Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-07 / 56. szám

1990. március 7. • PETŐFI NÉPE • 5 II. SZÁZNYOLCVANMILLIÓS VESZTESÉG A BAJAI MEZŐGAZDASÁGI KOMBINÁTBAN A vezér ment, a fizetésképtelenség maradt Sok embertől hallottam a Bajai Mezőgazdasági Kombinátról érdeklőd­ve, hogy szokásjogok alapján, a „kéz kézét mos” elnéző magatartásformá­ban dolgozott itt több „kis és nagy” vezető... Eluralkodott a kombináti gőg, az a szemlélet: mit akar a kis öcsi (egy másik gazdaság), mi hatalma­sak vagyunk, ezért mindent jobban tudunk és csinálunk ... Kétségtelen, hogy pusztán a kombinát elnevezés tekintélytiszteletet parancsolt a kívülál­lókra, hivatalokra, minisztériumokra, s a „varázsszó” ajtókat, lehetősége­ket — olykor kivételezettséget — nyitott meg a kombinátvezetők előtt. A dicséretek, az élenjáró, a kiváló vállalati ebnek sem maradtak el. A gaz­daságvezetőkben pedig mindez egyre fokozódó kényszert is kiváltott, neve­zetesen azt, hogy megtartsák a rangot, ami előnyhöz juttat. Kell-e mondanom, hogy versenyhelyzetbe aligha került valamikoris a bajai kombinát? Nem volt itt határozott intézkedés az adminisztráció csökkentésére, az eredménytelen tevékenységek felszámolására. Róka Ist­vánnal beszélgetve ez utóbbit tettem szóvá, sorozatunk tegnap közölt részé­nek végén, megjegyezve: — Talán csodára számítottak a kombinát vezetői? Eszükbe sem ju­tott, hogy nem kellene például pré­miumot fizetni azokban az évek­ben, amikor csak papíron, s nem a valóságban volt nyereséges a válla­lat? — Törvénysértés nem történt, az adott szabályozási lehetőségekkel éltek a vezetők. Az is tény, hogy a vállalatnál nagyon rossz hatékony­ságú munkavégzés volt, sőt, őszin­tén meg kell mondanom: ez van ma is. Rosszak a gépek, az élőmunka kihasználásának hatásfoka, ami az idekeriilésem után első meglepetés­ként mellbe vágott. A/egyelmi hely­zet is nagyon laza. Egy év óta szankciókkal járó fegyelmezésre nem volt példa. Kialakult egy igen nagy adminisztrációs, bürokratikus rendszer. Az egymilliárd-nyolcszáz- millió forint éves költségvetésből 160 millió forint az, amit a központi irányítás fenntartására kifizet a vál­lalat. — Hát ez nem semmi, csaknem azonos a mostani veszteség értéké­vel. 1 — Hagyományosan szövevényéi, nagy vezetői gárdával működik ez a cég. A vezetésben, a munkaszerve­zésben sok áttételen keresztül jutott el az információ a konkrét helyekre. Rengeteg kimutatás készült, papír­halmazok mindenről. — Akkor viszont pontosan és jól modellezték, nyomon követték a gazdálkodást, a vállalat helyze­tét. Mikor tudták meg, hogy vesz­teséggel zárják az 1989-es évet? — A múlt év decemberében a közgazdasági vezetés' még azt mondta, hogy 10 millió körüli nye­reség lesz... — Hihetetlen! Milyen közgaz­dasági vezetés az, amelyik ennyire tájékozatlan a vállalat helyzetét il­letően? — Hát..., mit mondjak? Ez is fnutatja az elszámolás, az adminiszt­rációs rendszerünk bonyolultságát. — Mi van Simon Gyulával, a kombinát (volt) vezérigazgatójá­val? — Saját kérésére nyugállomány­ba vonult, egészségi állapota miatt nem tud tovább dolgozni. Egyéb­ként a vezérigazgatói mandátuma a tavasszal járt' volna Té. A múlt év áprilisa óta betegeskedik, s most, 59 évesen kérte nyugdíjazását, amit a vállalati tanács elfogadott. — A vezérigazgató távolléte alatt ki vezette a vállalatot? — Noha a szervezeti-működési szabályzat szerint a vezérigazgatót a termelési vezérigazgató-helyettes­nek kell helyettesíteni, nálunk gya­korlatilag a három vezérigazgató­helyettes egyforma jogokkal ren­delkezik, és egyikük sem vette át a kormányrudat. — Gondolom, ön azért sem vál­lalkozott volna erre, mert akkor még nem volt elegendő helyi isme­rete. — Ezernégyszáz dolgozó, 16 300 hektár földterület a Baja—Mohá­csi-sziget—Bácsbokod háromszög­ben, egymilliárd-négyszázmillió fo­rintot érő eszköz, hogy csak a ma­mutvállalat legfőbb adatait említ­sem ..., szóval ennek megismerésé­hez idő kellett. A múlt év nyarának végén mondhattam el, hogy átlátom a gazdaságot, az összefüggéseket, tehát belülről megismertem a kom­binátot. Azt is ki kellett tapasztal­nom, hogy mely pontokon irányít­ható a gazdaság, kik a munkára kész partnerek. A nyár óta tudom, hogy a javítgatás, toldozás-foldozás helyett határozott intézkedések kel­lenek. —• Most végül is Ön vezeti a kombinátot. j— Az új vezérigazgató kinevezé­séig, ami pályázat útján történik, a vállalati tanács megbízott a vezér- igazgatói jogkör gyakorlásával. — A mérleghiányon kívül ma mi az Ön legnagyobb gondja? — Az, hogy tartósan sorban ál­lunk — mintegy 230 'millióval -—, ami az elmúlt évekre nem volt jel­lemző. Mindig volt hitele a cégnek ahhoz, hogy finanszírozza á gazdál­kodását. Most pedig megvan a ve­szélye annak, hogy egyik vagy má­sik hitelezőnk bármikor felszámolá­si eljárást indít ellenünk. — Mennyi a tartozás? — Négyszázharminchárommillió forint a mi tartozásunk, s nekünk is tartoznak különböző vállalatok 214 millió forinttal. Az idei összes tarto­zásunk, pénzügyi terhűnk — amibe már beszámítom a hiteltörlesztést és a kamatait, az adókat stb. — összesen 670 millió forint. — Ez egy valódi csődhelyzet, nincs mit szépíteni. Van-e kiút? — Először is a bankokkal kell megegyeznünk. Az OKHB-val egyezségre jutottunk abban, hogy megpróbálunk önállóan — a felszá­moláshoz hasonló módszerekkel — kijutni ebből a helyzetből. — Ez azt jelenti: eladó a kombi­nát? — Nem teljesen. Bizonyos eszkö­zöket értékesíteni akarunk, viszont úgy, hogy a tulajdon, illetve a tulaj­donjog egy része megmaradjon. Gyakorlatilag ezután több tulajdo­nos üzemeltet egy-egy egységet kül­ső, vagy vállalaton belüli vállalko­zókkal, kft. formájában. Bérbea­dásra is sor kerül, és természetesen el is adunk eszközöket, épületeket a vt döntése alapján. Az említett mód­szerekkel megpróbálunk annyi pénzhez jutni, hogy tartozásainkat kifizethessük. — Konkrétumokat is hallhat­nánk? Csabai István ' (Folytatjuk) H a ! (amburgtól ■ Szófiáig ren­geteg kérdőjellel kell szembenéznie politikusoknak, ületve a ma­Negyedik birodalom? gukat ennek titulálóknak. Az egyik ilyen a német egység kérdése, melynek politikai és gazdasági kihatása több mint nagy. Egyszerűen hatalmas: Ha­talmas, mert nemcsak megbontja az európai hatalmi egyensúlyt — az Urál felé szorítva a Szovjetuniót —, hanem egységesítheti a kontinenst, melynek domináns ereje mindenképpen egy nagy Németország lehet. Jóslatokba bocsátkozni meg nem volna illő, azon­ban az elmúlt 100 év történelme több olyan tanulsággal, tapasztalattal szol­gál, mely alapján egy közép-európai német vezetésű gazdasági szövetség nem elképzelhetetlen. . Néhány szót talán az előzményekről. A „boldog békeidők” Németországa lemaradt a .gyarmati versenyfutásban Anglia és Franciaország mögött. Le­maradt, mert idejét és energiáját már akkor is a német egység kiépítésének a gondja, illetve a belső ipar kifejlesztése emésztette fel. Területi elhelyezkedése arra ösztönözte, hogy a kevésbé fejlett közeli országok között keressen magá­nak kereskedelmi partnereket. Főleg Közép-Európában, mely azonban nem zárta ki a Balkán bekapcsolódását sem e kereskedelembe. A tervet a világhá­ború német politikusai a katonai szö­vetség kialakításánál messzemenően fi­gyelembe is vették. Bár 1918. május 12-én, Spaaban Né­metország és az Osztrák—Magyar Monarchia szoros gazdasági együtt­működést kötött, a koncepcióból még­sem lett semmi. A német katonai szö­vetség a háborút elveszítette, Ferenc József egykori birodalma széthullott, s más gazdasági-politikai mozgatóelvek domináltak a térségben. Azonban az első világégés után egy bő évtizeddel a Közép-Európa koncep­ció újraéledt Berlin részéről. 1931-ben az egyesüléstől eltiltott Ausztria és Né­metország vámuniót kötött. Majd 1933-ban Hitlernek kapórajön az egy­kori terv, melyet a világ a nagytérgaz­daság néven ismert meg. A Führer nem lévén szemérmes politikus, egy ebédén ki is jelenti: „Ami Anglia számára In­dia volt, azt a szerepet tölti be szá­munkra a keleti ’térség.” Világuralomra törő terveinek egyik támaszát a térség jelentette, hisz a fa­siszta hadiipar számára oly szükséges, nyersanyagokat innét vásárolta Berlin. 1938-ban előbb Ausztriát, majd Cseh­országot kebelezte be Németország, nyomatékot adva gazdasági-katonai stratégiájának. Ahogy ismert, Hitler szélsőségekben gondolkozott náci elvbarátaival egye­temben. Nem elégedett meg a térség feletti hegemóniával, hanem totális vi­lágháborút hirdetve beolvasztotta, ki­fosztotta akt, s a lakosok egy részét elpusztította. A totális álmokból Né­metországnak’ a totális vereségben kel­lett felébrednie, mely az ország korábbi szerepét megváltoztatta. Területeket vesztett, megszállták, felosztották a szövetségesek. Az NSZK-ban az angol­szász típusú demokrácia, míg keleten Sztálin diktatúrája alakult ki. A tömb­politika jegyében Közép-Európa Moszkva kezébe került, míg az NSZK az Atlanti rendszerhez csapódott. Né­metország és a Közép-Európa koncep­ció ismét feledésbe merült.'A népi de­mokráciák a KGST-n belül cserélget­ték szánalmas ipari technológiával ki­izzadott termékeiket. Ausztria 30 évet szánt semlegesként az ország európai- zációjának. Az NDK vezetői struccpo­litikát folytatva, inkább voltak interna­cionalisták, mint németek, bár az asz­tal alatt, Moszkva vigyázó tekintetét kikerülve, szívesen fogadták el a gazda­sági segélyek milliáMjait Bonntól. Az NSZK a Marshall-segéllyel feltá- pászkodott az 50-es években, hogy két évtizeddel később nagyhatalommá küzdje föl magát. Majd újból elindult Közép-Európa felé. Előbb rendezte kapcsolatait az NDK-val, Lengyelor­szággal és Csehszlovákiával. A szovjet blokkal folytatott kereskedelemben rö­vid idő alatt magához ragadta a kezde­ményezést. Ma az NSZK 41, mig Fran­ciaország 11, Olaszország 9 százalékkal részesedik a kelet-európai nyugati ex­portból. S hogy kialakul-e a harmadik nagy­térgazdaság? Elképzelhető. Ma Németország 74 milliárd dollár kereskedelmi többlettel rendelkezik, mellyel Japán után a má­sodik a világban. Azaz tőkét és techno­lógiát képes a térségbe exportálni. Földrajzi, kulturális közelsége, közös­piaci vezető szerepe szintén nem elha­nyagolható. Másrészt a kis államok belső, politikai élete átalakul, s egyre több olyan vonást vesznek fel, melyek megtalálhatók az atlanti demokráciák­nál is. Apró, bár nem figyelmen kívül hagyható szempont az, hogy a magyar­ság közelebb érzi magához a németsé­get, mint esetleg a keleti szlávokat, hisz sok évszázados viszály ide vagy oda, az osztrákokkal s rajtuk keresztül a né­metséggel mégiscsak együtt éltünk. Végül a nagytérgazdaság megvaló­sulása sokban függ a német egység lét­rejöttének nemzetközi fogadtatásától is. A gall kakasnak és az orosz medvé­nek nem rossz a memóriája. Barta Zsolt Rendkívüli akciós termékeinket KERESSE ■III a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat Kossuth utcai szakboltjában: Megnevezés: régi fogy. ár fogy. ár Csirkefar-hát 35 — 25 — Csirkemáj-szív 168 — 125 — Csirkeaprólék „A" 65 — 49 — M u 1 ard kacsafar- hát 32­25 — H. libaszárny 69 — 49 — Pulykafar-hát 29,— 25 — Mulardkacsaszárny 69 — 49 — Csirkecomb 150 — 125 — Ezenkívül egész és darabolt baromfi-, valamint továbbfeldolgozott termékeinkkel várjuk Önöket a hét hat napján. 419 V $■ * $ $ 9 9 V 4 5 4 * 4 ■5 4 ❖ * 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 * 4 4 4 1 I 4 i 4 4 4 4 4 4 4 4 I 4 4 4 5 4 4 Amikor bérlő tehetősebb, mint a házigazda Más szervezés, más módszerek Beszélték a városban — hozzánk is így jutott el a húr —, bogy a Kecskeméti Al­földi Cipőgyárból legalább tíz dolgozót csábított el a kft-vé alakult helyi cipőipari kisszövetkezet. Dyenféle szervezeti válto­zás igencsak jól jött volna a cégnek, hiszen a pár évvel korábban — az akkori vezetők hibája miatt — összeszedett több millió forintos veszteségükből azóta sem bírtak kilábalni. Egyszer már a felszámolás ve­szélyével is szembe kellett nézniök. S most valóban működik egy kft a szövetkezet telepén, de mint kiderült, tőlük teljesen függetlenül. Petróczi Sándor termelési ve­zetőtől megtudtam: január elseje óta bér­lik tőlük az üzemrészt. Annál szívesebben adták át helyiségeik egy részét, mivel egy korábbi termelési szerkezetváltás követ­keztében üzemük már korántsem volt ki­használva. Nagyon ráfér a szövetkezetre ez a kis pluszbevétel, hiszen az elmúlt évet is vesz­teséggel zárták. Megvolt viszont az a vi­gaszuk, begy legalább „teli a kamra": a Tanimpex által megrendelt, az egész évi kapacitásukat lekötő 140 ezer pár leány- kaszandálhoz való anyagot raktárukban tárolták. Külkereskedelmi partnerük egyébként szovjet céggel kötött szerző­dést a szállításra, az igényüknek megfele­lő lábbeliket igen egyszerűen, gyorsan le­bet elkészíteni. Biztosnak és kevésbé meg­erőltetőnek ígérkezett tehát a munka. Igaz, ismerték a rubelelszámolású export­tal kapcsolatos problémákat, de a szövet­kezetieket nem érintette, bogy a Tanim- pex a terméket el tudja-e adni vagy sem? Ahogyan az értékesítés nyereségéből (ha volt). Úgy annak gondjaiból sem részesed­tek. így. állapodtak meg. A szövetkezetiek csupán arra nem szá­mítottak (mások sem), ami végül is bekö­vetkezett: a rubelelszámolású export fel­függesztésére. Török Ferenc elnök mond­ta: 15 ezer pár leánykaszandálra van je­lenleg belföldi megrendelésük, ez a munka március végéig, április elejéig tart eL Utá­na mi lesz? Bíznak benne, hogy a Tanim­pex ismét megkapja az engedélyt a szállí­tásra, de ha nem, arra az esetre is megvan­nak az elképzeléseik. Ezek közül az egyik az újdonsült albérlőjükhöz fűződik. Amint az elnök fogalmazott: szinte csak a szö­vetkezeten múlik, létrejön-e köztük az együttműködés. Ha nem lenne meg az a rengeteg anyag a leánykaszandálhoz, nem is gondolkodnának rajta. Mindenesetre előbb-utóbb szinte biztos, hogy a kft-nek fognak dolgozni- Bár ez azt jelenti, hogy el kell felejteniök saját termékeiket — valaha a Híröske gyermekcipőiről volt híres a szövetkezet —, de hát ennél jobb megoldás nincs számukra. Az új szomszéd biztos munkát, anyagot, gépet adna a szö­vetkezetnek. Ebből is látszik, hogy ezúttal a „házi­gazdánál" tehetősebb az „albérlője". A cégről Koncz Istvánná termelési vezető a következőket mondta: a Hurrican Sport Áruk Kft. nyugatnémet—magyar vegyes vállalat, a Pumának dolgozik. Csak felső­részt varrnak, a cipőt az NSZK-ban ké­szítik el. A kecskeméti üzemben tízen kezdték a munkát januárban, jelenleg hat- vanan vannak. Ennél sokkal többen már nem lehetnek, mert nem férnek el az üzemben. (Legfeljebb ha újabb helyiséget bérelnének, vagy, ha a szövetkezetiek is nekik dolgoznak, növelhetik létszámukat —, de erről nem itt döntenek.) Vonzónak tűnik a munkalehetőség — a betanulási időre kapott órabér is 20 százalékkal több, mint a szövetkezetben —, de aki nem tud lépést tartam az elvárt tempóval, vagy minőségileg nem megfelelő a munká­ja, vagy éppen gyakran hiányzik, attól bizony megválnak ezután is, mint aho­gyan eddig megváltak. Akik viszont be­váltak, azok a magyar üzemekben szokat­lan teljesítményre képesek —, mennyiség­ben, minőségben. Pedig nem hajtanak job­ban, nem fáradtabbak, mint például a szö­vetkezetiek. A kft.-ben azonban nemcsak a gépek korszerűbbek: más a munkaszer­vezés, más a munkamódszer. Ilyen sokat számít. Koncz Istvánná azt is elmondta: jelen­leg 200 pár cipőfelsőrészt varr meg üze­mükben egy dolgozó naponta, jövő héten háromszázat, másfél hónap múlva pedig már 800 párat kell elkészíteniük. A mun­kát szervező-felügyelő nyugatnémet úr szerint biztos, hogy eléri, sőt, meghaladja majd a 100 százalékos teljesítményt az itteni gárda, ami azt jelenti, hogy nem dolgoznak rosszabbul, mint a tőkés or­szágbeli munkások. Igaz, a Puma cég képviselője is számunkra szokatlan mód­szerekkel dolgozik. Mondják például, hogy veszi a fáradságot és személyesen utánajáf, X dolgozó miért van már megint táppénzen... Almási Márta • Most még van munka a kisszövetke­zetben. Felvé­telünkön: Ba­kó Jenöné tal­pat présel. • Csomago­lás előtt Só­in odi Lászlóné és Petróca Sándor ellen­őrzik a gyer­mekcipőket. f A Hurrican Kft-ben ugyanazok dolgoznak, akik korábban a hazai üze­mekben űzték az ipart Most miért tódnak nagyobb telje­sítményt nyúj­tani? § A Puma cégnek készí­tik a cipőfel­sőrészeket. (Tóth Sándor felvételei.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents