Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

1990. május 26. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT A VASKÚTI ÚSZÓCSALÁD Kis medencében is születnek nagy eredmények Emlékszem, mekkora port kavart annak idején a vaskúti uszoda építése. Tíz éve annak, hogy elkezdték az alapozást, és 1981. november hetedikén át is adták. Miből futja ekkora beruházásra a vaskútiaknak? — kérdezgették az „irigyek”. Aztán mit kezdenek egy ilyen kis település lakói a „fene nagy” uszodájukkal, ott pompázik majd a maga teljes kihasználatlanságában, mutogathatják büszkén mindenkinek, de sem fönntar­tani, sem pedig tartalommal megtölteni nem tudják — csengenek vissza fiilembe azok a hangok, amelyek jóságos szkepticizmussal jövendölték meg a létesítmény csődbe jutását. Aztán néhány hete olvasom, hogy a bajai, kecskeméti versenyzőket is fölvonultató megyei diákvetélkedőn a vaskó ti úszók szerepeltek a legjobban. Nocsak! A két városban modern, nagy uszoda várja a sportolókat, jeles szakembergárda dolgozik a meden­cék környékén. Erre mi történik? Jobbak a vaskútiak, akik egy irinyó-pirinyó tanuszodában, szerény körül­mények közt készülhetnek csupán. Valaminek lennie kell Vaskúton! Csoda, vagy egé­szen más...? Svraka János tanácselnök és Mázsár Zoltán létesítményvezető vár az ajtó­ban. Büszkén vezetnek végig az uszo­dán és a hozzá szervesen kapcsolódó sportcsarnokon. A vízben apró gyere­kek, a legkisebbek a mostaniak közül, hallom házigazdáimtól. Rövid néhány mondatból megtudom, hogy egy perc megállás sincs az átadás óta az uszodá­ban. A kötelező iskolai oktatás mellett tanfolyamokat szerveznek, intézmé­nyek bérlik, köztük a környező telepü­lések iskolái Hercegszántóról, Garáról, Bácsborsódról. A hétvégeken pedig a nagyközönségé a víz, élnek a lehetőség­gel a vaskútiak. Mennyibe kerül az intézmény fönn­tartása? — kérdem a tanácselnököt. Bizony jócskán fölözi a milliót, kapom a választ. Ez nem kis összeg egy ekkora településen, mondom, de Svraka János megnyugtat: eddig még mindig ki tudta szorítani a tanácsi költségvetésből. Ahol lehet, takarékoskodunk ám, kontráz Mázsár Zoltán. Mindig szá­míthatunk a helyi vállalatok dolgozói­nak a segítségére, cserében megkapják a csarnokot és az uszodát egy-egy órá­ra. Tehát aki akar, az bejut a létesít­ménybe, összegzem a hallottakat. Saj­nos, nem, csillapítják elégedettségemet. Volt idő, amikor valóban mindig nyi­tott ajtó várta az érdeklődőket, ám en­nek a víz minősége látta kárát, s ezért nagyon meg kell tervezni azt, hogy he­tente hány órát és mennyien használják a tanuszodát. Sok éve üzemel, eleinte támadták ér­te a vaskútiakat. Megérte? Mit adott az uszoda a település lakóinak? Széles mosollyal adják a választ: megérte. A tanulók többsége, osztályonként két-három kivétellel, megtanul úszni. A tanfolyamokon nem ritka az ötven év fölötti úszni vágyó. A kilenc év alatt fölnőtt egy generáció, nézzem csak meg a lányokat, fiúkat milyen sportosak és csinosak. S ne feledjük el az egészség­megőrző-javító hatást sem. Volt egy kislány, évekkel ezelőtt azért hozta el az édesanyja az uszodába, mert lába elmaradt a fejlődésben, gépben járt. Ma meg? Az egyik legcsinosabb lány a nyolcadikosok közt, versenyúszó lett belőle ... * * * S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy megismertünk egy csodálatos em­bert, mondja a tanács elnöke. Vértessy Lászlónét, a „Julcsit”, az edzőt, aki kezdettől fogva itt dolgozik a vaskúti fedettben .. . Mázsár Zoltán bólogat, valóban rit­Straszcr And­rás felvételei ka az ilyen sportember! Szeretik a vas­kútiak, szinte idevalósinak tartják, pe­dig Bajáról jár át edzést, tanfolyamot tartani. Remekül ért a gyermekek nyel­vén, pedig eredendően nem pedagógus. Svraka János meséli: december elején Bajáról jött haza, látja, hogy a buszmegállóban várakozik az edző: Persze, fölvette a kocsiba, két nagy sportszatyrot cipelt. Kérdi, mi ez? Hát ajándék a gyerekeknek, holnap Miku­lás, adta meg a választ a Julcsi. Mind­ezt saját pénzen, de viszi magával a legtehetségesebbeket a versenyekre is. Igaz: nem tud olyat kérni, amit a szü­lők ne vállalnának. Nézzen csak, most is ott lesik a szülők a gyerekeket az uszoda üvegfalánál, figyelik a „csemo- tát”, beépült az edzés a családi prog­ramba. Egyébként is családias sport az úszás Vaskúton. Alig akad „egyke” a csopor­tokban, mindenki hozza a testvérét az edzésekre. Az edző pedig mindenkit elvállal. Hívták Bajára az új uszodába, de ő nem ment. maradt a tanítványai közt. Biztos, mert anyagilag is jól jár Vaskúton — jegyzem meg csöndesen. Ja, havi kétezerért csinálja, kapom a választ. * * * Két edzés közt sikerül beszélnem Vértessynével. Középfokú edzői képe­sítése van. Egészségügyi úszásként in­dult a dolog, aztán szép lassan kiala­kultak a versenyszerű keretek. Előbb kezdőlanfolyamokat szervez, aztán a legtehetségesebbeket megtartja. Követ­kező lépcsőfok a haladó csoport, majd a csúcs: a legjobbak, a „menők”, ide már dicsőség bekerülni. Kérdem, hogy telik egy napja a bajai—vaskúti úszó­edzőnek? Ez jó kérdés, várjunk csak. Reggel fél nyolckor'bemegy a munka­helyére félórás „villámmelóra”. Utána három órán át kötelező úszásoktatást tart diákoknak a bajai uszodában, majd következik délután háromig- négyig ismét a munkahely. Hetente kétszer kerékpárral jön Vaskútra (oda- vissza közel húsz kilométer), a hét töb­bi napján Baján tart tanfolyamot fel­nőtteknek. Általában este fél nyolc kö­rül ér haza. Hétvégeken persze verse­nyek, ahova évek óta elviszi a saját gyerekeit is, így legalább többet van­nak együtt. Elég zsúfolt a program, ahogy hal­lom: nem éppen mesés összeg a jutalom érte. Á, ezt pénzért nem lehet csinálni, de az is tény: ha nem csinálhatná, bele­pusztulna! Vaskút egy nagy család, ér­zi, hogy szeretik. Elterjedt: befejezi az itteni edzősködést. Kétségbeesve vár­ták a szülők, a gyerekek: ne hagyja el őket. Persze meg sem fordult a fejében az, hogy becsukja maga mögött a vas­kúti uszoda ajtaját. Hiszen annyi az ügyes, tehetséges gyerek: a- Friedrich testvérek, a Welchner Nóra, a Mátyás Zoli, no és a legnagyobb reménység, Klocker Edit. Még csak tízéves, de már hívják a fővárosba! Örülhet az az edző, aki a pályafutása során csak egy hozzá hasonló képességű gyerekre bukkan! Hogy hagyhatna itt egy ilyen kis közös­séget? Hordja őket edzésre Bajára, verse­nyekre Szolnoktól Dunaújvárosig. Per­sze, szűkülnek a lehetőségek, egyre költségesebb az utazás. Azért, ha egy mód kínálkozik rá, elmennek mjnden jelentősebb eseményre. Igaz, megkapta már „jó ismerőséitől” azt is: ne panasz­kodjon akkor, amikor egy versenyen ötezer forintos tiszteletdíjat kapott fél­perces úszásért, s erre ahelyett, hogy zsebre vágta volna, fölajánlotta egy sé­rült sportoló gyógyítására ... * * * Vértessyné siet vissza a medencéhez, jönnek a menők. Kicsi a vízfelület, egy­szerre csak tizenöten-húszan edzhet- nek. A gyerekek, kamaszok lesik az edző minden mozdulatát, pedig helyen­ként nagyon szigorú velük. Csobban, fodrozódik a vaskúti tanuszoda vize, messzire haitik a „csatazaj”, edzés van, tudják jól a helyiek. Az edző kiabál, sípol, magyaráz. A gyerekek róják a hosszakat. A szü­lők és az apró testvérek az üvegfalon túlról figyelik az eseményeket... Rajimar István DIÁKSPORT Három sportágban, három napon át... Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Általános Iskola mindig híres volt sportszerető tanulóiról, akik már több alkalommal nyertek úttörő-olimpiai bajnokságot. En­nek az iskolának a padjait koptat­ta egykor dr. Réczi László birkózó­világbajnok és Magyari Béla űrha­jós alezredes is. Az iskola DSK-ja a héten ne­gyedik alkalommal rendezte meg a Petőfi Kupa elnevezésű tömeg­sportversenyét, amelyen a város közel ezer általános iskolás tanu­lója versengett három napon ke­resztül. Atlétikában a József Atti- la-iskola tanulói szerepeltek a leg­eredményesebben, kispályás lab­darúgásban a rendező Petőfi álta­lános iskola csapata győzött, míg a leányok kézilabdacsatáját a Darvas J. Általános Iskola gárdá­ja nyerte. A három sportág verse­nyén nyújtott egyenletes teljesít­ményével a Darvas József Általá­nos Iskola (testnevelők: Mészáros Gy., Veres I.. Kárász L.) nyerte el a Petőfi Kupa vándordíját, ame­lyet Szirmai Ferencné, a Petőfi ál­talános iskola igazgatója adott át a győztes intézmény képviselőjé­nek. • Szirmai Ferencné, a Petőfi általános iskola igazgatója átadja a kupát a pont­versenyben győztes Darvas József Álta­lános iskola képviselőjének. (Farkas Ti­bor felvételei.) • Kezek „játéka” a fiúk focimeccsén. Az egypontos vereség nem szégyen RÖVIDEN # Baján a Közút SC teniszszakosztálya tenisz- tanfolyamot szervez a nyá­ron, fiúk és lányok részére a Petőfi-szigeti tenisztelepen, két turnusban. Az első tur­nus július 2-ától augusztus 1-jéig, a második augusztus 13-ától 31-éig tart. Jelent­kezni lehet a tenisztelepen, a gondnoknál, június 25-éig. • Varga István, az Újpes­ti Dózsa NB I-es, bajnokesé­lyes labdarúgócsapatának vezetőedzője vidéki csapatnál folytatja szakvezetői pálya­futását. Vargát saját szak­osztályvezetősége alkalmat­lannak tartotta, míg Hólya István, a klub elnöke marasz­talta. Varga azonban nem kér az ellentmondásokból, s egy általa még titokban tar­tott vidéki klubbal kötött kétéves szerződést. # Kedd óta a helyszínen készül a magyar férfi tor­nászválogatott a 19. Euró- pa-bajnokságra. Donáth Ferenc szövetségi kapitány kijelölte a Lausanne-ban hét végén porondra lépő három indulót. Eszerint Boda László (Bp. Honvéd), Csol- lány Szilveszter (Ú. Dózsa) és Fajkusz Csaba (Ú. Dó­zsa) vesz részt a kontinens- bajnokságon, míg Tóth Ba­lázs (Bp. Honvéd) tartalék lesz. Az Európa-bajnokság szombaton 14 órától zajlik az 'összetett versennyel, va­sárnap 14 órától pedig a sze- renkénti döntőkre kerül sor. • A magyar labdarúgó­válogatott hétfőn barátságos mérkőzést játszik a vb- döntőre készülő Arab Emír­ségek csapatával a franciaor­szági Nimes-ban. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány az alábbi játékosokat hívta meg a keretbe: Gáspár, Gé­léi, Kozma, Pintér, Garaba, Disztl L., Kovács K. Varga, Mészáros, Bognár Gy., Kip- rich, Fischer. A női EB miatti egy hónapos szünet talán nem ártott sokat a rájátszás előtt a női kosárlabda­bajnokság színvonalának, ám ami a KSC szereplését illeti, a jobb he­lyezésbe vetett remények alaposan megcsappantak. Farkas és Balázs kiesése után Kurucz Anita is „gipszcsizmát” öltött, és csak né­zője lehetett társai küzdelmének. Ilyen előzmények után került sor az 5—8. helyért folyó csatáro­zás első fordulójára, amelyben az eddigi 5. helyet tartó Szarvas volt a KSC ellenfele. Az első mérkőzé­sen, Szarvason, a KSC mélyvizbe dobott fiataljai igazán jól vizsgáz­tak, és mindössze egy pont különb­séggel nyert az ellenfél. A csütör­töki visszavágón sokáig úgy tűnt, hogy nem sikerül a bravúr, vagyis a jobb és rutinosabb ellenfél ellen kiharcolni a győzelmet. A csapat pedig mindent megtett. Fück, Ko­vács, Borzsek és Till egymást múl­ta felül, és az élete első NB I-es mérkőzését játszó Steiner remekül. fogta a vendégek ponterős játéko­sát. A hajrában aztán változott a kép. Kovács és Fück triplájával feljött a KSC, a vezetést is átvette. Amikor az utolsó percre fordult az óra, a kecskeméti csapat 3 ponttal vezetett, és felcsillant a győzelem lehetősége. Igaz, csak néhány másodpercig. Kár, hogy az utolsó percben éppen azok kö­vettek el „gyermeteg” hibákat, akik a játék folyamán a legtöbbet nyújtottak. Az ajándéklabdákat aztán a Szarvas kíméletlenül érté­kesítette, és másodszor is egypon­tos, minimális győzelmet aratott. „Egy ponttal mindig a jobbik csapat kap ki!” Ez a régi kosaras­mondás nyilván nem vigasztalta Tóth Viktor edzőt. — Nyert mérkőzést buktunk el — mondta —, s nem most először. Azt hiszem, hogy mi vagyunk az NB I-ben az egypontos vereségek csúcstartói. Pedig nagyon bíztam abban, hogy kiharcoljuk a harma­dik mérkőzés lehetőségét. — Azért vesztettünk, mert a vé­gén a rutinos játékosok nem bíztak a fiatalokban, s mindent egyedül akartak megoldani — tette hozzá edzőtársa, Adamik Ferenc. A kétszer egypontos vereségért nem kell szégyenkeznie a KSC- nek, s az pedig öröm, hogy néhány fiatal tehetséges játékosnak alkal­ma volt bebizonyítani, hogy lehet rájuk számítani, és lesz még jobb csapata is a kék-fehéreknek. —SZ— Nincs hely Romariónak a brazil válogatottban? Több mint két hónapos szünet után biztatóan mozgott a holland PSV Eindhoven labdarúgócsapatának brazil válogatott játékosa, Romario. A csatár március 4-én szenvedett szárkapocscsonttörést. A kiváló táma­dó csontja rosszul forrt össze, ezért azt újra el kellett törni. Sokan vélekedtek úgy, s nem is ok nélkül, hogy a holland bajnokság legnagyobb külföldi csillaga nem lehet ott a június 8:án kezdődő Mondialén. Az akaraterő azonban csodát tett. Romario csütörtökön egy félidőre pályára lépett a brazil válogatott színeiben. Az ellenfél az olasz harmad- osztályú ÁC Gubbio együttese volt. A dél-amerikaiak számára nem jelentett nehéz feladatot 14 gól elérése. A megilletődött edzőpartner túl sok ellenállásra nem volt képes. A figyelem ezen a találkozón elsősorban Romarióra irányult. A jelentések szerint játékán nem látszott a hosszú kihagyás, s hogy három gólt szerzett, az mindennél többet mond. — Elégedett vagyok az első próbálkozással. Pár napja még csak remél­ni mertem, hogy sikerülni fog a visszatérés. Játék közben egyáltalán nem éreztem fájdalmat. Most már az a fontos, hogy lelkileg is összeszedjem magam — nyilatkozta a csatár. Nincs könnyű helyzetben Sebastiao Lazaroni szövetségi kapitány, mivel — igaz, sokan ezért irigyelhetnék a dél-amerikai szakvezetőt most választania kell Careca, Müller, 'Romario és Bebeto között. És egyáltalán nem biztos, hogy csupán a múltbéli érdemeiért az eindhoveni csatárra esik a választás ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents