Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-15 / 139. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1990. június IS. „A diktatúra vé” Element Gott- waldnak, a Csehszlovákiai Kommunista Párt egyik alapító tagjának, az egykori köztársasági elnöknek a mellszobra is kikiáltásra került a Lc- nin-szobor után, amikor Prágában „végkiárusítást” rendeztek az anti- kommunista pártok néhány nappal 'a parlamenti választások előtt. (Telefutó — MII) VELE BIZTONSÁGOSABB! Védekezés az AIDS ellen Néhány évtizede még illetlenség volt beszélni, vagy akár újságban írni a gumi óvszerről (másképpen kondomról), bár a fogamzásgátlásnak akkoriban jószerével az egyetlen módszere volt. Később az aritf- bébi-tabletták szorították háttérbe, mindenki esküdött a minden problémát megoldó, kényelmes, „kulturált” tablettákra. Azután kiderült, hogy mindebből csak a kényelmes jelző az igaz, mármint a férfiak száI mára. Először csak,bizonyos gyanakvások merültek fel arról, hogy a tableltaszcdésnek súlyos egészségügyi következményei lehetnek, majd ezek a gyanakvások egyre inkább bizonyossággá váltak. Napjainkban pártok és egyházak egyre gyakrabban emelik fel szavukat a túlságosan elszaporodott abortuszok ellen, a nemzet csökkenése, és a veszélyek cs kockázatok ellen, amelyek minden egyes művi vetélés velejárói. Sajnos harcias nők nyomban készen voltak a válasszal: persze, megint a férfiak akarnak dönteni nőkre tartozó dolgokban. Csakhogy a „harciasság” c tekintetben öngyilkossággal ér fel, hiszen az abortuszok kárvallottjai a nemzeten kívül éppen a nők. . Legújabban újra a jól felfogott érdeklődés homlokterébe került a gumi óvszer. Egy ideje pontosabban: a szerzett immunhiányos tünetegyüttesnek, az AIDS-nek a megjelenése óta gyökeresen megváltozott a helyzet. Ma a szakemberek véleménye szerint a kondom, ha megfelelő minőségű, és előírás szerint alkalmazzák, nemcsak a fogamzásnak a valószínűségét, hanem az AIDS vírusával (az úgynevezett HlV-vel) való fertőződésnek a veszélyét is csökkenti. Az óvszer használata,, a pozitív érvek ellenére, nem tekinthető nagyon clterjcdtnek: a világon egy jelentősnek számító felmerés szerint mindössze 40 millió pár használja rendszeresen. Ezeknek mintegy 40 százalékuk európai. A fejlett országokban a pároknak átlagosan 10 százaléka használ gumi óvszert. Ez az arány Japánban a legnagyobb: ott a termékeny pároknak több mint a fele vásárol kondomot. . A kondom anyagának nyúié- konynak és szilárdnak kell lennie. A rugalmas anyagok közül a természetes gumi, a latex a legerősebb. Ennek alapanyagát a Brazíliában őshonos Hevea brasiliensis nevű fából szerzik: a fát úgy csapolják meg, hogy a kérgébe keskeny csíkokat vágnak. A tejszerü folyadék 70 százaléknyi vízből és 30 százaléknyi gumisejtből áll. Ebből kiszűrik a szilárd szennyezőket, majd a folyadékot centrifugában besűrítik, s a sűrítményt szállítják az üzemekbe. A latexbe cink- és kénsókat adagolnak, melyek kémiai kötést hoznak létre a gumiszálak között. Ebbe a masszába merítik bele az üvegből készült, hímvessző alakú sablonokat. Minél lassabban emelik ki ezeket, annál vastagabb lesz az óvszer fala. Az üvegformák ezután infravörös kemencén haladnak át (ezalatt a gumi megszilárdul), majd egy kefesor lehajtja a gumik nyitott végét, s így rajtuk egy-egy gumigyűrű keletkezik. Végül a kondomokat J5 C-fokra felhevítík és vízsugárral leválasztják a formákról. A terméket többször átmossák, majd fertőtlenítik. A nemzetközi családtervezési szövetség becslése szerint a legjobb minőségű kondomoknak 0,1, a leg- rosszabbaknak 1 százaléka szakad el a nemi érintkezés közben. Ennél nagyobb számban fordul elő azonban terhesség a kondomat használók között, amit nem annyira a gyenge minőség, hanem inkább a helytelen használat okoz. Tény azonban, hogy ha a kondomot csak a legtermékenyebb napokon használják, a nem kívánt terhesség aránya elérheti a 25 százalékot is. A kondom minőségét, szilárdságát általában vízzel ellenőrzik. Több országban 3 liter vizel kell kibírnia a megfelelő minőségű óvszernek Felmerül azonban a kérdés, hogy a kondom egyáltalán visszafartja-e a spermiumnál sokkalta kisebb, mindössze 0,1 mikrométer átmérőjű virusrészecskéket (a spermium körülbelül 3 mikrométer). Ezzel elvileg nincs gond: az egyelőre gyógyíthatatlan betegséget okozó HIV-virusok több ezerszer nagyobbak, mint a vizmolekulák, márpedig ezek a hibátlan kondom falán nem hatolhatnak át. És végül tapasztalati tények is a kondom használata mellett szólnak. A Miami Egyetem (USA) kutatói olyan családokat vizsgáltak, amelyeknek az egyik tagja meg volt fertőzve AIDS-vírussal. Kondomot használó tizenkét házaslársból egy fertőződött meg, ellenben kondom nélkül érintkező huszonhárom házastárs közül tizenkettő. Egy dán felmérés során százegy olyan prostituáltat kérdeztek ki, akik nem voltak kábítószer-élvezők, s „kuncsaftjaikkal” óvszert használtattak. A vizsgálatot végző koppenhágai kórház munkatársai azt találták, hogy e csoportban ritka a nemi betegség, s úgy vélekedtek, hogy ez nagyobbrészt a kondom használatával magyarázható. Mindent összevetve: nem állíthatjuk, hogy a kondom teljes bizonyossággal megvéd korunk pestisétől, az A IDS-tői. Ám helyes és rendszeres használata a fertőzés kockázatát — több szakértő szerint — az egy százalék alá csökkenti. Alkalmi partner esetén pedig ma egyszerűen nem szabad vállalni a szerelmi együttlét kockázatát óvszer nélkül! H, Zs. A szabadpiac és a nemzetközi maffia Az elmúlt 2-3 évben a Szovjetunióban jelentős mértékben növekedett a bűnözés. Vlagyimir Zobrov, a jogtudomány kandidátusa, a szovjet külügyminisztérium nemzetközi kapcsolatok intézete adminisztra- tív-jogi tanszékének docense úgy véli, hogy ennek oka részben néhány jelenleg érvényben lévő törvény egysíkúsága. így például az alkoholellenes törvény elfogadásával ugyan csökkent az utcai huligáncselekmények száma, ám a törvény tiltó jellege az alkohollal való spekuláció, a titkos szeszfőzés mértéktelen megnövekedéséhez vezetett. A szövetkezetekről szóló törvény hiányosságai lehetővé tették az úgynevezett „árnyékgazdaság kialakulását és tevékenységének legalizálását. A szabadpiac, a nyersanyag- és anyaghiány növelte az olyan bűncselekmények számát, mint a lopott nyersanyag és anyag vásárlása, illetve ezen anyagok ellopása. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának döntése alapján megszüntették a kereskedelmi felvásárló szövetkezetek tevékenységét. Ez is hibás döntés. Ellenőrizni, nem pedig megtiltani kell az ilyen jellegű munkát. A szövetkezetek munkájára a hiánygazdaság körülményei közepette nélkülözhetetlen szükség van. A szövetkezeti mozgalom újjászületésével megjelent a zsarolás. Nem hivatalos adatok szerint a szövetkezetek mintegy 50 százaléka „adót” fizet a bűnözőknek. A szervezett bűnözés elleni harc érdekében állandó bizottságot szerveztek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mellett, és ideiglenes bizottságok működnek a köztársaságokban, és nagy közigazgatási egységekben. Ezek alapvető célja az ügyészség, a belügyminisztérium, az állambiztonság és a bíróságok közötti együttműködés biztosítása. Ezenkívül a belügyminisztériumban bűnözés elleni különleges csoportfőnökséget szerveztek. A szabadpiac elkerülhetetlenül együtt jár a gazdasági és ipari kémkedéssel. Ez a jelenleg érvényben lévő törvények kiegészítését, preventív intézkedések megtételét teszi szükségessé. A szovjet maffia nemzetközi kapcsolatok kiépítésére törekszik. Igyekszik reszt venni a kábítószer- és fegyvercsempészésben, ezért célszerű lenne felhasználni a nyugati országok tapasztalatait és közös erővel kell felvenni a harcot a szervezett bűnözéssel szemben. (APN) • Részlet a kiállításból. I m A GRAFIKÁTÓL A FOTOGRÁFIÁIG A 7. Országos Grafikai Biennálén 78 művész 351 alkotását láthatja a közönség a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. Ma már túlzás nélkül elmondható: a képző- és iparművészet tárlatai között az egyik legjelentősebb szakmai megmérettetés ez a viharsarki seregszemle. Tulajdonképpen 1974-ben kezdődött, akkor vetődött fel először egy plakátbiennálé megrendezésének gondolata, ami azután — az országban alighanem egyedülálló hagyományokra épülő és európai színvonalon működő megyei nyomdaipar jóvoltából is — az alkalmazott grafika összes műfaját felvonultató nagy találkozóvá bővült. A korábbi évek tárlatain a plakát, a könyvtervezés és illusztráció, a csomagoláskultúra, a betű, a szín, a rajz volt a főszereplő, most a fény birodalmára — változataira és üzeneteire — összpontosítottak az alkotók. „A fény varázslat, még akkor is, ha magyarázható — írja Ernyei Sándor grafikusművész, a bienálé rendezője a katalógus előszavában. — Gyakran gondolunk arra, hogy a tűz, a gyertyák fénye, a napkelte és a napnyugta vagy a csillagos égbolt csodálatos, jóllehet egyik sem természetfeletti. Az, hogy a fény jelensége mögött fizikai, okokozati összefüggés van, semmit sem von le abból a következtetésből, hogy mindaz, ami magyarázható - a jelenségek és a világegyetem mindenestül — szívszorítóan bámulatos, és bár időnként a természet és a kiszámíthatatlan végzet megdöbbentően kegyetlen, mégiscsak elbűvölő és gyönyörű. Megrendítő, hogy a lelkünk mélyén mindig érezzük, hogy amit észlelünk, az egyetlen lehetőség a milliárd között — a fehér lehetne fekete, a sima lehetne kérges, a szeretet ellenséges, és az ölelésben és a legbékésebb nyugalomban mindig ott szunnyad az elszakadásnak • Máté András: John Cage — Vízizene. és a föld dübörgő széthasadásának magva”. Plakátok, illusztrációk, grafikák és fotográfiák fogadják a látogatót fény és árnyék kíséri múzeumi sétáján., Öröm és bánat, álom és valóság, nyugalom és — igen — félelem is. A szakma fejlődését, színvonalát, a mesterség rangját, szeretetét