Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-18 / 90. szám
1990. április 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Szakmérnök gázálarcban • A növényvédelem veszélyes üzem, előírásos öltözékben illik végezni a munkákat. • Gép indul. (Straszer András felvételei) Fura figura. Nem a megjelenésében, hiszen semmi rendkívüli nincs a fiatalember külsején. Akkor talán a foglalkozása miatt? Azért sem, hiszen jó néhányan dolgoznak a növényvédelemben. Az a furcsa, ahogyan felvállalta ezt a munkát. Nem hiszem, hogy sok növényvédelmi kisiparos lenne az országban. Szabó Gergely első mondatával tisztázza, | nem a gázmesteri (rovarirtói) munkákat, hanem a növényvédelem teljes egészét végzi, szolgáltató kisiparosként. — Honnan az ötlet? — Sokan adnak egyedi szaktanácsokat a növényvédelemben. Én is ezzel kezdtem, elvégre | növényvédő szakmérnök a vég- ! zettségem. Az eseti megbízásoknál azonban, a személyi jövedelemadózás szabályai szerint, nem vonhatók le a költségek. | Lehetett gondolkodni, megéri-e vagy sem csinálni. Én úgy gondoltam, nem adom fel, csak | megtalálom a módját, hogyan lehet másképpen. — Ha egy kicsit várt volna, a nemrégen megjelent vállalkozói törvény sok újabb lehetőséget enged meg ... j| — Nem hinném, hogy engem I! túl sokban érintene, hiszen a kisipari engedély 1989 novemberében a kezemben volt. Remélem, jj nem változott a helyzetem azóta. A munkahelyem hozzájárult a | másodállásomhoz, az engedély 1 megszerzése nem volt gond. Mármint nekem, ugyanis a taná- | csőn igencsak keresték a jogsza- Í| bályt, ami alapján kiállítható az !| okirat. Ez tulajdonképpen szelj rencsém is, e pillanatban nem É tudok konkurens növényvédel- U mi kisiparosról. — Azt mondta, a növényvé- tj delem egészével foglalkozik. — A munka leghatékonyabb jj része természetesen a szaktanácsolás, akár a nagy-, akár a kisüzemben. Például, ha kérnek egy területen szőlőatka-vizsgálatot, || akkor a szaktanácsban az szerepel, mikor, milyen szerekkel, milyen dózisban kell permetezni, sőt, az is, hogy melyik táblarészeken. Ha viszont, mondjuk, egy termelő azt kéri, hogy egész ( szezonban permetezzem a gyümölcsfáit, mert az ő háta fáj, azt is megcsinálom ma még. Ilyen kérésük egyébként legtöbbször a fólia alatt termelőknek van. — Találkoztam egyszer egy holland szaktanácsadóval, aki termésgaranciával vállalta a szolgáltatást. Es ön? — Ettől, azt hiszem, még messze vagyunk Magyarországon. A termelők szakértelme, de — kissé furcsa megfogalmazással — a tudata sem homogén, kiegyenlített. Van, aki betartja, amit a vizsgálatok alapján tanácsolok, van, aki nem. Nem beszélve arról, hogy én csak a növényvédelmi, tápanyag-utánpótlási részét — abból is csak azt, amire megkértek — vállalom a termesztésnek, de azonkívül még ott van a talaj-előkészítéstől kezdve az ápoláson keresztül a szedés időpontja, amibe nekem már nincs beleszólásom. Az viszont igaz, hogy ha valaki bebizonyítja, hogy az én hibámból érte veszteség, ezért az anyagi felelősséget vállalom. — A növényvédelemhez szorosan kapcsolódik jó né- j hány laboratóriumi munka is. | — Egy minilaborom van, de | a komolyabb vizsgálatokat az | erre illetékes intézményekbe küldöm én is. Ez, úgy vélem, igy I is lesz, viszont nagyon sürgősen szeretném megoldani, ha az igények így mutatják, a vegyszer- jf raktározást. Ma is számítógépre | viszem a végzett munkákat, így j ha a következő évben ugyan- | csak igényli valaki a szolgáltató- | sómat, be tudom tartani a szer- | rotációt is. — Sokan kérték a segítsé- |J gét? Hogyan egyeznek meg az | árban, hiszen eddig senki nem § határozhatta meg például, | hogy egy fóliasátornyi papri- j ka kezelése mennyibe kerül? — Tavaly november óta van 1 meg az engedélyem és ez sze/o nális munka. Most kezdődik az | igazi érdeklődés, elég szép szám- 1 mai jelentkeznek. A szolgáltató- | sért megegyezés szerint fizet a megrendelő. Ha úgy érzi, neki megéri az az ár, amit mondok, megcsináltatja. Egyébként, amíg J „beáll az üzlet”, kitapasztalom, körülbelül höl lehetek a pénzemnél, alkudni is lehet. — így nem kalkulálhat biz- I tonsággal elérhető nyereséget. j — Reménykedem, hogy az | idei, első teljes év nem hoz vesz- | teséget. Azt is kalkulálom per- 1 sze, hogy be kell járatni a dolgot. | Két év múlva kerülhetek majd | újabb döntéskényszer elé, ak- korra kiderül, volt-e igazsága az | elképzelésemnek, érdemes-e 1 folytatni. Gál Eszter ÖT ÉV „MÁLENKIJ ROBOT” Egyharmaduk soha nem tért vissza ' Ha mindazt a szenvedést, melyen T CSZ a megyénkből elhurcolt ezerkét-. * száz ember keresztülment, megkísérelném ábrázolni, nem újságcikket, de könyvek egész sorát írhatnám. Tegnapi számunkban Metzinger Mátyással és nejével, született Schuhmacher Terézzel, Mayer Józsefné Bischoff Borbálával és Klemm Mátyással beszélgettem Nemesnádudvartól a Donyec-medencéig tartó útjukról. Most nézzük tovább a 3-5 évig tartó „málen- kij robot” történetét. Két hét múlva hazamehetnek Ha leltárt készítenék a lágerlakók szenvedéseiről, először a tisztálkodási lehetőség hiányát említeném. Nem volt víz, nem volt sem szappan, sem más mosószer. Ez különösen a nőknek okozott elviselhetetlen kínokat. A rettenetes téli hideg — nem ritka a mínusz 25-30 Celsius-fok sem azon a vidéken —, a gyenge ruházatú emberek közül százaknak okozta halálát. Gyakori volt a járvány, a betegek nagy részét a tífusz és a vérhas vitte el. A nehéz fizikai munkához sovány élelmezési fejadag járt, így az állandó éhezéstől legyengült foglyokat minden betegség elérte. Orvos még akadt volna, de gyógyszert nem is láttak. — Az tartotta bennünk a lelket, hogy minden elsején biztattak, 15-én hazamehetünk, akkor meg azt mondták, majd elsején — meséli Mentzinger Mátyásné. Május 9-én nagy beszédet mondott egy orosz tiszt. Valósággal ujjongtunk, amikor meghallottuk, hogy a háborúnak vége, nemsokára indulhatunk. De hiába vártuk a vonatot, még majdnem három évig, a férfiak pedig kerek ötig. Sokan pedig örökre ott maradtak. A száznyolcvan nádudvariból hetvenen nem jöttek haza. Én például nem is tudtam, hogy édesapámat is elhurcolták. A lágerban találkoztunk és elmondta, hogy Halason még megszökhetett volna, de ő utánam akart jönni. Akkor már elmúlt 46 éves, ezért más öregekkel együtt kivitték a kolhozba, ahol valamivel könnyebb munkára osztották be. Közben tífuszjárvány ütött ki. Meggyanúsították, hogy nem is beteg, csak nem akar dolgozni és bezárták egy pincébe. Mire megtudtam, már nem segíthettem rajta: 1945. június 3-án halt meg, 47 éves korában. Az öregek mind elpusztultak. Az első év december 6-áig — pontosan tudom a számot —, negyvenhat nemesnádudvari embert temettünk el. Nyughelyüket nem jelzi sírkereszt- Persze, igazi temetésről szó sem lehetett — szól közbe Klemm Mátyás. Nem volt koporsó. Miből is készíthettünk volna? A fogcsikchgató téli hidegben gödröt ásni sem tudtunk, a halottak a puszta földön feküdtek. Némelyiknek az arca vagy a lábfeje látszott ki a hótakaró alól. Még visszagondolni is szörnyű erre a látványra. A balesetek is tizedeltek bennünket. Frank Tamás nádudvari fiatalemberre, 30 éves lehetett, ráomlott a bányában a kő, a szintén falunkbeli Schauer Ferenc pedig vérszívó élősködőktől gyengült le annyira, hogy belepusztult. A most már soha pontossá nem váló hivatalos adatok szerint a kényszermunkára elhurcolt 60-65 ezer német nemzetiségű magyar állampolgárnak a negyede-harma- da, 15-20 ezer ember lelte halálát a messzi idegenben. Az utódok még fel sem kereshetik sírjukat, hiszen végső nyughelyüket nem jelzi sírkereszt. Embertelen munkakörülmények A deportáltak mindannyian bányában dolgoztak. A nők néha valamivel könnyebb munkát kaptak, ha szenet válogatni osztották be őket. Ner ",y Mentzinger Mátyásné, akinek a csille összezúzta az ik ujját. — A mi bányáink nem voltak valami mélyek, a 12-es talán 100, a Kamenka legfeljebb 300 méteren lehetett. A lágertől egy óra járásra lehettek, ezért 1 órával korábban kellett elindulnunk a 6 órai munkakezdés előtt, és egy óra gyaloglás volt még a munka után. Szigorú normában dolgoztunk, ettől függött a fejadag. Napi 1200 gramm kenyér, délben 23-26 gramm hús járt egy embernek, de ezt sokszor nem kaptuk meg. A legrosszabb a szűk és alacsony vágatokban — 50-60 cfenti magas volt általában a széntelér —, való munka volt számunkra. Négykézláb, hasalva vagy ülve kellett dolgozni, miközben gyakran vízben ültünk és a nyakunkba is csörgött a víz. Az oroszok kaptak gumikalapot, de mi semmit az égvilágon — mesélik a férfiak, szinte egymás szavába vágva. Igaz, a vége felé kaptunk teknősbékasapkát. Újra itthon Akik megmaradtak, hazajöttek. A nők 48-ban, a férfiak két évvel később. — Hogy mit találtak a szülőhelyükön, az már egy másik történet. Volt, akinek a családját kitelepítették Németországba, nem maradt senkije-, s volt, akinek csak a házát vették el, s nem akadt hely, ahova lehajtsa a fejét. Gál Zoltán • Deportáltak. ZÜRICH __BUDAPEST__VÁROSFÖLD , o»nrcIOo Rendkívüli akciós termékeinket Közhasznú magyar egyesület Svájcban KERESSE < Á y „SZERELMÜNK A MAGYAR TÖRTÉNELEM” a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat Kossuth utcai szakboltjában, valamint Vasút utcai üzemi húsboltjában Megnevezés: régi ár új ár Csirkefar-hát 35,— 25,— Csírkemáj-szív 168 — 99,— Csirkeaprólék „A" 65,49 — Libaszárny 69 — 49,Mulardkacsaszárny 69,— 49,— Ezen kívül egész és darabolt baromfi-, valamint továbbfeldolgozott termékeinkkel várjuk Önöket a hét hat napján. Menjek, ne menjek, tűnődtem, amikor megkaptam a Zürichi Magyar Történelemi Egyesület magyarországi tagozatának meghívóját. Előadók Ázsiából, Amerikából, Európából Kétszer is vitatkozásra kényszerültem svájci vendégeimmel. Egyikük azt bizonygatta, hogy új hazájának fiai honosították meg a kiskunsági homokon’ a szőlőtermesztést. Egy hazánk iránt őszintén érdeklődő rádióriportért sehogyan sem tudtam meggyőzni, tévedéséről: a mai bugaci pásztorok nem a honfoglalók leszármazottai. Újra és újra kint élő magyarokra hivatkozva ragaszkodott tévedéséhez. 1092 Örvendezek: végül is helyet kaptam a fővárosi Kossuth Klubban. A zsúfolásig megtelt nagyelőadóban érdekes emebcrekkel ismerkedtem meg, a sok díszefnök meg másféle díszelgés ellenére igen rokonszenves a külhoni magyar egyesület. Gyorsan bebizonyosodott: jó színvonalúak tanácskozásaik, habár hivatásos történészek mellett magánszorgalmú historikusok is fórumot kaphatnak az öt éve alakult egyesület rendezvényein. Legutóbbi, tavalyi felsőőri (oberwarti) konferenciájukon 57 előadás hangzott el. A kutatásaik összefoglalására, egy-egy újabb felismerés megvitatására összegyűltek több napig tanácskoztak Burgenlandban a magyar őstörténetről. A Bangkokból érkezett Cey-Bert Gyula a hun-ujgur-ogur emlékek felkutatására Kínában szervezett útjairól szólt, a pekingi Du Yaxiong a magyar és egyes kínai nemzetiségek népzenéjét hasonlította össze, az Amerikai Egyesült Államokban élő Erdy Miklós a börujjas (ködmön) elterjedését vizsgálta, a budapesti Forrai Sándor a magyar rovásírás őstörténeti hátteréről ismertetett újabb adatokat. A nyíregyházi Németh Péter a Fclső-Tisza-vidék'tizedik századi népességéről szólva megállapította, hogy ez a terület sohasem volt ősi orosz terület. A megyénkbeli Henkey Gyula a magyar nép antropológiai vizsgálatairól adott áttekintést. Támogatók: a svájci kormány és a Ferenczy cég A tallózó szemlézésből is érzékelhető: sokféle szempontból vizsgálják az egyesület áldozatkész tagjai őstörténetünket. Erről a magyar tagozat alakuló gyűlésén is meggyőződhettem. Az ülésen felszólaló hazai és külföldi tudósoktól megtudhatták a jelenlévők, hogy igen színvonalasnak ígérkezik ötödik, idei tanácskozásuk. Odenthal- Altenbergbe (NSZK) legalább tíz országból száznál több kutatót várnak. A Kossuth Klubban összegyűltek őszintén sajnálták, hogy pénzügyi vezetők nem hallgatták a zürichi egyesület egyik vezetőjének beszámolóját. Örömmel tudatta: közhasznú intézménynek minősítették egyesületüket. Ez a cím teljes adómentességet és más kedvezményeket jelent. (Á támogatók az adomány összegével csökkenthetik adójukat.) Taps köszöntötte á Ferenczy Presse Agen- tur-nak címzett köszönetét is: anyagilag támogatják az egyesület tudományos tanácskozását. A magyarországi tagozat alakuló ülésén több kecskeméti ismerőssel is találkozhattam. Ott kelleti megtudnom, hogy 1988-tól a Városföldi Állami Gazdaságban Magyar Történelmi Kör működik. Politika kizárva Az új szervezet tagjai havonta egyszer találkoznak az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Kazinczy u. 23—27. számú épületében. Legközelebb, április 26-án, Rákóczi és a magyar tengerészet címmel tart előadást Juha Ferenc, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság tagja. Ha időm engedi, elutazom egyik-másik érdekesnek ígérkező előadásra. Sajnos nemet kell mondanom az anyaegyesülettől kapott kétnyelvű meghívóra. Aligha vehetek részt december 11-én a zürichi Wintcrthurerstrassc 135-ben tartandó vacsorával egybekötött évzárón, nem hallgathatom meg dr. Peter Lindegger előadását Körösi Csorna Sándor jelentőségéről. Még-még előguberálnak 45 svájci frankot a diszvacsorára — mi az nekem .. . —, de honnan vegyek népviseletet, mint ajánlott öltözetet. (Saját nyomorúságunkon ironizálok, a világért se szeretném megbántani a Zürichi Magyar Történelmi Egyesületet.) Még rovásírással is hitelesítették a meghívót. Céljaik valóban liszteletrc- méltóak, nemesek. „Tevékenységünk politikától mentes, tisztán tudományos, baráti és ismeretterjesztő. Szerelmünk a magyar nép és történelme, nyelve. Nem utasítunk vissza eleve semmiféle elméletet, azonban elvárjuk, hogy a bizonyítékok és az érvek szigorúan tudományos alapon álljanak”, olvasható nyilatkozatukban. Heltai Nándor
