Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-24 / 120. szám
mil. május 24. • PETOK1 NEPE • 5 GÁZPALACK TOVÁBBRA SEM HASZNÁLHATÓ — KILÓRA MÉRIK AZ UTAST — BIZTONSÁGI ÖV A HÁTSÓ ÜLÉSEKEN IS Változások a gépjárművek műszaki vizsgáztatásán A műszaki KRESZ-ben július elsejétől meglehetősen sok változás történik, amely minden gépjármű — személy- és tehergépkocsi-, motorkerékpár----tulajdonost, vagyis a meg yében több tízezer embert érint. Dr. Faragó Edével, a közlekedési felügyelet megyei igazgatójával váltottunk szót ezekről az új rendelkezésekről, amelyeket megpróbálunk csokorba kötve, magyarra lefordítva, az olvasók elé tárni. — Tudomásunk szerint módosul a gépjárművek időszakos műszaki felülvizsgálatának ideje is. Erről hogyan intézkedik a rendelet? Július 1-jétől a személygépkocsi, motorkerékpár és ezek pótkocsijainak időszakos műszaki felülvizsgálata az alábbiak szerint alakul: új jármű esetén 3 év, illetve a jármű gyártási évét követő 3 éven belül 3 év, ezen túl 2 év. Közforgalmú személyszállításra — autóbuszok — vagy megkülönböztetett jelzések használatára jogosult járműveknél egy év. Minden egyéb járműnél: tehergépkocsiknál, mezőgazdasági vontatóknál és ezek pótkocsijainál két év, ha négy naptári éven belül kerül vizsgáztatásra. Ha ezt az időszakot meghaladja, akkor csak egy évre kap érvényességet. A lassújárművek esetében a személyszállítók 3 év, a veszélyes árut szállító lassújármű és pótkocsija egy év, minden egyéb lassújármű és pótkocsi ötévenként kerül vizsgáztatásra. A rendelet megjelenéseket már forgalomban lévő lassújárművek és pótkocsijaik esetében ezt 1992. július 1-jétől kell alkalmazni. Az azonosítási, jelzéssel ellátott 11 kilowattnál nem nagyobb motorteljesítményű lassújárműveknek és teherszállító pótkocsiknak e rendelet életbelépése előtt kiadott igazolólapja ugyancsak 1992. július 1-jénjár le. — A gépjárművek átalakításánál milyen változások történtek? — A típusazonos karosszéria- és alvázcsere nem minősül átalakításnak, hasonlóan a típusazonos motorcseréhez. Ehhez azonban BM-engedély szükséges. Megszűnik a műszaki- vizsgaperiódus-módosulásnál — karosszéria-, alvázcsere, fék- és kormányberendezés-csere — alkalmazott gyártásiév- módosítás. Ehhez egy kis magyarázat szükséges. Ha egy húszéves személygépkocsinál mindent kicseréltek, akkor sem lehet új évjáratot adni, a műszaki vizsgát az eredeti gyártási évhez kell kötni. A jármű átalakítása során a jármű fajtájának megváltoztatása — zártból nyitott, személyből teher- csak különlegesen indokolt esetben lehetséges. A 3400 kilót meg nem haladó megengedett legnagyobb össztömegű gépkocsit átalakításakor — amelyet lakógépkocsivá alakítanak át — külön kell vizsgáztatni. A segédmotor-kerékpár motorkerékpárra nem alakítható át, a személygépkocsi díze- lesítéséhez csak a személygépkocsihoz gyártott dízelmotor használható fel. Lassújármű összeépítéséhez, átalakításához gépjárműalváz vagy -karosszéria nem használható fel, a lassújármű gépjárművé nem alakítható át. — Megváltoztatták a gépjárműveken szállítható személyek számát és a zajszintet? Teherszállításra szolgáló jármű megengedett legnagyobb össztömegét és terhelhetőségét tonna helyett ezután kilóban kell meghatározni. A terhelhetőségen belül meg kell határozni a rakomány tömegét és a szállítható személyek számát, ideértve a jármű vezetőjét is. A szállítható személyek számát azonosnak kell venni az ülőhelyek számával. Amit most felsorolok, az a rendelet előírása; s hogy ezt miért így állapították meg, arról fogalmam sincs, sőt, a logikát is nélkülözi. Egy személy tömege 68 kiló, a vezetőt 75 kilóval kell számításba venni. A személyszállításra szolgáló jármű esetében egy személy tömege 68 kiló a nem menetrendszerű, helyi forgalom lebonyolítására készült autóbuszok esetében 71 kiló. A közeltéri zaj a jármű kipufogónyílása közelében nem haladhatja meg a 125 decibel maximális értéket, sem a típusbizonyítványban meghatározott közeltéri zaj 5 decibellel megnövelt értékét új jármű esetén, 6 decibellel pedig használt jármű esetén. — A világító- és fényjelző berendezésekre is lesznek új előírások? — Igen. Néhányat ezek közül. A féklámpa elektromos kapcsolásának olyannak kell lennie, hogy a féklámpa legkésőbb akkor kapcsolódjék be, ha az üzemi fékrendszer a járművet 0,5 méter/sec2 lassulást eredményező hatásossággal fékezi, s mindaddig világítson, amíg ilyen fékhatás van. A taxit fel lehet szerelni olyan, villogó fényt kibocsátó vészjelző lámpával, amellyel a taxi vezetője segítséget kérhet. Ezt a lámpát a taxi szót mutató lámpával kell egybeépíteni. Pótkocsi irányjelző-lámpáinak működésének visszajelzésére az irányjelző-visszajelzőt 1992. július 31-éig alkalmassá kell tenni még a pótkocsit vontató személygépkocsik esetében is. — Mi a helyzet a fék, a biztonsági öv és a tüzelőberendezéseknél? — Propán-bután gáz jármű-tüzelőanyagként nem használható. Ilyen tüzelőanyag-berendezés a járművön nem lehet. Az ilyen cselekedet szabálysértés, s műszaki vizsgára való berendeléssel jár. Várható a szigorítás, ilyen esetben azonnal bevonják a hatósági jelzést. Biztonsági övvel 1992. július elseje után a személygépkocsi hátsó üléseit is fel kell szerelni. A tehergépkocsi-vezető ülését és első utasülését, valamint az autóbusz-vezető ülését is, ha erre kialakítható. Gépkocsi, mezőgazdasági vontató, lassújármű fékezésére vonatkozó követelmények a következők: Tengelyenként a két oldal közti eltérés a keréken mért legnagyobb fékerő 20 százalékát nem haladhatja meg. Az üzemi fék állandó működtető erő melletti ingadozása kerekenként nem haladhatja meg a keréken mért legnagyobb fékerő 30 százalékát. S még egyet. A személygépkocsi ablakain menet közben nem szabad függönyt vagy más olyan megoldást alkalmazni, amely a kilátást, illetve az átlátást akadályozza. Ezenkívül természetesen akad még jó néhány korlátozás és engedmény, de az ezután érdeklődők jobb, ha személyesen keresnek fel bennünket. Gémes Gábor Sikerkalauz Mióta a vállalkozás mint elismert tevékenységi forma teret nyert a § azdasági életben, azóta egyre tőben választják a gyors meggazdagodás ezen formáját. A siker azonban csak keveseknek pottyan az ölébe. De hogyan is legyünk sikeresek? Egyesek horoszkópokat lapozgatnak, mások a kártyavetők tanácsainak hisznek. Dale Carnegie, aki a Sikerkalauz könyv szerzője, azonban önmagában bízott, amikor a szegény farmer fiából sikeres üzletemberré, s menedzser-tanácsadóvá küzdötte fel magát. A Sikerkalauz, melyet a Minerva kiadó dobott a piacra az utóbbi hetekben, valójában nem sikersztori. Arra sem ad tippet, hogyan sokszorozzuk meg pénzünkét. Sőt, tanácsainak egy részét sem lehet készpénznek venni, hisz a 30-as évek Amerikájának a terméke ez a könyv. Hogy akkor mégis mire való? Talán nem túlzás, hogy az emberekkel való bánás sajátos kézikönyve ez a valamivel több mint háromszáz oldal. Camei- ge mindenekelőtt kora vállalkozói szférájába ad betekintést úgy, hogy közben elemez egy-egy sikeres vagy sikertelen vállalkozást, rámutatva az esetleges hibákra, kiemelve az emberi tényező szerepét. Azt sugallja, hogy a jó üzletembernek figyelembe kell vennie azt a fontos tényt, hogy tárgyalópartnere is ember. Azaz meg kell tanulnia a másik ember fejével gondolkodni, építeni hiúságára, feltárnia rejtett vágyait, hogy aztán a kuncsaft kedvet kapjon a „rásózandó” áru megvásárlásához. A szerző huszonhét pontban festi le az előzékeny, udvarias, lelkiismeretes, szerény, megbízható, ravasz, minden hájjal megkent, számító, de mégis ideálisnak tűnő üzletember alakját. Ez a könyv itt, a hiánygazdálkodásba jól beletanult Kelet- Európában elég idegennek tűnhet. Idegenül hathatnak Camegie megjegyzései, hisz ő a vásárlók kegyeiért folytatott harchoz ad tanácsokat, míg nálunk az eladók diktálják a feltételeket. S hogy számíthat-e 'sikerre a könyv egy olyan környezetben, ahol az eredeti tőkefelhalmozás sajátos módja csak most kezdődött el? Talán igen. Mindenesetre azok, akik 50 éve odaát az Államokban megvették, elolvasták, s talán még el is töprengtek rajta, biztos, hogy nem jártak rosszul. Akkor az óceán másik partján a könyv bestseller lett. S aki itthon egyengette e háromszáz oldal útját, minden bizonnyal hisz a Sikerkalauz sikerében. (Sikerkalauz, Minerva kiadó, 1990) Barta Zsolt ~1 ZJ Ha nem találkoztam vol- JL C/* na vele szorult helyzetemben, nem is maradok életben. Annyira hatott rám a találkozás, hogy erőre kaptam. Elmesélte, hogy azóta Tallinnban újra ősz- szeállt egy repülöhadnaggyal, aki kegyetlen ember volt, de egymásra voltak utalva. A férje a fronton volt és a németek ellen harcolt kegyetlen módon. Nem fegyverrel lőtt az ellenségre, hanem a repülő propellerjével kaszálta, mint a füvet, és leszálláskor propellerjén több volt az emberi haj, mint a réten a fű. Ez a kórház, amelyben Jevgenyija Pavlovna engem gyógykezelt, az ideg- gyógyászathoz tartozott, szellemileg sokkot kapott emberek voltak itt kezelve. Orvostanhallgatói szakvizsgát végzett, katonai tiszti iskolát és emberségből is jelesre vizsgázott, csupán az élete volt szerencsétlen. Szülei Leningrádban éltek, és amikor a németek blokád alatt tartották, a szülei éhenhaltak. Jevgenyija Pavlovna mesélte, amikor a blokád vége volt, Tallinnból felkereste szüleit, de úgy talált rájuk le- ningrádi lakásukon egymásra dőlve, kezükben egy emberi lábszárcsonttal. Ha ennivalóhoz hozzá is jutottak, de vízhez nehezebb volt Most már megértettem azokat, akik azért követtek el valamit, hogy lágerbe kerüljenek, mert ott biztonságban voltak, ha szűkösen is, de megvolt mindenük. Ilyen körülmények között találtam rá Jevgenyija Pavlovnára Knyazspogosztban, a betegeket gyógykezelő lágerben. Naponta sétáltunk együtt órák hosszat, a kosztomat is pótolta kevéssel, és igy hamarosan felépültem betegségemből. Ezért is köszönet Jevgenyija Pavlovnának, meg azért is, hogy keresett nekem munkahelyet a szabóműhelyben, elhelyezett munkavezetőnek. Azóta megindult az élet, amely kissé könnyített helyzetemen, és kissé elfeledtette velem ezt az időt, amely oly sok nehéz órát okozott nekem. En lettem a szabó- műhely főnöke, egy harminchétézer embert számláló lágerben! Akkor is tekintélyt jelentett, ha elítéltek is voltunk. Ez adott ismét erőt a továbbiakhoz, hogy átküzdhessem magam. Első dolgom volt bejárni a lágert, megismerkedni az emberekkel, nem kis dologról volt szó. Mindenki kezdett barátságos lenni, kedveskedni akartak, felajánlották segítségüket, mindenben nekem hittek, hogy mint új főnöknél, protekciót érjenek el. Tulajdonképpen az lett volna a helyes és igazságos az emberekkel szemben, de én a segítségüket megköszöntem, de nem éltem vele. Pedig lehet, hogy ha segítenek és én hallgatok rájuk, én is sokkal köny- nyebben végeztem volna a munkámat, bár így is megcsináltam. Az összes barakk javítanivalója az én vállamat terhelte, és amit este leadtak javításra, az reggelre készen kellett hogy legyen, ha nem úgy lett, baj volt, mert nemcsak a kórházi ágynemű javítása várt re- ám, hanem az orvosok, ápolók és az összes személyzet meghibásodott ruházata hozzám tartozott. Több mint háromszáz varrómunkás dolgozott a kezem alatt, de egy hónap * elteltével több mint a fele menesztve lett. Mert a nagyobb darab kenyeret mindenki akarta, de az érte járó munkát senki nem vállalta. Ha meg is csinálta, másnap ismét a műhelyben volt, javítás alatt. Mindegyik alkalmazottam kapott annyi brigád javítanivalóját, ahány felé elosztottam és kijelentettem, hogy ébresztőre ami munkát kapott valaki, azt mindenáron meg kell csinálnia és nem cserélgetjük a brigádokat, meglátjuk mire megyünk. A módszerem bevált, mindenki rendesen végezte munkáját, s javítanivaló mindig kevesebb és kevesebb lett. Megengedtem, ha végeztek a kötelező munkával, vállalhattak bárkitől, hogy napi kenyerük meglegyen. Én is mindig dolgoztam, ha sürgős volt a javítanivaló, ott ültem köztük, és amíg nem fejeztük be, nem hagytuk ott. A lágeren kívül élők, a szabad emberek, ha szabad magam igy kifejezni, sokan kerestek fel és a munkáért többnyire pénzzel fizettek. A pénzt nem tudtam elkölteni, de nem csak én, mások sem, raktuk rakásra, hogy mikor eljön az ideje, előszedjük a szalmazsákból. Mást nem tudott vele senki sem kezdeni. Jevgenyija Pavlovna naponta felkeresett és hosszan elbeszélgetett velem. Egy szép napon, amikor eljött hozzám, olyan kedvetlen volt, közölte a férje halálhírét, el kell mennie Leningrádba. Megkértem, mielőtt elmegy, jöjjön be hozzám, de okvetlenül. Egész éjjel egy nagy szalmazsákból két bőröndöt készítettem, és azokat megtömtem pénzzel az útra. Megmondtam neki, öltözködjön fel, hogy mindene legyen, és vigyázzon magára, mert én belepusztulok, ha valami éri. Megígérte és fájó szívvel elbúcsúztunk egymástól. Sokáig néztem utána, amíg el nem tűnt a szemem elől. Barátságon kívül semmi nem volt köztünk, mégis úgy éreztem, ő nekem a mindenem ezen a világon! A napok lassabban teltek, az éjszakák azon óráiban, mikor vele.együtt voltam, végtelennek tűntek. Akárhogyan akartam kikapcsolni emlékezetemből, nem sikerült. Megpróbáltam az ismeretséget keresni a huligánokkal, arra gondoltam, hogy azok még akkor is különbek, ha az a bűnük, hogy emberséges életet szeretnének élni, és aki velük szemben emberséges, ők is azok, de ha áskálódnak ellenük, nagyon gyűlölik, megvetik és kegyetlenek. Elhatároztam, hogy megvédem a műhely becsületét, és ezt a huligánok által kívántam megvalósítani. Be akartam bizonyítani, hogy senki nem az, akinek hisszük. Tudtam, nehéz lesz, de bíztam magamban. Úgy gondoltam, ha a tervem nem sikerül, legalább a célom megvalósítására alkalmasakat kiválasztom, a többit pedig menesztem. Örülök, hogy nem kellett menesztenem jóformán senkit sem. Itt, ebben a lágerben mindenki egyenlő volt, rang és megkülönböztetés nélkül. Senki nem parancsolhatott senkinek, mindenki tudta a teendőjét, és azt lelkiismerete szerint hajtotta végre. Több mint har- n\inc ipari tevékenységet folytattak, olyan szakemberek, akik semmiféle szakvizsgával nem rendelkeztek, de rendelkeztek azzal a tudással, ami szükséges volt ahhoz, amit elvégeztek. Nem volt selejt, a munkájukat szerették, gyönyörködtek benne, büszkék voltak a munkájukra. Ezek a huligánok, akiket a társadalom kivetett, maguk között értékes emberek voltak. Aranyat érők, megfizethetetlenek, akik nem a 60 deka kenyérért tették, hanem ezzel is bizonyították, ehhez is értenek, ezt is tudják, még ha nincs is papír róla, de van látszata. Ezeket az embereket többre becsültem még magamnál is! Nem kérkedtek, de büszkén mutogatták a munkájukat. És ezeket az értékes embereket különítették el a társadalomtól, velük is csökkentve értékét az embernek, a tiszta, nemes cselekedetnek. Nem csalódtam bennük, többet értek, mint azok, akik ide juttatták őket. (Folytatjuk)* Gyerekeink és a nyelvtanulás A beiratkozás előtt, anyelvválasz- tás előtt szeretném együttgondolkodásra hívni a szülőket és az új közép- iskolásokat. Mint szülő, mint nyelvtanár és — mint minden nyelvtanár — nyelvtanuló is, aki az idegen nyelvet tanulta és élete végéig tanulja, gyakorolja. Csak az érti meg, hogy egy nyelvet nem lehet tökéletesen megtanulni, aki már próbálta. De most nem is a tökéletes nyelvtudásról van szó. A felsőfokú nyelvvizsgára is „csak7 a folyamatos, majdnem hibátlan társalgás és fordítás a követelmény az úgynevezett mindennapos témakörökben, és bármilyen újságcikk megértése az adott ország napilapjaiból. A legjobb szándék ellenére is csak alapokat adhat az anyanyelvi környezetben történő heti 3 8 órás nyelvoktatás. (Az alaptudásTnaxi- muma a középfokú nyelvvizsga.) Aki a nyelveken kívül még mást is komolyan tanulni akar, jövendő foglalkozásához csak eszköz és nem cél az idegen nyelv, sok időt és energiát iggnyel a fizika, a matematika, a történelem tanulásának a rovására. Hiába igaz, hogy 4000-5000 szónál többet általában nem használunk (a kétkötetes nagyszótárak 200-250 ezer szót, szókapcsolatot tartalmaznak), nagyon valószínű, hogy bármilyen jellegű hivatalos eszmecserén hiányozni fog az ötezer-egyedik és az mindig más szó lesz. A gimnáziumokban két idegen nyelv tanulása kötelező. Az első általában az angol vagy a német. A második nyelv pedig a német, francia, olasz, latin, orosz stb. Hasonló a kadencia az egyéni nyelvtanulásnál iá. A nem nyelvi pályára készülő tanulók számára épp elég megterhelő egy élő idegen nyelvet jól elsajátítani. A második idegen nyelv választásakor feltétlenül érdemes gondolni az eszperantó nyelvre is: az állami nyelvvizsga beszámítható továbbtanuláskor, felhasználható a tudományos és k ulturális életben, és ez a nyelv lényegesen könnyebben elsajátítható, belőle lényegesen kevesebb idő alatt lehet felkészülni a középfokú nyelvvizsgára. (Nyelvtanában nincs kivétel, f Tekintve, hogy Magyarországon még annyira nem ismerik az eszperantót és ezt a mozgalmat, mint amennyire a világban, talán nem lenne haszontalan néhány szót szól- ni róla. Az elmúlt nyáron Münchenben, egy utazási irodában, kíváncsiságból kértem és kaptam esz- perantó nyelvű prospektust, és kérés nélkül tájékoztattak arról is, hogy hol találom az eszperantó klubot, mikor tart nyitva. Ezt a nyelvet jelenleg 98 országban tanítják, 1987 őszétől Magyarországon is. Kecskeméten a Bányai Júlia és a Katona József Gimnáziumban választhatják az elsősök, belőle érettségi vizsga tehető. (Ugyanúgy, mint a többi idegen nyelvnél, a középfokú nyelvvizsga megléte jeles érettségi jegynek számít.) Ellenérv: nem tudok például Spanyolországban turistaként eszperantó nyelven tájékozódni- De a világ minden pontján élő eszperantis- tákkal könnyen kapcsolatot teremthetek, és segítségükkel az országot jobban megismerhetem. Visszahívási kötelezettség nélkül vendégük lehetek. A rotterdami székhelyű Esz- erantó Világszövetség gondozásá- an megjelenő Pasporta Servo kiadvány segít ebben. Dr. Esperanto: „International Language” (Nemzetközi Nyelv)címü műve, amit később Dr. Esperanto nyelvének, majd eszperantónak kezdték nevezni, 100 év alatt a világ majd minden országában „a demokrácia latinja” lett. E nyelvet jól ismerők számára nyilvánvaló, hogy ugyanúgy beszélhető, mint a nemzeti nyelvek. Eredeti szépirodalom születik ezen a nyelven, a H amiét vagy Arany János balladái éppúgy fordíthatók művészien eszperantóra, mint például franciára. A tudomány területén a számító- gépes fordításban, vakok számára 1 készülő beszélőgépek készítésében tud jelenleg segíteni az eszperantó. A demokrácia latinjának azért is nevezik, mert szókincsének mintegy 70 százaléka a latinból vagy a latin leánynyelveiből származik. Ezért kiválóan alkalmas például azok számára, akiknek a továbbtanulás során latinra lesz szükségük (orvos, biológus, jogász, történész stb.). Továbbá: mert ahogy a nemzetek között csak akkor lehet jó viszony, ha vannak nemzetek, a nyelvek között is csak akkor lehetséges összekötő nyelv, ha vannak nyelvek. Anyanyelvűnket mélységesen szeretnünk kell ahhoz, hogy belássuk a nemzetközi közvetítő nyelv szükségességét és minden nemzeti nyelv létjogosultságát. Kevésbé idealista megközelítésből: két nyelvet jól megtanulni elég nehéz feladat. Politikusaink, más közéleti személyiségek, gazdasági szakemberek közül, ha néha egy-egy megszólal idegen nyelven, szenzációként hat. Ők azonban — kevés kivétellel — vagy mindennapos munkájukként gyakorolják (és akkor szaktudomány okhoz nem igazán értenek ), vagy az. adott nyelvi területen töltöttek éveket. Összefoglalva: az eszperantó viszonylag könnyen és gyorsan megtanulható nyelv és a közhiedelemmel ellentétben alkalmas eleven nemzetközi kapcsolatok létesítésére..Belőle hivatalos nyelvvizsga tehető, felvételikor pontszámot jelenthet, a felsőfokú oklevélhez előírt nyelvvizsgakövetelményeknek megfelel. Természetesen, ha kedvünk tartja és tehetjük, megismerkedhetünk több nyelvvel is. Mert ahány nyelv, annyi érték és szépség kerül a birto- kunkba. Gábor Gyuláné gimnáziumi nyelvtanár * HOZZÁSZÓLÁS A C1RÓKA-VITÁHOZ Önök a népet elbocsátják? A tények közismertek. A Ciróka 11 tagja egyöntetűen és jogosan felmondott. A városi tanács művelődési'osztálya döntésképtelen volt, így dolguk végeztével a végrehajtók (bizottsága) szoknyája alá bújva elégedetten szemlélték, hogy a bölcsek salamoni ítélettel miképp adták vissza a megoldás kulcsát annak a Lendvay Ferencnek, aki hajthatatlan. A dolog tehát el- és bevégeztetett. A kárvallott nép a Ciróka Bábegyüttest, ők pedig a népet keresik. A színház, a művelődési osztály és a vb pedig folytathatják kisded (hírős- kutt) játékaikat. Hogyan? És miért? Köztudott, hogy a megye, majd Kecskemét város 'Vezetésének kultúr- politizálása következtében a Katona József Színház művészeti rangja fölé magasodik immár a béka, s az alásüly- lyedt trónt ugyanezen vezetés döntésének „köszönhetően” most ismét Lendvay Ferenc birtokolja. Tehát a tudatlanság és a középszer egymásra talált. A választók és a felügyeletet gyakorlók ugyanis kultúrdilettánsok. Olyan emberek, akik időtlen idők óta szakképzettség, tudás, tájékozottság és rátermettség nélkül, de megfellebbezhetetlen döntési joggal felruházva, a partnerek szerepében tetszelegve ülnek a kultúra asztalánál. Nincsenek kételyeik, magabiztosak. így nincs mit csodálkozni azon, hogy nem tudnak különbséget tenni az ösztöndíj és a művészeti díj között. Hogy érdemtelennek ítélnek díjat, majd azt visszavonván ismét érdemtelent érdemesítenek. Képtelenek a felkínált segítség ellenére olyan pályázati rendszert megalkotni és közzétenni, ami a művészeteket egyértelműen szolgálná. Természetesen minden valamirevaló, „alulról jövő” kezdeményezést ’elvetnek, mert az nem tőlük indult ki. De magabiztosan újságcikkben hirdetik, hogy ők mit tartalak művészeinek. És, persze, arról is meg vannak győződye — és ezt hangoztatják is —, hogy mindezeket értünk teszik. Azt hiszik, szolgálnak (amit tenniük kéne), pedig csak kiszolgálnak. Kiszolgálnak, mert kiszolgáltatottak. Mert nem tudják, nem látják, hogy maguknak köszönhetően megizmosodott a dilettanizmus*rengeteg a kultúr- hiéna, és ők csak mézes-mázas konjunktúralovagokkal találkozhatnak. Mert az igaz művész nem kuncsorog, nem könyörög se nekik, se másnak. Dolgozik, és csak belső parancsaira hallgat. A művészet nem udvaronc, nem keres kegyeket. A művészet csak abban hisz, hogy szükség van rá, és -hogy lesznek befogadói. De ennek feltételei is vannak! Mi és. Önök ezért nem találkozhatunk. Én tudom, hogy a király régóta meztelen és ezért bocsátja el a népet is. Pedig nem a népet, hanem a királyt kell mielőbb elbocsájtani. / Pócs Péter grafikus