bemutató válogatás. Részleteiben jólesik és fontos elidőzni, de nem árt közben az árnyékkai sem szembesülni. Mert bizony ránk fér egy kis fény — még több fény - , önbecsülés és ragyogás a századvég fáradt, árnyékos Európájában. N. K. A szívverésem akkor válik elviselhetetlenül szaporává, amikor az ajtó elé érek. A kis lesőnyíláson kitüzel a fény; tehát itthon van. Megállók egy pillanatra, és arra gondolok, hogy vissza kellene szaladnom oda, ahonnét elrohantam, és ott maradni, és soha többé nem jönni ide, ebbe a fülledt lakásba. Tudom, hogy ez képtelenség, mert hiszen mindannyian tartozunk valahova, valakihez, és ebből kitörni gátlástalan csikó módjára lehetetlen. Csengethetnék, de előkaparom a kulcsot; nem akarom, hogy ő nvisson ajtót. Bedugom a zárba, furcsán ropogva hatoí be a nyíláson; idegesen a hajamhoz ^kapok, aztán az ajkamat érintem meg, hogy van-e rajt *rúzs? A kulcs nem fordul el. Megnyomom a csengőt. Egyszer, röviden. Mintha szakadna, úgy nyílik az ajtó. Ott áll előttem atlétatrikóban, bolyhos papucsban. — Szia, Mari — mondja vibrálva, amire csak vakkantok valamit. — Kerestelek, Erzsi mondta, hogy vidékre mentél. Minden oké? — Ühüm — motyogom, és úgy elhúzok mellette, hogy egy szempillantásra sem méltatom. Butaság — gondolom. Kedvesnek kellene lennem hozzá, és közlékenynek, ilyen viselkedéssel csak felkelthetem a gyanúját. Lassan, kimérten, mint egy angol úr, úgy ballag utánam; a kezét zsebre dugta. — Elfáradtál? — kérdezi. Sejt valamit — vág belém a dermesztő rémület —, es kínozni akar, szép módszeresen kikészíteni, hogy aztán összeomoljak a lábai elé zuhanva. Zavaromban így felöltözve behúzok a nappaliba, és esetlenül megállók a közepén. Lesegíti rólam a kabátot, és újra szól hozzám. — Mit kérsz vacsorára? Szereztem egy kis szarvashúst, megcsináltam pörköltnek, és van még a tegnapi töltött káposztából is... Úristen, ez gondoskodni akar rólam! Férfi létére úgy fogad, mintha ő lenne a feleség. — Nem is tudom ... Nem vagyok éhes — válaszoltam fáradtan, és taszítóan közönyös hangon. Hogyan is tudnék enni, Tamás olyan felséges vacsorával lepett meg, és hát szeretkezés után mérhetetlen étvágy gerjedt bennem ... Teleettem magam. — Na jó, akkor eszem egyedül — mormolja csalódottan, és otthagy. Viszi a kabátomat, felakasztja a fogasra, én pedig ott maradok a csendben. Ez kell nekem most, a csend és a magány. Senki ne szóljon hozzám, hagyjanak békén. Beülök a kádba. Bágyadt vagyok és ernyedt, azt érzem, hogy a testem szépen, lassan beleolvad a langyosan áramló vízbe, mintha szétáradnék. Gondolkodni próbálok, mert itt az ideje, hogy tudjam végre, hogy mi is történik velem napok óta. Úgy beszélek félhangosan, mintha magyarázkodnék magamnak: Tamás felhívott egy hete, hogy beszélnünk kell. Meghallottam a hangját, és fel akartam kiáltani. Azóta naponta vele vagyok. Egy őrület. Tamás rendkívüli lény, aki másfél éve ... Mi is volt nekem? Szeretőm? Vőlegényem? . .. Akármi, a lényeg az, hogy nem nagyon akart elvenni feleségül... Én a képének szegeztem a kérdést: vagy összeházasodunk vagy máshoz megyek. Ő azt mondta: Menj. És mentem, én marha. Most már tudom, nem lehet siettetni a dolgokat. És most itt van velem ez a Béla, aki rettentően rendes, de üres, szótlan és elviselhetetlen. Egyetlen erénye, hogy házias, és tud főzni. Úgy vagyok mellette, mintha egy szoborral élnék. És ott van Tamás, aki mellett parázslik a levegő, aki olyan tud lenni, mint egy császár, aki ha végigmegy az utcán, utájiafordul- nak, és hát az ágy is felrobban alattunk, ha vele vagyok. Gyorsan a paplan alá bújok. Menekülök a vértelen szó, a tolakodó szem és az erőszakos simogatás elől. Jó volna aludni, amihez kellően bágyadt is^vagyok, de az idegeim feszülnek; az agyam zakatol. Álmosító melegség árad bennem; derekamon, mellemen, ágyékomban érzem Tamás tenyerének tüzelését, amely egészen a bőröm alá hatol, és a csontjaimig ér. Érzem férfias cigarettaszagát, tomboló hím illatát: lehengerlő, birtokbavevő erejét. . . Mit keresek én itt, ebben a lakásban, ezzel az emberrel? Kilép a fürdőszobából. Új pizsamát vett, messziről árad róla az arcvíz szaga, megborotválkozott. Úristen, ez készül valamire, és éppen most! Lehunyom a szemem, az alvásba próbálok menekülni. Mellém fekszik, egy rövid fészkelődés után csend lesz. Hosszú csend. En alig lélegzem; ő hallgat. Most méregeti a helyzetet. Alig hallható nesz, mintha kígyó csúszna a lepel alatt; elindult a keze. Dermedlcn lapulok; megadóan várom a marást. Egy hideg tárgy érinti meg a derekamat, tétován megpihen, aztán elindul lefelé a combomon. Egész testemben libabőrös leszek; megmerevedtem, mint akit földhöz szegezett a félelem. Átmarkolja a combomat, és csúszik fölfelé lassan, következetesen. Ujjak szaladnak az ágyékomba, és lassú, körkörös mozdulattal egyre mélyebbre vágnak. Megfeszülök. Üvölteni szeretnék és ütni-vágni, de csak felszisszenek. — Hagyj! Az ujjak megbénulnak, sugárzó hidegségüktől borzongás jár'át. Megragadom, és kihajítom a paplan alól. Ezt utáltam mindig, ezt a szótlan. előzmények nélküli nyúlkálást, ezt a megmarkolást, mint amikor valaki felkap egy szelet kenyeret, hogy marcangoló fogakkal beleharapjon. Tamáshoz menekülök. Erősen lehunyt szemem mögött felszakadnak a délutáni képek; egy vörös izzásban lebegő szoba; fénylő, feszülő izmok; vagda- lózó meztelen testek; parttalan sikoly és megköny- nyebbülő párás, meleg sóhaj... — Szeretnék tőled gyereket — hallom a valóságból belém nyilallni. Én is szeretnék! gondolom, — de nem tőled, hanem Tamástól. — Fáradt vagyok — súgom rekedten, mint egy kiszáradt öregasszony. Olyan rándító mozdulattal ül fel, hogy imbolyog velünk a franciaágy. — Fáradt vagy!? — kiáltja. Öt napja menekülsz előlem, bújsz. Nem lehet hozzád érni! Mi történt veled? És mit akarsz, beszélj! Tamásra gondolok, ahogy ül az ágy szélén, kezével lassan végigsimít a testemen, elidőz a hajlataimnál, és eleri a lábujjamat. — Szép vagy — mondja. - Szép, mint egy egzotikus virág. — Behunyt szemmel lebegek a világban, és elhiszem a szavait, mindent elhiszek. Kérdezni nem merek semmit, csak fülelek; nyelem minden szavát. — Azt kérdeztem, mit jelent a viselkedésed? fújtat mellettem ez a másik, dühödt mondata megcsap, mint egy állott levegőjű huzat. Semmit sóhajtok. Fáradt vagyok kérlek hagyj aludni. - Es azt már csak gondolom, hogy tényleg semmit, mert semmit nem tudok Csak borulna egy gyors álom a szememre, egy mindent osszemoso, békéltető, menekítő álom Főszerepben a fény LAC KN ER LÁSZLÓ: Idegen ágyban
