Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-16 / 140. szám

1990. június 16. • PETŐFI NEPE • 3 A 298-AS PARCELLA KECSKEMÉTI ÁLDOZATA • EGYÉNI REHABILITÁCIÓT ÉS EMLÉKJELET ÉRDEMELNÉNEK AZ AKCIÓ ÁLDOZATAI Néma tüntetésre mozgósítottak Csendes karácsonyra készülődtek 1950-ben a kecs­keméti Csákyéknál. Nyárlőrinci kisiparos édesapjuk halála óta nehezen éltek. A gondolkodó, ép erkölcsi érzékű „gyerekeket” az időnkénti élelmiszerhiánynál is fájdalmasabban nyomasztotta a szabadsághiány. Napról napra tapasztalták, hogy mind távolabbra kerülnek a háború után remélt népképviselet*, demok­ratikus Magyarországtól. Ferenc, a motorok és a könyvek kedvelője kezdetben őszintén támogatta az átalakulási Műveltsége, embersége, szervezőkészsége elismeréseként kommunista párttitkárrá választották munkahelyén, a földművesázövetkezetben. Az öt gye­rek közül a legkisebb, Gyula, a Katona József Gimná­zium diákja a téli szünetnek örvendezett. Kilenc fegyveres Váratlan csengetés riasztotta december 23-án, késő éjszaka özvegy Csákynét, a Rákóczi út 20. házmeste­rét. Egy fiatalember álldogált a kapuban. A házban lakó Mándoky doktort kereste. Úgy csinált, mintha elfelejtett volna valamit, és arra kérte az álmából fölriasztott asszonyt, hogy hagyja nyitva a kaput, amíg visszajön, távozása után majd a doktor bezárja az ajtót. Alig bújt vissza ágyába, amikor erélyesen kopogtak lakásuk ajtaján. „Államvédelem!” — tudatták kilétü­ket és jövetelük célját. Kilenc fegyveres rontott a házmesterlakásba. Pisz­toly szegeződött a két Csáky fiatalemberre, Ferencre és Gyulára. Biztosra jöttek, azonnal megtalálták az elrejtett röplapokat. (Szerencsére, a titkos nyomtatványokat előállító stencilgépet visszacsempészték eredeti helyé­re, valószínűleg a pártbizottságra.) Mindent fölfor­gattak, magukkal vittek könyveket, iratokat. Az akkor 33 éves Csáky Ferenc raktáros tisztában volt^zzal, hogy sohasem látja többet édesanyját, test­véreit. Éppen azért küldték szét budápesti telefon­könyvekből kiírt címekre a mintegy 5000-6000, egy Andrássy úti néma tüntetésre felhívó röplapot, mert pontosan ismerték a rendszer kegyetlenkedéseit. (Állí­tólag a tüntető sétálásra megjelölt napon nagyon so­kan .voltak,a. hajdani sugárúton,)., , .. . „ Ferenc bátyjait, Pált és Pistái mishap* fogták el lakásukon. . "1 « Bátran a bitóhoz Mindnyájan bátran viselkedtek a börtönben. Az idősebbekre összesen 8 évi börtönt sóztak, Ferivel többé nem találkoztak. Utólag tudták meg: felemelt fejjel várta a sorsát. Csodálattal emlékezett zárkatársa lelki erejére ä bitófától megmenekült Borbély László, Olaszországban kiadott könyviben. Egy nyugat­németországi könyv is méltatja a kecskeméti polgár hősiességét. Ezekből az írásokból értesült a család is Ferenc utolsó heteiről-Kétségbeesett édesanyja hiába próbált nyomára bukkanni. Mindenütt betonfalba ütközött. Feriről — letartóztatása után — csak a következő év derekán érkezett hír. A kirendelt védőügyvéd né­hány soros levélben tudatta: védencét kivégezték. El­hallgatta, hogy hol és mikor hirdették ki a törvényes­ség látszatára sem ügyelő ítéletet. A lefoglalt tárgyak­ból, személyes holmijaiból semmit sem adtak vissza. A hivatal egyetlen sorra sem érdemesítette a családot. Akik börtönnel „megúszták” A karácsonyok voltak a legszörnyűbbek az édes­anya számára. Egy szál virágot sem vihetett fia sírjára; két másik fiú a börtönben. Még szerencse, hogy Gyula tovább tanulhatott. (Csongor Edéné osztályfőnök együttérzett a tragédiás családdal!) Csendben, visszavonultan éltek. Minden erejüket lekötötte a létfenntartás, a túlélés. Csorba Ferencnek, az áldozat jó barátjának bünte­tését 1956 „harmadolta”. Kiszabadulása után Kana­dába távozott. Mi lett Kovács nevű vasutas rabtár­sukból? Meg a Gerzson nevű bajtársukból? Őt is kivégezték? Es mi lett a demokratikus jogok visszaál­lítását sürgető szervezkedést eláruló társukból? Az áldozatok hozzátartozói tudják (!), hogy jó állással jutalmazták szolgálatait. (Mit érez e sorok esetleges olvasásakor?) Eddigi ismereteink szerint is messze gyűrűztek a röpcédulás szervezkedés hullámai. Szabó Ferencet — Csáky Ferenc jó barátját — azonnal visszahívták a tartalékos tiszti tanfolyamról, a fölművesszövetke­zetben lemondatták elnöki tisztségéről, kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. Ma is megkönnyezi haj­dani munkatársát, a művelt, tiszta embert, akiről csak néhány hónapja tudjuk, hogy a 298-as parcellában porlad, akinek hivatalos, egyéni rehabilitálása mind­máig várat magára. Pisztolylövés a pártbizottságon További vizsgálódások dönthetik el, hogy Csákyék letartóztatása összefüggésbe hozható-e Fehér István városi párttitkár elhallgatott, rejtélyes öngyilkosságá­val. A Tiszántúlról idekerült, élet és; halál ura hivatali szobájában lőtte fejbe magát, állítólag egy odakészí­tett revolverrel. Többen úgy gondolták, .jugoszláv ügyekbe keveredett vagy keverték”. Legvalószínűbb­nek az „éberség” hiányával magyarázható végzete. A már nyugdíjas Szabó Ferenc emlékei szerint Fehér Istvánt is berendelték a Csáky-ügyben alakított bi­zottság elé, a megyei pártbizottságra. Hiába várták, meghúzta a ravaszt. Akkoriban több mint kellemetlen volt, ha egy pártbizottsági főnökről kiderült: megbí­zott egy röpcédulagyártóban. Elítélték a legfiatalabbat is A bátyja elhurcolását végignéző Csáky Gyula lehet­ségesnek tartja, hogy a városi pártbizottságról került lakásukba a sokszorosítógép. A legifjabb Csáky sem kerülhette el a diktatúra börtönét. Mosonmagyaróvá­ri ügyvédként megjegyzéseket tett 1968 augusztusá­ban a cseh határhoz nyomuló szovjet páncélos alaku­latokra. Kolléganője, a beavatkozást és az elnyomást helyeslő Gémesné dr. Kamicsár Mária jelentette föl. Csak a jóindulatú bírónak köszönhette, hogy 7 hónap börtönnel megúszta. A büntetés következtében azon­ban 14 évig csak segédmunkásként dolgozhatott. Je­lenleg jogtanácsos a fővárosban, átesett egy infarktu­son. Nagyobbik lánya azért hagyta el hazáját, mert politikailag megbízhatatlannak címkézett édesapja miatt újra és újra elutasították egyetemi felvételi ké­relmét. Magyar családsors Feleségét is megpróbálta a sors. Testvérbátyját, Belényesi Mihályt egy szőke, 22-23 éves szegedi egye­temistával együtt megdrótozott kézzel, agyonlőve ta­lálták a régi kecskeméti temető kegyszertartó épületé­ben, 1956. október 27-én. Hogyan bírhatták ki mindezt ép ésszel a hozzátar­tozók ...? Magyar családsors a huszadik századból. Legalább ne felejtsük életük példáját, tragédiájukat. Heltai Nándor FÖLDSZINTEN LAKNI — MI ÁLL A VILÁGOSSÁG (ÉS A JÓ KÖZÉRZET) ÚTJÁBA? • Belülről így néz ki a lomhsátor Ládiék erkélyével szemben... (Walter Péter felvételei) Kívül ilyen ... Ne maradjon magára gondjával egy Ládi Andrásáé Én szeretem a fákat, ez az igazság — ezzel fogad bennünket, ajtónyitás után, egy másik lakó, Kocsisné. Ha nem volna szúnyoghálóm, még világo­sabb lenne. Nézzék meg ezeket a csere­pes virágokat, itt, az ablak mellett! Sze­retik a helyüket. Úgy szaporodnak, mint a csicsóka. Ládiné is velünk van, közbeszól: — Annyira nem bírom a sötétet, hogy rosszul leszek miatta. — Nézd, drágám, ez a te bajod! Az­zal tudnál magatokon segíteni, hogy lakást cseréltek. Törő néninek úgyis rossz a lába nehezére esik a lépcsőn járás -, beszélj vele ... Jó olyan házban élni, ahol a lakók valamennyire megértik egymást, és leg­alább tanáccsal igyekeznek kiutat mu­tatni egy, valóban nem könnyű helyzet­ből. Végső megoldásként kérdezem: Jöjjenek a fanyesők? Néhány ág eltávolítása alapvetően megjavítaná a rossz fekvésű földszinti lakások fényel­látását? — Ne jöjjenek a favágók! — til­takozik Varga Sándor, egyéb­ként ő is földszin­ti lakó. a 16. szá­• Ha a fáknak szemük volna (Démász-árok), azt látnák, mint ez a néni itt. A bajok gyökere nem a fák alatt van! Kis arborétumra emlékeztet a Lenin tér Kecskeméten, annyi itt a sok, szép fa. Amint ideérünk a kopár és füstös Batthyány utcán át, nekünk legalábbis így tűnik. Ládi Andrásáé földszinti la­kót azonban zavarja, hogy az ablakuk­ra két akkora platán- és egy juharfa néz, amelyek — szerinte — elzárják előlük a világosságot. Hozzánk is azért fordult, mert a tanácsot nem bírja rá­venni a fák nyesésére. Három év alatt 3 ágat vágtak le, s ezt kevesli. Ahol lefűrészeltek egy ágat, kettő nőtt he­lyette. — Kértem Pólyák Péter igazgatótól is a városgazdasági vállalatnál, hogy metsszenek le hat ágat. Azt mondta, nem lehet. Ezt én már nem bírom to­vább! Megyek az idegosztályra, befek­szem. Ládiné súlyos beteg, ágyban fekvő férjét otthon ápolja. Megértem, hogy kíméletet és nagyobb belátást várna a külvilágtól ilyen helyzetben. Mert, mint a további szavaiból kiderül: —: Százas villanyégőt használunk, nappal is, másképp egy tűbe se tudnék befűzni. A villanyszámlánk kéthavonta 600—625 forint, mig a fölöttünk lakóé csak 400. Be fogom perelni a városgaz­dasági vállalatot vagy a tanácsot, hogy térítsék meg az áramdíjunkat! Annyira sötét azért nincs 14 órakor a Lenin téren, hogy az ablaktól távo­labb — 7-8 méterre — eső lombos fák mellett néhány egyéb dolgot is észre ne vegyünk. Földszinten lakni: csak a fá­rasztó lépcsőzéstől kiméli meg Ládi Andrásnét, a lakás északi fekvésével járó hátrányoktól már nem. A közeli, forgalmas úttestről és közvetlenül a járdáról nem kevés por éri az alacso­nyan lévő ablakát, melyen a függöny is felfog valamennyi világosságot. A ház tervezője sem volt éppen kegyes hozzá­juk annak idején. A lakásajtótól a konyháig a bejárati rész kora délután is félhomályban van. Egy másik, földszintes lakásban meg mintha kívül vihar készülődne, annyira nyomasztó érzés nappal az alkonyai­nak megfelelő kevés fény. Ráadásul, nem messze ide, jókora földhányás ék­telenkedik a járda mentén. A Démász által kiásott — s úgy hagyott — gödör­ből való. Tehát van itt probléma, a szépen megerősödött, nagyra nőtt fá­kon kívül is, éppen elég! S a többi lakó mint vélekedik erről a kis „arborétumról"? Az ő szavuk is nyom a latban, hiszen a fák a közterüle­ten mindenkié. mű házban. Ha lekopaszítják a fá­kat, még sza ... lesz az élet a Lenin téren fejezi ki magát úgy. amilyen­nek érezné a csonkítás következmé­nyét. - A fák a zománc- és kádgyár légszennyező anyagaiból rengeteget felfognak. Minden levél egy szűrő. A Lenin téren lakók túlnyomó részé­nek végül is nem a fákkal van elsősor­ban baja. Sokkal inkább a mérhetetle­nül megromlott városi környezettel. Tervezők, építők, városvédők, a lakó­hely megválasztott vagy majd ősszel hivatalba lépő képviselői: forduljatok az emberekhez! Ne maradjon magára gondjával főként ne jusson ilyen körülmények közé — egy Ládi András- né sem! Kohl Antal Másoddiplomás képzés orosznyelv-szakos tanároknak A Művelődési és Közoktatási Minisztérium mindazoknak az orosznyelv- és irodalomszakos tanároknak, akik valamely nyugati nyelvből legalább középfokú állami nyelvvizsgával rendelkeznek, s az oktatásban dolgoznak, egyetemi vagy főiskolai másoddiploma megszerzésére ad lehetőséget. A képzés speciális tanrend szerint esti, levelező formában indul majd a nyelvsza­kos tanárokat képző intézményekben. A jelentkezéshez szükséges nyomtatványo­kat — amelyek a megyei tanácsok művelődési osztályain, illetőleg a Fővárosi Tanács művelődési főosztályán szerezhetők be — az érdeklődőknek augusztus 1-jéig postán kell eljuttatniuk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Felsőok­tatási és Kutatási Főosztályára (1884 Budapest, Szalay u. 10—14.). Csatolniuk kell hozzá orosztanári oklevelüket, a nyugati nyelvből tett vizsga okiratmásolatát, illetve a munkáltató támogató nyilatkozatát. „ A jelentkezőknek felvételi beszélgetésen kell majd részt venniük, amelynek helyéről és idejéről az intézmények értesítik őket. RENAULT AUTÓSZALON RENAULT Értesítjük kedves ügyfeleinket, hogy autószalonunkat, autósboltunkat megnyitottuk! haszPá,t személygépkocsik nagy választékban, valutáért. “ENAULT gépkocsira konkrét típus és kivitel szerinti megrendelést, 20% vételé előleg befizetése mellett, felveszünk. A gépkocsit telephelyünkön, vizsgáztatva és rendszámmal ellátva, 20 napon bel átadjuk. Az általunk forgalmazott gépkocsik garanciális és egyéb javítását az NSZK-ban bet nított szerelőkkel biztosítjuk. Autósboltunkban RENAULT gépkocsikhoz forgalmazunk alkatrészeket, valutáért. Rendkívüli kínálatunk SCHWACKE-árszint alatt: ÍEJÍ.A^.LT 9 GTL 12500 DFM + VÁM + ÁFA OEJÍ,AOLT 11 TGL 11 700 DEM + VÁM + ÁFA 5 TL 9 700 DEM + VÁM +AFA *E*AGE7SGTL 9500 OEM + VÁM + ÁFA RENAULT SSL 9 700 DEM -h VÁM + ÁFA Kiskunhalasi Autójavító Vállalat 6400 Kiskunhalas, Körösi út 23. Telefon: 77/21-858 . Telex: 26-591 1668 V KENAUI AUTÓ HAUS Csupa jóindulat Előrebocsátom, hogy én nem vagyok irigy természetű. En nem. Értik, ugye? No, persze nem mindenki ilyen. Felőlem akár a fejére is állhat akárki, engem nem érdekel. Mert ve­gyük csak például a szomszédomat, a Józsit. Kérem, ennek az embernek minden az ölébe hullott. Van lakása, munkahelye, olyan csinos felesége, hogy másnak a nyála csorog utána. Mondom: másnak, nekem nem. Mert mire lenne jó nekem az olyan szép feleség? Heten­ként kétszer jár fodrászhoz, kozmetikushoz, meg azok a méregdrága ruhák cipők ... Az én Amálkám maga bodorítja a haját. Este, lefekvés előtt előszedi a hajcsavaróit, bekeni a fejét valami büdös kenőével, hogy az ember­nek a gyomra fölfordul tőle, aztán abban al­szik egész éjjel. Az elején megpróbáltam be­fogni az orromat, de hamarosan fölhagytam a kísérletezéssel. Különben is fáradtak va­gyunk, nem hiányzik nekünk az a szex. Csak azt nem tudom kilesni, miből telik nekik. Mert hogy sok pénzük van, az biztos. Láttam, amint egy egész hifitornyot cipeltek haza a múltkor. Videójuk is van. Hornét tu­dom? Ezen a vékony falon minden áthallat- szik. Különösen akkor, ha még a fülét is ráta­pasztja az ember. Azt is meg tudom mondani, mikor szeretkeztek utoljára. Azt meg pofon- egyszerű megállapítani, hogy nem az a műsor megy a tévéjükön, mint az enyémen. Ékszert és nyugati valutát is tartanak itt­hon. Semmi közöm hozzá, egyiket se én köz­vetítettem a feketepiacon, de tudom, hogy van. Hornét tudom ? Már megint ez a honnét, honnál ?! Onnét, hogy riasztóberendezést szereltettek föl az ajtóra. Méghozzá az is nyugati gyártmány, valamelyik rokonuk küldte Amerikából. A pos­tástól tudom, hogy még vámot is kellett fizetni a csomagért. Mert ez egy olyan rafinált ember, hogy több rokona is van nyugaton. El egy nagy­nénje Kaliforniában, egy nagybátyja Kanadában, meg egy unokatestvére Svájcban. Ja, és a bátyja a moszkvai egyetemen végzett. Ahogy én isme­rem, mindig azt írja be az önéletrajzába, amelyik előnyösebb neki. Tudják, hol élnek az én rokonaim? Van egy bátyám Nagykanizsán, egy húgom Bürgüzdön, két unokabátyám Angyalföldön. Azt viszont ma már én is letagadom, hogy az öcsém párttitkár volt az útkaparóknál. Persze kilépett, most kere­si a helyét valamelyik ellenzéki pártban, mert nem tud meglenni tagkönyv nélkül. Ha jó! meggondolom, a szomszédnak se menne ám most ilyen jól a sora, ha ötvenhat után nem ítélik halálra a nagybátyját. Valahogy kiszaba­dult, és meg se állt Kanadáig. Bezzeg az enyém akkor is csak ült a babérjain. A kutyának se mutatnék utat, ha akkor valamelyik felmenőm vette volna a fáradságot, és odaáll a barrikádra. De azért én sem panaszkodom. Hát mi kell nekem? Van hol álomra hajtani a fejemet, és megvan a napi két üveg söröcském is. No, meg van egy öreg Trabantom. Mi kell még? Igaz, ez a Józsi egy Fordon hurcolássza azt a szép lábú feleségét, hogy pukkadjon ki alattuk a kerék! De hát ez kit érdekel? A múltkor is vagy két hétig gyalog jártak, mert nem kapott alkatrészt a Fordjához. A szerencsétlen hülye ... En tud­tam volna szerezni neki, de én, neki? Na, nem ... ennyire azért mégsem vagyok balek. Hogy aztán meg lenézze az én jó öreg Traban­tomat? Jókat röhögtem rajtuk. Még be is csap­tam őket sárral, amikor elrobogtam mellettük . A minap becsöngetett hozzám, hogy valami üzletet akar nyitni. En már nem is tudom, mifélét. Azt mondja, bevenne társnak, mert hogy jó szomszédok vagyunk. Segíteni akar rajtam. O, énrajiam? Ugyan, kérem... na­gyon gyanús ez nekem. En a magam erejéből küzdöttem le magam oda, ahol vagyok, és én itt is fogok maradni. ^ Mondom az asszonynak egyik este, hogy piszkosul tudnék örülni, ha egyszer, úgy vélet­lenül, kipakolnák a Józsi szomszédék laká­sát. Aznap este volt ez, amikor mutatták a tévében a postarablást. Alig telt el néhány nap, hallom ám a falon keresztül, hogy nagyon kotorásznak náluk. Az én Amálkám meg indul az ajtó felé, hogy megnézi, mi az. — Maradj veszteg, te ostoba nemben — kiáltottam rá —, még megzavarod a betörő­ket! Reggel aztán lestem a Józsit, kérdeztem: mi újság, mit vittek el? Azt mondja erre: sem­mit, csak az ülőgarnitúrát cserélték ki. Nap­pal nem értek rá a szállítómunkások. Hogy a guta ne üsse meg az embert! Már ezekre a hitvány betörőkre se lehet számíta­ni?! T. Ágoston László

Next

/
Thumbnails
Contents