Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-22 / 68. szám

1990. március 22. • PETŐFI NÉPE • 3 NYILATKOZOTT LAPUNKNAK A TÖRTÉNELMI DIALÓGUS KEZDEMÉNYEZŐJE —____________________ RÓLA A KÜLÜGYMINISZTER VfiLEMÉNYÉT _________ KÉR DEZTÜK — MAGYARUL IS KIADJÁK A BRANDT- ÖNÉLETRAJZOT — A MÉDIÁK ÉS AZ ÉLET MINŐSÉGE Josef von Ferenczy jószolgálatai A főhelyen ült Josef von Ferenczy a budapesti magyar—román párbeszéden, de szokásához hí­ven átengedte másoknak a tanácskozás vezeté­sét. A nagy szavakat tudatosan kerülve is ki kell mondani: küldetéses feladatát abban látja, hogy helyzetbe hozza a fontos ügyek előmozdítására hivatottakat, megteremtse a jobb megismerés, a hatékony véleménycserék feltételeit. Sokat mondó: éppen Gorbacsov megválasztása után szervezte meg Bécsben a Közép-Európát újrafel­fedező, az egységes Európát szolgáló eszmecserét, Az ellentétek párbeszédét. Feltehetően ilyen „szimatok­ra” utalt Hans-Dietrich Genscher, amikor jó politi­kushoz hasonlította a magyar származású kommuni­kációs szakembert: „mindkettőjükben kell legyen ér­zék a trendek, a távlatok iránt”. A fórum szüneteiben sokan keresték társaságát, hiszen nála futottak össze a tanácskozás sokfelé futó szálai, már kigondolta a hogyan továbbot. A kecskeméti ismerősnek így is kijár néhány perc, a Pétőfi Népe munkatársának egy interjú. — Olvastam, tavaly „házasságkötő” vegyes vállala­tot szervezett. — Szeretnénk összehozni magyar és külföldi cége­ket, így segítve a magyar gazdaság élénkítését. Noha eddig csak a két külföldi — zürichi, müncheni - irodánk nyílt meg, már izgalmas ajánlatok érkeztek. A tervezett budapesti iroda bizonyára felgyorsítja az ismeíkedési folyamatokat. — Még a Ferenczy cég gyors tempójához szokott ismerőseimet is meglepte a magyar—román kapcsola­tokban tudtommal előzmény nélküli összejövetel meg­hirdetése. Száz napja még megdönthetetlennek hirdette hatalmát Ceausescu. — Európának szüksége van Romániára, Romániá­nak Európára. A magyar kisebbség jogainak helyreáll lítása, a kölcsönös megértés nélkül elképzelhetetlen tartós demokrácia a szomszédos országban. Itt is el­hangzott: mindkét országban sokat tehetnek a jobb megismerésért. A vártnál jóindulatúbb megnyilvánu­lásoknak köszönhetően ma reggel, a tanácskozás má­sodik napján njár így köszönthettem a magyar, ro­mán és külföldi résztvevőket: „kedves barátaim”. — Mintha a tragikus marosvásárhelyi zavargások megkérdőjeleznék e jószolgálati kezdeményezést. — Valóban váratlan volt sokunk számára mindaz, ami most Erdélyben történt. Bármilyen sajnálatos, mégis a megbékélési kezdeményezések időszerűségét, fontosságát igazolják. A kisebbség helyzetének meg­JEGYZETLAPOK Korteskedjünk Nem volt az bolondság a régi időkben, amikor a képviselőjelölteket úgynevezett kortesek támogatták, népszerűsítették. Megbízójuk párthiveként annak kép­viselővé választásáért, a szavazók megnyeréséért buz­gón fáradoztak. Innét ered a kortesnóta kifejezés is, ami nem volt más, mint a jelöltjüket dicsérő és az ellenjelöltet gúnyoló alkalmi szövegű nóta. A kortesek széles körű és szervezett tevékenységére utal a kortes­hadjárat szó, de még ma is használják — rendszerint elitélőleg — a valaki mellett ügyködőre, hogy kortes­kedik, az érdekében elhangzó szavakra pedig, hogy kortesbeszéd. Nos, vállalom ennek az utóbbinak rosszalló kicsen­gését is, a jó ügy érdekében. Mivel korteskedni szeret­nék a megye női képviselőjelöltjei érdekében. Mert bizony nagyon háttérbe szorultak a férfiak mellett. Már a számarányuk is ezt bizonyítja, hiszen a 92 jelölt közül mindössze négy tartozik a női nemhez. Heten voltak az indulásnál, aztán négyen maradtak. Nálunk ugyanis még mindig tartja magát az a hiedelem, hogy csak férfiember alkalmas a hivatalra és a politizálásra. Pedig látjuk a hivatalban is a nők helytállását, s meg­mutatták „oroszlánkörmeiket" a képviselőházban is. Szociális érzékenységüket kimutatva, hősiesen küzdöt­tek egy-egy törvényjavaslat elfogadásáért, amikor a dolgozó ember védelméről, egészségéről, a szociális helyzet javításáról volt szó. Csöppet sem gyöngébbek tehát erre a feladatra, mint a férfiak. Legfeljebb keve­sebben tudnak ilyesmit vállalni a családanyai kötele­zettségek, háziasszonyi terhek né llett. Elkelne bizony egy-egy jó kortesbeszéd az érdekük­ben, de nem olyan időket élünk. A korteskedés kiment a divatból. Most a plakátháború, a tévéfórum, az ön­magát mutogató, ajánlgató választási küzdelem járja. Sokukra ráillik a mondás: Magad, uram. ha szolgád nincs!..'. Pedig nem Volt bolondság az a régi módszer. Különö­sen szükség volna rá a nők támogatására, mert azért ők sokkal szerényebbek, visszafogottabbak, mint férfi társaik. Kíváncsian várom, hogy vajon hányán nyerik el négyöjük közül a választók többségének szavazatát. A tíz választókörzetben akad-e legalább egy (!) aki bejut közülük a parlamentbe? Bizony nagy szégyene lenne bimbózó demokráciánknak, ha csak a férfiak büszkélkedhetnének a mandátummal. Bevallom, drukkolok értük, s a jövendő parlamentért is. Elképzelem, hogy milyen rideg, sivár lesz az a nagy ház és pompázatos terem — nélkülük. F. Tóth Pál ítélésében, az együttműködés formáinak kialakításá­ban egyben-másban eltértek a résztvevők nézetei, de a marosvásárhelyi atrocitások ellen tiltakozó nyilat­kozatot mindenki aláírta. — Olvashatjuk-e a kormány vendégházában elhang­zott felszólalásokat, a tanácskozás jegyzőkönyvét? — Tudtommal Hazai György professzor, az Aka­démia Könyvkiadó igazgatója hamarosan bejelenti: vállalkoznak a történelmi párbeszéd megjelentetésére. Valószínűleg ők adják ki magyarul a kiadásunkban megjelent Willy Brandt-önéletrajzot. — Sajnos még nem láttam a kiadványt. Hogy fogad­ták az olvasók? — Az első százezer példány már elfogyott. — Mit tervez a Ferenczy kiadó? — Két fontos kötetet készítünk elő. Milliók szoron­ganak, mert érzik lelkűk mélyén, hogy mind elviselhe­tetlenebb a futószalag-lét, az uniformizáltság, egy mi­nőségileg jobb, személyesebb, „elitebb” életre vágy­nak. Eszményképet állít a társadalom elé az Én-társa­dalomból a mi-társadalomba című másik kötetünk. A médiák befolyásolják, szinte meghatározzák az em­berek mindennapjait, az eddiginél emberibb, vonzóbb életprogramot kell adniok.'" — Látom, már várja a zárónyilatkozatot szövegező bizottság egyik tagja. Magunknak is Jót akarunk, ami­kor megköszönve a beszélgetést az Ön által kezdemé­nyezett dialógus sikeres folytatását, folytatódását kívá­nom. * ­Búcsúzás után szót válthattam a tanácskozás véd­nökével, Horn Gyula külügyminiszterrel, Josef von Ferenczy régi ismerősével. Arról kérdeztem először, hogy a vezető nyugatnémet politikusokkal jó, Hans- Dietrich Genscherrel tudtunkkal kiváló kapcsolatok­kal bíró Josef von Ferenczy hozzájárult-e a magyar —nyugatnémet kapcsolatok kedvező alakulásához. — Nagyra becsüljük Ferenczy úr tevékenységét. Hozzájárul a rólunk, törekvéseinkről, hazánkról ki­alakult kép előnyös változásaihoz. Természetesen megvannak Genscher úrhoz és másokhoz a magunk csatornái. — Miért vállalta el e történelmi párbeszéd védnöksé­gét? — Mert időszerűnek, fontosnak érzem Josef von Ferenczy kezdeményezését, körültekintőnek előkészí­tését. E találkozó létrejötte önmagában sokat jelent. Köszönettel tartozunk fáradozásaiért. Heltai Nándor MIRE ALKALMASAK A TANÁCSTAGOK? Programfüzetet adott ki az MDF Kecskeméten A múlt héten Kecskeméten sajtótájékoztatót tar­tott a Magyar Demokrata Fórum, ahol bemutatták a szervezet helyi aktivistái által összeállított politikai és önkormányzati programtervezetet. Az eset azért számít különlegességnek, mert bár úgyszólván mindegyik párt hangsúlyozza a helyi ön- kormányzatok eljövendő szerepének fontosságát, alig-alig találunk olyan pártot, amelynek helyi szerve­zete a település társadalmi-gazdasági életére vonatko­zóan állt volna elő konkrét elemzéssel és javaslatok­kal. A kecskeméti MDF-szervezet vállalkozása pedig ezen kevés próbálkozás között is alighanem egyedü­lálló, hisz részletekbe menően elemzik a megyeszék­hely társadalmi, városgazdasági,és kulturális életének sajátosságait, s bemutatják azt a szemléletmódot is, amellyel véleményük szerint a jövőben a várost kor­mányozni kell. A tetszetős kivitelű, 32 oldalas programtervezet előszavában azt írják, hogy jogállam csak ott van, ahol demokratikus magatartás, bátorság és türelem uralkodik. S az ember bátran kiállni és politizálni igazán csak ott tud, ahol él, saját településén, városá­ban, lakóhelyén. Hisz mindenki szükebb környezeté­hez, családjához, a tájhoz kötődik, ezeken keresztül azonosul nemzetével, így találja meg a helyét a világ­ban. Meg kellett hát fogalmazniuk véleményüket Kecskemet állapotáról, vezetéséről, várható, s általuk remélt fejlődéséről. Vitára invitálják a város polgára­it, s kérik őket, hogy amennyiben a füzet áttanulmá­nyozása gondolatokat ébreszt bennük, ne sajnálják a fáradságot, ragadjanak tollat, s közöljék észrevételei­ket a kecskeméti MDF-szervezettel. Vitát kiváltó kijelentést vagy elgondolást a füzet az első olvasásra is többet tartalmaz. Így például kijelen­tik, hogy a jelenlegi tanácstagok többsége nem alkal­mas arra, hogy igazi önkormányzati testületet alkos­son, mert többségük csak utcabizalmiként — vagy; úgy sem — működik. Kiderül, hogy a kecskeméti MDF szervezet független szakértők bevonásával, nyilvánosan kívánja elszámoltatni az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalatot az elmúlt másfél évtizedben vtzmüfejlesztésre kapott összegek felhasz­nálásáról, s az eredményt össze kívánja vetni más, hasonló adottságú városok gyakorlatával. A programtervezet érdekes gondolatokat tartal­maz a többi között a lakáshelyzet elemzését illetően, s úgy tűnik, hogy a jövendő önkormányzati testület­ben az MDF helyi szervezete az építőipari mamutvál­lalatok monopóliumának megtörésére kíván nagy súlyt helyezni. Nem tagadják, hogy a programot a helyhatósági választások idejére kívánjak teljessé tenni, bár mint írják, véglegesnek akkor sem lesz tekinthető, mert mindig az élethez kell igazodnia, az élet pedig napról napra változik. KÉPVISELŐ-VÁLASZTÁS 1990 VELKEI ÁRPÁD kecskeméti párton kívüli, független képviselőjelölt programvázlata Tisztelt Választópolgárok! Talán nem meglepő, hogy a lakosság ügyes­bajos dolgaival immáron két évtizede foglalkozó újságírókéit ezzel kezdem: programom főleg az Önök igényeinek, észrevételeinek, kérelmeinek összegzé­sén alapul, mert én a népakarat tol- mácsolója, a tömegek szószólója sze­retnék lenni az új, a pártérdekek által jelentősen befolyásolt parlamentben. Mire törekszem még? — Az Alkotmányunk előírásainak megfelelően az egyenlő munkáért min­denki egyenlő bérben részesüljön, ám legyen jövedelmezőbb a minőségileg is kifogástalan többletteljesítmény. Fel kell számolni az igazságtalan megkü­lönböztetésekre lehetőséget adó jutal­mazásai és premizálási gyakorlatot. — Új munkahelyek létrehozásával, a vállalkozások kedvezményes támoga­tásával kell küzdeni a munkanélküliség ellen. — Ki kell dolgozni a rászoruló csalá­dok méltányossági alapon történő la­káshoz juttatásának intézményes rend­jét. — Kapjon rangot, erkölcsi és anyagi megbecsülést az anyaság, a gyermekne­velés jelentsen munkaviszonyt. — A megszüntetendő főiskolai és egyetemi felvételi vizsga helyett beirat­kozási jogot jelentsen ezen intézmé­nyekbe az érettségi bizonyítvány. A szakmunkásképzőbe és más iskolába való bejutáshoz döntő feltétel legyen a készség, rátermettség. — Sürgősen be kell vezetni a családi adózást. — A közigazgatásban szükséges a gyors, a bürokráciamentes, a felelős­ségteljes ügyintézés megteremtése. — A jogszolgáltatásban többé ne a hatalom igazsága, hanem az igazság hatalma győzedelmeskedjen. — A gazdálkodni akaró tulajdonos kapja vissza földjét. — Az árak önköltségcsökkentéssel és a hiánygazdaság felszámolásával mérséklendők. — A nyugellátás minimális összege élje el a mindenkori átlagbér 75 száza­lékát. — A fogyasztói érdekvédelem szem­pontjából kívánatos, hogy a jövőben ne csak a gyártó, hanem attól független szervezet is minőségellenőrizze az ipari termékeket. Ha Önök egyetértenek elképzelése­immel, kérem, hogy támogassanak sza­vazataikkal március 25-én, a 2. sz. or­szággyűlési választókerületben! Velkei Árpád MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT MŰK Márciusban Újra Kezdjük! Alatta azt is szavatolja a plakát, hogy 1956 októberének minden követelését megvalósít­ja a Magyar Demokrata Fórum! Rendkívül hatásos plakát ez! Százezernyi szívet indít lelkesebb dobogásra! Ha gondolkodunk azonban, savankás szájízünk támad. Itt van előttem az 1956-os, októberi forra­dalom minden követelése. 1. Az oroszok menjenek haza! ... Nem­rég írták alá az erről szóló megállapodást! 2. Szervezzék újjá az MDP-t! ... Régen megtörtént. Ráadásul a párt mai utóda a hatalom gyakorlásáról is lemondott már. 3. A bűnös vezetőket váltsák le! ... Le­váltották őket minden hatalmi pozícióból! 4. Nyilvános tárgyalást a bűnösök ügyé­ben! ... Már az MDF képviselőjének ve­zetése mellett megkezdődött a parlamenti elszámoltatás! 5. Általános és szabad választásokat! ... Most készülődünk rá éppen! 6. Sztrájkjogot a munkásságnak! Törvényben biztosított! 7. A szovjet, magyar, jugoszláv kapcsola­tok rendezését követeljük! ... Már rende­zettnek tekinthető a világ minden országával kapcsolatosan a mi viszonyunk. Legfeljebb újra rendezni lehetne. A világ mostani meg­elégedettségét tekintve, csak rosszabbul a mostaninál! 8. A magyar gazdaság átszervezését köve­teljük! .., Mindenki előtt világosan meg­kezdődött már. Befejezni senki sem lesz ké­pes máról holnapra! 9. Nyilvánosságot követelünk a gazdasá­gi kérdéseknek! ... Ennél nagyobb nyilvá­nosság már nem is biztosítható! 10. Követeljük a munkásérdekek érvé­nyesítését! ... Erről esik ma a legkevesebb szó, még az ígéretek területén is! A munká­sok jövőjével kapcsolatosan csak a szocialis­táknak van, nem ígérgető, hanem tiszta kon­cepciója! 11. Követeljük a beszolgáltatások meg­szüntetését! ... Már Kádárék megszüntet­ték. 12. Az egyéni gazdákat ismeijék el! ... - Már törvényben elismerték! 13. Követeljük a politikai perek felülvizs­gálatát! ... Már valamennyit semmisnek nyilvánították! 14. Hozzák haza a Szovjetunióba hurcol- takat! ... Már hazahozták! 15. Vélemény-, szólás- és sajtószabadsá­got akarunk! ... Megvan! Ma már a sza­badság ésszerű szabályozásán törik a fejüket egyesek. 16. Lapokat az egyetemeknek! ... Van­nak lapjaik! 17. A káderanyagokat semmisítsék meg! ... Régen nem léteznek! b-OS LISTA: SZOCIALISTA élén POZSGAY IMRE TABAJDI CSABA NAGY ATTILA TUDTÁK, MERTÉK, TETTÉK! — A demokratizmus meghirdetése és megteremtése ... — A pártállam lebontása ... — A többpártrendszer megteremtése... — Kiállás a határontúli magyarokért... — A szovjet csapatok kivonása ... — A szocialista mozgalom megújulása ... ŐK NEM MOST LETTEK BÁTRAK, ÖK NEM FÉLTEK KÁDÁRTÓL ÉS GRÓSZTÓL! SZAVAZZON A 6-OSRA! 18. A sztálinizmus jelképeit tüntessék el! ... Eltüntették! 19. Magyar címert akarunk! ... Már semmi akadálya. 20. Támogatjuk a lengyel szabadságmoz­galmat! ... Mi már kiváltqttuk és győzele­mig segítettük az összes környező ország sza­badságmozgalmait! 21. Március 15-e legyen nemzeti ün­nep! ... Már az, és április 4-e és november 7-e lekerült a napirendről. Ami lényegesen több az akkori követelésnél! Ráadásnak korlátozatlan már az utazás szabadsága, az egyéni vállalkozás és a va­gyonszerzés szabadsága is! Miért akarnak hát harcolni a plakát kira­gasztói ... ? A tények szerint igen könnyű harcra ajánlkoznak. Vagy csak esetleges tu­datlanságainkat szeretnék szép, de tartalmi­lag üres kiáltványokkal meglovagolni... ? Vagy ők sem tudják, hogy felajánlott harcu­kat már régebben megharcolták ... ? Hirde­tett céljaikat már mások régen elérték? Van még egy dolog, ami manapság nem valóság a mi hazánkban: az akkori fegyveres harcok rémsége! Talán ezt kívánják előidéz­ni? Én nem szeretném, ha sikerülne nekik! Talán a programjukban hirdetett békés át­alakulás eszméjével Sem harmonizálna a márciusi fegyveres felfordulás! Nem is old­hatná meg mai nehézségeinket és nincs is ki, vagy kik ellen lövöldözni! Vagy lövöldözzük csak úgy egymást? Én régi, vezető ötvenhatos vagyok! Szeret­ném megkérdezni, nem a plakátragasztóktól, hanem a nemzettől: aki már üres jelszavakat hirdet a választások folyamán, az nem hir­dethet ürességeket a jövőre vonatkozó terve­iben is? ... Aki csal a versengésben, nem csalhat a hatalom birtokában is? ... Min­denkit szeretnék emlékeztetni rá, hogy 1948- ban Rákosi Mátyásnak is vonzó programja volt! Rendíthetetlen meggyőződésem, hogy sem embert, sem emberi csoportosulást nem sza­bad „megütni”, de az önként feladott labdá­kat kénytelenség leütni! Nagy Attila képviselőjelölt A HATALOMÉRT — DE MINDENÁRON?! Kár lenne valamiféle szemérmesség­ből elhallgatni: az első szabad választás tétje a politikai hatalom megszerzése, így van ez a világon mindenütt. Ma­gyarországon ez ráadásul egyben rend­szerváltást is jelent. Elvileg a kampány célja az lenne, hogy a pártok ún. pozitív reklámmal megismertessék magukat, programjukat, elképzeléseiket. Van vá­lasztójogi törvényünk, etikai kóde­xünk, melyek azt a célt is szolgálják, hogy ez a koncentrált politikai csatáro­zás kulturált — hogy ne mondjam —, európai keretek között történjen meg. Létezik persze egy másik harcmo­dor, akik ezt alkalmazzák, azok a kon­kurensek lejáratásával, meggyalázásá- val igyekeznek célt érni. Lelkűk raj­ta . Volt valaha a plakátháború: leszag- gatás, átragasztás, szemkikaparás. Iste­nem, ha itt megállt volna az egész! Me­rem állítani, e jelenséget mára már senki sem veszi komolyan. Nem is szabad. Itt minden párt mindenkiére ragaszt. Olyan ez, mint egy kocsmai verekedés, azzal kezdődött, hogy visszaütöttek. Aztán jöttek a finomabb módszerek. Erre példa a hétfői lapokban megjelent MSZP-közlemény, mely többek között tartalmazta, hogy Gyulán SZDSZ-akti- visták szocialistákat bántalmaztak. A Rádió munkatársai aznap utánajár­tak, fekete-fehéren kiderült, .a hír igaz, csak éppen fordítva történt. Bárki hall­hatta a Déli Krónikában. Ezt már az MTI „elfelejtette” kiadni, így nem ke­rült be a napilapokba. A március 15-ei tv-közvetítés elmaradásáról már ne is beszéljünk! Közben helyi szinten is beindulnak bizonyos erők. Ezek már keményebb dolgok. „Leleplező írás jelénik meg ró­lam egy helyi lap fizetett hasábjain. Rik­kancsoktól tudom meg, hogy három­milliót sikkasztottam. Az már nem ér­dekes, hogy az írás hazugságoktól, csúsztatásoktól hemzseg, hogy szerzője enyhén szólva is a kőkemény kommu­nista meggyőződést vallók közé tarto­zik. Ilyen cél érdekében még vele is érde­mes szövetkezni. Hiába, a választások közeledtével vetélytársaink bizonyos erői—úgy tűnik—nyugtalanná váltak. Legfrissebb információim szerint e „lap" újabb számát 50 ezer példányban nyomják, s azt* bedobják közvetlenül a választás előtt a város összes postaládá­jába ^ > Pedig bármennyire hihetetlen, mi is kaptunk elképesztő mennyiségű adatot riyális jelöltekről. Az persze mindegy, hogy van-e valóságtartamuk, a lényeg, hogy lejáratásra kitűnően alkalmasak. Mi ezt persze sohasem fogjuk felhasz­nálni. Néhány nappal a választás előtt fel­' tűntek a legsötétebb erők. „Az SZDSZ gazdag párt—Nyugatról támogatják”, hallani innen-onnan. Bizonyíték erre a Kecskemét főterén felállított pavilo­nunk. Az már senkit sem érdekel, hogy ezt teljesen ingyen kaptuk egy kisszövet­kezettől használatra, miként a benne lé­vő teljes hangosítást is egy másiktól. Kaptunk még tiz darab masszív, nagy­méretű megáUitótáblát is. Mielőtt bárki félreértené, e cégeket a szimpátián kívül üzletpolitikai, nevezetesen reklámcélok vezették. Nos, először a kivilágított fő­tér kellős közepén lévő megállitótáblán- kat törték ripityára. Feljelentést tet­tünk. Kedden éjjel aztán magát a pavi­lont is vandál módón megrongálták, va­lamennyi megállítótáblákat—tíz dara­bot — zúztak össze, nyilván szervezet­ten. Nem akarok erőltetett összefüggést keresni, de tény, hogy egy időben pla­kátjainkon megjelentek a Dávid-csilla- gok. Több helyen városszerte, például a Nagytemplom melletti járdarészen is. Nehéz nem észrevenni, hogy előtte öt­hat héten át ez sehol sem fordult elő a városban. Nem gondolom, hogy bár­mely párt is erre biztatná híveit, bizo* nyos fokú szervezettség azonban nyil­vánvaló. A cél egyértelmű: hátha van­nak a városban antiszemita érzelmű polgárok, legalább azok biztosan ne szavazzanak az SZDSZ-re. (A sors fur­csa fintora, hogy egyik jelöltünk sem zsi­dó származású, de ez teljesen mindegy.) Történnek pedig ezek az apró fastsz- toid megnyilvánulások akkor, miköz­ben Romániában fél-, vagy teljes fasisz­ta hordák halálos áldozatokkal is járó pogromokat szerveznek az erdélyi ma­gyarok ellen... Persze a fő probléma nem ott van, hogy a fenti módón támadnak minket, ezt még valahogy kibírjuk. Az óriási ve­szélyt en abban látom, hogy az a bizo­nyos csendes többség ezeket a jelensége­két tapasztalva egész egyszerűen kiáb­rándul a választásokból, az egész rend­szerváltásból. Ha pedig ez megtörténik, akkor egész egyszerűen teljesen mind­egy, melyik partok nyernek, személy szerint kik kerülnek be a parlamentbe. Erős hit nélkül ügyanis semmi esélye nincs a nemzetnek arra, hogy átvészelje a soron következő kemény eveket. Ezt a hitet teszik kockára egyesek. Óriási a felelősségük. Dr. Sándor László SZDSZ-jelölt V I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents