Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

1990. április 3. • PETŐFI NÉPE • 3

Ma adják át a kibővített bácsborsódi szociális otthont

(Folytatás az 1. oldalról)

— Azt mondják önről, s ez látszik is, imád építkezni.

— így nem igaz. Annak idején sorba látogattam a hasonló intézményeket. Azután összedugtuk a fejünket, s kiderült, a megvalósításhoz épületek kellenek. A cél: itt otthonpótló intézményt kell kialakítani. Nézze! Ide is értünk. Ez a külön szárny a fekvőbetegeké. Aztán kell a jobb fizikai állapotúnknak is, a fentjáróknak és sajnos, az alkoholosoknak. Még az akkori járási hivatal hozzáfogott egy adománygyűjtési akcióhoz. A negyven embernek elegendő épület 9,5 millióba került, ebből 7,5 jött össze a körzetből. Az volt az ugródeszka. Utána következett a kastély átalakítása. Az is úgy sikerült — mert spóroltunk idővel, pénzzel —, hogy újabb piros pontot kaptunk. Most, a mai műszaki átadással eljutottunk oda, hogy a szakmai programunkhoz megfelelő épületeink is vannak.

— Látom, szorgalmasak a munkatársai is.. .

— Mikor hol van munka, ott csinálják. Ilyen munkatársakkal csak boldog lehetek. Sokáig krónikus volt a létszámhiány. Bért is ki kellett harcolni. Egyébként mindenkit próbaidőre veszünk fel, mert ez külön világ. Aki nem tud az emberekkel bánni, s nem szereti őket, az ide nem alkalmas. Az idén ápolóképzést is indítunk. A foglalkozás óriási feladat, pszichés és fizikai munka. A több mint kétszáz lakó közül sajnos, sok a leépült ember.

Közben haladunk a szemlével. Minden épületben konyha, ebédlő, társalgó, nővérszoba. A tisztaság, a rend szembetűnő. Közben megtudom, hogy a gondozottak egy- harmadának van hozzátartozója, de soha nem jönnek látogatni, mások — bár kevesebben — respektálják, hogy a valamilyen ok miatt ide szorult szülő ilyen körülmények között, s nem akármilyen bánásmódban részesül. Ám vannak magányosak, elhagyatottak. Az idén 35 millió forintból gazdálkodnak. Ebből kell jutni mindenre: gyógyszertől a ruhán át az ételig. Ez utóbbit — s egyúttal a sokat jelentő foglalkoztatást is — megoldják a helybeni és a kerítésen kívüli gazdálkodással, amiből kikerül a mindenkori zöldség-, tojás- és hússzükséglet. Az udvaron parkírozó busz már a lakók adományából jött össze.

A kastélynak mintegy folytatása a két épületszárny. Az esztétikusán, kényelmesen berendezett közösségi helyiségben Teleki Szilvia foglalkoztató nővér papírfoglalatossággal segíti az érdeklődőket, akiknek — mint a faliújság hirdeti — lehetőségük van a vallásgyakorlásra. Odébb, Török Hajnalka fodrásznál többen gyülekeznek. Felmegyünk az „emeletre”, a padlás• Ebéd utáni

kártyaparti,

a férfi

lakók

kedvenc

időtöltése.

• (Fotók: Straszer András)

• A százhúsz dolgozó egyike sem válogat a munkában, mikor hol van rájuk szükség, ott tevékenykednek.

térbe is.

— Látja, ez a sikerélmény! Ez nem ilyennek indult — folytatja Petrich István —, s milyen nagyszerű lett! Óriási dolog a gázvezeték, a crossbar és ez a több új szoba. Nagyon várom, hogy berendezett legyen az alagsori közösségi helyiség, ahová házi stúdiót is teszünk. Minden rendezvényünket videóra veszünk. Látott már idős embereket örülni, amikor viszontlátják magukat? A kívülállónak talán mosolyt fakasztóak az én örömeim, melyek végül is az itt élőké. Sok itt az ünnep .. .

— Es önnek a hétvége ünnep?

— Ha egyszer észrevenném magamon, hogy nem vagyok már me- lós, az óriási baj lenne. Nekem elismerés a rend, a tisztaság, ünnep, ha valamit szeretnénk, s az megvalósul. Könnyen itt tudok lenni mindig. Tudom, akkor is elmondhatnám, hogy dolgoztam, ha fillérre elköltenénk a költségvetést. De az nem én lennék . . .

Erről tanúskodik az a levél, ami elvezetett Bácsborsódra: „Szeretnénk köszönetét mondani igazgatónknak, aki munkánkat megbecsüli, elismeri és számít együttműködésünkre. A mi munkánk az idős emberek ápolása, gondozása,

amit hivatástudat nélkül nem lehet végezni. Sajnos, országosan csak most kezdik becsülni ezt a munkát, de ez nálunk másképpen van. Itt az igazgató azon fáradozik, hogy a gondozott és a gondozó is jól érezze magát. Azt hisszük, ezt sikerült is elérnie, bizonyítja ezt a közelmúltban elkészült modern beteg- osztály, amelyet megirigyelhetne egy-egy városi kórház is. Örömmel dolgozunk itt, mert szemmel látható a fejlődés és a munkavégzésünkhöz is minden támogatást megkapunk . . . kollektívánk azon lesz, hogy az intézményben lakók ápolását a legjobb tudásunk szerint végezzük. Őszinte tisztelettel: az Őszi Napfény Otthon áplónői, gondozói, takarítónői — valamennyien.”

* * *

A bácsborsódi otthon legújabb szárnyát, a hatvanhat idős ember palotáját, valamint a negyven fekvőbeteg elhelyezésére alkalmas épületrészt ma délelőtt Gaborják József, a megyei tanács elnöke ünnepélyes keretek között adja át. A két új létesítmény mintegy 30 millió forintos költséggel — amiből jelentős a megyei támogatás -valósult meg. Pulai Sára

• Török Hajnalka fodrászt szívesen keresik fel a lakók.

• Pctrich István: „Szeretem ezt az otthont, ezt vinni kell, m egy jó balhét.”

KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990

Botránykrónika — az érdekelt képviselőjelölt szemüvegén keresztül

Úgy gondolom, az első szabad választáson Kecskeméten ringbe szállt képviselőjelöltek közül egyvalamiben vitathatatlanul első lettem: személyemhez kapcsolódott a legnagyobb botrány. Kár, hogy nem hollywoodi filmsztár vagyok, akkor még örülhetnék is, így egy kicsit más a helyzet. Megpróbálom összefoglalni „botrány- krónikámat” — ahogy én látom:

(60 nappal a választás előtt)

“'Megkezdődik a kampány első felvonása, cél a 750 ajánlási szelvény összegyűjtése. Városszerte feltűnnek ajelöltek arcképes plakátjai, köztük az enyém is. Plakátjaimat egy-két napon belül elárasztják a kis címkék, először „tütüke”, majd a második hullám „Mr. Alkohol” feliratokkal. A szervezettség nyilvánvaló, hiszen gyakorlatilag egyetlen éjszaka alatt a város legkülönfélébb részein elhelyezték azokat. Később ezzel a módszerrel felhagytak. Az eredmény felemás, mert egyrészről visszahallok olyan képtelenségeket, miszerint holtrészegen szónokoltam a különféle tüntetéseken és ünnepségeken, másrészről viszont egy hét alatt összegyűlt a kellő számú ajánlószelvényem. (Mellesleg soha nem állítottam magamról, hogy szent életű ember lennék, azt azonban igen, hogy az utóbbi években semmi komoly kifogás nem érheti a magánéletem.)

(30 nappal a választás előtt)

Hiába, kisvárosban semmi nem marad titokban. Három-négy különféle forrásból tudomásomra jut, hogy közvetlenül a választások előtt óriási bombát robbantanak ellenem a sajtóban. A háttérben az egyik konkurens párt áll, így a „füles”. Érdekesség, hogy e párt egyik vezetőségi tagja már hetekkel előtte beszél a „bombáról” budapesti filmes körökben, elfelejtvén, hogy nemcsak a város, az ország is kicsi.

(12 nappal a választás előtt)

Rikkancsok kiáltozzák városszerte: „Hárommilliót sikkasztott az SZDSZ- jelölt!” Hatvanhat éves édesapám az autójában ülve értesül fia üzelmeiről — ily módon. Utcára került az új szer- kesztőségű Bácskapocs friss száma, benne a „bomba” ellenem. A címoldalon öles betűkkel beharangozó, a 15. oldalon pedig három hasábon keresztül hazugságok, ferdítések. A lényege, hogy munkahelyem sorozatos manipulációkat követett el, gyakorlatilag bűnöző vagyok. Érdekesség: a cikk úgynevezett fizetett oldalon jelenik meg, azaz a szerző fizet a megjelenésért. A szerkesztői bevezető gondolom ingyenes. Azt már csak a munkatársaim tudják, hogy az „olvasói levél szerzője” két éve a lábát sem tette be a munkahelyemre, holott egy épületben dolgozunk. Dilemmába kerülök: felvegyeme a kesztyűt, válaszoljak érdemben? Szakértőkkel konzultálok, egyértelmű a tanácsuk: bíróság előtt és nem a sajtóban kell a tényeket feltárni, hisz az időzítésből egyértelműen kitűnik a provokáció. Ha felveszem a kesztyűt, „kabátlopási ügy” lesz belőle. Néhány nap múlva polgári pert indítok az érdekeltekkel szemben személyiségi jog megsértése stb. miatt, valamint büntető feljelentést teszek nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétsége miatt.

Az SZDSZ helyi szervezete a megyei napilapban durva provokációnak minősíti az esetet.

(6 nappal a választás előtt)

Ágasegyházán a lapot — Bácskapocs — népszerűsítő előadást tart Káposztás János főszerkesztő. A plakáton öles betűkkel: „Hogyan lett milliomos a kecskeméti SZDSZ-vezér?” Valami azt súgja nekem, itt rólam lesz szó, hát elmegyek, bár meghívást nem kaptam, de hát végtére is nyilvános az „előadás”. Ott van a laptulajdonos, Erdősi úr is. Mindkettőjükkel akkor találkozók életemben először! Ott végre alkalmam nyílt, hogy érdemben is válaszol-' jak a cikk megállapításaira. Elmondom azt is, hogy bár nagyon jó lenne, sajnos nem vagyok „milliomos”. Városközponti 2 + 2-es lakásunkat, melyben öten lakunk, az anyósom és a saját lakásunk eladásából, valamint bankkölcsönből vettük, ezenkívül van egy 95 ezer kilométert futott 1300-as Ladám. Passz.

(3 nappal a választás előtt)

Érdekes módon ezen a héten nem a megszokott kedden, hanem csütörtö: kön került utcára a lap. Új neve: Magánerő. A címoldalon: „Gengszterlogika”, alatta a nevem. Itt már két teljes oldalon foglalkozik a lap velem. Már csak nevetni tudok. Még anyósom anyját is belekeverik, aki olyan régen meghalt, hogy én nem is ismertem? Az igazsághoz tartozik, hogy előző nap Erdősi úr felkeresett, mutatott négy olvasói levelet és lehetőséget adott rá, hogy fél óra alatt egy gépelt oldalon reagáljak rá. Megtettem, mert arra gondoltam, ellenkező esetben még azt írják: „Lám-lám, azért nem élt a lehetőséggel, mert minden igaz!”

Ha már így összehozott minket a sors, nem hagytam ki a ziccert és két kérdést feltettem (tanú előtt) a lapgazdának: „Igaz-e, hogy Bálái F. István, a Magyar Demokrata Fórum helyi vezetőségi tagja, a kampányának egyik irányítója az ön lapjánál fog dolgozni áprilistól?”, a másik kérdésem így hangzott: „Igaz-e, hogy a holnapi szám 50 ezer példányban jelenik meg?” És csodák csodája, Erdősi úr mindkét válasza igenlő volt!

így is történt, a lapot már pénteken ingyen osztogatták, ára 18,50 forint,

valamint szintén ingyen bedobálták a postaládákba még vasárnap is. Ehhez azért komoly apparátus, hogy ne mondjam, aktivisták kellenek. A Vállalkozók Pártja aligha rendelkezik ilyennel. .. S vajon ki állja majd a több százezer forintra rúgó nyomdai számlát?

(A választás napja)

Az első forduló eredménye az 1. sz. választókerületben: 1. dr. Józsa Fábián (MDF) 34,54%, 2. dr. Sándor László (SZDSZ) 18,71%, 3. Kalmár József (FKgP) 11,00%:

(Két nappal a választások után, tizenkét nappal a 2. forduló előtt)

Immár ismét a megszokott keddi napon jelenik meg a lap. Micsoda meglepetés: ismét a nevem a címoldalon! A jól ismert „fizető rovatban” egész oldalas cikk „A klikk” címmel. Persze itt is rendesen kapunk, immár nemcsak én, hanem az egész vezetőség. A szerző Hegedűs Gábor SZDSZ-tag. így is írta alá. Az persze nem derült ki az írásból, hogy tagtársunk kb. fél éve az SZDgZ tájékára sem néz — mióta nem választották meg ügyvivővé. Ki tudja, közben milyen pártok felé sodorta a szél? A következő oldalon kis írás „Egy SZDSZ-tag nyilatkozata” címmel. Szerzője — nos, meg fognak lepődni — Hegedűs Gábor. Termékeny író, egy lapban rögtön két cikk is!

Ekkor már annyira mocskossá, um doritóvá válik az ügy, hogy e cikkre még a választási kampány során mindvégig semlegességet tanúsító Petőfi Népe újságírója is reagál a „Fintorgás a kiteregetett szennyes fölött” című írásában.

(5 nappal a 2. forduló előtt)

Ekkor jelenik meg a Magánerő, hacsak nem halasztják ezt a számot is csütörtökre. Figyelem, vasárnap választás lesz! Ugye nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy megjövendöljem: megint szerepelni fogok a címoldalon?

(Végezetül)

Felülemelkedve érthető elfogultságomon, azt azért el kell ismernem, politikai ellenfeleim tökéletés „munkát” végeztek. Aligha van bárki is a városban, aki ne értesült volna így, vagy úgy „piszkos ügyeimről”. Időt, pénzt, energiát nem sájnálva sikerült lejáratni engem, s rajtam keresztül persze bizonyos fokig a Szabad Demokratákat is. A Hét-ben Pozsgay Imre azzal is indokolta visszalépését, hogy politikailag zsarolták és alaptalan dolgokat terjesztettek róla Sopronban. Én azt gondolom, az a 18,71% nem is rossz teljesítmény egy — a Bácskapocs — Magánerő szerint — közismerten alkoholista, korrupt, seftelő stb. jelölttől.

Nem is lépek vissza. Csakazértsem!

Dr. Sándor László SZDSZ-jelölt Kecskemét

DR. BAK ISTVÁN, AKI NEM CSAK ÍGÉR, HANEM EDDIG IS TETT

Kiskunság és Duna mente, Bak Istvánt a parlamentbe!

A 4-es számú kunszentmiklósi választókerületben a második fordulóra továbbjutott három képviselőjelölt egyike dr. Bak István, a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke. Parasztcsaládban született, egész élete a vidékhez kötődik. Szabadszálláson 1963 óta él. Jól ismeri a falu, a parasztság életét, mindennapos küzdelmeit, nem véletlen, hogy képviselői programjának középpontjába a vidék infrastrukturális elmaradottságának felszámolását, eltartóképességének erősítését állította. Személyéről azonban azt is elmondhatjuk, hogy nemcsak a jövőben kíván ennek érdekében tevékenykedni, hanem azt is, hogy az elmúlt választási ciklusban sokat tett ezen célok érdekében. 1985 óta volt a 7-es számú választókörzet országgyűlési képviselője, eddig is minden igyekezetével azon volt, hogy segítse választókörzetét a hátrányok leküzdésében. Választókörzetében két település kivételével mindegyik kapott vezetékes gázt, egy kivételével crossbar telefont. Szilárd burkolatú utak épültök a községekben, s végül a ciklus utolsó évében sikerült a megyei tanács támogatásával létrehozni — 130 milliós beruházással — egy regionális vízmüvét. Tass határában már megépült a tíz kút, az innén kiinduló vezeték Dunavecsén keresztül Apostagig vezet, az említett településeken kivül Kunszentmiklós és Szalkszentmárton egészséges ivóvízzel való ellátását oldja meg, előreláthatólag még az idén. A szabadszállási édesipari üzem kezdetben 160, később 300 embernek ad munkát, a közeljövőben kezdi meg a termelést. Bak István jelenleg a körzetben lévő kisvarrodák minőségi munkával való ellátásán fáradozik, előrehaladott tárgyalásokat folytat külföldi cégekkel.

— Ha az április 8-ai választásokon ismét elnyerném a választók bizalmát, továbbra is minden erőfeszítésemmel azon lennék, hogy az emberek saját településükön jussanak munkaalkalomhoz és hogy azok a községek, amelyek az infrastrukturális fejlesztésben elmaradtak, egy szintre kerüljenek a körzet többi településével. Á munkahelyteremtést legégetőbb problémának Ladánybenén látom, hasonló gondok vannak a Duna mentén is mondja Bak István.

Szeretném, ha az április 8-ai, vasárnapi szavazásra minél több ember menne el és élne választójogával. Fontosnak tartanám, hogy a parasztok ne tétlenül nézzék, hogy sorsukról hogyan döntenek, hanem szavazataikkal véleményt nyilvánítanának. . Az Agrárszövetség, amelynek színeiben indultam a választásokon, pártpolitikai harcoktól semleges, egyedüli célja, hogy a falvak népeinek érdekei ne hanya- golódjanak el az országos, nagy döntések közepette. Ha választóim bizalmát elnyerem, ígérem, hogy a vidék és a parasztság érdekeinek képviseletében fogok tevékenykedni a parlamentben. Nem titkolom el azt a reményemet, hogy azok a pártok, amelyek a második fordulóban nem vesznek részt, de egyetértenek a falu érdekeit és felemelkedését szolgáló programunkkal, támogatni fognak az április 8-ai választáson. Ha lehet, ezt kérem is. A dolgos földművelőktől pedig azt kérem, hogy ha hívja is őket a határ, ahol ez idő tájt sok a munka, szakítsanak egy-két órát és menjenek el szavazni vasárnap, április 8-án. Már reggel 6 órától leadhatják voksukat ugyanott, ahol március 25-én tették.