Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

y 6 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 26. Nem lehet elég korán elkezdeni. • • • Ugye, gyerekek, kórusban rá­vágnátok a választ, ha megkérdez­ném: honnan ismeritek Walt Dis- neyt? Csak azt talán kevesen tudjá­tok, hogy mesealakjai a hasukat is szeretik és tudják, az ételért meg kell dolgozni. Ráadásul annyira otthon vannak a konyhatitkok­ban, hogy akár tanácsokat is kér­hettek tőlük. De nem ám a gyufá­val kezdik, hanem a „tízparancso­lattal”, azaz ujjaitokon számba ve­hető, tíz jó tanáccsal: köss magad elé egy kötényt, ... s befejezve: evés után természetesen el kell mo­sogatnod, mert ez is a konyhafő­nök feladatai közé tartozik. Aztán nem árt tudni, mihez mennyi és milyen hozzávaló kell, s meddig tart elkészíteni. Persze. Donald Kacsáék például ha Kalóz szendvicset szeretnének, hát el­mennek horgászni — s mégis húsz perc alatt kész is a finom falat. Szaki Dani csodafasírtja már ennél bonyolultabb, lelkesedik is érte Di­ni. Ám, mint tudjátok, a legcsodá­latosabb a Családi kirándulás, amire szinte korona, ha süti is ki­kerül a kosárból. Tudom, nem rajongtok a krump­liért, főleg ha még pucolni is kell. A világ legfinomabb burgonyasalá­tája egy óra hosszáig készül — gon­dolhatjátok, hogy milyen fenséges, mire az asztalra kerül! A fogad alá a sok-sok cukor, cso­ki helyett inkább Napsugár tányér- kák valók, amelyek csupa nyers zöldségekből készülnek. De ha vég­képp nem tudsz lemondani az édes­ségről, válaszd Dézi csokipuding­ját, vagy a Szupergyors — 10 perc alatt elkészül — desszertet! Kirán­dulásra készíthetsz Hegymászók kekszcsemegéjét — s ha megszom­jaztál, 5-10 perc alatt hideg és meleg italokat varázsolhatsz — és még sok nyalánkságot Donald Kacsa szakácskönyvéből, ami a közel­múltban jelent meg a könyvesbol­tok polcain az Egmont—Pannónia Film és Kiadó Kft. jóvoltából. A kötet nem(csak) mese — igazi kis kukta lehetsz úgy, hogy szinte észre sem veszed. Szuperkor desszert A XVIII. század végéig pontosan ugyanúgy öltöztették a gyermekeket is, mint a felnőtteket. Egészségesebb öl­töztetésük gondolata Jean-Jacques Rousseau nyomán vetődött fel. „Hogy a kislányok bátrak, erősek, felszaba­dultak legyenek”, úgy öltöztették őket. mint a fiúkat. Theodor Körner német költő menyasszonya emlékirataiban már kissé szégyenlősen gondolt vissza gyermekkorára a XIX. század köze­pén, mert ismét furcsának és vadnak tűntek ezek az elvek. A gyermekviselet ekkor ismét követte a felnőttek divatát. E század második felében viszont már nem várták el a gyerekektől, hogy ár- kon-bokron keresztülugráljanak, ha­nem hogy csöndben, illedelmesen ját­sszanak, s szépségükben a felnőttek gyönyörködhessenek. (Ugye, milyen borzasztó és elképzelhetetlen lenne ez ma? ) A reformmozgalmak hatása először a gyermeköltözködésben jelentkezett, s számos újítás, egyszerűbb forma a kis­lányok és kisfiúk ruhatárából került át a felnőttekébe. Először a selyem- és bársonyanyagokat mellőzték, helyet­tük könnyű szöveteket, vásznat, batisz- tot és csipkét választva. A nyolcvanas-kilencvenes években a ruhák szabása kényelmessé, egészsége­sebbé vált. A kislányok bő, húzott zub­bonyt hordtak övvel összefogva vagy kantáros szoknyát blúzzal, tulajdon­képpen az 1900-as évek női divatának előfutárait. A kisfiúk megmaradtak a térdnadrágnál, öltönynél, de anyaguk, kivitelük egyszerűbb volt. A ruhácská­kon — a szecesszió művészeinek mun­kássága nyomán a gyermekeknek tetsző díszítések kezdtek megjelenni: hímzett, rátett mesefigurák, kacsák, kutyusok, vagy virágok, gyümölcsök. A kisfiúk derékban elvágott öves kabá­tokat viseltek (majd a férfiak sportka­bátja lesz hasonló), s a kötött pulóve­rek, kardigánok, sapkák igen jelentős szerepet játszottak ruhatárukban. A háború után a kislányok kis kerek kalapokat hordtak, ruhájuk, kabátjuk szabása egyenes, az öv a csípőn volt. A ruha rövid, a combot is alig fedte, a zokni térdig ért, a lábon lapos sarkú, bokapántos, kivágott, kerek orrú lakk­cipő volt. A fiúk nyáron csíkos kötött pamuttrikót viseltek, télen pulóvert, s csak ünnepélyes alkalomra öltöttek za­kót és nyakkendőt. A matrózruha vál­tozatlanul ünnepi viselet maradt — a lányoknál is —, rendszerint sötétkék szövetből, fehér gallérral. A harmincas-negyvenes években a kislányok ruhái derékban elvágottak, a szoknya ráncolással bővült, rajtuk föd­Gyermekdivat-történet • Az ötvenes évek pöttyös­divatja — fu- ' hában, labdá­ban. • 1990: Hó­dít az elnyühc- tetlen farmer. ros kötények. A hajat elöl középen ka­kastaréjba fésülték, s nagy szalagcso­korral díszítették. A fiúk nyáron kantá­ros rövid-, télen hosszúnadrágot hord­tak, hétköznap kockás inggel, ünnep­nap fehérrel. Bár még mindig megkö­vetelték tőlük, hogy ruházatukra vi­gyázzanak, viseletűk szabadabb, ké­nyelmesebb lelt. mint a történelem fo­lyamán bármikor. írta cs összeállította: Pulai Sára Fotók: Méhesi Éva GRIMASZVERSENY, PÓNITAXI, SÉTAREPÜLÉS Sokszínű program várja a gyerekeket Ma és holnap talán nincs a megyé­nek olyan pontja, ahol ne rendeznének a gyermekeknek valamilyen progra­mot, köszöntve őket ünnepnapjukon, íme néhány helyszín, a teljesség igénye nélkül. Kiskunfélegyházán minden esztendő­ben másik intézmény vállalja magára a szervező, a vendéglátó szerepet. Hol­nap a Darvas téri óvoda felségterületén lesz a gyermekbuli. Az OMIKRON Színpad zenés műsorral kedveskedik a résztvevőknek, s lesz tornabemutató, játékos versenyjátékvásár. De minden bizonnyal sokakat vonz a repülőtéri csemege: a bátrabbaknak sétarepülés vasmadárral vagy hőlégballonnal, lö­vészet, videofilm, tombola, pónilovag- lás, bazár. Ezúttal talán az ismétlés — mint 22-én írtuk — is megbocsátha­tó: a repülőtéri bevétel egy részét egy beteg gyermek gyógykezelésére kíván­ják felajánlani. A 9-től 18 óráig tartó légi séta minden esetben 20 perces, díja pedig géptípusonként változik: gyere­keknek a legolcsóbb 700, felnőtteknek 900 forint. Kisszálláson, ma 10 órától, a műve­lődési házban a gyermeknappal együtt ünnepük a negyvenesztendős óvodát. Sok-sok kedves meglepetéssel, műsor­ral készültek a szervezők. Kiskunhalason szinte minden intéz­mény, gazdálkodó szerv hozzájárult a program fedezetéhez, hogy vasárnap valamennyi gyerek, ingyen, egész nap ott lehessen. Legalább háromezer ne­bulót tudnak fogadni az ÁMK sport­pályáján, ahol a jelszó: miénk a tér! Lesznek családi vetélkedők, a közönsé­get is megmozgató ügyeskedő, tréfás váltóversenyek. Az atlétikai klub tor­naszakosztálya bemutatót tart. Bizo­nyára nagy lesz a tumultus a pónitaxi- nál, de a határőrség lovasiskolája jó­voltából lovarda is működik. A kéz­művesudvarban eltöltött idő után jól­esik majd Görbe Nóra és az Albatrosz együttes Lutra-buli című, 17 órakor kezdődő szórakoztató műsorát látni, hallani. Aki pedig netán unná az egé­szet és elfáradt, biztosan győzedelme­sen kerül ki a grimaszversenyből — mert az is lesz. A legszerencsésebb pe­dig a 10 forintos tombolán akár BMX- szel kerekezhet haza, a tinikorúak pe­dig maradhatnak a diszkón is. Kiskörösön, a művelődési központ melletti téren szintén holnap várják az ifjúságot. Lesz — egyebek között — játékos, humoros vetélkedő, bábjáték, gyermekdivat-bemutató. Fél négytől a Midi együttes és Esztergályos Cecília A bohócbál című összeállítással ked­veskedik a résztvevőknek. A rajzfilm­vetítés bizonyára a kisebbeket vonzza, s ők lesznek a főszereplői — mármint anyu cs apu nógatásában — a kedvez­ményes játékvásárnak is. Városföldön, a klubkönyvtárban mára kétszáz gyereket várnak, akik ed­dig részt vettek a harmadik, megyei természetismereti vetélkedőn. Nem vé­letlenül a gyermeknapra időzítették a játékos programot, amibe mindenki bekapcsolódhat, hiszen lesznek egyéni vetélkedők is a növény- és állatvilágról, a csillagászatról. Természetfilmek vetí­tése, számítógépes játékprogramok, irodalmi színpadi bemutató, ásvány­tárlat és sok meglepetés várja még az ünnepeiteket ma és holnap is! Kunszentmiklóson talán még alsza­nak azok, akik tegnap délután részt vettek a kunbábonyi erdőben rendezett kerékpártúrán és számháborún. Ma és holnap pedig minden diák az osztálya szervezte közös programon szórakoz­hat. Baján, holnapra — a Tóth Kálmán térre — a gyermek- és ifjúsági ház mun­katársai szerveztek egész napos prog­ramot. A gazdag választékból remélhe­tőleg mindenki talál kedvére valót. Lesz gyöngyfűzés, papírhajtogatás, só­kerámia, aszfaltrajzverseny. Aki akar­ja, az a bolhapiacon értékesítheti meg­unt játékait, és természetesen vásárol­hat is helyettük. A rögtönzött színpa­don fellépnek a Gemenc és a Csitaonica táncegyüttesek gyermekcsoportjai. Egy bajai fiatalember, aki a szépen csengő Federico névre hallgat, gitárral kísért dalokkal szórakoztatja a közönséget. Az Ady Endre Könyvtár pedig vetélke­dőre hív benneteket. Bácsalmáson is bővelkedik rendezvé­nyekben a hét vége. Kerékpár-, illetve aszfaltrajzverseny, sárkányeregetés ígérkezik a legizgalmasabbnak. A programok, valamint a mozi is ezút­tal, belépődíj nélkül tekinthetők meg. Vasárnap a backnangi ötven tagú ifjú­sági zenekar — akik az NSZK-beli testvérvárosból érkeztek — is együtt ünnepel a vendéglátóival, akiknek tisz­teletére 18 órai kezdettel hangversenyt ad. Felsöszentivánon a gyermeknap mot­tója önmagáért beszél: Töltsd velünk a délutánt! — buzdítják a gyerekeket a plakátok. Mi meg arra: önfeledt gyermekna­pot, gyermekéveket — de ne csak ezen az ünnepen! Kriszta családmodellje Annak idején azt hittem, a gyermekek csak testvérként léteznek, hiszen féltucatnyiónk, no meg hozzá a tanyavilág az összes előnyével meg hátrányával volt a garancia arra, hogy egyikőnket sem „ölte meg” az unalom. Ám —■ sajnos — ez az öröm már az én gyerekemnek és még nagyon soknak nem adatik meg. A városlakó egykék beszorulva a panelrengetegbe maguk ütik el mindennapjaikat, miközben már több soron ráunnak a legdrágább játékokra is. De vajon tudja-e a város zajától távol élő, testvérekkel körülvett gyer­mek, mekkora az ő birodalma, értéke? A jakabszállási falu­szélen lakó Tóth Krisztina hatodik osztályos kislányt erről faggattam. Az ő családmodellje, gyermekélete és -értéke ilyen:- Hát az az igazság, nem nagyon szeretek iskolába járni. De azért van kedvenc tantárgyam is: a matek és a technika. Mindig utolsó percben indulok el, főleg, amióta Józsika van. Tudom, azért iskolának is kell lenni, mert anélkül nem vol­nánk okosak. Meg olyan jó volt, amikor mindenkinek el­mondtam, hogy lesz kistestvérem. Örültek ők is. Amikor megszületett, gyorsan elújságoltam, hogy fiú. Persze, voltak, akik csodálkoztak, hogy hárman leszünk . . . Várjunk csak! Talán van. még itt az utcában is, akinek szintén két testvére van ... A szabad időm általában Józsikával töltöm. Csak azt nem értem, mielőtt még ő nem volt, többet tanultam, és mégis rosszabb jegyeim voltak. Most meg jobbak, pedig inkább vele foglalkozom. Tudom pelenkázni, fürdetni, etet­ni .. . Sokszor csak ketten vagyunk, mert anyuék építkez­nek, s kint vannak a telken vagy kapálnak. Csaba meg Kecskemétre jár az ipari iskolába. Meg ő fiú . . . Azért is jó lenne egy kislányleslvér. Nyüsztctem is anyut, de azt mond­ta: nem. A városban nem szerelnék lakni, mert ott sok kocsi jár. Itt kimegyek az udvarra, nem kell menni játszótérre sem. De, ha nem lesz hármasom, akkor lehet, hogy járhatok zeneórá­ra Kecskemétre. Csak nem nagyon akarják, mert busszal kell menni, és arra kicsi vagyok. Pedig nagyon szeretném. Ki is javítottam a hármasokat. Ha három kívánság lenne? Hát az egyik úgysem teljesül, a lánytestvér. Akkor meg? ,.. Segíteni is szoktam — általá­ban. Bántani nem nagyon szoktak bennünket, inkább leszid­nak. Most apu azt mondta, nem ehetünk minden másnap fagyit. Pedig olyan rossz, amikor jön a fagyis, dudál, és az utcából mindenki szalad ... Tetszik tudni, apu kiszámolta: havonta csak fagylaltra elmenne egy ezres. Persze, a kilóim is. Főzni még nem tudok, a túrós tészta és a lekváros gombóc a kedvencem. Csaba már, a nagytestvérem, decemberben 16 éves lesz. Nem irigylem. Én még alhatok, amikor ő elmegy. Igaz, mindennap összekapunk, de azért szeretjük egymást. Ha Józsika alszik, kézimunkázni szoktam, lerilöre virágúkat varrók. Csak ritkán jut rá idő. Én nem szeretnék egyedül lenni. Jó, hogy a nagymama és papa itt lakik közel, a másikak meg tanyán. Oda minden hét végén megyünk. Az se lenne jó, ha anyu dolgozna. Nem is tudom elképzelni. Mire jövünk, ő megfőz, kitakarít, de na­gyon mérges, ha hazajövünk és felbomlik a rend. Apu meg teherfuvarozó. De mióta Józsika van, azóta nem volt olyan sűrűn dolgozni. Én is hamarabb hazaérek. Sokszor jönnék már az utolsó óráról. Persze, kell tanulni, mert boltos leszek, ahol ruhákat árulnak. Szeretek öltözni. Csak nem nagyon tudok a ruhámra vigyázni. Ha vendégségbe megyünk, eszek pár falatot, valahogy mindig leeszem, mint apu az ingét. Én olyan vagyok, mint apu. Szerintem ma jó a gyerekeknek. Nem szerettem volna abban az időben élni, mint a mamáék, mert háború volt, nehezebb munka, mint most, még a gyerekeknek is ... Ne­kem is biztosan lesz legalább két gyerekem ... — s „gyakor­lásként” nekikezdett Józsika pelenkázásához... Utazás a jövőbe A XXV. századba repít Alfred Bester Tig­ris! Tigris! című könyve. A Vénusz, a Föld, a Mars és a külső holdak élőlény lakta vilá­gában Gulliver Foyle Nomád űrhajóját tá­madás érte, a Mars és a Jupiter között fél­úton. Foyle majd’ félévi eszméletvesztés után tért magához a lebegő roncsban. Reményte­len helyzetében minden erejét összeszedve megpróbál menekülni, élni akar! Hogyan ju­tott el az űrhajójáról az aszteroidák egyiké­re? Hogyan szabadult meg a Tudós Nép őrültségeitől? Hogyan találta meg a belső bolygók flottája őt a Mars pályáján kívül? Hogyan keresi Foyle az űrben őt cserbenha­gyó űrhajósokat? Megtudod a Sci-fi mesterei című könyvsorozat új kötetéből. A két politikai nagyhatalom közötti fegy­verkezési versengés egyszerre értelmét veszí­ti, amikor a Föld égboltján megjelennek az idegenek űrhajói. Az arcúkat és megjelenésü­ket szigorúan titkoló lények gyámkodnak a földi élet felett, helytartóikon keresztül tart­ják a kapcsolatot a földi hatalmakkal. Jan Rodricks kíváncsisága, vakmerősége határ­talan; ki akarja deríteni, kik is ezek a titokza­tos idegenek. Potyautasként felszökik az egyik űrhajóra, hogy eljusson az idegenek Földön kívüli támaszpontjára. Mi lesz felfe­dezése? Mi várja visszatértekor a Földön? Arthur C. Clarke A gyermekkor vége című könyvéből megtudhatod! A XXI. században játszódik Pout Ander­son könyvének történése. Világpusztitó nuk­leáris háború után városok, civilizáció, kul­túra szűnt meg, az emberi életforma a közép­kori szintre süllyedt vissza a Földön, világré­szek zord tájakká változtak, az életben ma­radottak továbbra is ölik, gyűlölik egymást. A Föld felett lebeg egy űrállomás, a Csillag: az ott lévők kontrollt próbálnak gyakorolni a földi lét fölött. Mi lesz a földi élet sorsa? Megtudod Majd ha az Orion fölszáll című könyvből, mely a Galaktika fantasztikus könyvek sorozat új kötete. K. M. ■

Next

/
Thumbnails
Contents