Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-23 / 119. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 23. Kormányalakító parlamenti ülés Antall József nagy tapssal fogadott beszéde után megkezdődött a kor­mányprogram vitája. Dr. Tölgyessy Péter (SZDSZ) a kor­mányprogram értékelésében kifejtette: az SZDSZ több ponton, kiváltképpen a külpolitika területén azonos, vagy hasonló elveket vall, mint amelyeket a kormányprogram megfogalmazott. Egyetért azzal, hogy a Varsói Szerző­dés ellentétes a nemzet akaratával és a szerződés szükségtelen. A szabaddemokraták ugyancsak tá­mogatni fogják a kormánypártok, ille­tőleg a kormány fellépését a határokon túl élő magyarság mellett. Kitért arra, hogy a kormányprog­ram rögzíti: szakítani kell a megelőző több mint negyven esztendővel, s vissza kell térni a múlt magyar hagyományai­hoz. Ezzel az SZDSZ egyetert, ugyan­akkor leszögezi, hogy az említett ha­gyományok nem lehetnek a két világ­háború közötti Magyarország keresz­tény kurzusának hagyományai. Az SZDSZ frakcióvezetője a legfon­tosabb teendők közé sorolta a helyi rendszerváltás levezénylését, s szüksé­gesnek nevezte, hogy az önkormányza­ti törvény méltó megfontolása után mi­előbb helyhatósági választásokat tart­sanak. Tölgyessy Péter kulcskérdésnek ne­vezte a magyar gazdaság átalakítását. Ezzel kapcsolatban üdvözölte, hogy a kormányprogram a gyors privatizálás mellett kötelezte el magát, ugyanakkor határozottan bírálta a program agrár­részét. Kifejtette: ez egyszerre két célt fogalmaz meg, nevezetesen a kormány az 1947-es birtokviszonyokat kívánja gyorsan helyreállítani, s ezzel egyidejű­leg fenn akarja tartani az élelmiszer- gazdaság teljesítőképességét. Az SZDSZ véleménye szerint ezt nehezen lehetne megvalósítani. Végezetül kifejtette: az SZDSZ úgy látja, hogy a kormány vonzó célokat állít az ország elé, ugyanakkor a célok közötti összhang nincs biztosítva. Kónya Imre (MDF) elöljáróban mél­tatta a beterjesztett kormányprogra­mot. Úgy vélte: olyan feladatokra vál­lalkozik az új kormány, amelyeket a korábbiak nemhogy száz nap alatt, de hosszú évek során sem voltak képesek végrehajtani. Ilyen tennivaló például az ütőképes és korszerű közigazgatás ki­alakítása, az inflációellenes és vállalko­zásélénkítő program beindítása, s jó néhány más fontos kérdés, köztük a létminimum alatt élő nyugdíjasok hely­zetének felülvizsgálata, a szovjet csapa­tok kivonulásának optimális lebonyo­lítása. Hangoztatta: nem érheti az a vád a kormányt, hogy kevésre vállalko­zik, hiszen figyelembe kell venni azt is, hogy egy újonnan alakuló testületről van szó, amely ráadásul még nincs is az összes szükséges információ birtoká­ban. Kónya Imre nagyjelentőségűnek ítél­te. hogy a kormányprogramban — a földkérdéstől eltekintve — tükröződik a koalíciós partnerek összhangja. Ez a tény — véleménye szerint — az egyik legfőbb biztosítéka a koalíció egységé­nek, s a kormány sikeres, összehangolt működésének. Mutatja egyúttal azt is, hogy a koalícióban eszmeileg, politikai­lag egymással közeli rokonságban álló pártok léptek szövetségre. Az erők ilye­tén egyesítése nemhogy gyengíti, in­kább erősíti a kormány irányvonalának határozottságát, szemben az egymástól távolabb álló pártok kényszerházassá­gával. amilyen például az MDF— SZDSZ nagykoalíció lett volna. Bevallott elfogultsággal tette hozzá: számára a kormányprogram hitelessé­gét elsősorban emberközpontúsága je­lenti, amelyben meghatározónak érzi a* ‘Demokrata Fórum által képviselt esz­meiséget. Végül utalt a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ képviselőjének hozzá­szólására, amelyből az őszinte bizalom hangját vélte kihallani. Mint mondot­ta, ez az a bizalom, amelyre nemcsak a kormánynak, hanem az egész ország­nak szüksége van. A Magyar Szocialista Párt képvisele­tében Pozsgay Imre fűzött megjegyzé­seket a kormányprogramhoz. Kijelen­tette: a bizalom annak a politikai szán­déknak, közmegegyezési törekvésnek szól, amelyet Antall József fogalmazott meg előadói beszédében; a fenntartás a program illuzórikus, a realitásoktól itt- ott elrugaszkodó elgondolásait illeti, amely szerint a társadalom minden csoportja számára azonnal kivezető utat kell mutatni, miközben erre nincs meg az adottság, a lehetőség. Az új kormánynak — az ország is­mert állapota miatt — nincs lehetősége a közeljövőben mindenkit kielégítő, sőt. kedvező döntéseket hozni. Ennek belátásában is megvan a felelős közmegegyezés lehetősége — hangsú­lyozta, majd rámutatott: akik ebben egyetértésre tudnak jutni — s a kor­mány is azon fáradozik, hogy a kétol­dalú közeledés meglegyen —, azok va­lóban törvényes jogot nyertek válasz­tóiktól arra, hogy amikor a kormány tervekké formálja a most bemutatott programot, nagyon is kritikusan, ha kell, elutasítóan viselkedjenek az elkép­zelésekkel szemben. Ez ugyanis leg­alább annyira értéke a demokráciának, mint az. hogy a képviselők némely do-, logban egyetértésüket fejezzék ki. Pozsgay Imre annak a véleményének adott hangot, hogy ez az a gondolko­dásmód, amely parlamentet „csinál­hat" a Házból, amely hosszú időn át méltatlanul viselte a parlament nevet. Az MSZP képviselője a továbbiak­ban utalt arra: nem véle.tlen, hogy né­mely kormányzástechnikainak tűnő. ám vaskos politikai tárgyú kérdésben nagyon is összecsengtek az előtte fel­szólaló MDF-, illetve SZDSZ-képvise- lők szavai: a két párt közötti paktum­ból ez közvetlenül következik. A köz­jogi problémák közös, tárgyalásos megoldásával a kormányalakító párt olyan helyzetbe hozott egy nagy ellen­zéki pártot, hogy az könnyedén részt­vevője a döntési hatalomnak anélkül, hogy a kormányzásért felelősséget vi­selne. Torgyán József, a Független Kisgaz­dapárt frakcióvezetője partja és a kor­mány földprogramját magyarázta- népszerűsítette. Mint mondotta, a programnak a földtulajdonra vonatkozó része gazda­ságilag racionális, mert valóságos va­gyonúnkkal számol, azzal az ágazattal, ahol a legkisebb beruházással lehet eredményt elérni, s amelyben már most is a magántermelők adják a termékek igen nagy hányadát. Ugyanakkor poli­tikailag is racionálisnak nevezte az el­képzeléseket, mert miként az állambe­rendezkedésben, a mezőgazdaságban is így jöhet létre a többhatalmi struktúra. Az 1947-es tulajdoni állapotok vissza­állítása abból a szolgasorból fogja ki­emelni a parasztságot, amelybe annak idején az erőszakos téeszesítés taszítot­ta — jelentette ki. Torgyán József fenntartás nélkül el­ismeréssel szólt a beterjesztett rövidí­tett kormányprogramról; csupán né­hány olyan kérdésre mutatott rá, amelynek megoldása a kisgazdák állás­pontja szerint különös figyelmet, vagy sürgősséget igényel. így a rendkívül sürgető feladatok köze sorolta az új földtörvény megalkotását. Pártja nevében arra kérte a kor­mányt, hogy az államigazgatás átszer­vezése során kerülje el a kormányzati munkában fenyegető fennakadásokat, mert — mint mondotta — a minisztéri­umokban, a tanácsoknál már ma is alig-alig dolgoznak. Végül „Isten áldá­sát, a magyar nép odaadó segítségét, a parlament jóváhagyását” kérte „e cso­dálatos kormányprogramra”. Orbán Viktor, a Fidesz frakciójának nevében leszögezte: szerintük sem a be­terjesztett dokumentum, sem a minisz­terek bizottsági meghallgatása nem adott garanciákat arra, hogy a most megalakuló kormány képes lesz megol­dani az ország égető gondjait. A beterjesztés, véleményük szerint, nem ütötte meg a kormányprogram mércéjét, ezért is kaphatta az „irányel­vek” megnevezést, utálva arra: nincs kormányprogram, vagy ha van is, az, ami a képviselők előtt fekszik, nem az. Orbán Viktor megjegyezte: az alkot­mány nem a kormányprogram irányel­veinek vitáját írja elő, hanem magáét a programét. A beterjesztett dokumen­tum nem más, mint tényleírásokat és kívánságokat tartalmazó kijelentések laza gyűjteménye — mondotta —, amelyből éppen az hiányzik, ami a szö­veget programmá emelhetné, vagyis hogy miképpen jutunk el a jelen hely­zetből a kívánt célokhoz. A szöveget súlyos belső ellentmondások feszítik, nem ismerhető fel benne egyértelmű kormányzati koncepció, és teljességgel hiányzik belőle a világos preferencia­sorrend. Úgy vélte: joggal tehető fel a kérdés, mi a biztosíték arra, hogy nem olyan jószándékú kívánságok és ígére­tek soráról van-e szó most is, mint ami­lyeneket már számtalanszor lehetett hallani ebben a házban, korábbi kor­mányok stabilizálási és kibontakozási programjaként. Kifogásolta: a kor­mány úgy kér bizalmat, hogy nem mondja meg, ez a bizalom mire alapoz­ható. Nem tartotta elfogadhatónak azt az érvet, hogy részletesebb intézkedéseket azért nem dolgoztak ki eddig, mert erre nem volt elegendő idő. Egy olyan nyu­godt erőnek, mint a kormánykoalíció gerincét alkotó pártnak — hangsú­lyozta — már a választások előtt is kötelessége lett volna felkészülni a kor­mányzati feladatokra, legalább hat he­te lett volna erre. Megkockáztatta azt a véleményt, hogy a kormánytöbbséget képviselők azért igyekeztek a lehető legszűkebbre szorítani a program nyilvános vitájá­nak lehetőségét, mert tisztában voltak azzal, hogy ez a program nem állhatja ki a nyilvánosság próbáját, s bizonyára komoly kétségek fogalmazódhattak meg bennük a kiválasztott miniszter­jelöltek némelyikének szakértelmét ille­tően is. Végül a fiatal demokraták nevében leszögezte: tiszteletben tartják a válasz­tás eredményét, s helyesnek tekintik, hogy a legnagyobb párt elnöke kapott megbízást kormányalakításra. Elisme­rik: nem lehet könnyű negyven év után először szabadon kormányt alakítani. Ennek ellenére csalódottak a fiatal de­mokraták, akik — bár szándékuk sze­rint a konstruktív ellenzék szerepét kí­vánják betölteni a parlamentben —, most kormányprogram hiányában nem tudják, hogyan lehetnek konst­ruktívak. A Kereszténydemokrata Néppárt ál­lásfoglalását Keresztes Sándor ismer­tette. Részletesen szólt pártja keresz­tény világnézeten alapuló eszmerend­szerérői. Utalt arra, hogy a KDNP nem vett részt az MDF es az SZDSZ egyezségében, azonban tudomásul ve­szi, hogy ezt szükségszerűen meg kellett tenni: az új kormánynak meg kellett alakulnia és működésének stabilitását is biztosítani kellett. Ezért pártja elfo­gadta a megállapodást, akkor is, ha nem ért egyet annak minden pontjával. Példaként említette, hogy programjuk­ban nyíltan állást foglaltak a köztársa­sági elnök népszavazás útján történő megválasztása mellett, a megállapodás viszont mást tartalmaz. Leszögezte: a KDNP nem vallási vagy felekezeti, ha­nem világnézeti párt, amely azt vallja: a társadalomnak, az államnak és a gaz­dasági életnek egyaránt az emberi sze­mélyiséget kell szolgálnia. A kormányprogramot elemezve ki­emelte: a szociális és egészségügyi ellá­tási rendszer megújításának szükséges­sége megfelel a keresztény világnézeti programnak. Hiányolta azonban, hogy az előterjesztés nem tér ki a hitoktatás és az erkölcsi nevelés kérdésére. Ezt — mint mondta — a párt képviselői szorgalmazni fogják. Véleménye sze­rint az állam és az egyház teljes es való­ságos szétválasztása elvének hangsú­lyozása helyett irjkább a „szabad egy­ház — szabad államban” eszméjét kel­lene érvényre juttatni, hiszen az egyhá­zak tevékenységükkel erkölcsös és eti­kus embert formálnak, a közjót szol­gálva. Az önkormányzatok jogait érintve kifogásolta, hogy a testületi ön- kormányzatokat nem említi az előter­jesztés. Átgondoltnak, megfontoltnak ítélte Keresztes Sándor a kormányprogram külpolitikai célkitűzéseit. Ä képviselő végül kérte az Ország- gyűlést: fogadja el a kormányprogra­mot. A független képviselők álláspontját Fodor István fejtette ki. Mint mondotta: helyénvaló, hogy ma, a kormány bemutatásának idő­pontjában Antall József kijelölt minisz­terelnök kizárólag irányelvek előter­jesztésére szorítkozik. Éppen azért, mert csak irányelvekről van szó, túlzott elméletieskedés lenne a program egyes téziseivel érdemben vitába szállni. Elvi alapon ugyanis lehetne kifogásolni pél­dául azt, hogy a program párhuzamo­san gondolkodik a gazdaság stabilitá­sát és a társadalom fejlődését megala­pozó célokról, azaz nem állítja ezeket szembe egymással. Ez a tény társada­lompolitikai, lélektani szempontból megnyugtató, szakmai szempontból vi­szont vitatható, mert a politika, a gaz­daságpolitika olyan térségben kényte­len mozogni, ahol a különböző célok — a gazdasági megélénkülés, a szociá­lis biztonság, az infláció, a munkanél­küliség — egymással ellentétes irányba hatnak. A politikai döntés tudománya abban rejlik — s ezt az anyag készítői érezhetően tudják —, hogy felismeri a társadalom reális érdekviszonyait, meghatározza az ellentétes célok kompromisszumos halmazát, amely mellett a politikai stabilitás létrehozha­tó, illetve fenntartható. Ez a program egyidejűleg ígéri meg a gazdaság élén­külését és a szociális biztonság erősö­dését. Ez a szociális piacgazdaság lé­nyege, amely a gazdaságilag stabilabb, és a szociális ellátási rendszer szem­pontjából fejlettebb országokban mű­ködőképes, távlataiban pedig hazánk számára is elfogadható — hangoztatta. Az elvi alapon vitatható pontokat so­rolva említette azokat az elképzelése­ket, amelyek egyidejűleg tartalmaznak inflációgerjesztő és -fékező intézkedé­seket, vagy azokat a koncepcióban meg nem jelölt kiadásokat, amelyek a költ­/ ségvetés számára többletterhet jelente­nek. Végezetül hangsúlyozta: a minisz­terelnök-választáshoz bizalom kell, és a független képviselők bizalmat szavaz­nak Antall Józsefnek, a kormányprog­ram irányelveit nem vitatják. Végleges álláspontjukat azonban a részletek ki­dolgozásakor alakítják majd ki, s sza­vazataikkal juttatják kifejezésre. A független képviselők álláspontjá­nak meghallgatását követően az elnök­lő Szabad György 19 óra előtt néhány perccel a kormányprogram vitáját fel­függesztve az ülésnapot bezárta. A képviselők ma reggel 9 órakor foly­tatják munkájukat. (MTI) Doina Cornea nem hisz a választások tisztaságában Hihetetlennek minősítette a vasárnapi választások előre jelzett eredményét és a temesvári nyilatkozat alapján a küz­delem folytatása mellett kötelezte el magát Doina Cornea asszony a The Independent keddi számában közölt nyilatko­zatában. „Egyszerűen nem hihető, nem logikus, számoljon utána" — mondotta Cornea asszony, akit, mint Isabel Hilton, a The Independent Kolozsvárról tudósító munkatársa írja, meg­döbbentett a Nemzeti Megmentési Front és Ion Iliescu elnök elsöprő győzelmét rögzítő számítógépes előrejelzés. „Négymillió ember írta alá a temesvári nyilatkozatot (amely a vezető kommunisták jelölésének kizárását követel­te), vegyük hozzá a magyarokat, akik bizonyosan nem sza­vaztak Iliescura, és adjunk még ehhez további egymillió ellenszavazatot Bukarestből és az ország más részeiből. Az eredmény egyszerűen nem hihető” — hangoztatta Cornea asszony. — Ezek szerint azt mondja, hogy a választás csalás volt? — kérdezte a brit újságírónő. A válasz: „Nem bízom benne, hogy a szavazatszámlálás tisztességes, mivel nincs mód az ellenőrzésre. De egyelőre várunk a vég­eredményre. Ha beigazolódnak a közvélemépy-kutatási fel­mérések előrejelzései, akkor remélem, hogy a pártok nem ülnek ölbe tett kézzel, hanem tiltakoznak. Remélem, hogy a fiatalok folytatni fogják a küzdelmet a hazugságok és az igazságtalanság ellen”. • Bukarest: Diákok zárják el az utat a főváros Egyetem terén május 22-én, így tiltakozva a vasárnap megtartott választás eredménye ellen. (MTI—telefotó) Kap-e amerikai vízumot Arafat? (Folytatás az I. oldalról) Sok játékot kínál a kereskedelem a közelgő gyermeknapra ' (Folytatás az 1. oldalról) A barkácsoló apukával jól ellesz az a fiúcska, amelyik — bár mű­anyagból készült — szerszámkész­letet kap. Bizonyára nem csak az én gyerme­kem kényszerül — vagy kívánkozik —néha a munkahelyemre. S mit lát? A nem szabad bántani írógépet, a sű­rűn szóló telefont. A játékosztály polcain ezek is vannak. Az írógép, a valódi betűk leütése után igazából ír, a telefonkészülék árát pedig akár össze is gy üjtheti a kis megajándéko­zott, hiszen á szerkezet csak akkor működik—mintazigazi—,hapénz- érme kerül bele, legyen az 10 fillér vagyhúszforint. S ha a nagyszülőhöz, ismerős­höz kórházi látogatóba sietünk, hazaérve, az azóta megbékélt, ko­ra miatt otthon maradt gyermek­nek azt is eljátszhatjuk, milyen kö­rülmények között fekszik a nagyi, s milyen is az a kórházi ágy, a kerekeken guruló, hozzá való étke­zőasztal. Ugyanis ilyennel is szol­gál a gyermeknapra jól felkészült kereskedelem. P. S. ülésen részt vesz-e Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, aki hétfőn az ENSZ közvetítésével amerikai vízumot kért. Amennyiben az amerikai hatóságok megtagadják a palesztin vezető beuta­zási engedélyét, elképzelhető, hogy az ülést nem New Yorkban, hanem Genf- ben vagy Bécsben tartják meg. Amerikai részről kedd reggelig nem reagáltak a vízumkérelemre. 1988 no­vemberében az Egyesült Államok meg­tagadta Arafattól a beutazási enge­délyt, s az ENSZ-közgyülés palesztin vitáját emiatt Génibe kellett áthelyez­ni. Áz ENSZ megalakulása óta mind­(Folytatás az I. oldalról) pák egy, hónapon belül kiírt népszavazással lehet eltávolítani. A 60 éves Ion Iliescu aktív politikai pályát futott be. Különböző párttisztségeket töltött be, majd eltávolították, mellőzték. Vízügyi mérnökként vezette az országos vízügyi szol­gálatot is, de a diktatúra utolsó éveiben a műszaki könyvkiadó igazgatójaként dolgo­zott. A forradalom első pillanatától vezette az ország demokratizálódását, és munkája sikeresnek, a választások bizonysága szerint népszerűnek bizonyult. A politikai harcok­ban eredményesen irányította a Nemzeti Megmentési Frontot, amelynek elnöki tisztét látta el. Ö volt az Ideiglenes Nemzeti Egység­tanács elnöke is, amely, ha ideiglenes jelleg­gel is, de majdnem államfői feladatkört jelen­tett. össze két esetben fordult elő, hogy a 15 tagú Biztonsági Tanács nem a New Yorki-i ENSZ-központban tanácsko­zott: 1972-ben Addisz Abebában, 1973-ban pedig Panamavárosban volt kihelyezett ülés. Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár hét­főn nyilatkozatban ítélte el a hét végi vérengzést Izraelben és a megszállt te­rületeken, valamint az' Ammanban francia turisták ellen elkövetett me­rényletet. — Az incidensek rámutatnak arra, milyen sérülékeny az izraeli meg­szállás alatt élők helyzete hangoztat­ta a főtitkár, és megfelelő intézkedése­ket sürgetett a palesztinok biztonságá­nak szavatolásara. A részeredmények alapján a második az RMDSZ A pártok versenyében a Nemzeti Meg­mentési Front kétharmados többséggel várta a végeredményt. Második helyen továbbra is a Romániai Magyar Demokratikus Szövet­ség állt, míg harmadik a Nemzeti Liberális Párt volt. A képviselőházba jutásért a Front jelöltje­ire 7 millió 894 420 szavazat jutott (67.5 szá­zalék). Az RMDSZ szavazatainak száma 871 566 (7,4 százalék). A Nemzeti Liberális Párt jelöltjei 691 905 vokssal rendelkeztek (5,9 százalék). A szenátusba jutásért ez a legfrissebb összkép: NMF 8 millió 160 198 (68,4 százalék). RMDSZ 885 899 (7.4 száza­lék), Nemzeti Liberális Párt 753 639 (6,3, szá­zalék). Romániai választások % összesítése előtt Európa a Parlamentben (biciklivel) Miközben az ülésteremben a nyugodt erő kormány- programjának ismertetése folyt, a kupolacsarnokban há­rom — nem egészen a parlamenti módinak megfelelően öltözött — úr osztogatott napellenzős sapkákat. (Egyet természetesen a Petőfi Népe szemfüles riporterének is átnyújtott.) Mint kiderült, nem őrültek tévedtek véletle­nül a magyar parlamentbe, hanem egy küldöttség: az Európa Parlament delegációja. — Tulajdonképpen kik önök ? — Én magam az EP tagja vagyok — mondotta a Petőfi Népe kérdésére a legidősebb úr —, egyúttal pedig kis küldöttségünk vezetője. — Mivel utaztak idáig? — Az öltözetünkből kitalálhatta volna: közönséges biciklin. — Ugye, nem akar becsapni? — Első hallásra tényleg hihetetlen, de nézze meg, ott állnak a bringák az Országház előtt. — És miért választották éppen a biciklit. . .? Nincs, pénzük autóra? — Látom, nagyon foglalkoztatja ez a kérdés. De vajon ha lát itt három nyakkendős urat, olyanfc amelyikből tizenhárom egy tucat, egyáltalán pillantásra méltat min­ket? Na ugye, hogy nem! Mi Strasbourgból indultunk, az NDK-n és Ausztrián át érkeztünk Pestre, végcélunk pe­dig Törökország, mely szintén jelentkezett az Európa Parlamentbe. — És egész odáig két keréken mennek ? — Na jó, elárulom: van kísérőkocsink is. De az út java részét tényleg biciklizzük. így ugyanis közvetlenebb kap­csolatba léphetünk az emberekkel, sokkal személyesebb benyomásokat szerezhetünk. Aztán meg Európa nem olyan nagy: pár ezer kilométer útról van csak szó. Ezt vállalnunk lehet. — Hát akkor jó utat, kevés esőt és hátszelet! — Köszönjük! A röpinterjú véget ért, a kerékpáros öltözékű urak eltávoztak — mint ahogy az a kolléganőm is, akinek jegyzetfüzetébe beírták a nevüket. így csupán a kép alap­ján lehet a különös küldöttséget azonosítani . . . (Ballai)

Next

/
Thumbnails
Contents