Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-02 / 128. szám

1990. június 2. • PETŐFI NEPF. • 3 Harminkilenc év után , semmis a Grősz-per Az Igazságügyi Minisztériumból dr. Dankó László kalocsai ér­seknek a következő leiratot küldték: „A fővárosi bíróság az 1990. évi XXVI. törvény 3. §-a alapján a következőket igazolja GRŐSZ JÓZSEFET — aki Féltorony községben 1887. de­cember 9-én született, anyja neve: Kiss Magdolna — a Budapesti Megyei Bíróság az 1951. június hó 28. napján kelt B. II. 001211/1951/4. számú ítéletével, illetve a Magyar Népköztársa­ság Legfelsőbb Bírósága mint másodfokú bíróság az 1951. július 31. napján kelt és jogerőre emelkedett B. IV. 9151/1951/14. számú ítéletével, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezke­dés vezetésének büntette, valutaüzérkedés bűntette, külföldre szöktetés bűntette, bűnpártolással elkövetett népellenes bűntett miatt, 15/tizenöt évi börtönre, 10 (tíz) évi közügyektől eltiltásra, és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Ezt az elítélést az 1990. évi XXVI. törvény 1. § (1) és (2) bekezdé­sében írt rendelkezés folytán semmisnek kell tekinteni. A szabadságvesztés büntetését 1951. május 18. napjától 1956. május 11. napjáig töltötte. Budapest, 1990. május 18. napján. Dr. Vathy Ákos bíró, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese” AZ OLVASÓ HANGJA Nincs megfelelő traktor Örömmel olvastam a Petőfi Népe hasábjain V. 19-én Béres János tollából „Mit várunk az új kormánytól?” című cikkét. Mit is tehetnénk még hozzá ehhez a minket, hivatásos gazdálkodókat „hús­bavágóan” érintő cikkhez? Annyit ok­vetlenül, hogy ez a kiáltás hallatsszon el az illetékes miniszter urak füléhez is, és ne csak meghallják, hanem tegye­nek, cselekedjenek is értünk, az orszá­gért, a népért végre valamit. Most iga­zán megmutathatják, hogy mennyire magyarok! Bizony sok a tennivaló. Ébredjünk fel végre! Ennek a népnek élni kell e hazában. Ezer éve, hogy e hazában él e nemzet, sok-sok üldöztetést átélve, de még mindig reménykedve, bizakodva. Ne szalasszuk most el a lehetőséget, hogy felvirágoztassuk a hazát és végre nyugodt élete lehessen e sokat üldözte- tett népnek. Tudomásul kell venni, hogy erős me­zőgazdaság nem teremthető meg erős ipari háttér nélkül — írja Béres János. Bizony így igaz. És ami minket, mező- gazdasági termelőket nagyon érint, az a jó termelőeszközök hiánya. Nincs meg­felelő traktorunk. Hatalmas monstrum traktorok és kisjátéktraktorok vannak, de olyan gép, ami kell egy 5-10 hektáros gazdaságba, az alig van. Ugyanis a szovjet T 25-ös az, ami majdnem megfe­lel, de nem lehet vele például szőlőkifú- rót üzemeltetni és például trágyabehor- dásnál mély árkot kell szántani a szőlő­sorban, bizony ez a gép arra is gyenge. A nagy, erős gépek pedig szélesek, nem férnek be a 200-220 centiméteres sorok­ba. Kénytelenek voltunk ilyen sortávol­ságra ültetni a szőlőt, mert kevés föl­dünk maradt a téeszesítés után és ezt a kevés földet jól ki kellett használni, hogy kis területen minél többet tudjunk termelni. Nekünk nem maradt annyi el­pocsékolni való földünk, mint a nagyü­zemeknek, amelyek ingyen kapták tő­lünk a jó földet. Sürgősen be kell indítani a traktor- gyártást Magyarországon. (Gondolok itt a Hoffer, illetve a Vörös Csillag traktorgyár újraindítására is). Ezáltal nagymértékben csökkenne a munka- nélküliség is, és a termelő is jól járna, megfelelő géppel öröm dolgozni és gaz­daságos a termelés, tehát mindenki jól járna és még nem is említettem, hogy mennyi valutát tudnánk ezáltal meg­menteni az országnak. Kevesebb im­port traktor kellene. Kérdezzék meg a „hivatásos” termelőket, hogy milyen gépre van szükségük. Még ma is meg­elégedéssel emlegetik a magyar UE 28- as traktorokat, amelyek gyártását saj­nos már régen leállították politikai meggondolásokból. Nekünk pedig ehhez hasonló trakto­rok kellenének, persze sokkal moder­nebb, korszerűbb és erősebb kivitel­ben, de azért ne legyen 150 cm-nél szé­lesebb, hogy meg tudjuk vele művelni a 200 centiméteres sortávolságú sző­lőnket is, és minden szükséges munka­gépet képes legyen üzemeltetni. Uni­verzális traktorokat gyártsanak Ma­gyarországon, mégpedig sürgősen! Kí­vánom, és remélem, hogy ez a kiáltás, és Béres János kiáltása is nyitott fülek­re talál. Úgy legyen. Tisztelettel: Marosi Béla 6230 Soltvadkert, Büdöstó d. 91. Újrakezdési kálvária Tanácstalanságomban az Önök se­gítségét szeretném kérni. Vagy ha segít­séget nem is, de legalább megnyugtató felvilágosítást, ha lehetséges és mód­jukban áll. A problémámmal nem va­gyok egyedül, nagyon sok embernek okoz mostanában bosszúságot. Az új­rakezdési hitel kálváriáját jártam végig, sajnos, eredménytelenül! Ami persze nem olyan egyszerű feladat. Tizenhárom évig voltam a Kiskőrösi Áfész gyümölcsfelvásárlója, ez év már­cius 31-én megszűnt a munkaviszo­nyom. A telepet kiadták kft.-be. Hogy őszinte legyek, nem sajnáltam túlságo­san, mert adva volt a lehetőség a vállal­kozásra. Kértem a Munkaügyi Hivatal engedélyét az újrakezdési hitelhez. Az engedélyt rövid időn belül meg is kap­tam. A férjemmel elhatároztuk, hogy két hektárnyi saját területünket gyü­mölcsössel telepítjük be, és gazdálko­dunk. Most már csak a megfelelő pénz- intézményt kellett megtalálni, amely a hitelt folyósítani tudja. A Kiskőrösi Hitel Bank bizonyult a feltételeivel a legalkalmasabbnak. Na­gyon készségesek voltak, elmondták, milyen papírokat kell beszerezni a hi­telhez. Amit én a legrövidebben időn belül hiánytalanul be is szereztem. Ez belekerült egy iratgyűjtőbe, és azt mondták, hogy várjak türelmesen, majd értesítenek, mikor kapom meg a hitelt. Hát én vártam. Elfogyott a türel­mem és felkerestem az ügyintézőt. Ő sajnálattal közölte, hogy a keretük be­telt és nem tudják a hitelt biztosítani, így hát visszakaptam a kész papírjai­mat, mondván, keressek másik pénzin­tézményt. Végigjártam a környék, Kecskemét összes létező bankját, de sehol nem tudtak az ügyemmel foglal­kozni. Azt tanácsolták, keressem fel a Kiskőrösi OTP-t, mert nekik még van keretük a hitelre. Fogtam a papírjai­mat és elmentem az OTP-be. Ott kide­rült, hogy csak annak adhatják meg a hitelt, akinek nyaralója, vagy lakatlan értékes épülete van. Mert a pénzintéz­ménynek biztosítékra van szüksége. Na, ez rendben is volna, de nekem se nyaralóm, se lakatlan épületem nincs. Felértékeltettem a lakásunkat. Egymil­lió-ötszázezer forint. A személyautónk 255 ezer forint. Ők lakott lakást nem fogadnak el. Hát mi a teendő? Visszamentem az OTP-be és felaján­lottam a saját tulajdonú területemet, ami 2 hektárnyi. Úgy gondoltam, felér­tékeltetem és az autó értékével együtt talán elég lesz fedezetnek. De ismételten elutasítottak, hogy nem jó, mert nincs rajta épület. Én nem nyugodtam bele. Elmentem Kecskemétre az OTP-be. Ott egy nagyon kedves ügyintéző közölte velem, saját tulajdonú terület és a kocsi értéke megfelelne a követelményeknek, de területileg nem oda tartozom. így visszaküldött Kiskőrösre. Próbálkoz­tam újra, mert én is jogosult vagyok a hitelre. Nem tudom hát: a rendelkezések nem minden OTP-re egyformán vonat­koznak? Kiskőrösön ismételten elutasí­tottak, hogy ők a területet nem fogadják el, és a keretükkel ők rendelkeznek, ve­gyem fel ott a hitelt, ahol ezt elfogadják. Kérdezem én, hogy hol? Három gyermekünk van, tisztessé­ges munkás emberek vagyunk, akiknek nincs nagy vagyona, se nyaralója, se nyugati kocsija, hogy ezt a hitelt meg­kaphassuk. Mert ha lenne, azt hiszem, nem kellene kilincselni. Akinek van. az persze minden gond nélkül felveheti. Hát kérdezem én: kinek van rá igazán szüksége? Ki tud erre válaszolni? Tisztelettel: Szlama Istvánné 6224 Tabdi Dózsa György u. 2. Az OTP csapdája Elnézést, hogy levelemmel „exp­ressz” zavarok, de nagyon el va­gyok keseredve, és mint annyi má­son, a Petőfi Népe és szerkesztői segítettek. Kérem, tegyék közzé a levelem alábbi szövegét, hátha va­laki a nem milliomos emberekre is odafigyel és tanácsot ad. A 1990, május 22-i újságban a véleményünk szerint rovatban azt olvastam, hogy „ ... nincs bizto­sabb záloga a gazdasági sikernek, mint a lakosság jó közérzete”, mert ugyanis a családok négyötö­de sokkal jobban érzi magát kertes házban, mint a bérlakásban. Ez így igaz, de aki családi házat szeretne venni és nem milliomos, csupán hétköznapi ember, család — az nem tud, mert mindenhol csak üt­közőkbe bukik, mindenhol csak a „nem”-et hallja. Mi kb. 1,5 éve szeretnénk eladni lakásunkat és venni családi házat. Kinéztünk már többet, is de a „hatalom” min­dig a levesünkbe köpött, ugyanis: tanácsi kijelölésü OTP-s lakásunk van. Szerettük volna visszaadni az OTP-nek, de kb. 2 éve nem veszik vissza, csak ha tőlük veszünk -szin­tén OTP-s lakást. Kertes ház pedig nincsen OTP-re. Akkor magánú­ton kell eladni. Aztán az ÓTP bankkölcsönt 24,5 százalékos ka­mattal tud adni. Iszonyú. Ez mind csak azért, mert magánúton aka­runk házat venni, kertes házat, amiben ugye a „család jobban érzi magát”. Ha el tudnánk adni a lakásun­kat, amiért nem sokat kapunk, eh­hez a bankkölcsöpt hozzáadnánk (ha esetleg vállalnák a nagy kama­tot) és nem elég a pénz. mondjuk 150 ezer forint kellene, sehol, sehol Kecskeméten nem tudnak kölcsö­nözni: körülbelül 7 helyet hívtam fel és egyöntetűen az Volt a válasz: „ja, ha magánúton, akkor nem tu­dunk pénzt adni”. Könyörgöm! Elsősorban én is OTP-n keresztül szerettem volna venni kertes házat, mert akkor van OTP-kölcsön, szoc.pol. kedvezmény, tanácsi hi­tel, akkor nem kellene sehonnan leérnem. De nincs családi ház OTP-re„csak magánúton, úgy meg gebedjen meg az az ember, ha nem bír a panelházban lenni: sehol sen­ki nem támogatja. És ami a legfontosabb: nincs az embereknek egymillió-kétszázezer forintjuk egy IV. emeleti lakásra, ahol még lift sincs. Hirdetjük, sok pénz ráment, de senkinek sem kell! így nem tudom eladni a lakást és itt a fiam, aki allergiás a padlósző­nyegre, beszívódott atkákra, állan­dóan orvoshoz járunk, szenved, segíteni rajta nem tudnak, több ki­ló orvosságot megevett már. Ta­nács: költözzünk kertes házba. A kicsi lányommal most kezdődik ugyanez elölről. Iszonyat. A férjem állandóan köhög, ha a lakásban van. Állandóan takarítok, locso­lom a lakást, portalanítok, mi ér­zékenyek vagyunk a porra! De el­menni innen nem tudunk, mert nincs rá mód és én ebbe fogok be­lebolondulni! Türelmüket köszönöm Borbásné Keresztes Márta 6000 Kecskemét, Batthyány u. 28. IV. em. 16 MEGKÉRDEZTÜK A HAWAII ELNÖKÖT, A FINN FŐTITKÁRT, AZ EURÓPAI KÖZPONT MAGYAR VEZETŐJÉT: Mit kutatnak a jövőkutatók? A parancsuralmi rendszerek, a diktatórikus hajlamú veze­tők mindig a holnap mézesmadzagjával hódították — szóhasz­nálatukkal élve — a tömegeket a jelen nyomorúságainak elfe­désére. Az ideológiát a valósággal összetévesztő politika, a mindent a (rosszul értelmezett) pártérdekeknek alárendelő hatalom a jövőkutatást is a propaganda kiszolgálására próbál­ta zülleszteni. Kevesen tudták: a prognosztika tudomány, egyre fontosabb tudomány. A nehéz körülmények ellenére eredményesen dol­gozó magyar szakembereket jobban (el)ismcrték külföldön, mint idehaza. Elsősorban nekik köszönhető, hogy tíz jelentke­ző közül hazánk kapta a Jövőkutatók Világszövetsége XI. konferenciájának rendezési jogát a legutóbbi, Kínában szerve­zett tanácskozáson. • Giday Krzsébet. • Malaska Pentti, • Jim Dator. Minderről Giday Erzsébet pro­fesszortól, a világszövetség Euró­pai Központjának elnökétől tu­dok. — Hazánk 1972-ben kérte felvé­telét a szövetségbe. Az elmúlt csak­nem két évtizedben a magyar kuta­tók számos előadással, publikáció­val hívták föl magukra a figyelmet. Mi is éreztük, hogy az utóbbi évek­ben növekedett Közép- és Kelet- Európa iránt az érdeklődés. így vélekedik Malaska Pentli, a szövetség finn főtitkára is. Többször jártam Magyarorszá­gon. Gyönyörű az ország, kedve: sek az emberek. Csak a rendszerük nem jó. — Mit ért ezalatt? — Eléggé rosszul élnek, sok az adósságuk. Megállapításainak részletezésé­re nincs mód, mert kötelességei el­szólítják társaságunkból. Bizonyára egyetértene Jim Da­tor úrral, a világszövetség hawaii elnökével. — Tudtommal ilyen sokan még egyetlen konferenciánkra sem je­lentkeztek. Nyolcvan ország kép­viselteti magát. Igen hasznosak a viták, sokan vállalnak kiselőadá­sokat, sokan vesznek részt fóru­mainkon. — Önnél illetékesebbet aligha kérhetnénk szövetségük bemutatá­sára. Elsősorban európaiak és észak-amerikaiak kezdeményezé­sére alakult szövetségünk száza­dunk közepén. Később nagy szám­ban csatlakoztak ázsiai, újabban afrikai kutatók is. — Kidolgoznak közös, általános érvényű ajánlásokat?-— Fórumot teremtünk a külön­böző országok jövőkutatói számá­ra munkásságunk bemutatására, a tapasztalatok kicserélésére, az eredmények hasznosítására. Kon­ferenciáinkon egy-egy témakört vi­tatunk meg. Most például a jelen­ben hozott döntések és a hosszú távú elképzelések összefüggéseit vizsgáljuk. — Kik, milyen szervezetek igény­lik tájékoztatóikat? — Mind szélesebb körben alkal­mazzák kutatási eredményeinket, számolnak következtetéseinkkel. Mivel a világ napról napra „kisebb lesz”, mind jobban függ az egyik ország a másiktól, egyre inkább elengedhetetlen a várható gazdasá­gi, társadalmi folyamatok ismere­te. — Mennyire megalapozottak a nemzeti keretekben kidolgozott jö­vőtervek? Sokan afféle utópisztikus elképzelésekkel játszadozóknak vé­lik a jövőkutatást. — Egyetlen tudomány sem nél­külözheti a „ráérzést”, az alkotó képzeletet, de a mi szövetségünk­ben hazájukban elismert, a tudo­mányos módszereket messzemenő­en érvényesítő kutatók tömörül­nek. Számos országban — így önöknél is — a tudományos aka­démia keretében működnek a jö­vőkutató intézetek, szervezetek, tudományos egyesületek. — Most már csak azt kellene elérni, hogy a hatalom mindenütt számoljon a várható fejlődésirány- nyal, ne erőszakolja meg pillanatnyi érdekekkel a fejlődés természetes folyamatait... — Egyetértünk. A program elszólította beszélge­tőtársaimat, így csak találgatha­tom, hogy milyen jövőkép formá­lódik a budapesti konferencián. Heltai Nándor A „BUMERÁNG” Nagy érdeklődéssel figyeltem a Kecskeméti Televízió május 28-ai adását, ahol két stúdió- vendég, dr. Debreczeni József, az MDF, illetve Nagy Attila, az MSZP országgyűlési képviselő­je válaszolt a riporter és a nézők kérdéseire. Egyikük az ellen­zékhez, másikuk a kormány­párthoz tartozik, így érthető, hogy nem mindenben vallottak azonos nézetet. Teljes egyetér­tésre abban jutottak, hogy az SZDSZ által kezdeményezett, az ismert Axel Springer üggyel kapcsolatos parlamenti vizsgá­lat bumerángként üthet vissza. Közismert, hogy a nyugatné­met illetőségű cég a közelmúlt­ban jó néhány megyei napila­pot rövid idő alatt megvásárolt. E lapvásárlások körülményei­nek tisztázására a Szabad De­mokraták frakciója parlamenti bizottság kiküldését javasolta. A Szocialista Párt parlamenti csoportja ezt úgy kívánta mó­dosítani, hogy e vizsgálat nem­csak erre, hanem a hazai tö­megtájékoztatás teljes körében jelen lévő külföldi tőke szerepé­re terjedjen ki. E változatot fo­gadta el az Országgyűlés, mert az MDF frakciója csatlakozott az MSZP-hez. Nem értettem a bumerángot, hiszen a palamenti bizottság ki fogja vizsgálni a Springer-ügyet is — igaz, mást is, dehát végül is ez nem baj. Értetlenkedésem fokozódott, amikor dr. Debre­czeni egy telefonkérdésemre el­mondta, hogy az SZDSZ jelen­tős pozíciókat szerzett a hazai médiumokban, s a vizsgálat ezeket veszélyeztetheti. Hát, elnézegetvén a Magyar Televízió három legfontosabb politikai műsorát (Híradó, Hét, Panoráma), én elég nehezen fe­dezek fel SZDSZ-bcfolyást, de hát ennek megítélése biztos szubjektív dolog. A nagyobb baj az, hogy a bizottság felada­ta a külföldi tőke szerepének vizsgálata, nem pedig egyes tö­megtájékoztatási eszközök po­litikai irányultságának megíté­lése. Ez pedig óriási különbség! Számomra a bumerángot az jelentette, hogy e parlamenti bi­zottság elnöke dr. Debreczeni József. Dr. Sándor László az SZDSZ Kecskeméti Szervezetének szóvivője A szerk. megjegyzése: Dr. Sándor László írásával megkerestük dr. Deb­reczeni Józsefet, fölajánlva neki a válaszadás lehetőségét. A képviselő út azonban — éppen a vizsgálat rendkívüli időigényessége miatt ezzel nem kívánt élni. Semmis _ Leírom a hat hetin— sem­mis —, közben suttogom: semmis. Mintha csak a szél suttogna, mintha imát mor­molnának kongó- visszhang­zó templomban zsolozsmázó szerzetesek . . . Semmis —- valamis: állí­tom párba az ellentéteket, valami furcsa lebegést sugall a két fogalom libikókája. Egyszer valamis, egyszer semmis, fenn, lenn, akár a történelem . . . Abban az iszonytató, ret­tenetben átélt, még a termé­szetet is aszállyal sújtó évben százezrek fohászkodtak Is­tenhez: ne engedje meg! Nem, ezt nem tehetik nwg! A kalocsai érsek „bírái" bát­rak voltak a „gazda" szájíze szerint mérni az „igazságot". A Justitia szemét fedő kendő is átnedvesedett talán a könnyektől, a keserűség, a tehetetlenség, a borzadály könnyeitől. .. A Főpásztor megriadt nyája döbbenten vette tudo­másul az ítéletet, a hitben erősek még szilárdabbak let­tek. a gyengék meginogtak. A nyáj kisebb lett, egyre ki­sebb, később már ha farkas sem járt az akol körül, elég volt a nevét suttogni... Ez volt a cél! Az ártatlanul elitéit — krisztusi példán! — vállára vette a keresztet. Végigjárta a Golgotát, a kinzatlatást, a megaláztatást, a gyötrelmet. Nem volt egyedül, áldozó­pap-társai osztoztak sorsá­ban. „Bűnük” egy volt: lé­tükkel emlékeztették a földi hatalmat, hogy ők a „nem evilágból való" hatalom kép­viselői. Megtörhetek tán, megalázhatok is, mert embe­rek, gyarló emberek, de a hit hatalmát, melynek letétemé­nyesei, meg nem törhetik ... Harminckilenc év kellett a libikóka átlendülésére. A majd négy évtized alatt a szorítás, a düh enyhült ugyan, de megalkuvások szé­gyenfoltjai árán. A katolikus egyház él. Túlélte a nehéz időket, az ül­döztetés erőt is adott. Erőt és tapasztalatot, hogy megújul­va kerülhessen ki a bibliai ve­remből. Az ítélet immár semmis. Aminthogy egyetlen percig sem volt más! Nagy Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents