időt teremthet ma­gának. Betartotta ígéretét. Tárgyilagosság személyes és országos ügyekben Átnézte 39. önálló kötetének korrektúráját és jegyet váltott Bu­dapestre, Kecskemétre. Első útja az Őz utcai szülőházba vezetett. Magában arra gondolt, hogy a romladozó épület és az udvar álla­pota az ország hanyatlását tükrö­zi? Lehetséges, de észrevette a kör­nyék új házait. Elviselte volna csa­ládja megrövidítését, ha jó ügyeket mozdított volna a pecsétekkel „hi­telesített” eltulajdonítás. Nagy érdeklődéssel várt új könyvében is felül tudott emelkedni rosszul értelmezett elfogultságon. A svájci akadémia támogatásával Enélkül aligha támogatta volna a Svájci Tudományos Akadémia több mint 500 oldalas, új monog­ráfiájának kiadását. A híres oszt­rák Wilhelm Braumüller Verlag je­lenteti meg a közeli hetekben egyik fő munkáját, A Kisebbségi sors a Duna-monarchia államaiban című, Különös tekintettel a magyar nem­zetiségekre alcímű kötetét. Főbb gondolatait, megállapítá­sait, a népszövetségi és más levéltá­rakból előkerült, szakemberek szá­mára is új dokumentumait a tria­noni szerződés aláírásának hetve­nedik évfordulóján a szegedi egye­temen ismerteti. A Bács-Kiskun megyében élők lapunkból tájékozódhatnak a nap­jainkban különösen időszerű kér­déseket taglaló kötetről. Révész László egyetemi tanár, a berni Kelet-európai Intézet tudó­A KELET-EURÓPAI KISEBBSÉGEK ÚJ MONOGRÁFIÁJA NEM SZERZŐDÉSEK: DIKTÁTUMOK___________________________ A kecskeméti egyetem svájci követe (Straszer András felvétele) mányos mun­katársa nem tit­kolja, hogy már az első világhá­ború előtt sok keserűséget okozott Európa e táján a nemze­tiségek helyze­te. A magyar kormányok po­litikája, ural­kodó osztályok szemlélete messze volt a kí­vánatostól: Sokkal keve­sebb román, szlovák képvi­selő ült — például — az ország- gyűlésben, mint ez számarányuk­ból elvárható lett volna. Az első világháború után össze­hasonlíthatatlanul rosszabb hely­zetbe kerültek e kisebbségek. Az új határokat a győztes hatalmak és katonai szempontból jelentéktelen szövetségeseik érdekeinek megfele­lően vonták meg. Az egyik igaz­ságtalanságot felváltotta egy má­sik, nagyobb, kegyetlenebb igaz­ságtalanság. Internált küldöttség Cinizmus szerződésekként emle­getni az első világégés utáni diktá­tumokat. A győztesek már a tár­gyalások előtt döntöttek a legfőbb kérdésekben. A Trianonban „elfo­gadott” határokat lényegében a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt kialakították. Évszázados európai hagyomá­nyokat sértettek a Párizs környéki parancsok. Korábban alapos tár­gyalás után döntöttek győztesek és vesztesek a béke, az egyenjogúság helyreállításáról. Az 1815-ben ren­dezett bécsi kongresszuson — pél­dául — a legyőzött Franciaország egyenlő jogokkal vehetett részt, te­rülete majdnem érintetlenül ma­radt. A francia fővárosban rendőrök ellenőrizték a központi hatalmak küldöttségeit. Gyakorlatilag inter­nálva volt a bolgár küldöttség, korlátozták a magyar küldöttség cselekvési és mozgási szabadságát. Szóba sem jött a nemzetiségnek mini jogalanynak az elismerése. A kisebbségvédelemre hivatott Népszövetség a legritkább esetben foglalkozott érdemben a beküldött kérvényekkel. Hiába panaszolták 1925. február 18-án, hogy' a romá­nok kártalanítás nélkül elkoboz­tak erdélyi magyar birtokokat. A Komintern megértőén támogat­ta a kisebbségvédelmi szerződése­ket, amely azzal függött össze, hogy a Szovjetunió szerette volna visszaszerezni az elvesztett cári te­rületeket. Csak 1956-ban érvényte­lenítette a Román Kommunista Párt IV. és V. kongresszusának ha­tározatait. Eszerint Románia tipi­kus nemzetiségi állam, amely ide­gen területek elfoglalásával jött létre az első világháború utáni for­májában. A két kongresszuson a nemzetiségek önrendelkezési jogát követelték, beleértve az elszaka­dást is. A részvények kétharmada a románoké Révész László részletesen foglal­kozik a romániai magyar kisebb­séggel. A forradalomtól elgyengült Ma­gyarországba bevonult román csa­patok Erdélyben azonnal meg­kezdték az elrománositást. Már 1922-ben elrendelték, hogy az üze­mek, vállalatok igazgatói és fel­ügyelői tanácsában Erdélyben a tagok háromnegyed része romá­nokból kell álljon, a részvények­nek kétharmada is román kézbe kell kerüljön. Öt év alatt a magyar elemi iskolák 68 százalékát romá- nosították. A második világháború után még kegyetlenebb intézkedésekkel próbálták gyorsítani az elremáno- sodást. Egy 1982-ben, Bukarest­ben kiadott könyv szerint a ma­gyarok európai megjelenésük óta veszélyeztetik a dák népet. A több szláv nyelven beszélő szerző nem látja túlságosan rózsás­nak a csehszlovákiai magyarság helyzetét sem. Északi szomszé­dunk is több százezer magyart tett földönfutóvá. Még a demokratának tartott Masaryk elnök sem titkolta, hogy stratégiai érdekekből magyar vidé­keket kebeleztek be. Csak a nyuga­ti hatalmak ellenállásának köszön­hető, hogy a második világháború után nem utasíthattak ki Szlová­kiából kivétel nélkül minden ma­gyar állampolgárt. Sok magyart koncentrációs táborokba kénysze- rítettek. Tárgyilagosan ismerteti Révész László a legutóbbi években tapasztalható kedvező változáso­kat. Csak azért is megbékélés A budapesti jogi egyetem ötven­hatos forradalmi bizottságának el­nöke mégis a megbékélést ajánlja minden szomszédunkkal, különö­sen Romániával. Mindkét — nem szláv — országnak hasznára válna az őszinte együttműködés. Ezt a gondolatot képviselné a tervezett kecskeméti egyetem. A lehető legalkalmasabb személyt kérték föl a remélt universitas sváj­ci képviseletére. Révész professzor tanítványainak befolyását is igény­be veszi a létesítéshez szükséges pénz egy részének megszerzésére. Kecskeméti tartózkodása során megtekintette a bizony rossz álla­gú épületeket, de ennek ellenére optimista jelentést ír a svájci kor­mánynak. Úgy gondolja, hogy .kezdetben néhány százan tanul­hatnának a föderáció eszméjét ne­vében is kifejező hírős városi egye­temen. Egyedi előadásokat még néhány évig vállal a nyugdíjas professzor. Hallhatjuk-e még szülővárosa egyeteme katedrájáról? Heltai Nándor lO Átkötöttem a derekát, meg- ■“D# simogattam. Úgy látszott, jólesett neki, és nyugodtan tűrte. A még meglévő élelemből adtam ne­ki enni a tenyeremből, a folyó vizé­ből ivott, utána elszundított. Én is elbóbiskoltam. Arra ébredtem, hogy a levegő hűvös lett, fázni kezd­tem. Újdonsült társamnak fájdal­mai lehettek, mert nyüszített, mint­ha közelebb akart volna jönni hoz­zám. Segítettem neki, a combomra hajtotta a fejét, így fejezte ki hálá­ját. Annyira megkedveltem az ordast, annyira sajnáltam, mintha „valami hozzámtartozó lett volna. Ő is ra­gaszkodott, kezdett megbarátkozni velem, és a továbbiakban mindenütt ott volt, ahol én. Boldog voltam, mert éreztem, nem vagyok egyedül. Ordas névre kereszteltem, hamar megértette a nevét. Könnyen meg lehetett tanítani vele mindent. Mi­kor kissé felépült, levettem róla a kötést. Jött utánam, amerre men­tem, nem maradt el többé tőlem. Hűséges kísérőtárs lett belőle, na­gyon sokáig az is maradt. Fogékony volt a tanulásra, termete hatalmas, volt vagy 60 kiló. Akárhányszor a partra léptünk, ö mindig előresza­ladt. Mindig másodmagával tért vissza, sose jött egyedül, bemutatta a kedvesét. De ha. pöröltem vele, elmarta magától. Ez a hatalmas vidék, kietlen tája­ival elriasztotta az embereket. Jó­szántából senki nem akart ott élni, csak úgy, ha száműzték. Volt, akit húsz évre is elítéltek, de ha jó! dol­gozott, tíz év elteltével szabad lett Sztálin jóvoltából. De a tíz év alatt a klíma és az életmód úgy megvisel­te, hogy utána már semmire nem volt alkalmas. Olyan magas normá­kat állítottak, amit csak kevés em­ber tudott teljesíteni. Sztahanov, akiről elnevezték a jól teljesítő em­ber normáját, sztahanovistának ne­vezték, ez dicsőséget jelentett, de csak nagyon kevés ember tudta tel­jesíteni. A szibériai tajgákban száz ember közül egy maradt életben, ha az is túlélte, akkor az utolsó évben máshová szállították, és kezdhette újból az éveket számlálni elölről, addig, amíg tönkre nem ment. Ak­kor már nem kellett sehol, szabadon engedték, de kinek kellett már ak­kor, ha képtelen volt dolgozni. A családdal is megszűnt a kapcsola­ta, nem volt hozzátartozója, magá­ra hagyottan élt, valahol a tajgában vagy az erdőben. Sok ismeretlen ha­lott maradt a szibériai rengetegben. Ennek a hatalmas erdőnek csak a fája óriási vagyont ér, hát még a benne lévő vadak. Ez az ország nemcsak a világ legnagyobb állama, de a leggazdagabb is. El is határoz­tam, ha újra szabad leszek és a kommunizmus megsemmisül, üzleti hajlamom is lesz, egész rövid idő alatt többszörös milliomos lehetek minden komolyabb töke nélkül. Mert a nép igénytelen, könnyen fél­revezethető, hiszékeny. Ez olyan alap a meggazdagodáshoz, hogy nem sok tudomány kell hozzá, csak józan ész, rátermettség. Akárhogyan is próbálkoztam, se­hogy sem sikerült tájékozódni. Pe­dig nagyon szerettem volna tudni, hol vagyok. Se település, se város, se egyetlen ember, akitől megtud­hattam volna, hol vagyok. 1945-ben a nyár már a vége felé járt, lassan hat éve, hogy eljöttem otthonról. Nagy szakállam, baju­szom lett. A parttól nem mertem távolabb menni, inkább a part köze­lében tartózkodtam, biztonságo­sabbnak éreztem magam a szára­zon, mint a vízen. A szárazjöldnek se vége, se hossza nem vqíí, a víz örökös mormolása, az erdőben a fák susogása, a madarak éneke, ri­kácsolása egy egész zenekart he­lyettesített. Ordasom állandóan mellettem loholt, vagy állt, vagy fe­küdt, de el nem ment volna tőlem egy percre sem. Nyugodt volt a tu­tajon is, tudta, hol a helye, hová szabad mennie. Egyetlen élőlény, aki mellettem volt. Nehéz ezt meg­érteni annak, aki soha. nem volt egyedül. Az ég csodálatos kék színét, ha sokáig nézi az ember, egy csodála­tos világba kalauzol, úgy érzi, mint­ha minden, ami van a világon, ebben a magányban szeretne élni, senkitől nem függerii, minden pompázik kö­rülötte. Órákig néztem-, gyönyör­ködtem a bárányfelhők ide-oda sodrását az égen. Az idő mindig jobban téliesre for­dult, csípős szelek fújtak. Fentről a szél hordani kezdte a havat, olyan sűrűn kezdett esni, hogy alig tudtam idejében a'partra irányítani a csó­nakot. a tutajjal együtt. A csónak fenekén lévő zsák olyan nehéz volt, hogy alig bírtam megmozdítani. Töltényhüvelyből kést készítettem, a zsák oldalát felhasítottam, és ab­ból, mint a homok, úgy ömlött a csónak fenekére a csodálatosan tisztára mosott arany. A csónak fe­nekén lévő vizet sehogyan sem vol­tam képes eltávolítani, pedig az idő nagyon sürgetett. Úgy, ahogy volt, az egészet betakartam egy vízhat­lan ponyvával. Éjjeli szállásról is gondoskodnom kellett, mire beeste­ledett. Ordas érezte a tél közeledtét, vo- nyitott, de olyan különösen, hogy nem tudtam mire vélni. Odajött hozzám, fogával megragadta a ru­hámat és húzott maga után. A sűrű bozótban áthatolt, de én képtelen voltam utána menni. A víz szélétől jó tíz méterre Ordas egy emberi hul­lát húzott ki, akinek a hátán háti­zsák volt, tele arannyal. A test már bomlásnak indult, ruházata kopott, régi lehetett, inge gallérján kívül egy keresztre feszített Krisztus­szobrocska egy arany nyakláncon a nyakában lógott. Mintha minden arról tanúskodott volna, hogy csak arany és arany, semmi más nem létezik a világon. Amihez annyi könny és annyi keserűség fűződik, az ember megrontása, magával ra­gadja a megsemmisülés felé. Ahogy a hullát néztem, sok min­den eszembe jutott, ábrándozásaim­ból Ordas vonyitása térített ma­gamhoz. Csak a vonyitást hallot­tam, mert képtelenség volt megkö­zelíteni, minden felöl bokrok, cser­jék zárták el az utat. Nem maradt más hátra, megvártam Ordast, amíg visszatér. >Egymaga jött, és biztatva csaholt, hogy menjek utá­na. 'Nem tehettem mást, nagy nehe­zen átvergődtem a nagyra nőtt cser­jék között. Semmit nem láttam, csak Ordas megrémült arcát és amint ott szaladgált előttem, mint­ha meg akarta volna akadályozni, hogy tovább mehessek. Ékkor arra lettem figyelmes, hogy egy sziklaoldalban cserjékkel benőtt barlang nyílása tátong felém. Megközelítettem és úgy tűnt, mint­ha nem is olyan régen a nyíláson ki-be jártak volna. Nem tudtam, mit is tegyek? Mégis úgy hátár óz­tam, hogy visszamegyek a tutajhoz. (Folytatása következik) ORVOS ENDRE ÍGÉRET EÖIBJE

Next

/
Thumbnails
Contents