Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-15 / 139. szám
VÁLLALKOZÓK PÁRTJA: „A KORMÁNY ÚJ — A JOGSZABÁLYOK MÉG A RÉGIEK’’ __________ P olitizálás, parlamenten kívül A hét végén tartja II. kongresszusát a Vállalkozók Pártja Kecskeméten. A két nap alatt új gazdasági-politikai programot fogadnak el a küldöttek, és megválasztják a leköszönő elnökségi tagok utódait. A parlamenti küzdőtérről kiszorult párt céljairól, programjáról kérdeztük Rigó József kecskeméti vállalkozót, a kongresszust előkészítő bizottság vezetőjét, akit, úgy hírlik, jelölni fognak a pártelnöki posztra. — Pártjuk nem jutott be az Országgyűlésbe, nincs képviselője. Hogyan birkóznak meg ezzel a hátránnyal? — Hogy most nincs képviselőnk, az egy dolog. Majd lesz. A mostaniak között vannak barátaink, akik közel állnak hozzánk. De térjünk vissza egy kicsit a választásokhoz. Ez a valóban kissé rendhagyó, előzmények nélkül indult párt majdnem két százalékot ért el, kevés híján 100 ezer szavazatot gyűjtött, 63 képviselőjelöltje maradt bent a kopogtatócédulák összeszedése után. Nem hiszem, hogy ez szégyellnivaló eredménytelenség lenne. Hogyan akarunk „pártoskodni”, miután kiszorultunk a parlamentből? Nem vagyok benne biztos, hogy az igazi politikai munka végzéséhez nekünk feltétlenül posztokat kell megszereznünk. Először is a hétköznapi munka tisztességével akarunk politizálni. Másodszor: természetesen számítunk arra, hogy a hely- hatósági választások során valamilyen helyet szerezni tudunk pártunknak az önkormányzati irányításban. Ezen keresztül, úgy gondolom, bele tudunk szólni az országos politikába is. Ezenkívül vannak közvetett vagy éppen direkt módszereink, útjaink is, például a többi párttal való kapcsolat, a különböző beadványok vagy éppen a sztrájk. Direkt módszer az is, hogy kongresszusi levélben kívánunk az ország vezetőihez fordulni, sürgetve azokat a lépéseket, amelyek a vállalkozásbarát környezet mihamarabbi kialakítását lehetővé teszik. — Amikor a VP megalakult, a vállalkozók között is sokan úgy vélték: ennek a rétegnek nem annyira politikai pártra, mint inkább jól működő gazdasági, szakmai érdekképviseletre, érdekvédelemre lenne szüksége. Azóta sikerült több vállalkozót meggyőzniük, hogy nekik mégiscsak egy párt kell? — A statisztika mindenesetre azt mutatja, hogy erősödünk. A taglétszám ma már eléri a tízezret. Azt gondolom, nekünk hármas feladatunk van. Az egyik a korszerű módon értelmezett érdekképviselet, a másik egyfajta gazdálkodói, gazdasági tevékenység, a harmadik pedig a politikai érdekképviselet, A párt igazi, leendő erejét abban látjuk, hogy egy adott személynek nem kell külön szervezetben az érdekképviseletét biztosítani, a másikban a gazdasági érdekeit védeni, megint másikban politizálni. Mindezt egy platformon, a VP-n belül nyújtani tudjuk. Szándékunk szerint olyan szinten, hogy az egyénnek hiányozzon, ha netán nem lennénk. Az érdekképviseletbe beletartozik például az általános és a személyre szóló segítségnyújtás. Szeretnénk a vállalkozókból jó szakembereket faragni, ehhez elméleti és konkrét gyakorlati — jogi, közgazdasági, szakmai —' segítséget, ismereteket nyújtani. — De ezen a téren már elég sokan küzdenek a ringben, kezdve a Vállalkozók Országos Szövetségétől az agrárkamarán át a kifejezetten ilyen szolgáltatásokat nyújtó kisvállalkozásokig. Nem késett le erről egy kicsit a VP? — Nem. Végül is mi a lényege? Az, hogy ki mit tesz. Az érdekképviseletben és a különböző szolgáltatások nyújtásában valóban nagyon sokan vannak a pályán, egészen a kis kft.-kig. Nem késtünk el, mert a minősítés majd ezután, az igazi munka végzése folyamán történik. Eddig a legtöbb ilyenfajta tevékenységre vállalkozó szervezet nem tett le komoly eredményeket az asztalra. Azt hozzá kell tennem, hogy valóban lépéshátrányban vagyunk, de ez nem a saját hibánk, hanem mások előnye. Gondoljon például arra, hogy a Kiosznak milyen jelentős vagyona van, milyen jelentős pénzeszközökkel, infrastruktúrával rendelkezik. A VP összes vagyona az a hárommillió forint, amit a költségvetéstől kapott. Ezt még nem használtuk fel. — A kongresszusra meghívták a VOSZ, a Ki- osz, a Kisosz képviselőit is. Ez együttműködési szándékot jelez vagy pusztán udvariasságot? — Mindkettő. Pártpolitikai elveink között szeretnénk meghonosítani és egyenesen kimondani, hogy minden irányban nyitottak vagyunk. Ugyanakkor politikailag függetlenek, nem kötelezzük el magunkat egyetlen irányzat mellett sem. Ezért is nem hívtunk a kongresszusra más pártokat. De aktívan támogatunk minden olyan programot, amely bennünket is előbbre visz céljaink felé. Fő célunk természetesen az, hogy a vállalkozói réteg érdekeit képviseljük. Ezen keresztül a magyar gazdaság érdekeit, s igy tulajdonképpen valamennyi állampolgárét. — Vagyis azt akarja mondani: az egész ország érdeke, hogy a vállalkozások fejlődjenek? — Magyarországon ma alapvetően gazdasági bajok vannak. Azt hiszem, politikailag lehet stabilizálódni, de a politika soha nem válhat igazán stabillá, ha mögötte nem erősödik meg a gazdaság. A mi céljaink végül is nem egyéni célok. A vállalkozások jelentőségének felismerése majdnem minden párt programjában benne van. De nem elég csak elismerni ennek a rétegnek a fontosságát, nagyon jó lenne tenni is valamit. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a vállalkozások jelentős része pangásban, álló helyzetben van. A fönnmaradásuk is veszélybe került, az előrehaladásnak pedig végképp nincsenek meg a feltételei. A fejlett gazdaságokat a világon mindenütt a kis- és középvállalatok tartják, ez a gerinc. Magyarországon csak annak a néhány százezer vagy egymillió embernek lenne az érdeke, akik eddig vállalkozásba mertek fogni, hogy ezek megerő-, södjenek?! Csak egy szempontot hadd említsek: munkahelyek ezreiről van szói Megalakult az új parlament, létrejött az új kormány, de még mindig ugyanabban a gazdasági környezetben dolgozunk. Élnek a régi jogszabályok, a közgazdasági, pénzügyi és egyéb feltételek nem változtak. — Mit javasol gazdasági programjában a VP? —Kidolgoztunk egy alapprogramot, amely meghatározza, mik azok a feltételek, amelyek a jelenlegi jogviszonyok között a fennmaradást vagy a minimális előrelépést biztosítják. A másik egy elméleti program: mit kell tennie ennek a pártnak, képviselői nem lévén, hogy az összes más lehetőségét felhasználva, hatni tudjon a törvényalkotásra, a gazdaság- politika formálására. A harmadik program rövid távú, körülbelül két évre szól, és feltételei, hogy a kormányzat bizonyos lépéseket megtesz, hiszen különben megáll a „szekér”. Teljes mélységű programot fölöslegesnek véltünk a jelenlegi helyzetben kidolgozni. Reméljük, a kormány hamarosan dolgozni kezd, és rövid időn belül megjelennek az új jogszabályok. A kongresszus várhatóan megadja a felhatalmazást az új vezető testületnek, hogy az elfogadott gazdasági-politikai irányelveken belül dolgozzon ki egy pontos munkaprogramot. Mi nem vagyunk kormánypárt, és nincsenek eszközök a kezünkben. Elképzeléseink természetesen vannak. A kormányzat, az állam feladata, hogy megteremtse azt a gazdasági környezetet, amelyben a szabályozók garantáltan stabilak, a feltételek nem változnak egyik napról a másikra, és az emberek mernek üzleti kockázatot vállalni. A legelső és legfontosabb kormányzati feladat szerintünk az infláció megállí- tásaés visszaszorítása. Túl kellene lépni a költségvetési szemléleten, amely véleményem szerint ma is érvényesül. A gazdaság, persze, nem hit kérdése, de jobban kellene hinni a vállalkozói tisztességben. — A kongresszust egy vidéki városban tartják. Vidéken erősebb a VP, mint a fővárosban? —Igen, a választási eredmények is ezt bizonyították. De ettől eltekintve: miért kellen minden eseménynek a fővároshoz ködődnie? Egy párt tekintélyét nem az határozza meg, hogy hol van a székhelye vagy hol tartja a kongresszusát. A végzett munka és annak eredménye a fontos. Magyar Ágnes CIKKÜNK NYOMÁN Mégiscsak itt a piros! Lapunkban az idén többször is írtunk arról a szerencsejátékról, amelyet piacokon és vásárokon egyaránt folytatnak, s amire cikkünkben is utaltunk. Dr. Molnár István alezredes, a kecskeméti rendőrkapitányság vezetője az ezzel kapcsolatban megjelent cikkeinkre az alábbi választ küldte: »Az Itt a piros, hol a piros szerencsejáték szervezőjének felderítésére eddig is jelentős erőfeszítést tettünk. Több — főként budapesti ~ lakos ellen szabálysértési eljárást kezdeményeztünk a lakóhelyük szerint illetékes tanácsoknál. Ézen nem kívánatos jelenség, valamint más jogsértések (zsebtolvajlás) eredményesebb megelőzése es felderítése érdekében — megítélésem szerint is — kívánatos lenne az állandó rendőri jelenlét a piacokon. Azonban létszámhelyzetünkre való tekintettel, ez egyelőre megvalósíthatatlan. Ennek ellenére arra törekszünk, hogy. a rendőri ellenőrzések minél gyakoribbak legyenek.” He * * A szerk. megjegyzése: A kapitányság vezetője által ígért sűrűbb ellenőrzés mellett a piacra járók is tarthatnának magukban bizonyos önellenőrzést. Tényleg megéri-e, annyira sok és felesleges pénzük van még mindig, az inflációban, hogy csak úgy odadobják az ezreseket egy-egy szélhámosnak? Vasárnap reggel, a kecskeméti Zöldfa utcai vásártéren javában folyt a játék. Hat-nyolc „kikiáltó”, hangos rikácsolással csalogatta magához azokat, akiket aztán jórészt meg is kopasztottak. Egy asszony a könnyeit hullajtottá bánatában, mert nem nyert. Aztán a sötét felhők is „megkönnyezték” a pórul jártakat. S nem a rendőrség, hanem a hirtelen jött zápor zavarta szét a társaságot! K —1 1990. június 15. • PETŐFI NÉPE ® 3 % ROBBANTÁSRA ÍTÉLT BUNKEREK, HAGYOMÁNYŐRZŐ TALÁLKOZÁSOK Dankó Pista Egylet Kunszentmiklóson .. .. • „A cigányságnak ne a színe határozza meg az értékét!’* • Ifj. Rupa Mihály né: „Persze nekem sem könnyű, hiszen én is cigány vagyok.” • Vajon mikorra tehető a szebb jövő?... (Straszer András felvételei) Évtizede, hogy hazánk cigánylakosságának helyzetét nagyitó alá vették és határozatban rögzítették e réteg társadalmi beilleszkedését szolgáló legfontosabb feladatokat. Bár az intézkedések hatására életkörülményeik javultak, további differenciálódás ment végbe, a korábbiaktól eltérő feszültségek keletkeztek — főleg az előítéleteket illetően. E megállapítások még ma is igazak, ott is — mint például Kunszentmiklóson —, ahol évtizedek óta foglalkoznak a cigányság helyzetével. A városban — azaz, akkor még községben — „csak” alig több mint kétszáz „fekete” élt, ma pedig kilencszáznál többen vannak. Szerencsére jócskán akad közöttük olyan is, aki szívügyének tekinti fajtája sorsát. Ezért ez év márciusában megalakították a Dankó Pista Egyletet. — Többségi akaratot képviselnek ? — kérdezem az összejövetelen megválasztott elnököt, ifj. Rupa Mihálynét. — Az alakuló ülésre hetvenen jöttek el. De azóta is csak téblábolunk, mert az egylet még nincs bejegyezve. Hónapok óta húzzák, halasztják az ügyet. Talán mert rólunk van szó. Kezdetnek a helyi tanács felajánlott tízezer forintot, a téesz ötezret, a szalkszentmártoni tanácselnök 2500-at. Ebből tízezer már az ördögé: Körülbelül ennyiért jegyeznek be bennünket. Nem bánnánk, csak tennék, hogy léphessünk. — S mit szeretnének? — A hagyományok ápolására délutáni cigányzene-iskolát szervezni. A tanácstól kaptunk is egy helyiséget. Sajnos, a környéken olyan sincs, aki cigányul tudna. Én itt érettségiztem, talán ezért is választottak engem. Persze nekem sem könnyű, hiszen én is cigány vagyok. Bele szeretnénk szólni a lakáskérdésekbe, a segélyek elbírálásába, mert ne az kapja a támogatást, aki a kocsmába rohan vele. Jó lenne tenni a megkülönböztetés ellen is. Ha a munkahelyeken leépítés van, kit vesznek előre? A cigányt. Én a Temaforg- nál, irodán dolgoztam. Most gyesen vagyok a lánnyal, aki éppen beteg. De ott is úgy volt, mindjárt a fajtánkat szedték elő. — Látom, önök szépen élnek, amihez elengedhetetlen a munka és a pénz megbecsülése. —1 Én soha sem éltem cigánytelepen — folytatja a beteg unokát dajkáló nagymama —, de nem szégyellem a származásom. Mi, és különösen a férjem, Rupa Mihály, aki 25 évig tanácstag volt, azon igyekeztünk, hogy segítsük a fajtánkat. Például az ő javaslatára sokan kaptak telket, s csodálatosan szép házakat építettek rájuk. Bár én nem tenném egy helyre a cigányokat. Mi a magyarok között úgy próbálunk élni, s látja, sikerül, hogy ne szóljanak meg bennünket. — A helyettesem, Banyák Róbert már többet tett az egyletért. Keresse meg őt is*— mondja ifjú Rupáné. Eldugott, hepehupás utca végén két fiatal- asszony gépkocsiból rámol. Egy apró gyermek szépen, tisztán öltöztetve totyog. Tágra nyílt szemekkel még nem tudja, barátkozzon- e az idegennel, vagy a nagyapát „bűvölje ki”. Banyák Róbert büszkén odébb emeli a kis- unokát. A „Miért vállalta fel a helybeli cigányok sorsát?” — kérdésre nehezen indítja beszédét. „Kapaszkodónak” előveszi írásos beszámolójának piszkozatát és hosszú szüneteket hagyva, megfontoltan ezeket mondja: — A kuszaságokat helyre kell igazítani. Már legalább húsz családot végiglátogattam. Találtam én köztük ilyet meg olyat is. Beteg, mütött fiatalembert, aki valóban rászorul a segítségre. A régiségeket, a bunkerokat fel szeretnénk robbantani. Az emberiség gondolkodásmenetét humánusabbá tenni. Próbáljon mindenki beilleszkedni. Sokan kellemesen állnak a dologhoz, de van, aki vállvetve fogadja. Nincs bennük az a meglátás, amit az ember elvárna. A cigányságnak ne a színe határozza meg az értékét, hanem az, hogy ki mit tesz a társadalomért, milyen célokért küzd az illető<és mit ér el. — És ön példamutató ebben ? — Csak három gyerekünk Van. Az egyik tanár, a másik egészségügyi főiskolát végzett, a harmadik gyors- és gépíró. Négy unokánk is van. Én eljártam innen dolgozni, hogy többet keressek. Igaz, leszázalékoltak, de most harcolok a fajtámért. Az asszony még dolgozik. Kicsit ezért is rendetlen a ház. De ha látná a bunkerterületet! Szégyenfolt! Bódi Jánosék megvennék — vagy vették — gazdálkodásra, csak ki kell valahogy onnan telepíteni a lakókat. Ugyan, nézzen el arra, csak hát beszélni sem tud velük, analfabéták. Hogy az egylet akarata mennyire egyezik a többségével, azt jelzi az alakuló ülésen elhangzott számos hozzászólás, s a cigánylakosság élet- és munkakörülményeinek javítására, beilleszkedésük meggyorsítására elfogadott, 1994-ig érvényes intézkedési terv. Ez utóbbiból néhány gondolat: különös hangsúlyt kapott a foglalkoztatás, a szakmai képzettség javitásg, a lakásépítés, ^vásárlás meggyorsítása és a szociális követelményeknek nem megfelelő telepek felszámolása, az üressé vált putrik azonnali lebontása. Növelni kell a cigánygyerekek óvodai elhelyezését, erősíteni kell a szülői felelősséget. Különös gondot kell fordítani a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyerekekre, el kell érni, hogy a személyi és környezeti, tisztasági követelmények rendszeres felvilágosító munkával párosuljanak. Ezért elengedhetetlen a családsegítő központ létrehozása. — Mennyire nyitott kapukat dönget a helyi cigánylakosság? — kérdezem Mózes Ernő tanácselnököt. — Óriási segítség nekünk, hogy megalakították az egyletet. Döntéseink előtt legalább véleményt alkotnak, hiszen leginkább ők ismerik saját körüket. Bár eddig is kaptak rendszeres segélyt; a harmincnyolcból 18 cigány. Rendkívüli nevelési támogatást 570. gyerekre utaltunk ki, akik közül 330 cigány. Félszázan pedig rendszeresen nevelési segélyt kapnak "Munkára várva hatvanhatan jelent- kezfek, a magyarok ennél százzal többen vannak — mondja az elnök, majd belenézek a „puskába”, amiben minden számadatnál ott a cigányságot fokozott figyelemmel kísérő adat. Ám aligha hihető, hogy a különféle segélyek vagy a munkalehetőségek változtatnának a jó néhány téglagyári cigánycsalád helyzetén, akik eldózerolásra érett bunkerokban tengődnek. De az egylet dicséretes törekvéseit hallgatva — mely megegyezik a helyi tanácsvezetés elképzeléseivel —, talán egy (vagy több?) generációváltás után Kunszentmiklóson majd elmondhatják, hogy a cigányok is emberhez méltón élnek. Ám rajtuk is sok — nagyon-nagyon sok — múlik. Palai Sára AZ INDOK: KÖLTSÉGCSÖKKENTÉS • • Összevonják a kecskeméti házkezelőségeket A Kecskeméti Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat házkeze- lőségeit 1981-ben decentralizálták azzal a céllal, hogy az ügyintézés közelebb kerüljön a bérlőkhöz, javuljon a lakossággal való kapcsolat. Ez — bebizonyosodott — nem hozta meg a kívánt eredményt és egyáltalán nem áll arányban az ezzel járó költségtöbblettel. Az átszervezés idején a kór- mányprogram még jelentős állami lakásberuházással is számolt, amely — sajnos — Kecskeméten nem valósult meg. Mindezekre való tekintettel — elsősorban költségtakarékosság miatt — most át-, illetve visszaszervezik a vállalat ingatlankezelő részlegét. Mivel a változás nemcsak a vállalat dolgozóit, hanem a kezelésükben lévő 5850 lakás bérlőjét is érinti, Márton Lajos igazgató szükségét érezte, hogy jó előre tájékoztassa a nyilvánosságot, lapunkon keresztül is, az új szervezeti felállásról, az ügyintézés helyének változásáról, az intézkedés költségtakarékossági indokairól. Elmondta, hogy a városban működő három házkezelősé- get (I. számú: Schönherz Zoltán tér 6.; II. számú: Aradi vértanúk tere 3.; III. számú: Kandó Kálmán u. 13.)— 1990. július l-jével — összevonják. Elhelyezésükre a vállalat központjában, a Villám István utca 2. szám alatti irodaház földszintjén kerül sor. Az említett naptól kezdve a hibabejelentés telefonszáma: 22-522. Az összevonással csökkennek az adminisztráeós költségek, ugyanis az ingatlankezelő részlegek dolgozóinak egy- harmada más munkakörbe kerül. Ugyancsak a költségeket csökkenti a három házkezelőség által használt helyiségek bérleti, fűtési, világítási stb. díjának megtakarítása, és az ügyelet összevonása is. A megtakarított összegeket üzemeltetésre, a lakóépületek karbantartására kívánják fordítani. Arra törekednek, hogy az összevonással ne csökkenjen e lakossági szolgáltatás színvonala, bár tisztában vannak azzal, hogy a lakásoktól távolabbi ügyintézés sok bérlő számára hátrányos. Ezért szíves elnézést kérnek. Viszont van ennek egy nagy előnye is: minden elintézhető egy helyen. A bérlőket, ügyintézéseik során, nem kell majd egyik helyről a másikra küldözgetni. R. M. A téglagyári cigánytelep. • Banyák Róbert jegyzeteibe „kapaszkodva”, nagyon megfontoltan nyilatkozik.
