Petőfi Népe, 1990. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-20 / 66. szám

1990. március 20. £ PETŐFI NÉPE • 5 Komolytalan ötlet volt... Lassan csillapodik a vihar az érettségi tételek körül Országszerte felháborodást váltott ki az elmúlt hónap egyik meglepetése, az idei érettségi körül történt „manőver”. Február 16-án a Magyar Hír­lap hasábjain megjelentek az idei szóbeli és írásbeli vizsgatételek magyarból és történelemből. A hatá­rozatot, a tanárok és a diákok általános tiltakozá­sa miatt, egy hét múlva visszavonták. A központi­lag közölt tételek sorsa tehát már megpecsételő­dött, az intézkedések által keltett indulatok azon­ban csak lassan csillapodnak. Tanároknak, diákoknak, iskolaigazgatónak ugyanazt a kérdést tettük fel: milyen érzést váltot­tak ki bennük á februári döntések? — Etikátlannak tartom, ami történt — mondja Pintérné Majoros Eva, a Bányai Júlia Gimnázium tanárnője. — Megszégyenítő érzés, hogy tanáro­kat, diákokat kísérleti nyúlnak tekintenek. Az még önmagában nem rossz, hogy változtatni akarnak az érettségi rendszerén, az sem, hogy központivá kívánják tenni a tételeket, mert így igazságosabb is lenne. Ehhez azonban kellő előkészítés is szüksé­ges. Furcsa, hogy az utolsó pillanatban, félév után, csak úgy, az újságokon keresztül tudatják velünk a hírt. Jócskán megijedtünk ... Az egész fejvesz­tett intézkedés komolyságát illusztrálja, hogy azt rögtön, egy hét múlva vissza is vonták. Óriási hitelvesztés ez a minisztérium részéről. És ki tudja, mi történhet még a vizsgákig, hiszen sok víz folyik le addig a Dunán. Mester Barnabás, a Katona József Gimnázium* igazgatója: • • — Elhamarkodott lépés volt így fogni az érettsé­gi tételek megújításához. Lehet, hogy csak a jó­szándék vezette a döntéshozókat, az is lehet, hogy a tavalyi botrány megismétlődését akarták meg­akadályozni. A gimnáziumi érettségivizsga­szabályzat azonban még törvényes dokumentum, előbb talán ezt kellett volna módosítani, mégpedig nyáron, hogy a diákok eleve úgy induljanak neki az évnek, hogy egy új érettségi rendszer szerint fognak vizsgázni... A történtek azt mutatják, hogy a Művelődési Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet nem bízik eléggé a gyakorlat­ban dolgozó pedagógusokban. Jó lenne, ha a mi véleményünkre is kíváncsiak lennének, s nem nyúl­nának át a fejünk felett... A kiadott érettségi tételek visszavonásával a kedélyek lassan lecsilla­podnak. A rossz érzés azonban kimondatlanul is bennünk maradt: ez volt az utolsó felelőtlen és elhamarkodott döntés? — Habár a tételek között vannak olyanok, me­lyeket senki nem ért, nagy részük kellő átfésülés után jó és igényes lenne — vélekedett a Bányai Júlia Gimnázium tanárnője, Beke Józsefné. — De reálisak csak akkor lesznek majd, ha az új elsősö­ket ennek a követelménynek megfelelően tanítják. De így? Ez egy teljesen komolytalan ötlet volt, kapkodó és erkölcstelen, ami tovább rontotta az érettségi hitelét, értékét. Akiket a februári „események” a leginkább érin­tettek, azok természetesen a vizsgák előtt álló ne­gyedikes diákok: — A tavalyi cirkusz után sejtettük, hogy valami készül, erre a lépésre azonban nem számítottunk. Még történelemből talán elfogadtuk volna, de ma­gyarból nagyon nehéznek találtuk a tételeket... Idegesítő a helyzetünk, mert az nem állapot, hogy a „nagy esemény” előtt pár hónappal még mindig nem tudjuk, mit tanulhatunk, mire készüljünk. Ha ott fent valamit kitalálnak, miért nem kérdezik meg a tanárokat? És, persze, minket. Az érettségi komoly dolog, komolyan, megfontoltan kéne dön­teni róla. Nem pedig igy... Fölháborodtunk. Az intézkedést hozók közül sokan lehetnek olyanok, akik egész életükben talán'két hónapot tanítottak összesen. Ha ők kigondolnak valamit, abból nem biztos, hogy jó sül ki... F. M. Terménytőzsde volt, van, lesz Tőzsde volt, és minden bizony­nyal lesz isilazánkban. Sőt, ina is van, de — a hírek szerint — sem technikájában, sem működésében, még nem az igazi. Fáradságos, hosszú út áll a valódi tőzsde meg­teremtésén munkálkodók előtt, ez már biztos. A kezdeti lépések meg­történtek. Tavaly hét szervezet — köztük a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat — létrehozta a Terménytőzsde Kft-t, amely az idén tanfolyamot szervezett. Ha­zánkból 38 vállalkozó szellemű szakember — köztük két me­gyénkben, Gaboiják Csaba és dr. Király Károly, ma mindketten a MÉSZÖV munkatársai — ismer­kedett meg a chicagói tőzsdetech­nikával. Sőt, vizsgát is tettek és ezzel jogosultakká váltak arra, hogy azon a leendő, igazi tőzsdén üzletkötőként szerepeljenek. Ők lesznek majd a tőzsde tagjai — velük együtt legföljebb ötvenen — ha az alapszabályban rögzítet­teket aláírják, és ha önmaguk vagy néhány vállalkozás állja a bankga­ranciás kauciót. Azután már „csak” megbízókat keresnek, vagy saját ügyletként bonyolítanak a tőzsdén üzleteket. Ma a gabonatőzsde működik, ahol e pillanatban takarmánybúza és kukorica az üzletkötések alapja. Csakhogy ez még nem az az áru­tőzsde, ami valaha a múlt század­ban volt, csodálatos árubőséget és árválasztékot felvonultatva, Buda­pesti Áru- és Értéktőzsdeként. Pe­dig innen indult az egész, hiszen a tapasztalatok szerint hazánk ag­rárgazdasága képes fölösleget ter­melni és ahol fölösleg van, ott már be lehet kapcsolni a piac vérkerin­gésébe a tőzsdét is. Az elképzelések szerint, már ha beindul a folyamat, talán még ez évben a termények közé sorolhatóvá válik a speciális búza, a száraz fehérjék —- azaz a szója, a halliszt — a borsó és tár­gyalnak a húsiparral, hogy e ter­mények köre a feldolgozott hússal bővülhessen. A gabonatőzsde eddigi tapasz­talatai rosszak, érzékelhető azon­ban, hogy a termelők, a szállítók várnak egy — remélt — később elérhető magasabb ár megjelenésé­re. Annál is inkább, hiszen a mai világpiaci gabonaárak — és a ha­zai exportárak — viszonylag ma­gasak. Nem tudni, igazuk van-e a várakozóknak. A nemzetközi elő­rejelzések szerint az év második felében árzuhanás, ármérséklődés várható. Ausztrália, Kanada, Dél- Amerika nem dobta ugyanis piac­ra eddig a gabonáját. Ez már a nemzetközi gabonapiac összeom­lásának érzetét is keltheti. Hogy ez viszont miként hat majd határain­kon belül? Lehet hasonló, de pon­tosan ellentétes is a hatás, hiszen nálunk az infláció árfelhajtó szere­pe vitathatatlan. Ez már a konkrét ügymenet olyan adaléka, amellyel számolni kell. Mint ahogy azzal az idegen­kedéssel is, amely ma a tőzsdét övezi. ‘Ki tudja pontosan, mi is ez? A tőzsdéről sokunknak a nagy krachok, összeomlások jutnak eszébe. Pedig hány országban be­vett gyakorlat, biztonságot adó ré­sze a piacnak. Azután a beidegző­déseinktől is szabadulni kellene. Mert mit ér a szó, egy megrendelés, ha nem több példányú lapokon rögzített? A hazai gyakorlatban semmit. Márpedig a tőzsdén a sza­vak becsülete igen nagy, sőt, anél­kül nincs üzlet. A kockázatválla­lásról, a kockázatot is felvállaló döntésekről is érdemes lenne elme­rengeni. Csakhogy a hosszú időn át tartó merengés sem igazán üdvözítő ez esetben, hiszen a tőzsdei szállítók és vásárlók közül azok kerülnek előnybe, akik minél hamarabb lép­tetik porondra termékeiket, vagy pénzüket. És ez a minél hamarabb már itt a nyakunkon, most lehetne arra gondolni, van-e mit oda fel­ajánlani, érdemes-e a mozditható pénzt kockáztatni, hogyan lehet jó döntést hozni. Most, hogy hosszú távra, kiegyenlítetten forgatni le­hessen terményt, árut, pénzt... G. E. A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVHÓNAP ÚJDONSÁGAIBÓL Dr. Bálint György: Magaságyás A VESZTESEK KÖZÖTT Listavezető a Vörös Október Tsz A nyugati országok házikertjeiben közismert a dombágyak mellett a ma- gaságyásos termesztési mód. Az asztal- ' magasságút, ágyásszélességü tíájéjsztt?-' .rületen nevelt növényeket meghajlás. . guggolás, térdelés nélkül lehet gondoz* ni; így még a mozgáskorlátozottak, a tolószékbe kényszerültek is kertészked-. hetnek a szabadban. A magaságyás- ban, a vegyes növényállomány követ­keztében, a vetett és palántázott növé­nyek erőteljesebben fejlődnek, gyor­sabban nőnek és érlelnek termést, s nincs szükségük bonyolult vegyi nö­vényvédelemre (tehát kedvez a bioker­tészkedésnek is). A magaságyásos termesztéssel ha­zánkban még csak ismerkednek a kis­termelők. A televízióból, a Kertészet és Szőlészet és egyéb szaklapokból közis­mert, népszerű Bálint gazda négy évvel ezelőtt, balatonfüredi kertjében épített először magaságyást, „mely mindjárt az első évben nem várt sikerekkel aján­dékozott meg. így aztán minden évben betelepítettem a magam, mindössze négy méter hosszú, magaságyását” — vallja Bálint György a Kertész prakti­kák sorozat új füzetében. Magaságyá­sos telepítési, termesztési tapasztalatait adja most közre, gondos útmutatással szolgálva a magaságyás készítéséről, majd arról, milyen növényeket, milyen sorrendben tudunk vetésforgó rend­szerben nevelni a kicsiny alapterületen. Jól illusztrált, közérthető, a kísérle­tezéshez kedvet teremtő könyv Bálint György Magaságyás című munkája (Mezőgazdasági Kiadó, 59 Ft). k. m. Több mint hatezer hektár terü­leten gazdálkodik a Kiskunhalasi Vörös Október Tsz, amelynek ve­zetősége és tagsága az elmúlt’hét végén tartotta zárszámadó köz­gyűlését. Viharos esztendőt zártak a halasiak. Nemrég elnökváltásra kényszerült a téesz, a várható ha­talmas veszteségek, a különböző panamákról, jogos vagy jogtalan előnyszerzésről suttogó pletykák megingatták a korábbi elnök iránti bizalmat. Fekete Károly, a jelenlegi elnök korábban, főkönyvelőként, meg­vált a gazdaságtól, majd visszatér­ve közgazdasági elnökhelyettes­ként rózsásnak éppen nem nevez­hető állapotban vette át az év ele­jén a gazdaság vezetését. Nem mondhatni, zsákbamacskát vett. A területi szövetség három veszte­séges szövetkezete között is élen áll a Vörös Október, közel 22 milliós veszteségével. Az elnök beszámo­lóját most mégsem a másra muto­gatás, hanem a száraz tényfeltárás jellemezte. A gazdaság működését elemezve az 1989. évi, összességében négy­százmilliós termelési érték 1990­ben az elnök előrejelzése szerint várhatóan a felére fog csökkenni. A növénytermesztési főágazat eredményessége összességében po­zitívnak mondható, még ha — né­mi malíciával szólva — a takar­mánytermesztés „javát” az árunö- vény-termesztés kudarcai jelentet­ték is. A silótakarmányt ugyanis az a kétszáz hektár vetőmag-kukori­ca adta, amely egyrészt az időjárás, másrészt a nem megfelelő minőség miatt szem nélküli csöveket ter­mett. Az állattenyésztés húzóágazata az évekkel ezelőtt mintegy kísérlet­ként indított juhtenyésztés, amely fokozatosan fejlődve mára olyan színvonalra emelkedett, hogy állo­mányát törzstenyészetté nyilvání­tották. A mezőgazdasági mellett folyta­tott ipari tevékenység tulajdonkép­pen a veszteség hordozója, ezen belül is főként a telephelyen kívüli budapesti főágazatok. Jelenleg 11 peres ügye van a gazdaságnak, amely várhatóan tovább fog növe­kedni. Befejezetlen építkezések, el­készült épületek reklamációi, köt­bérigények terhelik a szövetkezet számláját, miközben a gazdasági társaságok vezetői bevételeiket át­mentették az időközben kfL-vé alakult gazdasági formába. Mon­dani sem kell, hogy ennek bizonyí­tása egyenlő a lehetetlennel. A ká­rok csökkentése érdekében egy bu­dapesti mérnöki irodát és jogászt kértek fel, megindították a fegyel­mi felelősségre vonásokat a veze­tők ellen, ám mindez a már meglé­vő, mintegy 22 milliós veszteségen mit sem változtat. Fekete Károly úgy fogalmazott: szanálási kérelmüket akár be se nyújtsák, hisz jogosan utasítanák el azzal, hogy senki nem kényszerí­tette a szövetkezetét a budapesti kalandozásokra. Javaslatát, hogy az összeget vagyonrészek és üzlet­részek eladásával, esetleges ked­vezményes hitelek felvételével a va­gyonalap terhére írják, a közgyűlés elfogadta, valamint beszámolóját is, majd megválasztották a szövet­kezet vezetőségét, ellenőrző és döntőbizottságának elnökeit és tagjait. Ezután az alapszabály mó­dosítására került sor. Nem kis bizalom övezi a jélenle- gi vezetést — vontam le a követ­keztetést ;—, hiszen az alapszabály módosítása során a közgyűlés szó nélkül és egyhangúan lemondott arról a törvényben biztosított jo­gáról, hogy a volt tagok, illetve örököseik tulajdonában lévő föl­dek- hasznosításáról döntsön. Át­ruházta ezt a jogkört a vezetőség­re, annak ellenére, hogy a földtör­vény-módosítás úgy rendelkezik: az ingatlantulajdon elidegenítésé­hez a közgyűlésen megjelent, sza­vazásra jogosult tagok kétharma­dának egyetértése szükséges. Igaz, ami igaz: az alapszabályba az is beléfoglaltatott, hogy a vezetőség legalább évi egy alkalommal be­számolási kötelezettséggel tartozik a közgyűlésnek, ezirányú tevé­kenységéről is. A szavazás szünetében s a köz­gyűlés végeztével a téesztagok sor­ra járultak a bejáratnál elhelyezett ívekhez, hogy aláírásukkal jelez­zék egyetértésüket a Mezőszent- györgyi Alkotmány Tsz tiltakozó felhívásával, a szövetkezetek szét­verése ellen. Mindezek tehát 1990 tavaszán, egy 22 milliós veszteséggel küzdő téesz zárszámadó közgyűlésének kísérőjelenségei. H. T. Genfi autószalon 5 Az amerikai Ford autógyár torinói Ghia stúdiójában tervezték a Cikcakk névre „keresztelt” új típust, amelyet itt mutatnak be. Ez a példány a prototí­pus. • A francia Re­nault cég is itt mutatja be elő­ször új, Renault • 25-ös Turbo Bac­cara típusát. A 2,5 literes, hat­hengeres V- motor teljesítmé­nye 210 lóerő. (T elefotó—MTI) Az elnök meglátogatta a magánkereskedést Petőfíszálláson „ Válaszcikk az Integrál — áll című írásra Tisztelt Kohl Antal! Az 1990. február’22-én, a megyei lapban megjelent, zömében ellen­szenvvel átitatott, hangulatot szító fenti című cikkében összehasonlí­tásokat tett arra vonatkozóan, hogy bezzeg a kiskereskedőnél (Petőfi- szállásról van szó — A szerk.) az égvilágon minden kapható, ami szem-szájnak ingere, és utalást tesz arra is, hogy ott mindössze két fő végzi a vásárlók kiszolgálását. Bizonyára véletlenül hagyta ki a kiskereskedő üzletének alapterüle- tét és évi forgalmát?! Magam és munkatársaim nevében mondom; hogy a magánkereskedői egység léte egyáltalán nem zavar bennün­ket. Semmilyen rossz szándék nem vezérel bennünket a konkurenciá­val szemben. De ha már a kiskereskedőre hivatkozott, mi is kénytele­nék voltunk szétnézni a kiskereskedő boltjában, és ami azt illeti, az Ön megállapításaival nem sokban értettünk egyet. Talán mi sokkal jobban alkalmazkodtunk mindenhez, mint az újságíró egyoldalúsá­ga. Egyébként meg kívánom jegyezni, hogy a postás, akire hivatkozik és Szabó Sándorni is felháborodott azon, hogy ön az ö nevükben nyilatkozott. (Fazekas János postással személyesen beszéltem, Szabó Sándorné — a cikkben tévesen: Imréné — pedig nem nyilatkozott, csupán Vincze Gáborné utalt rá a Fekete László utca 5. szám alatt mint egy másik vásárlóra a falubeliek közül.* — K. A.). A maszek a finom kenyeret Kistelekről hordja, saját Zsigulijának a csomagtartójában! Amikor mi a 77-es számú egységhez, a bezárás időszakában az oda járó postással akartuk a kenyeret kihórdatni, zárt konténer volt az előírás. A maszeknál kenyeret csak az kap — kilogrammonként 23 forintos áron —, aki azt előre megrendelte. Nálunk a kenyér 20 forint, és hozzánk váratlanul is betérhet a vásár­ló, kenyérvásárlás céljából. A tejet a maszek is ugyanúgy ládából árusítja, mint mi, és az ország élelmiszeregységeinek még 99 százalé­ka. Mi a reggeli csúcs után, 9-10 óra körül, hűtőbe tudjuk tenni a tejet, a magánkereskedőnek viszont nincs hűtőpultja, egyetlen hűtő- szekrénye van. A hivatkozott egység váltott beosztottakkal dolgozik; mikor ki ér rá segíteni alapon. Nem tudni, van-e egyáltalán egészség- ügyi könyvük. Náluk kiszolgálónként változnak az árak. Termékeik nincsenek beárazva, mint az ABC-ben. Előre darált húst valóban nem szabad értékesíteni, ez dolgozói mulasztás. (Már tudniillik az áfesz boltjában. — A szerk.) A péksüte­mény délre elfogy. Van ilyen eset, lesz is. Meggondolandó, hogy mennyit hagyjunk megszáradni másnapra, és adjuk el állatetetésre az 1,70 forintos kiflit 50 fillérért. A sütőipar 1 kilogrammos kenyere valóban kívánnivalót hagy maga után, mivel a gépsoruk nagyjavításra szorul. A Bácskai kenyér viszont igen jó minőségű, a kereslet érezhetően erre tolódik el. Ke­nyértémában tárgyalásokat folytattunk a Szegedi Sütőiparral, válasz­tékbővítés céljából, de Kiskunfélegyházán a jobb minőségű kenyerek szállítását csak az Integrál egységei igényelték volna, igy a szegedi partner Félegyházára nem fog szállítani. Előfordul, hogy lehet szőrszálat találni a sertésfejen, ami azonban nem csak a kereskedők hibája. Nem tudni, február közepén hány dongólegyet látott Kohl úr, vagy nyáron hányszor volt az egységben ilyen személyes tapasztalata, mert feltételezésre — „azt mondják"-ra — ilyet leimi, enyhén szólva, bűn. A sertésfej tárolása hűtőpultban történik, amit kevésbé szeretnek a legyek, még ha van is. Dolgozói hanyagság, de előfordul, és semmiképp sem rendszeres, a márvány­sajt fedetlensége. Ami a vagyonvédelmet illeti: cikkéből az cseng ki, és erre biztatja a lakosságot is, hogy szövetkezetünket tegye felelőssé, mert sorozato­san betörnek hozzánk. Úgy látszik, abban nem kíván állást foglalni, hogy mi a véleménye a betörőkről, a vagyon elleni bűntettekről és a közbiztonságról. Nekem azért erről is van ... Egyébként a vagyonvé­delem 1990. március 15-ére elkészül. Habár olyan vagyonvédelem nincs, ami tökéletes garanciát biztosítana. Ami az állóvizet, a jó időt és az elnöki nyúgalmat illeti: — Állóvíz: bizonyára a népgazdaság helyzetére gondolt, mert mi eddig becsülettel próbáltunk segíteni rajta, de ez idáig hiába ... —Jó idő: a téli időjárást előre, sajnos, nem tudtuk prognosztizálni. — Elnöki nyugalom: nem biztos, hogy kéme belőle. Martus Gyula, a Kiskunfélegyházi Integrál ÁFÉSZ elnöke”

Next

/
Thumbnails
Contents