Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-29 / 151. szám

1990. június 29. • PETŐFI NÉPE • 3 ÜRES TÓ MELLETT ÜRES A BÜFÉ IS! Ad-e élet jelet Kun fehértó? Magamban elképzeltem: fürdőzők vidámságától hangos a tó Kunfehér- tón. Végtére is már megkezdődtek a nyaralások. Ezzel szemben időbe te­lik, mire az élet első jeleivel találko­zunk. Fűzfa búslakodik, lehajtott ágakkal, az egyik magánbüfé előtt. Odébb a kiszáradt stég várja, hogy cölöpjei végre-valahára megszívjak magukat vízzel. Félelmetes június utolján egy ilyen tómeder! MADÁR ÉS EMBER MEGBÁNJA Egy nő ül a parton. Végei Mihály- né, Mélykútról. Csak a délelőttjét töl­ti itt, délután haza kell mennie. Két­éves kisfia addig egy 13 esztendős ro­kon gyermekkel bóklászik látótávol­ságban, amott, ahol a földhányással elzárt másik mederszakasz sekély vi­zét legalább ágakkal megpiszkálhat­ják. — Siralmas állapot — mondom az asszonynak. — Nagyon elrontották a tavat, ne­kem az a véleményem — feleli Végel- né. Tíz-tizenkét éves koromban még hónaljig ért a víz. Ma? Kisül az a kevés gaz is a stég alatt, ha a vízhi­ány tovább tart. Egyáltalán, hogyan viselik el a madarak ezt a környeze­tet? Szerettem volna megkérdezni (?) attól a sárgarigótól, amely a madár­világ képviseletében egy rövid repü­lésre kimerészkedett a kopár terület fölé. de hát ilyen csak mesében volna lehetséges. Viszont nem mese — na­gyon is valóság , hogy nemcsak itt, de a megyében bárhol a madarak is üldözöttek a biológiailag még értékes környezet rohamos pusztulása miatt. Eszembe jut: két hete kivették a kecs­keméti Sasfészek vendéglő mellett az erdőbe vezető sétaút bejáratának egyik betonoszlopát csak azért, hogy a nyugati kocsikkal beállhassanak a fák közé. ELHANYAGOLT ÜDÜLŐHELY _________ G ondjaimmal nem vagyok egye­dül. Simon Géza is tudna jó néhány hasonló esetet említeni a budapesti XIII. kerületből, ahol lakik. A Csán­gó utcából jött Kunfehértóra pihenni — de csak egy hétre, mert a kiszáradt meder mellett ennyi idő is bőven elég. Tíz gyerekkel van itt. Részben az övéi, részben a rokonaié. Elkesere­dett ő is a tó és környezete korántsem vendégmarasztaló állapota láttán. — Nem tudom, hová jutunk mi, emberek, ha már az üdülőhelyek is ilyen elhanyagoltak — néz körül a labdázó gyerekek közt megállva kis időre. — Van, aki kevés pénzért elkó­tyavetyéli az üdülőjét, mivel inkább menekül innét, mint maradna. Érté­kek mennek így veszendőbe, akkor meg már mire megy az ember a nya­ralóbiztosítással! Szerintem a termé­szetben mindent meg kellene becsül­ni. Különben kihal az egész világ. A kiskunhalasi kórház üdülőjének szakácsa bizakodó, amikor azt mondja: — Bízom benne, hogy rendbe hoz­zák a tavat, és akkor fürödhetünk. Az elmúlt hét évben alig kapott csa­padékot a tó. Eső kellene, de nincs. Csak szárazság. A szakácsnő reménykedése a tó rendbe hozását illetően azon alap­szik, hogy ezen a délelőttön is hord­ják a földet a mederben, egyik helyről a másikra, a kecskeméti Delta Kft. gépei. A DELTA „BESZÁLLT’’ _________ O damegyünk Kiss Ferenc építésve­zetőhöz érdeklődni: — Mi a szerepük a tó megmentésé­ben? — Egy duzzasztható meder kiala­kítására kaptunk megbízást — vála­szolja a szakember. — Ez azzal jár, hogy összesen körülbelül nyolcezer köbméter iszapot kell kihordani a tó­fenékről úgy, hogy mindenhol elérjük a vízzáró, agyagos réteget. Májustól dolgozunk, reggel héttől este nyolc óráig, szombaton és vasárnap is, hogy a munkával a jövő hónapra el­készüljünk. — Mikorra? — Július 15-e a határidő, ám mi már szeretnénk ezen a héten, szomba­ton vagy vasárnap fürödni. — No, persze, a parton most még szárazon „üdülő” emberek is... — Természetesen úgy gondoltam, hiszen nekik építjük a medret, öt hek­táron, amelyet egy, percenként háromezer liter teljesítményű szivaty- tyúval feltöltünk. A víz magasságát a tanács búvárszivattyúval tartja fenn. Erre mondják: jobb később, mint soha. A TANÁCS EGYEDÜL NEM BÍRJA Harnóczi Sándor tanácselnökkel való beszélgetésünk alapján folytat­hatnánk azzal, hogy mit tettek (vagy nem tettek) eddig a tó életben tartásá­ért. Ecsetelhetnénk az iszapósodást, a hinár és a nád terjedését. Utalhat­• Kiszáradt stég... • ... üres büfé. (Méhesi Éva felvételei) • Nagyon elrontották a tavat — mondja Végei Mihályné. • „Üdülés” szárazon. nánk a Hernádi Termelőszövetkezet hajójával végzett munkákra. A men­tő körülmények közé sorolhatnánk, hogy évek óta hiányzik a megfelelő mennyiségű természetes csapadék. A tó „táplálására” tavaly fúrt kút kis teljesítményű — mindössze hét- nyolcszáz liter vizet ad percenként —, s hogy a községnek a tóból alapjá­ban véve sosem származott igazán előnye. A tanács belefásult abba, hogy a pusztulást megelőző munkák­ra terv volt — de pénz nem mindig, vagy csak kevés. Aztán jött a teho (csepp a tengerben), a horgászok és a vállalatok is összeadtak egyszer más- félmillió forintot, viszont a csurran- cseppen pénzekből csupán „foltozga- tásra”, ideig-óráig tartó megoldások­ra futotta. Mindez a múlté — a mai helyzeten nem változtat semmit. A május—júniusi medermélyítés és majd a vízzel való feltöltés alapja le­het az üdülőterület megmaradásá­nak. Mert így — jelenleg — üres tó mellett üres a büfé is. Ez pedig már üzleti kérdés! Kohl Antal 4L O. v S i AMERIKAI SZAKÉRTŐK TERVEZETT VIZSGÁLATAI Exhumálni kellene Petőfi szüleit ? Az alábbiakban közreadjuk azt a kedden datált telefaxot, melyet Morvái Ferenc­nek címeztek Amerikából, egészen pontosan a Clevelandi Klinikai Alapítvány 1. sz. Központjából, ahol vizsgálják a tavasszal eljuttatott, Petőfiének vélt csontmaradvá­nyokat. Emlékeztetőül: tegnapi lapunkban közöltük a Magyar Tudományos Akadé­mia álláspontját, miszerint a leletet nem tartják Petőfiének. „Szerencsésnek tartjuk, hogy részt vehetünk abban a kutatócsoportban, amely a Petőfi Sándorénak gondolt csontmaradványokat tanulmányozza. Az ő jelenléte a 19. századi magyar irodalomban és a hazafias történelem­ben érdemessé teszi a minden fáradsá­got megérő tanulmányozásra. Hosszadalmas vitát és tárgyalásokat folytattunk a The Department of Mus­culoskeletal Research (csontváz-izom- zati Kutató Intézet) és a The Depart­ment of Pathology (patológiai klinika — ami a Cleveland Clinic Foundation- hoz tartozik) képviselőivel. Tárgyal­tunk a The Armed Forces Institute of Pathology in Washington (a washing­toni Fegyveres Erők Kórmegállapító Intézete) szakértőivel és úgy érezzük, hogy a több intézettel együttműködve végzett kutatás eredményezi a legjobb megközelítést a kérdéses csontmarad­ványok azonosságának megállapításá­ban. A mi két intézetünk, a The Cleve­land Clinic és a The Armed Forces Institute of Pathology azokkal a kuta­táshoz szükséges felszerelésekkel ren­delkeznek, melyek segítségével a finom tesztek tudományos és igényes munká­val elkészíthetők. Specifikusan mi a legújabb technoló- iát szándékozzuk alkalmazni a birto- unkban lévő csontmaradványok im­munológiai és molekuláris érzékeny és különleges diagnosztizálása során. Szándékunkban áll, hogy előbb a vér­csoport azonosságát határozzuk meg a monolocal antitest mintája alapján, melyet a lelet szövet- és csontmaradvá­nyai tartalmaznak. Reméljük, hogy a szövet rossz állapota ellenére lehetnek antigénmaradványok a vércsoport­ban. Szeretném összehasonlítani Petőfi Sándor szüleinek vércsoportjával. Ez természetesen lehetővé teszi a szülők vértípusának megismerését és beleértve a szövetmaradványok, a vércsoportok tesztelését. Ez akkor lehetséges, ha Pe­tőfi Sándor szüleinek temetkezési helye ismeretes, és ha Ön és az egyesülete hajlandó az exhumálást elvégeztetni. Egy rokon is elegendő lenne, aki hozzá­járulhatna a vércsoport meghatározá­sához, de mi sokkal pontosabb tesztet szándékozunk álkalmazni, ezért Petőfi Sándor közvetlen rokonságában lévő egyén és a szülei jöhetnek számításba. Kapcsolatba léptünk a hadsereg pa­tológiai intézetének (AFIP) törvény- széki patológusával, aki szintén nagy érdeklődéssel tanulmányozza ezt a kér­dést. Mi és az AFIP szeretnénk elvégez­ni a DNS tesztelését, ami meghatároz­hatná a genetikai bázist az azonosítás számára. A DNS-analízis képviseli a legmodernebb technológiát a genetikai meghatározásoknál vagy ismeretlen személyek azonosításánál és széles kör­ben alkalmazzák a patológusok tör­vényszéki, kriminalisztikai képzésében, valamint a törvény őreinek tanulmá­nyaiban. A DNS ezen típusú tesztelése lehetővé teszi ahhoz hasonló meghatá­rozás elvégzését a lágyszövetmaradvá- nyok vizsgálatánál, mint amilyent a vércsoport vizsgálatánál alkalmazunk. A DNS tesztelése folyamán a DNS- sejtek izolálása és amplifikálása által nyerjük a DNS-»ujjlenyomatot«, ami specifikusan és unikálisan az egyénre mutat. Ez az ujjlenyomat összehason­lítható más ujjlenyomatokkal, ebben az esetben Petőfi szüleiével, akinek az ujjredőzete — ha hasonlít — elegendő lenne a genetikai rokonság meghatáro­zásához. Ha a hasonlóságot megálla­píthatnánk, akkor Petőfi Sándor csont­maradványai esetében a legjobb orvosi azonosítási eljárással megválaszolhat­nánk az azonosság kérdését. A vértípus meghatározása tekinteté­ben — ha javalltuk —, a DNS-ujjlenyo- mat mutatja ki legjobban a kérdéses csontok azonosságát. _ Természetesen hajlandók vagyunk az Ön kívánságára más vizsgálatokat is elvégezni, beleért­ve a csontok ásványi anyagának össze­tevőin keresztül azok calcium-fhos- phat-tartalmára vonatkozó meghatá­rozásokat, NMR-analízist, elektron­mikroszkópos tanulmányozásokat, va­lamint a csontok más jellemzőinek fizi­kális meghatározását és ezek után is­mételten a DNS-ujjlenyomat meghatá­rozását az előző vizsgálatok alapján. A vértípus meghatározásának költ­sége, beleértve a jelentéseket és három vizsgálati alany (anya, apa és fiuk) kiér­tékelését, a műszaki, szakmai illetmé­nyeket, nem haladja meg az 1000 dol­lárt. Jelenleg nem tudunk tájékoztatást adni a DNS-ujjlenyomat költségéről, de majd közöljük Önnel, amikor a ku­tatásnak ez a része feltehetően elkezdő­dik. Kérem, tájékoztasson bennünket, hogy Petőfi Sándor szüleitől lehet-e és mikor lehet mintát venni. Köszönjük Önnek az irányunkban kinyilvánított bizalmát és várjuk ked­vező döntését ezzel a tudományos munkával kapcsolatban. Őszinte tisztelettel: Steven I. Reger és James T. McMahon ÉLJEN A ZÖLD CSILLAG! Az eszperantisták Romániából jöttek Az ajtón felirat: la porté, pordo — ajtó. A kilincsen egy másik papír: la poignée, klinko, míg a falon újabb cetli: le mur, mura. Franciául és eszperan­tóul szinte minden helyen hasonló módon kiírt megnevezések a kecskeméti planetáriumban. Az előbbi a franciául tanuló magyar gyerekeknek, az utóbbi az eszperantistáknak szól. Eszperantóul tanuló nagyváradi, kolozs­vári. brassói kisdiákoknak. Akiknek hétfőtől egy hétig a kecskeméti eszpe­rantisták oktatták a „hírős városban" a nemzetközi nyelvet. Mészáros Erzsébet, az Eszperantó Szövetség Bács-Kiskun Megyei Bizott­ságának tagja volt a tanár, míg munkájában Kis Ilona és Marton Imréné kecskeméti pedagógusok segítették. A 21 romániai kisdiákot éppen nyelv­tanórán zavarom, majd néhanyukkal a szünetben beszélgetünk a planetári­um nagytermében. Hickcl Zsuzsa már látta a „világot”, egy ízben rokonaihoz sikerült elutaznia Svédországba. A Kolozsvárról érkezett 15 esztendős kislány mégis talált magának újdonságot Kecskeméten. — Itt egészen mások az emberek, mint nálunk . . . — Ezt hogy érted? — Nem tudom megmagyarázni — bizonytalanodik el egy csöppet. — Nagyon kedvesek. Nemcsak azok a családok, akiknél megszálltunk, ha­nem mindenki. Már barátnőt is szereztem Kecskeméten. Szó van arról, hogy majd visszalátogat? — Én hívnám, de a szülei féltik elengedni Romániába . .. Albert Emese ,— bár tizenöt „nyarat látott már” — még sosem lépte át a román határt. — Mi tetszett itt a legjobban? — kutat kérésemre emlékezetében. — A városháza. Talán azért is, mert a miénkben nem voltam. Nálunk nem lehet csak úgy bemenni. Mészáros Erzsébet említi, hogy a kecskeméti tanács művelődési osztálya 20 ezer forinttal támogatta kezdeményezésüket. Ebből fizetik az ebédet, a foglalkozásokhoz a termet a planetárium adta, a szállást pedig a reformá­tus egyház közreműködésével családoknál oldották meg. No, és kecskemé­ti eszperantisták, kollégák a kórházból, rokonok, barátok is segítettek. A vendégek az egyhetes tanfolyam szabad idejében ismerkednek a várossal, szombaton pedig Budapestre mennek. A brassói Pusztai Cristian —- neve ellenére — nem tud magyarul. Amikor csak teheti, a közeli üzleteket járja, csokoládét, rágót, kólát vásárol. És, hogy mit visz majd haza Kecskemétről? „Az élményeket” feleli azonnal. A tanárnő énekléshez vezényli a Romániából érkezett fiatal eszperantis- tákat. A nemzetközi nyelven dalolnak együtt. „Éljen a zöld csillag, töltsük meg a poharunkat, koccintsunk és a világ minden szögletében énekeljünk közösen. Éljen, éljen, éljen ..." A zöld csillag az eszperantó mozgalom szimbóluma. Es zöld csillagos jelvény van a kolozsvári Török Jutka blúzán is, miként mmdannyiuk mellén ez a jelkép virít. Jutka. Zsuzsa, Emese, Cristian, Dániel és mind a többiek talán Kecskeméten érezhették először szabadon az együvé tartozás, a nemzetiségtől, felckezettől független, jószándékú, önzetlen barátság tiszta, szép gondolatát. Amelyből nagyon-nagyon sokra lesz szükségük még otthon is ..: Noszlopy Nagy Miklós A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Mindig más a hibás? A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az ágasegyházi Mol­nár Lajos ugyanis sokallja azt a négy börtönévet, melyet a Bács- Kiskun Megyei Bíróságon dr. Sze- náky János ítélőtanácsa kiszabott rá. Ráadásul mellékbüntetésül négy évre a közügyek gyakorlásá­tól is eltiltották. Csakhogy amiben bűnösnek találták, az sem kevés. S ez nem más, mint emberölési kí­sérlet, valamint életveszélyt okozó testi sértés kísérlete. És jött a harmadik Hogy miért is kell ilyen súlyos tettekért számot adnia az eddig tiszta életű férfinak? Újat most sem produkált az élet, csak az immár sajnos egyre gyakrabban előfordu­ló okokat, melyek közül is kiemel­kedik az italozás. A többi pedig már ennek következménye. A Molnár családban sem voltak különösebb gondok tizenkét évig, vagyis mindaddig, amíg a férj éle­tében egyre nagyobb teret nem kö­vetelt a harmadik: ebben az eset­ben az alkohol. A feleség természe­tesen gyakran felemelte emiatt a hangját, s elszaporodtak közöttük a veszekedések. Molnár Lajos időnként fogadalmat tett, hogy mértéket tart, de az ígéretét általá­ban addig vette komolyan, amíg kimondta. A két gyereküket neve­lő asszony egy darabig nyelte a mérget, de tavaly december 15-én betelt a pohár. A férj ugyanis ek­kor szabadságot vett ki, s ezt az időt arra használta fel, hogy a tor­kát locsolgassa. így aztán napról napra ittasan tért haza. A felesége megfenyegette, hogy ha nem hagy­ja abba az ivászatot, összepakol és a két gyerekkel elköltözik hazul­ról.^ Ám nemcsak emiatt romlott meg a házasságuk. Hosszabb ideje rend­szeresen ellátogatott hozzájuk Ten- ke Károly, aki kezdetben az asz- szony ott lakó húgának vitt bedol­gozói munkát. Aztán megismerke­dett Molnárékkal is. Később pedig közelebbi kapcsolat jött létre közte és az asszony között. A férj azon­ban minderről csak tavaly decem­berben szerzett tudomást. Végül is december 24-én Mol- nárné már tarthatatlannak érezte a családban kialakult helyzetet és a gyerekekkel Kecskemétre, albér­letbe költözött. A férjet nem érte teljesen váratlanul a dolog, mert az asszony egy héttel ezt megelőzően ultimátumot tűzött ki: vagy fel­hagy az ivással, vagy elválnak útja­ik. Minthogy ezek után sem válto­zott semmi, a feleség összepakolt. Még három nap sem telt el, amikor Molnár megjelent az albérletben és gázpalackot meg kávéfőzőt kért. A házaspár között ekkor nem volt vita, a férj békében hazatért. Elugrott a kés elől Ám szilveszter napján délután fél háromkor ismét megjelent a családjánál. Enyhén ittas volt, és az éppen ott lévő sógora kínálásá­ra a konyhában elfogadott egy kis pezsgőt, miközben beszélgettek. Ez alatt az asszony a szobában öl­töztette a gyerekeket, mert Helvé­ciára készültek szilveszterezni. Molnár hamarosan úgy döntött, hogy hazatér, s benyitott a szobá­ba, el akart köszönni tőlük. Ekkor azonban hirtelen elöntötte a düh, mert eszébe jutott, hogy a felesége elhagyta és most szórakozni megy. A kabátja zsebéből előrántotta az aznap megélesített tízcentis zseb­kést, s a közelében álló felesége hasa felé szúrt vele. Az asszonynak szerencsére sikerült elugrania a gyilkos szerszám elől. Rögtön se­gítségért kiáltott. A sógor jött is és hátulról megfogta a támadó ka­bátját. Az pedig zsebre tette a kést és távozott. Ezek után Molnárné a gyere­kekkel kora este a Katona József Gimnázium előtt lévő buszmegál­lóban várta a helvéciai járatot. Csakhogy a férj ismét felbukkant és kérlelni kezdte: térjen vissza hozzá. A feleség most már félt tőle. Jobbnak látta nem ellenkezni Mol­nárral, s megígérte, hogy január 2-án vagy 3-án hazaköltözik. Ezt hallva a férj megnyugodva útjára engedte őket. Január elsején Helvéciáról Kecs­kemétre utazott az asszony Tenke Károllyal, mert ruhát akart vinni a gyerekeknek. Molnár ugyanezen a napon ellátogatott a Kecskemé­ten lakó húgához és megkérte, menjen el a feleségéhez, nézze meg, pakol-e már. A testvér ezt meg is tette, de nem tudott jó hírrel szol­gálni a bátyjának. Beszélt az asz- szonnyal, aki elmondta neki, hogy a történtek után fél a férjétől, és esze ágában sincs visszamenni hoz­zá. Molnár azt is megtudta, hogy Tenke Károly ugyancsak ott volt a lakásban, s együtt indultak a buszmegállóba, hogy Helvéciára utazzanak. Leszámolás a betolakodóval A férj ezt hallva azonnal magára kapta kabátját, s ő is a megállóhoz ment. Hátulról megkerülte a gim­náziumot, s a mellékutcából lépett a mit sem sejtő pár elé. Ekkor dél­előtt fél tizenkettő lehetett. Rögtön a feleségének szögezte a kérdést: visszamegy-e hozzá? Az asszony nem mert válaszolni, ezért haloga­tásképpen a váróhelyiség végéhez lépett, hogy megnézze, jön-e már a busz. Tenke Károly pedig felkérte a férfit, hogy egy méternél köze­lebb ne menjen hozzá. Molnár egy pillanatra meg is torpant, de köz­ben észrevétlenül elővette zsebéből nyitott kését. Aztán hirtelen neki- ugrott Tenkének és a mellkasába szúrt. Az áldozat ellökte magától támadóját, aki erre elesett. A vérző férfi erejéből még annyira futotta, hogy Molnár mellkasára tette a lábát. Az asszony rájuk szólt, hogy ne veszekedjenek. Erre Molnár fel­állt a földről és elment. Csak ekkor vették észre, hogy Tenke Károly ruhája véres. Rögtön kórházba szállították, s azonnal megműtöt­ték. Szerencsére a kés nem hatolt túlságosan mélyen a férfi testébe, így a sérülés nem volt életveszélyes. Két hét alatt maradandó fogyaté­kosság nélkül meggyógyult. A tárgyaláson Molnár Lajos mindent beismert. Ám — mint mondotta — házasságának mgromlásáért egyes-egyedül Ten­ke Károlyt okolta és okolja ma is. Az asszony egyébként a bíróság előtt kijelentette, hogy megbocsá­tott a férjének, sőt, majd vissza akar költözni hozzá. Erre azonban várhatóan csak később kerülhet sor, mert a dolgokat nem lehet meg nem történtnek tekinteni. Bencze Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents