Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

1990. március 31. • PETŐFI NÉPE • II SPORT • SPORT A jövő bajnokainak és az egészségűkre igényeseknek épült A MOB elnöke sportcsarnokot avatott Kalocsán 9 A kalocsaiak új büszkesége, az új sportcsarnok. Egy ideig vita volt róla, hogy milyen, a testnevelésre és a sportra alkalmas fedett létesítmény épül­jön a 619-es Számú Szakmunkás- képző és Ruhaipari Szakközépis­kola mellé, mígnem a jövő igényeit is figyelembe vevő döntés született: Kalocsa város tanácsa sportcsar­nok létesítése mellett döntött, amely megfelelően kiszolgálja majd a mintegy 1000 tanuló testne­velési igényeit, valamint a város verseny- és tömegsportját . is. A több mint két évvel ezelőtti előrelátó döntés eredményeként csütörtökön, a kora esti órákban az alkalomhoz illő módon ünne­pelhették a 45 x 22 méteres küz­dőterű és 600 nézőt befogadó, új létesítmény átadását. A sportcsarnok birtokba vevőit és a meghívott vendégeket — köz­tük Schmitt Pált, a Magyar Olim­piai Bizottság elnökét, dr. Dankó László kalocsai érseket és Gaborják Józsefet, a megyei tanács elnökét — Szalóki István, a városi tanács elnöke köszöntötte. A Sükösdi Vegyesipari Kisszö­vetkezet által épített — főként vá­rosi erőforrásból és megyei hozzá­járulásból készült — ■ létesítményt Schmitt Pál, a MOB elnöke adta át. „Ezen a küzdőtéren minden bi­zonnyal lesznek majd izgalmas, drámai fordulatokban bővelkedő mérkőzések, de azt kívánom, hogy sok örömben, sikerben is részük le­gyen. Arról azonban sose feledkez­zenek meg, hogy a város lakossága a fiataloknak szánta, akik tekintsék kötelességüknek a gondozását, úgy őrizzék értékeit, mintha sajátjuk lenne. Ne feledkezzenek meg róla, hogy nemcsak a jövő bajnokainak, hanem az egészségükre igényesek­nek is épült.” Szűcs László, a város sportfel­ügyelője vette birtokba az új létesít­ményt, majd a tornászok, karaté- sek, kézilabdázók, röplabdázók ad­tak ízelítőt abból, hogy a csarnok valóban a jövő utánpótlás-nevelé­sének igazi műhelye lehet. 9 A testnevelés és sport műhelye, amelyet a kalocsai fiatalok töltenek majd meg tartalommal. A test és a lélek harmóniája elválaszthatatlan Interjú dr. Dankó László kalocsai érsekkel Az elmúlt évtizedekben aligha volt rá példa, hogy egyházi személyiség vendégeskedett volna a testnevelés és sport műhelyének avatásán. De hát változnak az idők; s ami a múltban példátlan volt, ma már akár példa is lehet... Valószínűleg hasonlóan gondolkodhatott dr. Dankó László kalocsai érsek is, aki a sportcsarnok ünnepélyes átadása napján a lelátón ülő fiatalokkal együtt izgult, s egy-egy szép, sportos megoldás láttán nem restellte összeütni a tenyerét sem. Ezt a ritkán látott pillanatot használtuk ki, hogy megkérdezzük: minek tulajdonítható a lelki és testi nevelés „kézfogása?” *. — A test és a lélek kultúrája mindig is a szívből gyökerezett — mondta a kalocsai érsek. — Teo­lógiai és morális tanárkéút mindig szép feladat­nak tartottam, hogy a fiatalságot a sport szerete- tére neveljem. Katolikus emberként is szükségét láttam a test és a lélek harmóniájának. Nevelő­munkám során sok tapasztalatot szereztem,, hi­szen 1987-ben jöttem haza Olaszországból, ahol, nyolc évet töltöttem Rómában. Kellemes megle­petés volt számomra, hogy az olaszoknál termé­szetes volt a testnevelés és á sport iránti igény, s ma, amikor nálunk az egoizmus, a meg nem értés tapasztalható, nagy szükség van a lelkek nevelé­sére. A test és a lélek harmóniája ebben az össze­függésben is elválaszthatatlan. — Mire vállalkozik az egyház ennek a, tár­sadalmi összefogást igénylő, szép feladatnak a megoldásában? — Hitünk lés meggyőződésünk szerint arra tö­rekszünk, hogy megértessük az emberekkel egy­más tiszteletének, megbecsülésének szükségessé­gét. Ennek részeként az egyházaknak fel kell vállalniuk a testkultúra igényeinek felkeltését és ápolásának szükségességét. Hiszen a sport olyan eszköz, amely közelíti egymáshoz az embereket. Ezért is örülünk, hogy Kalocsa sportlétesítmény- nyel gazdagodott. — Ön éveket töltött a pápa közelében, mi­lyen volt a szentatya sporthoz való viszonya? — A pápa igazi sportember volt, rendszeresen síelt és mindig kimutatta a sport iránti érdeklődé­sét. Ha Magyarországra jön, erről á véleményé­ről önök is meggyőződhetnek. — Ha már szóba hozta a pápa magyarorszá­gi látogatását, engedjen meg egy kérdést: ho­gyan alakul a programja, lát-e lehetőséget ar­ra, hogy Bács-Kiskun megyébe is ellátogat? — Az én óhajom az lenne, hogy Kalocsára is elvezessen az útja, de négynapos itt-tartózkodása során, valószínűleg, zsúfolt programja lesz. Egy­házi szempontok alapján mind a négy égtáj irá­nyában küldetése lesz. A burgenlandiaknak is lehetőséget kell adni, hogy találkozhassanak vele az osztrák határ kötelében, a kárpátaljaiak és az erdélyiek pedig Kelet-Magyarországra várják. A déli országrészbe nemzetiségi találkozót ter­veztek neki. Ezek azonban csak térvek, mert a Vatikán még nem jelezte vissza a program végle­gesítését pa mondta dr. Dankó László kalocsai érsek. Banczik István REMÉNYKELTŐ VÁLTOZÁS BAJÁN? Ismét palánkközelben a kosárlabda mágusa Ha azt mondom: Baja, így folytatod: Sugovica. Ha azt mon­dom: bajai kosárlabda, rávágod: Kovács József. 0 az, aki három évtizeden keresztül szinte össze­forrt a bajai kosárlabdázással. Előbb játékosként, 1977 őszétől pedig edzőként írt történelmet a város sportjában. Irányításával két bajnoki bronzot, egy ezüstöt és 1987-ben MNK-t nyert a BSK. Amikor a bajnoki döntőbe vezényelte csapatát, majdnem trónt építettek neki, nem sokkal később mégis menesztették. Másfél éve Kovács Józsefet és a kosárlabdát viszonzatlan szere­lem fűzi össze. Most eljött'az ide­je a viszonzásnak. Hétfőtől ismét Kovács került a kék-sárgák kis- padjára. j- Mikor ült utoljára az imént említett ülőalkalmatos­ságon ? — Egészen pontosan 1988. no­vember 24-én. Egy nappal ké­sőbb már Rátvay Zoltán vojt a vezetőedző. ■ -— Mint tudjuk, őt sem hagyták megmelegedni rajta. Két hónapra rá Kancsár Zol­tán következett a sorban, aki helyett hétfőtől ismét ön vezeti a csapat edzéseit. Kik kérték fel erre a feladatra, és meddig szól a mandátuma? . — Hogy kollektív bölcsesség ál­láspontja volt-e vagy sem, nem tu­dom. Nekem személy szerint Ag- falvy György, a BSK kosárlabda­szakosztályának vezetője szólt, hogy segítsek a bajnokság végéig. — Annak idején kurtán­furcsán távozott a kosárlabda­sportból. — Az akkori vezetés és én nem jöttünk ki egymással. Közöltem, hogy amíg ők a helyükön marad­nak, a nevem kosárlabdázás ürü­gyén nem kerülhet szóba.- Távozásakor hányadik helyen állt ,az együttes, és hol a bajnokság végén? — A hetedik helyünket 1988 őszén várakozáson aluli teljesít­ménynek értékelték. Végül úgy maradtak benn az „elit kosár­ban”, hogy a szövetség tízről ti­zenkettőre emelte az A csoport létszámát. — A mostani bajnokságban is elég harmatosán szerepel­nek. A rájátszás előtt csak sze­rencsével sikerült elcsípniük a nyolcadik helyet. Gyakran lá­togatott ki a Posta S. sport- csarnokba? — Minden mérkőzésüket meg­néztem. Az első, egy-két pontos vereség után azt gondoltam: pech. A második után, hogy sújt­ja őket a balsors. A harmadik után, hát... Utóbb már kelle­metlen volt mérkőzésekre járni. — Talán ekkor kezdődött el Kancsár Zoltán vezetőedzősé- gének alakulásában a vissza­számlálás?. — Ez nem az én dolgom. Tény, hogy a nyolcadik helynél sokkal több van ebben a gárdában. ' <£— A rájátszás első köre áp­rilis elsején, a Bp. Honvéd elle­ni találkozóval fejeződik be. Mi a vasárnapi mérkőzés tétje? — Az, hogy mer-e a csapat játszani. Likár, Ágh, Veress sé­rüléssel bajlódnak. Varga csak csütörtökön kezdte el az edzése­ket. A fővárosi összecsapás után egy hónap szünet következik. Szeretném ez alatt az idő alatt rendbe szedni a csapat szénáját. Remélhetőleg a fiúk partnerek lesznek ebben, lesúrolják ma­gukról a rozsdát, és a Csepel elleni találkozón, kosárlabda cí­men, olyan produkciót mutat­nak be, amivel sikerül a közön­séget megint kicsalogatni a sportcsarnokba. — Végezetül árulja el, hogy a fia, aki jelenleg a Videoton csapatát erősíti, szintén vissza­jön a Bajai SK-hoz? — Ugyan! Lacinak még nem is mondtam, hogy újra a bajai férfi­kosárlabdázók edzője lettem. Szabó Etelka MŰKÖDÉSBEN A HELVÉCIÁI „GÓLAUTO-MATA” Százezerért sem vállalt fél idényt... RÖVIDEN • A Kecskeméti Szigma Karate SE shy- to-ryu szakosztálya április másodikán, hét­főn este toborzót tart. Az ősi tradicionális irányzat kedvelőit a. Bányai Júlia Gimnázi­um tornacsarnokába várják, este hat órától. Szegezd! Attila edző elmondta, hogy gyer­mekek és feínőttek is jelentkezhetnek, akik megtekinthetik a már igazolt versenyzők edzését. • Ma délelőtt 11 órakor játssza harmadik mérkőzéséta magyar jégkorong-válogatott a C csoportos világbajnokságon. Az ellenfél Kína együttese lesz, amellyel eddig kilenc találkozóra került sor, ebből három kínai, három magyar győzelemmel, három pedig döntetlennel ért véget. A legutolsó mérkő­zést tavaly márciusban Sidney-ben. a világ- bajnokságon játszotta a két válogatott, és ott 5—3-as ázsiai győzelem született. • Akárcsak 1970-től minden évben, az idén is —- ma és holnap 9 órától — megren­dezik a Káli László nemzetközi szabadfogá­sú birkózó-emlékversenyt. A viadalra ezúttal Dunaújvárosban kerül sor, ahol keletnémet, román, svájci és csehszlovák versenyzők mellett legalább hetven hazai birkózó részvé­telére számítanak. Ez a verseny lesz az utolsó válogató a májusi Európa-bajnokság előtt. Sakkpraktikák Rafinált enfberek a sakkozók. Nem­csak a saját, hanem az ellenfél, sőt, a játszmát követően, a versenybíró „lé­péseit” is alaposan kiszámitják. A vari­ációk végtelenjéből íme kettő, a ma befejeződő kecskeméti nemzetközi baj- nokságról. A Bőr—Gyimesi játszmában a két- két órára előírt kötelező lépésszámot meghúzták, de a függőig még körülbelül harminc perc van hátra. Gyimesi órája ketyeg, állása egy fokkal jobb, a fiatal játékos felállva vár, majd lépését boríté­kolják, Az éjszakai elemzés hatására másnap előnyét lépésről lépésre fokoz­za, a hatodik óra végén simán nyerésre áll. Igen ám. de az ellenfele sehol! Közel egy óra után tért vissza a terembe, ahol kérdésünkre közölte, hogy ezt a tegnapi' várakoztatásért kapta a kis Gyimesi. Az övét érő ütés ellenére a parti végül békés kézfogással zárult. A függő játszmákat úgy sorolja a versenybíró tovább, mintha döntetlent játszottak volna a felek. Ezt, persze, a szovjetek is nagyon jól tudják. A Sofri- gina—Jevdokimov játszma . a sötét szinnei játszó; mester fölényét hozta. A bűvös negyvenedik lépés után állása olyan könnyen nyerhető volt, hogy a versenybírók már-már el is könyvelték az eredményt. Nem így történt, ugyanis az egy társasághoz tartozó honfitárs­nője feladás helyett függőre adta a játszmát. Jevdokimov másnap egy fél ponttal alacsonyabb pontcsoportból kapott ellenfelet, de pechje volt, mert ő is szovjet volt, s Volkov ellen csak re­mizni tudott. Másnap a függöborítékot még csak fel se bontották, és Sofrigina már nyújtotta a kezét... (PÁL) Hideg, esős, csúnya vasárnap volt. Fázósan húzódtak összébb a Helvécia —Félegyházi Honvéd „megyeegyes labdarúgó-bajnoki” nézői. Egészen a második félidő hatvanadik percéig. Ek­kor a hazaiak karmestere csinált két cselt a jobb oldalon, majd lehetetlen szögből, a kapus fölött a hosszú sarok­ba emelt. Néhány pillanattal később a bal oldalon tűnt föl a barna hajú le­gény, most is gyorsabb volt ellenfelei­nél, de a változatosság kedvéért lapo­san suvasztotta a hosszúba a lasztit. A közeli „éttermet” szorgalmasan láto­gató szurkolók követelték a mesterhár­mast, nem is hasztalanul. A hazai ked­venc újból a bal oldalt választotta, is­mét faképnél hagyta védőjét, jobbal csinált egy cselt, majd ugyanazzal a lendülettel, az idegösszeomlás szélén tántorgó kapus hasa alatt, ballal pör­getett a hálóba. Élvonalban sem látni hasonló trükköt! A meccset egy hete játszották, ám valószínűleg azóta is Mata Józsi mes­terhármasáról regélnek a helvéciai szurkolók. □ □ □ Lenin utca 50. Itt lakik a huszonhat esztendős játékos. A ház kívülről még nincs befejezve, pedig már régóta elérte mai készültségi fokát. Tíz esztendeje épült, adta meg a választ a ház ura, azóta nem sikerült a végleges formába önteni. Nehezen indult a beszélgetés, vendéglátóm nem értette, minek kö­szönhető az újságíró érdeklődése. Zár­kózott ember benyomását kelti, a kapu előtt könnyebben föltalálja magát, mint beszélgetés közben. Kérdeztem, hogy él, mivel foglalkozik a megyei első osztály egyik sztárja. Az állami gazdaság festőrészlegében dolgozik, hangzott a tömör válasz. Amíg a cégnek jobban ment, addig kaptak a sportolók némi munkaidő­kedvezményt, ám hosszú ideje semmit. A legjobbnak és a leggyengébbnek is le kell melóznia a nyolc órát. Mata Józsi halkan megjegyezte: jobb is ez igy, mert régebben sokan rossz szemmel nézték, több hátránya mint előnye származott a gazdaságnál abból, hogy a község csapatában kergeti a labdát. Két fia van, megértésben éldegélnek Helvéci­án. Előhozakodtam azzal a kérdéssel, amiért tulajdonképpen fölkerestem a helvéciai gólgyárost: Többek állítása szerint a magasabb osztályok valame­lyikében lenne a helye. Miért nem lehet elmozdítani Mata Józsefet Helvéciá­ról? Mi tartja a településen, miért nem kívánkozik jobb csapatba, ahol több pénzt kereshetne? Hosszas hallgatás a válasz. Nagy ne­hezen kibökte: játszott ő már a KSC- ben. Nem érezte jól magát, Mohovics­csal, Hegyivel nem akart vitázni, rossz volt a hangulat a csapatban, az idény végén ott is hagyta a kék-fehéreket. Megfutamodott? Nem, erről nincs szó. Egyszerűen elkívánkozott abból a gár­dából. És tavaly, amikor az általa is kedvelt Losonczy volt az edző? Úgy hírlik, százezer forintot kínált Matá- nak azért, hogy a tavaszt Kecskeméten játssza, mégsem ment. Akkor sérült volt, felelte. Tulajdonképpen most sem tudja, miként viselkedne a térde komo­lyabb igénybevételnél. A porccal szen­vedett sokáig, igaz, nem pihentette ele­get. Most nincs vele problémája, de az is igaz, hogy hetente csak háromszor edzenek. De a meccseken ebben az osztály­ban is faragják Matát, kardoskodtam. Az ellenfelek tudják jól: nélküle fogat­lan oroszlán a Helvécia. Ha őt hidegre teszik, nincs, aki előkészítse a gólt vagy- a hálóba juttassa a labdát. Ez igaz, de jó itthon, a szurkolók, a barátok szeretik, nem szívesen hagyná itt a csapatot... □ □ □ Már kifelé ballagtunk az eső áztatta udvaron, amikor, játszadozva a gon­dolattal, megkérdeztem: Mi lenne, ha megjelenne a „Táskás úr” és rangos csapathoz hívná? Úgy látszott, most először mégis elgondolkodik. Mi len­ne? Valószínűleg elbizonytalanodna. Sok pénzt is kínálna, erösködtem. Minden a térdemen múlik, hangzott a rá jellemző felelet. Pedig, akkor talán a házat is be lehetne fejezni, néztem végig az építményen. Talán, hagyta rám Mata József. Rajtmár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents