Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-12 / 110. szám

1990. május 12. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT DOPPINGMENTES ESÉLYLATOLGATÁS EB előtt a súlyemelők Vasárnapitól Aalborgra. erre a vikingjeiről és kitűnő kö­ménypálinkájáról híres dániai városkára figyel a súlyemelővi­lág. Egy héten át itt rendezik meg a felnőtt férfi Európa- bajnokságot. Hanzlik János szövetségi kapitány eredetileg csak hétfős csapata időközben tíztagúra duzzadt, mivel sike­rült a még hiányzó devizát elő­teremteni. így válogatottunk két újoncot is avat Nagy Péter és Mészáros István személyé­ben. A tavalyi athéni EB-n 4 pon­tot szereztek a magyarokba ka­pitány most 5-8 pont közötti teljesítményt vér a versenyzők­től. Hogy miért ez a szerény tervezés? Erre a választ dr. • László Imre, az együttes orvosa adta meg, mondván, az öreg kontinens súlyemelő-nagyha­talmai néhány ország kivéte­lével — fütyülnek a dopping- ellenes felhívásra. Ezt a tavalyi világbajnokság eredményei is bizonyítják. Mivel mi, magya­rok tiszták vagyunk — hangoz­tatják a hazai szakemberek —j, vérmes reményeink sem lehet­nek. Abban bízhatunk, hogy a nemzetközi szövetség hivatalo­san is elfogadja a nyugatnémet Donike professzor ellenőrzési programját, amely szerint akár 9 hónapra visszamenőleg kimu­tathatók az anabolikus szerek. A szakvezetés a két újonc ki­vételével minden csapattagtól pontszerzést remél, a legjobb helyre pedig az ötödikre — Barsi Lászlót várja. — Hogyan került Barsi a 75 kilós súlycsoportba? — szege­zem a kérdést indulás előtt Messzi Istvánnak, a KSC súly­emelőjének. — A DVTK versenyzője még Szöulban megsérült és kiesett. Az olimpia után egy évig súlyzó sem igen volt a kezében. Aztán elkezdett emelni, és most ismét bizonyítani szeretne. Eredetileg a 82,5 kilósok között vették fi­gyelembe. Súlycsoportváltása számomra is meglepetés, de majd Aalborgban kiderül, hogy melyikünk az erősebb. — Hogyan sikerült a felké­szülés a kontinensviadalra? Míg a többiek Tatán emelgették a súlyokat, én csalá­di okok miatt, külön edzésterv szerint, itthon készültem. Há­rom héttel ezelőtt, az egyik edzésen, a forgómnál becsípő- dött valami. Úgy látszott, hogy kárba vész minden munkám, mert még menni is alig tudtam. Ekkor az egyik klubtársam el­vitt egy békési csontkovácshoz, aki szinte teljesen rendbe ho­zott. A sérülés miatt pár napot kihagytam, de két hete már csatlakoztam a tatai táborban készülő válogatotthoz. Pár napja, egy felmérőn, 150 kilót szakítottam, és 180 kilót lök­tem. — A tavalyi EB-n a 332,5 ki­lós összteljesítménye az ötödik helyet jelentette. Mire számít most? — Szeretnék 335 kilós össze­tett eredményt elérni. Hogy ez mire lesz elég? Az első hatba mindenképpen be kell hogy ke­rüljek vele. — Melyik nap lépnek dobo­góra a 75 kilós versenyzők? Szerdán elválik, Barsi be­váltja-e a kapitány reményeit, és hogy nekem sikerül-e kisza­kítanom a százötvenkettő és fél, kilöknöm a száznyolcvan­kettő és fél kilót. Szabó Etelka CSELGÁNCS EURÓPA-BAJNOKSÁG Zsoldos a négy között, Tamás a vigaszágon Frankfurtban javában tart a ju­do-kontinensbajnokság, ahol két megyebeli sportoló is tatamira lé­pett a selejtezők során. Varga And­rás, a Kecskeméti SC vezetőedzője a helyszinen kiséri figyelemmel az eseményeket, pénteken reggel tele­fonon mondta el az első nap ese­ményeit: — Zsoldos Zsolti remek formá­ban versenyzett. Az első mérkőzé­sén a francia Bertrand Amoussou- nál bizonyult jobbnak egy kis bel­ső horog után kiérdemelt kokával. A néger fiút a párizsi nemzetközin wazaarival verte, most azonban nagyon fölkészült Zsolti ellen. Lassította a küzdelmet, végig pasz- szívan cselgáncsozott, de nem ért célt. A második meccset az első percben ipponnal nyerte Zsoldos, a ciprusi Nicolau ellen, majd a ju­goszláv Niskanovics következett, ő is csak egy percet töltött a tata­min, ipponnal győzött a kecskemé­ti fiú. így bekerült a négy közé, a következő akadály a keletnémet junior világbajnok, Marko Spittka lesz. Nagy név a szakmában, de én reménykedem: a döntőbe várom Zsoldost. A bajai Tamás Attila is jól kezdett, az első fordulóban erő­nyerő volt, majd bírói döntéssel verte a dán Jensent. Sajnos, a má­sodik ellenfelétől, a nyugatnémet Borovskitól szoros meccsen kika­pott, s a vigaszágra került. Itt a bolgár Valev vár rá. Az elődöntő­ket és a felső, súlycsoport, döntőit szombaton rendezik meg, akár két megyebeli EB-érmesÜnk! K is9' Te­het.. . —ri— RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN •A megyei labdarúgó-szövetség edzőbizottsága má­jus 14-én (hétfőn) egész napos edzőtovábbképzést tart a megyénkben működő szakvezetőknek és az érdeklődő sportvezetőknek. Az elméleti előadás 10 órakor kezdődik a megyei tanács dísztermében, ahol Bicskei Bertalan, az MLT elnöke az utánpótláskorú labdarúgók felkészítésé­nek szakmai koncepcióját ismerteti. Ezután Varga Sán­dor, az MLT titkára videovetítéssel egybekötött előadá­sát tekinthetik meg. Délután Mórától konzultációt tarta­nak, majd 15.30-kor a Széktói stadionban serdülőedzés­bemutató lesz. • A labdarúgó Magyar Kupa első mérkőzéseire került sor szerdán este. Eredmények: Bp. Honvéd—Váci Izzó 2 —0, Pécsi MSC—Rába ETO 2—-0. A visszavágókat má­jus 23-án, szerdán játsszák. • Salgótarjánban rendezték meg a diákolimpia orszá­gos döntőjét a fiú röplabdázók V. korcsoportjában. Az el­ső helyet a kecskeméti Katona J. Gimnázium csapata sze­rezte meg a szegedi Radnóti és a székesfehérvári Ságvári Gimnázium előtt. A győztes csapat tagjai: Nagy István, Petrucz Péter, Somodi István, Kása Róbert, Kertész Zol­tán. Bimbó Róbert, Nagy Attila, Vicsacsán László. Az együttes edzője: Karagics Mátyás. A legjobb mezőnyjáté­kosnak járó díjat a kecskeméti Nagy István kapta. • A megyei 111. osztályú labdarúgó-bajnokság hét vé­gén lejátszott mérkőzéseinek eredményei. Kalocsai cso­port: Tabdi—Dunaegyháza 7—1, Solt—Géderlak 1—Q, Érsekhalma—Úszód 0—1, Dunaszentbcnedek—Dunapa- taj 5—4, Érsckcsanád—Öregcsertő 3—2. A tabellát a Dunaegyháza vezeti 38, második a Tabdi 36, harmadik az Úszód 32 ponttal. Kiskőrösi csoport: Kunpeszér—Imre- hegy 4—3, Kerekegyháza II.—Tass 1—1, Dunatetétlen —Vaker SE 1—6, Soltvadkert II.—Dunavecse 4—1, Izsák II.—Kaskantyú 3—0. A Bocsa—Kunbaracs mérkő­zés elmaradt. Kiskunfélegyházi csoport: K. MÁV—La- dánybene 5—1, Lakitelek II.—Jászszentlászló 0—2, Bu­gac—Kunszállás 1—2, Kkfh. Vasutas—Szentkirály 2—1, Nyárlőrinc—Ballószög 1—2, Csólyospálos—Fülöpháza 3 —0. Kiskunhalasi csoport: Kunfehértó—Dávod 1—0, Bát- monostor—Eelsőszentiván 0—2, Kisszállás—Madaras 1 —I, Tataháza—Csikéria 0—3, Szeremle—Borota 2—0, Bácsborsód—Rém 4—1, Bácsbokod—Csávoly 2—2. • Magyar Kupa férfiröplabda-mérkőzést játszottak hétközben a legjobb 8 közé jutásért. A Kecskeméti SC 3:0 arányban (4, 13, 4) legyőzte a fővárosban az NB Il-es Kandó K. Műszaki Főiskola együttesét. A legjobb négy közé jutásért a kecskemétiek ellenfele a Nyíregyháza lesz. • Kedden ülésezett az NB I-es kosárlabdaliga, amely a Kecskeméti SC-t is érintő állásfoglalást terjesztett a szövetség elnöksége felé. A liga tagjai szeretnék, ha a jövőben az élvonal B csoportjának létszámát tizenkettőre emelnék és ebben nem szerepelne a magyar ifjúsági váloga­tott gárdája. A KSC férficsapata — mint ismeretes — kiesett a bajnokságból, de ha a május végén ülésező elnök­ség elfogadja a liga ajánlását, akkor valamilyen formában még harcolhat az élvonalbeli tagságért. • A diákolimpia kézilabda III. korcsoportjának me­gyei döntőit a hétközben rendezték meg Soltvadkerten és Kecelen. A lányoknál a Lajosmizse győzött a soltvadker- ti ált. isk. és a kiskunhalasi Szüts J. Alt. Isk. csapatai előtt. A fiúk versenyét a keceli diákok nyerték, második a kecskeméti Béke Téri Ált. Isk., harmadik a kiskunhala­si Szüts J. Ált. Isk. lett. Az első helyezettek május 18— 19-én Kiskunhalason, a területi döntőn küzdenek a to­vábbjutásért. • Mától öt napon át Baján, a Türr I. sportcsarnokban bonyolítják le a fiúkosárlabda OSK döntőit. A fináléba jutott 8 csapat között ott vannak a Bajai SK fiatal kosara­sai is, akik ma este 19.15-kor a Nyíregyházával, vasárnap 10.30-kor a Bp. Honvéddel, délután 17.45-kor a Tungsram együttesével játszanak. A helyosztókra és a döntőre hétfőn és kedden kerül sor. • Jól szerepeltek a kiskunfélegyházi Petőfi S. Gépé­szeti Szakközépiskola atlétái a Szekszárdon megrende­zett diákolimpia területi döntőin. A gerelyhajítás csapat- versenyét és a súlylökés csapatversenyét — ezt 13,50 m-es új országos csúccsal — megnyerték, míg a diszkoszvetés­ben a második helyet szerezték meg. • Az MLSZ átigazolási bizottsága megtárgyalta a Petres kontra Videoton ügyet. A testület szabályszerűnek találta, így nem bontotta fel a Videoton és Petres Tamás közötti szerződést, amely 1993. június 30-áig szól. Tehát a válogatott labdarúgó továbbra is a székesfehérvári klub sportolója marad, a Veszprémhez történő átigazolása ér­vénytelen. A labdarúgó elmondta, hogy nem érti az ítéletet, de abban biztos, hogy a Videoton színeiben nem fog pályá­ra lépni. A játékos ügyvédje fellebbezést nyújtott be a határozat ellen. • A hét végén ismét benépesül a Hungaroring, mivel v ott rendezik meg a Hungarocamion Track Trophy nem­zetközi kamionversenyt. A motorok szombaton és vasár­nap reggel 8 órakor dübörögnek, fel, a nagydíjfutamra pedig vasárnap délután 15.30-kor kerül sor. Helyesbítés: 1990. május 13-án, vasárnap a megyei 1. osztályú bajnokságban játszó Bajai Tsz SK—Kerekegyhá­za mérkőzés 15.00 órakor kezdődik. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT NB I-es női röplabdamérközés a 13—20. helyérfiDu­tép SC—TFSE: 2:3 (—10, —4, 7, 12, —12) HAJRÁZIK A MÁSODOSZTÁLY A BSK bejelentette igényét a három pontra A labdarúgó NB II. Keleti csoportjában vasár­nap már a 27. fordulót bonyolítják. A hetedik helyen álló KSC a 13. helyezett BSK otthonában vendégszerepei. — Fontosabbnak tartják a megyei rangadót a többi mérkőzésnél? Másként készülnek rá? — kér­deztem Koller Viktort, a Bajai SK edzőjét. — Semmi különös rákészülésről nem tudok be­számolni. A szurkolók részéről persze érthető, hogy felfokozott várakozással tekintenek a két megyebeli rivális összecsapása elé. A játékosok a szokásos menetrend szerint készülnek. Számunkra ez egy mérkőzés a sok közül, amit meg kell nyerni. — A BSK villámrajtot vett a tavasszal, de azután váratlanul három vereség következett. Mi volt az * oka ennek a visszaesésnek? — Valóban, az első öt mérkőzésünkből négyet megnyertünk, ezt követően azonban megtorpant a társaság. A játékkal, a lelkesedéssel nem volt gond, de a kapura lövések célt tévesztettek. Úgy is mond­hatnám. hogy szépen meghaltunk a mezőnyben. Ennek köszönhetően jelenleg, 31 ponttal, a veszé­lyes zónában vagyunk. — Mit vár a KSC ellen? — Hazai pályán feltétlenül nyerni kell ahhoz, hogy nyugodtan várjuk a véghajrát. A játékosok közül Farkas, Evanics, Morvái, Horváth Á. és Vidák sérüléssel bajlódik. Ennek ellenére, bármi­lyen összeállitásban lép is pályára az együttes, nagy csatát, színvonalas mérkőzést, sok szurkolót és győzelmet várok. Egyébként is van törleszteni­valónk, hiszen az ősszel Kecskeméten alaposan elvertek bennünket. □ □ □ y — Úgy hallottam, hogy nincs problémája a csa­patösszeállítást illetően — fordulok Pataki Tamás­hoz, a KSC edzőjéhez. — Ez igaz. Összesen 11 épkézláb emberem van — mondja kissé kesernyésen a mester. Tavasz- szal példátlan sérüléshullám söpört végig az együt­tesen. Tóth Csaba és Bállá Mihály, már hetek óta begipszelt lábbal, csak a lelátóról figyelheti gólkép­telenségünket. A maródiak listájára feliratkozott még Meszes, Nagy és Safranyik is. Lassan kórházi jelleget ölt a Széktói stadion. Emiatt nem tudunk komoly szakmai munkát végezni, és az eredmé­nyek sem jönnek. A közmondás is azt tartja: aki nem vetett, nem is tud aratni. — Hogyan sikerült a hétközi edzőmérkőzés? — Az Alföld-csoport egyik élcsapatával, a Ceg­lédi Honvéddel játszottunk, és 3-2-re győztünk. Több fiatalt kipróbáltam, akik közül kettő vasár­nap kispados lesz. — Milyen eredményre számít a BSK ellen? — A sok sérülés ellenére jó a hangulat a csapa­ton belül. Úgy érzem, hogy idegenben most jobban megy a társaságnak, mint az ősszel, Egerben pél­dául óriási lehetőséget szalasztottunk el. Nagyon jól játszottunk, mégis kikaptunk. Vasárnap. Baján egy pontot mindenképpen szerezni kell, mert ez az év végi elszámolásnál sokat jelenthet. A FOCICSUKA ÖRÖKRE SZÖGRE KERÜLT Hájénál — Hájerről, a búcsú ürügyén A Kecskeiftéti SC tizennyolc esztendős történeté­ben még nem volt példa arra, hogy búcsúmérkőzésen köszöntsenek aktív játékos-pályafutását befejező lab­darúgót. Hogy miért, miért nem, azt csak a minden­kori vezetők tudnák megmondani. Az elmúlt vasár­nap végre megtört ez a cseppet sem szívderítő hagyo­mány: a labdarúgó-szakosztály a Szeged elleni mérkő­zésen elbúcsúztatta Hájer Sándort, aki tizenhét éve lett a klub igazolt labdarúgója. Régóta ismerem, együtt kergettük a labdát hajda­nán az ifiben. Óriási tehetségnek tartották, nevétől volt hangos az öltöző. Tizenhét évesen már bekerült a felnőttcsapatba, ahol az idősebbek hamar befogad­ták, segítették. A helyi szaktekintélyek töretlen jövőt jósoltak neki, ehhez képest nem sokra vitte: a második vonalnál magasabbra nem jutott aktív labdarúgó­ként. Pedig több lehetőség is kínálkozott rá. Együtt idéz­tük föl a múltat, néhány nappal az ünnepi búcsú után-. A legcsábítóbb ajánlat a Honvédtől érkezett. Komora Imre többször is tárgyalt Sanyival és szüleivel, Tichy Lajos edző is igényt tartott a játékára. Már meg is egyeztek, amikor súlyos sérülés szólt közbe. A Hon­véd intézte a műtétet, a kórházi kezelést. Egy eszten­dőbe tellett a fölépülés, akkor már második évét ta­posta a főiskolán, nem akart a diploma megszerzése előtt elmenni Kecskemétről. Maradt a KSC-ben, pe­dig több helyre is hivták. A főiskola után következett a katonaság, Cegléden, a Honvéd Bem SE csapatá­ban. Középhátvédet játszott ekkor az egykori csatár, s ezen a poszton is a legjobbak közé tartozott. A lesze­relést követően Verebes több „ceglédi obsitossal” együtt őt is hívta Győrbe, de későn érkezett a megtisz­telő megkeresés: már aláírt újból a KSC-hez . . . Ne hagyjuk ki az „ügyet” sem, javasoltam. Igen, Sanyi benne volt a bundabotrányban. Alaposan meg­kapta a büntetését, három és fél évet, egy győztes, meg egy döntetlen meccsért. Igazságtalannak érezte a dön­tést, mivel mások hasonló vétségért hat hónapot kap­tak csak. Igaz, ő volt a csapatkapitány és a sportsza­kasz parancsnoka. Az, hogy a mérkőzések idején már Kecskeméten edzett, s mire a mérkőzésre utazott, csapattársai már kész tények elé állították, senkit sem érdekelt. A lényeg: Sándor vállalta az eltiltást, két évet le is töltött belőle. Utólag elmondhatja, nem jött rosszul a kihagyás. Egészen más Hájer kezdte el újból a focit. Két éven át a Barneválnál dolgozott, megtanulta becsülni a munkás­embereket, a munkával szerzett elismerést, keresetet. Közben kispályán rendszeresen focizott és edzett. Az eltiltás lejárta után hívta a csapat és ő ment. Túl sokat vártak tőlem, emlékezett vissza, akkoriban a KTE él­vezte a város támogatását, a KSC szenvedte a másodhe­gedűs szerepét. Igazolni nem tudtak a kék-fehérek, messiásként várták labdarúgójuk fölmentését. Nehezen lendült játékba, de a följutást kiharcoló csapatnak már a legjobbjai közé tartozott. Békéscsa­báról meg is keresték, újból hívta az élvonal és ő újból maradt a KSC-ben. Pólyák Öcsiék marasztalták, nem azt várták tőle, hogy váltsa meg a világot; úgy ítélték meg, Sanyinak ott kell lennie a csapatban, mert tar­tást, önbizalmat ad társainak. A felkerülésért folytatott osztályozok során megsé­rült a térde, s az NB II-ben már nem volt az igazi. Sokan nem hittek a konok sérülésedben, jegyeztem meg csöndesen. Igen, hallotta ő is ezeket a kétkedő hangokat. De azt senki sem tudhatta, mennyit szenve­dett akkoriban: Szombatonként lejárt a dabasi Lelik doktorhoz, hogy vasárnap játszhasson. Nem mondta senkinek, minek, ha nem hittek neki! Nem, mert Kecskeméten nem akadt olyan műszer, amely kimu- | tatta volna a sérülést. A dabasi csodaorvos azonban tudta, hol a baj. Ám ezt sem lehetett a végtelenségig csinálni, meg­unta az injekciókat, a szenvedést. Tulajdonképpen egy éve már nem játszott, pihent, de nem javult a térde, következett a búcsú. Nem várt nagy csinnadrat­tát, így jólesett a szakosztály kedvessége. Jelenleg a csapat melléküzemágát vezeti, havi több ezer kilomé­tert utazik a cég ügyében. Jól érzi magát a szakmában, de azért nem szeretne végleg elköszönni a focitól, a csapattól. Tagja a vezetőségnek, a napokban befejezi a középfokú edzőit. Kell egy kis pihenés, mert az utóbbi másfél-két évben a sok-sok sérüléstől, szenve­déstől megkeseredett kissé, de a jövőt nem tudja el­képzelni a labdarúgás nélkül. Többet kellene törődni az utánpótlással, a helyi tehetségek menedzselésével, magyarázta. Ez lehet a jövő a mostani helyzetben, de ehhez két nevelőedző kevés. Manapság ötszázezer forintért egy közepes tu­dású játékost lehet igazolni, kell neki a lakás, a jó fizetés. Ha ezt a félmilliót inkább testnevelők éves munkájáért ajánlanák föl, akkor ők is többet törőd­nének a tehetségek nevelésével, fölkutatásával. Négy­öt éven belül megtérülne a befektetés! Czéh Laci és Szabó Béla példája lebeg Hájer Sándor szeme előtt, az ő esetük is bizonyítja: a helyi tehetségek fölkarolása vezethet eredményre. Mintegy zárásként megkérdeztem: nem gondolja-e úgy, hogy sokkal többet érhetett volna el aktív labda­rúgóként? Gondolkodás nélkül válaszolt: de, valószí­nűleg megfelelt volna magasabb osztályban is. Neki azonban mindig kellett egy biztos háttér, a család, a barátok, ismerősök. S ezt Kecskeméten találta meg, s éppen ezért nem bánja, hogy kék-fehérben játszotta labdarúgó-pályafutása jelentős részét. Rajtmár István t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents