Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

1990. május 23. • PETŐFI NÉPE • 3 VIENNE MEGYE ÉS BÁCS-KISKUN KÖZÖTT: Alakulóban a francia kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról) A tegnap délelőtti megbeszé­lésen Gaborják József megyei tanácselnök és munkatársai ta­lálkoztak LaurenrViguier-rel. Gaborják József kifejtette, hogy az együttműködésben a megyei tanács elsősorban a szervező feladatot vállalhatja, s igen jónak tartja, hogy a kor­mányzati szintű kapcsolatok mellett kiépüljenek a területi, városi, emberek közötti köz­vetlen kontaktusok. Ezt erősí­tette meg a francia vendég is, aki Vienne megye tanácselnö­kének megbízásából most a kü­lönböző lehetőségek számba­vételére jogosult, hogy az alap­vető elképzelések rögzítése után lehetővé váljék az együtt­működési szerződés aláírása is. E célból René Monory július második felében ismét eljönne Bács-Kiskun megyébe. Egyetértett azzal is, hogy a megyei önkormányzatok álta­lános tárgyalásai után a köz­vetlen kapcsolatot a különböző cégeknek, intézményeknek ma­guknak kell kialakítaniuk. Konkrét javaslatot tett főisko­lások, egyetemisták, szakembe­rek cseréjére — a francia megye székhelyén, Poitiers-ben jogi egyetem és kereskedelmi főis­kola található —, szóba került a színházak, művészeti,, zenei csoportok vendégjátéka, a francia nyelv oktatásához se­gítségnyújtás, az ipari, mező- gazdasági, kereskedelmi kama­rák kapcsolatfelvétele, ami lé­nyegében az alapja a vállalatok közti tényleges együttműkö­désnek. Sokoldalú lehetőséget kínál a legfejlettebb technika, technológia tanulmányozására egy, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló létesítmény­komplexum Poitiers-ben, a Fu- turoscope. A Bács-Kiskun megyei szak­emberek területük sajátossága­ira, s az ebből adódó kapcsoló­dási lehetőségekre irányították rá a figyelmet: mezőgazdasági szakemberek számára kölcsö­nösen ösztöndíjak kiírása, ex­port-import lehetőségek, közös vállalatok alapítása, élelmi­szer-ipari, borászati technoló­gia tanulmányozása, átvétele, diákok és sportegyesületek lá­togatásai, az idegenforgalom kölcsönös fejlesztése, kereske­delmi, konfekcióipari, mű­anyag-feldolgozási partner- kapcsolatok létesítése. Támogatták a kulturális együttműködést, s készek fo­gadni tanárokat Vienne megyé­ből, ami fellendítheti a francia nyelv iránti érdeklődést. Jó le­hetőség van a számítástechnika oktatásában, miként a foglal­koztatáspolitika, a felnőttkép­zés tapasztalatainak, módsze­reinek tanulmányozása is hasz­nos lehet számunkra. Gaborják József hangsú­lyozta, hogy a gazdasági kap­Laurent Viguier-t a megyei tanács elnökével folyta­tott tárgyalás után kértük egy beszélgetésre. — Ön fiatal ember, mi konkrétan a feladata? — Harmincéves vagyok, s Monory úr megbízásából most Vienne megye nemzetközi kapcsolatainak felelő­seként érkeztem Bács-Kiskunba. Egyébként már ko­rábban is államigazgatási tisztviselőként dolgoztam. — Monory szenátor úr nemrég járt Magyarországon, s itt, a Duna—Tisza közén is. Gondolom, ön is hallott már többször erről a megyéről, országról. . . — Soha senki nem beszélt még nekem Magyaror-^ szágról. Egyébként a franciákban nagyon téves kép alakult ki a kelet-európai országokról. Elképzeléseik­ben az él, hogy itt a jellemző az egysíkúság,- a sivárság, a szomorúság. Én nem ezt tapasztaltam, kellemesek a benyomásaim, s úgy érzem, hogy mindez elősegíti a kapcsolatfelvételt, könnyebbé teheti az együttműkö­dést is.-— A most véget ért tárgyalás ötletbörzének is beillett. Ezt várta, vagy csalódott? — Hasonló elképzeléseim voltak nekem is. Azt, persze, nem tudni, hogy az itt elhangzott sok javaslat­ból végül mi valósul meg, de én bizakodó vagyok. — E kapcsolatfelvétel lehetőségét hogyan értékelik a politikai erők Vienne megyében ? — Monory úr a törvényhozásban, a szenátusban az * ellenzékhez tartozik, lévén szocialista kormányzás Franciaországban. Mégis arra törekszik, hogy létrejöj­jön a kapcsolatfelvétel a keleti országokkal. S ezzel egyetért a megyei tanácsban lévő ellenzék is, mert jó dolognak, szükségesnek tartják az ilyen jellegű kon­taktusokat. Pótéletrajz Egy ismerős hölgy azt kérdezte tőlem a minap: Ki az a Göncz Árpád? Csodálkozva nézhettem rá, mert magyarázkodni kez­dett, mondván, jó-jó, tudja ö, hogy a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke. Azonkívül ismeri az újságokban megje­lent rövid életrajzának legfőbb pontjait. Hogy 1922-ben született, jogot végzett, 1944-ben doktorált, s a kisgazda- pártban kezdte politikusi pályáját. Később agrármérnök­nek tanult, s 1958-ban a Bibó-pcr másodrendű vádlottja­ként életfogytiglani börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiá­val szabadult, azóta szabadfoglalkozású író. Tavaly, az év végén választották meg az írószövetség elnökének, no és 1983-ban kapott József Attila-díjat. Az SZDSZ alapító tagja.. . — De hiszen ennyi éppen elég!— mondtam elismerően. Mit akar még tudni róla? — No, ne vicceljen!— dorgált meg. — Mondjon valami közelebbit, valami kézzelfoghatót. — Az írói műveire kíváncsi? — Arra is . . . Bevallottam, hogy bizony hézagosak az ismereteim. Amikor ideiglenes — milyen furcsa ez a szó is - köztársa­sági elnök lett, keresgéltem az adatait a Ki kicsoda? című életrajzi lexikonban, de az 1981-es kiadás még meg sem említi. Az újabb magyar irodalom alkotóit bemutató 1982- es kötetben pedig csak hét sort kapott. Ott olvastam, hogy angol-amerikai írók műveinek fordításával vált ismertté. Felsorolják a Sarusok (1974) című történelmi kisregé­nyét, az 1980-ban megjelent karcolat- és elbeszélésgyűjte­ményét, a Magyar Média című drámáját, de mindez édes­kevés ahhoz, hogy azt mondhatnám, ismerem valamelyest. Bizony, mielőbb pótolnunk kell mulasztásainkat. De az ám, van egy közelebbi támpontom!, A Tövismadarak című regény 1—II. fejezetét, tehát a könyv első részét — a hatszáz-egynehánv oldalnak több mint a felét ő fordí­totta magyarra. Az ausztrál írónő — Colleen McCullough világsikerű könyvéből készült a nálunk is játszott, nem­rég befejeződött, és sok nézőt megríkató tévésorozat. Nahát, nem is gondoltam volna! — ragyogott fel beszélgetőtársam arca. Tehát ö fordította? Remek! Mondhatom, hogy Ralph és Maggie igen szépen társalog­tak, igen kulturált, irodalmi volt a szöveg - jegyezte meg őszinte elismeréssel. S én megnyugodtam, mert tudtam, hogy ez a felismerés ‘most már semmiképpen sem marad titokban. Arról is meg voltam győződve, hogy az ideiglenes köztársasági elnö­künk ezzel a munkájával, amelyet talán nem is tart annyira fontosnak, de hát az embernek élnie kell valamiből, végér­vényesen felopta magát az ismerős hölgy és sok társa szívébe. F. Tóth Pál ÚJSÁG — RÁDIÓ — KÁBELTÉVÉ — INGATLANOK Véleménycsere a pártok és a bajai tanács között csolatok öntörvényüek, azokat az érdekek motiválják, de a po­litikai, önkormányzati együtt­működés segíthet ráirányítani a figyelmet, az érdeklődést az előbbiekre. Laurent Viguier is egyetértett ezzel, s mint mond­ta, a konkrét gazdasági kap­csolatok reményében számol be látogatásának tapasztalatai­ról, s készíti elő a szerződéster­vezetet. A vendég a tárgyalást köve­tően a Petőfi Népe újságírójá­nak kérdéseire válaszolt, majd a Bányai-gimnázium francia tagozatos osztályának óráján vett részt. Ezt követően Kecs­kemét nevezetességeit nézte meg, majd Kalocsával ismerke­dett. Ma betekint a megyei ta­nács munkájába, s délután el­utazik Magyarországról. V. T. A tenni akarás késztette arra az MDF, az SZDSZ és az MSZP ba­jai szervezetének vezetőit, hogy az információáramlás javítása érde­kében megbeszélésre hívják a váro­si tanács elnökhelyettesét, Barna Györgyöt. A véleménycserén a pártokat tí­zen képviselték. A tanácskozás lé­nyegében négy fontosabb témát érintett. A BÁCSKAI NAPLÓ HELY­ZETE: Barna György arról tájé­koztatta a pártok képviselőit, hogy a Bajai Hírlap helyét nem kellően tölti be a Bácskai Napló, amely tavaly 900 000 Ft ráfizetéssel zárta az évet. Az idei működési feltétel, hogy megszüntessék a hiányt. Olyan lapot kell készíteni, hogy olvasmányos, mindenkit érdeklő cikkekkel szóljon az olvasóhoz. Ki kell terjeszteni a lapot a környék­beli községekre is. Róluk is jelenje­nek meg írások, fotók. A lap szer­kesztője szakember legyen, aki Ba­ján lakik, ismeri a lakosság min­dennapi problémáit. Javaslat hangzott el, hogy bőví­teni kellene a szerkesztőség létszá­mát, mert a jelenlegi nem győzné felvállalni a vidék informálását. Szűkösek az anyagi források is. Az újság és a bajai rádió költségfede­zetének nagyobb részét a városi tanács vállalja magára. A RÁDIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL: A rádió képviselője kifogásolta, hogy a Bajális Rádiónak nincs he­lyisége. Javaslat hangzott el, hogy az újság, a rádió és a tv egy épület­ben, a Tóth K. utcában, a volt csillagvizsgáló helyén működjön és valamennyi médium egy irányítás alatt álljon. Ezzel a javaslattal az MDF nem értett egyet, mondván, hogy a lakosság szempontjából tel­jesen mindegy, hogy egy vagy há­rom helyen van a sajtó, illetve az elektronikus hírközlő szerv. A KÁBELTÉVÉRŐL: Igen nagy a felháborodás városszerte a kábeltévé működésbe lépésének többszöri halogatása miatt. Barna György elnökhelyettes tájékozta­tása szerint eleve rossz volt az indí­tás. A szakértelem hiánya komoly hibákhoz vezetett. A szervező- munkát nem kellett volna az egész városra egyszerre kiterjeszteni. Túlzott ígéreteket tettek a lakos­ságnak, amit nem tudtak teljesíte­ni. Egyik városrészben 2,5 t^zer, a másikban 9 ezer forint hozzájáru­lást fizettetnek a lakossággal. A városi tanács vizsgálatot indított a kábeltévé ügyében. Megállapí­tották, hogy rossz volt a régi szer­vezés. Most városrészenként kell újraszervezni az előfizetőket. A beruházást is területenként kell megtervezni. Lesznek olyan családok, akik kérik a kábeltévé beszerelését, vi­szont egyre többen vannak olya­nok, akik megunva a sok hitege­tést, kamatostól visszakérik a befi­zetett összeget. Az MDF képvise­lője szerint alkalmatlan emberek ülnek a városi televízió vezetésé­ben. Az igazgatótanács megfelelő súllyal kérje számon az eddigi munkák minőségét. Megállapítot­ták, hogy sok helyen szakszerűtle­nül végezték a tv-kábelek lefekte­tését. Mi a helyzet azokkal, akik már megkötötték a szerződést? Erre a kérdésre az volt a'válasz, hogy megbeszélik az illetékes jogásszal. Tisztázásra került a bajai rádió­ban egy pánikot keltő téves infor­máció, mely szerint a közelgő hely- hatósági választásokon változások várhatók a tanácsi apparátusban. Ez a megállapítás nem az appará­tusra, hanem az önkormányzatra és a vezetésre vonatkozott. . SZÓBA KERÜLTEK A VÁ­ROS INGATLANÜGYEI is. A belterületen 98 ingatlant adtak el, míg a külterületen kilencet (fő­leg hobbikertet). Az Újvárosban 150 lakást adtak el. A továbbiakban leállították az újvárosi lakások eladását. Szóba került, hogy a bajaszentistváni körzeti pártházat könyvtár céljára adnák el. Az 5. körzeti pártszékhá- zat egyházi tulajdonba adják visz- sza, öregek napközije lesz. Az alsó­városi pártházat a nemzetiségiek­nek ajánlották fel. Az Újvidék— Bezerédj utca sarkán lévő párthá­zat oktatási célra a tanítóképző fő­iskolának adják át. A mezőgazdasági kombinát árulja a székházat, melyet kollégi­umi célra hasznosítanának. Egyéb­ként javaslat hangzott el, hogy meg kell vizsgálni a kollégiumok helyzetét. Az idén 68 diák kollégiu­mi kérvényét utasitották el helyhi­ány miatt. A Hazafias Népfront székházával kapcsolatban felvető­dött annak lehetősége, hogy pár­tok részére alakítanának ki helyi­ségeket az épületben. A volt MSZMP-pártszékház sorsáról egyelőre nem döntöttek. A szovjet laktanya egy részében a tanács 40-50 lakást alakítana ki, másik részét a Pénzügyminisztéri­um értékesítené. A részt vevő pártok képviselői azzal a szándékkal távoztak a megbeszélésről, hogy ez igen hasz­nos volt, a továbbiakban rendsze­ressé kell tenni, és ezekről tájékoz­tatni kell a lakosságot. Szabó Ferenc KISEBB FÁJDALOMMAL, KEVESEBB GYÓGYSZERREL, JÁRÓBOT NÉLKÜL • ■ ■ : .............- ■ - ■ ■.......................:........- - ■ ■■ ----­G yógyfürdő Dávod-Püspökpusztán Három esztendő híján két évszázada történt, hogy nagysá­gos Pávav Sámuel kamarai mérnök térképet készített Dávod községről és a település északnyugati részén feltüntetett a Duna ágai között egy „De-jó-tó” nevű halastavat. Meg is jegyezte, hogy a falu bizonyára e tóról vette a nevét. Nos. a térképész tévedett. A Daut férfinév nagyon gyakori volt a 13. században, inkább innen, talán az első tulajdonosról szár­mazhatott a regi okiratokban szereplő Dauch, Dawoth, Da- votháza, Deutó, Deutova, s végül a Dávod elnevezés. De nézzük, mit ír a mérnök úr a község viszontagságos sorsáról: „Minden felől sok veszedelmek alá vettetett ezen Deutova helységnek határa, nemcsak az alacsonyabb, hanem még a magasabb fekvésre nézve is, amidőn mind a Dunának áradá­sa, mind pedig a föld árja által gyakorta rongálta tik. Ugyan­is a déli részén fekvő kaszálókat a Duna károsítja, napkelet­ről pedig a föld árja ...” Egykor átok — most áldás A zabolátlan elem, a víz egykor sok szenvedést okozott a község népének, most azt reméljük, hogy igazi áldást jeleni majd — állítják egyöntetűen a dávodiak. Ugyanez a vélemé­nye Teszárik József tanácselnöknek és dr. Adám András körzeti orvosnak is, akik nagyon sokat tettek azért, hogy a szombaton megnyílt strandot az egészségügyi minisztérium gyógyfürdővé nyilvánította. Az előzményekről azonban hadd adjak némi magyaráza­tot! A községhez tartozik a Püspökpuszta nevű település, mely onnan kapta a nevét, hogy 1945-ig a pécsi püspökség uradal­ma volt. Még ez időben fúrtak egy kutat, melyből meleg viz tört fel. A vizet bevezették az intézői lakásba, de a lakosság is szabadon használhatta. Az ötvenes években a Földműves Szövetkezet épített egy kis, alig 5x5 méteres fürdőmedencét is. A kút vizének gyógyító hatására először á bajai dr. Bruszt Pál kórházi fogász főorvos hívta fel a figyelmet, amikor 1958-ban összehasonlító tanulmányt írt a püspökpusztai, illetve a nagybaracskai lakosság fogazatának állapotáról. Vizsgálatai szerint a püspökpusztaiaknál érvényesült a víz fluortartalmának jótékony hatása. Évi 45 ezer látogató A továbbiakat Teszárik Józseftől és dr. Ádám Andrástól tudom, akik éppen a nyitás előtti munkálatokat szemrevéte­lezték a nagymedencénél, amikor Püspökpusztára látogat­tam. Nagy előrelépést hozott az 1967-es esztendő, amikor az első mélyfúrású kút megépült: 370 méter mélységből percen­ként 210 liter, 38 Celsius-fokos vizet adott. Erre a vízmennyi­ségre készült egy 250 négyzetméteres nagy- és egy 100 négy­zetméteres gyermekmedence. Az első kút vize hamarosan kevésnek bizonyult, ezért egy második kút, valamint egy búvárszivattyú segített hozzá a* jelenlegi, percenkénti 460 • A/ új gyógyfürdő — a nyitás előtt. • Felkészült a vendégfogadásra a Fortuna Szálló is. (A szerző felvételei) literes vízhozamhoz tájékoztatott a tanácselnök. A fürdő évről évre mind több látogatót vonzott, a legutóbbi nyara­kon ez ideig csak akkor működött mintegy 45 ezer vendéggel számolhattunk. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy erőteljesen fejlesszük a fürdőt, az anyagi lehetőségeink azonban meglehetősen szűkösek voltak. Kulcsszerep a fejlődésben A dinamikus fejlődést nagyban elősegíti a gyógyvízzé nyilvánítás, melyet nemrég kaptunk kézhez — folytatta a tájékoztatást dr. Ádám András. A szükséges vizsgálatokat a bajai kórház’ III. számú belgyógyászati és reumatológiai osztályának munkatársai végezték, dr. Gyurákovits András főorvos vezetésével. A betegek termálvizes fürdetését kád­fürdővel oldottuk meg. A kúra során a betegek többségénél jelentős javulást értünk el: csökkent a fájdalom, kevesebb gyógyszerre volt szükség, s volt, aki járóbotját hosszabb- . rövidebb ideig nélkülözhette. A vizsgálati eredményeket ta­valy nyáron az ORF1 kiértékelte, ennek alapján kaptuk a gyógyvízzé nyilvánítási határozatot. Magam is tapasztaltam: a fürdőnek kulcsszerepe van a község fejlődésében, a napjainkra 2800 főre apadt lakosság .megtartásában. Az idegenforgalom növekedésére számítva, a takarékszövetkezet vonzó szállodát épített. 126 üdülőtelek pedig rövid idő alatt gazdára talált. Dávodon megpezsdült az élet. Gál Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents