Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-22 / 68. szám

A szövetkezeti • •• ff JÖVŐ Beszélgetés Csete Lászlóval, az Agrárgazdasági Kutató Intézet tudományos igazgatójával (6. oldal) I Az eddigi I legnagyobb nyereség Dávodon (4. oldal) RABLÓ­GAZDÁLKODÁSRA i KÉNYSZERÜLVE (5. oldal) A BUKARESTI KORMÁNY TOVÁBBRA IS TÉTOVA Szükségállapot Maros megyében EGYKORI KOMMUNISTÁK ÉS SECURIT ATE-ÜG YNÖKÖK A HÁTTÉRBEN A magyarellenes pogrom világ­visszhangja A nyugat-európai sajtó kiemelt figyelmet szentelt a marosvásárhe­lyi magyarellenes pogromnak. Mindenekelőtt a román nacionalis­ta erők és a velük szövetséges egy­kori Securitate-apparátus tevé­kenységének tulajdonítják a példát­lan méretű nemzetiségellenes vil­longásokat. A nyugatnémet lapok kiemelik, hogy a magyarok és a románok ide­genül állnak szemben egymással, s a véleménycserék is a süketek pár­beszédéhez hasonlóak. A románok mindenekelőtt Erdély elcsatolása miatt félnek, s szegülnek szembe a magyarok kulturális követeléseivel. A francia sajtó a pogrom mögött álló Vatra Romaneasca szervezetet fasiszta szellemiségűnek bélyegzi és egyértelműen a románokat teszi az összecsapások felelősévé. A brit la­pok aláhúzzák, hogy a Marosvá­sárhelyen kirobbant nemzetiségi összecsapások all. világháború óta a leghevesebbek voltak. Megjegy­zik, hogy a romániai változásokban ellenérdekelt egykori kommunisták és Securitate-ügynökök állnak a provokációk mögött, hogy elterel­jék a májusban esedékes választá­sokról a figyelmet. A belga sajtó szerint keleten las­san törvényszerű, hogy a demokrá­cia keresésének mindig a soviniz­mus szörnyét kell a világra hoznia. A román idegengyűlölet, háttérben a gazdasági válsággal, különösen robbanékony keveréket jelent, amely a legszömyübb kalandokra vezethet Romániában és máshol is. Az amerikai politikai élet egyik álakja, Dodd demokratapárti sze­nátor kijelentette, hogy Bukaresttől meg kell vonni minden támogatást, amíg a kormány nem vet gátat a pusztító szélsőségesek tevékenysé­gének.­Későn jött katonai erősítés A katonai beavatkozás jelei látszanak kibontakozni Maros megyében,: ahol rendkívül fe­szült a helyzet. Az éjszaka vi­szonylagos nyugalomban telt el, csak egy-két kisebb csoport jár­ta a yárost. Néhány ház ablakát beverték, de nagyobb károkról nem érkeztek jelentések. A ha­lottak száma hatra emelkedett, a sebesülteké pedig meghaladja a háromszázat—eza szerda déli összesítés a keddi összecsapá­sokról. Screciü vezérőrnagy, az Ideig­lenes Nemzeti Egységtanács Maros megyei tanácsának el­nökhelyettese rádiónyilatkozat­ban jelentette be, hogy Maros megyében szükségállapotot ve­zettek be. Katonai erősítések, el­sősorban ejtőernyősök érkeztek Olteniából. Besztercéről rend­őri alakulatokat vezényeltek Marosvásárhelyre. A városban kenyérhiány van — a pékségek sztrájkba , léptek, mert az RMDSZ megyei szervezetének követeléseit nem teljesítik. A kormány tová bbra is tétova és engedi, hogy manipulálják. A román tájékoztató szervek meghamisítják a tényeket, elfer­dítik a kialakult helyzetet, azt ál­lítják, hogy a romániai magyar­ság robbantotta ki a válságot túlzott követeléseivel. A Nem­zeti Parasztpárt, amely a legerő­sebb nacionalista vonalat képvi­seli, még ezen vádaskodáson is túlmegy: kedden éjszaka meg- szakíttatta a tv előadását és kép­viselői olyan nyilatkozatot ol­vastak fel, amely Magyarorszá­got teszi felelőssé a fejleménye­kért. Azzal vádaskodtak, hogy Magyarországról érkezettek bújtogatják a lakosságot, élezik az ellentéteket a románok és a' magyarok között. A párt köve­telései között szerepel az is, hogy ne engedjenek be Romániába több magyar turistát. A tv szín­házi közvetítésének megszakítá­sa példa nélküli esemény volt. Az RMDSZ képviselőit egyálta­lán nem engedik a képernyő elé, hogy a valós helyzetet tükröző tájékoztatást adjanak román nyelven az ország lakossága ré­szére. Bukarestben is mozgolódás je­lei tapasztalhatók. Kora reggel egy Marosvásárhelyről érkezett 50 fős csoport a Victoria téren tüntetett és kérte a kormány azonnali segítségét ezzel a jelszó­val: „Ölik a románokat Maros- vásárhelyen!”. A déli órákban a bukaresti egyetemisták vonultak a város utcáin úgy, hogy közben a bukaresti magyar nagykövet­ség épülete előtt is ^haladtak, a többi között ezzel a felirattal: „Nem adjuk Erdélyt!”. Kovászna megyében is feszült a hangulat. Felháborítja a töme­geket, hogy a román tömegtájé­kozta tás,a történtekért a magyar kisebbségre hárítja a felelősséget. A tények meghamisítása azt a célt szolgálja — állapítja' meg az RMDSZ megyei szervezetének a kormányhoz eljuttatott távirata —•, hogy szembeállítsák a romá­nokat és a magyarokat. A me­gyében szerdán általános sztráj­kot hirdettek meg, s azt mindad­dig folytatják, amíg a kormány nem ad hiteles tájékoztatást a te­levízióban és a rádióban a kiala­kult helyzetről, s nem határolja el magát a Vatra Romaneasca szer­vezet tevékenységétől. A demokrácia egy és oszthatatlan Magyar—román értelmiségi találkozó a megbékélésért Magyarországi és romá­niai értelmiségiek találkoz­tak Budapesten 1990. márci­us 19—20-án a müncheni Ferenczy Presse Agentur kezdeményezésére és önzet­len támogatásával, hogy pár­beszédet kezdjenek a két nép és a két kultúra kapcsolatai­nak kritikus kérdéseiről és azokról a módozatokról, amelyek segítségével ezeket meg lehet haladni. A kétna­pos párbeszéd során — mely az első ilyen jellegű rendez­vény volt — az a vélemény akalult ki, hogy a két nép és a két kultúra között nincse­nek olyan mély ellentmondá­sok, melyek normális együtt­élésüket és zavartalan fejlő­désüket megakadályoznák. A magyar és a román ér­telmiségiek párbeszédére olyan történelmi pillanatban kerül sor, amikor megválto­zik Európa arculata. Egy korszak befejeződött és egy másik, egy új kezdődik. Kö­vetkezésképpen adottak a feltételek a két kultúra és a két nép kapcsolatainak gyö­keres átalakítására. A pár­beszéd — amely nyílt, plura­lista szellemben folyt — kü­lönféle álláspontok körvona­lazását tette lehetővé. A be­szélgetések során számos olyan téma és javaslat ke­(Folytatás a 2. oldalon) Már értein Szilágyi Mihályt... Amikor megismertem, először a szerénysége tűnt fel, és a szenvedély, ahogyan a szülőföldjéről beszélt, az erdélyi Mezőségről. Mindenkor, ha alkalom volt rá, valahogyan beleszőtte mondandójába a gyerekko­rát. Amikor az elmúlt év végén bekövetkeztek a véres, tisztító események, naponta együtt vitattuk meg az újabb és újabb híreket, tudósításokat, amelyek Ro­mániából akadozva érkeztek hozzánk. Egyik alka­lommal, miközben kritizálta a szomszéd ország tájé­koztatási rendszerét, megjegyezte; — Te, ezek a magyar tévések meg rádiósok bátor fiúk! Akkor kérdeztem meg tőle: most szabad lett az ország, visszamenne-e oda, ahonnan kényszerűségből eljött? — Várd ki a végét! Nem mondott többet, s így csak sejtettem, hogy mire gondolt. Én újra megkérdeztem, visszamenne-e? Hosszas hallgatás után ez volt a válasz: — Oda? Soha! V ' i : Aztán odaát a nagy áron megszerzett szabadság­ban furcsán alakultak a dolgok. Még szét sem osztot­ták (el sem adták az ügyeskedők) a magyar nép segé­lyező csomagjainak tíz- és százezreit, még jóformán el sem temették a halottakat, máris megmutatkozott a magyarságellenes indulat. Először csak szavakkal, rágalmakkal és hazugságokkal, azután ököllel, ka­szával, fejszével bántották azokat, akiknek egyetlen „bűne”, hogy magyaroknak születtek és ázok is akar­nak maradni. Félelmetes arra gondolni, hogy a ka­szák, fejszék után a fegyverek is akcióba lépnek, ha a művelt világ nem lesz képes nemet mondani a bar­bárságnak. Az elkeserítő, szivet szorító hírek hallatán, amikor találkoztunk, Szilágyi Mihály, a mezőségi hazára lelt, mégis hontalan magyar csak hallgatott. .Nem faggat­tam, tudtam, hány rokona és gyermekkori barátja, jó ismerőse él ott, ahol zárni kell ajtót, ablaköt, ahol a félelem lett az úrfa sok-sok vérrel kivívott szabadság­ban. Senki emberfia fel nem foghatja ésszel, akiben legalább kicsi emberség van, hogy miként, hogyan lehetséges ez? Ha Dzsingisz kán élne, talán választ adna erre. Szomorú, de már értem Szilágyi Mihályt... Varga Mihály — Március 20-án, este súlyos sérülésekkel a budapesti Róbert Károly körúti katonai kórházba szállították Sütő Andrást, a világhírű romániai magyar írót. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség Maros níegvei elnökét — aki a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom során szenvedett súlyos sérüléseket-—, a Magyar Honvédség különgépe szállította Budapestre. A képen: Sütő Andrást a kórterembe viszik. Az orvosi: vélemény a beteg állapotáról a 2. oldalon. (MTI-telefotó) , Politikai pártok vezetői a Külügyminisztériumban Horn Gyula külügyminiszter szerdán a kora délutáni órákban tanácskozásra hívta meg a 12 politikai párt vezetőit. A megbeszélésen — amelyre az MSZMP kivételével vala­mennyi meghívott párt elküldte képviselőit —, áttekintették a marosvásárhelyi események nyomán Romániában kialakult helyzetet, az abból adódó következtetéseket és teendőket. A résztvevők a szükséges politikai lépésekről közös elhatározásra jutottak. (MTI) A SZOCIALISTA PÁRT VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉSE: Választási nagygyűlést tartott tegnap Kecskeméten a Magyar Szocialista Párt. A rendezvény fő szónoka Pozsgay Imre államminiszter, az MSZP Bacs- Kiskun megyei területi listáján induló képviselőjelölt volt. Felszólalt a Szocia­lista Párt több képviselőjelöltje is. Dr. Brúszel László, a kecskeméti 2. sz. körzet jelöltjeként, Tabajdi Csaba, aki Sütő András betegágya mellől érkezett, s elmondta: Kelet-Éurópában addig nem lesz béke, amíg a nemzeti kisebbsé­gek, így a határokon túli magyarság ügye nem rendeződik, mégpedig az ön- rendelkezés elve alapján. Leszögezte: e párt nem kívánja a hatalomért idegen országoknak kiárusítani a hazát. Gá­borjaik József a közigazgatásról, Rácz Pál cigány származásából fakadó küz­delmes életútjáról szólt, dr. Szűcs Mik­lós a hiteles emberekről beszélt. Pozsgay Imre hangsúlyozta: a Szoci­alista Párt új párt, de olyan emberek közösségéből nőtt ki, olyanok vállalták a közös harcot a fordulatért, a demok­ráciáért, akik — bár tévedhettek ugyan —, de nélkülük a békés forradalom nem valósulhatott volna meg. Nem hi­szi, hogy a magyar társadalom azokkal akaija azonosítani magát, akik szerint egy vérgőzös élmény még hiányzott ah­hoz, hogy itt minden „tiszta” legyen. Mert hogy másként is történhetett vol­na, arra itt a friss példa a szomszédban: erdők mélyéből előcsalogatott, leita­tott emberek bunkóval a kézben csinál­ják tovább a „forradalmat”, ha ez az. Ebből ez az ország nem kér! A Szocialista Párt demokratikus párt, elfogadja a nép döntését a válasz­táson, és ha kell, vállalja a kormányzati felelősséget, de az ellenzék szerepét is. Am az MSZP kirekesztése drága tanu­lópénz lenne a demokráciáért. Beszéde végén Pozsgay Imre kijelentette: „Mi, szocialisták, hosszabb távra gondolko­dunk, ezért nem óhajtjuk népszerűségi okok miatt szavahihetőségünket felál­dozni. De tudjuk, ránk szüksége van az országnak, nélkülünk és a bennünket támogató polgárok akarata nélkül két­ségessé válna, hogy sikerül-e felzárkóz­ni Európához.” V. T. SOLTVADKERTEN IS BIZOTTSÁG ALAKUL Huszonkettői száz holdat igényeltek vissza Földosztás kezdődött szer­dán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Lövőpetriben, ahol március 16-án alakult meg a fa­lu földtulajdon-rendező bizott­sága. A Magyar Demokrata Fórum által kiadott foldvissza- igénylő lapokon huszonketten kérték vissza egykori tulajdo­nukat, összesen mintegy száz katasztrális holdat. Közülük ketten, a 65 éves Héver Meny- hértné és a 87 éves Molnár Gusztáv szerdán aláírta a tulaj­donjogot rendező szerződést a földet eddig művelő szabolcs- bákai Búzakalász Tsz-szel, így nekik a budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat jelen lévő szakembere ki is mérte a kijelölt táblán a nyolc- illetve hat­holdas területet. Kovács Géza, a szabolcsbákai termelőszövetkezet elnöke az MTI tudósítójának elmondta: nagyüzemük közgyűlése még tavaly novemberben úgy hatá­rozott, hogy azoknak, akik (Folytatás a 2. oldalon) „Ránk szüksége van az országnak!” Főpróba után — három nappal választások előtt Tegnap főpróba volt — va­sárnap pedig az előadás követ­kezik, vagyis március 25-én or­szággyűlési képviselőket vá­lasztunk. Három nappal a többpártrendszerű választások előtt megkérdeztük a területi választási bizottság elnökét, Károly Ferencet és munkatársa­it, melyek a legfontosabb tudni­valók a hátralévő három napra vonatkozóan. A választási bizottságok és munkacsoportok gondosan fel­készültek a választásokra ­hangsúlyozta Károly Ferenc. Az eddigi munka során a vá­lasztási bizottságokon belül na­gyon kiegyensúlyozott kapcso­lat alakult ki a pártok és függet­len jelöltek által delegált tagok között. A bizottságok—a terü­leti és az egyéni választókerüle­tiek egyaránt — legfontosabb feladatuknak tekintik, a törvé­nyesség megtartása mellett, a nyilvánosság biztosítását a vá­lasztás napjan. Bármely válasz­(Folxtatás a 2. oldalon) • Munkában a kecskeméti stáb.

Next

/
Thumbnails
Contents