Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-11 / 60. szám
MA: POLITIKAI NAPILAP XLV. évf. 60. szám Ára: 4,30 Ft 1990. március II., vasárnap ................. . . ___________________________________i___HO LNAPTÓL FOLYAMATOSAN TÁVOZNAK Sevardnadze és Horn aláírta a megállapodást Szombaton délben Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláirta a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok teljes kivonásáról szóló megállapodást. Az alig több mint négy gépelt oldalas egyezmény értelmében a csapatkivonás 1990. március 12- én kezdődik, s 1991. június 30-áig befejeződik. Kivonják a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú polgári személyeket, valamint a fegyverzetet, harci technikát és az anyagi eszközöket. A kivonás ütemtervét az egyezmény melléklete tartalmazza. A magyar kormány közreműködik az egyezmény végrehajtási feltételeinek megteremtésében. Ezen időszak alatt a szovjet csapatok kiképzési-harci tevékenységével kapcsolatos mozgásokat, beleértve a repüléseket, korlátozzák. A szovjet csapatok jogi státusát az egyezmény értelmében az 1957 májusában kötött megállapodás és más érvényben lévő Hajlandó kompromisszumra a szovjet parlamenti ellenzék Az elnöki hatalom bevezetésének korábbi merev elutasítása után a kompromisszumkészség jelei mutatkoztak a szovjet parlamenti ellenzék szombaton kezdődött kétnapos moszkvai tanácskozásán, amelynek célja az elnöki rendszerre vonatkozó egységes álláspont kimunkálása. A régióközi parlamenti csoport elnöki hatalommal kapcsolatos állásfoglalását Juríj Afanaszjev történész nép- képviselő ismertette. Afanaszjev hangsúlyozta, hogy az elnöki hatalom bevezetése elsietett, ugyanis nincsenek meg jelenleg a feltételek. Mint mondotta, előbb létre kellene hozni az új szövetségi rendszert, ugyanis nem lehet többé szemet hunyni afölött, hogy az ország népei nem hajlandók a régi szövetségi keretek között élni. Ezt jelzik a mind gyakoribb nemzetiségi konfliktusok is. Mint mondotta, az új szövetségi rendszer nélkül törvényszerű a „birodalom” széthullása. Másrészt az elnöki hatalom intézményének az egyes hatalmi ágakat elválasztó, egyseges új alkotmány részét kellene képeznie. Ezzel kapcsolatban rámutatott: az elnöki hatalmat ellensúlyozó erős parlamentre lenne szükség. Afanaszjev hangsúlyozta, hogy régióközi parlamenti csoport támogatja az átalakítást célzó gorbacsovi erőfeszítéseket, de fenntartja magának az önálló vélemény jogát. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a felhalmozódott problémák megoldása miatt kompromisz- szumra van szükség az elnöki hatalom vonatkozásában, annál is inkább, mert a Népi Küldöttek Kongresszusa minden bizonnyal megválasztja majd Gor- bacsovot. egyezmények szabályozzák. A most aláírt egyezmény szól arról is, hogy a vitás kérdéseket miként rendezi a két fél. Az egyezmény nem érinti a Varsói Szerződésben, valamint más két- és többoldalú megállapodásban vállalt kötelezettségeket. — Teljesen törvényszerű, de lehet, hogy kissé késedelmesen hozott döntés volt—jelentette ki az aláírás után magyar újságíróknak Eduard Sevardnadze. — Azt hiszem, jobb lett volna, ha korábban meg tudtuk volna kötni ezt az egyezményt. A mai tárgyaláson kifejtettem, hogy az egyezmény aláírása a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról megszabadítja kapcsolatainkat a méh terheitől. A szovjetunióbeli demokratizálás és a Magyarországon zajló folyamatok feltételei között új szakasz nyílik előttünk, minőségileg új kapcsolatok alakulnak ki a két szomszédos állam között. Ezek a kapcsolatok a teljes bizalom, a jószomszédság, a szövetségi kötelezettségek elveire épülnek — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze teljesen helyénvalónak nevezte, hogy az országos listát állító 12 magyar párt képviseletében megfigyelőként részt vett a tárgyaláson három magyar ellenzéki személyiség is. (Demszky Gábor, Kósa Lajos és Raffay Ernő ugyanakkor a jövő június 30-ai csapatkivonási határidő miatti elégedetlenségük demonstrálására az aláíráson nem vett részt.) Sevardnadze úgy vélekedett, hogy a kivonásról szóló döntést nemcsak kormányok, hanem társadalmak hozzák. Mind a magyar, mind a szovjet társadalomnak vannak olyanok, akik támogatják, s olyanok is, akik vitatják a döntést. Amikor a szovjet külügyminiszter figyelmét a magyar újságírók felhívták arra, hogy az ellenzékiek a határidő miatt bírálják a kormány álláspontját, továbbá úgy vélik, hogy a megállapodás mostani aláírásával a szovjet vezetés a választása küzdelem hajrájában a Magyar Szocialista Pártot támogatja, a miniszter kérte, hadd ismerkedjen meg a három megfigyelővel. Elmondta nekik, hogy a mongóiiai csapatkivonáskor, a közép-európai haderőcsökkentéskor és egyéb leszerelési intézkedésekkor sem az volt a cél, hogy a Szovjetunió bárkit is támogasson. Ezek a lépések a szovjet politika általános vonalába illeszkednek, céljuk pedig olyan helyzetet teremteni, hogy szovjet csapatok egyetlen idegen országban se tartózkodjanak — hangoztatta. A két külügyminiszter szombaton a szovjet külügyminisztérium vendégházában először a két küldöttség plenáris ülésén folytatott eszmecserét, majd négyszemközt tárgyalt. Ezután került sor az egyezmény aláírására. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár az MTI tudósítójának az ellenzéki képviselők fenntartását kommentálva elmondta, hogy felelősen a kivonás időpontja és ütemezése nem feszíthető tovább. Ezzel ugy anis már felbomlana a mielőbbi és rendezett kivonás egyensúlya. A tárgyalások utolsó sza-' kaszában így is sikerült két hónapot lealkudni, hiszen a szovjetek 1991. augusztus 31-ét jelölték meg végső határidőnek. Ezt a két hónapot úgy sikerült lefaragni, hogy Magyarország megvásárol mintegy 260 szerelvényt kitevő üzem- és kenőanyagot, s hozzájárult, hogy az ezek tárolására használt tartályokat a szovjetek hazánkban értékesítsék. Az aláírás után Sevardnadze ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Ettől fára mászik az ember! (3. oldal) Tájkép, „csata” után. Bármilyen erős is az akácfa, a fűrészgép elbír vek a Kotvics-erdőben. Kevesebb kísérleti atomrobbantás A Szovjetunió a következő három év során jelentősen csökkenti föld alatti atomrobbantásainak számát, s kísérleti telepét is elköltözteti Közép-Ázsiából - írja a The Washington Post szombati száma, meg nem nevezett szovjet és amerikai forrásokra hivatkozva. Az amerikai napilap szerint mindez a lakosság részéről — elsősorban a szemipalatyinszki kísérleti telep körzetében — megnyilvánult erőteljes tiltakozás eredménye. A lap úgy értesült, hogy Moszkva a szemipalatyinszki telepen még további 27 robbantást tervez a kísérleti terület 1993-ban esedékes bezárásáig. (Folytatás a 2. oldalon) HOLNAP: SAJTOPOSTA (4. oldal) „Azt hittem, összeesek a gyönyörűségtől” (5. oldal) KISVÁROSOK KONFERENCIÁJA Száz lj|l|| szakember az egész A mintegy száz résztvevő jelzi, hogy a vártnál sokkal nagyobb érdeklődés kísérte az MTA Regionális Kutatási Központja és a helyi tanács által rendezett kétnapos konferenciát Baján. Nagyatádtól Tokajig számos kisváros építészei és más, a várostervezéssel, -szervezéssel foglalkozó szakemberek jöttek el, kísérték figyelemmel Enyedi György akadémikus, a Regionális Kutató Intézet igazgatójának megnyitóját, majd Barna György tanácselnök-helyettes rövid előadását Baja múltbeli fejlődése és jelene kialakításairól. Amint az elnökhelyettes kifejtette, a város mindig szenvedő alanya volt a történelem mostoha fordulatainak. A legújabb időkben például a közlekedési lobby az 51-es átvezető út megépítésével osztott máig is ható, súlyos sebeket. Az előadó élesen bírálta a Duna árterének tönkretételét, az ember- és általában az élővilágellenes erdő- gazdálkodást. Ezt követően Csatári Bálint beszélt a kisvárosi válságpontokról, jelesül a 125 olyan település közös problémáiról, melynek lakossága érdekes adatokra hívta fel a figyelmet. Egy-egy ilyen kisvároshoz átlagos 15 község tartozik, a területükhöz pedig hazánk felszínének kétharmada, 68 ezer négyzetkilométer. Tóth Zoltán kandidátus előadása történeti összefüggésben mutatta be a kisvárosoknak a természettel való kapcsolatát. Példaként idézte az ezeréves olyan településeket, melyeknek emberi léptékű szerveződése jó közérzetet, otthonosságot teremt. Az „Egy kisváros értelmisége” című kandidátusi értekezés (Folytatás a 2. oldalon) Gyapjútisztítás és környezetvédelem • A félegyházi szennyvíztelepen hamarosan megkezdik az új berendezések próbaterhelését. „Már megint kieresztették a gyapjúforgalmisok a szennyvizüket” — mondogatták fintorogva Félegyháza lakói, főleg a meleg, nyári hónapokban. Kár is lenne szépíteni a dolgokat: a gyapjútisztítást kellemetlen szagok kísérik. A kimosott szennyeződéseket pedig a csatornarendszer „szétteríti” az egész városba. Hatalmas tömegű szennyező anyagokról van szó, hiszen a Gyapjú- és Textilforgalmi Vállalat (GYTV) félegyházi üzemegységéhez az évente beérkező 5500—6000 tonna gyapjúból több, mint 3 ezer tonnányi gyapjúzsir és iszap távozik a szennyvízzel Nem csoda, hogy egyre több lakossági panasz érkezett a helyi hatóságokhoz. A GYTV szakemberei mindenképpen javítani szerettek volna a helyzeten. Ösztönözte őket az is, hogy egyre tetemesebb szennyvízbírságot kellett fizetniük. 1986- ban például már több, mint 14 millió forintot! Még ebben az esztendőben építettek egy — a városi rendszertől független — zárt csatoma-nyo(Folytatás a 2. oldalon)
