Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-17 / 114. szám

1990. május 17. • PETŐFI NÉPE • S

Michael Jackson és a Grimm-mesék

Haui József rajzfilmrendező nevét a Pannónia kecskeméti műtermében készült Vízipók-csodapók bemutatása óta számon tartja a közönség. Már csak azért is, mert azóta műfajt váltva ugyan, de hű maradt egyszer már meghódított közönségéhez. Ahhoz az óvodás, kisiskolás korosztályhoz, melyre pedig alig- alig figyel a hazai rajz- és játékfilmrendezők többsége. Több új grafikai, illusztrációs munkája közül már nyomdában van az iskola-előkészitő játékos feladat- gyűjtemény második része, a Játékos matematika II., mely a manapság az utcai árusoknál is beszerezhető, (ötvenezer példányban kiadott) első nagysikerű füzet folytatása. (A szerzőtársak ugyancsak kecskemétiek: a matematikafeladatok összeállítását Ubavity Radovan. a szerkesztést pedig dr. Kriston Vizi József végezte.) A Kecskeméten élő Haui neve olvasható a könyvesboltokba csak a napokban érkezett Grimm-mese- sorozat legújabb kötetének borítóján is. Már a színes fedőlapon felfedezhető a meglepetés: Az ördög három aranyhajszála hősében a népszerű popsztárra: Mi- chaei Jacksonra ismerhetnek a gyerekek. Haui József találkozásunk alkalmával elmondta, hogyan cseppent a sztár az egyik legnépszerűbb Grimm-mese közepébe.

— A figura ötlete nem kis részben tizenegyéves fiamnak köszönhető, tudtam, hogy kedvencét (kortársai legtöbbjéhez hasonlóan) bárhol, bárhogyan szívesen viszontlátja. A tervezés kezdetén világos volt. hogy ez a mese nem rajzolható olyan kellemesre, édeskésre, mint a korábbiak közül például *a Piroska és a farkas. Kiindulópontunk a boszorkány, az ördög öreganyjának jellemzése volt, mely szerint a szerencse fia egy gyönyörű, tündéri gyermek. Ez is hozzájárult, hogy Jacksonra „vettük” a figurát. Persze minden mesének megvan a maga jellegzetessége, különlegessége. Az évek során a számtalan mese feldolgozása közben sikerült egy olyan stílust kidolgoznunk, amely ma már a sajátunknak mondható, s amit mindenképpen érdemes továbbfejlesztenünk. Azért is nőttek a szívemhez annyira ezek a munkák, mert tulajdonképpen a kifutást, egy sajátos egyéni stílus kidolgozását biztosították. Ilyen bensőséges kapcsolat kialakítására egy produkcióval a Pannónia felségterületein nem volt lehetőségem, ennyire személyes alkotást soha sem csinálhattam. Noha mindig is terveztem, rendeztem, ám jelen voltak, befolyásolták a végeredményt mások is. Végül is attól a pillanattól sikerült maradéktalanul megvalósítani elképzeléseim, amikor kiléptem a Pannónia kötelékeiből.

— Ennek már négy éve. Azóta minden kapcsolata megszakadt a rajzfilmmel?

Szó sincs róla. Alkalmanként, szerződéssel beszállok egy-egy produkcióba. Idén január óta például a Varga-stúdió egy nyugatnémet, huszonhat részes sorozatának forgatókönyv-terveit készítem, de dolgoztam más munkákban is. Másféle tevékenységeim mellett továbbra is szeretném megőrizni a kapcsolatot az. animációs filmmel, mindenképpen szükségesnek tartom a tréninget, vagyis az animálást. Míg azonban más területen minden részletért felelősséget tudok vállalni, ez a filmmel kapcsolatban ideális körülmények között is szinte lehetetlen. Borzasztó nehéz kivitelezni, hogy — akár rendezőként — a teljes produkción rajta tudja tartani a kezét az ember.

— A Diafilmgyártó Vállalat megbízásából a közelmúltban fejezett be egy rendhagyó filmet. Az Árnyjáték miben más, mint a műfaj más képviselői?

Ha diafilmet vetítenek, a gyerekek általában szívesen elszórakoznak azzal, hogy az üres felületen kezük árnyékával figurákat utánoznak. (Ezek sokszor érdekesebbek is, mint maga a film.) Ez adta az ötletet, hogy egy olyan filmet készítsünk, amely lehetőséget ad arra a gyerekeknek, hogy saját meséket találjanak ki. A filmben inspiráló helyszínek vannak, a figurák és a történések már a kicsinyeken múlnak. Segítségként, útmutatásként — a korábban Kricskovics Zsuzsanna által készített Három pillangóhoz hasonlóan - variációs lehetőségeket kínáló melléklet, egy kis füzet is készült. A film lényegében épít az óvónők ötleteire, illetve a gyerekek kreativitására. A kiindulás nem volt könnyű, eleinte nagyon megfoghatatlannak tűnt az egész, nehéz volt elképzelni, mi kerülhet majd az üres háttérre, mert hisz mindenkinek másként működik a fantáziája. A legfontosabb egy állandó kameraállás kialakítása volt, amely rögzíti a figurák méreteinek arányát, a gyerekkéz távolságának azonosságát. Nem ez az egyetlen ilyen munkánk, ebben az évben várhatóan más filmjeink is megjelennek.

— A gyerekek legtöbbje nagyon kedveli a különféle képregényeket. A legkisebbek egyik legnagyobb kedUBAVITY RADOVAN - HAUI JÓZSEF

JÁTÉKOS MATEMATIKA

óvodások resiere

vence az utóbbi években a Bucó—Szetti—Tacsi című sorozat volt. Készül-e belőle folytatás?

— Tervezzük, de a megjelenés időpontját még nem tudom. Ami az eredeti, magyar képregényeket illeti, nem sok jóra számíthatunk, a műfaj nyugati képviselői „agyonlövik” nemcsak a Bucó Szettit, hanem minden más magyar próbálkozást is. Nem kis részben azért, mert ezeket a többségükben lefutott sorozatokat szinte önköltségi áron adják ki a magyar nyomdákban. Még akkor is megéri tömegestől, fillérekért piacra dobni ezeket a sorozatokat, ha háromnegyed részüket visszaviszik a zúzdába. Részben ez is oka, hogy mára mindenestül eltűnt a magyar képregény. A közelmúltban megjelent ugyan egy magyar—olasz koprodukciónak indult sorozat, ám időközben egyre olaszabbá vált, s ma már nincs is benne magyar grafika. Jó lenne, ha valaki fontosnak tartaná a magyar képregény ügyét, de hát mit is várhatunk, amikor lassan mar a nemzeti filmművészetet sem tartják igazán fontosnak. Ehhez képest a képregény jelentéktelen apróság, sorsa legfeljebb csak része a folyamatnak.

(károlyi)

NÉGYSZEMKÖZT

Kinek lesz erre energiája?

A Ferihegyi repülőtéren aláírt magyar—szovjet árucsereforgalmi megállapodás — ha valósággá válik — elegendő benzint, áramot, olajat jelent erre az évre. De mi várható jövőre, és azután — kérdeztük Czipper Gyulát, az energetikai szektorért felelős ipariminiszter-helvettest.

— A kétoldalú árucsere- forgalmi megbeszélések kezdetén a szovjet küldöttség rögtön az adu-ásszal hozakodott elő, kijelentve, hogy a tavalyihoz képest az olajszállítást akár 60 százalékkal is mérsékelhetik. Végül kiderült, hogy az ország 1990-ben is annyi olajat fog kapni, mint tavaly. Nem kellene fontos figyelmeztetésként értékelni utólag is ezt a tárgyalási taktikát?

— Nézzük a tényeket. Az I. negyedévben az időarányos 1,5 mii- hó tonnás szállításból nem érkezett meg 350 ezer tonna olaj, azaz a szerződött mennyiségnek valamivel több mint a 20 százaléka.

A hosszú távú államközi egyezmények alapján a Szovjetuniónak ebben az évben is 6,5 millió tonna olajat kellene szállítania. A hazai felhasználás 8,5 millió tonna, a termelés jelenleg 2 millió. További 1,5 millió tonnányi feldolgozott kő- olajterméket vásárolunk, de — habár más termékszerkezetben — ennyit exportál is Magyarország.

A kőolajimport gyakorlatilag teljes egészében a Szovjetuniótól való vásárlást jelentette az utóbbi években. Kivétel az idei télen behozott 200 ezer tonna iraki olaj.

Potenciálisan azonban közel sem függ Magyarország ennyire egyoldalúan a szovjet szállítástól. Az Adria olajvezeték kapacitása 10 millió tonna, igaz, ez elvben megoszlik Csehszlovákia és Magyarország között. Mégis azt jelenti, hogy az ország olajimportjának egésze vagy döntő hányada más forrásból is beszerezhető. Olajat a világpiacon korlátlan mennyiségben lehet kapni, a kérdés csak az ár. Az iraki olaj ára viszonylag kedvező volt, mégis a 200 ezer tonnáért 700 millió forinttal kellett többet fizetni, mint ha a bukaresti árelv alapján, rubelért vásároltuk volna a'Szovjetuniótól.

Márpedig, függetlenül attól, hogy a Szovjetunióval áttérünk a dollárelszámolásra, és így az onnan beszerzett olaj is világpiaci, vagy annál csak alig alacsonyabb árú lesz, Magyarországnak az olajimportot a közeljövőben növelni kell.

— Még mindig olyan bizonyosak benne, hogy Magyarországon folyamatosan nőni fog az olaj-, egyáltalán az energia- igény?

— Évtizedeken át évi 7-8 száza- . lékkai nőtt a villamos energia fel- használása. Az energiakoncepciók elkészítésénél ebből a trendből indultak ki a szakértők. Az egy főre

jutó villamosenergia-felhasználás nemzetközi összehasonlításban még ma sem túl magas, Magyarország nem érte el a „telítettség” állapotát. Ettől persze még igaz, hogy az egységnyi GDP-re (bruttó hazai termelésre) vetített energiafelhasználás rendkívül rossz, de az oksági láncot én megfordítanám: nem az energiafogyasztás túlzottan magas, hanem a GDP alacsony.

Az áramfelhasználás évi 7-8 százalékos töretlen növekedésével számolni súlyos tévedés volt, ez a prognózis irreálisnak bizonyult. Jelenleg a szakértők a villamos- energia-igény átlagosan évi 1,5 százalékos növekedését tartják valószínűnek, ami azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása 3-4 százalékkal nőhet, az ipari felhasználás viszont-nem haladhatja meg a jelenlegi szintet. A teljes energiaigény az áramfogyasztásnál lassabban, 0,8 százalékos ütemben fog feltehetőleg nőni. Ennek az előrejelzésnek azonban meglehetősen nehezen kiszámítható elemei is vannak: például a tapasztalatok meglepő módon azt mutatják, hogy az élet- színvonal romlása ellenére is emelkedik a lakosság benzinfogyasztása, ami idén január-februárban 15 százalékkal volt több, mint 1989 első két hónapjában. De a földgázvagy áramfogyasztás sem csökken egyenes arányban a lakosság fizetőképességével, tehát fogyasztói oldalról aligha várható az importigényt érdemben csökkentő megtakarítás.

A hazai szénhidrogén-termelés pedig már a közeljövőben egész biztosan mérséklődni fog. Az olajbányászat várhatóan a felére csökken az ezredfordulóig, 2 millió tonnáról 1 millióra, a földgázkitermelés pedig 6 milliárd köbméterről 4-4.5 milliárdra. Egyszerűen kimerülőben vannak a készletek, a nagyon sok pénzt felemésztő kutatások pedig nem jártak komolyabb eredménnyel ez ideig. Tehát az energiafogyasztás és az import növekedése, különösen, ha a lakossági gázprogramot is folytatjuk, elkerülhetetlen.

— Ha ma'r mindenképpen több energiára van szükség, nem lehetne erről az eddigieknél valamivel kíméletesebb, kevésbé környezetromboló módon gondoskodni ?

— Jelenlegi ismereteink szerint csak 3 energiaforrás jöhet komolyan számításba: a nukleáris energia és a szén- vagy szénhidrogénerőművek. Paks 2x 1000 MW-os tervezett bővítésére az ezredfordulóig nem kerül sor. Eltekintve attól, hogy a közvélemény most meglehetősen atomerőmű-ellenes, ez az építkezés az ország beruházási mérlegét is elviselhetetlenül megterhelné. A szén sem túl kecsegtető: az igazán keresett termékek, a benzin, a gáz gazdaságosan nem állítható elő szénből. A villamos- energia-termelést lehetne széntüzelésű erőművek építésével növelni, de itt pont a környezetvédelem érdeke szól közbe. A bükkábrányi

ligniterőmű, ami Paks alternatívája lehetne, csak kéntelenítővel épülhet fel. Ez egymagában 20-30 százalékkal drágítaná, egyúttal gazdaságtalanná tenné a beruházást, de az óriási külfejtés is környezetvédelmi problémát okozna, így aztán gyakorlatilag az egyetlen lehetőség, hogy nagyon jó hatásfokú, kombinált ciklusú, gáztüzelésű erőműveket építsünk.

— Ha a szovjet olajszállítás bizonytalan, miért lenne megbízhatóbb a gázellátás? Azt pedig az imént említette, hogy a hazai földgázlelőhelyek lassacskán kimerülnek.

— Az ország földgázfelhasználása most 12 milliárd köbméter, ennek fele import. Hosszú távú egyezmények keretében Jamburg- ból évi 2 milliárd, Orenburgból 2,8 milliárd köbméter földgázt kapunk. Jelenleg az a bizonyos 1,2 milliárd köbméternyi különbség a kérdéses, amiről évről évre újból meg kell állapodni, de az ezredfordulóra, épp a hazai termelés visz- szaesése miatt, ez akár 3 milliárd köbméter is lehet.

Gázvezeték most csak a Szovjetunióval köti össze az országot, ennyiből a gázimport kritikusabb, mint az olajvásárlás. Bár azt hiszem, az olajszállításait a Szovjetunió szabaddevizás elszámolás mellett sem tudná érdemben növelni, gázzal viszont jobban állnak, ha megéri nekik, azt nagyobb mennyiségben is képesek eladni a jelenleginél.

Nyugat-Európát közel-keleti és északi-tengeri gázzal látják el. Előnyös lenne, ha ehhez az európai hálózathoz is csatlakozni tudna Magyarország. Az egyik lehetőség az NSZK-n és Ausztrián keresztül vezetett norvég gázt vásárolni.

Végül szólni kell a villamos energiáról is. A magyar import 1850 MW-nyi, másképpen 18,5 milliárd kilowattórányi. Éz a hazai felhasználás negyede, több mint Paks jelenlegi (4 x 400 MW) teljes kapacitása. Jelentős mennyiségben ma áramot is csak a Szovjetuniótól tudunk vásárolni, nincs még kapcsolata Magyarországnak az európai villamosenergia-rendszerrel. Hamarosan megépül viszont az Ausztriával összekötő, 550 MW: os egyenáramú betét — ez eredetileg a bős—nagymarosi erőművel kapcsolatos járulékos beruházás lett volna -— ami hozzávetőleg 7 milliárd forintba fog kerülni. Olaszország pedig a Szovjetunióval tárgyal évi 12 milliárd kWh-nyi áram vásárlásáról, amit Magyar- országon keresztül szállítanának. Ha ez az „Italia 2000 project” megvalósul, a két nagy hálózatot ösz- szekapcsoló egyenáramú betétek megépülhetnének Magyarországon is, jelentős részben olasz finanszírozásban, hisz ez kölcsönösen előnyös lenne. Megállapodás azonban még nincs, a Szovjetunió és Olaszország csak a tárgyalásoknál tart még.

Fahidi Gergely

ORVOS ENDRE

i/. u -- v___________a.__ j-------m ÍW~—

A

^ 1 ^-------—

■ ■

■y*------------í*M

l

[IGE

RET FŐI

DJE

Megkérdeztem az őröket, • hová megyünk? Irány: Lu- benka, a Moszkva melletti szigorított NKVD-börtön. Amikor megérkeztünk, szabályszerűen átadtak, és ők mehettek, ahonnan jöttek.

Minden ragyogó tiszta, a parketta vikszólva, szőnyeggel letakarva, hátratett kézzel kellett menni, ha valahová vittek, hangosan nem volt szabad beszélni, még a zárkában sem. Ha mégis kissé hangos volt, kopogtak, ami a figyelmeztetés volt. Hátratett kezekkel mentem a szőnyegesfolyóson, amikor szóltak, állj! Kinyitotta a zárka ajtaját és azon én bementem a cellába, ahol már két személy volt. Az egyik Girsfeld Jevgenin Vladomirovics, aki Franciaországban volt szovjet nagykövet, a másik Wolf Arthur Mérovics, Lengyelországban saját bankja volt, többszörös milliomos,

de zsidó volt, ide hozta a külföldi valutákat mind, ami a bankjában volt, azt gondolva, a lengyelek kitárt karokkal várják és ott is a pénzével érvényesülni fog.

Girsfeld Jevgenin orosz nagykövet volt Franciaországban, és hazarendelték azzal az ürüggyel, hogy új beosztást fog kapni. Családostól hazajött. A nagykövet elmesélte, hogy mikor már Moszkvában leszállásra készülődtek, még fenn a kocsiban az NKVD-sok letartóztatták. Az ok harácsolás volt, ugyanis mint nagykövet sok pénzzel rendelkezett, ingatlanokat vásárolt össze. Már évek óta figyelték Párizstól Moszkváig, anélkül, hogy tudott volna róla a letartóztatásáig. A felesége szintén bűnrészes volt. A lengyel bankár két nagy bőrönd valutát hozott a Szovjetunióba és azért van itt.

Mind a ketten barátságosak voltak hozzám. Girsfeld vigasztalt, amikor elmondtam, hogy Rákosival akarok beszélni, akit november 7-re varnak Moszkvába. Akkor nincsen mit nyugtalankodnod, magyar — mondta —, te leszel az első, aki innen élve kimegy, mert még eddig nem volt!

Ebben a zárkában összkomfort volt. Bizonyos vagyok benne, hogy a szabad életben sok szálloda vetélkedhetne vele. Mondhatom is teljes nyíltsággal, én még ilyen lakhellyel nem rendelkeztem életemben. A benne lakók különféle játékokkal szórakozhattak, volt mini könyvtára, igényelni lehetett.

Eleinte a könyebben érthető, egyszerűbb novellákat, elbeszéléseket olvastam, majd később a politikai könyvek kerültek kezembe és azok is lekötöttek. Több orosz író műveit olvastam, de csak nappal, mert éjjel itt is kihallgatások voltak, ami Oroszországban megszokottá vált. Moszkvában zajlott az éjszakai élet a negyvenes években.

Girsfeldtől megtanultam az orosz szokásokat, rendesen írni, olvasni. Mind a ketten jók voltak hozzám, egyik sem bántott volna meg semennyiért! Szépen el lehetett beszélgetni velük, minden osztozás nélkül. így haladt az idő gyorsan, egyik nap a másik után.

Amióta itt vagyok, Girsfeld is és Wolf is volt kihallgatáson, én még nem. Ne félj, nem felejtik el, majd jelentkeznek azok. Úgy is volt: kinyílt az ajtó, egy őr feltette a szemüvegét és olvasni kezdte: Balogh Joszif Joszipovics. Elindultam a kihallgatásra. Előbb egy papucsot húztak a lábamra, olyan mamuszfé- lét. Amikor a fegyházör előtt mentem a szőnyeggel letakart folyosón, olyan csend volt, hogy a szívem dobogását hallottam. Egészen tisztán, szép nyugodtan dobogott.

Minden kopogtatás nélkül bementünk a kísérőmmel a jelölt szobába. Hát mit mondjak? Ha azt mondom, amit a saját szememmel láttam, úgy sem hinnék el. A jegyzőkönyvvezető szokásos módon megkérdezte a nevemet:

Orvos Endre vagyok. Utána a többi adataimat is be akartam mondani, de nem tudtam, mert hirtelen felugrott a székről és odajött hozzám, kezeit zsebretéve. Akkor ki ez a Balogh József— kérdezteí Kitaláltam kérem, mert el akartam ide jutni. Szándékom Rákosi Mátyással beszélni, tudomást szereztem róla, hogy november 7-re Moszkvában lesz. Mintha megnyugodott volna, nem beszélt olyan indulatosan, mint az előbb. Lelkemre kezdett beszélni. Tudod te, egyáltalán hol vagy ? Tudod azt, hogy mit beszélsz ?

Szerencsétlen, hát hiába — gondoltam magamban —, ez már így van. Idegesen járkált le. föl a szobában. Mondd meg, ki vagy? Az igazat mondjad, megértetted? Mit mondhattam mást. Vagy elmondjam a Murmanszkból való szökésemet ? Akkor kapok aztán csak igazán. Emellett maradtam. Bárhogy is kiabált, mást nem szedett ki belőlem. Hazudsz, megértetted? En csak azt követeltem, vigyenek Rákosi elé, ott majd beszélek. Pedig nagyon keveset tudtam róla, majdnem semmit. Annyira emlékszem vissza, hogy édesapám mindig azt hajtogatta, csak leültették! De hogy kit, azt másnap mondta meg. így szereztem tudomást, hogy Rákosit 1925-ben 15 évre elítélték és Szegeden a Csillag börtönben tartották fogva. Mást semmit és soha nem is érdekelt, csak most, hogy a sógorával találkoztunk és megismertük egymást:

Kezdett már melegem lenni a sok beszédtől, izzadni kezdtem. Nem is tudom, talán el is ájulok, ha oda nem jön mellém és meg nem fogja a hajain. Verte a fejemet a falhoz egyszer, kétszer. Harmadszorra elkaptam a csuklóját, amelyikben a hajam volt, és akkorát szorítottam rajta, hogy eltörött, majd ellöktem magamtól, mint egy darab rongyot. Gondoltam, ha fel akar kelni és ismét

folytatja, agyoncsapom. Ezt meg is mondtam ni ott, ahogy feküdt a földön. Visszamentem, leültem a székre. Gondoltam, ha a pisztoly után nyúl, nekimegyek, lesz, ami lesz. Csak nézett rám, de nem szólt semmit. Ezzel első kihallgatásom végétért.

Már aludt a két cellatársam, én is lefeküdtem. Úgy kellett feküdni, hogy a kezeinket nem volt szabad betakarni, különben felkeltettek. Akárhogyan akartam, nem tudtam elaludni, pedig éreztem, hogy fáradt vagyok. Elgondolkoztam a történteken.

A vacsora 20 órakor volt, utána le lehetett heverni ruhástól, 22 órakor takarodó, ágyat vetni, levetkőzni derékig. Ébresztőig tilos tovább beszélgetni. Még el sem helyezkedtem jóformán az ágyamban, kihallgatásra hívtak. Hármat kopogtattam -az ajtón, jelezve, hogy készen vagyok, mehetünk. Az ajtó kinyílt, hátralett kézzel, lehajtott fejjel indultam a kihallgatásra. Minél közelebb voltunk a protokollszoba felé, annál izgatottabb lettem és nehezen vártam újra találkozni a proto- kollvezetommel, aki, mikor meglá lőtt, udvariasan tessékelt beljebb irodájába. Karja gipszben volt. arca mosolygott és bocsánatot kért a tegnapi eset miatt.

(Folytatása következik)