Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-25 / 147. szám

1990. június 25. • PETŐFI NÉPE # 5 Csendben, különösebb botrányok nélkül, hatal­mas változá­sok játszód­tak le a min­tegy 2,5 millió taggal bíró fo­gyasztási szö­vetkezetek háza táján. A szövetkeze­tek küldöttei néhány hete megszüntet­ték a 41 éve működő Szö- voszt, amely sokáig a párt­állam meg­hosszabbított karjaként mű­ködött. A monolit, egy szervezet­ben lévő ér­dekképvisele­tet három. egymástól független ágazati szövet­séggel váltották fel. — Miért most kerüli sor erre a radi­kális döntésre? kérdeztük dr. Szil­vasán Páltól, az Áfészek Országos Szövetségének (Áfeosz) elnökétől, aki egyúttal a három ágazati s-äve' ^get összefogó, apparátus nélkül működő Fogyasztási Szövetkezetek Föderáci­ós Szövetségének (FSZFSZ) társadal­mi tisztét is ellátja. A fogyasztási szövetkezetek közössége nem várt a kényszerre, a kívülről jövő felszólításra, hanem maga határozta el e radikális válto­zásokat. A tagság igénye is ez volt. A szövetségben dolgozók befoga­dói és részben kezdeményezői vol­tak a megújulásnak. Azt nem ért­jük, hogy miért hallgat a kormány velünk kapcsolatban. Eddig már sok szó esett a földtulajdonról, a termelőszövetkezetek helyzetéről, ám a velünk kapcsolatos álláspont­ját a kormány ez ideig nem fogal­mazta meg. holott színes a szövet­kezeti paletta, az egymástól eltérő részeket nem szabad egybemosni. Azaz a szövetkezést nem helyes a mezőgazdasági szövetkezetekkel azonosítani: fogyasztási szövetke­zetek a fejlett nyugati országokban is működnek. A változások révén sikerült — belsőleg — legitimációt kapniuk a vezető testületeknek. Ez­zel keserves viták végére tehettünk pontot. Az idő sürget, gyorsan és sokat kell dolgoznunk. Tagokból valódi tulajdonosok — A megújulást sokan tanúskod­va fogadják, nem nagyon hisznek > benne. Mit tudna válaszolni a kétel­kedőknek? — Minden kételkedést tisztelet­ben kell tartani, hisz ez előreviszi az életet. Az emberek a cselekedetek­ből, a tényekből indulnak ki. Már­pedig a fogyasztási szövetkezetek nagyon soka't tettek a falvakért, a kistelepülésekért. A kételkedésre tehát a cselekvés a legjobb válasz. Mi vállaljuk a ver­senyt. sőt, ösztönzőnek tartjuk azt. S ebben az lesz a döntő, hogy ki tesz többet az emberért. Ez legalább annyira fontos, mint a töke" haté­konysága. A falun élő emberek örömmel és egyetértéssel fogadták a szövetkezetek olyan döntését, mint amilyen a kistelepüléseken lé­vő boltok felújítása volt. — Miben kívánnak változtatni, megújulni az áfészek? Magasabb színvonalra kíván­ják emelni a falusi kereskedelmet, jobb élelmiszer-, napicikkcllátást akarnak biztosítani, és nagy figyel­met szentelnek a kistermelők szá­mára szükséges eszközök beszerzé­sére is. Végre kívánják hajtani a kongresszuson megerősített tulaj­donreformot. A tagoknak valódi tulajdonossá kell válniuk a szövet­kezetben. Erre a nagy horderejű változásra csak 1989-től nyílt mód­juk, ekkor teremtődtek meg ehhez a törvényi feltételek. Nyitni kívá­nunk a nemzetközi kapcsolatokban is. Egyre többen keresnek meg ben- nünket a nyugati szövetkezetek kö­zül is, és ajánlják fel segítségüket, tapasztalatukat számunkra, amivel mi élni kívánunk. Úgy véljük, cnél- kül korszerű, modern szövetkezeti kereskedelmet nem építhetünk fel. Meg kell teremtenünk az új szövet­kezeti imázst is. Persze, a jelkép mellett nélkülözhetetlen, hogy a szövetkezeti dolgozók magatartása kulturált, udvarias és tisztességes legyen, a boltok és környezetük pe­dig ápoltan várják a vásárlókat. A szövetkezeti közösség elhatároz­ta azt is, hogy olcsóbb és hatéko­nyabb belső vezetési rendszert ala- kit ki, olyat, amelynél a vállalko­zóbb szellem érvényesül. Ennek ér­dekeben vállalni kell a tanulást, de erre meg is van a készség. Több mint 30 milliárdos vagyon , A közvélemény általában nem ismeri elég pontosan az áfészek telje­sítményét. Milyen volt a tavalyi pro­dukció? Padlón vannak-e az áfeszek, mint ahogy azt a tsz-ekről hallani lehet? Egyáltalán nincsenek. És ez a togyasztási szövetkezetek több lá­bon állásával magyarázható. Sietve hozzáteszem: az áfeszek nem kitar­tott, állami pénzből támogatott szövetkezetek. Boldogulásuk közös munka gyümölcse, részben a tagok anyagi hozzájárulásából, részben saját dolgozóik munkájából fakad mindez. Jelenleg az áfészek három­millió négyzetméter üzlethálózattal rendelkeznek. Mindez majd’ száz nagyáruházát, hétszáz ABC-t cs évente 200 milliárdos árbevételt je­lent. Vagyonuk könyv szerinti érté­ke 30-35 milliárd. Százezer ember­nek ad munkalehetőséget ez a szfé­ra. Ha bizalmat kapnak a szövetke­zeti dolgozók, a tagok, akkor to­vábbi energiák szabadíthatok fel. — Mi lenne az áfészek számára a legnagyobb megerősítés? A korszerű szövetkezeti tör­vény. Olyan, amely az emberre, a tagra épít, s ezzel a kisemberek vál­lalkozási lehetőségét teremti meg. Sajnos, az élet túlhaladta a jelenleg érvényben lévő szövetkezeti tör­vényt. Különösen érvényes ez az autonómia, az önkormányzat és a tagsági viszonnyal kapcsolatos sza­bályozást illetően. A kiválás kockázatos — A Hangya szövetkezetek létre­jöttével, szaporodásával új verseny­társsal találják szemben magukat az áfészek. A szövetkezeti vezetők mi­ként ítélik meg ezt az új helyzetet? Az emberek mindig újra. jobbra, szebbre vágynak. Az újban — így a Hangyában is — még csak a pozitív ígéret van benne, negatív vonásaival még nem találkozhat­tak így érthetően bizalommal van­nak egyesek iránta. Helyeseljük azt, hogy ne csak társaságokban, ha- lekben,.i s legyen vá­laszték. vitatjuk ugyanakkor, hogy ! áz egyik háttérbe szorításával ad­junk zöld utat a másiknak. — A falu egyre inkább eszmélni kezd. Az önkormányzat lehetőségé­vel az ott élők mind nagyobb bele­j szólást követeinek maguknak saját életük alakításába. Néhány helyen I fölmerült az áfészből való kiválás gondolata is, cgy-egy település saját szövetkezetét akar. Okoz-e gondot ez a szövetkezetek számára? A kiválás szándéka alapvető­en a tagság bizalmától függ, a dön- .tés elidegeníthetetlenül tagsági jog. I Valóban, néhány helyen van ilyen törekvés. És ha ez nem néhány ki­ll vülálló ember akarata csupán, ha­lj nem tagsági igény, úgy ezt minden I további nélkül támogatjuk. Az » ilyen mozgás, változás, hozzátarto- ] zik a szövetkezetek életéhez. Az biz­tos: egy ilyen változás kockázattal is jár; csak ott szabad meglépni, ahol az anyagi cs személyi feltételek adottak hozzá. Attól mindenkit óv­nék. hogy újabb divatot teremt­sünk. Mert a kiválás súlyos károkat okozhat. Ismerek olyan esetet, ahol a kiválás nem okozott zavarokat, de tudok több olyanról is, amelyet a tagság elutasított, mert a nagyobb szövetkezet nagyobb gazdasági erőt, hozzáértést jelent. A kisemberek érdekében — Több szövetkezetben megkezd­ték a vagyonnevesítés aprólékos, de nagy horderejű munkáját. Mi az áfé­szek célja ezzel? Azt akarjuk, hogy a tulajdo­nos az eddiginél jobb tulajdonos lehessen. Közvetlenebbül legyen ér­dekelt a szövetkezet eredményében, mint eddig. A kisemberek számára fontos akár az öt-tízezer forintos gyarapodás is. Sok helyütt a vagyonnevesítést összekapcsolják a tagsági tőke be­vonásával, ezáltal erősödik a szö­vetkezet és a tag viszonya. A cél az, hogy végül is a tagé legyen a hata­lom. — Az önkormányzati választáso­kon részt kívánnak-c venni a szövet­kezeti szakemberek? Azt reméljük, hogy az állam­polgárok méltányolják, elismerik azt a munkát, amit az áfészek vé­geztek eddig, és ezért közreműköd­nek abban, hogy a szövetkezetek tagjai, tisztségviselői bejuthassanak az önkormányzati testületekbe, és ott szószólói lehessenek a szövetke­zeti kereskedelem és vendéglátás, felvásárlás továbbfejlesztésének. A siker érdekében a szövetkezetek­nek is nagy erőfeszítést kell tenni­ük. Bízom az összefogásban, mert ezt diktálja a lakosság érdeke is. Cseh János A VENDÉGEN NEM SZABAD SPÓROLNI Egyéves a Kalocsa Hotel Emlékszem az egykori kalocsai folklórfesztiválokra. Színpompás műsorok, dísz­vendégek, nagy hírű szakemberek, tömeg. Csak akkor vizsgálgatták hosszasan cipőjük orrát a vendéglátók, a kísérők, amikor a szállásról, a városi szállodáról esett szó. Lehet minden kiváló, de ha a messziről érkezett vendég éjjel nem alszik jól — hiába az igyekezet. Szerencsére, az idei nagy nyári seregszemlére mar minden igényt kielégítő, patinás műemléki környezetben épült szállodával is várja az ezer­éves város a néprajz, a népművészet szakértőit, barátait. Tatán nem túlzók, ha azt állítom: jó lenne, ha az idei fesztivál oly kiválóan sikerülne, mint ez a nagyon szép kalocsai szálloda, amely a napokban ünnepelte megnyitásának első évfordulóját. — Kalocsát évekig csak lehetőség­ként emlegették az idegenforgalmi szakemberek. A nagyon szép, az alföldön ritka látványosságnak szá­mító építészeti környezet s a nép- művészeti programok megtekintése után továbbutazott az idegen. Iga­zából nem itt költötte el a pénzét. De képes-e egy szálloda arra, hogy hosszabb időre is marasztalja a tu­ristákat? — kérdeztem Asperján Istvántól, a Kalocsa Hotel Kft. ügyvezető igazgatójától. — Városunkban évtizedek óta téma volt: kellene egy nívós hotel. Ha megépülhetne — mondották a szakemberek —, a város idegen- forgalmát is átszervezhetnénk. Amikor aztán a gazdasági társasá­gunk megépítette az egykori érsek- ségi épületben a hotelt, és sorozat­ban érkeztek a vendégek, az érdek­lődő szakemberek, látni kellett: új idegenforgalmi koncepciót kell megfogalmaznunk Kalocsán. Ma már másként szervezheti a prog­ramját a Duna-tájon, az Alföldön egy külföldi csoport. A város ven­déglátói is bízva szervezhetnek önállóan többnapos programokat is, Kalocsán és a környékén na­gyon sok a látnivaló, maradhat a vendég akár egy hétig is. Az sem mellékes, hogy Kalocsa neves gaz­dasági egységei a befektetőket, az üzleti partnereket végre európai színvonalú környezetben tudják fogadni. Vagyis jelentősnek mond­ható a gazdaságszervező hatás is. . — Persze, az is kérdés, hogy Önöknek megéri-e ezt a színvonalat tartani? Mindennap friss virágot tenni az éttermi vápákba, műalko­tásokat vásárolni, ügyelni a kertre, a környezetre? — A szállodaszakmában egy év igen rövid időnek számít. Amikor megkaptam a megbízást a kft. ve­zetésére, úgy számoltunk, hogy csak a negyedik évben lesz. lehet majd nyereséges először a vállalko­zásunk. Közben sok minden meg­változott a gazdaságban, és a tár­saság tagjai is jobban aggódnak a pénzükért. Nem szívesen várnának három évet az első nyereség elosz­tására. Sőt, közgyűlésünkön hatá­rozat született, hogy 1990-ben már „nullszaldót” kell produkálnunk. Az idén tehát új pályára kellett állítani gazdálkodásunkat. Ez, persze, nem járhat a színvonal esé­sével. A racionalizálásból semmit sem érzékelhet a vendég; ha bármit • Jó. ha a portán gyakran megjelenik az igazgató. Megkérdezheti a \ emle­get: hogy aludt? (Walter Péter felvétele) is elspórolnánk a szolgáltatásaink­ból, megbuknánk. Bár a városban nincs igazi hagyománya a színvo­nalas szállodai vendéglátásnak, úgy gondolom, s;került megtalál­nunk azt a csapatai, amelyik képes a, nehezebb feladatok ellátására is. Új kezdeményezés például, hogy a város lakóinak és vendégeinknek külön rendezvényeket szervezünk. Természetesen igyekszünk értéke­síteni a városi utazási irodák aján­latait is (IBUSZ, Pusztatourist, Koronatours, Kalocsatours Kft.). A nyári megrendelések ismereté­ben mondom (bár még sok lemon­dás érkezhet): hiszek benne, hogy elérhetjük a kitűzött r 't. — Tavaly a Kalocsa Hotelban találkoztam az Amerikai Utazási Irodák Szövetségének elnöknőjével. El volt ragadtatva a város és a szál­loda láttán. Bízva ígérte, hogy az amerikai kiutaztatóknak ajánlani fogja az Alföld „barokk kincscsiiá- zát”. Beváltotta-e az ígéretét? Egy­általában: a városfalakon kívül mi­lyen kapcsolatokat tudtak szervez­ni? — A megnyitástól élvezhettük a magyar és a külföldi irodák bizal­mát. érdeklődését. A legjelentő­sebb üzleteket az IBUSZ-szal, a Volán Touristtal a Cooptouristtal és a HungarHotelsszel kötöttük. Nagyon készülünk a világkiállítás­ra. Szeretnénk, ha néhány év alatt bekerülhetnénk a jelentős magyar- országi szállodákat ajánló világka­talógusba. Elismertségünknek, be­fogadásunknak ez lesz majd a bi­zonyítéka. Természetesen ludjuk: az üzleti siker elsősorban rajtunk, a kollektívánkon múlik. Kalocsa ugyanis vitathatatlanul szép. Farkas P. József Nem hajó - bevásárló­központ A látszat csal: a Whampoa nem zátonyra futott tengerjáró, hanem egy különös bevásárlóközpont a Hung'Hóm kerületben. A hajó egy japán áruháznak, egy uszodának, több étteremnek, játszótérnek, sza­badidőklubnak és egy autóparkoló­nak ad otthont. (Tclefotó—MTI külföldi képszer- kcsztőség) 43. xíl •gmutatta a lakását, egy külön kis szoba volt. Végig­simogatta arcomat, borostás álla­mat, letörölte verejtékező lázas homlokomat, és olyan szeretettel ölelt magához, hogy a mai napig is érzem simogató, jóságos kezét. Meggyötört testem érezte, hogy nincs nálam senki boldogabb. Ak­kor mi ketten úgy éreztük, hogy minden madár nekünk dalol, min­den virág nekünk bontja szirmait, illatait nekünk árasztja. De ez a boldogság sem tartott sokáig. 1948. október 18-án egy le­ánygyermeket szült nekem Jevgenia Pavlovna, akit Ljubov Andrejevná- nak neveztünk el. Kértem Jevgenia Pavlovnát, senkinek ne mondja meg az apja nevét, de ö azt mondta, hogy büszke rá, hogy én vagyok a gyere­ke apja. Sajnos, felelősségre vonták Jevgenia Pavlovnát és még plusz huszonöt évet kapott tiltott szerelmi barátságért, kötelezték a láger el­hagyására. Szétszakítottak ben­nünket még az év novemberében. Transzporttal szállították el, gyer­mekünkkel együtt. Akkor láttam őket utoljára. Levelet válthattam vele, mert az unokahúga címén ke­resztül értesültem hollétéről itthon is. Ismét magamra maradtam. Éle­tem még keservesebb lett, mint előt­te volt. Sehogy nem tudtam beletö­rődni ebbe a magányos életbe, min­denáron azon voltam, hogy össze­köttetést teremtsek Jevgenia Pav­lovijával ésMiwkahúgávul, und sike­rült is. Kapcsolatunk levelezés útján fennmaradt. Legalább tudtunk egy­másról. Megtudtam, hogy ismét egy kazahsztáni láger vezetője lett, azon fáradozik, hogy engem is oda­vitessen. De sehogyan sem sikerült. Már nem mertem vállalkozni arra az útra, melyet egyszer megjártam. Kilencezer kilométer gyalog, ezt nem lehet újra, egyedül, véghez vin­ni. Nem volt mit tennem, marad­tam, és vártam. Az eszkimók föld­jén feltaláltam magam, mindenem megvolt, ami kellett, bár nem volt könnyű. 1948—49 telén voltunk, kegyet­len hidegben. Prémvadászattal fog­lalkoztunk, a vadakat csapdákkal ejtettük el, mert nem volt fegyver. Életemben nem láttam annyi kékró­kát és fehérsark iróka-prémet, mint ami ott volt. Naponta 100-200 kilo­métert is megtettünk a rén­szarvasszánon. A csapdákból össze­szedtük a zsákmányt. Tetszett ez a nomád élet, és ha akkor tudom, amit akkor még nem tudhattam, hogy egyedül maradok, nem lesz senkim, aki törődjön velem, talán ott is maradtam volna életem végé­ig. De az embert a vágyai vezérlik, én is otthont szerettem volna terem­teni magamnak. Ettől fosztott meg a szovjet rend­szer, sok millió emberi korlátozva szabadságában, elrabolta a legfon­tosabbat: az emberséget, a családi tűzhely melegét, amely összetartja a családot, mind a szülőt, mind a gyereket. Nem találtam a helyem, a világ üres volt. A téli hónapok hosz- szúak voltak, egész nap a sötétség uralkodott. Csak a fókazsír mécse­sek világítottak, nagyon ha.znosak és nélkülözhetetlenek voltak. A far­kasokat, akik csoportosan 'áriak, a fáklyák fénye elriaszt' 1 csó­nakszerű szánok is gy klót­tak a megfagyott havi Zord időben a farki garáz­dálkodnak, a szánon ’aló utazás nagyon veszélyes, csők akkor biz­tonságos, ha többen ülnek a szánon. Ha valaki egymaga ül, üldözőbe ve­szik és addig kergetik, míg egyszer csak körülfogják, és a szánt húzó rénszarvast, gazdájával együtt, megölik. Még otthon sem tanácsos egyedül maradni, mert az éhes far­kas vad, vérengző és könyörtelen. Szintén tanácsos óvakodni a saká­loktól és a jegesmedvéktől is. Már több mint egy éve hogy tu­domást szereztem arról, hogy a má­sodik világháború véget ért, amely öt esztendeig tartott. Vajon mi lehet most a helyzet Magyaroszágon? Kegyetlenül kínzott a honvágy, nem is lehet leírni, hogy mit éreztehi. Szerettem hazámat, azt a földet, ahol születtem. Gondolkozni kezd­tem, hogy miképpen juthatnék ha­za. Közel tízezer kilométerre va­gyok hazámtól, vagy talán mesz- szehb is. Ha idáig eljutottam, sok mindenen keresztülmenve, talán ha­za is eljutok! Minden lehetséges, csak akarni keil. ­Levelet vártam Jevgenia Pavlov­na unokahúgától, addig nem mehe­tek. Tanulmányozni kezdtem a te­repet, szerettem volna tudni: hol, merre vagyok. A nyár dereka felé járhatunk, őszig még messzire eljut­hatok. Ereztem, hogy a vesztembe rohanok, őrültség, amit meg akarok tenni, de ha belepusztulok, akkor is haza, haza mindenáror' Két hét múlva megkaptam a vár­va várt leéelet. Antónia Fjodorovna, jevgenia Pavlovna unokahúga írta, hogy maradjak, majd gondoskodik, hogy eljuthassak hozzá. Álmatlan éjszakáim lettek, gyötört a hon­vágy, de úgy, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Minden éjjel azzal csuktam le a szemem, hogy mégiscsak maradok. De azért min­den reggel az adag kenyerem felét félretettem és megszárítottam. A tenger pár kilométerre volt, kijár­tam a partjára és elhatároztam, hogy tutajt készítek és azt eldugom. Kitapasztaltam, hogy hot, merre járnak legkevesebben, és ott elrej­tettem a tulajt, ami tíz méter széles volt. Lábbal mértem ki a hosszát, szélességét, ami hat méter körül le­hetett. A tutaj mikor készen edit, oldalt fektettem, hogy á fák közölt ki tudjam húzni a parthoz. De ez sem akart sikerülni. Nyugtalan éj­szakáim lettek, féltem, hogy valaki rátalál, pedig erre nem nagyon jár­tak emberek, mert a dagály messze behúzódott az erdőbe, mindig ugyanabban az időben, éjfél felé, és reggel visszahúzódott. Tutajom az apály miatt mind kö­zelebb került a tenger vizéhez. Gyorsan kellett határoznom, külön­ben a sok munkám odavész. A tutajt keresztben is, hosszában is gyökér­ből font kötéllel összeerősítettem, volt rajta középen egy négy méteres árboc, két oldalára sűrű levelű ága­kat kötöztem, amit vitorlának szán­tam, még evezőt is készítettem. Azon a napon korábban mentem a tengerpartra, a dagály már meg­emelte a tutajt, úgy kellett beleka­paszkodni. Csuromvizes lettem, de a dagály már messze bevitt a ten­gerre úgy, hogy a partot alig lát­tam. Akkor jutott eszembe, hogy mekkora őrültséget követtem el! (Folytatása következik) y Az áfészek vállalják & versenyt ORVOS ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents