Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-05 / 80. szám
199«. április 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Református szakkollégium a tanítóképzőben Az egyházi iskolák újraéledésével megnőtt az igény a speciálisan képzett pedagógusok iránt. Ez hívta életre a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán induló református szakkollégiumot, ahol a diákok az alapképzés mellett választható pluszként tanulhatják majd a vallás- és egyháztörténeti ismereteket. — Ebben az intézetben a ’48-as államosításig református tanítóképzés folyt — mondja Varga László lelkész. — Az utóbbi időben, amikor a volt felekezeti iskolákat sorra visszaigénylik, mi úgy gondoltuk, jobb lenne ehelyett egyezséget kötni az intézettel. A dolog most úgy fest, hogy a következő tanévben beindul a főiskolán a hitoktató és a kántori képzés, heti három órában. Az elméleti anyagot — melynek összeállításán a budapesti Teológiai Akadémia éppen most dolgozik — az egyház oktatói tanítják majd. Emellett azonban elvárjuk, hogy diákjaink, azonosulva jövőbeli szerepükkel, eljárjanak a gyülekezeti közösségekbe, az istentiszteletekre. — Hogyan fogadta a tanítóképző az egyház kérését? — Örömmel vállaltuk a feladatot — tájékoztat dr. Dovala Márta főigazgató-helyettes. — Kíváncsian vártuk azonban, hogyan foglal állást majd a minisztérium. Glatz Ferenc egyetértését és engedélyét megkapva, már csak szervezési feladataink maradtak. Sajnos a leendő elsősöket csak az áprilisi alkalmassági vizsgán tudjuk tájékoztatni erről a lehetőségről. A júniusi felvételizőknek már el kell dönteniük, hogy az óvodapedagógiai vagy tanítói alapképzés mellé specializációként a református szakkollégiumot szeretnék-e választani. Remélhetőleg lesz annyi jelentkező, hogy nem okoz gondot egy tíz-tizenkét fős csoport összeállítása. — Az elméleti ismereteken kívül milyen többletet kapnak majd e csoport tagjai? — Legfőképpen lehetőséget arra, hogy személyiségükben elmélyüljenek, kiteljesedjenek. Olyan tartással, megértéssel és türelemmel gazdagodhatnak, amely bizony ma igen sok pedagógusból hiányzik. — Milyen jövőt jósol az egyházi jellegű tanítóképzésnek? — Mindig lesz jövője. Az egyre gyarapodó felekezeti iskolák még pedagógushiánnyal küszködnek. A reprivatizáció ugyanakkor sok tanárnak okoz szorongást, mert a felekezeti intézetekbe a speciális képesítésű embereket várják. A református szakkollégium diákjainak megnyugtató érzés lesz olyan diplomát kapni, amely ott és máshol is használható. Ezzel a végzőseink égető elhelyezkedési gondjai'is enyhülnek, talán. .. F. M. Ügyvitelt segítő programok Irodatechnikai és számítástechnikai kiállítást rendeztek a közelmúltban Kecskeméten, a Tó Szállóban. A bemutatót a két esztendeje életre hívott Alföldi Számítás- és Vezérléstechnikai Kft. szervezte. Az előkészítő munkában és a helyszínen megjelenő szakemberek tájékoztatásában oroszlánrészt vállaltak a fiatal cég kecskeméti divíziójának (részlegének) szakemberei. Szalontai Zoltántól, a kecskeméti részleg vezetőjétől megtudtuk, hogy a Mezőtúron alakult kft. huszonhárom főt foglalkoztat. A megyeszékhelyi divízió öt programfejlesztőnek és két elektronikai szakembernek ad munkát. A kft. saját készítésű programokat forgalmaz. Rövid működésük alatt született jó néhány, amelyek itthon már sok cégnél sikert arattak. Bérszámfejtő, vezetői, titkári rendszerüket például 30-40 vállalatnál alkalmazzák. Váltó — nyilvántartó programjukat pedig több mint száz felhasználó hasznosítja. A Tó Szállóban megrendezett kiállításon a gyakorlatban is bemutatták 15-20 saját ügyviteli programjukat. G. B. Kézimunkázó asszonyok Nagykapuson Ki ne emlékezne azokra a kis kalotaszegi falvakra — a Királyhágó hátrahagyása után Kolozsvár felé utazva —, ahol a kapu előtt ülő asszonyok telekszélességben kínálják kézimunkáikat. Ezen települések közül leghíresebb Nagykapus, ahol a falu egész hosszában népművészeti remekek között visz az út. Az ügyes kezű nagykapusi asszonyok nemcsak házak előtt kínálják a portékáikat, hanem gyakran jönnek át magyarországi nagyvárosok tereire is, ahol hamar vevőre talál kézimunkájuk. • Nagykapuson már megkezdődött a vendégvárás, az asszonyok a porta előtt dolgoznak, készülve a nyári turistaforgalomra. Ez a húspiac még nem piac Januártól szabadárasak a húskészítmények. Naponta vásárolunk húst az üzletekben, s a háziasszonyok pénztárcájuk vékonyodásán érzik a szabad árak kellemetlen hatásait. Sokan a magyar mezőgazdaságot marasztalják el emiatt, azt gondolva, hogy a fogyasztók zsebéből kiszedett pénz a mezőgazdasági nagyüzemeket gazdagítja. Az ilyen vélemény nem veszi tekintetbe a tényeket. A mezőgazdasági termékek szabad áraiból következő kiadásnövekedés nem a mezőgazdaságot, hanem jórészt más ágazatokat, illetőleg a költségvetést gazdagítja. Ugyanis a mezőgazdasági termékek fogyasztói árának 30 százalékos emelkedése mögött jócskán elmarad ezek felvásárlási árának növekedése, mely az idén átlagosan 22-23 százalékkal lett magasabb a tavalyinál. Ez sem mind a termelők pénztárcáját vastagitja. A felvásárlási árak emeléséből származó bevételek 53 százalékát elviszi az ipari árak növekedése, 20 százalékát a támogatások leépítése, mindössze 27 százaléka marad a gazdaságokban. De nem járnak jól az élelmiszer-feldolgozók sem. Az inflációs áremelkedés termelésre gyakorolt hatása a számítások szerint 15,3 milliárd forint termelési költségnövekedéssel járt. A jelenlegi becslések szerint a tényleges termelői áremelés már 50 százalékkal nagyobb a tervezettnél. Az élő sertés kilogrammonkénti felvásárlási ára 68— 72 forint között változik, termelési körzetektől függően. Ez jelentős eltérés az eredeti tervekhez képest, hiszen a múlt év végén az állami húsipar — elsősorban a minisztérium nyomására — 66 forintos felvásárlási árakkal számolt. A termelők ezt is keveslik, s érdekképviseleti szerveik amellett kardoskodnak, hogy az élő sertés felvásárlási ára érje el a 75 forintot kilogrammonként. Az utóbbiak érvelése mögött is tények húzódnak meg. A múlt őszi számítások óta emelkedett a kamat, a tervezettnél nagyobb mértékben nőttek az ipari eredetű anyagok árai, s közben az infláció is felgyorsult. Ugyanakkor a sertésállomány szinte hónapról hónapra csökken, s egyre nagyobb a húsipari alapanyag-kereslet. A múlt év elején még 8,3 millió sertést tartottak a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok, most ez 7,6 millióra csökkent. Hatásában jelentősebb ennél, hogy egy év alatt — a következő hónapok teljesítményeit meghatározó kocaállomány is mintegy 70 ezerrel csökkent. A termelői érdekképviselet álláspontja szerint a 75 forintos felvásárlási ár lehet a garanciája annak, hogy az állatlétszám csökkenése előbb megálljon, majd emelkedő irányba forduljon. Nyilvánvaló, hogy a tervezetthez képest jelentős felvá- sárlásiár-emelés a feldolgozókat hozza nehéz helyzetbe, s az amúgy is szerény árbevétel-arányos nyereségük tovább romlik. A feldolgozók mégis kénytelenek kifizetni a magasabb árat, hiszen a keresleti piac miatt ennek hiányában állna az üzem.felbomlanának kereskedelmi kapcsolataik; következésképpen megélhetésüket veszítenék el a vállalatok. Mindezek következtében az anarchia erősödött a húspiacon. Ennek egyik jele, hogy kialakult a közvetítő kereskedelem, a magánszemélyek, kisebb vállalkozások gazdagodnak a vidékenként eltérő felvásárlási árak spekulatív kihasználásából. A 68, illetőleg a 72 forint közötti különbségből jól élhet az egyébként felesleges közvetítő kereskedelem. Ügyeskedésükkel többet keresnek, mint a termelők vagy a feldolgozók. Úgy tűnik, a szabad ár amolyan odadobott gyeplő a termelők és a feldolgozók közé, s mivel hiányoznak a tisztességes forgalomhoz a piaci kellékek — információs rendszer, tőzsde —, a reménykeltő változásokkal is alig lehet számolni. A megoldás az lehetne, ha a termelők, a feldolgozók és az értékesítők, vagyis az egész hústermelési vertikum, azonos jövedelemhez jutna — állítják a nemrégiben megalakult húscéh vezetői. Ennek egyik feltétele, hogy az alapanyag-termelésbe kellene pézt fektetni; ezáltal emelkedhetne az állatlétszám, következésképpen a hiány szűnne meg a piacon. Erre persze jelenleg csekély a remény, hiszen a termelés jövedelmezősége csupán néhány százalék, s eny- nyiért a tőkebefektetés nem indul meg. Javítana a helyzeten az is, ha az agrártermelők — beleértve az egyéni gazdákat is — devizaérdekeltségét megteremthetnék. Ma szinte csak a külkereskedelem érdekelt a devizatermelésben, következésképp a nagyobb jövedelmet sem a termelők teszik zsebre. Hátráltatja a valóságos piaci működést az is, hogy az alacsony fizetőképes kereslet miatt csökkent a piaci igény. A hústermékek fogyasztói árai messze elmaradnak a világpiacétól, hiszen azok érvényesülését az alacsony személyi jövedelmek nem teszik lehetővé. A termelőket viszont az egyre nyíló agrárolló köti gúzsba. A kereskedelem és a termelés nehézségei pedig két oldalról nyomják a feldolgozást, hiszen egyfelől magas árakon vásárolnak, másfelől nyomott árakon kénytelenek értékesíteni. Nem vitatható, hogy a hústermelés valamennyi fázisában tapasztalhatók üzemen belüli ellentmondások is; a hatékonyságot növelhetnék a termelők, a feldolgozók és a kereskedők egyaránt. De az mégsem lehet megoldás, hogy szabadjára engedve a folyamatokat, egymás kárára igyekeznek saját fennmaradásukat elérni. Ennek az áldatlan állapotnak csak a fogyasztók láthatják kárát. V. Farkas József TAVALY MÉG KI HITTE VOLNA? Se pult fölött, se pult alatt nincs keletnémet márka Alig egy esztendeje, a nyugati valuták felvásárlásának fénykorában, ha valaki keletnémet márkába fektette volna a pénzét, azt valószínűleg orvoshoz viszik az ismerősei. Mára bebizonyosodott: az illetőt korántsem az őrült, hanem a látnoki képességekkel bíró, fantasztikus üzletember cím illetné. A keletnémet márka ugyanis hiánycikk lett az utazási irodákban. Nemcsak a pult fölött, de még alatta sincs. A korábban „puha” szocialista valuta egy ideje olyan fizetőeszközzé vált, amelyet — reményeik szerint — nyugati „kemény” testvériére válthatnak át az élelmes és türelmes magyar „vállalkozók” is. Azok, akik a tervezett német —német pénzügyi unió bevezetésére számítva, az NDK-ba mentették megtakarított pénzüket. És ami a spekulációval párhuzamosan együtt járt: a hoppon maradt turisták keserűsége. Nehéz helyzetbe kerültek ugyanis most azok a hazánkfiai, akik csak kirándulni indulnának Németország keleti felébe. Mert márkát hiába keresnek . .. — Nincs nekünk sem — sajnálkozik a Cooptourist kecskeméti irodájának alkalmazottja, akinél telefonon érdeklődünk. Még ötletet sem tudok adni, hogy kihez forduljon. Úgy tudom, egyetlen utazási irodában sem árusítanak. — De én az NDK-ba utaznék! Vigyek magammal keményvalutát? — Ezt sem tanácsolom. Állítólag nagyon rosszul váltják át a német utazási irodák. Másodikként „eldugottabb” helyen, a petőfivárosi OTP-fiókban érdeklődőm. A választ itt is rövid és elutasító. Az IBUSZ-nál már a csoportos utak résztvevőinek márkavásárlasa is veszélybe került. A lehetőségekhez képest mégis őket részesítik előnyben és azokat még, akiknek érvényes jegyük, szállodarendelésük van az NDK-ban. A Budapest Tourist Homyik János utcai irodájából szinte naponta hívják telefonon a helyi, a ceglédi és a budapesti pénzintézeteket. Mindhiába. Néhány hete nekik sem sikerül márkát szerezni ügyfeleiknek. Az elmúlt év első negyedéhez képest idén több mint tízszeresére növekedett a keletnémet márka iránti igény mondja Bálint Ferenc, az MNB Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese. — Egyértelműen a spekuláció miatt. A megnövekedett érdeklődést már januárban éreztük, a roham februárban tetőzött. Az igazgatóhelyettes szerint szigorúbb vámkezeléssel valamelyest korlátozni lehetne a kivitelt. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy valaki, mondjuk 70 ezer forintnyi márkáját egyetlen nap alatt elkölti az NDK-ban. Ahonnan visszafelé már nyugatnémet márkában „utazik”. N. N. M. Hézagos a jogi szabályozás Pártpénzek — elszámolás 1991 márciusában Az idén a pártok az egész évre rendelkezésre álló 700 millió forint költségvetési támogatásból eddig 223 millió forintot használtak fel. A párttörvény szerint nem jogosult költségvetési támogatásra az a párt, amely a szavazáson részt vett választók szavazatának egy százalékát sem szerezte meg. A Pénzügyminisztériumban az MTI munkatársának ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a párttörvénynek ez az előírása, valamint az, hogy a költségvetésből a pártok támogatására fordítható összeg 25 százalékát egyenlő arányban 'az Országgyűlésben képviselettel' rendelkező pártok között kell felosztani, a fennmaradó 75 százalék pedig a pártok jelöltjeire az első érvényes fordulóban leadott szavazatok arányában illeti meg a szervezeteket, csak a választások után lép érvénybe. A Pénzügyminisztérium az első negyedévben egy országgyűlési határozat alapján folyósította a pártok támogatására szánt összegeket. Ez az országgyűlési határozat — amely a pártok megállapodása alapján született még a múlt esztendőben a pártok taglétszámához köti a támogatás nagyságát. Mivel a vártnál több párt alakult, ezért az időarányosnál — 140 millió forintnál —- több pénzt fizetett ki a PM. A költségvetési törvény ezt lehetővé teszi. csupán azt írja elő, hogy az egész évi kifizetésbe haladja meg a 700 millió forintot. így a költségvetésből végül is 39 párt kapott az idén támogatást. Ot párt — taglétszámuk meghaladja a 20 ezret — egyenként 15 millió forintot vett fel. A 10—20 ezer közötti tagsággal rendelkező pártok hat ilyen szervezet működik — 10-10 millió forintot kaptak, míg a 10 ezernél kisebb, de 5 ezernél több taggal rendelkező négy párt egyenként 7 millió forintot vehetett fel. Hat kisebb párt — taglétszámuk 5 ezer és 2 ezer közötti — 4-4 millió forintot kapott, míg a 2 ezer fő alatti legkisebbek, 18 szervezet egyenként 2 millió forint támogatásban részesült. Az országgyűlési határozat azonban nem tér ki arra: az első negyedévben folyósított állami támogatások esetében is érvényesíteni kell-e a párttörvényben meghatározott korlátokat. Az új parlament feladata lesz, hogy az itt kialakult joghézagot rendezze, döntsön arról, hogy az állami támogatás egy részét vísszafizetteti-e a választási eredmények alapján az érintett pártokkal vagy sem. Egyébként a pártoknak az idén felhasznált állami támogatásról, gazdálkodásukról jövő év március 31- éig kell elkészíteniük és nyilvánosságra hozniuk az elszámolást. Az ellenőrzés elvégzésére pedig a parlamentnek felelős Állami Számvevőszék jogosult. (MTI). Válasz Soltról Tabajdi Csaba miniszterhelyettes úrnak Tisztelt Tabajdi Úr! A Petőfi Népében — 1990. március 27-én megjelent és hozzám is megküldött levelében foglaltakkal egyetértek. Nem rajtam múlott, hogy az, Auschwitzba elhurcolt és meggyilkolt solti állampolgárok nevei a II. világháborús emlékművön nem szerepelnek. Az emlékmű a Hazafias Népfront Solt Nagyközségi Bizottságának kezdeményezésére a lakosság adakozásából, a vállalatok és szövetkezetek, valamint a tanács hozzájárulásából épült. A Hazafias Népfront helyi alelnöke csaknem kétéves kutatómunkával gyűjtötte össze a II. világháború áldozatainak neveit, a lakosság széles körű bevonásával. Az emlékmű avatása után azonban kiderült, hogy az ott feltüntetett névsor nem teljes. További áldozatok nevei váltak ismertté, zsidóké és keresztényeké egyaránt. Természetesen felvállalom, hogy a Solti zsidók nevei is nyilvánosságra kerüljenek. Én húsz olyan solti illetőségű személy nevéről tudok — saját kutatásaim alapján akiket feltehetően Auschwitzban gyilkollak meg. Megjegyzem, hogy az MDF solti szervezete mind a mai napig az Auschwitzban meggyilkolt 16 áldozat nevét sem velem, sem a Hazafias Népfront helyi bizottságával nem közölte. Erről magam is a Petőfi Népéből szereztem tudomást. A Magyar Izraeliták Országos Szövetségével a közeljövőben az izraeliták neveit személyesen fogom egyeztetni, hogy véletlenül se maradjon ki senki, illetőleg olyanok neve is felkerüljön az emlékműre, akik esetleg nem a deportálás helyszínén haltak meg. Á pontos adatok birtokában az emléktáblát elkészítjük, a „szomorú mulasztást” természetesen megfelelő formában pótoljuk, a nyilvánosság előtt. Meggyőződésem, hogy az emléktáblát a deportálások évfordulóján felavathatjuk. Prohászka János tanácselnök Amatőr színjátszók találkozója Egy megjelent újságcikk margójára Március 22-én a Szalvay Mihály Úttörő és Ifjúsági Otthonban zajlott le a diákszínjátszók országos csurgói fesztiváljának területi selejtezője. A találkozó — melyről a Petőfi Népe március 30-i száma részben már tudósított az amatőr színjátszók késő éjszakába nyúló vetélkedését hozta. A több mint egyórás késésről sem a házigazdák, sem pedig az első produkció előadói nem tehetnek; az amatőr színjátszás mostoha körülményeit demonstrálandó: az innen-onnan kölcsönzött eszközök zárlatot okoztak a ház elektromos hálózatában. Sajnos, e nem várt késedelem és egyéb elfoglaltsága miatt a Petőfi Népe újságírója sem tudta végignézni a bemutatók este fél tízkor véget ért sorát. így a fél ötkor távozó újságíró már nem láthatta mindazokat a darabokat, amelyekért valóban érdemes volt megtekinteni az amatőr színjátszók selejtezőjét. A március 22-i este újólag bizonyította: megyénkben a diákszínjátszás ügyét — immár évekre visszamenőleg — igazán csak két színpad képviseli: a rendezők Deszka színpada és a KEKSZ színpad. Mindkét társulat komoly és elismerésre méltó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy - egymással nemes versengésben — olykor mindenféle támogatást nélkülözve, olyan produkciókkal léphessen közönség elé, melyek évről évre képesek megfelelni az országos megméretés követelményeinek is. Ezen a találkozón is csak két diákszínpad képviselte megyénket: a Deszka és a KEKSZ. Az előbbi kettő, az utóbbi négy produkciót mutatott be. Az összességében több mint hatórás előadás — melynek egyes darabjait a közepes, a jó és a kiemelkedő jelzőkkel illethetjük — amatőröktől rendkívüli energiákat igénylő vállalkozás volt. A műsoros palettán szerepelt groteszk, egyfelvonásos, dramolett, komikus játék és egész estét betöltő művek színpadi adaptációja is. Voltak ennek a napnak nagyon szép, és voltak szeretni valóan idétlen pillanatai. A kezdetben még igen gyér számú, de a későbbiekben egyre növekvő közönségnek e sokszínűség láttán talán eszébe sem jutott az, hogy csupán két színpad jelenti megyénkben a diákszinjátszás jelenét. .. A Deszka és a KEKSZ színpad teljesítményéről végezetül csak ennyit: a csurgói döntőre, hová az ország húsz legjobbnak ítélt diákszínpadi produkcióját hívják meg, megyénket — a szakmai zsűri javaslata alapján két társulat is képviseli. Talán nem kell újólag leírni, melyik az a kettő. Fazekas István
