Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-23 / 119. szám
1990. május 23. • PETŐFI NÉPE • 5 RAFF AI SAROLTA: Ma lenne hatvanéves Ma lenne hatvanéves. Nem jutott el élete rögös utján eddig. Tavaly szeptemberben eltávozott közülünk. Most, amikor rá emlékezünk, sok-sok mindent felidézhetnénk pályájáról. Azt, hogy 1950 és 1968 között falusi tanító volt, később könyvtáros. Azt, hogy a vidéki lét, az értelmiségi élet hírnöke volt művein keresztül. Még ha regényei előtt közölte is, hogy minden, ami a történetben foglaltatik, csak a képzelet szüleménye, Tudtuk és tudjuk, szinte mindegyik sztorinak valós alapja van. Felidézhetnénk azt, hogy 1972 és 1978 között a Forrás című folyóirat rovatvezetőjeként dolgozott. írhatnánk sorozatos sikereiről, kudarcairól. Mert valljuk be: ez utóbbiból is akadt néhány. Elemezhetnénk verseit, köteteit, regényeit. Nosztalgiázhatnánk az Egyszál magam kapcsán. Emlékezhetnénk konfliktusaira. Örülhetnénk újra József At- tila-díjának, egyéb elismeréseinek. Idézhetnénk termékeny esztendeit, beszélhetnénk a hallgatás korszakáról. Arról, amikor 1978-tól betegségéig a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt. Miért is kérte nyugdíjazását? Miféle akarattal, a kór elleni küzdés képességével rendelkezett? Erővel, vasakarattal. Persze, írhatnánk szomorú sorokat a gyógyíthatatlan betegségéről. Arról, hogy férje találmánya segített a bőrbetegség enyhítésében. Aztán másfajta kór győzött az egészségen. Felvázolhatnánk politikuspályáját: 1971-től országgyűlési képviselő volt, 1975-től 1980-ig pedig az Országgyűlés alelnöke. Nem szerette igazán a reflektorfényt. Rafiái Sarolta ma lenne hatvanéves. Kecelen született. Sorsa, pályája, élete a Duna közelébe szólította. Pestet soha nem tudta megkedvelni, hiába csábították a fővárosba. Kalocsa maradt az otthona. Itt élt visszavonultan, itt alkotott betegen, majd gyógyultan. És itt nyugszik. Keresem emlékeimben találkozásaink pillanatait. Először családi albumának lapozgatására kértem meg. Nem lelkesedett túlságosan ezért. Aztán mégis elkészült az anyag, sok• RAFFA1 SAROLTA (1930—1989). (Straszer András fotója) sok fénykép közreadásával ismerhettük meg „féltett titkait”, merthogy ilyenek is voltak neki. Most előkerestem Raffai Sarolta jegyzeteit, melyek alapján leadhattuk a hajdani albumot. Egy-egy villanást idézek. „Nálam boldogabb fiatalasszony aligha voll/széles e világon. Féltett titkom is volt. Senki nem sejtette,'de az éjszakákat meglopva rendszeresen írogattam már.” „Szépek voltunk, fiatalok, egészségesek, boldogok —mint soha többé azután.” „Fidel Castro külön engedélyével megnézhettük Hemingway házát — kivételes szerencsénk volt. Soha nem feledette A sors különös ajándékaképpen, a hazafelé úton Marquez-' zel, a később Nobel-díjat kapott íróval találkoztam a repülőgépen.” „Az Országgyűlés — ki tudja, hányadik — ülésszakán. Ma már bevallhatom, nagyon nem szerettem ezt a munkát, bár néhány ügyben szerencsével talpaltam. Érdekesebb, ami nem sikerült. S főleg, miért nem sikerült. Egyszer talán erről sem lesz érdektelen szólni.” Képek, emlékképek, töredéksorok egy őszinte, szókimondó, tisztességes írótól. Egy tiszta alkotótól, akit emlékezetünkben megtartunk. Borzák Tibor NINCS HIÁNYCIKK, TÖBB A SZOLGÁLTATÁS A pénztelenség a Tüzép Kft.-nél is érezteti hatását Ez év első napján alakult meg a megyeszékhely legnagyobb T üzép-telepén a Kecskeméti Tüzép Kereskedelmi Kft. Az alaptőkét az Alföldi Tüzép Vállalat, illetve a társaságot alapító tizenegy magánszemély adta össze. Látszólag semmi sem változott, ám Fazekas István ügyvezető igazgatónak, s azoknak a vásárlóknak is más a véleménye, akik innen szerzik be az építő- és tüzelőanyagot. — A profil valóban nem változott, tüzelő- és építőanyag teljes választékának értékesítésével és szervezett házhoz szállításával foglalkozunk, s ez esetben a teljes szót húzom alá. Vegyük először azt, ami mindenkit érint. A hazai szenek és brikettek teljes választékát kínáljuk, sőt, ezek minőségének javítására lengyel kőszenet és haldexet hozunk be. Tűzifából hasábot és vágottat értékesítünk, de a vásárlók 80 százalékban a vágottat keresik. Mire törekszünk az épitőanyagok esetében? Arra, hogy a vásárló az alaptól a kéményig mindent egy helyen találjon meg. Az év első negyedének teljesítése nem sikerült túl jól, mindössze 78-80 százalékban teljesültek bevételi elképzeléseik. Igazi „kereskedőorruk” volt, mert ezt a 20-22 százalékos keresletcsökkenést előre „tervezték”. Az ok rendkívül egyszerű: már tavaly tapasztalták, hogy jelentősen visszaesett a lakossági építési kedv, a közüle- tek, a vállalatok pedig egyáltalán nem vásároltak. Nincs, vagy legalábbis nem akkora a fizetőképes kereslet, mint korábban volt. Tüzelőforgalmuk viszont — annak ellenére, hogy a tél kegyes volt hozzánk — nem csökkent. Egy kereskedelmi vállalat ebbe a helyzetbe természetesen nem nyugodhat bele. Mit tesznek a forgalom növelése érdekében? — A kiszolgálás kulturáltságán, a helyben adható szaktanácsokon túl, igyekszünk olcsóbb építőanyagokat beszerezni. Ilyen például a forgácslapból készült nyílászáró. Az alacsonyabb árú beszerzése azonban egyre nehezebb, ugyanis minden drágul, ebben az évben átlagosan 20-22 százalékkal emelkedtek az építőanyagok árai. Mivel lehet ezt valamivel olcsóbbá tenni? Olyan fuvareszközöket veszünk igénybe, amelyek a legkedvezőbbek, csökkentjük a fenntartási költségeket, kevesebb létszámmal dolgozunk, de be kell vallanom: még így sem megy az üzlet, ahogy kellene. Ezért új szolgáltatásokat vezetünk be. Kevert betont, akár fél köbméteres mennyiségben is házhoz szállítunk, s erőteljesen nyitottunk a vasáru-értékesítésben. Sok-sok elképzelés szerepel a kft. tervei között, de ezek közül csupán egyet: szeretnék megvalósítani a kisgépkölcsönzést. Milyen egyszerű volna, ha az építő az anyag beszerzésével együtt kölcsönözhetné azokat a gépeket — betonkeverőt, emelőt, bakot, pallót és sorolhatnánk tovább —, amelyekért ma külön futkározni kell. Ehhez azonban pénz kellene, beruházás, amely ugyan gyorsan visszatérülne, de a mai banki kamatlábak erre nem teremtenek kedvező lehetőséget. Korábban megszoktuk, s teljesen jogosnak tartottuk a kérdést: mi hiányzik az építő- és tüzelőanyagok közül? — Hiánycikk nincs! — közölte legnagyobb megdöbbenésünkre Fazekas István. — Épületfa is van — mert nyilván ezért hangzott el a kérdés —, igaz, nem szovjet, hanem nyugatnémet, amelynek köbmétere áfával 17-18 ezer forint. Minden anyag beszerezhető, s a megrendelő kívánságára azt meg is tesszük, legfeljebb magasabb lesz az ár. Tüzelőanyagot illetően, nincs semmiből hiány. A magyar brikett mázsája 150—170 forint között van. Kilátásaink? Csupán reményeink vannak arra, hogy a 350-360 milliós forgalmat sikerült elérnünk — ha minden így marad —, s ez 10-12 milliós nyereséget jelenthet. Végigjártuk a hatalmas telepet. Kétségtelen, sokfajta építő- és tüzelőanyagot találtunk, de vásárlóval alig találkoztunk. Evekkel ezelőtt, ilyenkor nyáron, szinte zsongott a telep a sok építő, de a tüzelőt vásárlók tömegétől. A szénhegyek, a farakásök láttán kikívánkozott a kérdés: hallott-e valamit a tüzelőár-emelésről? . — Amit ebben az évben tapasztaltam, hogy nem jelentkeztek a nyugdíjasok kedvezményes tüzelőakció lebonyolítására. Az áremelésről nem kaptam tájékoztatást, de nem tartanám szerencsésnek ... Sok fával és szénnel tüzelő olvasónk nevében, mi sem! Gémes Gábor Elektronikus müezzin A francia piacon megjelent egy- óra, amely kizárólag.mohamedán vevőknek készült. A pontos időn kívül mutatja a muzulmánok számára oly fontos imaidőket is, naponta öt alkalommal. Ráadásul egy elektronikus hang naponta ötször fel is hívja az óra tulajdonosát imára. Most először sikerült szintetikusan előállítani arab nyelvű mondatokat. A szerkezetbe iránytűt is beépítettek, amely mindig Mekka felé mutat. így az imádkozó azt is tudja, milyen irányba kell fordulnia. A beépített számítógép 1990-től kezdve 99 éven át teszi lehetővé az imaidők betartását. Az óraszerkezet ára, német pénzre átszámítva, 500-700 márka. Az első 10 ezer darabot egyetlen hét leforgása alatt eladták: most színaranyból készülő luxusváltozat forgalomba hozatalát fontolgatják. (Frankfurter Rundschau) DALSZÖVEGEKET IS ÍR — A REKLÁMFILMEKBÖL ISMERIK Statisztaként tanulta a szakmát Végszavazott Mensárosnak — Csak azért is színész lett Túlzásokra, rájátszásra, olcsó poénkodásra csábít a nézők önfeledt tetszésnyilvánítása. Gulyás Zoltánnak a végéhez közeledő évadban jó néhányszor vigyáznia kellett, hogy a közönség tapsa ne befolyásolja szerepformálását. Még korábbi, villanásnyi színpadi jelenléteket engedélyező szerepekben is tisztelte annyira a próbafolyamatban kialakult előadást, hogy csak akkor irányította magára a figyelmei egy-egy harsányabb rögtönzéssel, ha ezt a produkció egészének sérelme nélkül tehette. Olyan ajándék feladatnál, mint például Korláthy gróf megformálása volt a tavaly őszi Mágnás Miskában, még a hatásvadászó komédiázásra csábító tetszésnyilvánításnak is ellent tudott állni. Ha már a színházra tette föl az életét, legalább ennyire is tisztelnie illik szakmáját (a hivatás szó kívánkozna ide, de Gulyás Zoltán viszo- lyog a nagy szavaktól), önmagát és a publikumot. Megkínlódott a pályáért. Tíz ember közül kilenc rég föladta volna. „Apámtól kaptam termetem ...” írta az önmaga személyiségét vizsgáló Goethe, apámtól kaptam az állandó szellemi készenlét, az állandó munkálkodás parancsát, mondhatná a kecskeméti színház művésze. Kevesen tettek volna rá egy lyukas húszast, hogy valaha is státusos színész lesz. Nyolcszor próbálkozott, hiába, a főiskolával. Kilógott a sorból, más volt, mint a jelentkezők többsége, nem kellett. Csoportos szereplőként, azaz statisztaként tanulta a szakmát. Nem is akárkiktől. Jó tanítványnak bizonyult. Sok mindent ellesett a nagyoktól. Mensárps végszavazni hívta. Közben, kikapcsolódásként, életéről beszélt. Hányszor, de hányszor gyötörte az akkoriban pályája delelőjén remeklő művészt: fabatkát sem ér, amit csinál. „Elborzasztott, fölzaklatott — mondja beszélgetésünk során Gulyás Zoltán —, hogy ott ül velem szemben az ország egyik legnagyobb művésze és arról mesél, hogy pályatévesztett, pincérnek született.” .Még elszántabban tanulta a szakmát. Magánórákat vett Montágh Imrétől, Sztankay Istvántól. A triumvirátus szerződtette KecsA Mágnás Miskában (balról a második). kemétre. Hamarosan főszereppel lepték meg. Goldoni Nem mindennapi házasságában ő lett volna a kapitány, akiről a mese szól Érezte, néhányan mintha húznák az orrukat, hogy ez a papír nélküli ilyen feladathoz jutott. Maga kérte: inkább egy másik szerepet bízzanak rá, a szolgát. Tudván tudta, hogy Goldoninál is ziccerszerepek a népi figurák, ők fejezik ki a nép vágyait, az igazságot. A jóízű előadás győzte meg döntése helyességéről. Lendvay Ferenc is átvette, igaz; énekkari tagként. így is jó szerepekhez jutott. Ő volt a hitelező egyebek között Molnár Ferenc A testőr cimü művében. Legutóbb a világhírű írót csak hellyel-közzel idéző A doktor úr zenés változatában lát- tuk-hallottuk. Sokan véletlen egyezésre gondoltak, amikor dalszerzőként olvasták a Gulyás Zoltán nevet a legutóbbi kamaraszínházi bemutató falragaszain, műsorfüzetében. Barátai, a színházi' berkekben járatosabbak, tudtak írói vénájáról. Rövid kabarétréfákat írt, néhányat ezekből elő is adtak különféle Összeállításokban, flaknieiő- adásra alkalmassá dolgozta át a Csó- kos Asszonyt. Az előadást Lendvay Ferenc igazgató is látta, aki megbízta az Én és a kisöcsém szövegének fel- frissítésével is. Ezt is vállalta, de végül is az eredeti szövegkönyv mellett döntött a vendégrendező. A direktor azonban elégedett lehetett munkájával, mert Hajdú Sándor kérésére- ő írhatott dalszövegeket a Csendkúrá- hoz. A minden rosszban van valami jó népi bölcsességre hivatkozva válaszolt arra a kérdésemre, hogy miként lett a tévéreklámok egyik sztárja. Egy elsőfilmes rendező választotta ki főszerepre. Végül nem jött össze a forgatáshoz szükséges pénz. „Annyira izgalmas vállalkozásnak éreztük a tervét, hogy végül ingyen is eljátszot- tuk volna a felkínált szerepeket, de még így is kevésnek bizonyult az ösz- szegyűlt pénz. A rendező — élni kell valamiből reklámfilmek gyártásába fogott. Az elszalasztott főszerepért, vigaszul,^hívott meg néhány feladatra. Jó! jött a kis mellékes. Olykor már kelletlen a különféle termékek propagálásából adódó népszerűség. Tavaszi nemzeti ünnepünkön klasszikusokat szavalt Nagykőrösön. Megbiz.sergette a szívét egy idősebb hölgy kérése. írja már nevét az ünnepség falragaszára. Megtette. A néni ránézett a dedikációra és visszaadta a kézjeggyel ellátott plakátot. „Ka-- nyarintsa már alá azt is, hogy Valdivia. Legkedvesebb reklámom. Gratulálok.” , Marad Kecskeméten. Maga is elégedetlen színházművészetünk jelenlegi állapotával. Több közélctiségct várna az elöadáséktól, de a társulatok nehezebben mozdulnak, mint egy-egy író, képzőművész. Ráadásul a színházi hírek harmada-fele elbocsátásokról, másik harmada-fele különféle belső válságokról tudósít. Kell néhány év a tisztuláshoz, az alkalmasabb, mozgékonyabb, frissebb keretek, formák kialakításához. Gulyás Zoltán bízik abban, hogy továbbra is számítanak rá Kecskeméten. Heltai Nándor 1 ^ Nagyon beteg leltem, hirtelen *ágynak estem, hetekig nem keltem fel és annyira legyengültem, hogy az ágyat nem hagyhattam el, még a WC-re sem. Senkivel nem álltam szóba, nem ettem napokig. Idegileg is kimerültem, semmi nem járt az eszemben, mint az, hogy mihamarább elkerülni innen, mert) ez a vég, ez a pokol, és annyira beszuge- ráltam magamnak ezeket a dolgokat, hogy valóságnak tűnt. A nővérek, szani- técek is nyugtattak, de nem szóltam hozzájuk, később tudtam meg, hogy állandóan Jevgenyija Pavlovna nevét mondtam, lázálmomban csak őt hívtam, senki más nem érdekelt. Az ápolónők megmondták az ügyeletes doktornőnek, aki odajött hozzám és kérdezte, hogy mi a vezetékneve. Megmondtam, hogy Adrianova Jevgenyija Pavlovna. Es mintha semmi nem történt volna, körülbelül egy hét tellett el, én már teljesen elcsigázott ember lettem, mozdulni is alig bírtam, mikor egy napon, vizit alkalmával, hozzám is eljutottak. Észrevettem, az ágyam körül jártak, és amerre voltam fordulva, 'megálltak az ágyam mellett. Néztem erősen egy bizonyos pontra, ahol egy szürke szoknyán piros folt volt, furcsa volt nekem, annyira néztem, hogy egyszer csak odakapok és úgy megfogtam a szoknyát, hogy nem bírták a kezemből kivenni. Pedig hárman voltak, de lázas görcs fogta meg a kezem és inig ez cl nein nudliit, semmiképpen nem lehetett kivenni a kezemből. Le kel lett a szoknyát vennie és úgy tudták megszabadítani, de mégsem adtam oda. Mutattam a piros foltot és megmagyaráztam, hogy a felhajtásból megfoltozom a szoknyát és pótolom a piros folt helyét. Rám hagyták, mikor kész voltam vele, odaadtam, de a lyuk helyét sehol nem találták, csak akkor, amikor megmutattam nekik. Az idegen orvosnő a munkámért valami finomat adott, amit jóízűen fogyasztottam el, Es akkor az étvágyam is mintha megjött volna, kezdtem éhes lenni. egy kis darab kenyeret is megettem utána. Úgy éreztem, nagyon elfáradtam f pedig nem is dolgoztam, csak a foltot tettem a szoknyára. Alighogy letettem a fejem, máris elaludtam, arra ébredtem, hogy ágyastól visznek valahová. Hirtelen felriadtam és elkezdtem kiabálni, azt hittem, visznek a hullaházba, ahova Imre barátomat is vitték. Megnyugtattak, hogy egy másik barakkba visznek, ahol meg fogok gyógyulni. Egy tágas, hosszú kórterembe vittek, ahol, a lehetőségekhez mérten, egy szépen megágyazott priccsen helyeztek el. Rögtön el is aludtam és az álom szép volt. Jevgenyija Pavlovna állt ágyam mellett és rajta az a szoknya, amelyet én foltoztam. Sokszor az álmok is előre jeleznek valamit, de ez különösen érdekes volt. Es még másnap is az járt az eszemben, amit álmodtam és azóta lassan kezdtem enni. az étvágyam fokozatosan nőtt. Másnap a vizit alkalmával a doktornő a: ágyamnál ült és az adataimat jegyezte jel. kikérdezett, hogyan jutottam ide, hol léptem át a határt, hol vették jegyzőkönyvbe, átjövetelein célját és még nagyon sok mindent, ami az emlékezetemben megmaradt. Azt mondta a doktornő, hogy mintha már találkozott volna vetem. Nem emlékszem reá. Akárhogyan fürkésztem az arcát, nem találtam hasonlatosságot senkivel. Megkérdezte: hol tanultam meg oroszul. Töviről hegyire elmondtam a Harkovban történteket, Jevgenyija Pavlovijával való találkozásomat, azt, hogy mennyire megtetszett neki a szakállam, amikor elköszönt, megcsókolt, megsimogatta a szakállamat és azóta nem tudom, mi van vele, pedig nagyon érdekelne a sorsa, hogy hóvá lett azok után, ahogy utoljára láttam. Beszélj, beszélj, Andrusa, nagyon érdekes, tovább! Elmeséltem az egészet, ahogyan volt, és a doktornő nagyon figyelmesen hallgatta a történetei, mintha valami érdekfeszítő lett volna, és amikor azt mondtam, hogy szép szakállam volt, melyet Jevgenyija Pavlovna megsimogatott és meg is csókolt. Nagyon érdekelne a sorsa, de én már vele soha nem találkozom. Miért ne találkoznál vele? Nagy a világ és minden előfordul benne! Tudod, Andrusa, engem is Jevgenyija Pavlovnának hívnak. Nem hasonlítok rá? Akárhogyan fürkésztem az arcát, semmi hasonlatosság nem volt kettőjük között. Beszélgetésünk után, ott, a betegszobában megsétáltatott, utána lefektetett és megvigasztalt, hogy nemsokára fejgyógyulok. Istenem, hol van az már? Én nem hittem abban akkor, hogy valaha ép ember lesz belőlem. Séta után jóízűt aludtam és minden alkalomkor, ha nem voltam egyedül. Pár4 hét alatt szépen felgyógyultam, órák hosszat se táltam Jevgenyija Pavlovnával a parkban. Sétáink alkalmával megemlítette, hogy tudja a sorsát az én Jevgenyija Pavlovnámnak, ha akarom, elmeséli. Persze, hogy akartam, nagyon is. És elmesélte, hogy azért tudja, mert ő volt az a kihallgatást vezető tiszt, aki olyan kedves volt hozzám. Csak néztem rá, de én nem ismertem rá, és nem is hiszem, hogy ö legyen. Azt mondta, be is bizonyítja. Az a marsall a férje volt, aki akkor bejött hozzá, aki megutáltatía magát előtte, szabadulni akart tőle. de az sehogy sem sikerült és elhatározta magában, agyon lövi a férjét, mert néki item kell többé soha! Akkor éjjel mikor utoljára voltam a kihallgatáson nála. összeszólalkoztak : szó szót követett és ő rálőtt a férfire háromszor egymás után, de egyik lövés sem volt halálos! Amiért száműzték huszonöt évre és Észtországba küldték dot gozni mint nagykövetet. Tallinnban a férje nem hagyta nyugton és követette, állítsák helyre házaséletüket. Jevgenyija nem volt hajlandó, és mikor annak ellenére mégis háborgatta, agyonlőtte a férjétA száműzetést megszüntették és szi gorított huszonöt évet kapott, lágerban való letöltésre, úgy. hogy a huszonötből ötven év lett, újrakezdéssel. Knyazspo- gosztra hozták, és hogy bebizonyítsa ál lítását, elővett a kebeléből egy gondosan becsomagolt valamit, amit előttem ki bontott. Az a rongydarab volt, amit tőlem kapott 1940-ben, amikor elsírta magát és nem talált zsebkendőt, és én nyújtottam néki át. Különös, de amikor ezeket mesélte, mindég jobban kezdett az arcvonása hasonlítani Adriánova Jevgenyija Pavlovnára. (Folytatjuk) ORVOS ENDRE
