Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-21 / 93. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 21. KÖZGYŰLÉS UTÁN Modellváltás előtt a Kiskunság szövetkezeteiben Tavaly megváltozott a szövetkezeti törvény némely paragrafusa, így a mezőgazdasági szövetkezetek idei zárszámadó közgyűléseinek ezúttal feladata volt az alapszabály módosítása is. Hogyan éltek a módosítás lehetőségével, hogyan zárták a múlt évet cs milyen volt a közgyűlések hangulata, hiszen'a választási kampány kellős közepén zajlottak? Erről beszélgettünk dr. Ivicz Vilmossal, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség titkárával. — Kezdjük talán az utóbbival: milyen hangulatban zajlottak a közgyűlések? — A társadalom egészében tapasztalható elégedetlenség, bizonytalanság cs vezetőellenesség a mezőgazdasági szövetkezeteket sem kerüli el, ott is jelen van, természetesen nem mindenhol egyformán. Valóban hangulatkeltő volt az is, ami a választási kampányban a földkérdésről elhangzott. Ettől függetlenül a közgyűlések hangulata egy-két kivétellel nyugodt volt, s mentes a korábbi protokolláris jegyektől. A szövetkezetek döntő többsége egyáltalán nem hívott vendegeket a közgyűlésekre, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy többen nyilvánítottak véleményt, mint máskor. A vezetéssel szembeni bizalmi kérdés Imrehegyen és Tabdin merült fel, alapvetően külső erők kezdeményezésére. Imrehegyen végül kiállt a tagság a szövetkezet vezetői mellett, Tabdin viszont a három első számú vezető visszahívását kezdeményezte, amelynek hatására az elnök lemondott. Összesen 23 szövetkezetben került sor elnök- és vezetőségválasztásra, 11 helyen válásztotlak új elnököt. Ez a megszokottnál nagyobb arány, arra hívja fel a figyelmet, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben és politikai hangulatban felértékelődtek az emberi kapcsolatok. Általános tapasztalatként mondhatom el, hogy a tagság nagyobbik része tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet, és kiállt a szövetkezés mellett, megélhetését a szövetkezethez kapcsolódva látja biztosítottnak. Nem véletlen, hogy a mi tagszövetkczetcink közül sokan is csatlakoztak a Mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz felhívásához, amelynek eredményeként — mint ismeretes a közelmúltban több mint 50 ezer aláírással adták át az ideiglenes köztársasági elnöknek a szövetkezetek szétzúzása elleni tiltakozást. Az is nyilvánvaló azonban, hogy alapvető változásokra van szükség annak érdekében, hogy a szövetkezés visszakaphassa eredeti célját, rangját és szabadságát. Mindazok a változások, amelyek most az alapszabályban történtek, ezt a célt szolgálják, valójában azonban teljesen új szövetkezeti törvényre van szükség. Azt szeretnénk, hogy a szövetkezeteket ne a jog, hanem tagjainak gazdasági érdeke tartsa össze. — Milyen változásuk történtek az alapszabályban?- Leglényegesebb a szövetkezeti közös vagyon maximum 50 százalékának a tagok között való felosztása értékpapír formájában, azaz a vagyon nevesítésének alapszabályba iktatása. Hatása nem merül ki e vagyonrész után a tagot megillető osztalékban, ezáltal a tulajdonosi érzület erősítésében. Sokkal jelentősebb következménye. hogy a tagot olyan tulajdonosi pozícióba hozza, amelynek alapján vállalkozóvá válhat. — Hogyan? Például úgy, hogy a tagok kisebb csoportja vállalkozik a szövetkezet valamelyik termelési egységének működtetésére. E vállalkozás az ő nevesített vagyonrészüket saját vagyonként kezeli, a termelőegység értékének ezt meghaladó részéért pedig bérleti díjat vagy osztalékot fizetnek a szövetkezetnek. Ilyen jellegű vállalkozások kiterjesztésével néhány szövetkezetünk úgynevezett vagyonkezelő központtá való átalakulást latolgat. Visszatérve az alapszabály módosításához. Rendezték a kilépő taggal, illetve a volt tag örökösével a bevitt föld elszámolásának mikéntjét Ha a volt tag vagy örököse kéri, a bevitt földdel azonos értékű területet a szövetkezet kiadja az erre kijelölt, úgynevezett fogyótáblákból, hiszen a legtöbb esetben lehetetlen, hogy az eredeti területet adja vissza, ám ahol ez lehetséges, erre is sor kerülhet, avagy éppen a tanya körül mérik ki a földet. A volt taggal, örökössel való elszámolás akként is történhet, hogy a tulajdonos földjáradék ellenében a közös használatában hagyja a földet és úgy is. hogy a földet megvételre felajánlja a szövetkezetnek. Ez utóbbi nem kötelessége a tagnak, de a szövetkezetnek sem kötelező a föld megvéte-. le. E kérdésekben egyébként a jogszabály tág teret ad' arra, hogy a tagság azt a megoldási iktassa alapszabályba. amelyik az adott szövetkezetben leginkább járható. Módosították a háztájira vonatkozó rendelkezést is. Mint ismeretes, eddig maximum 6 ezer négyzetméter lehetett. Ezt a határt a törvény eltörölte, mértékének megállapítását a közgyűlés hatáskörébe utalta. Csaknem mindenhol felemelték a háztáji területét, általában a duplájára, de olyan is van, ahol 15 ezer négyzetméterre. Hogy hol miként döntöttek, alapvetően a földterület nagyságától és a taglétszámtól függ. Eddig 7-10 kilogramm búza állami felvásárlási ára volt a földjáradék aranykoronánként, most 15-20 kilogrammé. Lényeges módosítás a földbeviteli kötelezettség eltörlése. — Ennek gyakorlati jelentőségéről jó lenne hallani valamit, hiszen ma alig képzelhető el olyan eset, amikor a tsz-be belepni szándékozó földdel is rendelkezik. Ahol megszüntették a tag földbeviteli kötelezettségét, európai típusú szövetkezethez nyitottak utat azzal, hogy a földjét kikérő, azt önállóan művelő személy is tagja maradhat a szövetkezetnek. Ez újfajta kapcsolatot feltételez és alakít majd ki szövetkezet és tag között. Elképzelhető, hogy a jövőben lesznek olyan tagok, akik a közös munkában nem vesznek részt, saját területükön gazdálkodnak és csak az árubeszerzésben, értékesítésben, valamint szakmai és gépi szolgáltatások igénybevételével kapcsolódnak a szövetkezethez. — Milyen eredményeket mutat a szövetkezetek zárszámadása a Kiskunságban? I let ven tagszövetkezetünk közül 67 volt nyereséges, három veszteséges. A nyereség 877 millió forint, a veszteség 25 millió forint. Az egy évvel korábbihoz képest 1,4 százalékos a nyereség növekedése, folyó áron. Két szövetkezetnél kisebb összegű volt a hiány, a Kiskunhalasi Vörös Októberben sajnos megközelítette a 22 millió forintot. Az egyébként jó termelési színvonalú gazdaságban a bajt a budapesti gazdasági társaságok okozták, kezdetben szép nyereséget Ígértek, végül jelentős ráfizetést hoztak. A társaságokat természetesen felszámolták, de a veszteséget a szövetkezetnek te kellett nyelnie, a szövetkezet elnöke pedig lemondott. — Hogyan alakult a szövetkezetekben dolgozók keresete, s mi az igazság az elnökök magas prémiumával kapcsolatban?- A milliós prémiumokról szóló hiresztelések alaptalanok. A három első számú vezető prémiuma együtt is csak legfeljebb közelíti ezt az összeget, bruttóban, és csak a legstabilabb, legnagyobb szövetkezetek esetében, de ott sem mindenhol. Ami a tagok, dolgozók keresetét illeti: maga a bértömeg szerényen, mindössze 1,2 százalékkal nőtt. Mivel azonban 8.9 százalékos létszámcsökkenés következett be, az egy főre jutó kereset 7,4 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban, éves szinten 92 570 forint lett. Ez átlag, van olyan szövetkezetünk is, ahol ez a szám 70-80 ezer forint között mozog, s bizony a közgyűléseken ezt a tagok szembesítették az árakkal. Nem véletlen, hogy az idei tervekből kiolvasható: sok helyen a nyereség csökkenésével számolva is emelik a kereseteket. B. Nagy Éva EZT OLVASTUK „Az európaiak joggal hiszik, hogy egy olyan új erős tömböt alkothatnak, amelyik 480 milliós lakosságával könnyen felülmúlhatja . az Egyesült Államok és Japán gazdaságát. A Szovjetunió nyilvánvaló visszaesésével még a kemény vonalat képviselő nyugat-európai politikusok is azt kezdik hangsúlyozni, hogy csak egy kis létszámú amerikai haderőre lenne szükség Európában: kevesebb mint a felére annak a 195 ezer katonának, amit Bush elnök javasolt.” A US News and World Report című tekintélyes amerikai hetilap szerkesztője, David R. Gergen ezzel kapcsolatban egy belső vezércikkben adott hangot kétségeinek. Szerinte az Egyesült Államok könnyen „elveszítheti” Kelet- Európát, ha nem siet a lehető leggyorsabban a régió országainak megsegítésére. „A lengyelek, csehek, szlovákok és magyarok azt szeretnék, ha az Egyesült Államok több könnyítéssel és beruházással járulna hozzá fejlődésükhöz. "Ezek az országok ugyanis a történelemből megtanulták, hogy valahogyan ellensúlyozni kell a német befolyást.” Véleménye ebben a kérdésben egybecseng a Nemzetközi Stratégiai- Tanulmányok Intézete -(IISS) igazgatójának, Francois Heis- bourgnak gondolatával, aki szerint „elképesztő, hogy a hidegháború megnyerése után Amerika egyszerűen kisétál Európából”. Washingtonnak ugyan bőségesen van pénze, azonban a jelek szerint csak kis összeget akar befektetni Kelet-Európábán. Az amerikai elnök 300 millió dolláros segélyt szán a térség támogatására a következő évben, ami csupán 4 ezreléke (!) a Marshall-terv keretében annak idején Nyugat-Európá- nak juttatott összegnek. Ezzel szemben Japán 1 milliárd dollárt irányzott elő Kelet-Európának, és még Dél-Korea is felülmúlja az Egyesült Államokat Magyarország segélyezésében. Egyes amerikai vélemények szerint az Egyesült Államok már eleget segített, és a most már gazdag nyugat-európaiaknak kellene gondoskodniuk keleti szomszédaikról. Az érvelés azonban nem helytálló — állapította meg a US News and World Report cikkírója. Először is Amerika túl sokat kockáztatna egy esetleges kelet-európai kudarc miatt. Ha adémokratikus kapitalizmus kudarcot vall Kelet-Európábán, akkor a nép könnyen a jobboldali tekintélyuralom felé fordulhat. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Veimari Köztársaság összeomlása nyitott utat Hitler előtt. Ha pedig Kelet-Európa gazdasága mégis felfelé ível, és ha az Egyesült Államok közben a partvonalon áll, hatalmas lehetőséget fog elszalasztani. A japán befektetők szilárd meggyőződése szerint Kelet-Európa 113,5 millió lakója hamarosan kitűnő és olcsó munkaerő lesz, holnap pedig mohó fogyasztó. Miközben Amerika eddig évente 150 milliárd dollárt költött Nyugat-Európa védelmére, most átengedheti-e az előnyöket Japánnak? — teszi fel a kérdést David R. Gergen. „Az amerikai kongresszusnak meg kellene kétszereznie vagy háromszoroznia az elnök segélyindítványát. Megfelelő tekintélyű vezető személyiséget kellene kinevezni az Egyesült Államok európai erőfeszítéseinek összefogására, köz- pontosítására. S az amerikai ipar, az egyetemek és az egyházak vezetőinek fel kell nőniük ahhoz a feladathoz, hogy az ország segítségükkel részt vehessen a történelem alakításában. Amerika nagy nemzet maradhat, de csak akkor, ha annak megfelelően is cselekszik” — állapítja meg a US News and World Report. A második adóév első tapasztalatai Emelkedtek a vállalkozásból származó jövedelmek 1989-ben sem szerettük meg a személyi jövedelemadót, de a jelek szerint megtanultunk bevallást készíteni: a megyei adófelügyelőségre beérkezett, mintegy 60 ezer bevallásnak lényegesen kisebb hányada volt hibásan kitöltve, mint tavaly. Gyakorlottságunk mellett ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy a vállalkozók számára rendszeresített nyomtatvány (a rózsaszín), amelyen tevékenységükről kell képet adniuk az adóhatóságnak, sokat egyszerűsödött a tavalyi könyvecskéhez képest. De még ezen is előfordultak hibák, leggyakrabban az ezer forintra kerekítésről feledkeztek meg a kitöltők. Pedig nem mindegy, hogy valakinek 17 ezer vagy 17 millió forint a bevétele, s főleg nem, hogy melyik összeg alapján fizettetnek vele adót. Mint Bajnóczi Sándornétól, a megyei adófelügyelőség vezetőjétől és dr. Fonyódi Lajosné osztály- vezetőtől megtudtuk, egyelőre csak a bevallásra kötelezettekről vannak adataik, azokról a megyei polgárokról, akik munkáltatójukkal számolnak el, még nem áll rendelkezésre összesítés. Az, hogy ők pontosan hányán vannak, mekkora jövedelemmel rendelkeznek, majd csak júniusban derül ki (mint ahogy az is, ki nem adott be bevallást, akinek kellett volna). Tavaly egyébként kétszázezer csak bérből és fizetésből élő adóalany volt a megyében. Bács-Kiskunban az az állampolgár, aki nem csak bérből él, hanem egyéb jövedelme is van, vagy éppen egyéni vállalkozó, 1990-ben átlagban 35 ezer forint adót fizet tavalyi jövedelme után. Az átlagos adóterhelés 18,4 százalék. Ilyen átlagpolgár természetesen nem létezik, a számok az adók — és a jövedelmek — meglehetősen nagy szóródását takarják. A 18,4 százalékos adószintet pedig nem szabad összehasonlítani a 15 százalékos országos átlaggal, mivel abba a bérből és fizetésből élőket is beszámították (azokat is, akik alacsony keresetük után nem adóznak.) A 6,5 milliárd forint adóköteles jövedelem után (ebben nincsenek benne a nyugdíjak és a kétszázezer alkalmazott jövedelme) 1,2 milliárd forint adó kerül az államkasz- szába, illetve a megye helyi tanácsaihoz. Ebből az összegből 215 millió forint még nem folyt be. Az adóvisszaigénylések száma csökkent a tavalyihoz képest, feltehetőleg az előleglevonási szabályok módosítása következtében. Az adófelügyelőség eddig 56 millió forintot utalt vissza, igen különböző összegeket, száz forinttól százezerig. A tavalyi tapasztalatok alapján a felügyelőségen arra számítottak, hogy a visszaigénylők már januárban tömegesen jönni fognak, de nem így történt: a többség csak márciusban jelentkezett. A bevallások tanúsága szerint a főmunkaviszonyból származó keresetek 28 százalékkal, az egyéni és társas vállalkozásokból származó jövedelmek pedig 37 százalékkal nőttek a megyében. Ugyanakkor átlagukat tekintve, az utóbbiak még mindig csak hatvan százalékát érik el a főmunkaviszonyból származó kereseteknek. A kisiparosok átlagos, bevallott jövedelme tavaly 53 ezer forint volt, a kereskedőké 215 ezer forint, míg a vendéglátósoké 193 ezer. Ami a láthatatlan jövedelmeket illeti, itt is nagy a szóródás: van, aki évi 130 forintot, van, aki százezret vallott be. A vállalkozók Bács-Kiskun megyében is előnyben részesítették a személyi jövedelemadót, ványával — vállalkozási nyereségadó — alig harmincán adóznak. A felügyelőség munkatársai szerint azért, mert a ványa igazán csak a tőkeerős nagyvállalkozóknak kedvező, a megyében pedig túlsúlyban vannak a közepes és kisvállalkozások. . Az adóbevallások tartalmi vizsgálata és ellenőrzése máris megkezdődött. Aki időközben rádöbbent, hogy tévedett, rossz adatokat adott be, önellenőrzéssel módosíthat, az ehhez szükséges nyomtatványt az adófelügyelőségen szerezheti be. Még mindig olcsóbb így — mondják az adófelügyelőségen —, mintha a revizorok bukkannak rá, hogy egyes bevételeit valaki elfelejtette bevallani. Önellenőrzéssel történő módosításkor a pótlék minden megkezdett hónap után 2 százalék (de összesen legfeljebb 30), míg az adóhatóság által kirótt bírság elérheti az utólag bevallott, illetve feltárt jövedelem 200 százalékát. Igaz, a revizorok lehetnek méltányosak is: idén már akár el is tekinthetnek a büntetéstől, ha úgy látják, hogy valóban csak tévedésről van szó. M. Á. MASZEK MESTERÍZEK Keserédes konzervtörténet Minden picike és minden egyszerű. Mármint ebben az aprócska hetényegyházi házikóban, amelyik nem is akarja utánozni a nagyüzemek kéményes, placcos formáit. Ha kitárul az ajtó, a házikó felfedi a konzerv- készítéshez legszükségesebb kellékeket, a nagy asztalt, a mosogatót, és az egyik legfontosabb eszközt, a pasz- törizálót. Most csend van, az előkészítő asztalon nem a zöldség- és gyümölcs-, hanem a fűtésszerelés mütyüréinek halmai tornyosodnak. Ebből következően a házikóban meglehetősen hideg van, úgyhogy az egy- személyben tulajdonos üzemvezető, Hornyák Ferencivé, lakásukba invitál. — Konzervüzem maszekban ? Nem merész vállalkozás ez? — Reméljük, hogy nem — igazít egyet a háziasz- szony az asztal térítőjén — egyébként igaz, hogy maszek, de nem teljesen önálló az üzem. Néhány évvel ezelőtt egy hirdetésre figyeltünk fel, amit a Mester- coop Kereskedelmi Leányvállalat Mesterízek Kft.-je adott közre. Nem volt véletlen a figyelmünk, hiszen én eredetileg konzervipari szakmunkás vagyok, dolgoztam a Kecskeméti Konzervgyárban, az Univer Áfész Konzervüzemében is. A kft.-hez jelentkezésünk után már „csak” az volt hátra, hogy spóroljunk, telket vegyünk, építkezzünk,' és máris kész lett az üzem, működhetett. — Ilyen egyszerű lenne? — A kérdés az éppen belépő házigazdát találja. — így gondolja az, aki nem próbálta! A nagy gondoknál már csak nagyobbak vannak. Kezdve azon, hogy ahol az üzem van, nem tudjuk: kül-, vagy belterület lesz-e. Ha beépíthetnénk, akkor ezt a házat eladnánk és ott építenénk újjá. Úgy, hogy a pince lenne például a készáruraktár. Sőt, a számításaink szerint még valamennyi pénzünk is maradhatna, lévén építőiparos a szakmám, sok mindent megcsinálnék magam. A pénznek meg lenne helye, az üzembe kellene még néhány gép, szeletelő, ez-az, meg alapanyag, nem is kevés. Tavaly már dolgozott az üzem . . . — Kevesebb konzervet tudtunk készíteni, mint számítottuk — mondja Hornyákné — 10 ezer üveggel szerettünk volna, végül is 8 ezret gyártottunk le. Alaptechnológiai leírást kapunk a kft.-tői, amit saját „szájízünk” szerint fűszerezhetünk egy kicsit másképpen is. Ők diktálják a feltételeket, piacot is ők szereznek. Szezon előtt kötjük meg a termékértékesítési szerződést, amiben benne van, mit, mennyit termelünk, ők mennyiért veszik át. — Mivel segítik még a munkájukat ? — Jó szóval — mondja a férj — meg persze kedvezményekkel. Első évben béreltük a pasztörizálöt, az idén választhatunk, megvesszük, vagy továbbra is béreljük. Az utóbbi már nem gazdaságos, az előbbire • Kicsiben, egyszerűen. nincs pénzünk. A kft. küldi az üveget, a lapkát, a kész cimkét, a Nagyvásártelepen fogadja a kész árut. Aztán a végén elszámolunk. — Ez gördülékeny ügymenetnek tűnik. — Pedig nem az — mond ellent Hornyák Ferenc. — Most is a pénztelenség miatt állunk. Ugyanezért szinte gondolkodni, tervezni sem merünk. Hitel kellene! Az újrakezdési kölcsönből építkeztünk, megvettük a teherkocsit. Nem régen olvastam a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványról. Bár az előzetes tájékozódás után elég felemásnak érzem, hiszen forgóeszközhiteiként nem használható fel, mégis reménykedtem, én leszek az első, aki ilyen pénzt felvesz. Csakhogy még formanyomtatvány sincs a pályázathoz. Míg aztán elbírálják, meg kiutalják ... — Állni azért nem szabad szezonban az üzemnek — állítja az asszonyka — indulni akarunk a szamócával. Tavaly is részes szedést vállaltunk, az alapanyag nagy része ebből jött össze. Az idén már a gyümölcsök mellett a savanyúsággal is megpróbálkozunk, cukkinit ültettünk, abból. Akárhogy is számolgattunk, 50 ezer üveg konzervet meg kell csinálnunk az idén. Ehhez mindent megszervezni nem is olyan könnyű. A szedéseknél az egész rokonságot megmozdítjuk. — Gondoltak-e arra; mit csinálnak, ha ne adj’ isten beüt a mennykő? — A múlt évi munkánkra nem volt panasz — ismét a háziasszonyé a szó — sőt, az őszibarackbefőttjeinkből másfél ezret kivittek Djakartába, az élelmiszer- ipari kiállításra. Ha nagyot nem vétünk, az idén miért csinálnánk rosszabbakat? — Azért van egy kis igaza — vitatkozik a családfő — tényleg gondoltunk a „legrosszabbra” is. De akkor is van lehetőségünk. Ez élelmiszer-ipari üzem, ha nem megy a konzerv, mást gyártunk. Egy kérelem kell hozzá — egyelőre így tudjuk — és tésztát, vagy süteményt, vagy bármi ilyesmit csinálhatunk ... Bár mi egyelőre konzervet akarunk . .. Gál Eszter Ki ad többet Kelet-Európáért?
