Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

1990. március 30. • PETŐFI NÉPE • 3 HÁROM HÓNAPOS HALADÉK ... Merre kerülje el a várost az M5-ÖS autópálya? Fintor gás a kiteregetett szennyesek fölött Még ennyi szennyes! Komolyan mondom, közéletünk már egy jó nagy mosodára emlékeztet, ahol mindenki koszos takarókat, kö­pönyegeket vagy fehérneműket lobogtat, tereget, mosónőt meg alig látni — talán mert korán hal­nak —, s ha feltűnik egy-kettő, az is csak a kezeit mossa. Es micsoda szagok terjengenek! Nem csoda, hiszen több évtized szennyese tor­nyosul a mosoda közepén, s akár a közkedvelt böngészdében, min­denki lázasan turkál. Aki ráismer, vagy ráismerni vél valaki szennye­sére — monogram, esetleg szag után, tudomisén —, magasra emeli, lobogtatja, széles gesztu­sokkal magyarázva a többieknek. A szája habzik nem a mosópor, s minden sértegetést megenged ma­gának, csak a forró vizet nem. Arcáról a düh, a gyűlölet csak ak­kor tűnik el, amikor a pártjelvé­nyére pillant. Ilyenkor ellágyul­nak vonásai, gyöngéden a pleesni- re leheli, s fényesítgetni próbálja más frissen megszellőztetett szennyesével. S amikor ugyanezt teszi más, az ő koszos gatyáját lobogtatva, olyan komikus csap- kolódás kezdődik, hogy szem nem marad szárazon. De a legröheje- sebb az, amikor ugyanannak a pártnak a jelvényét viselők ráz­zák, teregetik a szennyest, sőt ráncigálják szakadásig. A szociáldemokraták ketté is szakadtak, ahogy a kisgazdákból is lett kettő. Es mit olvashattunk közvetlenül a választások előtt a Kis Újságban? Azt, hogy a Füg­getlen Kisgazdapárt főügyésze, Torgyán József politikai szélhá­mos, lélekgyógyászhoz kellene fordulnia, nyíltan egyeduralomra tör, Hitler kedvenc szavajárását hangoztatja ő is, s ami pláne meg­bocsáthatatlan; suk-süköl. Ezt ír­ja róla a saját pártjának a lapja! Mintha csak azt kiabálnák or~ szágnak-világnak, hogy nézzétek, milyen röhejesek vagyunk, még a főügyészünk is pszichiáterre szo­rul. Ki érti ezt a logikát? De lehet említeni közelebbi — kecskeméti — példát is. A Magánerő nevű lap legutóbbi számában, az SZDSZ helyi szer­vezetének egyik aktivistája, He­gedűs Gábor klikknek, önző. cé- . lók egyesítette érdekszövetségnek nevezi pártja városi vezetését, rá­adásul seftelnek, megalkuvók, iszákosok, hazudnak, és így to­vább. Nem tudom, hogy igaz-e vagy sem, amit állít, de számomra nem is ez az érdekes, hanem az, hogy akkor mit keres közöttük? Vagy ha mindezek ellenére szívé­hez legközelebbinek az SZDSZ-t érzi, akkor miért járatja le or­szág-világ előtt, saját szennyesü­ket kiteregetve? Milyen érdek késztette erre? Ha egy másik párt tagja volna, akkor meg lehetne érteni, így viszont csak találgatni tudnék, amitől Isten mentsen. Nem is érdekel. Ezt is csak azért említettem, hogy érzékeltessem: bizonyos szempontból mennyire röhejes a politikai kultúra (is!) ma hazánkban. Hol vagyunk a sokat emlegetett nyugati mintától! Ahol legalább olyan gyarlók a párttagok, vezé­rek, mint nálunk. Azt, hogy a Kennedy-fivérek szerették a whis­kyt, a szép lányokat, megszellőz­tethette az ellenzéki sajtó, de köz­ben rengeteg dollárt, fáradságot volt hajlandó arra áldozni saját pártjuk, hogy kicsapongásaikból mennél kevesebb kerülhessen nyil­vánosságra. A vitákat, viszályo­kat, személyes nézeteltéréseket le­rendezték párton belül, zárt ajtók mögött. Mondván: az igazság, az őszinteség szép szavak, de a hű­ség, a felelősség sem randák. S megnézheti magát, aki árulásra vetemedik — ezt már a Pál utcai fiúk is komolyan vették! —, ada­tokat, az adott párt presztízsét ve­szélyeztető információkat hozva nyilvánosságra, illetve adva ütő­lapként más pártok kezébe. Ráadásul más a magánélet és más a közélet, a politika. De ha már mindenáron összefüggésbe hozzák e kettőt a mosodában to­longok, turkálók, akkor érdemes előhozakodni egy családi példával is. Mondjuk, van egy szerencsét­len apa, akinek prosti lesz a lánya, részeges a felesége, a fiának az a dilije, hogy belepisil a virágvázá­ba, a sógora meg ellopta a Szokol rádióját. Nos, ha ez az apa úgy próbál rendet teremteni családjá­ban, hogy kiáll a piactérre és kiki­abálja az egészet, legjobb esetben kiröhögik... De a szennyest teregetők, rázo- gatók a tehetség, a tudás tisztele­téről is hajlamosak megfeledkez­ni, mi több, a szakértelmet össze­kötik a pártállással, vallással. Am biztos vagyok abban, hogy a kör­nyék legjobb sebészének kése alá kerülve, azonnal megfeledkezné­nek arról, hogy a doki egy másik párt tagja, napi egy üveg konyak az adagja, s két szeretőt is tart magának hites felesége mellett. Mert amikor élessé válik a helyzet (hasonlatossá a szikéhez), ami­kor élet-halál kérdése a tudás, a tehetség, akkor minden más so- kadlagos szempont. De miért csak akkor, uraim ? Es előtte meg utána miért hajlamosak csak aszerint megítélni embereket, hogy kom­munista, kisgazda, szoedem, zsi­dó, keresztény, cigány, vagy hány konyakot iszik, milyen szenvedé­lyeknek hódol stb. A szoedemek sem azért veszítettek a választá­sokon, mert az ő Annájuk pezsgőt ivott, nyugtatót szedett és elkenő- dött a szemfestéke. Az ilyesmiken is lehet jópofáskodni, de mi közük a pártmunkához, a szoedemek vi­lágnézetéhez, politikájához? — Kudá a kultúra, csókolom ? Szennyes van elég, s micsoda szagok terjengenek! Igen, sajnos, van elég ok a fintorgásra. Bűzlik, sok minden bűzlik, ráadásul keve­rednek a szagok, s egyre nehezebb őket azonosítani. Minden bizony­nyal Aczél Géza megállapítása a helyes, aki A térség kritikája című versében így fogalmaz: „Uraim: itt Ázsia-szag van!” — Pedig hát, Európába igyekeznénk ... Koloh Elek Apácák a kórházban A Szociális és Egészségügyi Minisztérium pályázatán nyert támogatás tette lehetővé, hogy a ferences betegápoló nővérek munkába állhatták a pécs-bányatelepi kórház geriátriai osztályán. Szeretettel gondozzák az öre­geket, a súlyos betegeket, vigasztalást nyújtanak a haldoklóknak, a kórházi munka mellett elbeszélgetnek a magányosokkal, sőt, utógondozást is vállal­nak. A két nővér mellett már három fiatal jelölt (obláta) is segít a munkában. (MTI-fotó) HIÁNYCIKKEK ÉS DRÁGASÁG Tovább csökkent a kiskereskedelmi forgalom NAPKÖZBEN Egykapus vagyonvédelem Szerda este Kecskemét Város Tanácsának díszterme zsúfolásig megtelt érdekelt telektulajdono­sokkal, szakemberekkel, érdeklő­dőkkel, hogy közösen — lakossági fórum keretében —, együtt gon­dolkodva állapodjanak meg az M5-ÖS autópálya Kecskemétet el­kerülő szakaszában. Fáy Ferencné tanácselnök­helyettes bevezető szavai után Berg Tamás, az Országos Közúti Főigazgatóság osztályvezetője re­ferátumában elmondta: a 12 évvel ezelőtt készült, s azóta többször módosított tanulmányi terv, amely kijelölte az elkerülő útszakasz nyomvonalát, kiegészült környe­zetvédelmi létesítmények tervezé­sével, de ugyanakkor azt is megál­lapította: a közlekedési tárcának az M5-ÖS autópálya építése mindig mostohagyermeke volt. De nem halasztható tovább az elkerülő szakasz megépítése, s szeretnék az eddigi nyomvonalat véglegesíteni. Amennyiben a lakosság, az érde­keltek hozzájárulnak az autópálya elkerülő szakaszának vonalvezeté­séhez, 1991 második, felében meg­kezdődhet a kisajátítási, illetve az ezt követő kártalanítási eljárás, a kiviteli tervek elkészítése. Lipták Attila, az Uvaterv tervezője a nyomvonalat ismertette ■— igaz, a részletes helyrajzi számokat, sőt, neveket is tartalmazó, nagyméretű térképeken erről a résztvevők már előzetesen alaposan. tájékozódtak — hangsúlyozva, hogy az útépítés 30-35 méteres sávot szakít ki a kö­zösségi és egyéni területekből. Eze­ken a helyeken a meglévő épülete­ket lebontják, a tulajdonost kárta­lanítják, illetve területcserét aján­lanak fel. A hozzászólások—amelyek kö­zül néhány nem volt mentes a túl­fűtött indulattól, de végül is hig­gadt mederben folyt a tanácskozás — jogosan azt firtatták: volt-e a nyomvonal kialakításában több variáció, mert a jelenlegi túl közel halad el a városhoz, kettészelve a megyeszékhelyet és a hozzácsatolt Hetényegyházát, emellett növek­szik a környezetszennyeződés is. Néhányan, nem ok nélkül, meg­kérdőjelezték a tizenkét évvel ez­előtt kialakított koncepciót, város- rendezési tervet. Akkor az út nyomvonala hobbikerteken ke­resztül vezetett, amelyek mára már több ezer család napi megélhetését szolgálják, nem is beszélve azokról a lakóépületekről, amelyekbe fia­tal házaspárok költöztek. Az alap­vető hiba — mondta az egyik fel­szólaló — a telkekre a telekkönyv­ben nem rendeltek el építési tilal­mat. (Ha ez megtörténik, akkor 10 év múlva ki kellett volna sajátítani. A szerk.) Ezt azonban pénz hiá­nyában nem vállalta senki! Abban az időben nem sokat törődtek a lakosság érdekeivel, nem volt fő megélhetési lehetőség a kert, mert igaz, hogy eladták a kertet, biztosí­tották mentességét a kisajátítástól, de építési, felújítási engedélyt nem adtak. Ezért — s már ez követelés­ként hangzott el — vizsgálják felül a nyomvonalat, vagy azonnal kezdjék meg a kisajátítást, a kárta­lanítást. Sok véleményt summázva így le­hetne csokorba kötni: a tervezők alakítsanak ki új, Hetényegyházá- tól nyugatra vagy Kecskeméttől északkeletre elkerülő nyomvona­lat. Az utóbbi, vélemények szerint, kevesebb gondot okozna a város polgárai számára. Igaz, a déli és a nyugati forga­lom — a jelenlegihez hasonlóan — a városon keresztül bonyolódna le. Ez tehát nem a legideálisabb megoldás. A beruházó, a tervező nem zár­kózott el ettől — bár korábban hosszasan bizonygatták, hogy az eredeti nyomvonal még ma is sze­repel a városrendezési tervben, s ez a legjobb megoldás —, de ez, mint mondták, késlelteti az esetleges ki­vitelezés megkezdését. A tanácsel­nök-helyettes ezután három kér­désre kért választ: mennyi időbe telik az elkerülő szakasz nagyobb íve — Hetényegyházát is elkerülő — tanulmánytervének elkészítése, ha nem lehet közös nevezőt kiala­kítani, mikorra készül el az elkerü­lő szakasz, s van-e lehetőség a la- josmizsei vasútvonal az autópá­lyán kívüli elhelyezésének? A ter­vezők kijelentették, ha erre megbí­zást kapnak, három hónap alatt elkészítik a tanulmánytervet, a vasútvonal áthelyezésére több terv is készült, ám a kivitelezés megkez­désére, időpontjára garanciát nem adtak. Végül is, a lakossági fórum — több hozzászólást meghallgatva, azok egyes elemeit magáévá téve, s a tanácselnök-helyettes javaslatát elfogadva — egyhangúan azt kér­te: az elkerülő szakasz nyomvona­lának tanulmánytervét Hetényegy- háza nyugati határát elkerülve ké­szítsék el, amely lehetőséget terem­tene a nyugati és a déli forgalom városon kívüli elvezetésére, s ezt június 30-áig—a megrendelés szó­ban, hivatalosan is elhangzott — terjesszék ismét a lakossági fórum elé. Ez a negyedéves haladék, re­mélhetőleg, mindenki számára megfelelő lesz, s nem odázza el az elkerülő szakasz építésének meg­kezdését. Gémes Gábor toll be a szakminisztériumhoz, további támogatás reményében. Ha ezt az indokolt és remélt támoga­tást a kiskun város megkapja, akkor a majdan sokoldalú szolgáltatást nyújtó egészségügyi és családvédelmi intéz­mény az 1991-es év első félévére elké­szülhet. Ebben kapna helyet több gyer­mekorvosi körzeti rendelő, az ifjúsági orvosi rendelő, a nővédelmi, a kisma­ma- és csecsemővédelmi szolgálat, a családsegítő központ és annak ötszo­bás átmeneti szállása, az alkohol- és ideggondozó, valamint laboratórium a műszeres vizsgálatokhoz. Képünkön a Kunép dolgozói a zsaluzóanyagot állít­ják össze. (Kép és szöveg: Némedi László.) A technikai fejlődés az élet bármelyik területén kezdeti zavarokkal jár együtt, sőt tragédiába is torkollhat. A repülés hőskorának is megvoltak az áldozatai. Lángoló hidroplánok estek szét dara­bokra. Bátor kísérletezők lelték halálu­kat a levegő meghódításáért azóta, hogy a magasba törő Ikarosz szárnyait el­égette a nap. A mai korban is megvannak a techni­kai fejlődés áldozatai, vagy inkább pórul járt alanyai. Míg elmésebbnél elmésebb megoldásokon nyugvó riasztóberende­zésekről hallok, s a biztosítókat szinte már családtagjaimnak érzem a rádió­reklámokból, az újságokat kinyitva megdöbbenek. A hírek riasztóbbak az eddigi vagyonvédelmi találmányoknál is. Lopnak, ahol csak találnak valamit. Tolvajok járják be az országot. Oda és akkor csapnak le, ahová \ és amikor akarnak. A minap ellopták az Országos Meteorológiai Szolgálat szélirány- és szélsebességmérő műszerét a ménteleki erdőből. Hatvanezer forinttal ez még nem is számit túl nagy tolvajlásnak A hét bűnügyi krónikájában szerdán ismertetett—megyénkben az elmúlt na­pokban történt — 14 lopás között. Volt 600 ezer forintot érő zsákmány is! Lopják, azaz lopták a cipőket is. Kecskeméten, a Centrum Áruházból egy hónap alatt hat párral távoztak volna fizetés nélkül. Ennyi lábbelitolvajt jel­zett az a riasztókészülék, amelyet a pénztár mellett, egy fából készült dob­bantó felett helyeztek el. Aki ezen átha­lad — ha csak közben hasra nem esik — s nem ad okot a készüléknek, hogy jelezzen, tiszta lappal indulhat cipőjével az életbe. Nézegetem a riasztót. Működésére nézve titoktartás kötelez. Mindenesetre jelzi, ha itteni cipő van valaki lábán. A hozzá való faemelkedő híd a vagyon­védelemhez. De milyen ingatag híd ez? Egy férfinak — feltehetően rendésznek — kell állnia a pénztár másik oldalán, míg az onnét hiányzó, másik érzékelőt is megvásárolja az áruház budapesti köz­pontja. Ez a féllábas megoldás leköt egy embert, akinek az a feladata, hogy meg­felelő irányba terelhesse _a vevőket. Most ugyanis a bejárat a kijárat, és a kijárat a bejárat. Az 50 százalékos va­gyonvédelem — a másik érzékelő és egy terelőajtó híján — kiborító fogyasztó­nak és áruházi alkalmazottnak egy­aránt. A legenyhébb kifejezés a terelö- emberre, hogy elmehet a...! Megszűnik-e ez a nyomorúságos ál­lapot? Az áruház titkárságán megnyugtat­tak : hamarosan megérkezüc a felszere­lés hiányzó része. Attól fogva már két- kapus lesz a vagyonvédelem a cipőosztá­lyon. Addig viszont gólhelyzet! K —1 A fogyasztási cikkek iránti kereslet az év első két hónapjá­ban folyamatosan csökkent. A kereskedelemnek, elsősorban az élelmiszereket árusítónak, mind nagyobbak az értékesítési gondjai, s egyelőre felmérni sem tudják: elkelnek-e például a húsvétra beszerzett készletek — igy összegezhető a Kereske­delmi Minisztérium most elké­szült gyorsjelentése a fogyasztá­si cikkek piacáról. A forgalmi adatok tanúsága szerint a kiskereskedelem az év első két hónapjában 119,7 mil­lió forint értékű árut értékesí­tett, fogyasztói áron 12 száza­lékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában, változat­lan áron azonban — tehát mennyiségében—9,1 százalék­kal kevesebbet . Az első két havi forgalomból a vállalatok 42 százalékkal, az újonnan alakult gazdasági társulások 10 száza­lékkal, a szövetkezetek 31, az egyéb vállalati szervezetek 14, a magánkereskedők pedig 3 szá­zalékkal részesedtek. Az év eleji jelentős áremelke­dések miatt az élelmiszer-forga­lom 12,7 százalékkal, a vendég­látás bevétele 19,4 százalékkal esett vissza a múlt év hasonló időszakához képest. Az értéke­sítési gondok növekedése szinte valamennyi kereskedelmi szak­mában további gazdálkodási, érdekeltségi és pénzügyi problé­mákat vetít előre — állapítja meg a gyorsjelentés. A kereskedelem beszerzései a hazai forrású árualapokból mérsékelten — 3,7 százalékkal — növekedtek, az import azon­ban 2,6 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Az importliberalizáció eredményeként műszaki áruk­ból, kultúrcikkekből és vegyi­árukból a behozatal ugyan to­vábbra is növekvő tendenciát mutat, valamivel kisebb mér­tékben nőtt az import élelmi­szerekből és élvezeti cikkekből is, de számottevően csökkent vasárukból, tüzelő- és építő­anyagokból. A kereskedelem készletei összességében növe­kedtek — elsősorban élelmisze­rekből. Az év első két hónapjának forgalmi tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a belföldi kereslet — meglehetősen alacsony szin­ten — várhatóan tovább stag­nál. Nem várható növekedés a tőkehúsforgalomban, ami a ta­valyihoz képest igen jelentősen — 30-40 százalékkal — vissza­esett. A kereslet növelése érde­kében néhány húsipari vállalat és húsüzem kedvezményes áron kínál egyes húsféleségeket és húskészítményeket. Ám a ta­pasztalatok szerint e termékek kereslete sem kiugró, s nem ha­ladja meg a tavalyi szintet. Az egyébként is olcsóbb húsfélék iránt várhatóan növekednek az igények, ám belőlük nincs kellő árumennyiség. A drágább ter­mékek forgalmának élénkítésé­re több határ menti megye kez­deményezte az élelmiszer-kivi­teli tilalom részleges feloldását, hogy el tudják adni a drágább húsipari termékeket. Ez ügyben még nem született döntés. A kereskedelem felkészült a húsvéti ünnepekre, ám — akár­csak az ipar — nem tudja fel­mérni a várható igényeket. A magas árak, illetve a szokott­nál lényegesen több magánvá­gás miatt jelentősen csökken a kereslet, de ennek mértékét még felbecsülni sem tudják. Füstölt árukból például mintegy 10 százalékos forgalomcsökkenés­sel számolnak. Továbbra is gondot okoz a kereskedelemnek a cukorellá­tás. Noha februárban már nem voltak hiányok, a biztonságos készletek kialakítására még mindig nincs lehetőség, mert az újabb áremelésekre számitva a cukorgyárak keveset szállíta­nak. Az ipar és a kereskedelem tárgyalásai e területen eddig nem jártak eredménnyel. Ked­vező viszont, hogy megszűnt a fűszerpaprika-hiány, bar ez el­sősorban annak köszönhető, hogy ennek a cikknek az ára is több ízben emelkedett. Az iparcikkek kínálatában nem sok a változás, továbbra is hiánycikk a hazai hűtőszek­rény, mélyhűtő, automata mo­sógép és gázbojler. Az autóal­katrész-ellátás is változatlanul kritikus — állapította meg a gyorsjelentés. Épül a gyermek-egészségügyi és családvédelmi központ Kiskunfélegyházán Kiskunfélegy­házán a mentőál­lomás és a szak­orvosi rendelőin­tézet szomszédsá­gában, az idén ja­nuárban kezdő­dött meg a városi gyermek-egész- segügyi és család- védelmi központ alapozása. Amint a mellékelt fény­kép bizonyítja, ezekben a napok­ban az intézmény emeleti falait épí­tik a kivitelezők. Ennek jogát, elő­nyös árajánlatá­val és Félegyházán sem ismeretlen megbízható tevékenységével, határidő- tartásával a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat nyerte el. Az építkezés megközelítőleg 27 mil­lióba kerül, de ehhez még hozzá kell számítani az általános forgalmi adót, melyet jelen esetben, hiszen közérdekű intézményről van szó (!?), még vissza sem lehet igényelni az APEH-től. Az Egészségügyi Minisztérium pályázatán nyert ugyan a félegyházi tanács ötmil­lió forintot, a Petőfi tér 7. szám alatti — volt kórházi gégészet és rendelő — épület értékesítéséből befolyt 15 millió­val égyütt sem fedezi a város pénze a teljes költséget. A tanács egészségügyi osztálya ezért újabb pályázatot nyúj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents