Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-08 / 106. szám

1990. május 8. • PETŐFI NÉPE • 5 FELÚJÍTJÁK A DUNA-PARTIGABONASILÓT Tanultak a kecskeméti porrobbanásból ____ • A vasbeton siló második emeletén Baukhart Ferenc, Hor­váth Zoltán és Zilinszki István szereli be a porszűrés lelkét, a porleválasztó ciklont. Pár esztendeje még sokan megmosolyogták volna, aki azt állítja, hogy a por a levegővel keveredve a puskaporhoz ha­sonlatos, robbanásveszélyes elegyet alkothat. A Bács- Kisícun Megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat (GMV) kecskeméti gyáregysé­génél 1987 tavaszán bekövetke^ zeit, halálos áldozatot is köve­telő porrobbanás azonban nyil­vánvalóvá tette: a gabonapor zárt térben nagyon veszélyessé válhat. Ilyenkor elég egy pará­nyi szikra, és máris kész a baj. A három éve történt tragédia egy sor tanulság levonására késztette a GMV szakembereit. Egyebek között ráirányította a figyelmüket arra, hogy a tároló­terek karbantartását a korábbi­nál rendszeresebbé kell tenniük. Barlos Ferenc, a bajai körzet üzemvezetője elmondta, hogy a keverőüzemekben és a malmok­ban évente általában egy hó­napra leáll a termelés. Ilyenkor a tmk-sok megszállják a létesít­ményeket, alaposan átvizsgál­ják és kijavítják, amit kell. A tárházakban nem végeztek ilyen rendszeres, programozott karbantartást. A bajai Duna- parti, kétezer vagonos, vasbe­ton siló például a ’70-es évek kö­zepétől fogadja a beérkező ga­bonát és ez idő alatt átfogóan még egyszer sem újították fel. A halaszthatatlan felülvizsgá­lathoz és rekonstrukcióhoz ta­valy januárban fogott hozzá a bajai üzem tmk-saiból és gépke­zelőiből szervezett 15-20 fős csa­pat, valamint a Kapolyi Tsz szakembergárdája. A régi Jdtá- rolószalagokat láncos szállítók- . ra, úgynevezett rédlerekre cse­rélték. Ezzel olyan zárt rend­szert hoztak létre, amelynek végre hatékonyan meg tudják oldani a por elszívását. így jelen­tősen csökken a kecskemétihez hasonló porrobbanás veszélye. Emellett kicserélték a megtisztí­tókat is. A munkákat a nyár ele­jén felfüggesztették, hogy meg­kezdhessék a beérkező gabona felvásárlását, majd az idén, év elején folytatták a felújítást. Ezúttal bevonták a Vaskúti Épí­tőipari Kisszövetkezet villany- szerelő részlegét is. A vaskútiak kicserélik az elhasználódott ká­beleket, és részt vesznek az új ve­zérlőterem kialakításában. A GMV tmk-sainak is jut még a feladatokból: Épp e napokban szerelik be a második emeleten az egyik porleválasztó ciklont. Most még nagy felfordulás várja az érkezőt az újjászülető tárházban. T ermészetes munka­rendetlenség ez, ami az üzemve­zető szerint július végére meg­szűnik. Addigra ugyanis min­dennek végleges helyére kell ke­rülnie, s megkezdhetik az idei ga­bonafelvásárlást. G. B. ÚJ KÖNYVEK Szerencsés Károly: A politikai fejlődés fő iránya a II. világháború után. (Ikva, 59 Ft) — Z. Tábori Pi­roska: Húspótló ételek hústalan napokra. (Közgaz­dasági K.j—Minerva, 89 Ft)—Nick Carter: A titok­zatos fojtogató (Fortuna, 75 Ft)—H. H. Kirts: A tá­bornok éjszakája. (Zrínyi, 150 Ft) — Csipcsup cso­dák kifestő (Standard Kft.—Anzix Gmk) — Jason Dark: Boszorkánycsók. (Pesti ponyva) (Magán, 68 Ft) —Developing strategies I—IF, 3. kiad. (Lingva könyvek) (Tankönyvk.—Téka—Kultúra, 350 Ft) — Fried Ilona—Herczeg Gyula: Képes olasz nyelv­könyv II.. 3. kiad. (Tankönyvk., 109 Ft) — Lángos István: Bevezetés az IBM PC XT/AT DOS-ba., 3. kiad. (Novotrade, 99 Ft). Az év végéig még valószínűleg minden KGST-országgal rubelben számolunk el Valamennyi KGST- országgal új alapokra kell helyezni az együttműködést, az év végéig azonban még valószínűleg minden partne­rünkkel rubelben számo­lunk el — nyilatkozta Ta­más István miniszteri biztos csütörtökön az MTI mun­katársának. Mint ismeretes. Beck Ta­más kereskedelmi miniszter május 1-jei hatállyal Tamás Istvánt — aki egyébként mi­nisztériumi főosztályvezető­helyettes—miniszteri biztos­sá nevezte ki a szocialista ex­porttevékenység központi irányítására és koordinálásá­ra. Feladata a szocialista — rubel- és nem rubelelszámolá­sú —forgalom összehangolá­sa, és — elsősorban — az ex­portengedélyezésekkel kap­csolatos teendők ellátása. Az utóbbi napokban a mi­nisztérium illetékesei a leg­égetőbb feladatokról tár­gyaltak, és egyetértettek ab­ban, hogy pillanatnyilag a rubelelszámolás fenntartá­sa, s a kiegyensúlyozott fize­tési mérleg elérése a legfon­tosabb számunkra. Az utób­bi nem könnyű feladat, hi­szen az egyes országokban mindinkább eltérőek a felté­telek. így például ismeretes, hogy az NDK-partnerek egyre-másra visszamondják megrendeléseiket, miközben mind több árut szeretnének Magyarországon elhelyezni. A problémák ellenére úgy tűnik, hogy a magánjogi szerződéseket — legalábbis egyelőre — megtartják a KGST-országokbeli partne­rek. Ugyanez vonatkozik a magyar vállalatokra is, no­ha több helyütt gondot okoz, hogy még az államkö­zi megállapodásokat is csak késve, az első negyedév vé­gén írták alá, s így a magán­jogi szerződések sok esetben még nem születtek meg. Tamás István véleménye szerint a szocialista export­engedélyezések negyedéves ütemezését egyelőre fenn kell tartani, ám ha kedvező­en alakulnak a mérlegek, a korábbi szigort enyhítik, s felfüggesztik az eddigi kö­töttségeket. Erre az ad re­ményt, hogy az iparvállala­tok is igyekeznek olyan kol­lekciókat összeállítani — el­sősorban a könnyűiparban —, amelyek jobban megfe­lelnek a szocialista partne­rek változó igényeinek. A gépipar területén nehe­zebbnek ígérkezik a problé­mák megoldása. Itt ugyanis lényegesen bonyolultabb a termékszerkezet átalakítása, s ez most már elengedhetet­len követelmény a szocialis­ta exportnál is. KISGAZDASÁGOK, FARMERGAZDASÁGOK GÉPEI kiállítás és vásár Jánoshalma, 1990. május 8—12. a Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet területén, HELYSZÍNI ÁRUSÍTÁSSAL. Nyitva naponta 9—18 óráig. Belépés díjtalan. A legjelentősebb hazai gyártók, forgalmazók mellett osztrák, német és olasz kiállítók részvételével rendezi a HUNGEXPO és a jánoshalmi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézet. 1314 SZÁNDÉKNYILATKOZAT OLASZ—MAGYAR VEGYES VÁLLALAT ALAPÍTÁSÁRÓL Fejlett ipar települ a homokra? Vegyes vállalat alapításáról írt alá szándéknyilatkozatot az olaszországi Bresciában a Ba- ratti—Inselvini Rt. és a kiskun­félegyházi Kókai Kft. A törté­net a szereplők szerint eddig a pontig meglehetősen simán, gördülékenyen zajlott, s azt re­mélik, hogy a folytatás is ha­sonló lesz. I A Kókai Kft. egyébként gép­ipari termékek, fémszerkezetek, eszközök gyártásával és felület­kezelésével foglalkozik. Az üzemcsarnok, egy 1300 négy­zetméteres új épület, 50 ember­nek ad munkát Bugac szom­szédságában. Az induláskor többen is kételkedtek a vállal­kozás sikerében, de úgy tűnik, hogy Vlaszák Lajos vállalkozó (valamikor a keceli Pintér Mű­vek tulajdonosa mellett dolgo­zott) bizonyít.'Olcsón és gyor­san termelnek, s erre figyeltek fel a külkereskedők, akik fantá­ziát láttak az együttműködés­ben, s rövidesen tető alá hozzák a megállapodást. Az északolasz városban, Bresciában működő Baratti— Inselvini cég ipari viszonylat­ban is élenjáró technológiával rendelkezik: a gépalkatrészek felületére fémek, kerámiák és egyéb anyagok felvitelére alkal­mazzák a speciális plazmasu­gárral történő kerámiabevona­tot. A cégvezető, Giovanni In­selvini is jó lehetőséget lát a ma­gyar féllel való együttműködés­ben, s ezért is írták alá a napok­ban a szándéknyilatkozatot egy magyarországi székhelyű ve­gyes vállalat megalakításáról. Kezdetben nehézipari eszkö­zök és gépkocsialkatrészek javí­tásával foglalkoznak majd, de a bevált olasz technológia átvéte­lével lehetővé válik a bevonat- rendszerek és a finom felületi megmunkálás kifejlesztése. Mobil berendezéseikkel bár­mely más üzemben, gyárban képesek lesznek kitelepülve dolgozni, és a selejtes, kopott alkatrészeket a helyszínen lát­ják el bevonattal. A termelést az üzemcsarnok e célra leválasztott részében, a berendezések letelepítését köve­tően indítják, a tervek szerint fél esztendőn belül. Ahogy világosodni kezdett a • helyiségben, a sarokban egy tákolt priccsszerű ágyfélét vettem észre. Rajta házilag szőtt pokróc, azon egy hosszú szőrű suba, a fejré­szen egy ujjas mellény. A katonák levetették köpenyüket, összehajtot­ták, majd a lócára tették a fenekük alá. Derék, erős legények voltak, meglátszott az egészség rajtuk. Az olajoshordóból, készült tűzhelyről egy olyan nyolcliteres fazék forró vizet tett a civil az asztalra. Nem tudtam elgondolni, mit akarnak ve­le. De látva a hátizsákból előkerült nagyon lapos, majdnem fekete zab- kenyeret, és mindenki elé egy-egy szem mokkacukor nagyságú, egé­szen barna cukrot tett, elém is. Én is kaptam egy szelet kenyeret és csajkát. Az asztal közepére került egy olyan fekete, öntött vaslábas, amelynek lábai voltak. Kaptam egy fakanalat, melynek a közepe mélyí­tett volt és öblös, kerek. Az én számba nem fért be. Vashordóból készült fatüzelésű tűzhelyük pa­rázslóit, és a parázsból sült krump­lit szedtek ki. Két-két szentet kap­tam én is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a vaslábasban a fedő alatt mi lehet? Nagyon éhes voltam, és nehe­zen vártam, hogy együnk! A fedőt levéve furcsa szag párolgóit, felin­gerelve étvágyam. A háromliteres csajkákat teleöntötték forró vízzel. Amit akkor láttam, még életemben nem tapasztaltam. A vaslábas az asztal közepére került, és mind a négyen abból ettünk, egy asztalnál. Igyekeztem, de én azt a zabkását megenni nem bírtam, pedig nagyon éhes voltam. A zab nem volt hántol­va, csak úgy, mindenestől meg lett főzve. A következő percekben egy lovas szánkó állott meg a ház előtt. A ka­tonák készülődni kezdtek, biztatva engem is. Ehesehb leltem, mint an­nak előtte. Kint a friss levegőn ma­gamhoz térve, fölültem a szánra. A kis település, ahol ez történt 1940 januárjának tizenegyedik napján, Jablonka névre hallgatott. Megin­dult a szán, velem és kísérőimmel, beljebb, az-„ígéret földje” felé. Ke­gyetlen, kusza gondolatok voltak agyamban, melyeket a gyönyörű táj kissé feledtetett velem. Az egészben a legérdekesebb, hogy egyetlen ma­darat nem láttam. Nem tudom, mennyi idő telt el, mire odaérkez­tünk, ahová vinniük kellett engem r Szkolyeba. Szigorúbbak lettek, mint voltak hozzám. Kiabálva parancsszavakat szórtak felém. Odabent mindent el­szedtek tőlem, és mikor öngyújtó­mat kivették a zsebemből, valaho­gyan szikrát vetett. Az a katona, aki kivette zsebemből, eldobta és a puskát rám szegezve, parancsszóra várt. Mind felugrottak, szemmel láthatóan megrémültek. En mutat­tam, hogy fel akarom venni. A két katona fegyvert fogott rám és két tiszt pisztolyt szegezve mutatták, hogy felvehetem. Felvettem, meg­gyújtottam és mutattam, hogyan gyullad, és ha akarom, elfújva kial­szik. Megnyugodtak mind: egy új­ságdarabot adtak kezembe és ők is szakítottak belőle egy hosszú, 5 centiméteres széles szalagot. Meg­mutatták, hogyan kell csavarni a papírpipát és mahorkával töltötték meg, én is kipróbáltam. Mindenki saját maga akarta meggyújtani a saját papírpipáját. Megnyugodtak, adtak egy pakli mahorkát és egy darab újságpapírt. Tolmács által kihallgattak, aki nagyon gyengén beszélt magyarul. Ezek után egy 4x4 méteres szobába vittek, ahol magam voltam másnap reggelig. Másnap egy derék testalkatú egyént tettek a szobába. Néztünk egymás szemébe. En tőle féltem, ő tőlem félt. Olyan két óra múlva már nem bírtam a hallgatást és elé áll­tam. Ki maga? Miért hallgat? így ismertem meg Rákosi Mátyás só­gorát, Fein Sándort, aki elmondta, hogy feleségével együtt jöttek át, mégpedig azért, mert ez év novem­berében, mégpedig 7-én, Rákosit átadják cserébe a Szovjetuniónak, így ismertem meg Rákosi Mátyás sógorát és annak feleségét, Rákosi Lídiát. Ebéd után, a mindennapi séta után, ahogy mentünk a szobánkba, a nők mentek le sétára és akkor, véletlen folytán, Sándor megmutat­ta a feleségét, aki barna asszonyka volt. Ezen a délután még három len­gyel érkezett, akikkel nehezen ér­tettük meg egymást. De így a nap gyorsabban telt el, többen voltunk, nem voltunk annyira magunkra utalva. Az utoljára érkezett három lengyel, levetve ingükét, vakarózni kezdtek, és az ingük hónaalján, a gatyájuk korcán és a láb közötti részen a tét veket öldösték le, amik­nek a következő napokban mi is részesei lehettünk. Pár nap múlva annyira elszaporodtak rajtunk is, hogy lehetetlen volt ellenük felvenni a harcot. Mindennap jöttek szökevények Lengyelországból, Magyarország­ról és még a jó Isten tudja, hogy honnan nem, de egy hónap múlva annyian lettünk, hogy alig fértünk el a szobában. Mintha a világ embe­risége megbolondult volna, ahogyan mi sokasodtunk, úgy a tetvek is. Katonai gyapjúpulóveremet képte­len voltam már felvenni, de megsza­badulni sem tudtam tőlük semmi­képpen. Magositott priccseket állí­tottak fekvőhelyül úgy, hogy az alsó ágyra még három fekhelyet helyez­tek el. Tíznaponként volt fürdő, és ek­kor fertőtlenítették ruháinkat is a szárítóban forró gőzben. Napról napra éreztük, hogy a koszt is gyen­gült. Sándor erős, kövér ember volt, mikor először láttam, de annyira lefogyott, hogy hasáról a bőr lógott és úgy nézett ki, mintha bőrkötény lenne előtte. A lengyelek cséreberél- tek, ruhadarabjaikat egy fakit ke­nyérért adták oda. Órák, gyűrűk is gazdát cseréltek kenyérért, cigaret­táért már itt, Szkolyéban is. Sze­rencsés embernek éreztem magam! A dohányzásról az első napokban már leszoktam, a napi kenyérada­gomat ahogyan megkaptam, el is fogyasztottam, még a morzsákat is felszedtem a földről, hogy ezzel is minél tovább tarthassam fenn ma­gam. Nagyon jó volt a zabkenyér, de még milyen ízletes volt a zabkása is, nem akadt meg a toklász a tor­komban, nem volt ideje. Mindent meg tudtam enni, de a sózott herin- get, azt nem! Elcseréltem a zabká­sáért, hogy ne kívánjam a vizet. Láttam, hogy a legtöbbnek a lá­bai vizesek voltak, egészen derékig. Nagyon féltem, hogy megbeteg­szem, és akkor nincs tovább, semmi reményem ahhoz, hogy valaha is hazajutok. Nagyon ki akartam ke­rülni abból, amibe beleestem. Hal­csontból tűt készítettem, kötszerből cérnát sodortam, mindennap átnéz­tem ruháimat, és ott is varrogattam, ahol még jó volt. A szobában senki nem akart takarítani. Kitakarítot­tam, felsöpörtem, felmostam a szo­bát mindennap, derékig mosakod­tam mindennap. (Folytatjuk) ORVOS ENDRE .a W. a* m i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents