Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-11 / 109. szám

6 • PETŐFI NEPE • 1990. május 11.

NÉGYSZEMKÖZT

Mi lesz veled, magyar mezőgazdaság?

Beszélgetés dr. Szabó Ferenccel, a MÉM államtitkárával

Politikai csatározások kísérik az agrárátalakulást; a földosztásról, az új tulajdoni formákról többet beszélünk, mint az idei termelésről, pedig ez a lakossági ellátás alapja. Politizálni, persze, szükségszerű, ám az is vitathatatlan, hogy ez sem rövid, sem hosszú távon nem pótolhatja a termelést. Ezért is kérdeztük dr. Szabó Ferencet, a MÉM államtitkárát, lesz-e kenyerünk 1990-ben?

— Az idei ellátás nincs veszélyben. Ez minden termékre érvényes, ami Magyarországon megtermelhető. Ez nemcsak amiatt van, hogy a fizetőképes kereslet csökkenése — az áremelések óta — tartós ten dencia; hanem a mezőgazdasági termelés is megfelelő színvonalú. A kenyérnek való őszi vetésterülete a szokott nagyságrendű, az őszi vetések áttelelésénel sem szenvedtek károkat. Az állatállomány ugyan csökkent, de ezt kiegyensúlyozza, hogy a korábbinál kevesebb tejet fogyasztunk, a tehenek pedig átlagosan több tejet adnak. Sőt, egyre inkább a.felesleges készletek értéke-1 sítése a kereskedők gondja. A sertésállomány is csökkent, de az exporthoz és a csökkenő vásárlói szükséglet kielégítéséhez így is elegendő. A baromfihús külpiaca rendkívül rossz, következésképpen a belső ellátás — mintegy kényszerűen javul. A zöldségtermelésben meglehetősen felemás a helyzet: a Szovjetunió csökkentette vásárlásait; ez a hazai fogyasztóknak előny, hiszen javul a kínálat, ugyanakkor a termelőknek várhatóan értékesítési nehézségeik lesznek.

A magyar mezőgazdaságban most négy nagy veszély van, Az első az aszály, hiszen hét éve vízhiány van az országban, s most különösen száraz ősz és tél volt. A mérések szerint a harmincéves csapadékátlagnak a fele sem esett le. A 'másod tk nehézség-a- rubelpiaeo- kon tapasztalható vásárláscsökke- néa, Liz iigyan a ÜBaáádftgyasztók?. nak kedvező, de a termelők biztosan megsínylik. Nehéz helyzetbe hozta és hozza a termelőket a hitelkeretek szűkítése, s a kamatlábak emelkedése. Már az a helyzet, hogy a kamat nagysága az eszköz- arányos jövedelemnek négy-ötszörösét is eléri. Ezt az önmagában is rossz- gazdasági helyzetet erősíti a politikai bizonytalanság, a földosztással, a tulajdonváltozással kapcsolatos felemás hírek. Nem lehetnek biztosak a termelők, hogy aki elvetett, az aratni is fog. Ezek együttesen a mezőgazdasági befektetések elhanyagolásával járnak együtt, a termelők várnak, nem gondolkodnak előre, ami a következő évekre feltétlenül kedvezőtlen hatású.

— Magyarország az ötvenes évek politikai jelszavai ellenére is agrárország volt, s ökológiai adottságai miatt a jövőben is az marad. A mostani politikai csatározások során ezt a tényt nemritkán kétségbe vonják. Ön szerint van-e jövője a mezőgazdaságnak ?

— Meggyőződésem, hogy az agrártermelés szerepe a politikai kurzusoktól függetlenül jelentős marad Magyarországon. Az ország gazdasági állapota, fizetőképessége arra nem nyújt lehetőséget, hogy élelmiszert importáljunk. Erre nincs is szükség, sőt, éppen fordított a helyzet, jelentős feleslegeink vannak, s belátható időn belül az élelmiszer-gazdaság — az exportja révén — devizaszerző ágazata marad az országnak. Jövője van tehát az agrártermelésnek, s a mindenkori kormánynak az a feladata. hogy ezt ne csak kinyilatkoztassa, hanem a termelői bizonytalanságot kerülendő, gazdasági gyakorlatával is erősítse.

— Az elmúlt évtizedben a mezőgazdaság eredményeit elsősorban a mennyiségi mutatókkal jellemeztük. A mennyiségi szemlélet ideje azonban lejárt, hisz a hazai fogyasztás nem nő, a külpiacon pedig nem a mennyiséget, hanem a minőséget keresik a vásárlók. Felkészül- tiink-c az átalakulásra?

— Az 1991-ben induló európai integráció számunkra is elkerülhetetlenné teszi, hogy a termelés minőségi jegyeit erősítsük. A mostani, átmeneti helyzet azonban ezt a gyorsítást nem teszi lehetővé, sőt, mind többször tapasztalható, hogy a viták közepette a követelmények lazulnak. A feldolgozók nem tudják érvényesíteni a szabványokat, mivel más árut nem kapnak, egyszerűen megalkusznak a gyengébbel. Ez különösen érvényes napjainkban a sertéstartásra és a -feldolgozásra. Sokan vélekednek úgy, hogy a minőség az ellenőrzés* dolga. Azt viszont minden termelő tudja, hogy ellenőrzéskor nem lehet változtatni a minőségen. Ez egyébként termelői érdek is, hiszen hosszabb időn át csak jó áruval lehet megélni a piacon. A minőségnek ezért a termelők és a feldolgozók közötti konszenzusban kell kialakulnia; 'érvényesülnie. Ezt az együttműködést a szakmai érdek- egyeztető fórumok szervezhetik.

— A jelenlegi szervezeti rendszerben mi jelentheti a fórumot?

Például a Magyar Agrárkamara, melynek szervezése elkezdődött, de az együttműködés kialakítása meglehetősen lassú. A kamara olyan szervezet lehet, amely integrálja a termelők jelentős részét, hiszen hozzá szakmai szervezetek, egyesületek, érdekképviseleti testületek csatlakozhatnak. Várhatóan az idén az Országgyűlés elé kerül a kamarai törvény, amely megerősítheti az új szervezet jogstátusát. Egy jól körülhatárolt működéssel bíró szervezetnek át lehetne engedni olyan feladatokat, amelyeket eddig az állam látott el. így a kamara a termelői érdekek képviseletében részt vehet a kormány agrárpolitikájának kialakításában; saját érdekében annak végrehajtásában is szerepet vállal, amikor az érdekegyeztető fórumokat működteti.

— Az átálláshoz, a termelés minőségi jegyeinek erősítéséhez nem

csupán kormányzati és termelői szándék szükséges, hanem mindenekelőtt pénz. Ez azonban hiányzik, a gazdaságok működési zavarokkal küszködnek. A fejlettebb országokban egyedülálló jelenség, ami a magyar mezőgazdaságban tapasztalható: az elvonások mértéke meghaladja a támogatásokét.

— Nem az adó és más költségvetési befizetés teszi tönkre a magyar mezőgazdaságot, hanem az ipari költségek folyamatos emelkedése, valamint a kamat mértéktelen elszabadulása. Ezzel a mezőgazda- sági termelés nem képes lépést tartani, igy a gazdaságok nagy része egyre rosszabb helyzetbe kerül. Az önhibájukon kívül a csőd szélére jutott gazdaságok számára programot dolgozott ki a kormány, s ezt pályázati rendszerben érvényesíti. A program célja nem az elvtelen támogatás, hanem a termelés fenntartása azokban a gazdaságokban, amelyek saját hibájukon kívül — külső hatásokra — kerültek kilátástalan helyzetbe. Másutt, ahol belső hiányosságok, rossz munkafegyelem, gyenge hatékonyság tapasztalható, a kormány sem ad mentőövet, hanem más gazdasági formációt javasolunk az ellehetetlenült termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak.

— A mezőgazdasági termelésnek gátjává válhat az is, hogy az agrártermelők egy része mind rosszabbul él. Korábban az ágazatban dolgozók jövedelme felzárkózott az iparban és a szolgáltatásban foglalkoztatottakéhoz, de az utóbbi időben a különbség nőtt a mezőgazdaság kárára.

Tagadhatatlan, a termelőszövetkezetekben a közösből származó jövedelem alacsonyabb, mint más ágazatokban. Ez azonban nemcsak a bérszabályozás következménye, hanem az agrártermelés nyereségének hanyatlásából is következik, hiszen korábban a nagyobb bérnek sokszor nem volt jövedelemfedezete. A számítások szerint a helyzet az idén változatlan marad. Ez azonba narra figyelmez- teti a kormányzatot, hogy a mező- gazdasági termékek árait nem lehet szociális alapon megállapítani — min t ahogy tettük ezt évtizedeken át

, mert ez ebben az ágazatban okoz szociális problémákat.

— A mezőgazdaság megtorpanásával együtt a falu is lassú sorvadásnak indult. Az alapvető ellátás zavarai visszahathatnak az ágazat fejlődésére is, következésképpen a falunak és a mezőgazdaságnak csak együtt lehet jövője.

Valóban elválaszthatatlan egymástól a falu és az agrártermelés; de azt tisztázni kell, hogy a vidék fejlesztése nemcsak a mező- gazdaság ügye. A múltban a mező- gazdaság szenvedő alanya volt a hibás vidékfejlesztési politikának. Fejlett vidék nélkül csak nehézségekkel lehet termelni, ugyanakkor a tágan értelmezett falufejlesztés azt is jelentheti, hogy a mezőgazdasági népesség egy része az újonnan létrejövő ágazatokban talál majd munkát magának.

V. Farkas József

KOCH GYÖRGY:

Haldoklik a Császár!

»—----- ---------------------~

W~ 'JTaldoklik a Császár! A hír.

§ • i futótűzként terjedt a Pa- JL JL. lotában. A szolgák abbahagyták megszokott mindennapi tevékenységüket. a folyosók homályos zugaiba húzódva súgtak össze, és még a máskor fegyelemhez szokott testőrök is elhagyták egy pillanatra őrhelyüket, hogy fejüket ösz- szedugva tárgyalják meg az eseményeket.

Az Udvaronc nyugtalanul tekingetve haladt a Nagyterem felé. Kezében egy levesestálat szorongatott, az edény forró fala égette a tenyerét. Szaporán szedte a lábát, tudta, akasztója vár rá. ha az étel elitül ve kerül az Uralkodó asztalára. A Tas tag, bíborszínű szőnyeg elnyelte léptei hangját, a szinte lörés- nyi szűk ablakokon át friss áramlat keveredett a folyosó fülledt levegőjébe. Az Udvaronc szinte izzadt a félelemtől, érezte, ahogy a veríték vastag patakokban folyik végig a hátán, s csal csillogó gyöngycseppe- ket a homlokára. Mivel mindkét keze foglalt volt, még csak letörölni sem tudta, a szinte kínt okozó nedvességet, szaporán szedte a lábát, hogy mielőbb leteltesse a tálal, s megszabaduljon a kellemetlen tehertől. Odaért a Nagyterem ajtajához. Az őrre pillantott, aki vastag páncélokba és szikkadt bőrökbe öltözve állt mozdulatlan szoborként

az ajtó mellett, s megsajnálta öt. Szegény, neki még jobban melege lehet a súlyos fém alatt! — gondolta, de hangosan csak ennyit mondott:

Őfelsége levesét hozom.

Az őr megmoccant. Az Udvaroncra pillantott, majd gyorsan körülnézett. Miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a közelben, bizalmasan hajolt közel a szolga fiiléhez és súgta neki.

Már nincs sok hátra!

Az Udvaronc nem tudta megállapítani, hogy az ő szemei a félelemtől vagy az örömtől csillannak-e meg, ö mindössze vállat vont, és némán bólintott. Az őr, előbbi őszinteségét feledtetni igyekezvén, visszahúzódott, kinyitotta az ajtót és betessékelte az Udvaroncot.

Az Udvaronc félve lépett be a helyiségbe. A terem közepén egy aszta! állt, mellette vastag, puha párnáikból felpolcolt ülőke, s rajta a hatalmas Whyl-Birodalom utolsó nagy Császára, III. Whybül szinte szétfolyó, kövér teste. Mozdulatlanul maga elé meredve ült, a belépő halk csoszogására sem figyelt Jel.

Az Udvaronc óvatosan közeledett az Uralkodódhoz. Minden újabb lépését előre megtervezve haladt, s sikerült észrevétlenül elérnie az alacsony asztalig. Kezéből a még mindig forró tódat az asztal faragott lapjára helyezte, majd testéi meghajtva lépett hátra. Az Uralkodó azonban nem mozdult. Az Udvaronc megállt, s kíváncsian mérte végig az agg Császárt. Lehet, hogy... — nem merte végiggondolni. Megfordult, hogy távozzon, de a kíváncsiság erősebbnek bizonyult félelménél. A Császár mellé lépett és határtalan merészséggel megérintette selyemből szőtt köntösét. A Császár továbbra is maga elé meredve ült. Az Udvaronc most erősebben bökte meg ujjával az Uralkodót. A Császár teste megingott, majd' mit sem változtatva ülő testtartásán, végiggurult a földön. A puffanásra az Udvaronc először riadtan ugrott hátra, majd híjból közel merészkedett. Hát ez biz’ meg- hót — gondolta, most már legalább saját maga előtt kimondva az igazságot. Megvonta a vállán, és távozni készült, amikor észrevette, hogy

OTAGU SÍP

Magyar vers Szlovákiában

1948 decemberében jelent meg a háború utáni első magyar nyelvű újság — az Új Szó — Szlovákiában, s az újságban 1949. szeptember 4-én lát napvilágot az első vers Dénes György tollából. A szétzilált és megalázott magyar kisebbség négy év után először d líra műnemében talál magára, s ettől kezdve egymás után jelennek meg versek a S2»porodó magyar lapokban. 1949 márciusában megalakul a Csemadok, az irodalom olvasói bázisának jelentős szervezője, s ennek lapjai, a Fáklya, majd jogutódként a Hét — egészen az Irodalmi Szemle (1958) megindulásáig — az írók fontos fórumaivá lettek.

A háború utáni első költőnemzedék két antológiát jegyzett. Az Új hajtásuk (1953) és a Három fiatal költő (1954) a nemzetiségi líra kezdetleges állapotát idézik. Fábry Zoltán két kritikájában is foglalkozik a pályakezdő fiatalokkal, figyelmeztetve őket a megszakadt kontinuitásra, átfogó esztétikai mércét állítva eléjük. Dénes György mellett az ötvenes évek líráját Bádi Tibor, Gály Olga, Török Elemér, Ozsvald Árpád és Csontos Vilmos jegyzi, s a két antológia mellett kilenc önálló verseskönyv lát napvilágot.

A forma és a személyiség, a romantikus költőszerep előretörésére figyelhetünk a második nemzedék legjobb- jainál, akiket a Turczel Lajos szerkesztette Fiatal szlovákiai magyar költők (1958) című antológia mutat be. E generáció (a Nyolcak) három kiemelkedő alkotója Tözsér Árpád, Cselényi László és Zs. Nagy Lajos. Az induló Tőzsér a József Attilával és Illyés Gyulával fémjelzett vershagyományból indul ki, később versei világát az önelemzés irányába tágítva alakít ki egy sajátos és elvon- tabb költői beszédet. Cselényi is a népi iskolával indít, a világgal való szembenézés költői programjával. A hatvanas évek közepén figyelme a külvilág felé fordul, a társadalmi átalakulások teremtette emberi válsághelyzetek érdeklik, lírájában a szubjektumnak egyre kevesebb szerepe lesz. Nominális stílusa, szövegei, töredékei a konstruktivizmussal rokoníthatók. Zs. Nagy Lajos a romantikus alapérzést a groteszk és az ironikus irányába tágította, de alapjaiban megmaradt a hagyományos látásmódon belül.

A második nemzedékhez később csatlakozott Gál Sándor és Tóth Elemér. Ami Gál Sándort nemzedéktársai fölé emeli, az a nemzetiségi lét versbe fogása, s hogy ezt a „köznapiság” szintjén tudja elmondani. A közösség mindig ott lelhető verseinek mélyén, lírájában ott munkál a küzdelem az intenzívebb és teljesebb életért, a történelem rejtélyeinek feloldásáért.

1970-ben újabb nemzedék jelentkezik, őket az Egyszemű éjszaka antológia mutatja be. A nemzedék nem egységes; ami összekovácsolja tagjait, az a tagadás. Elutasítják az örökséget, úgy látják, nem alkalmas a valóság kifejezésére. Nem meglepő ez, föllépésük a neoavantgárd virágzására esik. Keszeli Ferenc, Tóth László, Mikola Anikó, Varga Imre, Kulcsár Ferenc nevét kell e költőnemzedékből említeni. Közülük Tóth László, aki illúziótlanul nézett szembe a világgal, lebontva azt elemeire, a nyolcvanas évek közepén áttelepült Magyarországra. A nemzedék legjelentősebbjének Varga Imrét véljük, aki komplex költői kifejezésmódra törekszik, a képiséget és a zeneiséget próbálja szintetizálni. A nyolcvanas évek elején ő is áttelepült, s Magyarországon kiadott könyvében kísérletet tesz az elvesztett történelem tudati, képzeleti rekonstruálására.

Két nemzedék is egymásra torlódik a nyolcvanas években. 1980-ban Megközelítés címen lát napvilágot egy antológia, Tóth László és Kulcsár Ferenc szerkesztésében. E könyv költőinek világa oldottabb, lágyabb a korábbi generációénál. A személytelen felé haladnak, verseikben feloldódik, arcát veszti és tárgyiasul a költő.

Barak László neve a legismertebb ezen alkotók közül, de Kövesdi Károly, Bettes István, Karsay Katalin neve sem cseng ismeretlenül a szlovákiai magyar lírára figyelők körében.

A nyolcvanas évek közepén új nemzedék, az „iródiá- sok” nemzedéke jelentkezik. (A szó — Iródia — eredeti jelentése a fiatal, kezdő írogatok negyedévenkénti érsekújvári találkozóját.jelöli 1983-tól.) „Az Iródia kihívás az alkotásra és az együttgondolkodásra” — fogalmaz a program az Iródia Füzet második számában. 1986-ban a Főnix Füzetekben jelent meg közös antológiájuk Próbaút címmel, s ez az a sorozat, amely a pályakezdő szlovákiai magyar írástudókat útnak indítja a nyolcvanas években. A Próbaút 11 szerzőt mutat be, közülük nyolcán verssel lépnek a nyilvánosság elé. Az antológia szükségszerűen eklektikus, mégis látszik, hogy a legtehetségesebb alkotók líráját ironikus látásmód jellemzi; s hogy a modern stílusirányzatok csupán színezik az alkotásokat.

Közülük Farnbauer Gábor, Juhász R. József és Hizs- nyai Zoltán első kötetét is közreadta már, s úgy tűnik, a közős indulás után szétválnak a költői utak. Míg Juhász a modern szabadvers mesterein iskolázott, s versei saját, hazai ízeket alig hordoznak, addig Hizsnyai első kötete a kapcsolódási pontokat keresi, versei átélt alkotások. Ez azért is emelendő ki, mert a szlovákiai magyarság líráján alig-alig érződik a hely szelleme. így alkotói, a tágabb közösségre számítva, éppen az egyetlen lehetségest vesztik el. Hizsnyai mellett Krausz Tivadar antológiabéli versei fogtak meg; tehetségét mi sem jellemzi jobban, hogy néhány sorral képes olthatatlan szomjúságot kelteni bennünk. Szardínia című verse korosztályélményt is kifejez: „ha időben felnyitottad volna / tetten érted volna benne a tengert / ahogy tajtékzik / és amilyen végtelen / most már dobd el / az ilyesmit veszélyes magadnál tartani / még megölhet a vágy”.

Böröndi Lajos

t*y

Üt'

Milyen képzettek a magyar vállalatvezetők?

A Világbank nemrégiben tanulmányt készített a 29 legnagyobb magyar ipari vállalat igazgatóinak és vezető munkatársainak szakmai felkészültségéről. A felmérés tanulságait a Wirtschaftwoche című nyugatnémet gazdasági lap ismerteti azzal a megjegyzéssel, hogy a többi kelet-európai államban még rosszabb a helyzet...

Nos, ami a számokat illeti, valóban nincs okunk nagy elbizakodottságra. Kétségtelen pozitívum, hogy a megvizsgált vállalatok élén általában fiatal emberek állnak: az igazgatók 55 százaléka, a vezető munkatársak háromnegyede ötven évnél fiatalabb. Viszont a vezetőknek csupán 13 százaléka látta hosszabb ideig működés közben a nyugati gazdaság vállalatait. Nincs áttörés az idegen nyelvek ismeretében sem: a megkérdezett vezetők 47 százaléka csak magyarul tud.

A Világbank szerint a legtöbb magyar állami vállalatnál még ma is hiányzik az a menedzseri szaktudás, amely alapfeltétele lenne a világpiaci pozíciók megszerzésének. A stratégiai tervezés például a vezetők nagy részének ismeretlen fogalom, és sokan egyszerűen azonosítják a tervgazdálkodásból jól ismert ötéves tervek készítésével. A marketinghez, azaz a piaci munkához szükséges szaktudás is igencsak hiányos, hiszen egészen a legutóbbi időkig a monopolhelyzetben levő külkereskedelmi vállalatok uralták a terepet. A termelőknek nem is volt módjuk megismerni a világpiacot.

A több mint két évtizedes múltra visszatekintő mechanizmusreform ismeretében meglehetősen elszomorító a Világbanknak az a megállapítása, hogy a vezetők meglehetősen rosszul informálták az általuk irányított vállalat költségeiről. Erről vagy nincsenek statisztikák, vagy használhatatlanok, s elsősorban a főhatóságok tájékoztatását szolgálják. Az üzemi gazdasági mutatók, számítások nagy késéssel, és a Világbank szakértői szerint olyan rossz minőségben készülnek el, hogy azok nemigen szolgálhatnak a vezetőknek információs háttérként a tervezésnél.

Lényegesen jobbnak ítéli meg a Világbank jelentése a technológiai területeken dolgozó vezetők szakmai felkészültségét. Itt a szakismerettel is kevesebb baj van, a vezető posztokon szinte kivétel nélkül mérnökök ülnek. Ugyanakkor az új termékek kifejlesztése igen hosszú időt vesz igénybe, és megengedhetetlenül laza a kapcsolat a fejlesztés meg a piac között.

A Világbank összegzésképpen azt ajánlja a nyugati befektetőknek, hogy magyar partnervállalataik vezetőit alaposan képezzék ki. Még mindig olcsóbb a leendő partner nyugati munkavégzésének, vagy menedzseriskolába járatásának költségeit fedezni, mint esetleges üzleti balfogásainak következményeit viselni.

ócska saruját egy zsírfolt ékteleníti. Akkor folyhatott rá, amikor a levest a tálba merte. Először a foltra pillantott, majd a földön heverő élettelen testre. A Császár mellé lépett, lehajolt és az egykori Uralkodó milliókat érő köntösének szegélyével letörölte lábbelijéről az oda nem illő főitől. A drága kelmét a földre ejtette, felegyenesedett, közönyös tekintettel pillantott a Császár gömbölyű testére, megfordult, hogy visszasiessen a konyhába és folytassa a dolgát.

Magában dudorászva, jókedvűen haladt a szűk folyosón, s könnyedén tért ki a vele szemben futva közeledő díszes ruházatú nemesurak és Jékete köpönyeget viselő, riadt arcú felcserek útjából. Miután elhaladtak mellette, megállt, s ajkát lebiggyesztve nézett utánuk, majd megcsóválta a fejét és folytatta az útját. Csak egy pillanatra torpant meg az egyik szűk ablaknyílásnál, hogy szemét a távoli horizontig nyúló mező zöldjén nyugtatva, gyönyörködjék a déli nap sugaraiban fürdő tájban.

Ahogy az erős fénytől hunyorogva, apró tenyerével a töredezett kőpárkányra támaszkodva bámult a távolba, hirtelen boldognak érezte magát. Boldognak és szabadnak, akár a madár.

1989.

A PÉNZ VILÁGA

Kinek lehet kaszinója?

A Minisztertanács a közelmúltban felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy addig is, amíg a szerencsejáték-törvény elkészül, meghatározott feltételekkel engedélyt adhat devizában működő kaszinók megnyitására.

A feltételek közül a legfontosabbak: kaszinót tőkeerős cég létesítsen, az alapítók (kaszinónként) 1 millió dolláros koncessziós díjat fizessenek. A kaszinó tiszta játék- bevétele után 40 százalék forgalmi díjat rójanak le, ezen túlmenően természetesen az általános szabályok szerinti adókat (így a vállalkozói nyereségadót) is fizessék meg.

Az engedélyek kizárólag devizában folyó játékra vonatkoznak.'Új vonásuk, hogy — természetesen az érvényes jogszabályok keretei között —- legális devizájukkal belföldiek is játszhatnak.

A kaszinószakmát az engedélyek kiadásának hire két szempontból is lázba hozta. A Minisztertanács felhatalmazása most végre lehetővé teszi, hogy a több hónapja elintézetlen engedélykérelmeket jóváhagyják. A már működő kaszinók esetében a konkurensek megjelenése okoz izgalmat, hiszen ez eddigi monopolhelyzetük megszűnésével jár.

A Minisztertanács felhatalmazása alapján időközben néhány engedélyt már kiadtak, s ezek — az említett feltételeken túl — a szakmai működtetés néhány kritériumát is tartalmazzák. így többek között 1 : 5 arányban korlátozzák a kaszinókban működtethető asztalok és automaták (játék- és pénznyerő automaták) arányát, előírják, hogy a kaszinóban kiegészítő tevékenységként kizárólag vendéglátás folytatható, előírják, hogy a kaszinó alkalmazottai munkabérüket (borravalójukat) csak forintban kaphatják, a kaszinónak pénz- tartalékkal kell rendelkeznie az esetleges nagyobb nyeremények kifizetésére stb. A társaságoknak működési szabályzatot kell készíteniük, amelyet a tényleges tevékenység megkezdése előtt legalább harminc nappal a Pénzügyminisztériumhoz nyújtanak be.

i