Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-28 / 150. szám
1990. június 28. • PETŐFI NÉPE • 3 A PETŐFI NÉPE RENDKÍVÜLI SZÍNFOLTJA Az újra- és újrakezdés asszonya Beszélgetés és réparágás Petrasovits Annával — Az asztalán mindig vannak friss, meghámozott zöldségek, uborkák, karalábék, répák? — Igen. Mindennap elrágcsálok egy tányér friss zöldséget. — Kitaláltam: nem jut ideje főzésre. És ebédelni sem? — Pontosan így van. Energiára, vitaminra viszont mégis csak szüksége van a szervezetnek. — Azt hiszem, Petrasovits Anna egyre kevesebbet van családja körében, hiszen meglehetősen lefoglalják a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöki tennivalói. — Igen. Nem volt könnyű a család helyzete, mert mi eléggé zárt, befelé forduló családi életet éltünk immáron majd’ két évtizede. Nagyobbik lányom vidéken tanul katolikus gimnáziumban, ő keveset tartózkodott itthon. Hétéves lányom pedig a nagyszülőknél vészelte át a „nehéz időket”. Azért megvallom, nehéz volt nélkülük, sokszor hiányoztak a kis okos, bűbájos gyerekeim. — Férje pedig átvállalta a házimunkát? Férjem is bekapcsolódott a párt munkájába. Gyűlésekre járt el velem, programokat fogalmazott. Hallatlanul sokat segített nekem. Gyakorlatilag egy éve alig vagyunk otthon, itt, benn, a pártszékházban intézzük a dolgokat. Korábban mindez a lakásunkon zajlott. — Berendezkedett már a Dohány utcai irodájában? — Ez az épület hajdanán a szociáldemokraták tulajdona volt, később a kerületi kommunista párt székhelyeként működött. Hál’ istennek visszakaptuk az épületet és egy egész ország pártmunkáját irányítjuk innen. Először olyan volt, mintha egy kísértetházba tértünk volna be. — Hogyhogy? — Rosszul éreztem én is magam, amikor beléptem a szobámba, tudva, hogy régebben egy kommunista párt titkáráé volt. Nehéz volt belakni. — Ez a politúrozott bútor is a kommunistáké? — Igen, itt maradt. Az elköltözők leszedték a reminiszcenciáikat, szimbólumaikat, bronz- és gipszszobraikat. Tudja hogy van, ha egy új családi házba költözik az ember, ott is eltelik egy kis idő, mire megszokik. Mi decemberben költöztünk a székházba és máris belekezdtünk a választási kampányba. Az igazi, szisztematikus munka a választások után indult be. És a hivatali tennivalókat is meg kellett tanulni, hiszen egyikünk sem volt bürokrata. Biztosan tudja, én a közgazdaság-tudományi egyetemen tanítottam. — De most eljött. — Most is nosztalgiával gondolok vissza az ottani munkámra és boldogan megyek majd vissza, ha úgy hozza a sors. Egyébként nem jöttem el az egyetemről, csak egyelőre, úgymond, felmentést kértem és kaptam egy évre. Ha továbbra is a párt élén maradok, meghosszabbítom majd ezt a bizonyos türelmi időt. És mint mondtam az előbb, boldogan tanítok újra, ha visszamegyek. — Kedves Anna, ön most megint az „újrakezdés asszonya”, miután a választások után újra kell kezdeniük, mert nem adták fel céljaikat. — Igen. Megint újrakezdtük. — Ön az örök újrakezdő? — Igen, iiiigen. Mindig is az optimizmus volt rám jellemző, a problémákon, a nehézségeken úrrá tudok lenni. Megoldás mindenre van. Most is azt mondom: igenis, újrakezdjük. — Amikor jöttem önhöz, büszkén feszítettem, most megadatik nekem, hogy találkozhatom az ÚJRAKEZDÉS ASSZONYÁVAL. Ki találta ki ezt a titulust?- Nem tudom, talán a kampánystábunk. — Tetszett önnek? — Mit tehettem volna? Megvontam a vállam, amikor láttam készen a plakátot. — És hát egy elnökasszony ül előttem. Ez is újdonság, hogy így mondjam. Nemigen politizáltak az utóbbi évtizedekben Magyarországon elnökasz- szonyok. Tényleg nincsenek ennek hagyományai, habár a szociáldemokrata pártban mindig voltak igen nagy közmegbecsülésnek örvendő vezetőnők, például Kéthly Anna. A családban a nő önként vállalt feladata a problémák elsimítása, a konfliktusok megoldása, a viták elrendezése. Ez érvényes a pártra is, a politikára is. — Akkor önben is megvan az összetartó erő?- Igen. Megvan. Azt szoktam mondani, a kutya ugat, a karaván halad. Nem kell ismételgetnem, milyen politikai nyomás alatt kezdett szerveződni a mi pártunk. Veszélyek, csapdák, belső konfliktusok természetszerűen ma is vannak. De szerintem sikerült a csapatot egyben tartani. Az első kanyarokat jól vettük. Sokat piszkálták a szocdemcket, Petrasovits Annát. A humoristák is jól elverték a port önökön, lalán azért kerültek a figyelem középpontjába, merthogy nő az elnök? Ezzel jót lehet viccelődni!? Nézze, minden csoda három napig tart. Lehet, hogy a mi esetünkben eltart három évig. Egyébként meggyőződésem, bárki lett volna a szociáldemokrata párt élén, nem spórolhatta volna meg a brutális, már-már személyiségjogokat sértő megnyilvánulásokat. — Egy férfi sem? Nem. Itt óriási politikai tétről van szó. A támadások okait kell keresni. Ugye, azt írták, hangoztatták, mi egy nem létező, megbukott párt vagyunk? Kérdezem magától, miért kell olyan neolitikus brutalitásé támadásokat indítani pártunk ellen, mint amilyenekkel találkoztunk? — Ezt tőlem kérdezi? Arra is kíváncsi vagyok, hogyan viseli el, ha piszkálják a pártját, vagy személy szerint önt. — Óriási lelki összegzedettség kell ehhez. És hit. Nagyfokú bölcsességre is szükség van, bár lehet, hogy furcsának tartja ezt hallani egy 36 éves nőtől. A kulisszák mögé kell látni és szinte madártávlatból szükséges szemlélni a történteket. — Olyan jóízűen rágcsálja a répát, vehetek egyet én is? — Hogyne! — Önnek sok mindent meg kellett tanulnia. Nem mindegy, milyen ruhát vesz fel, nem mindegy, hogyan viselkedik a televízió képernyőjén. A sminkről, a frizuráról nem is beszélve! — Ugyanolyan vagyok, mint egyetemi oktató koromban. Semmi változás! Volt egy előnyöm. Bevallottam, hogy a politika porondján amatőr vagyok, sokat kell tanulnom. A politika is mesterség. És bizony a kritikára adni kell. Minden ember alaptulajdonsága a jóra való törekvés. Ebben rendületlenül hiszek, annak dacára, hogy mennyi mocskot szórtak rám az utóbbi hetekben. — Önt itthon és külföldön megismerték. Érdekelne: kap-e leveleket, mint egy sztár? — A választások után megnőtt a postánk. Szívszorító, biztató sorokat kaptam az emberektől. Bevallom, nagyon jólestek. Kíváncsi rá? Megmutathatom, itt őrzöm a dossziéban. Volt, aki fényképet kért tőlem. Ez meglepett. — Én is kérek egy dedikált fotót... Térjünk át más témára. Önnek mi a véleménye arról, hogy sajátos magyar módon piszkálni kezdik azokat, akik feltűnnek a reflektorfényben, az ön esetében a politikai életben. Azonnal kiderítik, milyen ballépései voltak a múltban, ki az apja, ki a keresztapja és a többi. — Az embereket annyiszor becsapták már, hogy nem lehet azon csodálkozni, ha gyanakvóak. Ez természetes védekező reflex. A politikusnak bizalmat kell szerezni és bizonyítania muszáj. Akkor nem baj, ha kikezdik az embert, ha módjában áll védekezni. Meghökkentő dolgokkal találkozom vidéki útjaim során. Sokan kérdezgetnek olyanokról, amiket akkor sem tudnék kitalálni, ha két hétig bezárnának egy szobába. A sztorikra, a pletykákra azonban felfigyel a nép. — Önről mit pletykálnak? — Egyik megyénkben a megyei kommunista párt titkára terjesztette el rólam, hogy a Rózsadombon tízszobás, úszómedencés villában lakom. — És nem igaz? — Nem. A hatodik kerületben, egy lepusztult, utálatos, szürke bérházi lakás földszintjén lakom. — Azt is csiripelték a verebek, hogy a választások után pezsgőbe fojtotta bánatát és kórházba került. — Na látja, a tipikus, felelőtlen, antihumánus megnyilvánulás iskolapéldája volt az a bizonyos eset. Gondolja csak el, három napja nem aludtam már akkor. A televízióban a szociáldemokrata párt képviseletében angolul társalogtam a washingtoni szenátorokkal. Ezután a pártházban volt megbeszélésünk. Szomjasan, éhesen tértem be az irodámba. Nem találtam mást, csak egy doboz csokoládét és egy üveg pezsgőt. A csokit megettem, és fél üveg pezsgőt ittam meg. Az idegi és fizikai megterhelés, próbatétel ekkor tetőzött. Különben másnap már kikerültem a kórházból, és a székházban fogadtam a tévéseket, rádiósokat. — Irigylik önt? — Nem is tudom. Hajmeresztő dolgokat mesélhetnék. Elmondom, hogy még a választások előtt tudatták velem, hogy a szociáldemokrata párt nem kerülhet be a parlamentbe. Nem egy telefont kaptam hasonló figyelmeztetéssel. Emlékszik arra, hogy a párt eredményeit csak éjfél felé közölték a tévében? Talán arra is emlékszik, hogy a második fordulóban talpon maradt jelöltünk eredményét másnap délben mondták be a rádióban, holott a többi pártét előző este ismertették. Na, de hagyjuk ezt, ez már a múlté. A szükséges tanulságokat levontuk. Beszélhetnénk a választások után ránk zúduló össztűzről is.. . — Azt hiszem, legközelebb kell folytatnunk az interjút. A titkárnője ebédelni hívja. Lám, ma nem csak a zöldségek szerepelnek a menüben! Jó étvágyat, és köszönöm a beszélgetést. Borzák Tibor HATNAPOS KÖZMUNKA NYOLC HÓNAPIG Kétlapos emlékirat Idős Balázs Pál tétován kopogtatott be a szerkesztőségbe: egy irkalapot tett elém. Azt mondta, nem tud mostanában aludni. Az éjszakai álmatlan órákban írta le „ezt”. Sokáig beszélgettünk. Arról a húszéves fiatalemberről leginkább, akit hat nap közmunkára behívtak, és 8 hónapnyi lett a „malenkij robot”-ja. Harmincöt kilóra lefogyva engedték haza. Aztán összeszedte magát, ledolgozott 32 év 112 napot. Most nyugdíjas. Közlései ellenére idős Búzás Pál nem mesélő hajlamú ember. Inkább csak fel-feltolakodnak emlékei a több ezer kilométeres vonatútról (egy vagonba zárva az éhen döglő lovakkal!); a szép sváb lányokról, akiket dolguk végezni leengedtek (egy másik) vonatról; fagyott cukorrépáról mint vacsoráról. A szovjetunióbeli „szegény” népről, aki a vacsoráját is ott kapta meg, ahol dolgozott. Aztán a jó földekről, krumplivetésről, a rábízott lovak éjszakai legeltetéséről, mogyoróerdőkről, szép fűről, meg kutyának vélt rókákról. Nagy, regényes történet nem kerekedett ki, csak elmosódott képek, mindmáig el nem felejthetők, vissza-visszatérők. Olyanok, amelyek idős Búzás Pál álmatlan éjszakáin még most is kísértenek. Előttem a kézirat. Nem betűvetésben jártas emberé. Mégis úgy olvasom, mint egy testamentumot. Nem tudom, hogy ki hol van a félszáz Kecskemét környéki férfi közül, akik Búzás Pál sorstársai voltak. Azzal a lelki késztetéssel adom közre a sorokat, amelyek írójának kezét vezették az irkalap sorain: ne felejtsünk, semmit se feledjünk! Ami megtörtént, arra emlékezzünk. Mert a lélek gyógyulásához nem elég az idő. A történelem sodrába kavarodott ember lelkének talán az is megnyugvást ad, hogy végre szabadon kibeszélheti sorsát, a vele történt méltánytalanságot. Idős Búzás Pál írása emlékművet állít az elhurcoltaknak. A megalázható, kiszolgáltatott, „közembernek”. Ezekkel a gondolatokkal bocsátom az Olvasók elé. „Ezen személyeket a kecskeméti közmunka hivatal idézővel hívta be, kézbesítő útján. Hat napi élelem és meleg ruha. Szovjet statárium kihirdetése mellett, melyet egy szovjet ezredes mondott a kollégiumba. Jelen volt egy Rigó nevezetű munkaügyi főnök is. Egy szerelvény magyar lovat vittünk. Úgy március eleje körül értünk Gorkijba. De ha tovább megyünk, megfagyunk. Egyszer kaptunk odáig főtt ételt, és egy vagoni fürdőt Moszkvában. Hozzánk tartozókat senki sem értesítette, hogy hova lettünk. Körülbelül 18 vagy 20 személy él még. Akkori lakóhelyük Kecskemét Csalános, Törökfái, Belsőnyír, Máriahegy, Budaihegy, Vacsihegy, Úrrét, Méhesfalu, Sutusfalu, Úrihegy. Korhatár 16—60-ig. Értelmiségi közöttünk nem volt. Hazatérésünk után 6 hónapra felmentést kaptunk a közmunka térítés alól, az elvitető hivataltól. Szép dolog, de igaz miköztünk se német, se sváb nem volt. Se gazda. Leírta idős Búzás Pál, Kecskemét, Belsőnyír 227. 6000 postafiók 26—23. 1945. I. hó 15. indulás 6 napra. Hadifogság 8 hónap, Gorkij 114-es láger Kovács Jenő, Hajagos Mihály, Fokti Károly, Kun József, Kalász Imre, Farkas János 1., Szabó István 1., Dávid nevű, Hangodi Sándor, Bende Imre Márton, Szabó István 2., Büki Ferenc, Szabó Imre, D. Szabó István, Szőke Béla, Szőke Mihály, Fruktusz József, Fruktusz Ferenc, Pálinkás József, Magyar Ferenc, Katona János, Farkas János 2., Huszár Mihály, H. Tóth István, Tohai József, Nyúl János, Nagy Ábel, Detki Károly, Fodor Pál, Zsitva János, Szűcs Mihály, Szabó László, Varga József, Hubert Ferenc, Gebei Gyula, Molnár István, Kenderovics Dezső, Kalócz Péter, Szente Varga Dezső, Tímár István, Szalai Sándor, Brada nevű apa 2 fiával, 1 fia János él. 1 Csontos nevű valamelyik országban meghalt, 1 személy nevét nem tudom, de hazajött. 46 személy _2 ______ 48 ” Eddig a „számadás”. Ajánlom a legújabbkori történelmet tanulmányozók figyelmébe. Az elmúlt fél évszázad amúgy nagyon is hiányos, de hiányzó leltárának elkészítéséhez . . . Nagy Mária Vízháború Nagykőrösön Nagykőrösön nem múlik el nyár új és még újabb vízbotrányok nélkül. Problémák most is csőstül tornyosulnak, s bár a legújabb hírek szerint a Köjál ihatónak mondta a vizet, a lakosok — akik közül nagyon sokan Kecskeméten dolgoznak — már nem hisznek semmiben. A történet nem nélkülözi a tanulságokat. Barna, zavaros, büdös Két hónapja kezdődött a baj. A lakótelepeken arra lettek figyelmesek — persze nem is kellett hozzá sasszem —, hogy a csapokból barna, zavaros, büdös valami folyik víz helyett. (Ára köbméterenként 11,90 — ez sem utolsó szempont.) Mi történt? A kérdésre az illetékesektől mély hallgatás volt a válasz. Ezt Nagykőrösön nem nagyon furcsállták: a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat felépítése nem sok kétséget hagy afelől, hogy mennyire tekinti fontosnak a legdélibb Pest megyei várost. A központ Budaörsön van, s Nagykőrös a PMVCS számára nem több a ceglédi üzemmérnökség egységénél. Egyáltalán nem alaptalan az a fölvetés, hogy esetleg Nagykőrösön olyan önkormányzat kerül hatalomra, amely szakít az egyébként is működésképtelen Pest megyével és esetleg Bács-Kiskunhoz igazol — ez esetben a PMVCS még inkább szeretne kimaradni a megoldásból. Engedély nélkül — mérgező A két hónapja kirobbant vízbajok gyökere első pillantásra pofon- egyszerű. A nyári fokozottabb vízfölhasználásra készülve a PMVCS még a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején fúratott kutakat kapcsolt a hálózatra. A PMVCS szerint próbaüzemről volt szó, így sem engedélyt nem kértek, sem a vizet be nem vizsgáltatták. A bekapcsolás azonban megváltoztatta az áramlás irányát, fölkavarta a csövekben lerakodott — a víz magas vas- és mangántartalmából adódó — szennyeződéseket. Ráadásul az új kutak vize eleve sok ammóniát tartalmaz, ami miatt kezelni kell — se kezelés miatt lesz benne nitrit, illetve nitrát. Ha a vízben ammónia van, akkor gáztalanítani kell, ami közben a levegővel érintkezik, amikor is működésbe kezdenek a vasbaktériumok. Ez ellen klórt kell használni, ám a levegőztetés meg a klórozás a nitrifikációt indítja el — tehát a mesterkedés végeredményeként a víz nem iható, hanem mérgező lesz. Mármost ezt a szakembereknek nyilvánvaló módon tudniuk kellett, hiszen a vízszabvány 1978 óta nem változott, és a kémiai hatások sem függenek az időtől. Hogy aztán mégis ezt a faramuci megoldást eszelték ki, azt Kőrösön nemigen bocsátják meg nekik. A kutakat a fúráskor bevizsgálták, tudták tehát, mire számíthatnak — hogy lehetne most hinni nekik? Növeli a kétségeket, hogy a bajok ellenére a város óriási pénzeket költött vízre. Legalább 120 millió forintot építettek be az utóbbi évtizedekben. S bár a PMVCS igazgatója szerint a baj az volt, hogy tanácselnökök és párttitkárok döntöttek, a jelek szerint az sem jobb, ha a szakemberek veszik kezükbe az ügyeket. A felnőttek igen . .. ? A Köjál — nem mondhatni hogy azonnal lépett. Előbb megtiltotta a víz ivását, főzésre való fölhasználását. Jött a kánikula, szomjaztak a kertek — mire a tanácselnök vízkorlátozást rendelt el. Bonyolítja a helyzetet, hogy kiderült: tavaly is ugyanezt a rossz vizet itták a körösiek hol volt akkor a Köjál? Ami ma van, az ennél is cifrább. A vízháború harmadik hetében a Köjál engedélyezte a felnőtteknek a csapokból érkező folyadék fogyasztását. (Ezek szerint a csecsemők továbbra sem ihatják, ami azért különös, mert a szabványban nincs különbség felnőtt és gyermek között.) Jelenleg — mindezek következtében — a lakosság nem bízik a PMVCS-ben, nem a tanácsban, és persze a Köjálban sem (annál is inkább, mert egyetlen vizsgálati eredményt sem hoztak nyilvánosságra, nyilván annak az ősi hiedelemnek engedelmeskedve, hogy amiről nem tud a nép, az nem is idegesíti). Az már csak hab a tortán, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár laboratóriumában külön is megvizsgálták a vizet. Kiderült, hogy a Köjál által ihatónak minősített víz nitrittartalma — egy nem mindenben a Köjál által alkalmazott vizsgálati eljárás eredménye szerint — jóval magasabb a megengedettnél. Párthatározatok már vannak Egyelőre senki sem tudja, mi lesz a megoldás. Mindenesetre a pártok megvitatták a vízkérdést és megfelelő határozatokat hoztak (akárcsak az MSZMP-időkben) — amik persze legföljebb tagságukra kötelezőek, a vízre aligha. Szó van több új módszerről is -— más szűrési eljárásról — ám néhány szakember ennél is velősebben fogalmaz. — A rossz vizű kutakat el kell felejteni, a fúratásukra fordított összeget veszteségként le kell írni — mondják. Javaslatuk szerint a város más pontján kellene jó vizű új kutakat fúrni. Hogy erre van-e, lesz-e pénz, az nyitott kérdés. így aztán víz nemigen van mostanában Kőrösön, hiánycikk az ásványvíz, és újabban már a drágább sörökért is sorba kell állni. Hiába — valamit csak kell inni . . .! Ballai Ottó
