Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-29 / 74. szám

1990. március 29. • PETŐFI NÉPE • 3 SZÉN, URÁN ... Beborult az ég a fúrótornyok fölött is? Ha egyszer elkezd fázni a nép ... Alighanem meg kellett volna szívlelni az olajbányászoknak azt a jelmondatot, amit kiskunmajsai telepük raktárának falán ol­vastam: „Dolgozz keveset, nem érhet bal­eset!” Többen vannak ugyanis köztük, akik úgy vélik, nem lenne ma ennyire"padlón a vállalat, ha a kiskunsági olajmezőt nem 15 év alatt rohammunkában, hanem 20-30 évre elosztva termelik ki. Amikor hosszas fejtörés után sem értet­tem, mi lett volna ebben az előnyös az or­szágnak, egy jó ismerősöm — egyébként termelésirányító a bányászatban — a követ­kező hasonlattal élt: — Ha kiszúrsz egy labdát, hogy a kijövő levegővel egy gyertyalángot táplálj, kis lyu­kat fúrsz, hogy minél tovább tartson a lég­áramlás. Amikor mi megfúrjuk a talajt, a kiáramló gáz hozza fel az olajat. Ha pedig a gáz elfogy, lent marad az olaj. Nem tudok, s ha tudnék sem akarnék vitatkozni az elmélettel. Egy tény: a hajdan szépreményű olajipar, hasonlóan az energe­tika szinte minden ágazatához, egyre köze­lebb kerül a „padlóhoz”. A felduzzasztott munkáslétszám mára a kiskunsági bányá­szatban is feleslegessé vált. A MEGYEI TANÁCS ÜLÉSÉNEK NAPIRENDJÉN: Foglalkoztatáspolitika és szociális gondoskodás Rablógazdálkodás ? Kiskunmajsa az olajbányászat lelke, a fúrási üzemegység központi telephe­lye itt, a Duna—Tisza közén. Nem lát­szik még rajta. Toldott-foldott épüle­tek, egymáshoz tákolt faházak, az ud­varon többmilliós értékű munkagépek. Az alkatrészraktár oldalán, tetején időnként meg-meglebbent egy lemezt a szél. Itt-ott elárvult lakókocsik, melye­ket évekig munkásszállásnak használ­tak. Egy kicsit minden az ideiglenesség látszatát kelti. Jó ötvenes férfi megy át az udvaron, szívesen beszél, de a nevét nem szívesen adná a mondandójához. — Miránk soha nem áldoztak. Néz­ze ezeket az értékes munkagépeket! Amikor kértük, hogy ide építsék a ko­csimosót, elengedték a fülük mellett, megépítették Halason. A személyko­csiknak? Ha ezeket be akarjuk vinni, rengeteg pénzbe kerül, külön útvonal- engedélyt kell kérni. Most meg már jobb is, ha nem beszélünk, hamar kiad­ják az utunkat. Gyaunatiné Zakó Terézia geológus, de egy pedagógus veszett el benne. Szíwel-lélekkel magyarázza, szemlélte­ti a különböző kőzettípusokat, a folyé­kony arany lelőhelyét. Kérdezem, mi a véleménye arról az elméletről, amely szerint itt rablógazdálkodás folyt a ter­mészettel. — Ez így nem igaz, de az tény, hogy ha a kapacitás növelése helyett a kuta­tásra áldoztak volna többet, ma nem lennénk ilyen helyzetben. A lent . ma­radt kőzetekben megbújt olajat ma na­gyon drágán tudjuk felhozni. Horváth Csaba, a fúrási üzemegység vezetője: — Ebben az országban nagyon el­rontott energiapolitika volt és van ér­vényben ma is. Mintha megegyeztünk volna, hogy ezentúl nem lesz tél. Nem kell a vízi erőmű, bezárjuk a Szénbá­nyákat, az uránbányákat. Ha legalább azt látnám, hogy szélerőműveket létesí­tenek vagy a napenergia hasznosításán dolgoznak. Valami mellett el kell köte­lezni magunkat. Ha egyszer elkezd fáz­ni a nép, majd fúrunk a világba! Kérdésemre, hogy milyen perspektí­vái vannak ma az olajbányászatnak, vállat ránt. — Meggyőződésem, hogy mi mindig el tudjuk magunkat adni külföldön. Fúró szakembereink világszinten van­nak. Ha nem olajat, hát majd termál­kutat fúrnak vagy koncessziós területe­ket vásárolunk az arab világban. Műleépítések ? Addig is nagyszámú munkáselbocsá­tások, korengedményes nyugdíjazások folynak a január elsejével átszervezett trösztnél. Az eddigi mamutvállalat a gazdasági átalakulás során divíziókra, szakma szerinti részegységekre bom­lott, s a fúrási ágazatnak fél éve van, hogy megtanulja az önállóságot, mert az a terv, hogy júliustól kft.-vé alakul. Az üzemegység vezetője szerint máris 9 Ismét árván maradt egy bányászsisak. érezhető bizonyos javulás a szakmai összetételben, fegyelmezettségben. László András gépkocsivezető Jász- szentlászlón él. kétgyermekes család­apa, tizenöt éve dolgozik az üzemnél. Foglalkoztatása eddig nem került ve­szélybe. havonta 9-10 ezret kapott kéz­hez, s emellett nem hagyta abba a gaz­dálkodást sem, fóliázott. A család élet- színvonalát fenntartani egyre inkább szükség volt a kistermelésből befolyt jövedelemre is. — Jelenleg amolyan műleépítés fo­lyik itt — mondja. — Van, akit átirá­nyítottak a termelési részleghez, ne­künk meg felajánlották, hogy marad­hatunk, de minden hármadik héten a Dunántúlra irányítanak egyhetes mun­kára. Hát ez nekem nem fog menni, a fóliát a kazánokkal nem hagyhatom itt egy hétre. Választanom kell. — Hogyan látja: bizhat benne, hogy ha marad, lesz munkájuk? — Karbantartásokat csinálunk, de minek. Felújítani egy autót a selejtezés előtt? Egyébként csinálnak itt állásokat a középvezetőknek. A sósvíztelepet ed­dig mi kezeltük. Ha szükség volt az öblítésre, ketten odamentünk, megke­vertük az oldatot. Most odaraktak egy fúrómestert 15-16 ezerért, aztán lehet, hogy egy hónapig nem is lesz szükség a sós vízre. , Februárban, a munkásokat fenyege­tő zavaros helyzet tisztázására, a szak- szervezeti bizottság titkára levélben fordult a tröszti vezérigazgatóhoz, amelyben a felmerült gondokat pon­tokba szedte. Például: a kutatási prog­ram hiánya a fúrás gazdaságtalanságát eredményezi. Az itt dolgozóktól 1985 óta különböző áthelyezésekkel igye­keznek megszabadulni, ezzel megfoszt­va őket a munkanélküli-segélytől. Le­velében javasolta a korkedvezményes nyugdíjazás intenzívebb alkalmazását, illetve a végkielégítés bevezetését. Ja­vaslatát egyebek között azzal indokol­ta, hogy a rqunka speciális jellege miatt a környéken képtelenség élhelyezkedni. Feleslegesek?- A szakszervezeti struktúrát át­szervezték — mondja Szabó Ferenc fő­fúrómester, a fenti levél írója. — Ezzel, a titkárok tanácsával, a munkásembert kiszorítják saját érdekvédelmi lehetősé­geiből. A termelési tanácskozásokon pedig annak mondja el a panaszát, aki egyben felelős is érte? — Mit vár a kft.-vé alakulástól? — Nem sokat. Önálló pénzgazdál­kodást folytatni terv nélkül? Az OKGT-ben február közepén közük az éves tervet. Vállalkozni csak úgy lehet, ha tudjuk, mire. Egyébként nevezhet­jük magunkat bárminek, elavult tech­nológiával, elmaradott környezetvéde­lemmel külföldön sincs keresnivalónk. Az OKGT őrzi a pénzt, vagyonkezelői központot akarnak létesíteni. Ők meg­élnek a kamatokból is, miközben ne­künk nem lesz kenyerünk. — Mit ért azon, hogy őrzi a pénzt áz OKGT? — Egy fúrólyuk- nagy beruházás. Amíg keressük az olajat, a mi dolgunk. Aifiikor megtaláltuk, nemzeti kincs. Mi meg fizethetjük a bányajáradékot, 'minden 100 forintból 44,80-at. Az OKGT tehát csökkenti a beruházást, feleslegesek vagyunk. De, ha energia- válságba kerül az ország, majd elő akarnak keríteni bennünket. Márciusban a KFV módosította kollektív szerződését. A módosítások egyértelműen igyekeznek a dolgozók érdekvédelmét — még a vállalati nyere­ség rovására is — biztosítani. Végkielé­gítést, a szociális juttatások meghagyá­sát, egyedi elbírálásokat ígértek, már a most márciusban elbocsátott 33 dolgo­zó esetében is. Mialatt az újságcikk készült, a benne Szereplő jászszentlászlói László András gépkocsivezető is megválni kényszerült a vállalattól. Ide kívánkozik, hogy időközben a kutatók a Pálmonostora Dél-Nyugat 1-en olajat találtak. A kút óránként hét köbmétert ad. A gyakorlat szerint most legalább tiz próbafúrás következne a közelben, s ha újabb találat lenne, újabb tíz fúrás. Végezetül adós vagyok a három al­címben feltett kérdés megválaszolásá­val. Attól tartok: mindaddig, míg biz­tos forrásból meg nem tudom, meg­egyeztünk-e, hogy ezentúl nem lesz tél, adós is maradok. Hajós Terézia (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően Gaborják József beje­lentette, hogy Kiskunmajsa Város Ta­nácsa megyei tanácstaggá választotta Takács Andrást. A testület tudomásul vette, miként azt is, hogy dr. Dobos Ferenc, Gál Józseféi Orbán Károly le­mondott megyei tanácstagságáról. A napirendi javaslat és a szokásos tájékoztató után dr. Vargáné Verasztó Jolán, a munkaügyi osztály vezetője tartott vitaindítót a foglalkoztatás és a szociális helyzet értékeléséről és a ten­nivalókról. Az előadó hangsúlyozta: a pesszimista helyzetértékelés nem túloz, sőt újabb és újabb feszültségek kelet­keznek, s a gyógymódot menet közben kell megtalálni. Az 1991. évi közgazda- sági feltételrendszer előkészítésével egy időben biztosítani kell a gazdaság ez évi működőképességét. Bizonyos intéz­kedések azonban elkerülhetetlenül szükségesek, amelyek a munkavállalók széles rétegeit érintik, foglalkoztatási feszültségeket okoznak, s a szociális helyzet tovább romük. A gazdaság torz, elmaradott szerke­zetének megváltoztatása nem halaszt­ható, ám ez az átalakulás alapvetően vállalati kategória. A fejlesztési forrá­sokhoz jutásban a döntő szerepet a tő­kepiacnak kell játszania. Szükséges azonban az állami szerepváüalás fenn­tartása az infrastruktúra fejlesztésében, valamint a jelentősebb foglalkoztatási és eüátási feszültségek oldásában, kü­lönösen a szerkezetváltást kísérő nagy­méretű visszafejlesztési programok végrehajtásánál. A foglalkoztatáspolitikában, az elő­adó véleménye szerint, két markánsan különböző felfogás között lehet válasz­tani. Egyik, hogy a kormány nem foly­tat aktív munkaerő-poütikát, a valódi tulajdonosok megjelenése automatiku­san megoldja majd a legnagyobb fog­lalkoztatási gondokat (brit példa). A másik: a munkaerő-piaci feszültsé­gek, a munkanélküüség kialakulása részben makrogazdasági okokra is visszavezethető. Ezért az állam a piaci mechanizmusokat kiegészítve, állami munkaerő-piaci poütikával segít (skan­dináv modeü). Bács-Kiskunban ez utóbbit vállalják a szakemberek. Jóüehet, tisztában van­nak a gazdasági helyzetből adódó kor­látokkal, létrehozták a foglalkoztatás­politika területéir az egységes, szolgál­tatást hangsúlyozó szervezetet. A kü-. lönböző pénzügyi alapok a költségve­tésből támogatást nyújtanak munka­helyteremtésre, átképzésre, újrakezdési és váüalkozási kölcsönök kamatainak átvállalására, a közhasznú munkavég­zés bérfedezetére, gyakornoki foglal­koztatásra, valamint munkanélküli­segélyre. Megnőtt az elmúlt években a szociá­lis gondbskodás iránti igény, és meg­változott, kibővült a rászorulók köre. Ma már számolni keü a kis jövedelmű, többgyermekes családok igényével, va­lamint az átmenetileg vagy tartósan munkanélküliekkel is. Az oly sokszor emlegetett védőhálót nem sikerült ki­alakítani. Ugyanazon rászoruló több pénzbeni és természetbeni juttatásban is részesülhet, ugyanakkor előfordul­hat, hogy sokan semmiféle szociális tá­mogatást nem kapnak. Fő feladat az elkövetkező időszakban, hogy minden rászoruló hozzájuthasson a létfenntar­tást biztosító eüátáshoz. Bács-Kiskunban igen magas a szoci­ális otthoni férőhelyre várók aránya, jelenleg minden száz férőhelyre har­minc várakozó jut. Az elmúlt időszak­ban bővültek azon lehetőségek, ame­lyek a foglalkoztatási gondok és a szo­ciális gondozás