Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-14 / 88. szám

6 • PETŐFI NÉPE #1990. április 14. TÁRLAT VAK GYERMEKEKNEK Mesekönyv a látóknak A i;: idvcnci taiáikoA.it cgv.»/cr egy teknősbékával, akii kődarab­nak nézett. Az ismerkedés során a teknőc elsuttogta, ő olyan földkö­zelhez ragadt, alig lát valamit a világból, s az a nagy vágya, hogy egyszer megpillanthassa a horizon­tot. Tappi a szénapajta tetejét sze­melte ki kilátóul, oda húzta fel, béna lábán, új barátját. Örömük határtalan volt, a teknőc meglát­hatta a napfelkeltét, nyuszikánk felfedezte: ő is tud másokon segíte­ni, másoknak örömet szerezni, pe­dig mozgássérült! Múltak a napok. Tappi újabb és újabb barátokat szerzett jóságával, s egyre több szépséget fedezett fel az életben. Csodaszép faliképek, gyönyörű mesekönyv született a történetből. Tappi címmel a Göncöl Kiadó je­lentette meg, Sziráky Klára hangu­latos, szép fordításában. A 32 ol­dalas kötet színes illusztrációi a ki­állított kerámiaképek. A könyv bemutatóján Heljá Li- ukko-Sundström maga mesélte el a kedves történetet, kezében köny­ve magyar fordítása, körülötte csodás kerámiái. A finn nyelv ze­néje, a szavak ejtése szinte magya­rosnak tűnt, az alkotó szuggeszti- vitása a mese csodás szárnyaira vette hallgatóit, felnőttet éppúgy, mint a gyerekeket. A nem látó gyermekek érző, tapogató keze, a látók simogató tekintete a kerámi­ákon . . . döbbenetes volt! Ámulat­ba ejtő a keramikus mindenre ki­terjedő figyelme, hogy tudja egy vakkal érzékeltetni a horizontot, az egyre kisebbé váló szénakazlat, egyértelművé tenni a legapróbb részleteket, hisz a tárlatlátogatók egy része nem lát! A vakoknak is készült képek mesélnek egy moz­gássérültről, aki akaráta, jósága révén boldog tud lenni! A finn követség védnökségével megrendezett tárlat Budapesten, a Pető Intézetben, április 16-áig vár­ja az érdeklődőket, a látó gyere­keknek készült mejpekönyv 120 Ft­ért vásárolható meg. Kerekes Magda EGÉSZSÉGŐRKÖDÉS GYÜMÖLCSITALOK ÉS A FOGSZUVASODÁS A leedsi egyetem (Anglia) munkatársai a csecsemőknek és kisgyerme­keknek adott különféle gyümölcsitalokról megállapították, hogy bár a címkéjükön olvasható a „külön hozzáadott cukrot nem tartalmaz!” felirat, némelyikükben mégis meglehetősen nagy a cukor töménysége, mégpedig természetes cukortartalmuk miatt. Márpedig a rendszeresen és nagy mennyiségben fogyasztott ilyen — sok természetes cukrot maguk­ban foglaló gyümölcsitalok éppúgy kedvezhetnek a fogszuvasodás kifejlődésének, mint a gyári cukorral dúsított, édesített üdítőitálok. Ez a veszély főképp akkor fenyeget, ha a nagy cukortartalmú üdítőket főétkezések között isszák a szomjúság oltására, nem pedig olyan étkezé­sek után, amelyeket rögtön fogmosás követ; A kutatók azt ajánlják, hogy az étkezések között a kisgyermek de a felnőttek is — vagy vizet vagy kis cukortartalmú leveket fogyasszanak. AZ EBÉD UTÁNI SZIESZTA HASZNA A forró nyári napokon sokan szívesebben lefeküdnének ebéd után kicsit szunyókálni, mint sietni vissza munkába. Jó okkal — állítják athéni orvosok - , mert ez a magatartás sok esetben megelőzheti a koszorúér­betegséget. A mediterrán országokban kiciny a koszorúér- betegségek gyakorisága. Ez kétségtelenül összefügg a kevés telített zsírsavat tartal­mazó étrenddel, de a görög orvosok véleménye szerint a hagyományos délutáni szieszta is csökkenti a szívroham kockázatát. 97 szívbeteg és 90 ellenőrző személy adatait elemezve úgy találták, hogy a napi félórás szieszta 30 százalékkal csökkentheti a koszorúér-betegség gyakoriságát. A kutatók óvnak megállapításaik túlértékeíésétől, mert a koszorúér­betegségnek más fontos kockázati tényezői is vannak. Eddig senki sem tanulmányozta részletesen a szieszta és a halandóság hosszú távú összefüggéseit, de bizonyos kutatások tudni vélik, hogy az alvás egyes vonatkozásai kapcsolatban vannak a keringési rendszer nor­mális vagy rendellenes működésével. Ezek megmagyarázhatják a szieszta jótékony hatását ha az első megfigyeléseket más kutatók is igazolják. Fák — virágcserépben Japánban népszerű, ősi foglalkozás a fák „lörpésítésének" művészete: a bonsai. Ezzel az eljárással cédrusokat, fenyőféléket, különféle erdei fákat, sőt, gyümölcsfákat — a természetben 10-20 méter magasra növő fákat! — gyakran 50—80 centis méretűvé alakítanak: „törpésítenek”. Ezeket azután a fa nagyságával harmonikusan megegyező cserép- vagy porcelánedényben a szo­bai polcon, a tornácon vagy az udva­ron tartják, egymagában vagy művészi csoportosításban. A bonsai eredete nagyon régi; már kétezer évvel ezelőtt, a kínai császári paloták kertjében voltak törpefák. Kí­nából az 5. században került Japánba a törpefák tartásának szokása, és né­hány évszázad alatt széles körben elter­jedt. Ezek a parányi, de formájukban hatalmasnak tűnő. fajukra jellemző külsejű fák rendkívül hosszú életűek: állítólag ma is él olyan törpefa, amelyet a 14. században ültettek. Fejlődésük azonban nagyon lassú. F.rről ez a japán közmondás is tanúskodik: . Ültess ma törpelát, bízd gondozását fiadról unokádnak ic:.z öröme benne'“. . törpéi a nevelése nagy hozzáértést es türelmet kivár-, i Iső feladat a cse­rép-. illetve porcelánedény' kiválasztá­sa, amelybe a fát ültetik. Ennek formá­jában és színében össze kell csengenie a beléje kerülő növény alakjával, jelle­gével. Gondosan megválasztják a föld összetételét, hogy megfelelő, de ne dús táplálékot biztosítson. A növényt nem az edény közepébe ültetik ez a kép­zelet szegény ségére és a művészi érzék hiányára vállana, állítják a bonsai mű­vészei —, hanem az edény szélére. En­nek megfelelően alakítják ki az ágak arányát is. A törpefák nevelése olyan műveletek sorozatából áll, amelyeknek az a célja, hogy a növény növekedése lelassuljon, ugyanakkor mégis fejlődjön: a „fel­nőtt” fákhoz hasonlóvá váljék, sőt, vi­rágozzék és termést is hozzon. Ültetés­kor éppen ezért erősen visszavágják a csemete főgyökerét és a v.ezérhajtáso- kat. Ezt 2-3 évenként, minden átülte­téskor megismétlik, ezáltal csökken a fa víz- és tápanyagfelvétele. A lapos edényben — az egyébként is sovány, kevés földben sekélyen gyökeredzik a fácska: gyökerei — mintha vihar tép­te volna ki őket — a talajból jócskán kilátszanak. A fiatal növény törzsét és ágait rátekert drót segítségével megfe­lelő alakra formálják. Ha a törzs és az ágak megerősödtek, letekerik róluk a drótot, közben a hajtásokat állandóan metszik, és a fa ágait, koronáját, fajára jellemzővé alakítják. Ily módon éri el a bonsai művésze, hogy fája hasonlatos lesz a Kelet-Ázsia és a japán szigetek meredek, sziklás hegységein, a száraz, szegény talajon senyvedő, erős szelektől csavarodott törzsű, gyökerével kétségbeesetten a sziklába kapaszkodó fákhoz. A kínai és a japán ember otthonában a törpésí- tett erdei fák az ilyen görbe ágú, öreg fák hangulatát idézik. Néhány évtizede a bonsai Európá­ban is elterjedt, sőt. divattá vált: egy szop hobbivá • Képünkön: I raneiaors/ágban haté*i aprólékos inunkú>al műitek lél a képen látható szőlőtőkét, amely termést is hoz. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Curryt főzni könnyű Ne vedd fel a telefont, ha fő a curry! Ez a mondás járja Ke- let-Ázsiában, arra utalva, hogy a curry nagyon gyorsan elké­szül, gyakran kell kevergetni, és ezért nem tanácsos magára hagyni. Amióta nálunk is kap­ható currypor, már nem gond ezzel az egzotikus fogással meg­lepni vendégeinket. Magunk is elkészíthetjük 30 gramm kori- anderből, 15 gramm fekete­borsból, 15 gramm kömény­magból, 5 gramm cayenne borsból és 35 gramm kurkumá- ból. A hozzávalókat — utóbbi kivételével — vasserpenyőben kissé meg kell pirítani, majd fi­nomra őrölni, és összekeverni. MARHACURRY Hozzávalók: 60 deka sovány marhahús, 2 deci tej, 3 evőka­nál olaj, 1 nagy fej vöröshagy­ma, 5-6 gerezd fokhagyma, 1 szem paradicsom, 2 cső zöld­paprika, só. másfél kiskanál pi­rospaprika, 3-4 centi hosszú fa­héjdarab, 2 mustármag, kés­hegynyi gyömbérpor, másfél kiskanál currypor. 1 kiskanál enyhe ecet. A másfél centis kockákra vá­gott húst egy tálban a pirospap­rikával, a curryporral, az ecet­tel, meg egy kevés sóval össze­keverjük, és félretesszük. Az apróra vágott hagymát, a fel­szeletelt paradicsomot meg a zöldpaprikát az olajon egy ser­penyőben a fahéjjal, a mustár­maggal, a gyömbérrel, a tört fokhagymával fűszerezve meg­pirítjuk, és a húst beleforgat­juk. Három deci vízzel leönt­jük, és addig forraljuk, amíg a leve el nem fő. CSIRKECURRY Hozzávalók: 2 nagy csirke­mell, 3 evőkanál olaj, 1 nagy fej vöröshagyma, 2 gerezd fok­hagyma, 2 deci tej, só, 2 kiska­nál currypor, fél kiskanál kö­ménymag. csipetnyi gyömbér­por, fél citrom leve. A csirkemelleket kicsontoz­zuk, lebőrözzük, és a húsát, egycentis kockákra vágva, megsózzuk, majd a curryporral jól összekeverjük. A vörös­hagymát megtisztítjuk, véko­nyan felszeleteljük, és az olajon megfuttatjuk. Ezután a gyöm­bérporral megszórjuk, és a tört fokhagymát meg a köményma­got is hozzáadjuk. Kevergetve addig sütjük, amíg a kömény­mag pattogni nem kezd. Ekkor a húskockákat belekeverjük, és fehéredésig sütjük. Végül a tejet ráöntjük, és a húst lefedve pu­hára pároljuk. Mire megpu­hult, a tejet is magába szívta. Végül fedő nélkül még néhány percig kevergetve a tűzön hagy­juk. Közvetlenül tálalás előtt a citromlével meglocsoljuk. SÁRGARÉPACURRY Hozzávalók: 4 közepesen vastag szál sárgarépa, 2 köze­pes nagyságú vöröshagyma, 2 deci joghurt, 2 evőkanál olaj, só, 2 kiskanál currypor, 1 kis­kanál enyhe ecet. A sárgarépát megtisztítjuk, kis kockákra vágjuk, és az ola­jon megpirítjuk, majd szűrőla­páttal kiszedjük. A visszama­radt olajban a megtisztított, fel­szeletelt hagymát aranysárgára sütjük. A sárgarépát a hagymá­val összekeverjük, megsózzuk, a curryporral megszórjuk, a joghurtot meg az ecetet ráönt­jük, és fedő alatt még öt percig pároljuk. ZÖLDBABCURRY Hozzávalók: 40 deka zöld­bab, 2 nagy fej vöröshagyma, 4 deci tej, 2 evőkanál olaj, só, 2 kiskanál currypor. A zöldbabot szálkáitól meg­szabadítjuk, és négycentis dara­bokra vágjuk. Az egyik fej meg­tisztított vöröshagymát felsze­leteljük, és a zöldbabbal össze­keverjük. Megsózzuk, a curry­porral fűszerezzük, és a tejjel leöntve, fedő alatt puhára pá­roljuk. Ha a tej nem főne el teljesen, fedő nélkül addig hagyjuk a tűzön, amíg a leve el nem párolog. Végül a maradék fej vöröshagymát is felszeletel­jük, az olajon megpirítjuk, és a zöldbabhoz keverjük. Pákozdi Judit Félreértette (?) Tudod-e, hogy ezért a bizonyítvá­nyért büntetés jár?! — fenyegeti a kisis­kolás Petit az édesapja. Mire a gyerek: Vizsz. 1., függ. 17. és 49. VÍZSZINTES: 1. A vicc csattanójá­nak első része (zárt betűk: R, AJ. 15. Sárga virágú, kúszó szárú gyomnö­vény. 16. Egyiptomi napisten. 17. Az ezüst és a nitrogén vegyjele. 18. Albán pénzegység. 19. Majmoló. 21. Gonosz bibliai alak. 22. Táncot jár. 24. Mczga Kriszta lüké öccse! 25. Kinövő egyne­mű betűi. 27. Dinnyén is, jégen is vág­ják. 29. Elem! 30. A dzsungel könyvé­ben szereplő kígyó. 31. Párducmacska. 34. Ökörré képezheti magát! 37. Őrs tagja! 38. Egykori filozófiai iskola helye Dél-Itáliában. 40. Előadó, röv. 41. A hidrogén és a neon vegyjele. 45. Régi súlymérték. 46. Emelet, röv. 47. Kelet- ázsiai pénz- és súlyegység. 48. Bot vé­gei! 50. Rendet hagy maga után! 52.. . . megkoronázása; Monteverdi operája. 54. Fél öt a táviratban! 56. Rangjelző előtag. 57. Részesrag, községnév is. 59. Torta közepén van, de nem gyertya! 60. . . . Restrepo; Kolumbia volt elnöke (Carlos). 63. Üreg, tájszóval. 65. Nyolc, idegen szavak előtagjaként. 66. A földhöz simul. 68. Tapétával is díszí- ■tik. 70. Kies szakadékvölgy a Visegrá­di-hegységben. 71. Egyiptomi katonai vezető volt (Abdel Hakim). 72. Igen pontos járású ingaóra más órák besza­bályozására. FÜGGŐLEGES: 2. Felbuktat. 3. Ősi mezopotámiai város. 4. Darab, röv. 5. A s/iv felöli oldal. 6. Korán erő gyü­mölcs. 7. Izlandi pátból készült prizma. 8. Vámhatárok! 9. Az egyik szülő bccé- zése. 10. Dal. II. Amerikai légitársa­ság. 12. Sarj. 13. Atamán beosztottja. 14. Rövid szélkabát, eszmikó eredetű szóval. 17. A csattanó második része (zárt betűk: H. A, U). 20. Nem haladó. 23. Várpalota része. 26. A Nana írója (Émile). 28. Kezéből a földre hullajt. 32. Alul. 33. Maga alá gyűr. 35. J7ejér megyei község. 36. Fehérnemű. 39. Jor­dánia fővárosa. 41. Beatles-nagylemez címadó slágere. 42. Felebarát. 43. Új­ság. 44. Noli turbare circulos . . . ! (Ne zavard köreimet!)49. A poén harmadik, befejező része (zárt betűk: II, K, T. I). 50. Bázis. 51. Kiváló szovjet sakkozó (Mihail). 53. Takaró. 55. Alapvető. 56. Nagy testű papagájfaj. 58. Az utcára szalad. 61. Férfinév. 62. Orosz női és férfibecenév. 64. Színművész (Flórián). 67. Rostnövény. 69. Végtag. 73. Belső világítás! 74. Morzehang. Schmidt János Beküldendő: vízszintes 1., függőleges 17. és 49. Az április 7-én közölt rejtvény helyes megfejtése: Sokan léinek a mcgszólás- tól, kevesen a lelkiismerettől. Az elmúlt héten közölt keresztrejt­vény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Szabolcs Istvánná, Baja; Sán­dor József, Kiskunmajsa, Dunai Anna, Kecskemét; Palásthy Géza, Hetényegy- háza; Székely László, Újtelek; Jámbor Zsolt, Ladánybenc; Nagy Sándorné, Kiskunhalas; Gyallainé Újvári Erzsé­bet, Szabadszállás; Sarok Fcrencné, Székesfehérvár; Illés Jánosné, Kunba­ja­Érdekességek A régi néphit azt tartja, hogy a nő a hajón szerencsétlenséget okoz. A japá­nok elhatározták, hogy véget vetnek ennek a furcsa hiedelemnek. A japán tengeri mentőszolgálat 347 kapitánya közül a legfiatalabb egy hölgy. Áz elmúlt negyven évben ez az első eset, hogy fontos mentőhajó élére nőt nevez­tek ki. A 27 esztendős hölgy tíz marco­na, viharedzett tengerésznek dirigál a parancsnoki hídról. * A legtöbb kokaint előállító ország Peru, ahol a statisztikák szerint eddig 17 ezer 500 ember halt bele a kábítósze­res üzletbe. Vannak köztük termelő pa­rasztok, kereskedők, ügyvédek és bí­rák. Az elmúlt tizenöt évben tizenkét­szeresére nőtt a kokaültetvények nagy­sága az országban, és ma már 200 ezer hektáron termesztik. A külföldi deviza- bevétel 25 százaléka a kokainból szár­mazik, egyetlen exportcikk, még a ka­kaó sem éri el ezt az arányt. Peruban és Bolíviában évente 1,5 milliárd dollár származik a kokacserje és a kokapép eladásából. A kolumbiai drogbárók évente mintegy 7 millió dollárt vágnak zsebre a kereskedelemből. A pénz húsz százalékát visszapumpálják a termelés­be, a többit ingatlanokba, bankokba, külföldi vállalkozásokba fektetik. * A közelmúltban Brüsszel egyik há­zasságközvetítő irodája pályázatot hir­detett a legromantikusabb és legszebb szerelmes levél megírására. A szakem­berekből'álló zsűri, több száz levelet elolvasva és értékelve, az első díjat egy bizonyos Cristiane Maurez nevű hölgy­nek ítélte oda. Amikor a győztes a díj átvétele céljából felkereste az irodát, kiderült: a hölgy 78 éves, és még soha nem volt férjnél. * Nyelvi érdekesség, hogy a panama szó, a panamázik ige az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő Panama­csatorna elhúzódó építése körül kiala­kult nagyarányú vesztegetések, sik­kasztások, csalások alapján született rosszalló kifejezés. A világsajtót bejárt botrány „hőse”, az építkezés fővállal­kozója: Lesscps Ferdinánd. (A neve onnét is ismert, hogy ő vezette és irá­nyította a korábban, 1869-ben meg­nyílt Szuezi-csatorna építkezéseit.) Azt már kevesebben tudják, hogy a Pana­ma-csatorna építésének magyar szerep­lője is volt, méghozzá a bajai születésű szabadsághős, Türr István személyé­ben. O volt annak az „óceánközi csa­torna fúrására alakult nemzetközi tár­sulatinak az elnöke, amelyik az épít­kezést finanszírozta. Türr István elnök szerezte meg a bogotai (Kolumbia) kormánytól a panamai tartomány te­rületén építendő csatorna engedélyét. * Az NSZK-ban is az a gyakorlat, hogy a házasságot kötők közül a fele­ség veszi fel a férj vezetéknevét. Csak kevesen élnek a mostani törvény kínál­ta lehetőséggel. A házaspárok számára kötelező a közös családi név, de az újabb rendelkezések értelmében kö­zös megegyezés alapján ez lehet a feleség leánykori neve is. A statisztikák szerint a házasulandóknak mindössze két százaléka él ezzel a lehetőséggel. Ha a házastársak nem tudnak dönteni a családi név kiválasztásában, akkor a férj nevét írják be. Kompromisszumos lehetőség az is, hogy a feleség a leány­kori nevét kötőjellel a férje családi neve elé teszi. Az újdonsült feleségek tíz szá­zaléka választja ezt a variációt. * Áprilisban a György-naphoz kap­csolódik a legtöbb hiedelem és népszo­kás. Sárkányölő Szent György a kö­zépkor népszerű szentje volt. Patrónu- sa a keresztes lovagoknak, a lovas ka­tonáknak, a fegyverkovácsoknak, ván­dorlegényeknek, napjainkban a cserké­szeknek. Földművelő őseink életében tavaszkezdő napnak számított április 24-e. Ekkor hajtották ki a friss legelőre az istállóban telelt jószágot. A régi sze­gediek szerint jó lesz a termés, ha a Szent György-napi vásárban esik az eső, és a koldusnak besározódik az or­ra. A legfurcsább, de a leghasznosabb népszokás, sajnos, feledésbe merült, pedig az egyre szegényedő világunkban jó lenne életre kelteni. Elődeink azt tar­tották, hogy a György-napkor fogott ürge bőréből készült pénzeszacskó so­sem ürül ki, mindig van benne elegencfő pénz. — kgym — He!;.: Lilik.ko-Mmdsiröm .finn keramikusművész lappi címmel megjelent mesekönyvét és a könyv alapjául szolgáló kerámiákat mu­tatták be Budapesten. Helsinki­ben, az Arabia Gyár művészeti osztályán dolgozó művésznő hazá­jában kedvelt és közismert kerá­miaszobrairól, vékony kerámia­tábláiról, faliképéiről ismert, de a tömeggyártásra alkalmas haszná­lati tárgyai is tehetségét dicsérik. Egyéni kiállításainak tucatját ren­dezték (Helsinki, Tampere, Kop­penhága, New York, Tokio, Bris­tol, Düsseldorf stb.), most Buda­pesten csodálhattuk meg alkotása­it, lényének varázsát. 1981-ben készült kerámianyu­lacskája, a Jäniksenpoika, a ma­gyar fordításban a Tappi nevet kapta. A nyuszi figurája különle­ges szobor- és táblacsoporttá nőtt, mesés történet született kétféle megjelenésben: kerámiába és me­sekönyvbe álmodva. S mert a rok­kantak éve volt a születési időpont, a finn művésznő először a vak, majd a mozgássérült gyerekekre gondolt: kerámiakiállitása vak gyermekeknek készült! Falitáblái kézzel tapinthatók, súgják a képek történéseit, a kerámiatáblák alján a pontírás meséli el mindazt a szépséget, amit a látó ember szá­mára a színek, vonalak tudatnak. A mese egy nyúlcsalád nagy ese­ményével kezdődik. Öt nyulacska születik, négy egészséges, egy ki­sebb a többinél, s hamarosan kide­rül róla: nem tud ugrani. Márpedig ki látott olyan nyuszit, amelyik nem ugrál? Nyúlmama orvoshoz vitte fiacskáját (hisz így a nyulak ugróiskolájába sem járhat), de a doktor semmivel sem biztathatta a kesergőket. Nyuszikánk bánatá­ban világgá ment, ne lássa senki szégyenét, nyomorúságát, sántasá­gát. Egy öreg fára kapaszkodott fel, annak koronája lett új otthona. A fáramászás egyszerre boldoggá tette Tappit, rádöbbent: ugrani ugyan nem tud, de valamivel a sors őt is megajándékozta. Kész csoda, hogy nyúl létére fára tud mászni!

Next

/
Thumbnails
Contents