Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-28 / 99. szám
1990. április 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Törött ablakok, hulló vakolat, lyukas tető és kóbor macskák a volt szovjet garnizonban Öt perc várakozás után még egy kísérletet teszek. Ismét megnyomom a csengőt a kecskeméti Rudolf laktanya kapuján. Az esti szürkületben is mesz- szire belátni az omladozó falú épületekkel zárt területre, de ezúttal sem mozdul senki a rács túlsó felén. Nem sikerül a bejárathoz csalogatnom az őröket. Rosszul nyomtad a csengőt — állítja az azonnal tegezésre váltó magyar honvéd, már a másik volt szovjet laktanya, azaz a Ferenc József nevét viselő kapujában. De nem sokat vesztettél. Ez sincs jobb állapotban, mint amaz. Hanyagul mutat körbe a garnizon udvarán. Az épületek felé bök. Siralmas látványt nyújtanak. Szinte nincs olyan ablak, amelyből ne lenne kitörve üveg, a salétrom a vakolaton a hepehupásjavítgatások és az ismételt meszelések ellenére is átüt, az elektromos vezetékek szabadon lógnak a falból, a hiányzó cserepek pedig csak megtörik az egyhangú tetősíkokat. Másnap reggel igazat kell adnom este megismert kalauzomnak. Ez már a Rudolf laktanya udvarán történt, ahová kollégámmal együtt érkezünk. Tényleg nincs különbség a két épület- együttes között. Az egyébként patinás, régi huszárlaktanya elmondhatatlanul lerobbant állapotban van. Omlik a vakolat, de ahol javították, abban sincs köszönet. Mintha szerszám híján kézzel simított volna a „mester”. A törött ablaküvegek látványát még tegnap este valahogy megszoktam, de a hiányzó — s ahol van, ott eldugult csatornákat most veszem csupán észre. így jár. aki a kákán is keresi a csomót. Mert Matvej Burlakov vezérezredes, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka szerint magyarországi garnizonjaik helyreállítására. felújítására és napi karbantartására nem keveset áldoztak. Évenként több mint egymilliárd forintot. Ha így igaz — és miért kételkednénk a vezér- ezredes úr szavában —, akkor Magyar- országon sok laktanyájuk lehetett. A tapasztaltak szerint ugyanis Kecskeméten a meszelésnél többre nem futotta a pénzből. . . Lovász Mihály, a kecskeméti IKTV rendészeti vezetője kísér minket. Csütörtöktől ő és munkatársai vigyáznak itt. Őrzik a pusztuló épületeket. A szovjet csapatok távozása után egy évig a Honvédelmi Minisztérium látta el ezt a feladatot, múlt héttől pedig az IKTV felel mindenért. Mondják, az „ideiglenesek” kiköltözése és a magyar legények fészekrakása között egy ideig nem volt senki a laktanyákban. Sok minden akkor tűnt el. Talán így történt, talán nem. De jó szívvel csak az mondhatja ezt, aki nem nézett még itt alaposabban körül . . . Na, az például újabb létesítmény bólint Lovász úr egy omladozó tetejű ház felé. — Már az oroszok építették. Indulnánk arra, de visszahőkölünk. Nem csoda, hisz nézni is rossz a bejárat elé tákolt esőbeállót. Egyik fele jó fél méterrel lóg lejjebb a másiknál, a cserepek, persze, ebbe az irányba húznak. A kitört lábú tartószerkezet bizonyára nem, de akkor csakis a csoda óvja meg ebben a pillanatban az összeomlástól. Azt, hogy életveszélyes, messziről is látni. Másik irányba kezdjük tehát a „sétát”. Kint kóbor macskák szaladnak előlünk, a falak között pedig ropogva törnek alattunk az üvegszilánkok. Ám nem csak erre kell vigyáznunk. Egy deszkapadlójú hodályban például kis híján százas szögekbe lépünk. A deszkák felszaggatva, a párnafák mellett itt felejtett szovjet újságok hevernek. Az udavaron árva tangóharmonika. Hoppá! Murphy törvénye érvényesül. Lovász úr pulóverjét csak megfogja egy szög a néhai kultúrterem bejáratának vasból készült ajtaján. Hogy a szög mire szolgálhatott itt, arról elképzeléseink sincsenek, és arról sem, hogy miért ütött másutt valaki belőle jókorát egy üvegfal néhány kockájába. A hatalmas méretű /ulumyo/oban a fekete csövek legtöbbjén nincs már rózsa, a csempe sok helyütt leverve, a mosdókagylók közül néhány már ösz- szetört. A csapok eltűntek, a vízvezetékek fáradtan kókadoznak saját súlyuk alatt. Egy kazánházban üdítő kép: friss festés nyoma a csöveken. Azaz a megmaradt csöveken. Mert imitt-amott hiányzik már belőle egy szakasz. Fáradtak vagyunk már, de nem csak a sétától. A látvány fáraszt ebben a kiürült laktanyában. Az enyészet, az igénytelenség, vagy a tudatos pusztítás Kecskeméten maradt tárgyi emlékei megviselnek mindannyiunkat itt. Elmúlt. Felejtsük el. Elfelejthető? Szöveg: Noszlopy Nagy Miklós Fotó: Straszer András PIACGAZDASÁG ÉS KONVERTIBILITÁS __________ M egkeresni az „elbujdokolt” szakembereket Interjú Medgyessy Péterrel A magyar gazdaság csak piacgazdaságként képes hatékonyan működni; ennek megteremtését és a forint konvertibilitásának előkészítését tekintettem kormányzati tevékenységem alapcéljának mondotta Medgyessy Péter, a hivatalából távozó miniszterelnök-helyettes Ferencz Gábornak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A politikus — törekvésének eredményéről szólva — a gazdaság átalakításának sikeres lépéseként értékelte az 1988-ban megkezdett liberalizációs programot. Az import, az árak és a bérek liberalizálásának fontosságát a gyakorlat igazolta. A vállalatok teljesítményét jól mérő pénzügyi és intézményrendszer kialakításával és a vállalkozások eredményesebb támogatásával az eddig megtett lépések a forint konvertibilitásához vezetnek. A gazdaságtörténet még nem ismer olyan esetet, hogy valaki népszerűvé tette volna magát a gazdasági, pénzügyi fegyelmet, rendet kialakító pénzügyi intézkedésekkel, de nem ismer olyan piac- gazdaságot sem, amely elkerülhette volna ezek meghozatalát — hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes. A forint konvertibilitásáról szólva Medgyessy Péter óvott attól, hogy bárki is pontosan meghatározza a teljes átválthatóság bevezetésének határnapját. A konvertibilitás folyamat eredménye lesz, s csak a gazdaság nyitottabbá válásával, a magánszektor erősödésével juthatunk el hozzá. A most leköszönő kormány súlyos örökséget kapott, s ez még ezután is terhelni fogja a gazdaságpolitika irányítóit. Nem hiszek azonban abban, hogy az új kormány alapvetően más gazdaságpolitikával próbálkozhatna — folytatta a politikus. Azt viszont fel lehet róni a kormánynak, hogy következetlen volt bizonyos lépések megtételében, ám azt is figyelembe kell venni, hogy működését a választási kampány mindvégig befolyásolta, s nem volt megfelelő társadalmi bázisa sem. Ennek a kormánynak sem joga, sem kompetenciája nincs ahhoz, hogy tanácsokat osztogasson a következő számára. Ez a kormány azonban szakértő kormány volt, s én — mint szakértő — ezután is el fogom mondani, hogy miként vélekedem a gazdaság- politikáról — hangsúlyozta. Medgyessy Péter a kormányzat gazdasági apparátusának helyzetéről is beszélt. Nézete szerint a pártok az elmúlt hónapokban nagy hibát követtek el azzal, hogy ráijesztettek a tisztességes, hozzáértő szakemberekre. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az így kialakult hangulatban sokan a távozás mellett döntöttek. Ez nagy kár, mert az apparátus működőképessége, a szakemberek felkészültsége az új kormány számára is létfontosságú lesz. Az elmúlt évtizedek rendszere éppen abban követett el hibát, hogy nem értékelte kellőképpen a szakértelmet. Az ötvenes években elsöpörték a régi rezsimben dolgozó hozzáértő embereket, s ezt a hibát nem szabad újra elkövetni — szögezte le. A politikus úgy látja, még mindig nincs késő ahhoz, hogy az új vezetés megnyugtassa a magasan kvalifikált szakértői gárdát, megkeresse az „elbujdokolt” szakembereket és vissza is hozza őket. Ez azért is fontos, mert így megőrizhetők lennének a kikínlódott tapasztalatok, s az új kormány könnyebben építhetne rájuk. Példaként a külföldi működőtőke behozatalának szabályozását említette; mára ugyanis bebizonyosodott. hogy nem szabad adminisztratív (a működési területet, vagy a részvételi arányt korlátozó) gátakat emelni a külföldi befektetések elé, hiszen a belföldi kereskedelem, a szolgáltatások, az infrastruktúra vagy az oktatás terén éppoly fontos a működőtőke, mint a közvetlen termelésben, műszaki fejlesztésben. A miniszterelnök-helyettes kifejtette: ahhoz, hogy az ország gazdasági fellendüléséhez elnyerjük a külföld támogatását, következetes, kiszámítható gazdaságpolitikát kell folytatni, s a nemzetközi tőke befogadását segítő intézkedéseket kell hozni, továbbá garantálni kell az eddig elkövetett hibák megismételhetet- lenségét — bármely kormányzatnak. Végezetül személyes elképzeléseiről is beszélt Medgyessy Péter. Várhatóan egy nyugat-európai pénzintézet magyarországi vállalkozásában vállal szerepet, s magyarországi beruházások, fejlesztések szervezésével foglalkozik majd. Néhány napról a tantestületek dönthetnek Tájékoztató a következő tanév rendjéről A következő tanév szeptember 3-án kezdődik valamennyi alap- és középfokú nevelési-oktatási intézményben. Az első félév 1991. január 31-éig tart, s az addig elért eredményekről február 8-áig tájékoztatják a diákokat, valamint a szülőket. Az utolsó tanítási nap iskolatípusonként és évfolyamonként változóan májusban, illetőleg június második hetében lesz — közli a Művelődési Minisztérium az 1990/91-es tanév rendjét meghatározó közleményében. A tárca javaslatot tett a téli és a tavaszi szünet időpontjára, amelytől indokolt esetekben a tantestületek eltérhetnek. Eszerint a téli szünet 1990. december 22-étől 1991. január 4-éig tart; a szünet előtti utolsó tanítási nap december 21., péntek, a vakáció utáni tanítás kezdete pedig január 7., hétfő. A tavaszi szünet, a javaslat szerint, 1991. március 28. és április 5. között lesz. A tanév folyamán a nevelőtestületek az alapfokú oktatási intézményekben 11, a középfokú iskolákban pedig 8 tanítás nélküli munkanapot szánhatnak meghatározott pedagógiai célra. A középiskolákban az írásbeli érettségi vizsgák idején - amennyiben szükséges — az alsóbb évfolyamok tanulói további három napot kaphatnak. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban, a középiskolák I—III. évfolyamán, a gépíró- és gyorsíró-, valamint a speciális szakiskolákban, az egészségügyi szakiskolák I—II. évfolyamán és a szakmunkásképzőkben — az utolsó tanfolyamok kivételével — 1991. június 14-én lesz. A szorgalmi időszak a nemzetiségi gimnáziumok IV. évfolyamán május 9-én zárul; a többi középiskola IV., V. és az egészségügyi szakiskola III. évfolyamán pedig május 10-én ér véget a tanítás. A szakmunkásképző iskolák utolsó tanítási napja május 24., a szakmunkás- képző iskolákban a középiskola negyedik évfolyamát végzett, másfél éves kiegészítő képzésben részt vett tanulók számára pedig január 25-én fejeződik be a tanév. A dolgozók iskoláiban az első és az utolsó tanítási napot az igazgató állapítja meg. A jövő tanévei záró írásbeli érettségi vizsgák a tárca döntése alapján a nemzetiségi gimnáziumokban 1991. május 10-én, a gimnáziumok és a szakközép- iskolák nappali tagozatán pedig május 13-án kezdődnek. A közös írásbelifelvételiket május 20—21-én tartják. A jövő évi szóbeli érettségi vizsgák június 3. és 21. között lesznek. Az új tanév rendjéről szóló közlemény teljes szövegét a Művelődési Közlöny következő számában teszik közzé. TUDÓSÍTÓNK JELENTI VIDEOVILÁG ÓBUDÁN Telefaktum a Samsung kerületében Miért éppen a miskolci tévétalálkozó maradt volna az északi megye székhelyén, amikor annyi minden változik? A fővárosi, pontosabban óbudai Telefaktum kevesebb is, több is a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye székvárosában kialakultnál. Az iparvárosban a település legközepibb közepén, az ott magasló templomról, pártbizottsági és szakszervezeti épületről szentháromságnak nevezett téren lobogtak a különleges alkalmat jelző zászlók. A Flórián tér közelében jó esetben minden tizedik járókelő tudja, hogy merre található a rendezvénysorozatnak otthonul szolgáló művelődési intézmény. Az Avas közelében már mindennek megvolt a maga bőséges helye, itt, a Dunánál jóval kisebb térben gondolkodhattak a szervezők. A televíziós dokumentum- és publicisztikai fesztivál második napjának vége felé természetesen még találgatni sem lehet, hogy a siker kiköveteli-e az óbudai találkozók folytatását. Érdemes odafigyelni azonban az újdonságokra. Magam is csak a helyszínen tudtam meg, hogy a T.elefaktu- mot tekintélyes summával támogató dél-koreai Samsung cég így is jelezni óhajtotta: a kerületében megtelepedett vállalat a maga módján is gyarapítani óhajtja a III. kerület hírnevét. így is fel akarja hívni a figyelmet az érdeklődésünkre immár a Samsung miatt is számot tartó Óbudára. (A kerületben lakók különleges kedvezménynyel vásárolhatnak gyártmányaikból a helyszínen.) Annyi máris megállapítható: örvendetesen szélesedett a mezőny, megszűnt a Szabadság téri intézmény magányossága, egyeduralma. Az épület talán legnagyobb, közepes méretű tanácsteremnél azonban aligha tágasabb termében tanyáznak a városi televíziók. A Tatabányai Közösségi Televízió a többiekhez hasonlóan egy pillanatig sem titkolja, hogy szolgáltatásainak népszerűsítésére próbálja felhasználni a bemutatkozás lehetőségét. Hosszan sorolják, hogy mi mindent tud a hat éve alapított stúdió. Az általuk használt rendszerekben montírozott, szerkesztett műsorokat készítenek, többféle módon tudják felvételeiket keverni, számítógépes videotrükkökre is vállalkoznak, ha ezt kívánja a megrendelő, a feladat. Kicsit hagyományosabb formában ajánlják magukat a körzeti tévéstúdiók. A Telefaktum videotermé- ben beszélgettem a Fekete Doboz egyik munkatársával. A nem is olyan régen még félig- meddig titokban dolgozó, „gyanús társaság” video-össze- állításait viszonylag elfogadható áron bárki megvásárolhatja. Nagy várakozás előzi meg a Telefaktum vitáit. Kepes András, a fesztivál szóvivője szerint a politikai pártok szabadság- harcukat vívják a szabad televíziózás megszólalásáért, szabadságharcot vívnak a televíziósok a nyomorító politikával szemben, szabadságharcukat vívják a vállalkozók az állammonopo- lizmus ellen, szabadságharcát vívja az érték a tisztán gazdasági szemlélet védelmében, szabadságharcukat vívják a nézők, a társadalom minden rétegének képviseletéért, szabadságharcát vívja a nemzeti kultúra a külföldi. főként az amerikai álomgyártók, szórakoztatóiparosok ellen. Aligha kétséges, hogy e tanácskozások a sokféle indítékú szabadságharc fórumaivá válnak. Heltai Nándor 7 " ' *