problémakörének ösz- szekapcsolásával a mindkét helyen je­lentkező feszültségek enyhítését segít­hetik. Élni kell az ápolási díj és a köz­hasznú foglalkoztatás lehetőségével. Az idei feladatok közül a legfonto­sabb: differenciáltabb ellátást nyújtani a rászorulóknak. A munkanélküli­segély és a szociális segély csupán végső eszköz. Ösztönözni kell a munkahely- teremtést, mégpedig adókedvezmény­nyel és infrastrukturális támogatások­kal. Nem kerülhető meg az átképzés sem. Sajnos, bizonytalanná vált több mint ezer szakmunkástanuló gyakorla­ti oktatása is. A jelenlegi ismeretek sze­rint 5800 végzős diák elhelyezkedésére keü számítani, s mindössze négyezer munkahelyre várnak pályakezdőket. Éppen ezért már most keresni kell a megoldást, ilyen lehet a szakmunkás- képzőben az alapozó oktatás átszerve­zése, az általános iskolát elvégzők ré­szére új oktatási fonnák bevezetése, a középiskolát befejezőkre is kiterjeszte­ni a gyakornoki foglalkoztatást, iüető­leg tanfolyami rendszert kialakítani, s végső megoldásként ki kell terjeszteni a munkanélküli-segélyt a pályakezdők számára is. A vitában a felnőttátképzés fokozott támogatását — megyei és országos alapból — éppúgy javasolták, mint a szociális otthoni ellátás fejlesztését, egyebek közt a most üressé vált, és eladó épületek hasznosítása révén. Kü.- lön is kiemelték a szakmunkásképzés problémáit, a gyakorlati oktatási hát­tér szükségességét. Bűn lenne az általá­nos iskolát elvégző, s helyhiány miatt továbbtanulni nem tudó 14-16 éves gyerekeket hagyni elkallódni. A felszólalók rámutattak az újrakez­dési segélyhez való hozzájutás eüent- mondásaira, s arra is: az ország előtt álló, bizonyosan nehéz, feszültségekkel teli helyzetben is van megoldás — ré­gebbi hazai tapasztalatok és a piacgaz­daság kínálta külföldi példák — ami­kor is akár Japánban, akár Svédor­szágban minimális munkanélküüséggel oldották meg a szerkezetváltást. A vita-összefoglalóban elhangzott: a külföldi esetek jól működő gazdaságra érvényesek, míg a miénk súlyos gon­dokkal küszködik. De itt is megoldást kell találnunk! Valóban nem a foglal­koztatási alap a legjobb módszer, ha­nem az ösztönző adókedvezmény. Ám a helyi önkormányzatok szűkös pénz- gazdálkodása erre nem nagyon nyújt ma lehetőséget. A testület végül az előterjesztést elfo­gadta, s felhatalmazta a megyei tanács elnökét, hogy az adókedvezmény fog­lalkoztatási kihatásaival és a szakkép­zés ügyével kapcsolatos megyei állás­pontot ismételten fejtse ki levélben az ügyvezető kormány illetékeseinek. A tanács ezután személyi ügyekben döntött. Tohai Lászlót — saját kérésére történő nyugáüományba vonulása mi­att — felmentette főhivatású elnökhe­lyettesi tisztségéből, ám a testület úgy határozott, hogy a tanács mandátumá­nak lejártáig társadalmi megbízatás­ként Tohai László változatlanul betölti ezt a posztot. A tanács dr. Balogh Lász­lót, a szervezési és jogi osztály vezetőjé­nek, Kőtörő Miklóst a közgazdasági osztály vezetőjének nevezte ki. Dr. Si­mon Jenőt felmentették osztályvezetői megbízatása alól, miután ö korábban Tiszakécske Város Tanácsának végre­hajtó bizottsági titkára lett. Egy újabb napirendi pontként úgy határoztak, hogy Bács-Kiskun megye — a testület egyhangú, egyetértő állás- foglalása nyomán — kéri felvételét az Európai Régiók Gyűlésébe. Ezt követően kisebb vita bontako­zott ki a vb által engedélyezett pénz­ügyi előirányzat módosításáról, ami­nek eredményeként öt, az előterjesztés­ben szereplő tételt újra megvizsgálnak. Élesebb, elsősorban újabb pluszpénze­kért folyó harc alakult ki viszont a me­gyei központi pénzmaradványok helyi tanácsoknak történő átcsoportosításá­nak tárgyalásakor. Don Quijote-i küz­delem volt ez, miután reális lehetőség nem látszott a 201 miüió forintnak a tegnapi ülésen való újraosztására vagy gyökeresen más elvek érvényesítésére. Ezért a testület a sokszor egymásnak ellentmondó kérések, felvetések után áz előterjesztett javaslatot nagy több­séggel elfogadta, elvetve egy módosítá­si indítványt, mondván: a települések ezt a pénzt- biztosan megkapják, ha most döntés születik. Egy-két tanács­tag így is sikert könyvelhet el, mert javaslataikat — igaz, kis összegeket igényeltek — pótlólag elfogadták. Térítés a vállalat megszűnésekor A vállalatok megszűnésekor a sorkatonai szolgálatukat töltők, illetve a szülési vagy fizetés nélküli gyermekgondozási szabadsá­gon lévők eddig hátrányos helyzetbe kerültek. Ezért a március 12-étől hatályos minisztertanácsi rendelet módosította jogaikat — tájékoztatták az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban az MTI munkatársát. Ezentúl, ha egy vállalat jogutód nélkül megszűnik, s így munka nélkül maradnak az előbbi körbe tartozó dolgozók, a munkálta­tónak 3 havi átlagkeresetüknek megfelelő összeget kell részükre kifizetnie. Az összeg alsó határa a munkaviszony megszűnésekori minimálbér háromszorosa. A rendeletet — bár március 12-én lépett hatályba — mindazok­ra alkalmazni kell, akiknek a sorkatonai szolgálat, szülési vagy gyermekgondozásra kapott fizetés nélküli szabadsága február 10. óta szűnt meg. A rendelet hatályba lépését megelőző időre vonat­kozó, s a jogutód nélkül megszűnt munkáltatót terhelő fizetési kötelezettséget, a foglalkoztatási alapból teljesítik. Mindazokat, akiket ez utóbbi érint, a lakóhelyük szerinti megyeszékhelyen, illetve a fővárosban működő munkaügyi szolgáltatóirodánál kér­hetik a támogatást. V. T. Pozsony nem lesz házigazdája az Expo ’95-nek Baráth Etele nyilatkozata Az utóbbi időben mind többször elhangzik: Szlo­vákia, elsősorban Pozsony részt kér a Budapest— Bécs világkiállítás megrendezéséből. A szlovák kor­mány Vladimir Leksa miniszterelnök-helyettes ve­zetésével munkabizottságot is felállított az Expo ’95-ön való szlovák részvétel koordinálására. Szlo­vák vélemények szerint az Expo látogatóinak érdek­lődését még a Magas-Tátra iránt is fel lehet kelteni. Mit szólnak mindehhez a magyar előkészítők? Baráth Etele, a világkiállítás kormánybiztosa elmondotta: a legutóbbi osztrák—magyar vegyes bizottsági ülésen is szóba került e téma. A bizott­ság álláspontja szerint mind Ausztria, mind Ma­gyarország rendkívüli módon örül annak, hogy a Duna menti városok magas színvonalú rendezvé­nyekkel kívánják emelni a- világkiállítás színvona­lát. Tudomásul kell venni azonban, hogy jogilag Budapest és Bécs kapta meg a rendezés jogát, tehát szó sem lehet Budapest—Bécs—Pozsony világkiál­lításról —- mondotta a kormánybiztos —, majd hozzáfűzte: a magyar előkészítők egyáltalán nem tartják kizártnak, hogy a szlovák partnerek bekap­csolódjanak a világkiállításba. Ennek formája azonban nem lehet más, minthogy a rövidesen kiírandó versenytárgyalás eredményeként, szigo­rúan üzleti alapon, valósitanak meg egy-egy beru­házást. A kormánybiztos a témával kapcsolatban el­mondotta még: mivel a szlovák rendezvények va­lóban érdekesek lehetnek, s így igen sok külföldi turistát vonzhatnak, a magyar rendezők örülnek, ha Budapest és Bécs programajánlata mellett Po­zsony is színvonalas kiállításokat, fesztiválokat kí­nál a világkiállítás vendégeinek. A szlovák fél azonban mindeddig nem kereste még a magyar kormánybizottságot, illetőleg az előkészítést végző szervezetet ajánlataival — mon­dotta végezetül Baráth Etele. T 0 Viharfelhők a fúrótorony fölött. (Ferincz János felvételei]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents