Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-10 / 84. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 10. TIZENEGYEDIK ÁLLOMÁS Jézust a keresztre szegezik Három darab kovácsolt szeg: kettő a kézbe, egy a lábaknak. Minden korban megtalálta az ember a kivégzésnek a legmegalá- zóbb formáját. A lényeg a jelenetben: az áldozattal leszámolnak a pribékek. Nincs humánus gyilkosság. Nincs jó halál. Nincs kegyelmes halál. És mentség sincs a gyilkolásra. Mégha pisztolygolyó, mégha husáng, mégha ciklon-B gáz — mégha autógumi benzinnel lelocsolva, meggyújtva, mégha villamosszék, mégha kötél, — mégha, — mégha bűnös is! És ha ártatlan? , A XX. század vegére hány országban tiltották be a törvényesített gyilkosságot, a halálbüntetést? Romániában: igen. A gyilkos bennünk lakik. Az áldozat is mi vagyunk. Bármelyikké válhatunk. Véletlenül is, készakarva is. Nem kell ahhoz fejszét ragadni! Elég néha „csak” a rosszakarat, még egy odavetett szó is... Ezt tudd, igy élj! Új üzemrész a Kanizsa Bútorgyárban Megkezdődött a termelés a Kanizsa Bútorgyár új üzemrészében. A 972 négyzetméteres üzemrész beindításával lehetővé vált, hogy a boltok által megrendelt szekrényelemeket közvetlenül a gyárból szállítsák. (MTI-fotó) • \ li:irnms/in!. s iij li/cnii ./. • Az alsó szinten már készülnek a szekrényelemek. GILISZTA VAGY/ÉS HUMUSZ III. Együtt könnyebb Alakult tavaly májusban egy kistermelői szövetkezet Kalocsán, Agrárius néven, az apróbb „mindenfélék” termelésének koordinálására, melyek közé tartozik a biogiliszta és a -humusz is. Az első kecskeméti fecskék hamar rátaláltak a szövetkezetre, elhozták a te- nyészanyagot. Aztán megérett arra a helyzet, hogy létrejöjjön a kecskeméti kirendeltség, ahol csak ezzel a tevékenységgel foglalkoznak. Még egy év sem telt el, és a kecskeméti csoport 284 tagot számlál. A munkák „mozgatását” abszolút társadalmi munkában, saját költségére végzi néhány szakember. Közülük beszélgettünk Kerekes Lászlóval, aki koordinálásra, Kerekes Lászlónéval, aki a gazdasági ügyek intézésére, s Gál József, aki a kereskedelem bonyolítására vállalkozott. — Számomra elég bonyolultnak tűnik a gilisztaforgalmazási módszerük. — Kartotékrendszeren ellenőrizzük — mondja Kerekes László —, ki, mikor, mennyi gilisztával rendelkezik. A tagjaink a saját gilisztaszaporulatukra maguk szervezik a vevőt, a jobb menedzserér- zékűek ezt még túl is tudják teljesíteni, mi úgy nevezzük, szabad vevőkapacitást szereznek. Ez utóbbi havonta 10-15 vásárlót jelent. Abban egyeztünk meg a legutóbbi megbeszélésünkön, hogy a tenyésztők előbb a szaporulat 100, majd 75, később 50 százalékát adják át a „hozott vevőnek”, a fennmaradó állomány a szabad vevőkapacitásé. — Tehát a giliszta szaporításával elöl járnak. Es a humusztermelés? — Az igazi célunk természetesen a humusztermelés — állítja Gál József. — A tagjaink nem mindegyike vállalkozik azonban erre, egyelőre 132-en vagyunk. Innen már csak egy lépés azt felmérni, hogy egyénenként kisebb hatékonysággal lehet a humuszt előállitani, nem beszélve az egyöntetű minőségről. így aztán humusztelepet építünk, ha tetszik, a klasszikus szövetkezés elveit követve. Ügy egyeztünk meg, hogy ügyeleti rendszerben az önként jelentkezők végzik majd ott a szükséges munkákat, az öntözést, etetést és a kampánymunkákat, a humuszkitermelést, csomagolást, szállítást. Úgy, hogy ezért bizonyos százalékokkal többet kapnak majd a telepi nyereségből. — Valójában a számításaink szerint 30 milliós gilisztaállomány- nyal érdemes elkezdeni az együttes humusztermelést — szól Kerekes- né —, a telep már épül, amire a betelepítés megkezdődhet, ennyi giliszta lesz is. Nem ez a gondunk. — Hanem? — Tapasztalatból, technológiai leírásokból tudjuk, hogyan kell szaporítani az állatot és hogyan kell termelni a humuszt — veszi vissza a szót Kerekes László. — Az viszont egy cseppet sem bejáratott, hogyan lehet eladni. Még van néhány hónapunk — hiszen egyik pillanatról a másikra nem lesz eladható mennyiségű humuszunk addig meg kell teremtenünk a piaci hátteret. Több kereskedelmi céggel tárgyaltunk és tárgyalunk, ami eddig gondunk volt, az az, hogy sem telepet, sem humuszt nem tudunk felmutatni. Bár alig egy hónapja már olyan ajánlat volt a kezünkben, amelyre érdemes lett volna „válaszolni”. — Önök azok közé a szervező társaságok közé tartoznak, akikben a tagok többsége megbízik. Miért? — Azt még a tagjaink közül is kevesen tudják, hogy mit talpaltunk, hogy az újak egyáltalán hitelhez jussanak — véli Kerekesné. — Ezt a mi dolgunk volt megoldani. Nagyon ügyelünk arra, hogy a törlesztés senkinek ne lehessen probléma, erre való a kartoték- rendszerünk. Bár vannak bizonytalanságaink, ezek a dolgok biztosak és „tartják” is a tagokat. Megalakulásunk óta kilépőnk nem volt. A terveink megtárgyalásakor egy kicsit előbbre is próbáltunk mutatni, hiszen folyamatossá szeretnénk tenni a humusztermelést, nem pedig csak egyszeri alkalommá. A tagok szavazata megerősi- tett bennünket abban az elgondolásban, hogy a második hullámú termelés indításához létrehozunk egy segélyalapot, ami azoknak a kártalanítására — pontosabban az állományuk megvásárlására — lenne hivatott, akik a tenyésztést valamilyen kényszerok miatt beszüntették. Az i|y sokasodó giliszták aztán ugyancsak a telepen termelhetnek humuszt. — A kockázatokhoz nem iutsá-\ gosan voltunk hozzászokva. Ez pedig, akár a tenyésztésről, akár a humusztermelésről van szó, kockázattal jár. — Persze hogy van kockázat, ugyanúgy, mint egyéb más vállalkozásban, ebben is — mondja Gál József. — De a fölös kockázatokat ilyen apróbb fogásokkal, mint a kartoték, a százalékos eladási rendszer, vagy a közös „feldolgozás”, nagymértékben lehet, és azt hiszem, kell is csökkenteni. Nálunk, úgy tűnik, beválik. Gál Eszter ÖNVÉDELEM A REFORMFOLYAMATBAN A közigazgatásban dolgozók kamarája Magyarországon ma 49 ezren dolgoznak az államigazgatásban, közülük 32 ezren a helyi és a megyei tanácsoknál, 17 ezren pedig a minisztériumokban és az országos hatáskörű szerveknél. Másokhoz hasonlóan a közigazgatásban dolgozó, felsőfokú végzettségű szakemberek is létrehozták a szakmai érdekvédelmi, érdekképviseleti szervüket, a Magyar Közigazgatási Kamarát. Az alakuló ülés után beszélgettünk dr. Miller György kormányfőtanácsossal, a kamara ideiglenes ügyvezetőségének tagjával, céljaikról. — Napjaink éles politikai helyzete. a közigazgatás elkerülhetetlen és nagyon is szükséges reformja a mi szakmai rétegünk sajátos problémáira is ráirányította a figyelmet. Az ország közigazgatási apparátusának egzisztenciáját érintő kérdésekben, de szakmai ügyekben sem éreztük, hogy a közalkalmazottak szakszervezeténél számíthatunk a szükséges védelemre. Ezért került sor a Magyar Közigazgatási Kamara létrehozására, s mint felhívásunkban megfogalmaztuk: a testület a szakma magasan kvalifikált képviselőinek kíván biztonságos hátteret teremteni. A közigazgatásban dolgozó jogászok. államigazgatási főiskolát végzettek, pedagógusok, orvosok, közgazdászok munkájával szemben a jövőben a helyi önkormányzatok a mainál sokkal magasabb követelményeket fognak támasztani, ezek teljesítése pedig csak alapvető változásokkal lehetséges — állítja dr. Miller György. A kamara állásfoglalást tett közzé a közigazgatás fejlesztéséről és a közigazgatásban dolgozók helyzetéről. Ebben leszögezi: a közigazgatásban dolgozók döntő többsége mesz- szemenően érdekelt a közigazgatás reformjában, sürgeti a korszerűsítés elindítását és annak központi kézben tartását. Különösen indokoltnak tartják az állam, ezen belül a közigazgatás szerepének újraszabályozását, a szakmai feladatok és tevékenységek ésszerűbb meghatározását, a mainál jóval egyszerűbb éljárási szabályok kialakítását. Ehhez alapkövetelmény, hogy a gyakorlati szakemberek tapasztalatait kikérve és arra építve készítsék' elő a jogszabályokat, egy időben a közigazgatási munkavégzés korszerű feltételeinek megteremtésével (a szükséges központi anyagi források létét is beleértve). A személyi állomány biztonsága pedig azt igényli, hogy az érintettekkel egyeztessék a közszolgálati törvény előkészítő munkáit, és alkossák meg mielőbb a törvényt. Fogalmazzák meg pontosan a szakmai követelményeket, a megfelelő teljesítményt nyújtó köz- szolgálati dolgozók élvezzenek jogi védelmet, s egyenletes, jó teljesítmény esetén garantált szakmai előmenetelre számíthassanak. Az értékmérő csak az emberi alkalmasság és a szakmai teljesítmény legyen mind a munkaviszony, mind az anyagiak kérdésében. Ez utóbbihoz azonban új bérrendszer bevezetését, ezzel egy időben központi bérrendezést tart elengedhetetlennek a kamara. — Milyen az új testület felépítése? — Alapelvünk, hogy alulról kell építkeznünk. A tagok cgy-egy munkahelyen vagy több kisebb munkahelyről csoportokba szerveződhetnek, legkevesebb 10 taggal. A csoport működési rendjét és tevékenységét az alapszabály keretei között maga határozza meg, ha taggyűlésük egyetért azzal. A második lépcső: a tagozat, amely azonos érdekeltségű csoportokat köt össze. A Magyar Közigazgatási Kamara legfőbb szerve a közgyűlés, amely a kamarai tagok küldötteiből jön ösz- sze, az elnökség előkészítésével, évente legalább egy alkalommal. Az elnökség a közgyűlésen megválasztott tagokból, valamint a kamara elnökéből és helyetteseiből álló tes-, tűiét, a kamara életének irányitó és reprezentatív szerve a két közgyűlés közötti időben. Működnek még különféle bizottságok és ügyintéző szervezet is. — Egyelőre azonban még nem tartanak itt, csak ideiglenesnek mondják szervezetüket... — Valóban, de csak most fogunk hozzá igazából a szervezőmunkához^ A tanácsok mindegyike értesítést kapott már az alakuló közgyűlésünkről. és az ott elhangzottakról,,a további szervezés a kilenctagú ügy- vezetőség feladata. — Hol tart a vidéki szervezetépítés? — Meggyőződésem, hogy a vidéki közigazgatás nagy súlyának megfelelő szerepet kapott már az ideiglenes szervezet kialakítása során is. Egyébként ideiglenes ügyvezető elnökünk maga is vidéki: dr. Szabó Lajos, a Veszprém Megyei Tanács vb-titkára. S. J. A HAJHULLÁS OKA: NIKKEL Az elmúlt évben Miskolcon élő emberek kétségbeesve tapasztalták önmagukon, hogy hullik a hajuk. De nem ám úgy, ahogyan a korral jár, hanem rohamosan. Főleg a város északi részén élőknél fordult elő ez a riasztó jelenség, amelynek hirtelen nem is tudták okát adni az orvosok. Mivel ennek az országrésznek igen nagy a környezeti terhelése, levegője, vizei erősen szennyezettek, felmerült annak a lehetősége, hogy valamilyen környezeti ártalom okozza a hajhullást. Mivel hasonló esetekben az ártalmat okozó anyagok a hajszálakban is lerakódnak, s az ezekből vett minta könnyen szállítható és vizsgálható, a szakemberek úgy vélték, elemzés alá kell vetni a kihullott hajszálakat. Meg kell állapítani, mely elemek dúsnltak föl bennük a normális, tehál nem beteg embertől származó haj összetevőihez v iszonyúvá. Kézenfekvőnek látszott a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézetében rendelkezésre álló, nagy érzékenységű vizsgálati eljárások alkalmazása. E célból Debrecenbe szállították a 42 beteg kihullott hajszálaiból álló mintákat, hogy röntgenemissziós analitikai módszerrel felvilágosítást nyerjenek a haj mikroelem-tartalmában beállt esetleges változásokról. Az intézetben dr. Bacsó József végezte a vizsgálatokat. A rendelkezésre álló módszerrel 21 különböző fémes és nemfémes elem mennyiségét vizsgálták meg, közöttük nehézfémekét is, de megnézték a minták foszfor- és kéntartalmát is. A legtöbb elem esetében — noha a százalékos összetétel két határérték között van normális esetben — nem találtak kirívó feldúsulást. Azonban a kihullott hajszálak nikkeltartalma a szokásos érték 3-4- szerese volt! Amikor ez kiderült, az atommagkutató intézet munkatársai számára is ismerőssé kezdett válni a kép. A miskolci eset előtt ugyanis már észleltek hasonló jelenséget. A Debreceni Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájáról érkezett hozzájuk hasonló kérés. Egy kisfiúnak minden felfedezhető ok nélkül hullani kezdett a haja. A gyermekklinikán mindenféle vizsgálatot végeztek, de nem találtak olyan elváltozást, amellyel magyarázni lehetett volna a hajhullást. A kisfiú mentes volt a gombafertőzéstől is, amely szintén hasonló kórképet idéz elő. Mivel az ő esetében is valamilyen külső ártalomra gondoltak, mintát küldtek a kihullott hajszálakból, röntgenemissziós analitikai vizsgálatra. Az eredmény megdöbbentő volt: a gyermek hajának nikkeltartalma 30-40-szerese volt a normálisnak. Szinte azonnali környezettanulmányt végeztek az eredmények nyomán. Valamilyen nikkelezett tárgyra gondoltak, például fém órára. Kiderült, hogy a gyermek nemrég kapott új órát, de szerencsére a régit sem dobták ki. Ugyanis első szemrevételezéskor meg lehetett állapítani, hogy a nikkelezett fém óra-karkötő felületén kioldódási nyomok találhatók. A gyermek bőrén át szívódott fel a nikkel, s ez okozta hajszálainak magas nikkeltartalmát is. Mindez azonban az irodalmi adatok figyelembevételével nem magyarázta meg magát a hajhullást. Mivel azonban a haj növekedésére kedvezően ható vitaminok szintje sem volt valami magas a szervezetében, erős A- és B-vita- min-kúrára fogták a fiút. A hajhullást végül is ez a kezelés állította meg. A gyermek haja szépen kinőtt, s az új hajszálakban már csak az átlagosnak megfelelő volt ennek a nehézfémnek a koncentrációja. Ha a további vizsgálatok is bebizonyítják a miskolci esetekben a nikkel felelősségét, meg is kell találni azt a forrást, amely a nikkel valamilyen feldúsulását idézhette elő az adott környezetben. így nem túlzás, ha most a miskolci egészségügyi szerveknek valósággal de- tektívvé kell válniuk, hogy a sok gyár közül kiválasszák azokat, amelyek nikkeltartalmú melléktermékeket bocsátanak ki. Meg kell találni azt az utat is, ahol a nikkel a miskolciak szervezetébe került a levegőből, vízből vagy az élelmiszerekből. A vizsgálatokat folytatják. A közeljövőben az atommagkutató intézetben újabb 100 személy haját vetik vizsgálat alá. Figyelemmel kísérik a már megvizsgáltak hajának nikkeltartalmát is. Ugyanis, ha ez nem csökken, a haj kihullásának veszélye megmarad. Az esetben különösen érdekes, hogy eddig sehol sem írták le a szervezetbe került nikkelnek ilyen hatását. A környezetünkben sokkal gyakoribb ólomnak viszont már igen. Ez a nehézfém az emberi szervezetben akadályozza a hajhagymák vérellátását, s ez kóros kopaszodáshoz vezet. Gőz József
