Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-05 / 54. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. március 5. / A képviselet csapdája Egyáltalán nem szokatlan manapság, ha a gazdálkodók a különféle fórumokon hangosan bírálják az állami szerepvállalást, közvetlen beavatkozást. Ez történt a minap is egy dán—magyar találkozón, ahol is nem a magyar mezőgazdaság szennyesének kiteregetése lett volna a cél, hanem, a dán szakemberek kérdezgetése révén, a meglévő tapasztalatok, termelési módszerek tanulmányozása, átvétele. A megbeszélés mégis inkább magyar panasznappá sikeredett, jórészt múltbéli példákra épülve. Ezt a visszásságot a vendégek enyhe malíciával észrevételezték is. A parttalan vitákban már nemcsak fölszabadultak, hanem el is szabadultak az indulatok. A tsz-érdekvédelem lejáratta magát Nehéz számon tartani, hány párt és érdekvédelmi szervezet indul harcba a faluért, a magyar parasztságért, jobb létért, társadalmi felemelkedést ígérve. Hiá1 ba a rádió, a televízió, szülőfalumig csak hangfoszlányok jutnak el a tetszetős programokból. Egyrészt a parasztember dologidőben a munkáját végzi, s nem a távoli és ismeretlen tervezgetők szavát lesi; másrészt nem is tud választani a „nyakkendős urak” körmön- fontan fogalmazott elméletei közül. A paraszti portán a tiszta, világos beszéd, s még inkább annak anyagiakban is mérhető következménye az elfogadható érv, s ezt jórészt nélkülözik az őket megnyerni szándékozók. A mezőgazdaságban dolgozók egyébként is bizalmatlanok. Az érdekeiket védők ígéretei és a közvetlen tapasztalás mindeddig elkerülték egymást. Csaknem negyedszázada hallják, hogy a szövetkezetek megyei és országos szövetségei az egyének és a közösségek érdekeit közvetítik, védik; s miközben ezért fizettek is, a mezőgazdaság folyamatosan hanyatlott, gazdaságok százai jutottak az ellehetetlenülés mezsgyéjére. Az ő szemükben az érdekvédelem a hatalom, a bürokrácia része volt, következésképpen lejáratta magát. A bizalmatlanságból fakadó hátránnyal indul ma minden szervezet, amely a falut, a mezőgazdaságot célozza meg a programjával. Ez a helyzet persze a tiszta lappal indulókat sértheti, de talán rendjén is van így, hiszen hosszabb időben mégis csak azok számítanak egy csaknem fél országnyi népesség megértésére, bizalmára, akik ezt a cselekedeteikkel is bizonyították. Több az adósságuk, mint a vagyonuk A faluval, a mezőgazdasággal érvelők tülekedése a mai, zavaros időben mégsem jelent előnyöket a megvédendőknek. A szövetkezetek jelentős része napi fizetési nehézségekkel küszködik, sokuknak több az adóssága, mint a vagyona, mint egy termelőszövetkezeti elnök kesernyés-szellemesen megfogalmazta: már csak az életüket kockáztathatják. A kétségbeejtő anyagi helyzetet tetézi a rájuk zúduló társadalmi harag, amelyet a folyamatos élelmiSzerár-emelések váltanak ki. Pedig az élelmiszerár-emelkedések nagy hányadát a gyengén működő hazai ipar és a drága kereskedelem okozza. Az ellentmondások egész sora sújtja a mezőgazdaságot, miközben a rendezésre — legalábbis szavakban — vállalkozók túlságosan sokan vannak. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, a TOT — korábban egyedüli érdekképviselő — utódszervezete bizalmi válsággal küszködik; a pártok még keresik saját magukat, egyelőre csak hangoskodnak; a nemrégiben megalakult Magyar Agrárkamarát is jobbára a saját munkájának megszervezése foglalja el. Nincs szervezet tehát, amely — a mezőgazdaság számára éppen a legrászorultabb időben markánsan képviselné és védené az ágazat érdekeit. S ez nemcsak — talán nem elsősorban — az agrárgazdaságnak hátrány, hanem az egész társadalomnak is, hiszen gazdaságilag terhelt, politikailag feszült helyzetben a megfelelő élelmiszer-ellátás is veszélyben van. A huszonkettes A huszonkettes csapdája az, amikor a hatalom partnert keres a tülekedők között, de ezt a kutatást nem segíti elő kellően a saját eszközeivel sem. Az egész élelmiszer-gazdaság képviseletében valószínűleg a Magyar Agrárkamara tudna a leghamarabb együttműködni a mindenkori hatalommal, képviselve a parasztság érdekeit. A kamarai működésnek ugyanis nemzetközi gyakorlata van, ami tanulmányozható, átvehető, á hazai körülményekhez igazítható, tisztán piaci érdekegyeztetésre, a szakmai irányítás társadalmi ellenőrzésére vállalkozó szervezet lehet. Az persze igaz, hogy a Magyar Agrárkamara most szerveződik, s nem feltétlenül fogadóképesen várja a rá háruló teendőket. A működés garanciái nélkül pedig nyilvánvalóan nem kaphat jogosítványokat. A kormányzat, amely keresi agrárpartnerét, elősegíthetné ennek a helyzetnek a megoldását, ha anyagilag is megfelelően támogatná az új szervezetet. Ez megfelelne a nemzetközi gyakorlatnak is, hiszen a szakszolgálati feladatok ellátása és társadalmi ellenőrzése mindenütt közpénzekre alapozódik. (MTI-Press) V. Farkas József A KECSKEMÉTI „BOHÉMEK” A siker sokí * íig éltet V SAJTÓPOSTA A KÖLCSÖNADÓ FUTHAT A PÉNZE UTÁN — AVAGY: Mit tett vagy mit nem tett meg a végrehajtó? Jótett helyébe jót ne várj — tartja a közmondás, amelynek keserű valóságát bőrén érzi a szerkesztőségünkhöz minap panasszal fordult olvasónk, akinek nevét és lakcímét a kérése alapján nem tesszük közzé, íme az elgondolkodtató történet, ahogyan elmesélte: — 1988 augusztusa volt, amikor egyik ismerősöm bekopogott hozzám, s arról beszélt: nagy bajban van, hiszen a férje hosszabb ideje kórházi ápolás alatt áll, 5 pedig fizetés nélküli szabadságát tölti, aminek következményeként elfogyott a család pénze. Átérezve a helyzetét, eleget tettem a kérésének és kölcsönöztem részére 1000forintot. Pár nap múlva 250, nem sokkal később még 400 forintot kért és kapott tőlem. Az ügyletről írásos Megállapodást kötöttünk, amely szerint ugyanazon hónap utolsó napjáig törleszti az adósságát. Am erre nem került sor. Mivel bizonytalannak tűnt a pénzem visszaszerzése, a bíróság segítségét kértem. A bíró úgynevezett fizetési meghagyás révén akarta rendezni a dolgot, ami nem sikerült. Végül is kénytelen voltam végrehajtási eljárást igényelni. A végrehajtó 1988 november közepén járt az adós lakásán, akinél nem talált lefoglalható ingatlant, s azt is megállapította — a személyi igazolványát átnézve —, hogy munkahelye sincs. Erről jegyzőkönyv készült, amely e mondattal fejeződik be: a végrehajtás szünetel. Gondoltam, hogy a várakozás pár hónapig tart, ám tévedtem, hiszen 1 év lett belőle. Ekkor a megyei bíróság elnökének közbenjárását kérelmeztem, mire az elnökhelyettes ezt válaszo/ta 1989. El. XV. C. 38/3. számú levelében: „A végrehajtó az ügyben csak akkor tud további intézkedést tenni, ha Ön bejelenti, hogy az adós időközben lefoglalható ingóságot szerzett, vagy bejelenti az adós munkahelyét. A végrehajtási törvény rendelkezései szerint ennek hiányában a végrehajtási eljárás folytatására nincs lehetőség." Megemlítem, hogy magam is átolvastam a vonatkozó rendelkezést, amiből kiderült: a bíróság hivatalból köteles érdekemben minden lehetőt megtenni. Ezt azonban cáfolta a megyei végrehajtó iroda osztályvezetője, aki az idén januárban kelt levelében kioktatott: ha a jövőben törvényszakaszt idézek, nézzem meg a két sorral lejjebb írtakat is, melyek kimondják: a végrehajtó felhívhatja a végrehajtást kérőt, hogy az adós lakó- és munkahelyét maga állapítsa meg. , • De hát könyörgök, nekem se módom, se jogom nincs éjfélé nyomozásra ... Természetesen mi is elővettük a bírósági végrehajtásról szóló törvény- erejű rendeletet, s ennek 37. paragrafusa így hangzik: Ha az adós lakóhelye (tartózkodási helye) íagy munkahelye ismeretlen és az adósnak lefoglalható vagyontárgya nincs, a végrehajtó intézkedik, hogy az adós lakóhelyét (tartózkodási helyét) és munkahelyét a rendőrségi, társadalombiztosítási, illetőleg népesség-nyilvántartási szervek a rendelkezésükre álló adatok alapján állapítsák meg, és közöljék a végrehajtóval. A következő bekezdés azonban tényleg tartalmazza a 14/1979. (IX. 17.) IM számú miniszteri rendeletet, miszerint a végrehajtó felhívhatja a végrehajtást kérőt a szükséges adatok beszerzésére. ' Kissé furcsának véltük, hogy a bíróság ez utóbbi, tehát a már említett törvényerejű rendeletnél alacsonyabb rangú jogszabályt alkalmazta kizárólagosan, így hát javasoltuk a panaszosnak: e tényre hívja fel a megyei bíróság figyelmét. Ahol időközben, új elnjöjc, J^ib^j^ty^akb^,- reagálásával nem is késett, amelyben közölte: az űgybeni válaszlevél hangnemét és az adott tájékoztatást kifogásolhatónak és tévesnek tartja. Egyidejűleg figyelmeztette a munkatársát, hogy az állampolgárok ügyeit körültekintően, lelkiismeretesen és a felesleges eljárást mellőzve intézze, és a hozzá fordulóknak helyes felvilágosítást adjon. Summa summárum: a végrehajtási eljárás ismét folytatódik, az intézkedési határidő pedig március 30. Csak remélhetjük, hogy ezzel véglegesen lezárul e tanulságos eset! Sokáig betegeskedtem, amiatt küldtek el Jól tudom, hogy a munkahelyen valamennyi dolgos kézre nagy szükség van manapság, ám arra álmomban sem mertem gondolni, mily egyszerű okból küldheti el alkalmazottját egy cég. Saját tapasztalatom mások okulására teszem közzé: Minden tavaly, november közepén kezdődött, amikor hirtelen megbetegedtém. Elmentem az orvoshoz, aki azonnal táppénzes állományba vett. Azután a vizsgálatok egész sora következett, röntgenfelvételen voltam, majd a belgyógyászaton stb. Ezek végeztével kaptam a különféle kezeléseket, melyeknek örültem, hiszen napról napra jobban éreztem magam. Végül is december végére meggyógyultam, úgyhogy január 2-án kellett volna munkába állnom. De ezt nem tehettem, mert néhány nappal korábban, még a keresőképtelenség idején, megszüntette munka- viszonyomat a kenyéradó gazdám. Derült égből villámcsapásként ért ez a döntés, amelynek okáról érdeklődve ezt a feleletet kaptam: sokáig betegeskedtem, amiatt küldtek el. Úgy gondolom, aki nem maga idézi elő betegségét, az azért nem okolható, tehát arra való hivatkozással nem is köthetnek útilaput a talpa alá. Vagy most már mindenféle lehetséges egy munkáltatónál? H. Gy.-né Kiskunhalas Ha olvasónk határozott időre szóló munkaszerződés alapján dolgozott, mely december 31-éig volt érvényes, akkor a munkaadó jogszerűen dönthetett arról, hogy a munkaviszonyát nem hosszabbítja meg. Ez esetben tekintet nélkül kell lenni a betegségre, családi eseményre stb. Amennyiben Önt határozatlan időre alkalmazták, akkor törvényellenesnek tűnik munkaviszonyának a betegsége ideje alatti felmondása. Erre vonatkozóan a munka törvénykönyve végrehajtási rendeletének 22. paragrafusa tartal- , máz konkrét tilalmat. • • Abban egyébként igaza van, hogy a dolgozó hibájául nem róható fel ama betegség, melyet nem ő okozott. Amennyiben a munkahelyén nem sikerült kellőképpen tisztáznia az ellentmondásos ügyet, annak kivizsgálása érdekében és a szükséges intézkedés megtétele céljából forduljon levélben a megyei tanács vb munkaügyi osztályához. A kecskeméti Bohém Ragtime Band neve talán nem csak a jazz- barátoknak cseng ismerősen, hiszen koncertplakátjaikkal az elmúlt évben mindenki találkozhatott a megyeszékhe-. lyen, s a tavaly ősszel megrendezett ragtimetalálkozó immár a negyedik volt a sorban. Tulajdonképpen ők Kecskemét egyetlen jazz-együtte- se, az utóbbi időben mégis mintha kevesebbet lehetne róluk hallani. Az együttes alt szaxofonosát, Korb Gézát kérdeztem: vajon mi a hallgatás oka? — Nem hallgatunk, dolgozunk. Az ősszel többször is felléptünk Budapes-- ten, szilveszter éjjel Ausztriában játszottunk, nagy sikerrel. Egyébként szükségünk is van „pihenőre”, hiszen ősz óta két új tagunk is van. Fajkusz Zsuzsi hegedül, mivel a bendzsós Szászi András neje, „Jumbi”, immár három- gyerekes családanyaként nem tudott tovább ragtime-ozni. Végre azokat a „kritikusainkat” is kielégítettük, akik a rezeket hiányolták a bandából, mert Palotás Gábor személyében trombitással is bővültünk. — Tavaly, még a régi összeállításban, lemezt készítettetek. Őszintén szól- vetvén még nem láttam az üzletekben. — A nyáron jelent meg első nagylemezünk Original Rags címmel, amit, sajnos, Kecskeméten nem lehet kapni. A megrendelt példányokat ugyanis a Művelt Nép visszaadta kft.-vé alakulásuk idejére, azután pedig kijelentették, hogy a maradékra nem tartanak újfent igényt, mert a lemezünk iránt minimális a kereslet.- Kecskeméten ennyire értetlenül fogadták a tevékenységeteket? — Szerencsére nem mindenki. A városi tanács például jelentős összeggel támogatta a lemez megjelenését. Most már negyedik éve a helyi OSZK biztosítja a próbahelyiségünket, ingyen. A ragtime-találkozókat sem tudnánk megtartani a Traverz, a SZÜV, az Ag- rikon volt KISZ-vállalkozása és a BRG támogatása nélkül. Állandó szponzorról, persze, nem is álmodhatunk. Most még sokszor az is gondot okoz, hogy a három Budapesten és a két Szegeden tanuló tagunk idejét a kecskemétiekével összeegyeztessük. — Ennyi probléma sem tudja,kedveteket szegni? — Mindannyian szeretjük a ragtime- ot. És amit az ember szeret, azért sok áldozatra képes. Egy-két siker sokáig éltet egy zenekart. Mikor már-már elmúlik a hatás, mindig jön egy következő siker. — Idén lesz öt éve, hogy elkezdtétek az ismerkedést a ragtime műfajával. A tradicionális jazz-együttesek általában jegyzik az ilyen évfordulókat. — Mi is akarunk egy „jubileumi” koncertet csinálni áprilisban, bár lehet, hogy ősz lesz belőle. — Hogyan tervezitek a\jövőt? —• Nagyon szeretnénk végre egy igazi saját klubot, ahol havonként zenélnénk a törzsközönségünknek, no, meg persze, mindenkinek, aki arra téved. Ez nemcsak azért jó, mert közönséget nevelünk magunknak, meg a műfajnak, hanem azért is, mert egy klubban három-négy órát kel^ zenélni, s erre bizony edződni kell. Júniusban Hollandiában, a Tilburgi Jazz Meetingen is három koncertet kellett adnunk, tizenöt órán belül, s bár nagy sikerünk volt (az országhatáron kívül valahogy mindig jobban teljesít az ember), azért mégsem árt, ha hozzászokunk a „hosszú menetekhez”. Régi — és valószínűleg távoli — tervünk Joplin Treemonisha című ragtime operájának színrevitele, de ehhez a hangszerelési munkákon kívül sok jó énekesre, egy jó kórusra és természetesen színházra, no, meg pénzre lenne szükségünk. Egy másik -— sajnos, szintén pénzigényes — tervünk egy nemzetközi ragtime-találkozó megszervezése. Vannak jó ragtimeegyüttesek külföldön is. Az amerikaiak valószínűleg anyagilag elérhetetlenek a számunkra, de Európán belül meg lehetne oldani. Közeli terveink: egy német, egy holland turné, egy-»lengyel egyetemi koncertsorozat, és esetleg egy románjai út. Hogy ebből mi'fér bele ebbe az évbe, az még kérdéses. Petőfi Nyomda azonnali belépéssel felvesz vegyésztechnikust laboratóriumi munkákra. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Petőfi Nyomda műszaki osztályán Kecskemét, Külső-Szegedi út 6., vagy telefonon: 76/28-777. 600 Visszaigényelhető-e az örökölt föld a tsz-ből? A lajosmizsei Skultéti Gyula több mint 10 esztendővel ezelőtt örökölt körülbelül 5 hektárnyi földet az édesapjától, aki termelőszövetkezeti tag volt. Olvasónk azonban nem lépett a közösbe, hiszen ipari szakmával rendelkezik, s abból élt. Az örökölt birtok szinte automatikusan került a gazdaság tulajdonába, amelyért alig 5 ezer forintnyi, úgynevezett megváltási összeget fizettek. A most is tanyán lakó örökös nemrégen elhatározta: gazdálkodni fog,, s ahhoz az egykori tulajdonát szeretné visszakapni. Csakhogy arról hallott, hogy az igénylésének kielégítésére egyelőre semmi lehetőség nincs, legfeljebb új föld vásárlóként jöhet számításba. Ezt igazságtalannak tartja, és aziránt érdeklődik: miféle kedvező fejlemény várható e kérdéssel kapcsolatosan a jövőben? Nos, mindenekelőtt arra kell válaszolni — és nemcsak olvasónknak, de sokaknak —, hogy az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán ugyan napirenden volt a földtulajdon kérdése, ám a honatyák végül is az új parlamentre testálták örökségül a vonatkozó döntést. Jelenleg tehát a korábbi határozatuk alapján hatályos jogszabály az irányadó. Ez utóbbi szerint a földmegváltás alapján létrejött tsz- tulajdon visszaadása nem lehetséges. Más a helyzet, ha a szövetkezetből kilépő személy kéri vissza egykori tulajdonát, vagy kívülálló örökös tart igényt a közös használatban lévő, s még meg nem váltott területre. Ekkor ugyanis kiadható a tulajdoni jogosultságnak megfelelő birtok. Itt fontos megjegyezni, hogy nem a föld mérete a lényeges szempont, hanem a föld termőértéke. Ebből következően egyesek kaphatnak a bevitt területüknél kisebb nagyságú, de értékesebb földet, mások pedig az eredetinél kisebb aranykorona-értékű, ám nagyobb méretű birtokot. Végül is a most birtokba került föld aranykorona-értékének kell megegyeznie a betagosított terület termőértékével. A nagyüzemi táblák megbontásával kapcsolatosan a szövetkezeti kollektívának van döntési joga. Kikapcsolták de miért? Családunk felnőtt tagjai dolgoznak, napközben tehát egyikünk sincs odahaza. Ezzel mit sem törődik az áramdíjbeszedő, aki ilyenkor rendszeresen csönget, kopog. Ezt tette január 9-én is, amikor szintén zárt ajtót talált. Jobb híján azonban a helyszínen hagyta az értesítést az esedékes számla összegéről. Mivel nem volt időm elmenni a vállalat irodájába, hogy befizessem a Itartozást, így azt postai csekken egyenlítettem ki. (A 485 i forintról szóló feladóvevényem a birtokomban van.) Már el is felejtettem az egészet, amikor február 8-án fizetési felhívást kaptam, melyben az említett összeget kérték tőlem, nemleges reagálásom esetén kilátásba helyezve a szolgáltatás megszakítását. Az ügyintézésre a feleségem vállalkozott, aki telefonon felhívta a céget, s az egyik hölgynek minden fontosat elmondott a díjaz áramot — tartozásunk rendezéséről. A válasz az volt: rendben a dolog. Ezután végleg fátylat akartam borítani az ügyre, ám a cég ebben megakadályozott, ugyanis február 22-én kikapcsolta 9. emeleti lakásomban az áramot. Ekkor már én nyúltam a telefonhoz, s el- mondtan a Démásznak mindazt, ami a jogtalan és igazságtalan intézkedésről eszembe jutott. Érveim hatottak, ugyanis még aznap késő délután újra lett áram a lakásomban. A sztori itt véget érhetne, ha tudnám, hogy a hűtőben tárolt és az áram megszakítása miatt tönkrement élelmiszerek költségét ki téríti meg nekem? Persze, valamelyest áz is megnyugtatna, ha valaki garantálná, hogy a hasonló kellemetlenségekre többé nem kerül sor. Egyelőre késnek e válaszok. És közeleg a víllanydíj kasszírozásának újbóli ideje. Vajon mi vár rám, ha a díjbeszedő megint hiába keresi fel az otthonomat, a Pá- kozdi csata utcában? Major András Kecskemét ÜZENJÜK „Hangszerjavító” jeligére, Kiskunhalasra: Un azt tette szóvá telefonbeszélgetésünk során, hogy a kereskedelem által forgalmazott, magyar gyártmányú hangszerek minősége nagyon gyenge, következésképpen már a kevés használat után is meghibásodnak. Feltehetően az ebbéli országos tapasztalatok késztették az ipari vezetőket arra, hogy a világ legnagyobb hangszerkészítő cégéhez, a japán Yamahához forduljanak a kéréssel: komplett gyártási eljárással és a hozzá való technikával segítse a magyar hangszergyártást, hogy az a jövőben a világpiacon is versenyképes termékeket produkálhasson. Vári Ádámnak és társainak, Kiskunhalasra: Magunk is osztjuk az Önök véleményét, hogy az utóbbi hetekben életbe lépett drasztikus mértékű élelmiszerár-emelés következtében mind több család kerül a szegénységi küszöb közelébe, vagy az alá, mely állapot enyhén szólva fékezően hat az emberek munka-, illetve vállalkozói kedvére. Ezen intézkedések nyomán számos tiltakozó megnyilvánulásra került már sor, a Fogyasztók Országos Tanácsa pedig nemrégen arról határozott, hogy munkatársai felmérik: miképpen hatott az árnövelés az egyes rétegekre. Csak remélhetjük, hogy tapasztalatukat a kormányzat is figyelmesen áttanulmányozza. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefonszám: 27-611 K. J.
