Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 A BM Belső Biztonsági Szolgálat tevékenységét vizsgáié parlamenti bizottság jelentése A Szabad Demokraták Szövetségének és a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselői 1990. január 5-én feljelentést tettek hivatali visszaélés miatt a Fővárosi Főügyészségen. Azért kívánták a büntetőeljárás megindítását, mert a belső biztonsági szolgálat egyik tisztjé­től tudomásukra jutott, hogy a Belügyminisz­térium szervei egyes ellenzéki pártők,, valamint ellenzéki politikusok tevékenységéről törvény- ellenes módon adatokat gyűjtöttek, és ezeket különféle jelentéseikben felhasználták. Felje­lentésükhöz csatolták a Belügyminisztérium III/III—7. osztályának 219. számú, 1989. no­vember 10-én kelt napijelentését. Sajtótájé­koztatójukon további, hasonló jelentéseket is nyilvánosság elé tártak.. Az Országgyűlés 1990. január 25-én tör­vényt alkotott a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének át­meneti szabályozására, majd az 1990. január 31-ei ülésén bizottságot hozott létre az igaz­ságügy-miniszter engedélyező tevékenységé­nek figyelemmel kísérésére és „a belső bizton­sági szolgálat tevékenységének kivizsgálásá­ra”. A bizottságnak e teljesen ismeretlen tárgy­kör vizsgálatához rövid idő állt rendelkezésé­re, mert úgy értelmezte feladatát, hogy jelenté­sét még az Országgyűlés utolsó munkaülésén elő kell terjesztenie. Ezért a bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy csak néhány fontos és jól körülhatárolható kérdésre korlátozza a vizsgálatot. (A bizottság vizsgálatának részle­teiről az 1. számú melléklet ad tájékoztatást.) 1.1. Először az 1989. október 23-át megelő­ző helyzetet vizsgáltuk, ezen belül is az állam­biztonsági munkajogi szabályozásának és elvi irányításának a módját. Az állam- és közbiztonságról szóló, 1974. évi 17. számú törvényerejű rendelet, valamint a rendőrségről szóló, 39/1974. számú minisz­tertanácsi rendelet — amelyek nyílt jogszabá­lyok — nem adtak felhatalmazást az állambiz­tonsági szerveknek titkos bizonyítási módsze­rek (távbeszélő lehallgatása, postai küldemé­nyek felbontása stb.) alkalmazására. A 6000/1975. (VI. 2.) számú minisztertaná­csi határozat az 1974. évi 17. számú tvr. 12. paragrafusára való hivatkozással meghatároz­ta a Belügyminisztérium állambiztonsági fő­csoportfőnökségének a feladatait. A határozat utalt a titkos információk beszerzésére, a fel­derítő és megelőző intézkedések rendszerére, az ellenséges elemek tevékenységével szembeni védekezésre, de utalt arra is, hogy az állambiz­tonsági szervek, feladataik végrehajtása során, „jogszabályban meghatározott eszközöket és módszereket alkalmazhatnák”. A Miniszter- tanács elnökhelyettesének 1/1975. számú, 1975. júniüs 2-áú kelt utasítása rendelkezett az állam biztonságának a védelmében alkalmaz­ható eszközökről és módszerekről. Az utasítás 2. pontja engedélyezte „a rejtett operatív tech­nikai lehallgatást”, „a postai küldemények tit­kos ellenőrzését” stb. A fent említett két alap­vető titkos jogszabályt — elmondása szerint — sem a belügyminiszter, sem az állambizton­ságot irányító helyettese nem ismerte. E jog­szabályokra száznál több belügyi parancs, utasítás és intézkedés épült. Ezek igen aprólé­kosan, bürokratikusán szabályozták a titkos technikai rendszerek és módszerek alkalmazá­sát. A szabályozásnak az a módja, hogy ala­csony szintű és titkos jogszabályokkal korlá­tozták az alkotmányban biztosított állampol­gári jogokat, alapvető jogelveket sértett. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 1975-ben hatályos szövege szerint ugyanis „A Magyar Népköztársaság biztosítja az állam­polgárok személyes szabadságát és sérthetet­lenségét, a levéltitok és a magánlakás tisztelet­ben tartását.” (66. paragrafus) A bizottság a formai jogi hibáknál súlyo­sabbnak tartja a titkossággal leplezett politi­kai irányítás módszerét. (Például a 6000/1975. számú minisztertanácsi határozat 8. pontja szerint „A belügyminiszter az állam biztonsá­ga helyzetéről és azzal összefüggő kérdésekről köteles rendszeres tájékoztatást adni "a párt és az állam illetékes vezetői részére.”) Igaz, hogy az állampolgári, emberi jogokat tiszteletben tartó országok is alkalmaznak ilyen módszereket, valamint, hogy egyes or­szágokban sokáig késett a nyilvános szabályo­zás, ez azonban nem lehet mentség a magyar viszonyokra. Nálunk a belső feszültségek el­fojtására éberen ügyelő, az elnyomást, a meg­tévesztést takargató pártállam célszerűbbnek találta a belső, titkos szabályozást. Ezzel a politikai rendőrséget bizonyos keretek közé szorította, és a maga számára ellenőrizhetőb­bé tette a szóban forgó eszközök és módszerek alkalmazását, valamint a megfigyeltek kivá­lasztását. Az ellenségkép megrajzolása, politikai is­mérveinek kiválasztása volt a pártállam politi­kai fegyvere, így például egy 1970-ben kiadott belügyminiszteri parancs elrendelte azoknak az operatív ellenőrzését, akik „az állam kultu­rális és tudománypolitikáját, irányító szerepét saját irányvonalukkal és csoportjaik tevékeny­ségével kívánják felváltani” vagy „irodalmi, publicisztikai, művészeti termékeket illegáli­san külföldre juttatnak”. 1978-ban az előbbi parancs'végrehajtását azzal a rendelkezéssel egészítették ki, hogy jelentést kell tenni a reakciós egyházi szemé­lyek káros politikai akcióiról, illetve az ellen­séges, nacionalista, „ellenzéki” egyénekről, va­lamint az összejöveteleikre vonatkozó infor­mációkról és ezek előkészületeivel kapcsolatos adatokról. Az ilyen szellemű állambiztonsági munka egyik területe volt a BM III. (állambiztonsági) főcsoportfőnökségének *111. (belső reakcióel­hárító) csoportfőnöksége, amely maga is több osztályra tagozódott. Rendszeresen végeztek lehallgatásokat, a 70-es évek végétől ellenzéki politikusok és aktivisták körében is. 1988 őszétől a szerveződő pártokról „csoport- dossziét” nyitottak; felbontották és ellenőriz­ték leveleiket, így például — meghallgatott' személy szerint — felbontották a Magyar De­mokrata Fórum lakiteleki címére érkező leve­leket. A bizottság megállapította; hogy 1989. október 3. és 1990. január 5. között ellen­őrizték a Fiatal Demokraták Szövetsége Bu­dapest, Molnár utcai irodájának postáját. Részletes, pontos adatok az iratmegsemmi­sítések következtében nem álltak a bizottság rendelkezésére, de a meghallgatások alapján vélelmezhető, hogy a Belügyminisztériumban 1989 szeptemberében, illetve 1990. január ele­jén megsemmisítésre került mintegy 1400 dosszié. A bizottságnak nincs tudomása a szá­mítógépen tárolt adatok sorsáról. Az operatív technikai módszerek alkalmazásának gyakori­ságára utal az a tény, hogy a belföldi telefon- beszélgetések lehallgatásának engedélyezése osztályvezetői jogkörbe tartozott. , 2, A bizottság vizsgálódása szempontjából fordulópontnak tekintette 1989. október 23- át, a köztársasági alkotmány kihirdetésének napját: megszűnt az egypártrendszer,'szerte­foszlott az ellenzék-, ellenségkép; egyértelmű megfogalmazásban jelentek meg az alaptör­vényben az emberi jogok'és alkotmányos vé­delmük. Az állambiztonsági szolgálatnál azonban nem következtek be a szükséges változások. Készültek tervezetek az új nemzetbiztonsági szolgálat felállítására; voltak tudományos ta­nácskozások, vezetői megbeszélések és eligazí­tások, de határozott, egyértelmű, írásba fog­lalt döntések nem születtek. A régi belső, tit­kos szabályok érvényben maradtak, a szerve­zet -—lendkerék módjára —- tovább műkö­dött. Folyt .adatgyűjtés ellenzéki szervezetek­ről és személyekről; esetenként igénybe vettek titkos eszközöket és módszereket (például le­vélfelbontást és telefonlehallgatást), tovább készültek ezekről a belső jelentések. Ezen túl­menően néhány esetben folyt olyan megfigye­lés is, amely állambiztonsági szempontból in­dokoltnak tűnik. Az iratmegsemmisítések miatt a bizottság számára nem volt megállapítható, hogy az állampolgári jogokat sértő cselekményeket kik és hány alkalommal rendelték el, de ma­radt adat arról, hogy például 1989. december 8-án lehallgatták és jelentésben rögzítették Haraszti Miklós, valamint Csurka István olyan telefonbeszélgetéseit is, amelyek semmi­féle összefüggésben nem álltak alkotmányelle­nes tevékenységgel, továbbá ugyanebben az időben a Tamás Gáspár Miklós lakásában lefolyt magánbeszélgetést is rögzítették. 3. A bizottság részletesen vizsgálta a külön­féle jelentések ügyét, mert ezek tartalmáról és sorsáról a tömegtájékoztatásban különféle ta­lálgatások, eltérő következtetések bukkantak fel. A bizottság több jelentéstípussal találko­zott. A III/III. csoportfőnökség napijelentésében olyan információk is szerepeltek, amelyek a személyiségi jogokat sértő módszerek révén keletkeztek. Ezek a jelentések a csoportfőnök­ség vezetőinek tájékoztatására szolgáltak, és titkos kódolással jelölték az információk for­rását is. A feljelentéshez csatolt, 1989. novem­ber 10-én kelt, jelentés is ebbe a csoportba tartozott és — forrásként — a távbeszélő­lehallgatást is jelölve — rögzítette Kőszeg Fe* renc beszélgetését egy külföldi ismerősével. Ilyen típusú belső jelentésből volt megállapít­ható a már említett Haraszti Miklós és Csurka István lehallgatása is. A főcsoportfőnökség titkársága — a III/III. csoportfőnökség jelentéseit is felhasználva — napi operatív információs jelentéseket is készí­tett. Ezeket már megkapta a belügyminiszter, az államtitkár, az állambiztönsági és a közbiz­tonsági miniszterhelyettes is. Ez utóbbi jelen­tésekben feltüntették az információt szolgálta­tó csoportfőnökséget, de már nem történt uta­lás az információ beszerzésének módjára. Ezek a jelentések 1989. október 23. után is tartalmaztak a biztonsági szolgálattól szárma­zó, jogsértő módon megszerzett információ­kat. Az eddig felsorolt jelentések hivatalos úton nem kerültek ki a Belügyminisztérium­ból. A belső jelentéseken kívül a Belügyminiszté­rium napi tájékoztató jelentéseket készített az állami felső vezetés, az MSZMP,- majd — 1989. október 10. után — az MSZP egyes vezetői számára. E tájékoztató jelentések tar­talmát belső, titkos jogszabály írta elő. Adato­kat közöltek a személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedések számszerű alakulásáról, kiemelt közlekedési balesetekről, az országha­tár rendjét jelentősen befolyásoló események­ről stb. Ezekben nem volt utalás az informáci­ók forrására, és általában nem is tartalmaztak titkosszolgálati adatokat. A napijelentésekhez alkalmanként külön tá­jékoztató jellegű jelentéseket is csatoltak. A bizottság rendelkezésére álló, 1989. október 25. és december 5. között készített hét ilyen jelentés többsége politikai kérdésekkel foglal­kozott — például az SZDSZ tevékenységével —, és „Szigorúan titkos” jelzést viselt. Néhány jelentésről megállapítható volt, hogy az ellen­zéki pártok által nyilvánosságra nem hozott információkat is tartalmazták. A jelentésen nem_ volt. feltűntetve, hogy . tiltott módszerek alkálmazásávát szerezték-e be ezeket az adato­kat. (A jelentések címzettjeinek jegyzékét a 2. számú rhelféktet 'fertalmazzá.)'5”’ ' Megállapítható, hogy a kormány egyes tag­jain kívül az MSZP néhány'tisztségviselője is kapott a jelentésekből. 4. Dr. Horváth István volt belügyminiszter és vezető munkatársai (Pallagi Ferenc volt miniszterhelyettes és dr. Horváth József volt főcsoportfőnök) meghallgatásuk alkalmával ismételten hivatkoztak arra, hogy számos in­tézkedésükkel a békés átmenet ügyét kívánták elősegíteni, de elképzeléseik bevezetésére idő hiányában nem került sor. Kétségtelen tény, hogy a reformfolyamat a-Belügyminisztérium- ban már 1988-ban megindult és 1989 nyarán felgyorsult. Bizottság alakult az új szabályo­zás előkészítésére, és tudományos értekezletre is sor került. A belügyminiszter a kormány -kabinet­ülésére (1989. július 3.) előterjesztést nyújtott be „Az állambiztonság kérdéseiről a jelenlegi belpolitikai helyzetben” címmel. A javaslat az alkotmányos rend védelmét, a törvények be­tartását állította az állambiztonsági tevékeny­ség fő irányába. A kabinet ülésén döntés is született a jogszabályi változások előkészítésé­ről. A politikai egyeztető tárgyalások 1/6. szá­mú, „az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtésé”-vel foglalkozó mun­kabizottsága ülésein ismételten szerepelt a nemzetbiztonsági munka átszervezésének kér­dése, de végül ez nem került be a legsürgőseb­ben megoldandó sarkalatos törvények cso­portjába. Az események felgyorsultak, a gaz­dasági kérdések kerültek az előtérbe. Az alkotmányt módositó 1989. évi XXI. törvény 39. paragrafus (2) bekezdése 1990. április 30-áig adott haladékot az alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatok­nak az Országgyűlés elé terjesztésére, illetőleg a Minisztertanács hatáskörébe tartozó jogal­kotási feladatok elvégzésére.- Időközben újabb tervezetek készültek a bel­ső biztonsági szolgálat átalakítására. A re­formmunkálatok folytak, de elmaradt a régi rendelkezések felülvizsgálata és módosítása. Vezetői szinten megvoltak az elképzelések a változtatásra, de elmulasztották — 1989. ok­tóber 23. után is — a határozott, egyértelmű, írásban is rögzített intézkedéseket mind az információgyűjtés irányának, mind a módsze­rek megváltoztatásának területén. Csak 1989. december végén adott ki dr. Horváth József, átirat formájában, egy utasítást, amely a szol­gálat munkatársait arra kötelezte, hogy ezeket a személyiségi jogokat sértő titkosszolgálati eszközöket csak az alkotmányba és a Btk.-ba ütköző cselekmények esetén alkalmazzák. > 5. A bizottság ténymegállapító munkáját . nagymértékben akadályozta, hogy a BM III/ III. csoportfőnökség majdnem teljes iratanya­gát gyorsított ütemben megsemmisítették, és hasonló módon jártak el a budapesti, valamint a megyei főkapitányságokon is. A belső szabályzatok lehetővé tették, illetve elő is írták a rendszeres, jegyzőkönyvezett irat­megsemmisítést. Ezt indokolta a szinte határ­talan adatgyűjtési munka, amely eredményé­nek nagy része vagy értéktelen információkat tartalmazott, vagy rövid időn belül elvesztette értékét. 1989 decemberében azonban indoko­latlanul nagy arányú iratmegsemmisítés kez­dődött a III/III. csoportfőnökségen. Kezdet­ben csak a valóban elavult iratokat selejtezték, majd azokat, amelyek megtartása az alkot­mány, illetve a büntető törvénykönyv változá­sai következtében törvénysértővé vált, decem­ber végére azonban már szinte válogatás nél­kül történt az iratmegsemmisítés. Többek kö­zött mintegy 1400 személyi anyag került meg­semmisítésre, s mire a katonai ügyészség a lefoglalásokat megkezdte, már csak négy „élő” dossziét találtak. Pallagi Ferenc volt miniszterhelyettes intéz­kedése nyomán 1989. december 22-étől -r fél­retéve az érvényes előírásokat — a megsemmi­sített anyagokról nem készítettek jegyzőköny­vet, sőt helyenként megsemmisítették a régi selejtezési jegyzőkönyveket is. Egyes vidéki rendőr-főkapitányságokon az ügyészi lefogla­lásokra csak január 15. körül került sor. II. A bizottság a következökben'Tátta meg­- állapíthatónak a politikai felelősséget. 1. A Belügyminisztérium, illetve az állam­biztonsági szolgálat vezetése 1989-ben szá­mos, de inkább csak elvi jelentőségű előkészítő munkálatot indított meg, és rendszeresen han­goztatta -a változások indokoltságát,- Nem gondoskodott azonban az alkotmánynak megfelelő legsürgősebb változtatásokról. El­maradt a belső szabályzatok felülvizsgálata, és az új utasítások, parancsok, intézkedések kia­dása, továbbá a személyi állomány hatékony felkészítése az új politikai és jogi helyzetre. Kétségtelen tény azonban az is, hogy az ezekre a feladatokra rendelkezésre álló idő a politikai események felgyorsulása következté­ben lerövidült. 1989-ben a szolgálatot sok, előre nem látható esemény is foglalkoztatta (Nagy Imre és társai temetése, október 23. évfordulója és a köztársaság kikiáltása, no­vember 4. évfordulója), és a békés átmenet biztosítása más jellegű, jelentékeny feladato­kat hárított az egész szervezetre. A legjelentősebb az, hogy az új alkotmány életbe lépésével egyidejűleg nem intézkedtek a belső jogszabályok hatályon kívül helyezésé­ről, és eltűrték az immár egyértelműen tör-, vénysértővé vált gyakorlat folytatását. Az 1990. januári intézkedések azt tanúsítják, hogy ha ezeket kellő időben és kellő körülte­kintéssel hozták volna meg a Belügyminiszté­rium vezető munkatársai, ez kevesebb megráz­kódtatást és politikai kárt okozott volna az országnak. 2. A vizsgálat adatai alapján feltételezhető, hogy Horváth István belügyminiszter Raffay Ernő képviselő kérdésére beosztottai — való­ságnak meg nem felelő -— tájékoztatása alap­ján adta azt a választ, hogy a Belügyminiszté­riumban csak az előírásoknak megfelelő mó­don és mennyiségben folynak iratmegsemmi­sítések. Bár a képviselői kérdésnek — a bizott­ság véleménye szerint — figyelmeztető jellege • is volt, ennek ellenére a miniszteri ellenőrzés elmaradt. így történhetett meg, hogy december 22-én, a miniszter parlamenti kijelentését követő na­pon, a miniszterhelyettes nemcsak elrendelte a további, nagyarányú selejtezést, hanem azt a saját jogkörben kiadott, szabályzatellenes uta­sításával még meg is könnyítette. III. Összefoglaló következtetések 1. Az ál­lambiztonsági szolgálat belbiztonsági csoport- főnökségét abból a célból hozták létre, hogy az állampárt támasza legyen. Felépítése, ösz- szetétele, működési mechanizmusa és titkos jogi szabályozása egy kialakított ellenségkép­hez igazodott. Ellenségnek számított minden, másként gondolkodó egyén vagy közösség. A szervezetet irányító jogszabályok és a szer­vezet működése az akkori alkotmánnyal is szemben álltak. 2. A titkosszolgálati különleges eszközök 1989. október 23. utáni alkalmazása a köztár­sasági alkotmányt sértette. Dr. Horváth Ist­ván volt belügyminiszternek, az állambizton­sági szolgálat vezetésével megbízott Pallagi Ferenc volt miniszterhelyettesnek és a III/III- as csoportfőnökség volt vezetőjének, dr. Hor­váth Józsefnek személyes politikai felelőssége van, mert ki-ki a maga szintjén megszüntethet­te volna e módszerek alkotmányt sértő alkal­mazását. Dr. Horváth József volt csoportfő­nök december végi körlevele után, amely az alkotmányt sértő eszközök alkalmazását til­totta, a felelősség köre ennél is szélesebben állapítható meg. 3. A bizottság bizonyitottnak látja, hogy amikor a pártállam széthullása már elkerülhe­tetlennek látszott, akkor a szolgálat megpró­bált alkalmazkodni a megváltozott politikai körülményekhez, de dr. Horváth Istvánnak e téren tett lépései nem voltak elégségesek. 4. A rendelkezésre álló jelentésekből kide­rül, hogy a kormány egyes tagjai információ­kat kaptak az ellenzékről is. Nem állapítható meg egyértelműen a jelentésekből: lehetett-e arra következtetni, hogy milyen eszközökkel szerezték be az információkat. A kormány egészét nem terheli felelősség azért, mert egyes tagjai olyan tájékoztató jelentéseket kaptak, amelyekről a. bizottság számára utólag kide­rült, hogy titkosszolgálati eredetű elemeket is taltalmaztak.^ 5. A bizottság megállapította, hogy & ül/ III. belbiztonsági csoportfőnökség csaknem egész iratanyagát megsemmisítették 1989 de­cemberében és 1990 januárjának első felében. E tekintetben nem fogadhattuk el azt az érvet, hogy eije azért került sor, mert az iratok pusz­ta léte is sértette a köztársasági alkotmányt, mivel az iratmegsemmisítésekkel egy időben folytatták a személyiségi jogokat sértő mód­szerekkel történő információszerzést. A párt­állam létének utolsó hónapjaiban megsemmi­sített, e rendszerre jellemző dokumentumok levéltári zárolása lehetővé tette volna, hogy azok utódaink okulására megmaradjanak. A megsemmisítés ilyen mértékéért a felelősség elsősorban Pallagi Ferencet terheli. 6. A bizottság alkotmánysértőnek tartja, hogy az MSZP két, kormánytisztséget be nem töltő vezetője — a régi pártállami gyakorlat továbbéléseként — 1989. október 23. után is kapott a jelentésekből. 7. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy dr. Horváth István belügyminiszter, Pal­lagi Ferenc miniszterhelyettes és dr. Horváth József főcsoportfőnök lemondása indokolt volt. Budapest, 1990. február 28. (MTI) (A Mai Nap c. lap információja szerint: A Belügyminisztérium által készített tá­jékoztató jelentéseket 1989. október 25. és december 5. között a következők kapták: Horn Gyula, Kárpáti Ferenc, Kovács Je­nő, Medgyessy Péter, Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Szűrös Má­tyás.) * * * ♦ * ♦ * * * ♦ ♦ * * ♦ ♦ ♦ * * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * * ♦ * ♦ * ♦ * ♦ * ♦ ♦ ♦ * * * ♦ ♦ ♦ * ♦ He ***$*********************** He He *************** He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He He 534 He He BÁCSHUS-HÚSVÉT BÁCS MEGYÉBEN IS Március 1. és április 15. között 20%-kal OLCSÓBBAN KÍNÁLJUK ► hentesáruinkat, ► szárazkolbászainkat, ► füstölt áruinkat és még nagyon sok termékünket ’ JÓ VÁSÁRLÁST! BACSHÜS ******************************************** IBM PC/XT (12 MHz órajel, 640 kB RAM. 360 kB floppy drive Multi I/O, Monochrom monitor, 20 MB winchester, 101 gombos bil­lentyűzet, DOS 3,3 operációs /tfZTZtJT_ntfFY~) Nettó'eíadási ár: 82 000,- Ft “gS IBM PC/AT/286 (12/16 MHz órajel, 1 MB RAM, 1,2 MB floppy drive, soros/párhuzamos, Monochrom monitor, 40 MB winchester, 101 gombos billentyűzet, DOS 3,3 operációs rendszer) Nettó eladási ár: 146 000,— Ft IBM PC/AT/386 (20/25 MHz órajel, 2 MB RAM, 1,2 MB floppy drive, soros/párhuzamos, Monochrom monitor, 40 MB winchester, 101 gombos billentyűzet, DOS 3,3 operációs rendszer) Nettó eladási ár: 245 000,— Ft EPSON FX 1050 printer (kábellel) Nettó eladási ár: 56 000,— Ft EPSON DFX 5000 printer (kábellel) Nettó eladási ár: 209 000,— Ft Áraink tartalmazzák az üzembe helyezés és 12 hó garanciadíját. VÁSÁROLJON AZ AGENT—INFO KFT.-TŐL Tel.: (76)47-848 v. 47-211/40 609 SZOMBATON ÉS VASÁRNAP IS Dolgoznak a kárbecslők Mintegy 18 200 viharkárt jelen­tettek be országszerte az Állami Biztosító fiókjainál, péntek délutá­nig. A több mint 100 kilométeres óránkénti sebességű szél szerdán és csütörtökön Pest, Györ-Sopron, Fejér és Bács-Kiskun megyében okozta a legnagyobb károkat. A biz­tosító kárszakértői a bejelentések alapján megkezdték a károk felmé­rését, s mindenütt, ahol súlyosnak bizonyul a helyzet, szombat, vasár­nap is dolgoznak. Ha a kár nem ha­ladja meg az 5000 forint értéket, a helyszínen kifizetik a pénzt. Pest megyében, ahol eddig 4500 kárbejelentés érkezett a fiókokhoz, hét végén mindkét napon 8 és 14 óra között várják a kárbejelentése­ket a megye 16 ÁB-irodájában. Arra számítanak ugyanis, hogy Ráckeve környékére és a Dunakanyarba a hét végén mennek a telektulajdono­sok, s abban kívánnak segíteni ne­kik, hogy a helyszínen bejelenthes­sék a viharkárokat. Feltehetően so­kan jelentkeznek majd a biztosító fiókjainál, a vihar ugyanis Eszter­gomtól a Csepel-sziget déli csücs­kéig szülte letarolta a házakat. A fővárosban péntek déög 4200 kárbejelentés érkezett, különösen Csepelről és a budai kerületekből. Budapesten szombaton és vasár­nap az Üllői úti központi ügyfélszol­gálati irodában fogadják a károsul­takat. Mint a biztosítónál elmondták, a kárszakértők folyamatosan dolgoz­nak ugyan, arról azonban, hogy mekkora kárt okozott a néhány na­pos viharos szél, körülbelül majd egy hét múlva kapnak teljes képet. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents