Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

1990. március 28. • PETŐFI NÉPE • 3 A park mindenkié!? 9 Katona József szobra és a környéke... Igen, a park mindenkié, És mindenki úgy érzi, szemetelnie kell. És senki nem érzi, hogy le kellene hajolnia az eldobott papírért, tejeszacs­kóért. Szemetelni, rongálni kell. A park mindenkié. ■ Szemetelni, rongálni, firkálni, törni, zúzni pedig a választások heté­ben is kell? Hát hogyne! Majd csak a különféle pártok élhetik ki plakátragasztó, plakátszaggató szenvedélyülcet? Ezt azért nem. Sajnos, a szemét, a kosz ellep bennünket. Hiába ilyen, olyan felhívás, hiába a könyörgés. A választópolgárok fittyet hánynak a szép szavakra. Már-már úgy tűnik, csak az újságírók, fotósok szemét bántja a szemét. Most éppen Straszer Anrdasét, aki a mellékelt képeket a kecskeméti vasútkertbbn készítette. A vasútkert is minden­kié. (bor) 9 Formatervezett szemétgyűj­tő. Esztétikus, nem? 9 Az emlék elhalvá­nyul ... 9 Lehet ját­szani, vas van elég. (Fotók: Straszer And­rás) ÁPRILISTÓL DRÁGÁBB A FÜRDOJEGY Támogatás vagy ♦.. Emelkedik az uszodajegyek, fürdöbérletek ára. Az erről szóló értesítés jnár ott olvasható a kecskeméti fedett uszo­dában, de érvényes az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat valamennyi idényfürdőjére is. Mi az áremelés oka, hiszen január 1-jétől egyébként is magasabb vízdíjat kell fizetni — kérdeztük Varjú Tamás gazdasági igazgatóhe­lyettest. — A vízdíjak emelése — jóllehet a lakosságnak a korábbinál lényegesen többet kell fizetnie — nem előnyös a vállalatnak sem, ebből nem lesz több pénze —- hangzott a válasz. — A fürdőágazat, csakúgy, mint a víz- és csator­naszolgáltatás — változatlanul veszteséges. A vállalat az elmúlt 15 évben 85 millió forintot fizetett rá a fürdőága­zatra; s a tavalyi veszteség 17,4 millió forint volt. Mégpe­dig a 9.2 millió forintos állami támogatás mellett, mert anélkül 26,6 millió lett volna. A támogatás összege 1981 óta változatlan volt, idén azonban csökken. Ugyanakkor az infláció 30 százalék körül várható. — Mégis működnek... — A nem alaptevékenységet 'kellett úgy fejleszteni, olyan jövedelmezőséget elérni, hogy talpon tudjon marad­ni a vállalat Az idén, milliós állami támogatás mellett is, 27 millió forint veszteséget kalkuláltunk a fürdőágazat­ban — ez két és fél havi teljes bérköltségnek felel meg. Mivel a beruházási kereslet jelentősen visszaesik, az épí­tésből származó nyereség megtermelése lényegesen bi­zonytalanabbá válik. Ezért kényszerülünk április elsejétől az átlagosan 25 százalékos belépőjegyár-emelésre. — Ezzel csak vendégeket veszítenek, nem? — Tavjdy'60 ezerrel csökkent a fiirdőlátogatók száma, összesen 522 ezer vendég volt a két állandóan nyitva tartó és az öt idényfürdőben. Számolunk további visszáeséssel is, de a díjemelés 3,5 millió forint bevételi többletet jelent. — Igazából ez nem megoldás. — A mai jövedelmi viszonyok között a magyar gazda­ságban a klasszikus fürdőágazatot nem lehet nyeresége­sen működtetni. Szigorúak a hatósági előírások, magas a fix költség aránya, és sok a bizonytalansági tényező. 100 forintot pedig nem lehet kérni egy belépőért, amivel a fürdőszolgáltatás rentábilis lenne. — Valóban nem. De ha a folyamat nem áll meg, bezár­ják a fürdőket, például a fedett uszodát? — Elképzelhető drasztikus intézkedés is — mondjuk, a részleges nyitva tartás. — Ez szünnapokat jelent? — A karbantartás most folyamatos üzem mellett megy. Lehet, hogy ezt a későbbiekben nem győzzük. Egyébként az uszoda — amelyik az összeá veszteség 70 százalékát hozza össze — 22 éves, megérett a felújításra. De ennek költségét a cég nem tudja vállalni, s mint üzemeltetőnek, nem is feladata. — Hát akkor kinek? — Ha a fürdő továbbra is egyfajta szociális juttatás, akkor támogatni kell. Ezt a gondunkat jeleztük is a felügyeleti szervünknek. — Es mennyibe kerülnek majd az emelt árú jegyek ? — A felnőttjegy 30 helyett 40, a gyermek-, diák- stb. 20 helyett 25 forint lesz. Az előre megváltott tömbök, bérletek azonban egész évben érvényesek. V. T. , \ RÁDIÓJEGYZET HAJNALIG Bejáratott csapat ez már! A tavaly novemberben lezajlott népszavazás tet­te próbára őket, s akkor — ugyancsak Rapcsáriyi László vezényletével — de­rekasan helytálltak a „nonstop" közve­títésben. Hadd szóljak most is elisme­rően róluk, akik vasárnap este kilenc órától hétfő reggel műsorkezdésig igye­keztek ébren tartani a Virrasztó válasz­tó című élőadás hallgatóságát. Vagy legalább arra rábírni őket, hogy időn­ként félálomban is belehallgassanak a közvetítésbe. A legjobb munkatársi gárdáját riporterként, tudósítóként mozgósító Magyar Rádió ott volt az Országos Választási Központban, ,a pártok főhadiszállásán, a nagyobb Vi­déki városokban, s a külföldi tudósító­kat is. megszólaltatta, véleményeket, kommentárokat tolmácsolt a választás eseményéiről. Mintegy zárása volt ez annak a soro­zatnak, amelyet a rádió a pártok bemu­tatása, programjuk megismertetése ér­dekében végzett, s igen nagy követke­zetességgel vitt végig az elmúlt három hónapban. Nem tudom, hogy a pártok képvise­lői- megköszönik-e majd ezt a munkát, s egyáltalán értékelik-e, elismerik-e a tömegkommunikáció tevékenységét. Mindenesetre az a véleményem, hogy a választások sikeréhez, az érdeklődés felkeltéséhez és a nem is könnyű eliga­zodáshoz a magyar tájékoztatási szer­vek, így a. rádió munkatársai is igen nagy mértékben hozzájárultak. BÁTYAI KINCSEK Vajon ki tudja,-hogy mit mond a kalpcsai nagyharang? Azt, hogy „Bú­zakenyér jó, búzakenyér jó!" S ugyan mit felel rá a bátyai? „Akármilyen, csak lögyön!" Mennyi bölcsesség van egy ilyen népi mondásban. Mint a többi­ben is, amelyek ott élnek öntudatlanul is a közösség szóhásználatában. Ami; kor az édesanya, nagymama ringatja, altatja gyermekét, unokáját, és kicsiny versikét dúdol hozzá: „Csicsija, babá­ja ...” Vagy állni, járni tanítja ritmu- Sos énekszó mellett. Amikor a gyerme­kek játékos mondókál, csúfolódót kántalnak, "kiabálnak. Rengeteg türelmes, aprólékos megfi­gyelés szükséges mindezek megörökíté­séhez. S az a szilárd meggyőződés, hogy kincsek ezek, valamennyiünk kin­csei, s kár lenne, ha feledésbe merülné­nek, | KétTészletben, mintegy negyven per­cig, a Kossuth rádió csütörtöki és pén­teki adásában hangzott, el dr. Fehér Zoltán műsora „Bátyai gyermekmon­dókák. Egy| kétnyelvű falu gyermek­folklórja" címmel. Nehéz lett volna megszámolni az elhangzó sokféle ma­gyar és rác nyelvű mondókát, melyet a bátyai gyermekek, mint esőkérő, fecs­keköszöntő, katicabogár-röptető, csi- gabiga-hivogató, ráolvasó és állat­hangutánzó versikeként használtak természetes, köznapi módon. Talán az utolsó percekben örökítette meg ezeket a bátyai népélet legjobb ismerője, a-tudós kutató néprajzos, ki­nek munkássága megérdemli a figyel­met és elismerést. TÜCSÖKZENE Szabó Lőrinc március 31-én lenne ki­lencvenéves. A Tücsökzene, A huszon­hatodik év című kötet vagy a Lóci-versek áltjil sokak számára ismert és feledhetet­len lírikus, a Villon-balladák, a Verlai- ne-versek, Shakespeare Athéni Timon, Goethe Az ifjú Werther szenvedései cí­mű művének és más, világhírű alkotá­sok fordítója napjainkban egyre népsze­rűbb, keresik és olvassák verseit. A rádió A hét költője című program­ját szenteli Szabó Lőrinc emlékének. Hétfőtől vasárnapig hét alkalommal szólalnak meg versei, s ő maga is hang- felvételről. Pénteken este a Hajszálgyö­kerek című műsorban a róla szóló be­szélgetés rajzoljá meg emberi, művészi portréját. f. Tóth Pál ' T Két választás Magyarországon t . ______' __________„_____. _____. • ■ ■ ■ . ­A k étfordulós választással befejeződik az a — hosszú, eseménydús, váratlan fordulatokkal tűzdelt — folyamat, AMELY 1988 MÁJUSÁVAL vette kezdetét. Megdöb­bentő belegondolni, hogy (mindössze?) huszonkét hó­napja annak, amikor nemcsak Kádár János távozott az egypártí szisztéma éléről, de vele együtt több társa is, akiknek tevékenysége évtizedeken át meghatározta a ha­zai közéletet. Az új vezetők heteken belül szembetalálták magukat azzal a ténnyel, hogy jelentős erők kémek részt a Kádár János utáni korszak kialakításából. Az addig alig látható szerveződések egyre-másra kezdtek politikai — és mind­inkább pártszerű — alakzatokat ölteni, s erőpróba erő­próbát követett. Tüntetések, sztrájkok, végső határokat tapogató próbálkozások követték egymást 1988 nyarától 1989 késő tavaszáig. Mind világosabbá vált az a tény, hogy egypártí keretek között nem maradhat tartósan az ország — és egyértelműen igényelte valamennyi konst­ruktív erő a mielőbbi megmérettetést. Tudni szerette volna valamennyi nagyobb párt, hogy mekkora támoga­tottsága van a kormányzó pártnak (amely egyszersmind az elmúlt negyven év megjelenítője is), s mekkora az újjászerveződő ellenzéknek. Tárgyalásos forradalom Hosszadalmas alkudozások, kölcsönös biztosítékkere­sések, gyanakvások, garanciák kicsikarásának sorozata jellemezte az 1989 kora tavaszától augusztus végéig tartó „tárgyalásos forradalmat”. Jól látható, hogy e szakasz­ban a törésvonal az — egyre nagyobb zavarban lévő — MSZMP és a — tarka, de az alapvető kérdésekben mégis egységes — ELLENZÉKI SZERVEZETEK KÖ­ZÖTT húzódott. E hosszadalmas visszatekintésre azért van szükség, hogy VALÓBAN MEGÉRTSÜK a most zajló választások értelmét és történelmi helyét. Az eddig elmondottak megvilágítják azt, hogy a tava­lyi alkudozásokon olyan választási rendszer született, amelynek EGYIDEJŰLEG SOKFÉLE CÉLNAK KELLETT MEGFELELNIE. Egyrészt alkalmassá kel­lett tenni arra, hogy le lehessen szavazni a kormányzás előnyét élvező uralkodó pártot. Másrészt a sokféle új párt közül kiderülhessen az. hogy melyikük, milyen szin­ten parlament- és kormányképes. Harmadrészt pedig SZEMÉLYEKBEN is meg kellett jeleníteni a rendszer- váltást, hiszen a közember leginkább ebből tudja megítél­ni a változások ténylegességét. E bonyolult helyzet folyományaként valóban igen bo­nyolult választási rendszer született. A külföldi tudósítók nem győzték ezt hangsúlyozni, s a hazai tömegkommunikáció is előszeretettel idézte e vélekedéseket. Pedig a választópolgár szemszögéből néz­ve nem volt ez olyan rettentően érthetetlen. Egyrészt világossá vált, hogy személyre IS és pártra IS kell szavaz­nia. Másrészt az is, hogy e sokszereplős játszma NEM FEJEZŐDHETETT BE EGYETLEN FORDULÓ­VAL. És itt álljunk meg egy pillanatra. Úgy tűnik, hogy ez az a pont, ahol nagyon sokan hibát követtek el. Sem az apparátus, sem a pártok, sem pedig a tömegkommuniká­ció nem gondolta végig azt, hogy ENNEK A VÁLASZ­TÁSI RENDSZERNEK (VALAMINT A SOK-SOK PÁRTNAK) LOGIKUS KÖVETKEZMÉNYE AZ, HOGY A VÁLASZTÁS KÉTFORDULÓS LESZ. Az első forduló: csak a szűrés Már a jelöltállítások során egyértelműen látni lehetett: teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy egyetlen forduló­ban meg lehessen választani az egyéni jelölteket. Egyér­telmű volt, hogy március 25-én az egyéni jelöltek eseté­ben CSAK A SZŰRÉST LEHET elvégezni. A listás szavazásról világos volt, hogy eldönti a PÁRTOK ERŐ­SORRENDJÉT (legfeljebb az nem volt világos, hogy ennek megszámolására ez az apparátus alkalmatlan...). Az egyéniek esetében pedig eldönthetjük azt, hogy KIK KÖZÜL AKARUNK VÁLASZTANI? Némi za­varodottsággal reagáltak e következményekre sokan — főleg azok, akik azt hirdették, hogy március 25. „az igazság napja" lesz, akik — megalapozatlanul — azt hitték, hogy egyetlen napon minden megfordítható. Ideje lenne azt hangsúlyozni, hogy ez a választási rend­szer ELEVE KÉTFORDULÓS JELLEGŰ — és egyál­talán nem kudarc, hogy még egyszer el kell mennünk szavazni. Azt is ki kell mondani, hogy ez a bonyolult rendszer megfelel egy olyan.—- szintén .bonyolult — bel­politikai állapotnak, ahol VILÁGOS MÁR, HOGY MIT NEM AKAR AZ ORSZÁG, DE MÉG NEM EGYÉRTELMŰ, HOGY A RÉGI HELYETT MI IS LEGYEN. Végül is ez történt vasárnap: sok millió ember élt azzal a lehetőséggel, hogy NEMET MONDJON a baloldal összes változatára, leszavazzon minden olyan politikai erőt, amely odaköthető az.elmúlt negyven évnez. (Ne firtassuk most azt, hogy azok a szocialisták valóban a múlt felelősei-e, akik vereséget szenvedtek. De azt talán elmondhatjuk, hogy becsülettel járultak hozzá annak a rendszernek a lejáratásához, amelyről a nép vasárnap az ítéletét kimondta.) A kialkudott forradalom vége S ezért mondhatjuk azt, hogy e tavaszi választások lezárják a hosszú két év eseményeit. Véget ért a „kialku­dott forradalom” (ahogyan Tőkés Rudolf amerikai poli­tológus jellemezte ezt az időszakot), visszavonhatatlanul megtudhatta mindenki, hogy milyen mértékben voltak elégedetlenek az emberek azzal a rendszerrel, amely leg­alább egy évtizeddel túlélte önmagát. De mi lesz majd ezután? Választ adhat-e ez a tavaszi választás a jövőnket firtató kérdésekre? Igen is. meg nem is. Annyiban igen, hogy a rendszer- váltás legitimmé vált: vagyis zöld utat kaptak azok a politikai erők, akik mindenképpen mást akarnak és más­fele rendszerkeretek között képzelik hazánk jövőjét. Annyiban azonban nincs válasz (talán még nem is lehet), hogy nem világos a jövőbeni szereplők súlya, kormányzati ereje, társadalmi háttere és szövetségeseik köre. Egyelőre két győztes van: az MDF és az SZDSZ. Mind a kettő markánsan megformált fejlődési alternativa, aki­ket e fura választási eredmény most egymás ellen fordít. A múlt tagadása sokáig összekötötte őket. de most az a látszat, mintha feltétlenül el kellene döntenünk, hogy melyiket szeressük. A második fordulóban szinte minden körzetben kettejük versenye várható, s így valószínűleg még inkább kiéleződnek- ellentéteik. Pedig az ország jövője szempontjából az lenne a leg­fontosabb, ha e két párt megértené március 25. üzenetét: AZ ORSZÁG RÁJUK SZAVAZOTT, MINDKETTŐ­JÜKRE. (MTI-Press) Kéri László politológus Kényszerű üzletpolitikai változások a Délrövikötnél A Szeged központú, három megyés Délröviköt Kereskedelmi Vállalat teg­nap szakmai napot rendezett Kecske­méten, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának székházában. A bemutatóval együtt meghirdetett programra szép számmal gyűltek össze, akik előtt Jó­járt Miklós kereskedelmi igazgatóhe­lyettes rövid, ám annál tartalmasabb tájékoztatót tartott a cég üzletpolitikai elképzeléseiről. * Elmondta, hogy a szakmán belül sincs mit szégyellnie a vállalatnak, ugyanis tavaly egymiffiárd 350 millió nettó árbevételt értek el. Ám ezt az eredményt — az ismert gazdasági hely­zetben — tartani, illetve növelni nem könnyű feladat, ami üzletpolitikai vál­tozást követel. Tudott, hogy mindjob­ban felértékelődnek a jól fizető vevők, a nagykereskedelmi vállalatok. Ezek munkáját az importliberalizáció segíti. E lehetőséget azonban ki kell használ­ni, hiszen a márkás, márkázott külhoni áruk még mindig eladhatóak, jelentős fogyasztói réteget csábít a kevesebbet, de jót és tartósat elv alapján. Amíg az 1986—87-es években, a beszerzett áruk 30 százaléka származott határon túl­ról, addig az idei terv 50 százalék. A kereskedelmi igazgatóhelyettes el­mondta, nem hagyják figyelmen kívül azt'sem, hogy sokan éppen csak a hasz­nálati értéket kifejező fogyasztói árú cikkeket tudják megfizetni. Ezért igye­keznek az olcsóbb, ám, ha divatjában nem is a mai és holnapi, de használha-, (óságában tartós holmikat kínálni. Jó­járt Miklós, aki azt is tudtára adta a közönségnek, hogy a vállalat nem híve a vevőcsalogató engedményeknek, in­kább a szerény árképzésnek. Ez azért is - fontos, hogy az áruk minél gyorsabban és nagyobb mennyiségben hagyják el a lerakatokat. Támogatnak minden helyi jellegű kezdeményezést is 4( kiállítások, ren­dezvények —, de csak a kölcsönös elő­9 A szakmai nap befejezé­seképpen a Délröviköt készletéből — a Perfekt Reklám Stú­dió tagjainak közreműködé­sével, Czigány József rende­zésében, Pol- lermann Judit divattervező művész tolmá­csolásában — színvonalas bemutatót lát- I hatott a kö­zönség. (Fotók: Stra­szer András) in ükön alapuló, forgalomnövelő akci­ókat. A röviköttől kikerülő áruknak egyébként 60-65 százaléka az illető le­rakat megyehatárán belül talál gazdá­ra. A bács-kiskuni viszonteladókat a kecskeméti székhelyről szolgálják ki, ahol az idei nettó tervezett árbevétel 410 millió forint. 85 milliós átlagkész­lettel. Mindez pedig az alig több mint lélszáz dolgozó teljesítménye kell le­gyen. Friss hírként közölte Jójárt Miklós azt, hogy, a megye déli részének ellátá­sát szolgálva-, e hét elején a Bácska Ke­reskedelmi Vállalattal közösen bajai központú kft.-t hoztak létre.

Next

/
Thumbnails
Contents